Népszabadság - Budapest melléklet, 1998. november

1998-11-18

30 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 19­9­­8. NOVEMBER 18., SZERDA Miért nincs 1990 óta Budapest harmadszor vá­lasztott főpolgármestert. A nemrég le­zajlott önkormányzati választások után elmondható: a budapesti szava­zópolgárok többsége tisztában van az­zal, milyen módon és hány évre vá­lasztják meg a főváros első emberét, ám a tisztség története már kevésbé közismert. A mai főpolgármesteri címet az 1990. évi LXV. törvénycikk hozta létre, ponto­sabban állította vissza, majd fél évszá­zadnyi pauzát követően. Az első főpol­gármestert - Ráth Károlyt - ugyanis 1873-ban, Budapest létrejöttekor iktat­ták be tisztségébe. A fővárosi törvény­­hatóságról az 1872. évi XXXVI. tör­vénycikk rendelkezett, kimondva, hogy „Buda és Pest császári és királyi fővá­rosok, valamint Ó-Buda mezőváros és a Margit-sziget, az utóbbiak Pest várme­gyéből kikebeleztetvén, Buda-Pest fővá­ros név alatt egy törvényhatósággá egyesíttetnek.” Ugyanitt szögezték le azt is, hogy: „A főpolgármester a végre­hajtó hatalom képviselője, mint ilyen el­lenőrzi a fővárosi önkormányzatot s őr­ködik a törvényhatóság által a közvetlen állami közigazgatás érdekei fölött.” Az akkori főpolgármesternek sem ki­nevezési gyakorlata, sem pedig jogköre nem volt azonos a napjainkban megszo­kottakkal, már csak azért sem, mert egy­más mellett létezett a fővárosi főpolgár­mester és a fővárosi polgármester poszt­ja: előbbi gyakorlatilag a kormány képvi­selőjeként ténykedett, míg az utóbbi volt ténylegesen a város első embere. A fő­polgármestert a belügyminiszter ellen­­jegyzése mellett a király (államfő) által kijelölt három személy közül választotta a közgyűlés. Megbízatása hat évre szólt, havi illetményét ötezer forint fizetésben és háromezer forint „működési pótlék­ban” állapították meg. Emellett igen tág hatáskört adott számára a törvény, amely szükség esetén azt is lehetővé tette, hogy akár a törvényhatóság, akár a kerületi polgármesterek működését is felfüg­gessze - persze a Belügyminisztérium felhatalmazásával -, ha úgy látja, hogy azok nem hajtják végre a kiadott rendele­teket, hozzáfűzve, hogy „a kormányren­delet végrehajtásával a főpolgármester kivételes hatalma legott véget ér”. Nyil­vánvaló tehát, hogy a főpolgármestert a kormány és az uralkodó „saját meghosz­­szabbított kezének” tekintette a főváros vezetésén belül, illetve felett. Ez még in­kább szembetűnő annak tükrében, hogy 1870-ben még olyan elképzelés is volt, amely szerint - a vármegyei gyakorlat­nak megfelelően - a főváros vezetésére is főispánt kell kinevezni (választásról szó sem esett) a budapesti polgármester mel­lé: „A főváros élén egy főispán áll, kit a belügyminiszter előterjesztésére a király nevez ki és mozdít el.” E terv szerint a le­endő főispán mellett működött volna Bu­dapest polgármestere - afféle alispánként bár ez a megnevezés hivatalosan sehol nem fordult elő. A városokban honos jogszokásoknak teljességgel ellentmondó, a városi auto­nómiát súlyosan sértő javaslat ellen azon­nal tiltakozott a pesti közgyűlés - szá­mukra legfeljebb az lett volna elfogadha­tó, ha a közgyűlés által megszavazott há­rom jelöltből választ az uralkodó, de mint láthattuk, ez végül fordítva valósult meg: „A kormány a törvényjavaslatban ajánlott főispáni méltóságot demokratikus alapon fejlett városaink eddig nem ismerték, s nem is óhajtandó, hogy ezen intézmény a javaslat értelmében lépjen életbe. A váro­sokat kifelé nem személyesítheti meg egy nem a hatóság kebeléből választott egyén. A polgármester, ki eddig, mint a városoknak szabadon választott első tisztviselője állásához mérve a legfonto­sabb teendőkkel bírt, csak végrehajtó or­gánuma lesz a főispánnak.” Hasonlóképp vélekedett a budai köz­gyűlés is: „Minden eréllyel óhajtjuk, hogy a városokra nézve főispán ne le­gyen, hanem