Népszabadság - Budapest melléklet, 1993. február

1993-02-02

1993., február 2., kedd NÉPSZABADSÁGBAN* BUDAPEST A történelem változásával átalakulnak értékeink, s az azokat hordozó hagyományok. Régen a házasulandók tisztességességének és érintetlenségének a frigyet követő első éjszakáig való megőrzését számos tradíció „segítette”. A kegyúri világban a földesurat megillető jus primae noctis, vagy a népi menyegzőkön a vőlegény férfiasságát is megmérető első éjszaka joga és kötelessége kellően bizonyíthatta az addig csak vélelmezett ártatlanságot. Bármennyire is dühíti néhány hatalmasunkat, párunknak már már elvették az ártatlanságát. Politikailag. Elég sokan vannak persze, akik most már be merik vallani, hogy a történelmi nászéjszaka után kiterített lepedőn lévő vörös folt nem is volt annyira véresen valódi. Pusztán arra szolgált, hogy a bámészkodókat meggyőzze: valóban megtörtént, aminek meg kellett történnie. Szeretnék elhitetni, igazából azonban mások még nem tették őket magukévá, de emiatt a másik félnek sem kellett szégyenkeznie, hiszen a látszat őket is igazolta. Az már pedig más kérdés, hogy hiába várják, az ő szüzességüket többé senki nem kívánja elvenni, legfeljebb csak megvenni. Remélem, hogy sokan vannak olyanok is közöttünk, akiknek nem fontos a lelkiismeretük és az ágyneműjük. Jó lenne tudni, hogy velük, az ártatlanokkal mi történt! Mert az első éjszakának lassan vége, közeleg a hajnal. Virradatkor pedig színt kell vallani! Hamarosan kiderül, hogy a mai Kegyurak és Kedvesek hogyan éltek politikai lehetőségükkel, hatékonyan használták-e ki az „első éjszaka jogát”? A színvalláskor nem oly nehéz „színlelni boldog szeretőt”, függetlenül attól: öröm, avagy csalódás érte-e az embert. Persze mi nem hivatkozhatunk sem szeretteink, sem magunk előtt mentségekre, hiszen a „párunkat” magunk választottuk és nem nyers erőszak, vagy a hagyományok kényszerítették ránk. Mondhatjuk ugyan, hogy „anyám, én nem ilyen lovat akartam”, de az együttélés gondolatával - legalább is az első elválásig - meg kell barátkoznunk. S ha már így állunk, legalább az első éjt, az együttélést kellene közösen széppé, emlékezetessé tenni. Végül is ennek semmi akadálya, hiszen a körülmények a kezünkre játszanak. Önállóan vélekedhetünk egymásról és a világ dolgairól, s szabadon szólhatunk. Szülői önkény és gazdasági kényszer nélkül szabadon egyesülhetünk barátainkkal és szerelmeinkkel. Szélnek ereszthetjük vágyainkat, s szabadon szövetkezhetünk ezek valóra váltására. Lehetőségünk van arra is, hogy ne csak külsőként, idegenként éljük meg - vagy szenvedjük el a velünk történteket, hanem cselekvőként vegyünk részt életünk és dolgaink alakításában. Időnként mégis kiábrándulunk. A partnerről könnyen kiderülhet, hogy nem is olyan grállovag, mint gondoltuk, és szabadsága lassan szabadosságba fordul. Erkölcsi gátlásai nincsenek, mi pedig képtelenek vagyunk a felelősségére apellálni. Ilyenkor hajlamosak vagyunk arra, hogy elégedetlenségünket kivetítsük az egész kapcsolatra. Pedig a házasság önmagában még jó intézmény lehet, még ha egyeseknek nem is válik be. S nem kell feltétlenül új intézményekért kiáltani, ha elegendőnek tűnik a partnertől megválni. A párkapcsolatot a bizalom táplálja. Ezzel lehet élni és visszaélni, de nélküle közösségben lenni nem lehet. Valószínűleg többedmagammal indultam úgy ennek az éjszakának, hogy a bizalom nem csak egy estére, hanem egy életre szólt. Az első éjszaka végén azonban nem szeretném bevallani, hogy ezt az egészet jól elbaltáztuk, de mégis: manapság egyre többször „színes tintákról álmodom”. Szegvári Péter Törökvész a pavilonsoron A Törökvész úti pavilonsor