Népszabadság - Budapest melléklet, 1995. július
1995-07-14
TV NÉPSZABADSÁG BUDAPEST Budapest hajón, buszon és gyalog Egy átlagos nyári napon ezren keresik fel a Tourinformot Ha a Tourinform Sütő utcai irodájában kitartóan érdeklődik valaki, aztán csak ül a sarokban és csöndesen jegyzetel, arról azonnal tudják az alkalmazottak, hogy dolgozik: valamelyik nagy nyugati útikönyvkiadó cég küldte, és arról szerez tapasztalatokat, milyen segítséget kaphat az idelátogató kispénzű vagy éppen hátizsákos turista a magyar fővárosban. Padányi Ágnes, az iroda vezetője viszont elégedetten említi, hogy a Fodor’s - amely nélkül valamirevaló amerikai neki se vág a világnak - kifejezetten meleg hangon szól róluk. A szolgálat, amely tizennégy évvel ezelőtt a Petőfi Sándor utcai posta lépcsőházában kezdte meg működését, ma már évente több mint 500 ezer kérdésre ad választ, havonta hatszáznál is több levélre válaszol, s ami a legfontosabb, folyamatosan napra készen tart egy számítógépes rendszert, amely másfél millió országos turisztikai adatot tartalmaz. A belvárosi iroda reggel nyolctól este nyolcig áll a turisták rendelkezésére, akik bizony élnek is a lehetőséggel. Egy forgalmasabb nyári napon 800-1000 ember is megfordul az irodában, és akkor még nem beszéltünk a telefonálókról. A szolgálat mindössze tizenkét főállású alkalmazottja hat nyelven ontja az információkat, azoknak is, akik teszem azt az állatkitömés vagy a hegedűvásárlás lehetőségei felől tudakozódnak. A kérések között szinte minden szerepelt már, amit egyáltalán el lehet képzelni: a turisták nemcsak szállást és látnivalót keresnek, hanem gyakran érdeklődnek a közlekedési lehetőségek, a vámszabályok, az árfolyamok, a különleges vagy a jellegzetes magyar termékekeket árusító boltok felől. Korábban komoly gond volt, hogy mit ajánljanak a zenei vagy színházi programok, múzeumok, városnézési lehetőségek felől érdeklődőknek, ám ez mostanában megoldódni látszik - mondja Padányi Ágnes, és pillanatok alatt halomba hordja az irodában fellelhető prospektusok zömét. Az utóbbi időben az Országos Idegenforgalmi Hivatal megbízásából évente elkészül az ország hivatalos szálloda- és kempingjegyzéke, az idén pedig megjelent Budapest legfrissebb adatait tartalmazó szállásismertetője is. Szerencsésen bővül a kulturális programok kínálata is, a hagyományos folklórműsor mellett ma már másfajta élvezetekből is válogathat az idelátogató külföldi. A Duna Palotában például „Duna-koncerteket” tartanak magyar és középeurópai zeneszerzők könnyedebb darabjaiból, a margitszigeti szabadtéri színpad műsoráról színvonalas prospektust kaphat az érdeklődő, a Nemzeti Filharmónia június és szeptember közötti hangversenyeinek jegyzékét még a turistaszezon előtt közreadják, sőt az utóbbi két évben már múzeumi kalauz is készül. Mindezek mellett természetesen általánosabb füzetek, illetve egy-egy témára koncentráló prospektusok is az utazók rendelkezésére állnak, rendszerint angolul és németül. A korábbi gyakorlattal ellentétben ugyanis már nemcsak a német tekinthető „lingua franca”nak: egyre több amerikai, távolkeleti turista jön Magyarországra, s mellettük nagy számban érkeznek olaszok és dél-amerikaiak is. Hogy mi az, ami korábban valóban hiánycikknek számított, az legfőképp az új vállalkozások kínálatából derül ki. Ma már több cég is csalogatja a turistákat buszos városnézéseire, köztük olyan cégek is, mint az IBUSZ, vagy a nyitott panorámabuszt kínáló Queenybus, a japán nyelvű idegenvezetést is biztosító Cityrama és a Citrobusz, amely - Nyugaton már bevált ez a recept - két napra érvényes jegyet ad, és tíz pont között menetrend szerint járva akár szakaszonként is továbbszállítja az utasokat. Hasonlóképp nagy eredmény, hogy míg korábban a turisták kénytelenek voltak a BKV vízibuszaira fanyalodni, ha a Dunáról akarták látni a város panorámáját, ma már a Legenda útjára is befizethetnek, ahol tucatnyi nyelven, magnóról kapnak kimerítő tájékoztatást a látnivalókról. Mindez tehát nagyon jó, ám - mint az irodavezető mondja - a most megjelent, részletes és alapos (még az oly ritka nyilvános WC-k helyét is jelző), a hátoldalán a legfontosabb tudnivalókat