Népnevelők Lapja, 1884 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1884-08-02 / 31. szám

31. szám. Budapest, 1884. augusztus 2. , 19. évfolyam. NÉPNEVELŐK LAPJA. _______NEPNEVELÉSÜGYI SZAKKÖZLÖNY._______ egjelen e lap r­ainden szórrabaton. Előfizetések és reclamátiók kizárólag SENYEI FERENCZ IX., Soroksári-utcza 32. sz. küldendők. Ára : egész évre............................. 4 írt. félévre .................................. 2 frt. negyedévre............................. 1 „ Egyes szám .........................10 1er. A lap szellemi részét illető közlemények a Szerkesztőhöz, IX., Soroksári­ utcza 63. sz., czimezendők. Hirdetések és ezek dija Neum­ager Jüde könyvnyomdászhoz" Váczi-körút, (Iparudvar) küldendők, egyesületi pénztáros úrhoz, Népiskolai tanügyünk egy mozzanata. Csak kivételesen esik meg néha az is az ember­rel, hogy vágyai és akarata ellenére késztetik valamire a körülmények, így vagyok jelenleg én is, mikor üdü­lésre szánt időmben a Kárpátok kies magányából inté­zem soraimat a „Népnevelők Lapja“ t. olvasóihoz. Most, mikor a népnevelés munkásai egy hosszú év leforgása után élvezik a megérdemelt nyugalmat, hogy majdan megifjodott erővel folytassák áldásos munkájukat a közjó érdekében, kezeim közé került hazánk egyik legrégibb és legderekabb tanítói egyesületének, a „Dél­magyarországi Tanítóegyesület“ legutóbb tartott közgyűléséről szóló tudósítás, mely szerint, ezen gyűlés egyik főtárgyát, a tanítói fizetések minimumá­nak 600 írtban leendő megállapítása iránti mozgalom megindítása képezte. Megvallom,­ hogy legkevésbbé sem hittem való­színűnek, hogy a tanítói fizetések felemelése legyen azon thema, mely ellen valaha én emeljek szót ; én, ki nemcsak belátom a tanítók tisztes javadalmazásának szükségét, de a hiányos javadalmazás következményeit és hátrányait átéreznem is kellett. És mégis késztetve vagyok most, a Délmagyarországi Tanítóegyesület em­lített határozatát való­síthatlan, jámbor óhajtásnak nyil­vánítani, mikor ma, 15 évvel a közoktatási törvény megalkotása és életbeléptetése után, a tanítói fizetés­minimumot a megállapított 800 írtnak kétszeresére akarjuk emeltetni, holott több ezer tanító fizetése még a jelenlegi, valóban szegényes, kis minimumot sem éri el , hanem az ily nyomorultan díjazott néptanítók kény­telenek, tengődő, létezésök érdekében kaszakapa után nyúlni, vagy valamely iparágban kifejtett munkájuk után a hiányzó filléreket pótolni, munkásságuk egy részét az iskolától megvonni, gondjukat a népnevelési kötelmek és a legszerényebb existálás követelte köteles­ségek között megosztani. Mindaddig, mig tanítóink nagy része a jelenlegi minimumon alul van javadalmazva és ezen nyomorult díjazás a népnevelésnek még leghivatottabb munkásait is megbénítja működésükben ; mig az iskolafentartó községek földhöz tapadt, nagy szegénységéből folyó hiányokat nem pótolja az állam : mindaddig lét­zni fog népnevelésügyünk azon káros állapota, mely a tanító nyomorúságos javadalmazásából ered és melyet a fizetési minimumnak papíron leendő meg­­kétszeresítése soha sem lesz képes megjavítani. Ez okból nem annyira a minimum felemelését kell szor­galmazni, mint inkább annak tényleges, biztosított kiszolgáltatását és a tanítói hivatalnak egyházi köze­gektől és kényuraktól való független, önálló szervezését kell létesíteni törekednünk; hogy végre valahára az iskola ügyeinek intézésében csak ennek érdekei le­gyenek irányadók. Erre nézve a tanítóság üdvös tevékenységet fejt ki, ha egyesületeiben, szaklapjaiban napirendre tűzi a már megállapított minimális fizetés biztosításának és a tanítói állásnak kizárólag az iskola érdekének megfelelő szervezésének kérdéseit ; ha foglalkoztatja velük a napi sajtót, előkészíti és megnyeri ügyének a közvéleményt, melynek hatalmas szava elnémítja majd az iskola álbarátainak b­orusát, megnyeri a közönyösek tömegeit és legyőzi a makacs ellenkezők táborát. Tanügyünk fejlesztésére és tökéletesítésére ennek keresztülvitele nagy horderővel bír. Egy lépés ez, előre, ama czél felé, melyet helyesen értelmezett köz­érdek tűzött maga elé mikor az állam és társadalom felismerve a népnevelésnek messze ható fontosságát, ennek megfelelően igyekezett a népiskolát teljesen el­hanyagolt állapotából felemelni és a községi iskola intézményének életbeléptetése által azt egyesek külön­­érdekeinek követése alól felmenteni. Ez volt az első lépés a helyes irányban. Hogy sok késlelkedés nélkül tovább is haladjunk ezen irányban, erre készteti a haladás és kor szelleme, ezt követeli hazánk és né­pünk érdeke, ezt várja kormányunktól és törvényho­zásunktól a haza nemtője. A minimumnak jelenleg úgy sem valósítható felemelése helyett kérelmezzék tanítóegyesületeink annak biztosított tényleges kiszolgáltatását, kérelmezzék a tanítói állás biztonságát a felekezeti tanítók részére, hogy azok ezen tekintetben is a községi tanítókkal egyenlő jogokban részesítlessenek. Legyen helyzetük teljes biztonságot nyújtó és csakhamar összetörpül azok tábora, kik a népnevelés terén a népnevelés munkásait sorakoztatják ellenfelül a haladás barátai ellen. Felbiger emléke. (Nyilt levél Róth József kir. tanácsos és pozsonymegyei tanfelügyelő úrhoz.) Tisztelt uram ! Ismert s senki által kétségbe nem vont tény, hogy a nagyok emlékének tisztelete mindenkor jótékony hatással van az uj nemzedékre s a valódi műveltségnek egyik jele az, ha nem feledkezik meg az utókor azokról a jelentékeny úttörőkről, kiknek vállaira emelkedve szélesebb látkört s nagyobb jólétet bizto­sított magának. A magyar néptanítók kegyeletes érzülete ellen 31

Next