egyikéből-másikából költözködnek kifelé a boltosok. Mint mondják, azért, mert nagy a rezsi, irreálisan magasak a bérleti díjak. Stefanik Lívia, a II. kerületi önkormányzat ipari és kereskedelmi osztályának vezetője cáfolja ezeket az indokokat, a kerületben nem vetettek ki adót, s a helyiségbérleti díjakat sem emelték idén. Szerinte inkább az lehet a költözések oka, hogy a tulajdonosok más, talán jövedelmezőbb foglalatosságot találtak. Az osztályvezetőnő elmondta még, hogy különösebb baj nincs a kereskedelemmel, egyre-másra nyílnak a kerületben a felújított közértek - a privatizációnak hála. Az Óbudai Közért Vállalatnak több mint száz üzletéből már csak alig húsz van a tulajdonában, ám ezeket is sorra meghirdetik, s kemény licitáláson dől el - ki lesz az új tulajdonos. „Mindegyik bolt talál vevőt, még az is, amelyet korábban ráfizetésesként regisztráltak” - hangsúlyozta Stefanik Lívia, aki biztos abban, hogy deficit jószerivel csak ott lehet, ahol tehetetlen, ügyetlen a kereskedő. Végül egy hír: a Zöldlomb utcában egy vállalkozói csoport vendéglátó-komplexumot épít, amelyben étterem, söröző és játékterem is helyet kap. is Terézváros: ha lesz TESZ, mit tesz? Az egészségügyben július elsejétől áttérnek a bázisfinanszírozásról a teljesítményfinanszírozásra. Ezáltal az orvosok érdekeltté válnak nemcsak teljesítményük fokozásában, hanem a kapott pénz ésszerű felhasználásában is. Az új helyzet arra készteti az érintetteket, hogy az egyes kerületekben átgondolják a jelenlegi teljes működési rendet. Az ilyen folyamatok nem mentesek a feszültségektől sem. Szép példája ennek a Terézvárosban kialakult vita, mely jól illusztrálja az átalakulás egyes problémáit. Hétfőn orvosgyűlés, s még a héten a kerületi képviselőtestületi ülés is foglalkozik a témával. Dr. Tóth Irén, a Terézvárosi Egészségügyi Szolgálat (TESZ) megbízott orvos-igazgatója előterjesztésében úgy látja, két út áll előttük. „Vagy marad a ... mamut TESZ önkormányzati fenntartással önálló intéz ményként ..., de akkor az önkormányzatnak kell fizetnie az összes dolgozót.” „Vagy július 1-ig karcsúsítani kell a jelenlegi TESZ-t...” Utóbbi esetben az igazgatónő szerint az ésszerű méretűre csökkentett szervezet a közben privatizált és az önkormányzati működésben megmaradt rendelők adminisztratív ügyeit látná el szigorúan piaci alapon. Dr. Simkó Elemér, Terézváros Egészségügyi és Környezetvédelmi Bizottságának elnöke viszont írásos anyagában úgy látja, szükséges, hogy „a TESZ folytassa az egészségügy átalakításának feladatait a Polgármesteri Hivatal felügyelete alatt”. Szerinte a bizottság a „korábbiakban már számolt a teljesítményfinanszírozás bevezetésének szükségességével és olyan koncepciót dolgozott ki, mely ezt majd képes rugalmasan követni”. A vita tehát azon dúl: TESZ vagy nem TESZ, ha TESZ, mit tesz. Számos orvos szerint azonban arról van szó, képes lesz-e a „hivatal” időben számolni azzal, hogy az orvosok egy jó része - érdekeinek megfelelően - vállalkozóvá válik. Tóth Irén is erre apellál: „ezt megakadályozni még a ...bizottság vezetője sem tudja, aki ezen átszervezést nem tartja lényeginek, elhibázottnak állítja be, és ilyen irányú törekvéseimet elferdíti, hamisan tünteti fel és működésemben demagógiájával akadályoz. Hatalmi törekvései rányomják bélyegüket a TESZ-re, így nem meglepő, hogy... vezetői sorozatosan távoznak és a TESZ minden koncepció nélküli mamutszervezetté duzzadt.” Simkó Elemér szerint viszont egyszerűen arról van szó, hogy a Tóth-féle elképzelés „csak az igazgatás átmentését szolgálná... Egyebekben nincs nagyobb véleménykülönbség (Tóth Irén - A szerk.), magam és az egészségügyi bizottság