felsoroló térkép sikere azt jelzi, hogy a tájékoztatás csapnivaló a fővárosban. A köztéri táblák - ha vannak egyáltalán ilyenek - siralmasak, a tömegközlekedési eszközök vonalai - különösen a metróé - egy külföldi számára követhetetlenek, az alig-alig előforduló, elavult és szegényes tájékoztató táblák megszövegezői pedig rendszerint elfelejtik, hogy az információ után áhítozók közül viszonylag kevesen beszélnek magyarul. Hasonlóképp szűkös a kínálat hagyományos, kiülős kávéházból, s míg alternatív szórakozóhely vagy cigányzenés étterem szinte minden sarkon akad, addig szinte lehetetlen szalonzenét kínáló, táncos szórakozóhelyet találni a belső kerületekben. Pedig évek óta keresik a külföldiek, akik egyébként szívesen indulnának olykor gyalogos városnézésre, alapos, tárlatvezetéssel érthetővé tett múzeumi sétára is. Mindez azonban ma még csak álom, és a Tourinform dolgozói egyelőre csak álmodnak arról is, hogy egyszer talán megszűnik a városban a taxisok rémuralma, és nem kell nap mint nap a becsapott és náluk panaszkodó turistákat vigasztalniuk. N. K. J. Japánul drágább TEKNŐS MIKLÓS FELVÉTELE Volt egy barátja. (Mondhatná: sajnos csak volt, de nem mondja már.) Gitározott a barát. Első fellépése előtt kitalálta, hogy féllábon gitározik majd, egyik lábfejét térdhajlatába szorítva. Mindez rendben is volt, de (sajnos) elment egy másik együttes koncertjére, ahol látott egy hasonlóan, féllábon gitározó zenészt. Ezen felindult, lenyúlták az imidzsemet, háborgott, abszolút komolyan, így járt történetünk főhőse is. (Sajnos.) Hosszú ideje az volt a szava járása, hogy sajnos. Mindenhez hozzátette: „Benne voltam a tutiban, sajnos. Minden bejött, sajnos. Hiába, sajnos tudunk élni. Sajnos, felejtek. Sajnos nagyon bejött. Sajnos elvittem az űrhajómon. Sajnos kijáraton kívülre, sajnos.” És így tovább. A sajnoshoz keserédesen elhúzta a száját. Sokan nem értették ezt a sajnost, akadt, ki megszólta amiatt, hogy ő nem mondhatja, hogy sajnos, ha egyszer minden rendben megy, alakul, növekszik. Kellett mégis az a sajnos. A keszonbetegség hullámainak simítására. Maradt a sajnos. És hozzánőtt. Megszokta mindenki, így szólították, ha belépett valahová. Megjöttél, sajnos. Igen, sajnos - válaszolta. Szerette ezt a sajnost. De leszokott róla... Kezébe került egy szórólap. „HEROIZMUS NINCS, REALIZMUS VAN, SAJNOS” - állt fönt nagy betűkkel. Alatta, hogy bizonyos sajnos István szövegei olvashatók majd a Liszt Ferenc téren, Összerándult a gyomra. Meg is magyarázták (sajnos), hogy „sajnos István szövegei talányosak, humorosak, általában rövidek, találóak, azonnal érthetőek vagy egyáltalán nem, sajnos István világa rokon Pató Páléval, azonban őróla semmit sem tudunk, pedig jóval régebben jelen van hétköznapjainkban, gondolkodásunkban és nyelvhasználatunkban. (...) A sajnos szövegek a konkrét költészet lágy és kemény vonalát egyaránt képviselik, vagyis kitérnek mindennemű meghatározhatóság elől/alól.” Hihetetlen, dühöngött. (Sajnos.) Konkrét költészet - elképesztő. (Sajnos.) Felhívás is volt alatta. (Sajnos.) Hogy mindenki bárki! (akárki?) küldjön sajnos szöveget a Liszt Ferenc téri táblaszöveg-kiállításra. Határidő: augusztus 15. A kiállításon (sajnos) csak 28 táblát helyeznek el. „A beérkezett több száz eredeti sajnos István szövegből elkészül sajnos István szövegeinek első kiadása. „NINCS ÚJ ÖTLETEM SAJNOS” - állt alul, név, aláírás, fent cím. Lefagy a rendszer, úgy is, mint megáll az ész. (Sajnos.) Hogy eredeti sajnos szövegeket kiadni. Beküldeni. Azt már nem. Leírni sem szabad. A táblákon, mindenki, bárki, akárki tábláin elvész minden, ami kedves és személyes. (Sajnos.) Lenyúlták az imidzsemet - göcögött magában. (Sajnos.) Somolygott azon, hogy itt és most lassan minden hülyeségből imidzset lehet csinálni és minden szir-szarból MŰVÉSZETET. (Sajnos.) S. B. P. Sajnos 1995. július 14., péntek A kisgazdaszékház múltbeli fényei „MAGYAR NEMZET, A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA” - hirdeti egy neonfelirat a Belgrád rakparton, a Kisgazdapárt székházának tetején. A hatalmas reklámtábla nemcsak akkor vonzotta a szemeket, amikor még aktuális volt a szöveg és éjjelente