Népnevelők Lapja, 1909 (44. évfolyam, 1-48. szám)
1909-05-25 / 21. szám
434 NÉPNEVELŐK LAPJA most az iskola vezetője. A füzet végén közli a 1822-ik év az 1908 —9-ik év órarendjét. A kettő közötti különbség fényesen dokumentálja, hogy a főváros népoktatása szinte beláthatatlan nagyot haladt. Mindezeket igen kedvesen lelkesen írja meg, sikerül felkelteni az olvasó érdeklődését. S minthogy az iskola története nem kis részben a kor kultúrájának története is, megvilágítja azon idők eszméit, gondolkodását, érdemes munkának nevezhetjük Horváth Nép János művét. A cím azonban nem elégséges. Budapest Szentkirályi utcai stb volna a helyes cím. Nem köteles mindenki tudni, hogy Budapesten van a Szentkirályi utca. Ha eladásra is nyomatták, rá kellett volna írni az árát is. Az iskola volt növendékei közül bizonyára többen megvennék, így szolgálná különben azt a célt, mit legelői hangsúlyoztam. Albrecht István. Jí iek. Iskolai Emléklap. Kedves gondolatot valósitott meg az Athenaeum, — Írja a Néptanítók Lapja, — művészi kivitelű Iskolai Emléklap-ot adott ki, bizonnyal sok-sok ezer gyermeknek nagy gyönyörűségére. Mappaszerüen összehajtható 6 oldal ez az emléklap: szabadalmazott találmány, melyben nekünk, öregeknek is nagy örömünk telik. Az első oldalt felül a magyar szent korona ékesíti, alant templomnak és iskolának képe két oldalt, középen pedig a tanító a számvetés nehéz tudományát magyarázza egy jóképű kis magyarnak. A második borítékoldalon a Szózat első versszaka s alatta ismét művészi kép az iskola életéből : két gyermek szeretettel simul a deresedő fejű tanítóhoz. A harmadik borítékoldalon szárnyas és iskolatáskás angyalka lebeg fent, alatta a Himnusz első szaka, legalul pedig Hungária, kezében nemzetiszín-szalagos aranykoszorú, lábánál tanuló gyermekek. Az Iskolai Emléklap belseje — kincsesbánya. Örökéletű verssorok, bölcs mondások nagy magyarjainktól a két szélső oldalon, középen az igazi emléklap, melyre beírandó a tanuló neve, alul a tanítóé vagy igazgatóé, közbül egy szép emlékmondat. Halhatatlanjaink közül a kövekezők nevével találkozunk: Vörösmarty, Kölcsey, Arany, Petőfi, Tompa, Jókai, Deák, Széchenyi, Kossuth — s végül az első alkotmányos kultuszminiszter és a magyar kultúra mai vezére; Eötvös és Apponyi. Körülveszik pedig e három oldalt is gyönyörű képek : zászlót lengető, magyarruhás fiú s koszorút vivő kisleányok. S köröskörül magyarstílű dísz. Ennek a szép Emléklapnak 30 fillér az ára ; a tanuló megveszi a kereskedésben s tanítójával és igazgatójával aláíratja, hogy mint kedves emléket, mely őt későbbi idejében is az iskolához fűzi, megőrizze. Tudjuk, sajnosan tapasztaljuk, mily könnyen megszakad az iskolából kikerült növendék s egykori intézete közt a kapocs. Ez az altruisztikus szellemű, művészi kivitelű Emléklap, amelyen ott leszen a tanító neve is, mindenesetre erősíteni fogja amaz összekötő kapcsot, amelyre az általunk tanított, nemzetet, népet fentartó, éltető eszmék szempontjából is nagy szükség van. A kiadó minden egyes lap után egy fillért az