Néprjazi értesítő 28. évfolyam 1936
Kisebb közlemények - Egy lapp falu kúpalakú építményei / Gönyey Sándor = 28. évf. 1–4. sz. 138. - Kőkori falu feltárása Köln mellett / Gőnyey Sándor = 28. évf. 1–4. sz. 138–139.
juk, nádból készült. Kíváncsian várjuk a dicséretes kis cikknek ezt a kiegészítő folytatását. Gőnyey Sándor: Egy lapp falu kúp alakú építményei. (Ernst Manker : Die konische Gabelstangenkote, Zeitschr. für Ethnol. 1933, Hft. 4/6. LXV. Jahrg. 159.) Egy rénszarvastartó erdei lapp falunak kezdetleges kúpos építményeit, hosszú póznákból összeállogatott kotéit ismerteti a szerző: a sátorkotát (Lautkahte v. sagge-kahte), a turfa vagy tőzeg kotát, a vadász-halászok részére nyírfakéreggel borított és gyeptéglával vagy turfatéglákkal borított tarve-kahtet v. larvo-t és a legfejlettebb koronafás kotát (viello-kahte) ismerteti szerkezetileg és belső életével. Utóbbit télen és ősszel használták, mikor a rénszarvasok gombatáplálék után legelésztek. Egyébként nyáron a könnyebb sátorkotát használták. A sátorkotát könnyen hordozható vázzal (pällje) ősibbnek tartja a szerző, mert ezt még a síkföldi ősi nomád életben is használhatták. A félnomád erdei lappok ellenben a helyhezkötöttebb, nehézkesebb boronafás kotát (Blackkote) használják, mint szilárdabb építményt. Ezt építik maguknak a karosnandó lappok is, akik ma már felhagytak a rén fejésével és csak mint vágómarhát tartják. A vágómarhához pedig csak néhány pásztor szükséges, a rénszarvasnyáj tulajdonosa családjával biztosabb menedéket talál a turfa vagy a koronafás korában. A teljes nomád rénfejő lappok azonban csak sátorlapot visznek magukkal, mert könnyen jutnak hozzá a kota építéséhez szükséges póznákhoz a legeltető helyek körül lévő erdőkben. Gönyey Sándor: Kőkori falu feltárása Köln mellett. (W. Buttler: Das bandkeramische Dorf von Köln-Lindenthal und seine Bedeutung für die Entwicklung des Bauerntums. Zeitschr. für Ethnol. 1935. (Hft. 1/3. S. 69-74).) Köln mellett feltárt kőkori falut rekonstruál a szerző a Rajna löszborította középterraszának széléről, ahol a cölöpök helyei, melyek a putrilakásokat támogatták, megállapíthatók s ennek alapján a kis lakótelepeket jól körvonalazhatták. Szalagdíszes kerámia, őrlő és törőkövek, tövises ekepapucsok földművelésre vallanak, amit még jobban megerősítenek az árpa és tarackbúza (Triticum dicoccum) maradványok. Szarvasmarha, disznó, birka, kecske és kutyacsontok házi állatok tartásáról tanúskodnak. A szerző magyar területen segítségünkkel, bár erről nem tesz említést, ma élő analógiákat gyűjtött a rekonstruált építmények megértéséhez és közli a 6. ábrán egy baranyai felvételem alapján (F. 63154 sz. Gilvánfa) készült cölöpökre épült cigány kukoricagórénak, melyet ő magyarnak mond, rajzát, mint az 5. ábrán rekonstruált kőkori gabonás hasonmását. Nagyszámú gabonatartó mellett csak néhány lakó épületet talált s ezek valószínűleg putrilakások voltak. A 2 300 évig lakott telepen mintegy 250— 300 lélekre teszi Buttler a lakosok számát. A szalagdíszes kerámia fokozatosan nyomult a Rajna vidékére, a paraszt (értsd helyhezkötött földműves) lakosság első települési helyére. Ezért fontos a szalag kerámiás kultúra a rajnai országokra nézve. Ez a nép békés földművelő volt tényleges kultúrával, amely mint első vezette be Németországban a paraszti életformát, ezáltal bebizonyítva, hogy a másik, még fiatalkori kultúra az északi és nyugati kultúrkör nem egészen oly régi, mint a szalagkerámiás. Ettől a néptől vették et más népek, mindenekelőtt az északi rasszok emberei a földművelést. Ezek az északi népek az eltűnő jégkorszakkal kétségtelenül részben vadászok voltak, akik a déli népek hatására jutottak helyhez kötött életmódhoz meggyökeresedve északi hazájukban. A jégkori északi vadászok és a délkeleten előálló helyhez kötött paraszti életformák szerencsés kapcsolódásának látja szerző a nagy német magasabb kultúrát és a 4500 éves kölni kőkori falu emberében látja a földművelés közvetítőjét. A nép eltűnt, senki sem tudja hova, valószínűleg az északi népek megsemmisítették, kunyhóik elpusztultak, azonban műveik még ma is tovább élnek a német parasztságban. Ha nem is osztozunk teljesen.