Népszabadság - Budapest melléklet, 1995. október

1995-10-17

IV NÉPSZABADSÁG BUDAPEST, 1995. október 17., kedd Miért kell átalakítani a budapesti kórházakat? gümőkór. Sajnos a betegség le­zajlása után hosszú lábadozás és utókezelés javasolt, mely a haj­léktalanoknak nem adatott meg. Ugyanakkor nincs tbc-utókeze­­lőnk, ahol ezek az emberek biz­tonsággal meggyógyulhatnak. Nemcsak a város házai és ut­cái öregek, de elöregedett a vá­ros lakossága is. A kerületek né­­melyikében negyven százalék fölött van a nyugdíjasok aránya. Az idős emberek sok esetben nemcsak betegek, hanem egye­dül is élnek, és sokszor képtele­nek magukat ellátni. Kevés a szociális otthon, kevés az idős­otthoni elhelyezés lehetősége. Jelenleg több mint másfél ezer, érvényes beutaló határozattal rendelkező idős ember vár szoci­ális otthoni férőhelyre, és szá­muk napról napra nő. A kórházak teljesítmény sze­rinti finanszírozásának beveze­tése óta minden kórháznál egye­di alapdíjat állapítottak meg. Budapesten működött kórház 32 ezer forintos alapdíjjal, de volt olyan is, ahol 78 ezer forint volt a kiszámított alapdíj. Igen egyenlőtlen helyzetbe kerültek a kórházak, hiszen az alacsony alapdíjas kórházak hiába növel­ték teljesítményüket, alig tudtak talpon maradni. Ez év október 1-je után az egész országban, így a fővárosi kórházakban is egysé­ges alapdíjat vezetnek be. Az alapdíj a törvény szerint, intéze­ti és szakmai szorzókkal meg­változtatható. Ez az új, teljesít­mény szerinti finanszírozás ne­héz helyzetbe hozhatja azokat a fővárosi kórházakat, amelyek­nek korábban magas alapdíjuk volt, és változatlan szerkezetben kívánnak tovább működni. A kórházban a nehéz anyagi hely­zet egyet jelent azzal, hogy nincs elég pénz gyógyszerre, kötszerre, reggelire, ebédre, vacsorára, és elkövetkezhet egy pillanat, mi­kor nem tudnak bért fizetni a kórházi dolgozóknak. Ezt a pil­lanatot megvárni több mint hiba lenne, a finanszírozás megválto­zásához az előre kidolgozott terv szerint alkalmazkodni kell. A főváros kórházi ellátása egy igen fontos, talán kissé speciális szolgálat, de mindenképpen szolgálat kell hogy legyen. Az embereket pedig csak úgy lehet szolgálni, ha ismerjük igényei­ket, szükségleteiket, és felmér­jük a rendelkezésre álló lehető­ségeinket is. A főváros polgárainak meg­változott megbetegedési, halálo­zási és demográfiai mutatói is­mertek. A kórházak széttagolt területi elhelyezkedése, gazda­ságtalan működése közismert. A finanszírozási jogszabályok - ha későn is és nem tökéletes tarta­lommal - megjelentek. Az egészségügyi fekvőbeteg­szolgálat fővárosi átalakítása el­kerülhetetlen, még abban az esetben is, ha ez sokszor a meg­szokott változtatásával, esetleg némi kényelmetlenséggel jár. Ez teszi lehetővé, hogy a későbbiek­ben mindenki számára megfele­lő, biztonságos és korszerű ellá­tást biztosítsanak. Dr. Szolnoki Andrea főpolgármester-helyettes A századfordulón és a két világ­háború között nemcsak körutak, földalatti és csodálatos paloták épültek, de ebben az időben épí­tették a nagy kórházak zömét is. Az egyetemi klinikák, a Szent János, Szent István és a többi pavilonrendszerű kórház ezek­ben az időkben a kor legmoder­nebb egészségügyi intézményei voltak. A szocializmus éveiben alig épült új kórház Budapesten, és a régieket sem tartották kar­ban. Budapest legfiatalabb kór­háza is ebben az évben ünnepel­te a tizenötödik születésnapját. Az ötvenes években is kialakí­tottak kórházakat, államosított lakóházakból, sokszor paloták­ból - ezek természetesen nem kórházaknak vagy szociális ott­honoknak épültek. Hiába tol­­dozgatta, liftesítette a kórházzá alakított épületeket a régi fővá­rosi tanács, ez nem sokat segí­tett. A város és polgárai lassan mégis hozzászoktak az öreg és/vagy átalakított kórházak­hoz. Sokan már úgy látták meg a napvilágot vagy váltak meg manduláiktól és vettek utolsó búcsút halálosan beteg roko­nuktól, hogy nem is tűnt fel ne­kik: elavult az intézmény, beteg a kórház maga