Népszabadság - Budapest melléklet, 1998. szeptember
1998-09-23
34 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 1998. SZEPTEMBER 23., SZERDA _________Anno 1826__________ Pest városának gyepén lovagos Pályafutás „A közelebb múlt katonai esztendőnek végeztével - írta a Hazai s Külföldi Tudósítások második fél esztendejének 49. száma - Szabad Kir. Pest városának belső és külső városaiban eképpen vezetett számba a népesség: a belső városban 14 544, Leopold városban 5 282, Theresia városban 20 481, Jósef városban 11 505, Ferencz városban 4407 - együtt 56 219. De nem kételkedünk, hogy szorosabb öszveíratás által Hazánknak ezen jeles kereskedő városa bizonyosan legalább 60 000-re felmenne, ide nem számlálván a katonaságot, a tanuló ifjúságot és a nemességet, egy szóval, akik adó alatt nincsenek.” Színházi siker hírével büszkélkedhetett szeptember első napján a Bécsben szerkesztett Magyar Kurír: „Budáról - A Borsod Vármegyei Nemzeti Színjátszó Társaság a múlt hónap végével ide megérkezvén, a Budai Játékszínen egy nehány daraboknak előadásával tellyesen megnyerte a közmegelégedést; nevezetesen a legelső nemzeti Operának, Béla futásának helyes előadása által a nagy számú közönség, melly öröm érzéssel hallgatá meg anyanyelvünknek a muzsikális énekekre is tökélletes alkalmas voltát, azzal mutatta meg iránta való megelégedését, hogy annak másodszori előadására még nagyobb számmal gyülekezzenek öszve.” Ugyanez a lap adta hírül: „A Pesti újság jelenti Sept. 13-dikán, hogy ott a Királyi Universitásnak nagy palotájában Sept. 9-kén, minekutánna a szoros megvisgáltatásokat dicséretesen elvégezte, az Orvosi Doctorság rangjának elnyeréséért nyilvánvaló vitatást tartott, és állításait tudósán védelmezte is. És Cseresnyés Sándor Úr, aki tudományos érdemeit azzal tetézte, hogy ezen alkalmatosságra Magyar nyelven készült tudós Orvosi Értekezést osztatott ki a Köszvényről (Arthritis), melly által azt az érdemet szerzé magának, hogy ezen nagyon uralkodó nyavalyát, valamint a Csúzt is (Rheuma) egymástól megkülömböztette s így helyesen megismertette.” Akadt dicsekednivalója a Hazai s Külföldi Tudósításoknak is (május 10.): „Pest környékén kiváltképen Májerfy testvérek, Jósef, aki 1824-dikben meghalt, és Ferencz, aki most is nagy gazdaságát szerentsésen vezeti, követésre méltó példát adtak az okos és helyes iparkodással egybe kaptsolt gazdálkodásban, amaz ugyan Gödön nemez Sz. Lőrinczen. Hasonló igyekezetet mutat Károly is, aki már Pesten újjabb mód szerént hasznos Masinákkal jeles sörházat készíttetett fel; most pedig Budán olly bornak való edényt állíttatott össze, melly újságára nézve a Hazának figyelmét megérdemli. Ugyanis tapasztalván, hogy a fa hordók rövid idő alatt megromlanak, és külömben is a levegőnek nagy befolyása alá vannak vettetve, hogy állandóságot és bátorságot szerezhessen, vörös márványból készíttetett ötszáz akár kereken 250 liter] borra való edényt, olly módon, hogy annak feneke egyenes és lapos, dongái pedig fél karikára hosszában vannak alkotva és különös ragasztó által öszveforrasztva... Ezen nevezetes edényt Aprili Jósef nevű kőfaragó készíttette Süttőn, és Május 3-án felállíttatta Budán, a Tabánban, Mayerfy Úrnak házánál. ...ezen abrontstalan edény nem kerül többe, mint más ötszáz akós fa hordó. Ezen fél Cilinder hordónak hossza 7 láb [egy láb 30,5 centiméter]. Fél diameterje [átmérője] 9 láb, akonája [hordónyílása] 2 láb hosszúságú.” Egy következő esztendei lóversenyt rangos folyóirat, a Tudományos Gyűjtemény szeptemberi számának hasábjain hirdettek a rendezők: „Tudván azt, hogy a Magyar és hozzá tartozandó országokban a lovaknak nemesítése és tenyésztése méltó figyelmet érdemel, sőt azt, hogy előmozduljon, a legkegyelmesebb Kormány is mindenkor különös gonddal elősegíteni kívánja; a közjóhoz vonzó hajlandóságtól buzdíttatván, egynéhány Hazafiak... önkényes ajánlásokat tettek, mellyekből kerekedett sommát több részekre osztván, azt jövő 1827. esztendei