Kalauz, 1865. október - 1866. szeptember (2. évfolyam, 1-52. szám)
1866-05-04 / 31. szám
Pécs, május 4. 1866. 31. szám. Második évfolyam. Dal a nevelés és kaz iktatás terén. Előfizetési föltételek: egész évre 4 fr., félévre 2 fr. Megjelenik e kath. hetiközlöny minden pénteken. Szerkesztői lakás: a püspöki könyvtárépületben. Élet- és korrajzvázlatok a nevelészet történetéből. VIII. Somogyi Mihály: Különfélekép vannak a szerepek a világban kiosztva. — Vannak egyének, kiknek parancs szavától régiók viszhangzanak, kiknek kezébe népek sorsa van letéve s egy tekintetüktől nemzetek üdve függ; vannak, kik Mars mezején küzdik ki az örök zöld hősi babért; vannak mások, kiknek az irodalom vagy tudomány fűzi körül homlokukat az elismerés myrtusával, — de vannak olyanok is, kiknek habár államokra kiható, vagy világrázó események létrehozatala nem is jutott osztályrészül, de kisebb térre szorítkozó körükben oly tevékenységet fejtenek ki, oly magasztos czélt tűznek ki, s ennek oly szentül óhajtanak megfelelni, hogy embertársaik elismerése és tisztelete el nem maradhat,—és méltán.— Vannak, kik ha nem alapítják meg nevöket századokra, de legalább a jelen és legközelebbi sarjadék hálával és édesen emlékezik és fog emlékezni rájuk. Ezek közöl való e férfiú is, kinek életrajzát röviden ecsetelni megkisérlendem, s e férfiú: Somogyi Mihály nevelő Veszprémben a szent Dávidról czimzett árva-intézetnél. Született 1808. évi szeptember 25-én Fülön Fehérmegyében. Atyja Somogyi Antal,— ki a veszprémi káptalannál először fülei ispán, később siófoki számtartó volt, — és édes anyja Steifer Terézia, már gyermek korában csepegtették a kisded fiú fogékony kebelébe a most is igen szépen jellemző vallásosság édes nedűjét. — Az alsó iskolákat Siófokon, a hat latin osztályt pedig Veszprémben sikeresen végezte. Ezután a következő két évben Győrött a bölcsészeti karnál találkozunk a már egészen felserdült ifjúval, hol hasonlag ernyedetlen szorgalom s buzgó vallásossága által tűnt ki tanuló társai között. Miután tanulmányait bevégző, pályaválasztás állt előtte, s minthogy természeti hajlama a tanügy terére vonzotta, már 1831. évben mint a veszprémi dávid-árva-intézet nevelője áll előttünk, hol mai nap is oly buzgón, oly fáradhatlanul jár el tanítói s nevelői kötelme teljesítésében, mint ezelőtt harminczöt évvel. Somogyi Mihály sajátságos alak, elég egyszer látni s feledhetlen örökre. Szigorú erkölcsiséget, határozott és szilárd jellemet tükröző arcza oly benyomással van a szemlélőre, hogy lehetetlen azon gondolatra nem jönnie, miszerint nevelőnek ily férfiú kell, ki nem ijed vissza e pálya fáradalmaitól, nem irtózik kellemetlenségeitől, szembe néz a nehézségekkel s képesnek érzi magát mindezen akadályokkal megküzdeni s az emberiség, az egyház, a társadalom