Népművelés, 1978 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1978-12-01 / 12. szám
46 ZENEI dzvác Cherubini: Medea Előadja Sass Sylvia, Kováts Kolos, Kalmár Magda, Veriano Luchetti, Takács Klára, Gregor József, Kincses Veronika, Szőkefalvy-Nagy Katalin, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel Lamberto Gardelli Hungaroton, SLPX 1190—06 Mintha napjaink vitatémáját, a komponista napi elismertségének és a mű tartós sikerének kettősségét példázná a Medea sorsa: Cherubini a maga idejében a legünnepeltebb zeneszerzők közé tartozott, legjelentősebb drámai alkotása, az Euripidész tragédiájára épülő Medea 1797-es bemutatóján mégsem aratott átütő sikert, s a közönség a későbbiekben sem igazolta azokat, akik hittek a zene erejében. Hiába tartotta kedvencének Schubert, hiába illette Brahms a legelismerőbb jelzőkkel, a Medea sorsa mostohának bizonyult nyilvánvalóan azért, mert drámai lángolását valójában egyetlen alak, a címszereplő hordozza. Ez a dramaturgiai építkezés azt jelenti, hogy csakis nagyszerű primadonnával lehet színre vinni, de a szereposztás önmagában még nem szavatolja a sikert. A hallgatóságnak az a rétege ugyanis, amely egyetlen produkció csillogását képes méltányolni, hódolója lesz ugyan Cherubininek, de az, amelyik a dráma összetettségének kibontakozását várja, csalódottan távozik. Valószínűleg ez a magyarázata a Medea újabb keletű felújításainak is: nem véletlen, hogy megújulása Maria Callas nevéhez fűződik. Azóta is akkor kerül műsorra, ha a parádés szerephez méltó megszólaltatót találnak , s nyilván a mi korunk fejlett ízlésű, zenetörténetileg művelt közönsége már nem csupán azt a vonását értékeli a dramaturgiának, amely a címszereplő alakjába sűríti a zenei kifejezés lényegét, hanem azt is, amelynek következtében az első hangtól az utolsóig minden érte van, minden róla szól. Napjaink Medea-felújításai egyfelől az ünnepelt énekes sztárok nevéhez fűződnek, másfelől Lamberto Gardelli buzgalmát hirdetik. A magyar lemezfelvétel is bizonyára annak köszönhető, hogy a nálunk oly népszerű, Cherubini muzsikájában oly otthonos karmester szorgalmazta. Sass Sylvia nélkül persze elképzelhetetlen lett volna az előadás: tehetségének legtündöklőbb vonásait sorakoztathatja az összetett szerepben. S nem hiába választotta vezércsillagául a nagy Callast, a lemezen méltóan követi példaképének zenei sokarcúságát, kifejező erejének drámaiságát. A felvétel legnagyobb erőssége az ő szereplése és Gardelli izzó temperamentuma (illetve a vezetésével játszó Rádiózenekar és -kórus muzsikálása). A zenekar sodró szenvedélyességgel szegődik a dráma szolgálatába, a többi szólista is kiválóan teljesíti feladatát, s nem az ő hibájuk, hogy a partitúra nem nyújt számukra kiemelkedő lehetőséget. Bár mások szóvá tették már, én sem hagyhatom említetlenül a felvétel nyelvi problematikáját. Cherubini az opera szövegét francia nyelvű librettóra írta, prozódiáját a francia nyelv sejtése szerint alakította, a lemezen hallható olasz változatot tehát (a karmester anyanyelvén kívül) semmi sem indokolja. Sőt a nemzetközi hanglemezpiacon éppen — az ugyancsak Gardelli vezényelte, olasz énekesekkel készített olasz nyelvű felvétel után — az eredeti változat kelthetett volna feltűnést. S ha már eltérünk az alapanyagtól, miért nem úgy, hogy a magyar hallgatóság is követhesse a dráma fordulatait? (A Várnai Péter példás bevezetőjét tartalmazó műsorfüzet persze a magyar hallgatónak is segítségére siet a szövegfordítás közzétételével; az egymás mellé tördelt magyar, olasz, angol, német, majd a hátrább olvasható orosz szöveg hangsúlyozza, hogy a lemez nemzetközi érdeklődésre számít. Éppen ezért olyan hiba ez az olasz nyelvű változat, amelyet legalább a műsorfüzetben menteni-magyarázni illett volna.) Új Wagner-lemez Wesendonk-dalok Erzsébet áriája a Tannhäuser II. felvonásából (Csarnokária) Erzsébet imája a Tannhäuser III. felvonásából Izolda szerelmi halála a Trisztán és Izolda III. felvonásából Senta balladája a Bolygó hollandi II. felvonásából Előadja Sass Sylvia, a Magyar Állami Operaház zenekara és női kara Vezényel Kórodi András Hungaroton, SLPX 11940 A Medea felvételét hallgatva nyilvánvaló Sass Sylvia szuggesztív drámai tehetsége, érthető nemzetközi elismerése. Annál kevésbé magyarázható, miért kellett ilyen, számára kockázatos vállalkozásba fognia, mint a Wesendonk-dalok s kiváltképpen a Tannhäuser-, Trisztán- és Bolygó hollandi részletek lemezre rögzítése. A kockázatossága ugyanis eleve sejthető volt, s ez nemcsak az énekesnő egyéniségéből, hangfajából, tehetségének jellegéből következett, hanem egy operaházi Wagner-előadása is jelezte már a szereposztás tévedését. Közismert erényei ebben a szerepkörben nem érvényesülhetnek, hiányosságait gyakran bántó élességgel pótolja. Persze érthető, ha valaki ifyan, sikerei teljében bizonyítani akarja sokoldalúságát, de kár olyan kalandba sodródnia, mely árthat hazai és nemzetközi hírnevének. Feuer Mária Cherubini MEDEA Sylvia Saas Veriano Luchetti, Magda Kalmár, Klára Takar* Kolo« Kovát» Budapest Symphony Orchestra Lamberto Gardelli