Junius 4-dikén és következendő napokban Pest városának gyepén tartandó lovagos Pálya-futásra jutalomul ki fogják tenni... A pályának hoszsza az első három rendbéli jutalomért két Angoly mértföld [egy angol mérföld 1609 méter], vagyis 1732 Bétsi és kerekded formában, melly látható oszlopokkal ki lészen jelölve. A 4. rendbélire [ebben a versenyben a „közönséges eredetű” lovak indulhattak] pedig egy Angoly mértföld, vagyis 866 Bétsi öl egyenes lineában.” Meghatároztatott továbbá „a lovasnak nyergestől, kantár nélkül való nehézsége (azon tapasztalásból merített jegyzéssel, hogy a ménló mindég három fonttal több terhet vinni tartozik)”. Egy négyesztendős ló lovasának 116, egy ötesztendősének 130, egy hatesztendősének 136, egy hétesztendősének 138 fontot [kereken feleannyi kilogrammot] kellett nyomnia. „Ezen terheknek megállapítása úgy értetődik — folytatódik ismét szó szerint az idézett bekezdés —, hogy valamint annál kevesebbel egy ló sem mehet be a Pályafutás helyére, és annak lovassá a hijjánosságot magára venni köteles, úgy több teherrel futni senkinek sem tiltatik... Ha valakinek ezen tudósításra nézve kétségei volnának, további világosítást nyerhet levél által vagy személyesen Bétsben Gróf Szécsényi István vagy Gróf Károlyi Lajos, Pesten pedig Báró Wenckheim Jósef vagy Báró Orczy Uraktól, kik e tárgyra nézve a Biztosságot viselvén, szerentséseknek fogják magukat tartani azzal szolgálni.” D. Gy. Jókai Mór és a budai kábelvasút Alighanem emlékeznek a krimikedvelők a néhány éve vetített, San Francisco utcáin játszódott sorozatra. A filmen egyre-másra tűnt fel az ottani villamos, mely ütött-kopott, század eleji kocsijaival nemcsak turistalátványosság volt, hanem a meglehetősen meredek utcákat is könnyen „megmászta”. Valójában nem az általunk megszokott közlekedési eszközről volt szó, hanem egy, az útpálya alatt elhelyezett kötéllel vontatott siklóról. Ilyen vasút építésére Magyarországon is születtek tervek. A legtöbb azonban papíron maradt, leginkább bonyolultsága és nagy költségei miatt. Kiemelkedett közülük az 1895-ben kidolgozott javaslat. Az elképzelés kiötlői a Sváb-hegy akkoriban még beépítetlen, déli oldalát, illetve a Sas-hegyet akarták könnyen megközelíthetővé tenni. Szemük előtt az 1874-ben megnyílt fogaskerekű példája lebegett. Annak létrehozása, s különösen téli üzemének állandósítása után a budai hegyvidék már nemcsak kirándulóhelynek számított. Északi részén elegáns villák, nyaralók, sőt egész éves tartózkodásra alkalmas lakóházak is épültek. Mivel szembeszökő volt a hegy két részének különbözősége, sokan sürgették a déli oldal közlekedésének megoldását. A problémát azonban az okozta, hogy újabb fogaskerekű megépítése túl sokba került volna, a villamosvasútnak pedig a lejtő mutatkozott meredeknek. Ilyen körülmények között csakugyan ideálisnak tűnt a kábelvasút. Szerkezete egyszerű, üzeme csendes, menetsebessége pedig minden más szerkezeténél nagyobb volt. Külön előnyének számított biztonságossága: az útpálya alatt futó, végtelenített drótkötélbe egy fogóvilla segítségével kapaszkodott bele a kocsi, s ha a vezető forgalmi ok miatt vagy megállóban lassítani akart, akkor a vontatószerkezet automatikusan fékezni kezdett. A javaslatot benyújtó mérnökcsoport - alighanem leginkább a műszaki újszerűséggel - megnyerte Jókai Mór támogatását is, aki a népszerű Vasárnapi Újság hasábjain írt a kábelvasutat pártoló cikket. Talán Jókai hatására is Budapest Székesfőváros Tanácsa 1895-ben koncessziót adott a terv részletes kidolgozására. A munkát R. W. Colan brit mérnök vezette, aki már számos ilyen vasutat épített Angliában és az Egyesült Államokban. Elképzelése szerint a vonatok a Dunapartról, az akkor még csak rajzasztalon létező Eskü téri hídtól (a mai Erzsébet híd) indultak volna. Útjukat a kopár, beépítetlen Nap-hegyen keresztül a Templom (mostani Krisztina) tér és a Délivasúti indóház, azaz a Déli pályaudvar érintésével folytatták volna, az Istenhegyi úton egészen