Népművelés, 1986 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1986-09-01 / 9. szám
csolatunk van az Express Utazási Irodával, a Tourinformmal. Van Pesti Műsorunk... Nagy trükk, igaz? Az elmondottaknak mintegy jól időzített illusztrálásaképp Laci éppen egy férfival beszélget. - A harmincadiki estre kérek két jegyet. - Úgy tudom, harmincadikán már nincsen előadás. - A plakáton az volt, hogy harmincadikán... - Nézzük csak... (a Pesti Műsort). Igen, az utolsó előadás huszonkilencedikén volt, a következő csak esőnap, látja? Márta a „narrátor”: - Sokszor előfordul, hogy amit máshonnan hallanak, nekünk kell megerősíteni. Amit szóban mondunk, írásban akarják látni... Ezen lehet mérgelődni, és lehet türelmesnek lenni. (Van még ún. operatív tanácsadás. Az iroda tájékoztatja az érdeklődőket, hogy sajátos problémáikkal [pl. lakás ki-bejelentkezés, útlevélintézés] hová kell fordulni. Egészségügyi ellátással, rendőrséggel, tanáccsal, IKV- val kapcsolatos információk...) - Ezek azok, amelyekre nincsen igény. Ezeket egyszerűen katalógusba kell gyűjteni, és kézbe adni. - Ti gyűjtöttétek egybe? - Igen. Többféle ilyen közhasznú katalógusunk van. Albérleti, szolgáltatási, munkavállalási (nyári diák- és alkalmi munkákról is) információk. Ezeket többségében az újságokból ollózzuk ki. Ritkán fut be hozzánk albérletről, munkakínálatról hír. Anynyit segíthetünk, hogy csoportosítjuk és egy dossziéban összegyűjtjük őket. Bár megesik néha, múltkor pl. egy férfi valami miatt itt járt, és a beszélgetésünkből kiderült, hogy kisiparos. Kellene neki egy segítség, de nem állandóra, csak csúcsidőben. De ezt a véletlen hozta. Egyébként még szokni kell az embereknek, hogy kínáljanak is. De még miket lehet kínálni!... Egy művelődési ház által kiadott helyi „pressben” ilyeneket olvasni, szilvalekvárt főzni tanító néni... A másik meg fölajánlja a kertkapuját hirdetések kiszögezésére! Ez másmilyen szemlélet... Aki ilyet kínál, így gondolkodik, az másképpen van otthon a lakóhelyén. (Egyéb szolgáltatások. Pl. jegyárusítás, aluljárói programok szervezése, egyéni segítségnyújtás. Jogi, életvezetési, egészségvédelmi, ifjúságvédelmi tanácsadás.) Alapelvünk a „ Van időnk rád!". Még tapintatosabban: „Van öt perced?” Mindig készen vagyunk bárkivel bármiről beszélgetni. Elbeszélgetni. Még ilyen helyen is lehet négyszemközt, ott a függöny mögött van két fotel, el lehet „bújni”. Sokszor a betérő nem információt akar, bár azt kér. Kérdése ürügy, hogy beszélgethessen. Életek, sorsok megoldására nincsen lehetőség, de a megfelelő helyre irányításhoz, a támpontok, más segítők megmutatásához igen. Az életvezetési tanácsadáson szakember segít. Sokszor a meghallgatás, a szóba állás ténye is elég. Ha egy tizenöt éves kislány jön be azzal, hogy munkát keres, nem nehéz kikövetkeztetni, hogy más a baj, más segítség kell. Az iskolában, otthon valami nincsen rendben. (Ha minden betérőről nem is, Éváról említést teszek, aki éppen most beugrik „csak egy puszira”. Beutalót kaptak, nyaralni mennek, pénzt kell fölvenni a bankból, ki vigyáz a kisbabájára, mi lett a sorsa az általa írt tanulmánynak. Ő kolléga, életvezetési tanácsadó volt itt. Mártával valami régi nagy vagányról beszélnek egymás közt, aki taxival közlekedett, és virágot hozott ide - miután az egyenes útra tért.) Éva elmondja nekem, hogy a beszélgetések mellett az életvezetési tanácsadó feladata megállapítani, kinek van szüksége orvosi-pszichiáteri segítségre. - Az orvosokkal való kapcsolataink személyesek. A hagyományos nevelési tanácsadók, ideggondozók látogatására nemigen tudjuk rábeszélni a gyerekeket. Félnek is, szégyellik is. A legjobb munkakapcsolatom azzal az orvossal alakult ki, aki maga jelentkezett és ajánlotta föl újszerű szervezésű és tartalmú terápiáját. (Mondanom sem kell, az ilyesmi nagyon ritka.) Ő kamasz fiatalokra specializálódott. Annyiszor elhangzott már, hogy a még nem orvosi-pszichológusi, klinikai kezelésre szorulóknak is komoly magánéleti problémái lehetnek, vannak. Ezekről nincs kivel beszélni. Ennek az intézményes megoldására is szükség van. - Annyira - szól közbe Márta -, hogy az igények hiányában az ifjúságvédelmi és a jogi tanácsadás megszűnt, és az életvezetési két napot kapott. - Volt-e más is, amiben a kezdeti tervekhez képest módosítanotok kellett? - Nem volt. Ugyanis nálunk nincs „idevaló" kérdés, kérés. Bárki bármivel betoppan, segítségére kell lennünk. Vagy ha mi nem tudunk valamit megoldani, akkor megmondjuk, hová, kihez forduljon. Az persze előfordult, hogy alul- vagy fölülterveztünk. Pl. azt gondoltuk, hogy a szabadidős tevékenységek kínálata elegendő, ha a szomszédos kerületek programjairól informálódunk. Ez hat-hét kerület, de nagyon sok minden még ezek kínálatából is hiányzik. Úgyhogy Nagy- Budapestet kellett föltérképezni. Úgy félévenként újra és újra levelet írunk mindenhová, kérjük a programot, a tájékoztatást. Amit meg fölöslegesen terveztünk még az elején, az a címlisták, intézmények, hivatalok nyitvatartási rendje. Ezeket szórólapokon, katalógusokban kell hozzáférhetővé tenni. 21