Népszabadság - Budapest melléklet, 1997. január

1997-01-03

* Kezdje az EGY TELEFONNAL! é'éé e-mé-tyiik, te-j'kir'k&íe-bb m-ziv S'^e-nvéíi^e.se.t^ is e-Ln\,cr(A,cLtvc\-íyUrk o ke.^&s'^tiií. f~\ctctic^ is IsO-LcLcrJ ily e-s%i&e^ct&t kcvítfAjA-wk! MOSTANRA MÁR MINDENKINEK TUDUNK MODERN TELEFONVONALAT BIZTOSÍTANI SZICETSZENTMIKLÓSON ÉS KÖRNYÉKÉN. HA SZERETNE BŐVEBB INFORMÁCIÓT KAPNI A LEHETŐSÉGEKRŐL, KÜLD/E VISSZA AZ ALÁBBI SZELVÉNYT CÍMÜNKRE: KISOUNA-COM RT., 2310 SZIGETSZENTMIKLÓS, GYÁRI U. 49. VAGY HÍV/A FEL ÜGYFÉLSZOLGÁLATUNKAT: (24) 404404. ÜT5 United Telecom Investment Név: . Cím: Kérem, küldjenek a címemre információs anyagot a Kisduna-Com szolgáltatásairól és árairól. A ly NÉPSZABADSAG. BUDAPEST Különleges övezet üzletóriásoknak Még nem késtünk el - állítja Schneller István Budapest főépítésze Amilyen hirtelen jelentek meg a bevásárlóközpontok (mak­ok), olyan gyorsan szaporodtak el. Eddig ötöt adtak át, hármat most építenek, további tizenhe­tet pedig terveznek, de a helyzet jelenlegi állása szerint a beru­házókat aligha tántorítja el bármi is gigantomán elképzelé­seik kivitelezésétől. Budapest főépítészét a szabályozás lehe­tőségeiről kérdeztük. Az üzletóriások budapesti megjelenése nagy vihart ka­vart. Sokan üdvözölték őket, mondván, végre nem kell Bé­­csig menni, ha az ember nagy­­bevásárlásra készül. Nem kevés azonban azoknak a száma sem, akiket rettenettel tölt el az ef­féle környezetölő monstrum. Akad olyan pesti polgár is, aki­nek a már meglévő két óriás is sok, mások meg éppen ellenke­zőleg még többet szeretnének belőlük. A főváros vezetőinek azért ennél több szempont sze­rint kellene mérlegelniük. Schneller István főépítész úgy véli, még nem késtek el a sza­bályozással. Nyugat-Európa nagyvárosaiban két-három év­tizede jelentek meg az első üz­letóriások, és csak mostanában készülnek a szabályozó rende­letek - érvel. Franciaországban például csak az idén szabályoz­ták a beépíthető alapterület felső határát, amely maximum húszezer négyzetméter lehet. Ausztriában minden tarto­mánynak saját rendelete van. Belgiumban a vásárlókat szám­lálják, ha napi tízezer látogató­nál többre számítanak, akkor külön környezetvédelmi hatás­­tanulmányt kell készíteniük a beruházóknak. (Ez jóval kevesebb a Pólus látogatószá­mánál, ott mégsem készült effé­le tanulmány.)­­ A fővárosi önkormányzat meglehetősen kevés eszközzel rendelkezik a multik visszafo­gására, ráadásul a kerületek ér­deke is ellentétes a miénkkel - magyarázza a főépítész. - A ke­rületek ugyanis az építési enge­délyekért cserébe infrastruktu­rális fejlesztéseket, fásítást, útépítést, hasonlókat kérnek, amelyeket a beruházók öröm­mel megadnak. A bevásárló­­központnak a város egészére gyakorolt hatásával viszont vajmi keveset törődnek. A mailok terve - legalábbis a jelenlegi szabályozás szerint - csak akkor kerül a fővárosi ön­­kormányzat elé, ha övezetmó­dosításra van szükség. Ilyen esetekben mindig készül kör­nyezeti hatástanulmány és ke­mény alkukra is számíthatnak a befektetők. A Pólus Centernél például egy kiszolgálóút és több jelzőlámpás kereszteződés ki­építését kérte a főváros az öve­zetátsorolásért cserébe, míg az M5-ös autópálya mellé építendő Ocean beruházóitól jelentős infrastrkturális fejlesztéseket kértek, valamint előnyöket a nagybani piac kereskedőinek, ugyanakkor a tétényi fennsík beépítéséhez nem járultak hoz­zá - sorolja a példákat a főépí­tész. A főváros azonban csak akkor tud védeni, ha az ő kezé­ben van a döntés joga. Éppen ezért az új budapesti város­építési