a Farkasréti temetőig. A nyomvonal mellett kidolgozták az állomások és a pályatest terveit is, ám a megvalósításra nem került sor. Mert egyfelől mind a főváros, mind a bankok ódzkodtak a Magyarországon még soha nem látott szerkezetre pénzt adni, másfelől a millenniumot megelőző évben mindenki a gyorsan megvalósítható, látványos beruházásokat kereste. A budai kábelvasút azonban többéves, talán évtizedes munka lett volna. Alighanem ez a legfőbb magyarázat arra, hogy csak papíron maradt műszaki kuriózum válhatott belőle. Hámori Péter Az út alatt futó végtelenített drótkötélbe kapaszkodott volna a kocsi A Svábhegyi volt a hajdani budai bortermő vidék. Most már kopár sivatag az egész... Egynéhány tormába esett gazda szőlőskertjén kívül nincs ott már szőlő, nem is lesz ott soha többé. Hogy miért nem? Azért nem lesz, mert a svábhelyi telkek ára felment négyszögölenként öt forintra. Nyolcezer forintot érő egy holdat szőlővel beültetni pedig vagy Rothschildnak, vagy poétának való spekuláció. Ennek kamatját a szőlőtőke ki nem csepegteti. Ellenben házteleknek az ötforintos négyszögöl milyen nagy olcsóság. Hát hol van még a pesti oldalon ötforintos négyszögölű telek? Nem vesztegetem el a szót annak híresztelésére, hogy milyen egészséges a svábhegyi levegő! hogy ott soha nem jár se tífusz, se kholera, s difterisz, se egyéb nehéz nyavalya, ami a pestieket kínozza: a drága levegőrül nem beszélek, hanem az olcsó földrül. Ide lehet ide „kell” egy új városnegyedet építeni. ... Egy nagy üresség kínálkozik elénk, mely egy varázsütésre házsorokká alakulhat át: Budapest legegészségesebb és legolcsóbb városnegyedévé. ... így aztán otthonául vehetné az áldott levegőjű Svábhegyet a két legszegényebb osztálya is a fővárosi társadalomnak: a hivatalnok és a kézimunkás. Ebből a szempontból üdvözlöm én most a tervezett budai kábelvasutat, mely a pesti partot, a Gellérthegyet, a Ráczvárost összekötné a budai hegyek délkeleti oldalával. Nem tartom fölöslegesnek a mai korrupcióbűzzel megillatosított légkörben - kijelenteni, hogy nekem ebben az egész vállalatban nincs semmi érdekem, részvényese nem vagyok, eladó telkem nincsen, házat nem építek a kábelvasút közelében... Egyedül a főváros közönségének a háláját óhajtom kiérdemelni. Dr. Jókai Mór (Vasárnapi Újság, 1896. november 22.) 90 LE-s motor, szervokormány, 4 légzsák, ABS, elektromos ablak elöl, központi zár, stb. DUNA INTERSERVICE Kft. 1037 Budapest, Zay u. 24. E: 250-4065, E/Fax: 388-9175 1134 Budapest, Róbert K.krt. 47. E: 350-2121, E/Fax: 350-2122 www.feba.hu/mitsubishi TUV MANAGEMENT SERVICE ISO 9002 MITSUBISHI Most 500 000 Ft-tal olcsóbban!A MITSUBISHI MOTORS Kíváncsian áll a tojás Közép- és kelet-európai turné keretében mutatkozik be a budapesti Thália Színházban szeptember ma és holnap a Sankai Juku elnevezésű japán együttes. Előadásuk címe: Kíváncsian áll a tojás. Az együttest öt táncossal hozta létre 1975-ben Amagacu Usio, a butó tánc egyik legjelentősebb képviselője. A Sankai Juku (a „hegy és a tenger műhelye”) az 1980-as nancyi nemzetközi színházi fesztivál felfedezettje volt. Amagacu Usiót több szál is köti Magyarországhoz. Évek óta együtt dolgozik például Eötvös Péter zeneszerzővel. Az együttes tizenhat világkörüli turnén szerepelt, fellépett Észak-Amerikában, Európában, Dél- és Közép-Amerikában, Izraelben és Ázsiában. A The New Paper nevű újságban Adeline Woon azt írta a produkcióról: „Az előadás tiszteletadás a tojásnak és a belőle kikelő életnek. De ez a tojás szempontjából pusztulás, hiszen összetörik. Minden szimbólumnak két oldala és két jelentése van. Az a legfontosabb, hogy a nézők önmagukkal lépjenek dialógusba az előadáson keresztül.” A Kíváncsian áll a tojás a Sankai Juku és a párizsi Theatre de la Villé koprodukciója. Az előadás világpremierje 1986 áprilisában volt a francia színházban. A társulat a Japán Alapítvány szervezésében, a Média&Art segítségével érkezett Magyarországra. Sz. K. Butó táncosok a színpadon