Népszabadság - Budapest melléklet, 1996. szeptember

1996-09-13

1996. szeptember 13., péntek: BUDAPEST fi­ú. Évi másfél millió diagnózis Élen a IX., a XIII., a XX. és a XXI. kerület A háziorvosok nyilvántartásaiból úgy tűnik, sokféle nyavalya kí­nozza Budapest népét. A tömeges megbetegedéseket okozó fertő­ző kórokat sikerült ugyan visszaszorítani, a környezetszennyezés­sel, az urbanizációs ártalmakkal és a káros fogyasztói szokások­kal összefüggő megbetegedések száma viszont egyre emelkedik - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal Budapesti és Pest megyei Igazgatóságának felméréséből. MUNKATÁRSUNKTÓL Tavaly közel másfél millió alka­lommal keresték fel a budapes­tiek különféle egészségi pana­szaikkal a háziorvosokat. Több mint egyharmaduk valamilyen idült betegség miatt tartós gon­dozásra szorult. A regisztrált betegek 45 százaléka a férfiak, 55 százaléka a nők közül került ki. A férfiak viszonylag fiatalon 35-59 éves korban szerzik meg első idült betegségüket, míg a nők többségére ez inkább a hat­vanadik életév felett jellemző. A fővárosi betegek 39 száza­léka a keringési rendszer vala­milyen problémájával keresi fel háziorvosát. A betegségcsopor­ton belül a magas vérnyomástól szenvednek a legtöbben, de gyakori az ischaemiás szívbe­tegség és a különféle agyérbe­tegségek is. A második legjelentősebb be­tegségcsoport a csontozat, az izomrendszer és a kötőszövetek betegségei. A budapestiek 19 százalékát kínozza efféle kór, s mind közül a csontritkulás a leggyakoribb. Az emésztőrendszer kóros el­változásai a harmadik helyre szorultak vissza, a betegek 11 százaléka jelentkezik a házior­vosoknál erre utaló panasszal. E betegségcsoporton belül sajá­tos megoszlás észlelhető a férfi és női betegek között. A gyo­mor- és nyombélfekély, vala­mint a májzsugor inkább a fér­fiakra, míg az epekő inkább a nőkre jellemző. Az idült májbe­tegségek és a máj­zsugor kiala­kulásában vélhetőleg nagy sze­repet játszik a munkanélküliség okozta életmódváltozás, az egészségtelen táplálkozás és az alkoholizmus terjedése. A Köz­ponti Statisztikai Hivatal ada­tai szerint országosan az elmúlt öt évben több mint duplájára emelkedett az alkoholisták szá­ma, vagyis meghaladta az egy­milliót. Az alkoholisták többsé­ge a középosztályból kerül ki. A betegségek negyedik cso­portját az endokrin táplálkozá­si és az anyagcsere-megbetege­désekben, valamint az immun­­rendszer zavaraiban szenvedők alkotják. Ide tartoznak a cukor­betegek. Ezt az elmezavarok és a légzőrendszer betegségei kö­vetik. Az előbbi inkább a nőkre, az utóbbi a férfiakra jellemző. Az országos átlagtól messze elmaradnak viszont a dagana­tos betegségek, hiszen a házior­vosoknál jelentkezőknek csu­pán 1,9 százaléka szenved ilyenfajta betegségben. Ez per­sze kissé megtévesztő, hiszen a betegek többségét a gondozó­­intézetek tartják nyilván. A háziorvosi jelentések sze­rint a XL, a XIII., a XX. és a XXI. kerület lakóinak egészségi állapota a legrosszabb. Az ezer lakosra jutó betegek átlaga ezekben a kerületekben messze meghaladja a fővárosi átlagot. A II., a III., és a IV. kerületre vi­szont ennek épp az ellenkezője igaz. A PÁLMAFÁK KÖZÜL, AMELYEK A PUHA FÖVENYEN ÖNT VÁRJÁK A thai tengerpart gyöngyszemei, mint Pattaya, az ázsiai nyaralóhelyek királynője vagy Phuket, a trópusi álomsziget, a thai fővárosból gond nélkül elérhetők. És ez még csak az egyik ok a sok közül, amiért a Malév első, közvetlen