szabályzatban külön fe­jezetet szánnak majd a giganti­kus bevásárlóközpontoknak. Bizonyos alapterület felett au­tomatikusan különleges övezet­be vonnák a monstrumokat, az átsorolásról pedig csak a fővá­ros dönthetne. A BVSZ előké­szítése már megkezdődött, a je­lenlegi helyzetet elemző tanul­mányt rendeltek meg. A BVSZ azonban önmagában nem elég, a főépítész szerint agglomeráci­ós és országos szabályozásra is szükség lenne. Schneller István úgy véli, hogy a húszezer négyzetméter­nél nagyobb alapterületű mai­lek nem kívánatosak Budapes­ten. Ezek az óriási fogyasztási­szórakozási centrumok városok a városban. Elszívják a vásárló­erőt a kisebb boltok, illetve a szaküzletek elől, és olyan funk­ciók ellátására is vállalkoznak - például mozi, színház, vendég­lők -, amelyek eddig a város­­központok sajátjai voltak. Ha ez a tendencia folytatódik, ak­kor a városmag elhal, és ha­zánkban is megkezdődik a klasszikus városszerkezet fel­bomlása. A városok szétesése azonban senkinek sem lehet célja. Meg kell állítani a szuburbanizációs folyamatot, sőt visszájára kelle­ne fordítani, visszaadva a város­­központok régi fényét és a szó­rakozási lehetőségek sokfélesé­géből adódó vonzerejét. Ennek egyik módja a főépítész szerint a bevásárlóközpontokban elhe­lyezhető funkciók korlátozása, mint Franciaországban vagy a nyitva tartás korlátozása, mint ahogy ezt Ausztriában szabá­lyozták. Ehhez azonban, ismer­ve a multik erejét, nagypolitikai támogatásra és központi szabá­lyozásra is szükség van. A főváros most készülő álta­lános rendezési tervében a belső kerületek rehabilitációját és az úgynevezett átmeneti zónák új­jáépítését határozták meg el­érendő célként. A lerobbant hajdani gyárnegyedek helyén még a bevásárlóközpontok is kívánatos beruházások lenné­nek, persze csak bizonyos alap­területig. A Duna Plaza ilyen­formán jó helyre épült, csak ne lenne olyan nagy­­ sóhajt fel a főépítész. Budapesten eddig 118 ezer négyzetméter összalapterületű mail épült, de ennek a többszö­rösét építik, illetve tervezik. Schneller István szerint az en­gedélyek jelentős részét már meg is szerezték az építtetők, így a fővárosnak nem sok tenni­valója marad. Az új BVSZ ugyan példamutatóan szabá­lyozza majd ezeket a beruházá­sokat, a mailok többségét azon­ban felépítik, mire a szabályzat megjelenik. Szalai Anna I­­ A nagyok mennybemenetele Alapvetően akarják átalakítani fogyasztási szokásainkat Budapesten a közelmúltban nyílt meg az első két, amerikai shopping mall-modellt követő bevásárlóközpont. A Duna Plaza (negyvenezer négyzetmé­ter kereskedelmi szintterület­tel, harmincezer négyzetméter parkolóval), majd nem sokkal utána a Pólus Center (56 ezer négyzetméter kereskedelmi te­rülettel, két és fél ezer férőhe­lyes parkolóval). Utóbbi a leg­nagyobb jelzővel büszkélkedik Közép- és Kelet-Európában. A parádés megnyitó, a Las Ve­­gas-i Caesar Palace belső meg­jelenését utánzó központi tér­együttes, az árak, a minden ed­digi rekordot megdöntő építési idő és beépített terület, a hét áruház és több mint háromszáz üzlet, a hat high-tech mozi, a jégpálya, az éjjel kettőig han­gosan csörömpölő játékauto­maták erdeje mind ez ideig el­kápráztatták a közönséget, a kezdeti üzleti forgalom (egy hónap alatt hatmilliárd forint) pedig az építtetőket. Olyan új lépték ez, amelyhez sem a kis­kereskedelemben, sem a város­­fejlesztésben nem vagyunk szokva. További három hason­ló létesítmény már épül a fővá­rosban, a befektetők tervei sze­rint pedig a közeljövőben tíz ilyen óriással lehet