Népnevelők Lapja, 1884 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1884-08-02 / 31. szám
31. szám. Budapest, 1884. augusztus 2. , 19. évfolyam. NÉPNEVELŐK LAPJA. _______NEPNEVELÉSÜGYI SZAKKÖZLÖNY._______ egjelen e lap rainden szórrabaton. Előfizetések és reclamátiók kizárólag SENYEI FERENCZ IX., Soroksári-utcza 32. sz. küldendők. Ára : egész évre............................. 4 írt. félévre .................................. 2 frt. negyedévre............................. 1 „ Egyes szám .........................10 1er. A lap szellemi részét illető közlemények a Szerkesztőhöz, IX., Soroksári utcza 63. sz., czimezendők. Hirdetések és ezek dija Neumager Jüde könyvnyomdászhoz" Váczi-körút, (Iparudvar) küldendők, egyesületi pénztáros úrhoz, Népiskolai tanügyünk egy mozzanata. Csak kivételesen esik meg néha az is az emberrel, hogy vágyai és akarata ellenére késztetik valamire a körülmények, így vagyok jelenleg én is, mikor üdülésre szánt időmben a Kárpátok kies magányából intézem soraimat a „Népnevelők Lapja“ t. olvasóihoz. Most, mikor a népnevelés munkásai egy hosszú év leforgása után élvezik a megérdemelt nyugalmat, hogy majdan megifjodott erővel folytassák áldásos munkájukat a közjó érdekében, kezeim közé került hazánk egyik legrégibb és legderekabb tanítói egyesületének, a „Délmagyarországi Tanítóegyesület“ legutóbb tartott közgyűléséről szóló tudósítás, mely szerint, ezen gyűlés egyik főtárgyát, a tanítói fizetések minimumának 600 írtban leendő megállapítása iránti mozgalom megindítása képezte. Megvallom, hogy legkevésbbé sem hittem valószínűnek, hogy a tanítói fizetések felemelése legyen azon thema, mely ellen valaha én emeljek szót ; én, ki nemcsak belátom a tanítók tisztes javadalmazásának szükségét, de a hiányos javadalmazás következményeit és hátrányait átéreznem is kellett. És mégis késztetve vagyok most, a Délmagyarországi Tanítóegyesület említett határozatát valósíthatlan, jámbor óhajtásnak nyilvánítani, mikor ma, 15 évvel a közoktatási törvény megalkotása és életbeléptetése után, a tanítói fizetésminimumot a megállapított 800 írtnak kétszeresére akarjuk emeltetni, holott több ezer tanító fizetése még a jelenlegi, valóban szegényes, kis minimumot sem éri el , hanem az ily nyomorultan díjazott néptanítók kénytelenek, tengődő, létezésök érdekében kaszakapa után nyúlni, vagy valamely iparágban kifejtett munkájuk után a hiányzó filléreket pótolni, munkásságuk egy részét az iskolától megvonni, gondjukat a népnevelési kötelmek és a legszerényebb existálás követelte kötelességek között megosztani. Mindaddig, mig tanítóink nagy része a jelenlegi minimumon alul van javadalmazva és ezen nyomorult díjazás a népnevelésnek még leghivatottabb munkásait is megbénítja működésükben ; mig az iskolafentartó községek földhöz tapadt, nagy szegénységéből folyó hiányokat nem pótolja az állam : mindaddig létzni fog népnevelésügyünk azon káros állapota, mely a tanító nyomorúságos javadalmazásából ered és melyet a fizetési minimumnak papíron leendő megkétszeresítése soha sem lesz képes megjavítani. Ez okból nem annyira a minimum felemelését kell szorgalmazni, mint inkább annak tényleges, biztosított kiszolgáltatását és a tanítói hivatalnak egyházi közegektől és kényuraktól való független, önálló szervezését kell létesíteni törekednünk; hogy végre valahára az iskola ügyeinek intézésében csak ennek érdekei legyenek irányadók. Erre nézve a tanítóság üdvös tevékenységet fejt ki, ha egyesületeiben, szaklapjaiban napirendre tűzi a már megállapított minimális fizetés biztosításának és a tanítói állásnak kizárólag az iskola érdekének megfelelő szervezésének kérdéseit ; ha foglalkoztatja velük a napi sajtót, előkészíti és megnyeri ügyének a közvéleményt, melynek hatalmas szava elnémítja majd az iskola álbarátainak borusát, megnyeri a közönyösek tömegeit és legyőzi a makacs ellenkezők táborát. Tanügyünk fejlesztésére és tökéletesítésére ennek keresztülvitele nagy horderővel bír. Egy lépés ez, előre, ama czél felé, melyet helyesen értelmezett közérdek tűzött maga elé mikor az állam és társadalom felismerve a népnevelésnek messze ható fontosságát, ennek megfelelően igyekezett a népiskolát teljesen elhanyagolt állapotából felemelni és a községi iskola intézményének életbeléptetése által azt egyesek különérdekeinek követése alól felmenteni. Ez volt az első lépés a helyes irányban. Hogy sok késlelkedés nélkül tovább is haladjunk ezen irányban, erre készteti a haladás és kor szelleme, ezt követeli hazánk és népünk érdeke, ezt várja kormányunktól és törvényhozásunktól a haza nemtője. A minimumnak jelenleg úgy sem valósítható felemelése helyett kérelmezzék tanítóegyesületeink annak biztosított tényleges kiszolgáltatását, kérelmezzék a tanítói állás biztonságát a felekezeti tanítók részére, hogy azok ezen tekintetben is a községi tanítókkal egyenlő jogokban részesítlessenek. Legyen helyzetük teljes biztonságot nyújtó és csakhamar összetörpül azok tábora, kik a népnevelés terén a népnevelés munkásait sorakoztatják ellenfelül a haladás barátai ellen. Felbiger emléke. (Nyilt levél Róth József kir. tanácsos és pozsonymegyei tanfelügyelő úrhoz.) Tisztelt uram ! Ismert s senki által kétségbe nem vont tény, hogy a nagyok emlékének tisztelete mindenkor jótékony hatással van az uj nemzedékre s a valódi műveltségnek egyik jele az, ha nem feledkezik meg az utókor azokról a jelentékeny úttörőkről, kiknek vállaira emelkedve szélesebb látkört s nagyobb jólétet biztosított magának. A magyar néptanítók kegyeletes érzülete ellen 31