is. Amikor a budapesti kórházak többsége épült, a város polgárai más társadalmi és családi körül­mények és szokások között él­tek. A betegségek előfordulása, gyakorisága és fajtája is külön­bözött a maitól. Sok volt a fertő­ző, járványos betegség, és szedte áldozatait a tbc is. Szaporodott a szülések száma, és gyakran ke­resték a nőgyógyászati osztályo­kat a tiltott, otthon végzett mag­zatelhajtások súlyos orvosi szö­vődményeivel. Az ötvenes évek­ben a megnövekedett szülés- és gyermekszám miatt több lett a szülészet és a gyermekosztály. Az elmúlt évtizedekben jól képzett gyermekgyógyászok ke­rültek ki a kórházakból és kezd­tek körzeti gyerekorvosként dol­gozni a kerületekben. Mind ke­vesebb gyereket kellett a kór­házba szállítani, végleges és biz­tonságos gyógyulást kaptak a körzeti, majd házi gyermekorvo­suktól. Az elmúlt négy évben fel­értékelődött a területen végzett orvosi munka, melyet a házior­vosi reformot kísérő finanszíro­zási változás is követett. Sajnos a szülési kedv is csökkent, keve­sebb a gyerek Budapesten. Meg­változtak az évtizedek alatt, de még sajnos évek alatt is, a pesti­ek megbetegedési és halálozási adatai. A magyar férfiak hat év­vel korábban halnak meg, mint a szomszéd osztrákok, és tíz évvel hosszabban élnek a japánok, mint mi. Vezető halálok lett a balese­tek, ezen belül is a közlekedési balesetek következtében elszen­vedett halálos sérülés. Míg az északi országokban és Anglia­ A műtét fájdalmakkal jár RÉDF­I FERENC FELVÉTELE w ..'.:? ,:W ■ • -..... -fi. o ...........As I CIKKÜNK NYOMÁN_______________ Árak és érvek házi vízórákhoz Váradi László budapesti rok­kantnyugdíjas levelét közöl­tük lapunk október 3-i szá­mában. Erre válasz a Fővárosi Vízművek Rt. alábbi levele. A Fővárosi Vízművek Rész­vénytársaság (és a Fővárosi Csatornázási Művek Rt. is) a többi szolgáltatóhoz képest speciális és egyben hátrányos helyzetben van, mivel szolgál­tatása az ingatlanokon beépí­tett fővízmérőknél befejező­dik. Ezért ezen szolgáltatók díjai már két éve csak a főmé­rő alapján történő számlázás költségeit tartalmazzák, így azok a fogyasztók, akik a magántulajdonú mellékvíz­­mérők számlázását igénylik, más, többletszolgáltatást kér­nek és kapnak, aminek az árát meg kell fizetniük. Társasá­gunk eddig ettől a saját koc­kázatára eltekintett. Miután azonban sikerült egy olyan kedvező konstrukciót találni, amellyel az 1994 májusától jelzett és az igénylők által vál­lalt (a mérők számától függő) 260-620 forint közötti díjat leszoríthattuk 160 forintra (128 forint + 25 százalék áfa), a szolgáltatás színvonalának veszélyeztetését elkerülendő, érvényesíteni fogjuk ezt az összeget. Ez egy komplexen megálla­pított, átalány jellegű összeg, amely csak kismértékben függ attól, hogy a mérők adatait a leolvasó rögzíti-e, vagy a kö­zös képviselő adja át a szol­gáltatónak listán, netán a fo­gyasztó levelezőlapon vagy telefonon közli azt, miként mi is eltekintünk attól, hogy hány darab mérő található a lakásban. Jelentős költségté­nyező ezzel szemben a szám­lázás (gépidő), a felhasznált nyomtatvány, a postadíj, a fo­lyószámla nyilvántartása stb. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a bevezetőben emlí­tett, csak a főmérőig terjedő szolgáltatási és számlázási kötelezettség miatt a főmérős számlán is meg kell jelentetni minden mellékmérős fogyasz­tót, illetve az adataikat, és azokat a számla összegéből le kell vonni. Ez további költsé­get jelent. A főmérő és a mellékmérő leolvasása is egy ciklusba kell hogy essen! (Egységesen- be­­diktálásra - kéthavonta tör­ténik az említett mérők leol­vasása.) A fentiekből következik, hogy a külön számlázási díjat ez év szeptemberétől a fo­gyasztóinknak csak akkor kell fizetniük, ha a lakásmel­­lékmérő számlázását 1994. május 9. után igényelték tár­saságunktól. Az ezen időpont előtti megállapodásoknál jö­vőre kezdjük meg a díj érvé­nyesítését. Társaságunk mindig az első helyen ajánlotta - sőt, külön­böző módon támogatta