Népművelés, 1987 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1987-11-01 / 11-12. szám
Két küldöttgyűlés után LÁTOGATÓBAN A MONGOL TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTŐ TÁRSULATNÁL Ez év júniusában pár napos eltéréssel rendezte meg a magyar és a mongol Tudományos Ismeretterjesztő Társulat az elmúlt öt év munkájára visszatekintő és a teendőket számba vevő küldöttgyűlését. Kínálkozik az alkalom, hogy némi összehasonlítást tegyünk a két testvérszervezet között - annak ellenére is, hogy a földrajzi távolság (6500 kilométer), a méretbeli különbségek (Magyarország tizenhétszer kisebb, mint Mongólia, de lakossága annak ötszöröse), no és a gazdasági fejlettség, a kulturális múlt, a környezet közöttiek eleve más feltételeket szabnak és más igényeket támasztanak az ismeretterjesztés iránt. Mégis, a két küldöttgyűlés hangulatában, a felszólalások hangnemében sok volt a hasonlóság. Az elnökségi beszámolók és a küldöttek hozzászólásai mindkét konferencián az eredmények mellett kritikusan és önkritikusan foglalkoztak a gondokkal, szó esett természetesen a további tennivalókról is. A problémák felvetésében a MEDN (a Mongol Tudományos Ismeretterjesztő Társulat) elnökségi beszámolója konkrétabb volt, mint a hasonló magyar dokumentum, őszintén bírálta azokat a szervezeteket, amelyeknek javítaniuk kell munkájukon. A tagság A magyar TIT-nek harmincezer tagja van - majdnem tízezerrel kevesebb, mint a MEDN-nek. Míg nálunk a szervezetnek valamennyi tagja egyben előadó is - köztük húsz akadémikus, száz a tudományok doktora és kétszáz kandidátus -, a mongol testvérszervezetnél a hagyományok miatt ez másként alakult: a negyvenezres tagságnak háromnegyede szervező - vagy egyszerűen csak pártoló tag -, és csupán tízezerre tehető azoknak a szakembereknek a száma, akik előadások tartására is jogosultak. Az előadók képzésére kialakított háromlépcsős tanfolyami formát a TIT-nek is érdemes lenne alaposan tanulmányoznia, esetleg körülményeinkhez igazítva átvennie. Magyarországon ugyanis rendszeres módszertani felkészítésben csak az egyetemi-főiskolai hallgatók töredéke - azok, akik TIT- előadók akarnak lenni - és az ún. országjárás-vezetők részesülnek. Mongóliában az országnak mind a tizenhét megyéjében évente húszharminc hallgatóval alapfokú módszertani tanfolyamot szerveznek harminckét órában. Az elméleti és a gyakorlati foglalkozásokból álló kurzus végén a résztvevők vizsgaelőadást tartanak. A tartalom, a címadás, a felépítés, a retorikai készség és még számos egyéb szempont alapján dönt a vizsgabizottság, hogy a jelölt megyei vagy járási szintű előadóként dolgozhat-e a továbbiakban. Az előadóképzés középső szintjén - ugyancsak tanfolyami formában - elsősorban a szakmai ismereteket bővítik, míg a legfelső szinten olyan képesítést nyújtanak, mely az előadók oktatására, képzésére teszi alkalmassá a legkiválóbb ismeretterjesztőket. De gondot fordítanak az előadók ellenőrzésére is. Rendszeresen megkérdezik a hallga A küldöttgyűlés vendégei és a házigazdák Hadzsirt üdülőhelyen