Népnevelők Lapja, 1868 (3. évfolyam, 25-35. szám)
1868-10-14 / 25. szám
Pest, okt. 14. 1868. EVELŐK LAPJA. Itt,>- sz- I 1 III. évfolyam. Megjelenik szerdán. Lapunk egyszersmind az „Alapnevelők országos egyletének“ hivatalos közlönye. Előfizetési pénz (1 évre 3 ír., '/. évre 1 fr. 50 kr. , '/. évre 80 kr.) és kéziratok szerkesztő- s kiadó-hivatalba (kecskeméti utca 5-dik szám) kéretnek küldetni. Hozzászólások az 1868-ki népiskolai törvényjavaslathoz. n. Talán nem csalódom, ha azt hiszem, hogy édes Magyarhonunk minden tanítója a „Néptanítók lapja“ azon számát, mely az új törvényjavaslatot hozza, kíváncsisággal leste. Megjelenése csakugyan, legalább körünkben, sok gondolkodásra szolgáltatott okot. Átolvasván, némi örömmel tettük le kezeinkből , s csak egy-két §-éről van szándékom megjegyzést tenni. Hogy a tanítói választások a tanítók tiszteletén mindeddig még sok helyen csorbát ejtettek, tagadhatlan; nem egyszer volt alkalmam tapasztalni, a mint éretlen fejek házról-házra jártak és a szavazatjoggal bírókat, bárkike voltak legyen azok, véghetlen bölcseségökről nyelvelvén, részükre hódították. De nemcsak hogy épen üresedésbe jött állomásokért csúsztak-másztak volna, hanem a hivatalokban álló egyének után is áskálódtak, a mint az velem P.Szántó községében, kántor-tanítóskodási időm alatt történt. Ilyen egyének jellemének elitéltetését józan gondolkodó fejekre bizom. Sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy a tanügy ott, ahol a tanítói választások általában a nép által gyakoroltatnak, mákszemnyivel sem mozdíttatik elő. Okát azonnal meglátjuk. Néhány héttel ezelőtt egy alföldi városban megüresedett tanítói állomásért folyamodtam, s minthogy időm engedte, a körülményekről meggyőződni akarván, folyamodásomat magam vittem oda. S örömmel kelle tapasztalnom első pillanatra azon pontosságot és ügyszeretetét, melynek a tanügy látszólag örvendett. Ott iskolai szék már volna (legalább hozzá hasonló ), mely az egyháztanács kebeléből választatván, a tanügyben fungál, és dicsérettel működik, hogy többet ne említsek, a tanügy lendületéért s a tanítók fáradságát méltányolván, minden tanító fizetését 63 írttal javította meg; miért is az elnök urnak tiszteletet szavazok s velem bizonyosan minden ügybarát; de hogy ezen iskolai tanácsnak, a mint itten neveztetik, kezei a nép által megköttetvék, onnan tetszik ki, mert az iskolatanács a tanító-választáson alig beszélhetett , míg más eleget lármázhatott. Állításomat hiteles tudósítással támogatom , midőn e hozzám intézett levélnek töredékét itt hiven közlöm : „Mint minden ilynemű választásoknál, itt is megvolt a nagy kiabálás, a 63 frtnyi fizetésjavítás visszahúzása —, a heti szünnap eltörlése —, a napi 5 tanórának 7 órára emelése —, a kéthavi szünidőnek egy hónapra leszorítására nézve ; és amit úgy látszik ki is visznek, mert „a nép határozhatja meg: a tanítónak mi a kötelessége ? mivel a nép fizeti, sat. sat. “ — Ugye Szerkesztő úr, ez absurdum volna? S ilyenek az új iskolai törvényjavaslat szerint nem tűrhetők. Az új iskolai törvényjavaslat szerint mindezek elháríttatnak , mivel a választás hatalommal bíró egyén vezetése alatt fog történni (és alkalmasint a protectio megbukván, a szolgálati idő, képzettség, gyakorlottság és szerzett érdemek tekintetbe vétetnek), mert a törvényjavaslat ekkép hangzik: „125. §. Tanítókat a megyei iskolatanács küldöttének vezetése alatt a községi iskolai szék választ szavazás által.“ — Ily körülmények közt a korteskedésnek végét (?) látom érve és az igazságtalanságokat orvosolva ; mivel azt hiszem, hogy e rend mellett azon ember, ki a tanügy körül szerzett érdemeit lábbal taposni látja, azok méltánylásáért esedezhetik. S így nem kételkedhetem, hogy ezentúl szorgalmas!b, tanultabb és gyakorlottabb egyének elsőbbséggel nem bírnának olyakkal szemben, kik még az „ingyenadott“ „Néptanítók lapját“ is nemcsak nem olvassák, hanem egyetlen egy számát fel sem vágták ; mindamellett ma még ezek bírják a nép bizalmát , még ezekért lelkesül az, mivel több idejük van közte megfordulni.