is - azt a megoldást, miszerint a la­­kásmellékmérőket a belső fo­gyasztási arány megállapítá­sára használják a lakóközös­ségek a főmérőn mért és számlázott összeg szétterhelé­­sénél. Ennél a megoldásnál természetesen nem jelentke­zik a 160 forintos számlázási különdíj. Ujfalussy László főosztályvezető Segítség a Dzsumbujnak A Dzsumbuj híres vagy inkább hírhedt hely. Az Illatos út, a Gubacsi út és a Soroksári út határolta terület a­ Ferencvá­ros hátsó udvara, a közös vé­cék, a mackónadrágos remény­telenség világa. A Dzsumbuj négyszáz lakásában néhol szinte a középkor higiéniai vi­szonyai között élnek, legalább kétezren. Az önkormányzat próbál segíteni: ad nevelési se­gélyt, lakásfenntartási támo­gatást, egyszeri szociális se­gélyt, tüzelő-, élelmiszer- és tanszerutalványokat. Mind­hiába. A Dzsumbuj lakóin ez nem segít. A pénzadományok ugyanis általában nem tarta­nak két napnál tovább. Másképpen kell a dologhoz látni - vélték a ferencvárosi önkormányzat emberei. Össze­ültek a szociális bizottság tag­jai a családsegítő munkatársa­ival, sőt egy külső szakértőt is meghívtak maguk közé, így készült el a Dzsumbuj help se­gítőprogram. A fő cél a halmo­zottan hátrányos helyzetű, szociálisan és mentálisan ve­szélyeztetett lakók életkörül­ményeinek javítása, a deviáns folyamatok megszakítása, és ha lehetséges, visszafordítása. Mindezt a Dzsumbuj-lakók közösséggé szervezésével, a családterápia eszközeivel, jogi tanácsadással, gyermekfel­ügyelettel szeretnék elérni. A program kidolgozói azt is sze­retnék, ha speciális iskolabusz járná a Dzsumbujt. A szociális munkások így nem csupán az utcán várakozó gyerekeket gyűjtenék össze, hanem a laká­sokba is bemennének az isko­lakötelesekért. A program megvalósítása várhatóan évekig tart, a ren­delkezésre álló pénz - hétmil­lió forint - azonban legfeljebb hónapokra elég, így az önkor­mányzat úgy vélte, az a leg­jobb, ha közhasznú társaságot hoznak létre a program mű­ködtetésére. A társaság vezeté­sével olyan szociálisan érzé­keny, üzleti érzékkel megál­dott embert szeretnének meg­bízni, aki egyben jogi ismere­tekkel is rendelkezik. A kerületi önkormányzat szeptemberben pályázatot írt ki a helyi szociális ellátás for­mai és szakmai működési felté­teleinek korszerűsítésére és fejlesztésére, egy részben önfi­nanszírozó szervezet kialakítá­sára és meghatározott szakmai program szerinti működtetésé­re. Pályázhat alapítvány, szo­ciális tevékenységet folytató szervezet, társaság, de magán­­személy is. A pályázati anyag október 31-ig vehető át a fe­rencvárosi ügyfélszolgálati irodán, a beadás határideje no­vember 20. Mint azt dr. Mihály Sza­bolcsné szociálpolitikai refe­renstől megtudtuk, a pályázók gyors döntésre számíthatnak, hiszen az önkormányzat azt szeretné, ha már karácsonyra felállna a társaság. A gond va­lószínűleg nem a pályázók ma­gas számával lesz, jóval inkább a benyújtott tervek értékelhe­tőségével. Az augusztusi, ha­sonló témában hirdetett zárt­körű pályázatokra ugyanis egyetlenegy használható pá­lyamunka sem érkezett. Szalai Anna Fásítási program Angyalföldön Angyalföld önkormányzata el­készítette fásítási programját. Az egy főre jutó parkdarab ugyan majd hárommal több, mint az előírt hét négyzetméte­res fővárosi minimum, de a 130 hektárnyi zöldterület közel fe­lét a Margitsziget teszi ki, a nagy lakósűrűségű, zárt soros beépítésű területeken - mint amilyen például az Újlipótvá­­ros - alig található közkert. A program legjelentősebb fe­jezete a főútvonalak - Váci út, Róbert Károly körút, Dózsa György út és Lehel út - fasora­inak regenerálásával és pótlá­sával foglalkozik. A kerület saját úthálózatát képező utcákon eddig is folya­matosan pótolták az elpusztult növényeket. Csak a kertváros­ban van mód új fasorok telepí­tésére, amit az esedékes köz­mű- és burkolatjavításokkal, járdaépítésekkel párhuzamo­san végeznek el. Idén ősszel pe­dig fa- és cserjeültetési akciót hirdet az önkormányzat az is­koláknak. Sz. A. A. A.

Next