Néprajzi értesítő 77. évfolyam, 1995.
A Néprajzi Múzeumban „Magyarok Kelet és Nyugat közt” címmel 1994. november 21–22-én tartott konferencia előadásai - Orientalizálás Zsolnay Júlia és Teréz tervezőmunkájában / Kovács Orsolya = 77. évf. 183–189., ill., 6 ábr., bibl. 189., English summ.
184 Kovács Orsolya Az eredeti keleti iparművészeti tárgyak és a keleti hatásokat tükröző egyedi iparművészeti alkotások ugyanakkor az ipari termékek művészi színvonalának kritikáját is jelentették. A gyári termelésben egymástól elszakított munkafolyamatok silány formákat eredményeztek, amelyeknek az igénytelenségét gyakran a csak látszólag bonyolult mintadarabokkal kívánták ellensúlyozni a gyártók. A kézműves igényességet a gyári technológiával társítani ezt a célt tűzte ki maga elé Zsolnay Vilmos, aki a 60-as évektől folyamatos kísérletezéssel fejlesztette gyártmányai színvonalát. Leányai, Júlia és Teréz polgári nevelést kaptak: apjuk hangsúlyt fektetett rá, hogy megtanuljanak angolul, franciául és olaszul a családban használt német és természetesen magyar anyanyelvük mellett. A művészi kerámia területén tájékozódásukat kezdetben az otthoni gyűjtemény, a világkiállításokon vásárolt díszedények, hazai gyárak és műhelyek mintadarabjai, keleti eredetű és európai műhelyekből származó, történeti stílusokat képviselő kerámiák segítették. A kezdetben alkalomszerűen, tanulmányjelleggel folytatott tervezőmunka során alakult ki sajátos érdeklődési körük. 1874-ben Teréz mintázni majd vésni tanult Schmutzertől, a gyár szakemberétől. Ugyanebben az évben két, saját tervezésű és készítésű, magyaros díszű tálkát ajándékozott az édesapjának. Ez fejezte ki valódi érdeklődését. Visszaemlékezéseiben így ír erről: „Forma és díszítés terén nagy segítséget nyújtott atyánknak Pulszky Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója és Hampel József múzeumi őr. Másolás és tanulmányozás 1. kép. Török kancsó. Iznik, 16. század második fele 2. kép. Kancsó. Készült a Zsolnay-gyárban 1878 körül. Janus Pannonius Múzeum, Ktsz. 51.6425. Fűzi István felvétele