számolni Budapesten, annak ellenére, hogy a gazdasági prognózisok felhívják a figyelmet a fizető­képes kereslet várható stagná­lására. Ambiciózus, szakmailag ar­rogánsnak is jellemezhető szán­dékaikat nem titkolják az érde­kelt üzleti körök, alapvetően akarják átalakítani bevásárlási és fogyasztási szokásainkat, vagyis az életmódunkat. Ez azonban már jócskán közügy. Korántsem azt akarom mindez­zel sugallni, hogy egy ilyen köz­pont eleve nemkívánatos, ha­nem azt, hogy egy ilyen mérté­kű léptékváltásnál a­pró és kontra érveket, a várható hatá­sokat igen alaposan és mélyre­hatóan kell elemezni, mielőtt egy döntés megszületik. (Az adófizető polgároknak pedig nem feltétlenül a sajtóból kelle­ne értesülniük arról, hogy ezen­túl másképp szeretnek majd él­ni és vásárolni.­ Természetesen örülök, hogy a város által kínált szolgáltatások ilyen, kétségtele­nül vonzó létesítménytípussal bővülnek; én is világosan látom az előnyöket, a kényelmet, a vá­lasztékot, a különleges szolgál­tatásokat, a környezetre kisu­gárzó fejlesztési hatást stb. ✓ Éljen a verseny? Melyek akkor a problémáim? 1. Adott vagy csak lassan bő­vülő fizetőképes kereslet mel­lett, ha erre a tervezés nem fi­gyel oda - és ezt a nyugati ta­pasztalatok, illetve szakiroda­­lom is alátámasztják -, a kisüz­­letek és családi vállalkozások ezrei mennek tönkre az ilyen komplexumok hatására. Készí­­tett-e már valaki ilyen számí­tást? (A kézikönyvek rendelke­zésre állnak.) Mondhatjuk erre, hogy éljen a verseny és győzzön a Jobbik, de annak már nem fo­gunk örülni, ha a lakóterülete­inkről eltűnnek a családias hangulatú és a kényelmünket szolgáló sarki kisüzletek, ha a választék szűkül azzal, hogy ezután már csak messzebb és csak gépkocsival tudunk bevá­sárolni, vagy ha a városköz­pontból a lakófunkció után a kiskereskedelmi funkció is kezd majd kiszorulni. (Egyébként az első „sarki” élelmiszerboltok az események elébe menve már az első héten bezártak a Pólus kör­nyékén.) 2. A főváros vezetésének sem a város egészére nézve, sem a kereskedelmi fejlesztés vonat­kozásában nincs jövőképe, kü­lönösen nem társadalmi köz­­megegyezésre épülő. Az első problémák és a sajtóban feltett kérdések után az egyik legna­gyobb hazai tervezőintézetnek tíz nap (!?) alatt kellett elkészí­tenie egy gyors tanulmányt a témában a Főpolgármesteri Hi­vatalnak. Miért ez a kapkodás, miért kullogunk az események után, miért nem lehet azokat szakértelemmel irányítani egy kívánatos jövő felé? 3. Az említett létesítmények környezeti hatásvizsgálatok nélkül kaptak engedélyt, tehát anélkül, hogy várható társadal­mi, gazdasági és műszaki hatá­saikat komplex módon bárki is elemezte volna. Azokban a nyu­gati polgári demokráciákban, amelyek közösségéhez előbb­­utóbb tartozni szeretnénk, már a Pólusnál ötvenszer kisebb ke­reskedelmi fejlesztési javaslat­hoz is kell ilyen elemzést készí­teni. A hatások közül az egyik legkézzelfoghatóbb (értsd meg­bízhatóan számszerűsíthető) a f­orgalomvonzás. Igen egyszerűen kiszámítható lett volna például, hogy - a kez­deti rohamok után - a Pólus át­lagos napi 36 ezer látogatója akkora közúti forgalmat vonz, amely önmagában két új forgal­mi sáv megépítését követelte volna meg a Szentmihályi úton, legalább az M3-as autópálya le­hajtóágáig. Ennek költségei pe­dig a beruházót terhelnék. A hatás persze - hatalmas forgal­mi torlódások formájában - azonnal jelentkezett. A főváros felelős hivatalnokai pedig - ahogy erről az MTV Budapesti Körzeti Stúdiójának egyik mű­sora beszámolt - elfelejtet­ték(1) a