*) A törvényjavaslat szerint a dologhoz nem értő nép a tanítók választásából kizáratik. . Adja Isten, hogy úgy legyen ! Tessék azonban megengedni, Szerkesztő úr, hogy őszintén ki kell jelentenem , miszerint a törvényjavaslatban kitett nyugdíj quantuma a környékünkben tanítótestületnél kellemetlen benyomást okozott , mert ha tekintetbe veszünk egy szolgálatképtelen tanítót, be kell látnunk, hogy az kenyérkeresetre csakugyan képtelen. 150 írtból azonban egy elöregedett családos tanító, mai körülmények közt, viselt hivatalához képest, semmi szín alatt meg nem élhet. Tudjuk mi mindnyájan, hogy a miniszter úr az ország anyagi állapotát tartotta szeme előtt, midőn a nyugdíjat oly szűkre szabta. De mindnyájunk véleménye : „Qui adipisci veram gloriam volet, fungatur justitiae officiis“; — és legalább annyi szabadség öreg napjainkra, hogy jól bevégzett munkánk után némi nyugalomra csakugyan számíthassunk. Minthogy a haza nincs oly helyzetben, hogy nyugdíjunk alapításához azonnal néhány 100 ezer forinttal járulhasson: áldozzunk tehát magunk és magunk segítsünk bajunkon, majd támogatni fognak minket. Nyugdíjunk megalapítására nézve maga a tanítói testület elegendő , s így talán nem ártok az ügynek, ha szerény indítványommal a közönség elé lépek. Vegyük alapul a jelenlegi tanítói testületet. Magyarországban van jelenleg circa 14 ezer tanító, osszuk három osztályra és pedig szolgálati idő szerint következőleg : az első osztályba sorozzuk a 20—30, másodikba a 10—20 és a harmadikba az 1 —10 évek közt szolgálókat ; rólunk az első osztályra, mely az összes tanítói testület 15%-át képezheti, 30 frtot; a másodikra, mely körülbelül 35%-ot tesz, 20-at; és a harmadikra, melyet 50%-ra számítok, 10 frtot, nyugdíjunk alapjának fizetéséül. Ennélfogva az első osztály, melynek tagjai 210%-ra rúghatnak, 63 ezer —, a második, melynek tagjait 4900-ra teszem, 98 ezer—, a harmadik pedig, melynek tagjait 7000-re számítom, 70 ezer frtot a nyugdíj alapja növelésére fizetnének; s már az első évben 231 ezer ft. tőkénk lehetne, melynek évi kamatja 13— 14 ezer forint. A tanítók fizetései után járó 2% évenként — ha az összes tanítóságot 14 ezerre és a fizetést általában 350 frtra vesszük — 98.000 forintot jövedelmezne. A 98 ezer ft. negyedrésze évenként a tőkéhez csatolandó, a % rész és a tőke kamatja pedig a nyugdíjasok és a segélyzendők közt fölosztandó volna. E szerint a tőke (231 ezer ft.) évenként — ha még az ujonan elfoglalt hivatalok után minden új tanító köteleztetnék egyszer mindenkorra 10 írttal az alap növeléséhez járulni — 25—30 ezer forinttal nőne ; a kamatot a befizetett nyugdíjpénzekhez hozzászámítván, már 1-ső év végével mintegy 87 ezer forint volna kiosztható, miből 290 egyén kezdetben 300 írtjával nyugdíjt és segélyt nyerhetne. Amint pedig a nyugdíjasok száma nőne, úgy szaporodnék egyszersmind a kamat , és látván b. Sina Simon nemes példáját az ügy nemes barátjai, bizonyosan sietnének ezek is a haza oltárára kisebb-nagyobb áldozattal járulni, így véleményem szerént a kérdés megoldatnék a nélkül, hogy a hazától legkisebb áldozatot követelne. Dionysius. *) Fájdalom, hogy ez a közélet majd minden terén így tapasztalható De ne feledjék az illetők, kiknek kebelét még honfiúi erény dagasztani vagy csak ihletni is képes, hogy: „Minden ország támasza, talpköve — a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledől s rabigába görbéd.“ — Szerk. w Egyleti élet. (Az alapnevek ík kérvényének folytatása. Lásd Népn. 1. 24. sz.) A 25-ik §. elrendeli ugyan az ordák állítását, de nem a lakosok számára való tekintettel, hanem csak ott, „hol a község tanodai célokra fordítható évi jövedelme az elemi tanoda szükségleteinek fedezésére megkivántató összeget 300 frttal meghaladja.“ — Minthogy pedig félhetni, hogy e té-25