álláspontja között, csak az, hogy a beterjesztő ... most jött rá (annak igazságára - A szerk.), amit eddig ellenzett. ” Folytatása következik. K. Gy. k KIFORDÍTOM, BEFORDÍTOMEgy nagyváros: sok kisváros? Annak idején nagy izgalmat váltott ki az úgynevezett Citykoncepció, mely szerint a főváros belső kerületei önálló közigazgatási egységet képeznének. Azóta a viták - legalábbis nyilvánosan - elültek. Az utóbbi időben viszont egyre terjednek a hírek egy fordított változatról, vagyis, hogy a külső kerületek némelyikében érlelődnek az elképzelések valamiféle relatív önállósodásról. A Népszabadság értesülései szerint bizonyos jogászi és közigazgatási szakmai körökben egyáltalán nem idegenkednek az ilyen típusú megoldástól. Valószínűsítik azonban, hogy nem a mai kerületeknek megfelelő egységek inspirálnák az önállósodásokat. Ezek közül ugyanis jó néhány eleve sajátos házasságok terméke. Egészségesnek az tűnne, ha a korábbi települések és az azóta létrejött új „települések” önállósodnának. (Például: nem együtt a IV. kerület, hanem külön-külön Újpest és Káposztásmegyer.) Kézenfekvő probléma azonban, hogy vannak olyan kérdések - közlekedés, foglalkoztatási ügyek, infrastruktúra, stb. -, melyek vagy Nagy-Budapestet érintik, vagy az önállósuló egységeknél nagyobb térségeket. Egyes szakértők szerint a települések és a City önálló önkormányzatai mellett működhetne egy „második kamara”, amelynek kompetenciájába a „letagadhatatlanul együttes ügyek” tartoznának. A szakemberek szerint az elképzeléseknek van realitása. Ma ugyan elsősorban a külső kerületekből hallani ez irányú törekvésekről, de szinte senki sem tagadja, hogy a belsők viszont nem jelentenek önálló települési egységeket. Arról nem is beszélve, hogy a belvárosi „városházákban” akármiről döntenek, az többnyire kihat a többi terület életére is. A lehetséges Cityben ma tapasztalható ellenállás sokszor csak az „enyém a vár” hagyományos gyermeki elvén alapul, de megfigyelők szerint az összes valóságos érdek felszínre kerülésével ezek a törekvések kivédhetők. Maga a folyamat - főként, ha figyelembe vesszük, hogy az elképzelések csak csírájukban vannak meg - várhatóan igen hosszadalmas lesz. Legalább két törvény módosítására is szükség lenne: a fővárosiéra és az önkormányzatiéra. Hogy erre sor kerül-e, az bizonytalan. A Belügyminisztérium foglalkozik az önkormányzati törvény felülvizsgálatával, s azt néhány pontján már MDF- es körökből is kikezdték. A normális menet azonban az lenne, ha a problémák megérlelődése után az ezzel kapcsolatos kérdéseket mind a lakosságnak, mind az érintett testületeknek feltennék. Ki kell kérni természetesen Pest megye véleményét is, míg a végső szakasz klasszikusan az, hogy a kormány elé kerül a kidolgozott megoldási javaslat, amely belátása szerint terjeszti azt az Országgyűlés elé. Vagy nem. A jelenlegi viták, felvetések azonban még csak abban a fázisban vannak, hogy erőteljesen jelzik a jogalkotóknak és a politikusoknak: ezzel a gonddal számolniuk kell. K. Gy. BUDAPEST KERÜLETI BEOSZTÁSA K Vafl. TABÁN, tfk KfiJWTINAVAftOS M' f I vizivakos ^ ' 8 Hl OBtfDA, UJiAK rr mvAAw M ui V SZCKT i^TVÁN-VAROB' ni * ví TfR€2V.