világított, hanem ma is felkelti az arra járók érdeklődését. A fényreklám még mindig a tetőn van, fénye és értelme viszont már a múlté. A táblát ott felejtették. A kisgazdapárt annak idején táblástul jutott a székházhoz, és bár számtalanszor próbált, nem tudott megszabadulni tőle. A leszerelés mintegy hárommillió forintba kerülne, ám a párt anyagi gondokkal küzd, s ha választania kellene, nem erre a célra költene ennyit. A ház gondnoka nem tud róla, hogy az egykori tulajdonosoknak bárki fizetett volna a tábláért, sőt arról sem, hogy ki felejtette ott, és mikor fog lekerülni a tetőről. Foglalkoznak a neonnal - mondta érdeklődésünkre Szabó János főtitkár, és elképzelhető, hogy nemsokára kicserélik a feliratot. Az elképzelések szerint a kisgazdák címere és a párt neve kerülne a régi felirat helyére, az eredeti vasvázra. A Duna-part viszont a világörökség része, ezért mindenféle építési és átalakítási munkákat engedélyeztetni kell, így a kisgazdák táblacseréje is várat még magára. A fővárosszerte látható fényreklámok magántulajdonban vannak, különféle cégek helyezik el őket a megrendelő kívánsága szerinti méretben és technikával. Felszerelésükhöz a kerületi önkormányzat építési engedélye szükséges. Ehhez a reklámoknak bizonyos jogi és műszaki követelményeknek kell megfelelniük. Pontos terv is szükséges, amely tartalmazza a reklám méretét, technikai jellegzetességeit, a szerkezetre kerülő feliratot. A tábla csak a háztulajdonos engedélyével - általában bérleti díj fejében - kerülhet a tetőre. A reklámtáblák ideiglenes építmények, végleges engedélyt nem adnak ki rájuk, mivel technikailag elavulnak, esetleg a hirdetendő cég szűnik meg. Az önkormányzat visszavonhatja az engedélyt, ha a fényreklám megsérül, és balesetveszélyessé válik, vagy ha más ok miatt szükségessé válik a leszereltetése. A házak tetején felejtett, elhanyagolt, értelmüket vesztett táblákkal viszont nem foglalkozik senki. A tulajdonos megteheti, hogy leszedi a betűket és a szerkezetet eladja másnak. Az új tulajdonos pedig abban a reményben kezd logója tervezéséhez, hogy nemsokára azt csodálhatja a város, ám nem biztos, hogy ő is ugyanott kap engedélyt. Nem mindegy ugyanis, hogy a város melyik részére milyen reklámot terveznek. Egy tömör plexitábla például elképzelhetetlen a város hagyományos építésű területein (például Budán), az áttört, kivágott betűs reklámok viszont itt is elfogadhatóak. A Főpolgármesteri Hivatal átfogó szabályozási tervet készít a reklámokról, illetve arról, hová kerülhet plexitábla, falra festett ábra, tetőre szerelhető fényreklám. Budapestet utcaszakaszok szerint elemzik és meghatározzák az egyes területekre helyezhető reklámok fajtáját. Ahová eddig sem kerülhetett hirdetés - például a Széchenyi-rakpartra, oda ezután sem fog. A világító reklámtáblák ára egyébként kétmillió forint körül mozog. Az egyik, fényreklámok tervezésével, kivitelezésével és telepítésével foglalkozó cég egy átlagos méretű, mintegy harminc négyzetméteres táblát két és fél millió forintért készít el. Ha a megrendelő a legmodernebb technikát és a nagyobb méretet, mondjuk az ötven négyzetmétereset választja, akkor a reklámtábla ára akár tízmillió forint is lehet. És még ehhez jön a háztulajdonosnak fizetendő bérleti díj. Lukács Katalin Magántulajdonban van a neonreklám RÉDEI FERENC FELVÉTELE V vJütt 1IZ Ís-ÍM lijl/íá, íz fjljliiai íjiüIí iiijyjiCit -J .'.■jut iiliyz ZU-ui iajyjus z/DiJiyfczIyyijy/i, iwi-bzzívSi!/ H/a/hwsf j-zíinyyjjj Isv-iilitStó. ZJSIJJ JJJJfJIIJ BUDAPEST ÖRS VEZÉR TERE, JÚLIUS 10. Itt a Danone óriási terméktesztje! Keresse az ellenállhatatlan ízeket! Ízlelje meg a valódi gyümölcsdarabokat tartalmazó Danone Gyümölcsjoghurtokat! A Danone ízlelő július 10-én Budapesten kezdődik. Ekkor személyesen is meggyőződhet arról, hogy a gyümölcsdarabokat tartalmazó Danone Gyümölcsjoghurtok telis-tele vannak ínycsiklandozó eper-, sárgabarack-, áfonya-, málna- és egzotikus gyümölcsdarabokkal, és csak kitűnő minőségű tejből készülnek. A Danone-nak fontos az Ön véleménye, hiszen arra törekszik, hogy termékei még finomabbak legyenek! Azok között, akik válaszolnak az íz-tele kártyán szereplő kérdésekre, sok-sok