környezeti hatásvizs­gálat elvégeztetését. Ez igen el­szomorító, hiszen ha valóban így történt, némelyekben felme­rülhet a kérdés, hogy kompe­tensek-e szakmai feladataik el­látására. (Azoktól a szak­emberektől, akik nem voltak „feledékenyek”, ezúton is elné­zést kérek.) Abszurd és törvényes 4. Mindezek megkoronázása, hogy a fenti gyakorlat „csak” a józan ész és a szakma szem­pontjából abszurd, illetve tűr­hetetlen, jogilag azonban telje­sen legitim. A meglehetősen friss környezetvédelmi törvény a 152/95. számú kormányren­delet hatáskörébe utalja a kör­nyezeti hatásvizsgálat szabá­lyozását, ennek melléklete pe­dig egyszerűen nem foglalkozik városi tevékenységekkel, illetve létesítményekkel. De a parla­ment előtt fekvő építési törvény tervezetéből is kimaradt e kriti­kusan fontos téma, mondván, az a környezetvédelmi törvény dolga. (Mindezek a törvények pedig - melyeknek sikerült az egységes és komplex környezet fogalmát szervetlenül feldara­bolniuk - egy tárcánál készül­tek.) 5. E befelé forduló, a városi környezettel igazi kapcsolatot nem teremtő mikrovilágok vagy más kifejezéssel temati­kus parkok a történeti város közterületeinek gazdag életét próbálják meg szimulálni szi­gorúan kontrollált ál-közterü­leteiken. Formai és városépíté­szeti megítélésük pedig külön elemzést is megérne. Érdemes egy rövid, szemel­vény jellegű pillantást vetni a külföldi trendekre. Finnország­ban például egy évig általános tilalmat rendeltek el az ilyen bevásárlóközpontok építésére, ez idő alatt készítik el azt az or­szágos koncepciót, amely sza­bályozni kívánja fejlesztésüket. A kanadai Edmontonban, melynek bevásárlóközpontja a közelmúltig a világ legna­­gyobbjának számított, a kisüz­letek szinte teljesen eltűntek, már csak a múliban lehet vásá­rolni. A nagy doboz trükkje A kilencvenes évek jelensége, amely szintén a tengerentúlról indult, az úgynevezett „nagy doboz” (big box) diszkontlán­cok terjedése (lásd az amerikai Price Clubot vagy nálunk a Metrót), ahol a macskaeledeltől a hifitoronyig minden egy ko­sárban megvásárolható. Trükk­­jük zseniális: az övezeti előírá­sokat kijátszva a legolcsóbb vá­rosszéli ipari zónákban is meg­telepednek, arra való hivatko­zással, hogy ők elsősorban nagykereskedelmi raktározási tevékenységet végeznek, és csak másodsorban van „néhány”, tagsági kártyához kötött hely­színi vevőjük. A nagy dobozok új típusa az egy terméktípusra (például az elektronikára) kon­centráló óriási raktáráruházak, amelyeket az angol szakiroda­­lom kategória-gyilkosoknak (category killer) nevez, egysze­rűen azért, mert dömpingáraik­kal tönkreteszik a színvonalas szaküzleteket. Figyelem: Marx tanítása a dömpingárakról és a monopoltörekvésekről nem gyerekmese! Szakemberek, a trükkökre nekünk is fel kell ké­szülnünk! Végül felmerülhet néhány kérdés: feltétlenül el kell-e kö­vetnünk nekünk is ugyanezeket a hibákat? Kiknek áll érdeké­ben ez a fajta „feledékenység”? Miért nincs a fővárosnak jövő­képe? Miért maradnak ekkora hiányosságok a frissen készülő és az ezredfordulón messze túl­mutató szakmai törvényeink­ben? A kérdések megválaszolását az olvasóra bízom. Jó hírem is van azonban: számos jól felké­szült urbanisztikai szakember kész segíteni, amíg nem késő. Ezt viszont hatékonyan csak akkor tudják tenni, ha a politi­kusok igénylik tőlük. Lukovich Tamás a Magyar Urbanisztikai Társaság igazgatója Amerikai modellt követ BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE Két új forgalmi sáv kellene GÁRDI BALÁZS FELVÉTELE 1997. január 3., péntek

Next