Népnevelők Lapja, 1872 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1872-05-04 / 18. szám
A „Népnevelők pesti egyletének“ hivatalos közlönye. Felelős szerkesztő : Péterfy Sándor. Előfizetési ár : Egész évre 4 fr. félévre 2 fr. negyedévre 1 fr. Pályázatok és egyéb hirdetések petit soronként 10 krral számíttatnak. Előfizetési pénzek postai utalvánnyal küldendők. 18. szám. Pest, 1872. május 4. VII. évfolyam. Társszerkesztők : Lakits Vendel, Troth Vilmos és Szervizer Lajos. Megjelenik minden szombaton. A lap szellemi részét illető küldemények Péterfy Sándorhoz Pest, Deáktér 3. sz. ; előfizetési pénzek, reclamátiók stb. a kiadóhoz intézendők. Kiadó : Aigner Lajos könyvárus Pesten, váci utca 18., nemzeti szálloda. A gondolkozás képzése. ni. „Ne nyújts a gyermeknek szót tárgy nélkül, vagy : ne nevezz dolgokat, amiket a gyermek még nem ismer. Ne tűrd, hogy növendéked egy szót mondjon, melynek határozott képzettartalma ne volna.“ A gondolkozás képzésének e második szabályával fejeztem be e lap 16. számában második cikkemet. Aki előtt a gondolkozás lélektani processusa világos, annak ezen mondat indokolása fölösleges, hogy „ne nyújts a gyermeknek szót tárgy nélkül, vagy : ne nevezz dolgokat, amiket a gyermek még nem ismer". Az tudja, hogy a gyermek egy nem szemlélt tárgynak csak igen hiányos vagy épen semmi képzetével nem bírhat; az tudja, hogy ha egy szót mondunk tanítványaink előtt, úgy bennök a mondott szónak megfelelő képzetét akarjuk tudatba hívni. Ámde ha az illető szónak megfelelő képzetével a gyermekek nem bírnak, ha a szó a lélekben visszhangra nem talál, akkor a szó legalább is haszontalanul volt mondva. Már ez oknál fokva is időtakarítási szempontból kerülendők az ily szavak. Azonban még ennél károsabb oldaluk is van. A gyermek gyakori hallás után az ily ürős szavakat el is sajátítja, a tanító után mondja és ekkor bekövetkezik az az eset, aminek meggátlására int a felidézett szabály második része, hogy t. i. ne tűrd, hogy növendéked egy szót mondjon, melynek határozott képzettartalma ne volna. Nyújtanak pedig a gyermekeknek szavakat tárgyak nélkül, és tűrik, hogy a növendékek szavakat mondjanak határozott képzettartalom nélkül , mindazok , akik „magoltatnak“, azaz, akik emléztetnek, anélkül, hogy az emlízendőnek minden szavát a gyermek értené, anélkül, hogy a gyermek a könyv nélkül tanult szavak mindegyikének képzettartalmával bírna; mindazok, akik a gyermekkel ismert és ismeretlen szavakat egyaránt olvastatnak anélkül, hogy az ismeretlen szavaknak határozott képzetet nyújtanák. Ahelyett, hogy a gyermek elméjét képzetekkel és fogalmakkal gazdagítanák, mikre oly nagy szüksége van, hogy a gondolkozás elemével bírjon, az illetők üres, tartalom nélküli szavakkal terhelik azt. Volt idő, midőn az iskolában célzatosan gátolták a gondot-