Népnevelők Lapja, 1879 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1879-10-18 / 42. szám
42. szám. Budapest, 1879. október 18 XIV. évfolyam. NEVELÉS-OKTATÁSÜOTI HETILAP. Laptulajdonos : A »NÉPNEVELŐK PESTI EGYLETE.« A MAGYARORSZÁGI NÉPTANÍTÓK EGYETEMES GYŰLÉSÉNEK, A VÉGREHAJTÓBIZOTTSÁGNAK ÉS TÖBB HAZAI TANÍTÓ-EGYESÜLETNEK J RENDES KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő : LAKITS VENDEL. megjelenik e lap minden szombaton Előfizetési ára: Egész évre 4 frt, félévre 2 fr negyedévre 1 frt. Hirdetések 2 has. petit-soronkint 10 krral számíttatnak. Kéziratok a szerkesztőhöz (Budapest, III. ker. tanuló-utcai népiskola) ; előfizetési pénzek, reclamatiok sat. Weiszmann testvérekhez mint kiadókhoz (V. ker., Lipótváros, Ferencz József tér 8. sz.) küldendők. A kormány és a tanító-egyletek szövetsége. A kormány megtiltja a tanítóegyletek szövetkezését, mert ilyen szövetségre nincs meg az alap a népoktatási törvényben. A népoktatási törvény 1868-ban kelt, azóta 11 esztendő folyt le. Mikor e népoktatási törvény alkottatott, akkor a magyar nép egy egészen uj korszak előtt állt. Népet kelletett teremteni más mivelt népek hasonlatosságára és képére, és a magyar nép rövid 11 év alatt megmutatta, hogy van hajlama és akarata a többi népekkel a cultúra terén lépést tartani. Iskolakényszer nélkül is úgy felszaporodott volna a tanuló-ifjúság száma, mint megvan ma, mert az iskolák túlzsúfoltságát korántsem az iskolakényszer okozta vagy okozza, hanem a magyar nép finom érzéke, mely felfogta, hogy a tudomány — kincs. A népoktatási törvény, mely 1868-ban Magyarországnak adatott, mindenben nem felel meg többé az 1879. Magyarországnak. A népiskolai törvényt tehát revideálni kell. Ezt a szükségességet hangsúlyozta a III. egyet. tanitógyülés. Feltéve tehát, hogy a tanító-egyletek szövetsége nem talál alapot a népoktatási törvényben, akkor ez is a törvény hiányai közé tartozik, és a revideálásnál mindenesetre tekintettel kell ilyesmire lenni. 1868-ban nem lehetett a törvény tekintettel erre , hisz még csak kezdetén álltunk az új korszaknak, elég vívmány volt a megyében lakó tanítókat egy összetartozó testületté alakítani. De nem is volt még akkor szükséges. Előbb kifejlődniök kellett az egyleteknek és csak azután támadhatott a közös célok után törekvő testületeknek az a gondolata, hogy egy nagy egésszé olvadjanak össze. Hogy az egyletek, amint kifejlődtek, valóban nagyban előmozdíták a nevelésügyet, azt a magas kormány semmikép sem vonhatja kétségbe, és tiszteletére mondjuk, el is ismeri évi jelentéseiben. Kétséget sem szenved, hogy az egyletek sokkal hathatósabb tényezői voltak a népnevelés felvirágozására, mint akár a tanfelügyelők intézménye, akár kormány-rendelte megyei tantestületi gyűlések. De miként a harcosok, lövés-, vívás- és küzdéstől ellankadva hátrálni kezdenek, vagy legalább közömbösen várják a következendőket, 42