*ftŰ6 gJ VU 0tZSÉ8€TVARO6 \ V I Vili JÓZSEFVÁROS IX FeSBJCVAftOS X KÓBÁKYA l\ n XI szfkr IWMvAjiQS. KCUWOU).UeWMMOS / Xll MÁTYÁS K1JLVÁROS ,I Xlv JMOOOiftAVAaos / $ XIV 2XJ&1.0 /.W SMVW . lymi Ilyen volt 1949-ben Erzsébetvárosi médiaháború Igazságtalanságot, „majd én megmutatom”- magatartást emlegetnek azok, akik ilyen vagy olyan módon belekeveredtek a Cora Kft. és a VII. kerületi lakók vitájába. Döntés - akárcsak sok lakásban tévéadás - egyelőre nincs. Bakonyi Karola, az önkormányzat interpellációt is fontolgató képviselője úgy számítja, 280 család lehet az áldatlan helyzet kárvallottja. De lássuk előbb a szövevényes történetet. A nyolcvanas évek második felében a Klauzál tér és a körút között felújítottak egy hatalmas lakótömböt. A munkálatok során a tetőkről leszerelték az ott díszelgő antennadzsungelt, cserébe pedig megígérték a lakóknak, hogy az új, hálózati rendszerről kapják majd a magyar egyes és kettes csatornát. Történt ezután, hogy a több millió forintot érő rendszert az IKV eladta a Bázis Kft.-nek, amely parabolaszolgáltatást is kívánt nyújtani a kerületi lakosoknak. A szerződés úgy szólt - állítja az IKV utódszervezetének igazgatója, Rabb Viktor, hogy a kft. az egyes és kettes csatornát továbbra is sugározza azoknak, akik nem kérnek a műholdas adásokból. Itt kezdődtek a bajok. Mint Rabb Viktortól megtudtuk, a kft. nem fizette ki a vételárat, majd hosszas noszogatás után is be kellett érniük az összeg töredékével. Azt azonban már a választókerület képviselője mondja, hogy a kft. - pontosabban annak utódja, egy Cota Kft. nevű cég - az elmúlt nyáron minden családot felszólított: fizesse ki a havi üzemeltetési költséget a parabolaszolgáltatásért. 7-8 ezer forintot kellett volna befizetniük, az IKV utódjától pedig 1,2 millió forintot követeltek elmaradt karbantartási költség címén. Erről azonban - mondja Rabb Viktor - nem volt szó az eredeti szerződésben. Fizetni így aztán nem fizetett senki. Tarr István, a Cota Kft. vezetője más szerződési szöveget ismer. Véleménye szerint az eredeti megállapodás úgy szólt az IKV és a Bázis Kft. között, hogy a parabolaadásban nem részesülők karbantartási díját a kft. határozza meg. A mostani tulajdonos, a Cota 1991 nyarán vásárolta meg a Bázistól a karbantartási jogot, egy évvel később pedig a rendszer tulajdonjogát. Még tavaly tavasszal felkérték az IKV-t, döntse el, ki fizessen a nem szerződött lakások hálózatának karbantartásáért, s az IKV úgy vélekedett: az, aki használja tehát a lakó. Ezután a lakókat felszólították, fizessenek a szolgáltatásért. A szolgáltatást azonban egyelőre csak elméletileg lehet szétbontani: a helyzet úgy áll, hogy a műholdas rendszerbe kötik be azokat is, akik eredetileg az IKV-tól csak földi adásokat kértek. Az ügy tehát egyre bonyolódott: az IKV nem fizetett, a lakók pedig azt állították, hogy ők az IKV-nak fizetnek, parabolaadást pedig nem kérnek. A Cota Kft. tehát kiszűrte a nem fizetőket, és sorra lekapcsolja őket a hálózatról. Eközben az IKV - állítja Tarr István - nem engedi be a karbantartókat a területre, s tárgyalási ajánlataikra sem kapnak sehonnan választ. Egy egész háztömb a megegyezésre vár. N. K. J. I A Tankönyvkiadó Vállalat azelőadói munkakörbe önálló, kreatív munkatársat keres. Főiskolai végzettség előny. Jelentkezés szakmai önéletrajzzal: 1135 Budapest XIII., Béke u. 26. II. em. 216. I III A Ferencvárosi Önkormányzat Polgármesteri Hivatala (1092 Bp., IX., Bakáts tér 14.) PÁLYÁZATOT HIRDET az alábbi iskolaigazgatói állások betöltésére. 1. Általános Iskola 1096 Budapest, IX., Lenhossék u. 24/28. Feltétel: —szakirányú felsőfokú végzettség —10 év szakmai gyakorlat 2. József Attila Általános Iskola 1095 Budapest, Mester u. 67. Feltétel: —szakirányú felsőfokú végzettség —10 év szakmai gyakorlat. 3. Vajda János Általános Iskola és Gimnázium, Újreál Középiskola 1098 Budapest, Toronyház u. 21. Feltétel: — szakirányú egyetemi végzettség — 10 év szakmai gyakorlat Jelentkezési határidő: 1993. február 15. Ferencvárosi Önkormányzat Polgármesteri Hivatala Humánszolgálati Iroda 1092 Budapest, Bakáts u. 8. Bérbesorolás szerint Megbízás időpontja: 1993. augusztus 1. .