Népnevelők Lapja, 1882 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1882-06-03 / 22. szám
22. szám.Budapest, 1882. június 3 XVII. évfolyam NÉPNEVELŐK LAPJA. NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI HETILAP, A MAGYARORSZÁGI NÉPTANÍTÓK EGYETEMES GYŰLÉSÉNEK, A VÉGREHAJTÓBIZOTTSÁGNAK ÉS TÖBB HAZAI TANÍTÓ-EGYESÜLETNEK RENDES KÖZLÖNYE. Laptulajdonos és kiadó : Felelős szerkesztő : A „NÉPNEVELŐK BUDAPESTI EGYESÜLETE.“ STEINER ISTVÁN. Megjelenik e lap minden szombaton. Előfizetési ára: Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Hirdetések 2 has petit-soronként 10 krral számíttatnak. Kéziratok a szerkesztőhöz (Budapest, IV. ker., gr. Károlyi-utca 8. sz.) ; előfizetési pénzek, tagsági díjak, (6 frt, melybe a 4 frt előfizetési díj is be van tudva, s mely 1 fitos részletekben minden okt., dec., jan . márcz., ápr. és júniusban fizetendő.) Hirdetések éS hirdetési dijak az egylet pénztárnokához, Senyei Ferenc úrhoz (IX. ker., soroksári utca 32. sz.) küldendők. A magyar tanítóság és a millenium. Hazánk ezredéves fennállásának meginnepelésére készül az egész nemzet. Nincs a nemzetnek egyetlen osztálya sem, mely valamely általa létrehozandó nagygyal ne az ama áldozni ama nagyfontosságú idő emlékének. Nagyon természetes, hogy ezen általános mozgalomban mi néptanítók sem maradhatunk tétlenek. Tennünk kell! Mit? Elérkezett az ideje, hogy e kérdéssel tüzetesen foglalkozzunk. Eddig egyetlen szó emeltetett ez ügyben, most ejti ki a másodikat e sorok írója. Az első szó a „Délmagyarországi tanító-egylet“-é. Meleg szavakban hívja fel a tanítóegyesületeket (Lásd a Népnevelők Lapja I. évi 18. számát), hogy államiságunk 1000-ik évfordulójára székhelyükön szeretetházakat alkossanak. Az eszme kétségen kívül szép, méltó egyesületeink egyik legjelesebbikéhez, de kivihetetlen Nem a Pessimismus diktálja tohamba e szót „kivihetetlen“, hanem e tapasztalás. 100—130 szeretetház fönntartására roppant költség kell. Ezt a magyar tanítóság még akkor sem teremtheti elő, ha minden tagja, kivétel nélkül minden tekintetben meghozza azt az áldozatot, melynél többet kívánni sem lehet tőle. Ilyen alap megalkotásához minden tanítónak egy kis domíniumra volna szüksége, vagy pedig vezérszóra a társadalomban. Fájdalom, a néptanító ez idő szerint egyikkel sem rendelkezik. Domíniuma egy pár rongyos vezérkönyv, szava pedig nem sokat nyom a latban azon társadalomban, mely a közjó oltárára le szokta rakni nélkülözhető filléreit. 24