Népművelés, 1987 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1987-11-01 / 11-12. szám
A Petőfi Csarnokban 1987. október 14-én fogalmazódott meg a címben feltett és több hozzá hasonló kérdés az információs és tanácsadó irodák első találkozóján. Az utóbbi két évben sorra nyitják meg kapuikat az ilyen szervezetek - elsősorban a fővárosban. Működésükkel létező társadalmi igényt elégítenek ki, tehát szükség van rájuk. Ugyanakkor a hazai tapasztalatok és a hálózat hiánya miatt nagy az átfedés az egyes irodák munkája között, mindenhol megszenvedik az indulás nehézségeit, felesleges energiákat pocsékolván el. Ez tette időszerűvé a tapasztalatcserét, amelyen az „informátorok” adnak információt saját munkájukról egymásnak. A szervezők (Szentpéteri Gabriella és Szalai Dezső András) szerint az első ilyen találkozónak nem lehet fontosabb célja, mint a kapcsolatteremtés. Szándékaik azonban messzebbre mutatnak: a tapasztalatcserék egész sorát tervezik! Mintegy ötven iroda küldte el képviselőit a Petőfi Csarnokba. A tanácskozáson elnöklő dr. Schiffer János, a Művelődési Minisztérium osztályvezetője bevezetőjében utalt rá: az ún. információrobbanás idestova már két évtizede tart, így nem biztos, hogy a találkozó létrehívásával nem késtünk-e el. Bár az elért eredmények reménykeltőek, meglepetések is érhetnek bennünket - ahogy szellemesen fogalmazta: „csatornákat építettünk, de lehet, hogy az áradat más irányban zúg majd el". A nyolc, előre tervezett beszámoló igen gondolatgazdag volt. Kiderült, hogy a számos különbözőség (fenntartó, felkészültség, tapasztalat, működési forma stb.) ellenére sokszor azonosak a gondok. Többen az információáramoltatás és a társadalmi háttér kapcsolatára is kitértek. Megismerhettük az eddigi legfontosabb törekvéseket. A hozzászólások tovább színezték a palettát. Az információs irodák egyik einek kell „szellemi elődjéről”, a nyitott házkísérletről Péterfi Ferenc beszélt. A kísérlet elsősorban abból állt, hogy néhány művelődési ház megpróbált környezetéhez, annak igényeihez igazodni. Előtérbe került a hétköznapi kultúra. A kísérlet nem bukott meg! Közvetlen módszereit elhagyva elterjedt, beépült a szemléletbe, és sokféle formában virágzik tovább, például a tanácsadó irodák képében. Néhány konkrét tevékenységet maguk az azt végzők ismertettek. A Budapesti Művelődési Központ három fő területet gondoz: - információk az intézmény munkájáról és munkatársairól; - közhasznú és kulturális lakossági tájékoztatók; - szakmai tájékoztatók (népművelőknek, könyvtárosoknak). Az információszolgáltatás telefonon és személyesen folyik. Az állandó ismereteket számítógépen tárolják és rendszerezik. Évi négy tájékoztató füzet kiadását is tervezik. (Címük: Bp. XI. Szakosíts Árpád út 55. 1119; tel. 869-444. Munkatárs: Gonda Emma). A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár a Posta különleges tudakozójával épített ki kapcsolatot. Az adatokat nem tették számítógépre. 1987. október közepétől kéthónapos „próbaüzemmel” indítanak, csak azután lépnek a nyilvánosság elé. (Címük: Bp. Vil. Szabó Ervin tér 1., félemelet, 1088; tel.: 339-602. Munkatárs: dr. Révy Eszter). A TOURINFORM-ot az Országos Idegenforgalmi Hivatal hozta létre. Működésük öt éve alatt mintegy 500 000 - szinte hihetetlen! - telefonos választ adtak, sokszor külföldi hívásra is. Gyűjtési területük elsősorban az utazáshoz kapcsolódik: üdülés, túra, szálláshely, látnivalók, időjárás, közlekedés, útlevél, vízum stb. Az adatokat először mikrofilmen tárolták. Ez a módszer azonban nem vált be. Túlságosan sok olyan adatot kellett rögzíteniük, melyek állandóan változnak. Ma már számítógéppel dolgoznak. Az általuk gyűjtött információkat további hírforrásokkal is megosztják: MTI, Rádió, sajtó, (Címük: Bp. V. Sütő u. 2. 1052; tel.: 179-800. Munkatárs: Padányi Ágnes). A TELINFORMIX lakossági tájékoztató rendszert a Fővárosi Számítástechnikai és Díjbeszedő Vállalat működteti. Magánszemélyek, intézmények, kisiparosok, jogi személyek stb. információit őrzik és forgalmazzák. Számítógépen tárolják a szolgáltatásokkal, egészségüggyel, kereskedelemmel, vendéglátással, államigazgatással, kultúrával, hirdetésekkel kapcsolatos tudnivalókat. A rendszer tagja lehet bárki, aki évi ezer forintot fizet ezért a szolgáltatásért. (Címük: Bp. V. Tanács krt. 28. 1051; tel.: 450- 160. Munkatárs: Király Judit). Dunakeszin ebben az évben kezdte meg működését az MTA által támogatott kísérleti rendszer, a FAMA szolgálat. (Domoszlai Gábor számolt be róla.) A rendszer lelke egy központi számítógép. Öt terminál és monitor kapcsolódik hozzá, ezeket forgalmas helyekre (áruház, szolgáltatóház, étterem stb.) tették ki, ahol szabadon hozzáférhetők. A számítógép a terminálokon képújságszerűen lapozható helyi információkat közöl, így nemcsak a tájékozódás, hanem - a terminálok igénybevételével - a válaszadás (véleménynyilvánítás) lehetősége is adva van. A kísérlet során azt vizsgálják, hogy a rendszer működése milyen mozgásokat indít meg a helyi társadalomban, mennyire változtatja meg a helyi államigazgatási szemléletet; kíváncsiak az állampolgárok visszajelzésére is. A szerkesztőség egyébként a helyi kábeltelevízióéval azonos. Az Országos Közművelődési Központ által indított Közösségszolgálat közösségek szerveződéséhez, művelődéséhez gyűjt anyagot, egyben segítséget nyújt öntevékeny működésükhöz. Személyesen és telefonon lehet hozzájuk fordulni, de létezik egy egészen új, általuk kitalált médium is, amit ők Lemezújságnak hívnak. Ez egy Commodore 64 számítógéphez használatos mágneslemeztár (floppy), amelyet 650 forintért bárki megvásár 4.