távol-keleti úti célja éppen Bangkok lett. A Malév-járat az egyetlen, nonstop Budapest-Bangkok közötti menetrend szerinti járat, amely az üzletemberek számára is a távol-keleti utazás legkényelmesebb módja: október 3-tól, leszállás nélkül, hetente kétszer, már 90 ezer forintért, kedvező csatlakozással a térség további turisztikai és üzleti célpontjai felé. Járatainkról további információ a 267-4333-as telefonszámon, valamint budapesti és vidéki jegyirodáinkban, illetve a Malév Partner­irodákban kapható. Szállunk rendelkezésére A rendelőtől a kórházig SZABÓ BARNABÁS FELVÉTELE NÉPSZABADSAG ?­ Vijjogó riasztók a fővárosi éjszakában Az autósoknak nemcsak használniuk, hanem ismerniük is kellene a készüléket Az éjszaka csendjébe belevijjog egy autóriasztó. Fény gyullad és kicsapódik egy erkélyajtó pár emelettel feljebb: „Piszok csir­kefogó, azonnal takarodjék az autómtól, a férjem már telefo­nál a rendőrségnek!” Futó lép­tek távolodnak. A tulajdonos újra beállítja a készüléket, s akár már alhat tovább. Ebben az esetben a biztonsági beren­dezés betöltötte funkcióját. A rosszul beállított, magára hagyott, s látható ok nélkül az akkumulátor kimerüléséig sivító riasztók gyakori bosszúság oko­zói. Neumann Péter őrnagyot, a BRFK vagyonvédelmi tanácsadó szolgálatának vezetőjét a sze­mélygépkocsik vagyonvédelmi berendezéseiről kérdeztük. Az elmúlt évben 12 135 gép­kocsilopás történt az országban, ebből Budapestre kiemelkedően sok, 8731 jutott. Kiegészítésül még egy adat: az országban ta­valy 5365 esetben jutott a rend­őrség tudomására a jármű önké­nyes elvétele (ebből 2378 Buda­pesten). Valószínűleg ezekben az esetekben is ugyanarról van szó, csak éppen az eltulajdoní­tás szándékát nem sikerült bizo­nyítani, s a kísérlet meghiúsult. Ez a közel húszezer eset, illetve az a tény, hogy egy autó értéke ma már akár több millió forint­ra is rúghat, valóban indokolttá teszi a kérdést: megfelelőek-e vagyonvédelmi szokásaink. Úgy tűnik, korántsem. A rendőrségi statisztikában nem szerepel ugyan ilyen nyil­vántartás, de a vagyonvédelmi osztály tapasztalatai szerint az autók legfeljebb egyötödében van valamilyen védelmi beren­dezés. A tulajdonosok többsége a mechanikus védelmet tartja jobbnak. Ezek, például a sebes­ségváltó-, a kormány- és a pe­dálzárak meggátolhatják a gép­kocsi beindítását és elvitelét, legalábbis késleltetheti azt. A tartozékok leszerelésétől, az au­tók kifosztásától azonban ezek az eszközök nem védenek. Az elektronikus berendezések nem gátolják meg az autó felnyitá­sát, hanem többnyire csupán jelzik azt, bár újabban terjed az elektronikus indításgátlás, ami­kor a berendezés blokkolja az autó gyújtás-, vagy üzemanyag­ellátó rendszerét. Az elektroni­kus védelemben sokan kevésbé bíznak, mondván: úgyis hiába szól, nem figyel oda rá a kutya sem. Ez így nem igaz - mondja a vagyonvédelmi szakértő. - Ha beleképzeljük magunkat a be­hatoló helyzetébe, rájövünk, igenis, jó esély van arra, hogy abbahagyja, sőt meg se kockáz­tassa a lebukást. A bizalmatlanság pusztán annyiban indokolt, hogy bi­zony, egy fejlett elektronikus eszköz használójának ismernie kell a berendezést, együtt kell tudnia élni vele. Magyarorszá­gon azonban az átlagember mű­szaki felkészültsége meglehető­sen alacsony. Nem a riasztóra kell haragudni például, ha az ultrahangos beltéri védőrend­szer bekapcsol a rosszul szige­telt, huzatos kocsiban. Már a két milliméterre lecsúszott ab­lakot is érzékeli, az első szélro­hamnál riaszt, s megőrül tőle a fél város. Történt például, hogy néhány napig éjszakánként rendre megszólalt egy autó riasztója az egyik lakótelepen. Hangmagasságát váltva, órákig sivított, de tulajdonosa nem ment le kikapcsolni, nem is volt otthon. Az utcabeliek egy dara­big tűrték, majd néhányan le­mentek, megnézni, mit lehetne tenni, aztán betelt a pohár. Mi­után a rugdosás nem használt, egy-két kellően felháborodott markos szomszéd feltépte a mo­torháztetőt és a vezetéket el­vágva hallgattatta el az autót. (Ez a módszer persze korántsem ajánlható, még ha ebben az esetben a tulajdonos nem is tett ellenük feljelentést.) Az üzemeltetőtől elvárható, hogy odafigyeljen, illetve távol­létében mást kérjen meg erre. Célszerű jól megvilágított he­lyen, rálátással parkolni, figyel­ve arra, hogy az ablakok fel le­gyenek húzva, a lámpák lekap­csolva. (a riasztó ugyanis érzé­keli a feszültségváltozást, így azt is, ha kezd lemerülni az ak­ku.) Az az unalomig ismételt, de oly sokszor be nem tartott fi­gyelmeztetés pedig, hogy ne hagyjanak a kocsiban értéket, természetesen nemcsak a riasz­tóval felszerelt autóra vonatko­zik. A technika lehet akármilyen jó, ha mellette az emberi buta­ság határtalan. A következő eset, noha nem riasztóról szól, mégis riasztóan tanulságos. Egy tehetős család a nyaralás előtt, betöréstől tartva, összeszedte aranyát, értékeit, s átvitte egy rokonhoz megőrzésre. Nem is történt semmi baj, hazaérkezve mentek érte. Amúgy jó magyar módra, kitárt ajtókkal, „csak egy pillanatra” otthagyva a nyitott autót hurcolkodtak, s ezt az értékekkel teli szatyrot a kocsi kerekéhez támasztották, amíg sorra nem került. Soha többé nem látták. A téves riasztások esetében nem mindig a tulajdonos a hi­bás - tért vissza témánkhoz Ne­umann őrnagy. Szél, zivatar, villámlás, egy, az áramszedőjé­vel ívet húzó villamos vagy a közelben lévő elektromos be­rendezés hibája olyan nagy im­pulzust, „rúgást” ad az érzé­keny berendezésnek, hogy eze­ket is támadásnak érzékeli. A riasztók modulárisan bővíthe­tők, a ráfordítás mértékét a gépkocsi értékéhez kell szabni: egy lerobbant Ladában komi­kus lenne, de egy többmilliós autóban nem túlzás a százezres értékű berendezés. A szakértők véleménye szerint a legjobb vé­delmet a mechanikus és az elektronikus berendezés kom­binálása adja, így a gépkocsi megtámadásának pillanatában riaszt, de mechanikusan még blokkolva van. A közbelépés si­kerének az esélyét már néhány percnyi időnyereség is növeli. Egy gépkocsi elvitelére három perc elég­­ egy sorozatkulcsos Daciánál, vagy egy kopott zárú Zsigulinál pedig ez az idő má­sodpercekben mérhető csupán. Végül a szakértő felhívta a fi­gyelmet a távkapcsolók veszé­lyeire. A garázsajtókhoz, illetve a riasztókhoz használt távkap­csolók ugyanis bemérhetők, a profibb bűnözők már rendelkez­nek ilyen „kódlopóval”. Ha nem akarják gyakorlatilag nyitva hagyni az autót, a garázst, s azon keresztül többnyire a lakást is, mindenképpen úgynevezett ug­rókódos távkapcsolót érdemes használni. Ez folyamatosan vál­toztatja a kódját, hosszabb ideig nem sugározza és nem fogadja el ugyanazt a jelet. Szívesen segítenek az érdeklődőknek a körülményeihez és a pénztárcá­jukhoz szabott biztonsági beren­dezés típusának kiválasztásá­ban. Ingyenes tanácsadásuk a Deák téri irodában van. Cs. Kiss Éva Azért az elektronikus védelem hatásosabb SZANDELSZKY BÉLA FELVÉTELE

Next