legfeljebb is oly polgár­­mester állíttassák azok élére, ki míg egy­felől a választók öszvegétől választatik meg, másfelől a kormányt, illetőleg ki­rályi megerősítést szükségelje hivatalba léphetése végett.” A budaiaknak ez a javaslata alapjaiban már azt a kompromisszumot tartalmazta, amely végül törvényerőre emelkedett, noha a tiltakozások dacára történt még egy elvetélt kísérlet a fővárosi főispánság bevezetésére, ám ez csupán mint az 1871. évi IX. törvényjavaslat vonult be a ma­gyar jogtörténetbe, így történt, hogy Bu­dapest számára létrehozták az eddig nem létező főpolgármesteri címet a beiktatás már ismertetett, megszorításokat tartal­mazó rendjével, amelyhez még az is hoz­zájárult, hogy a főispánokkal ellentétben a főpolgármestert az államfő nem moz­díthatta el hivatali idejének lejárta előtt, és a főpolgármester mellett külön poszt volt a budapesti főpolgármesteré, ame­lyet először Kamermayer Károly töltött be. Az persze így is nyilvánvaló volt, hogy a főpolgármesteri posztra csak a kormány és az uralkodó bizalmi embere kerülhetett. Érdemes ezzel kapcsolatban idézni, hogy beiktatásakor miképp eskü­dött Budapest első főpolgármestere: „Ő Császári és Apostoli Királyi Felségéhez örökké hű, engedelmes és hódoló leszek, Ő Felségének, örököseinek és utódjainak dicsőségét, hatalmát mindenkor fenntar­tani és előmozdítani igyekszem, kárát pe­dig erőm szerint elhárítani. Esküszöm, hogy Magyarország törvényeit megtar­tom.” Ez a kinevezési gyakorlat hosszabb ideig érvényben maradt, még a főváros vezetését több ponton is érintő 1930. évi XVIII. törvénycikk sem módosított rajta. A politikai változás inkább az akkori fő­polgármesteri eskü törvénybe iktatott szövegének eme részletében volt tetten érhető: „Magyarországhoz, alkotmányá­hoz, Magyarország királyához (kor­mányzójához) hű leszek.” Négy évvel később aztán már nemcsak a forma, ha­nem a tartalom is jelentősen átalakult, s ha de jure nem is, de facto „megszületett” a budapesti főispánság. Az 1934. évi XII. törvénycikk értelmében a főpolgármes­tert a belügyminiszter előterjesztése mel­lett az államfő nevezi ki és mozdíthatja el bármikor. A Corpus Iuris Hungarici az évi kötetében a törvényekhez magyaráza­tokat fűző Degré Miklós, a Budapesti Ki­rályi Ítélőtábla elnöke és Várady Brenner Alajos, a Budapesti Királyi Büntetőtör­vényszék bírája persze nem mulasztotta el megemlíteni az 1871. évi IX. törvény­­javaslatot, mondván, hogy lám, már ak­kor is felmerült a közvetlen államfői ki­nevezés és leváltás gondolata. Ez a tör­vény aztán már érintetlen maradt egészen addig, amíg 1945-öt követően betöltetlen nem maradt a tisztség. Ekkor a főpolgár­mester helyét a törvényhatóság elnöke vette át, míg a fővárosi polgármesterség 1950-ben szűnt meg a tanácsrendszer be­vezetésével. A jelenlegi főpolgármesteri tisztséget 1990-ben teljesen más szellemiséggel és tartalommal állították vissza a polgári de­mokrácia jogszabályainak megfelelően, az 1991. évi XXIV. törvénycikk pedig rögzítette, hogy Budapestnek kétszintű önkormányzata lesz a főpolgármester és a kerületi polgármesterek révén. Most, amikor már elképzelhetetlen, hogy a fő­város vezetése oly szorosan legyen alá­rendelve a kormányzatnak, mint volt 1934-et követően és azt megelőzően is, és elő sem fordulhatott volna, hogy a kor­mány és a főpolgármesteri hivatal kap­csolatát oly sok ellentét terhelje, mint ma­napság, igen furcsa elképzelni,­ hogy va­laha a főpolgármester volt a kormányzat által beépített „biztonsági fék” a budapes­ti városházán. A közelmúlt választási kampánya tükrében pedig talán megen­gedhető még egy idézet 1930-ból Degré és Várady Brenner tollából, bizonyítandó, hogy nincs új a nap alatt. A főváros veze­tésében 1930-ban végrehajtott változáso­kat egyebek mellett a következőkkel in­dokolta a két neves jogász: „Büszkeség­gel tekintett minden magyar a kultúrérté­­kekben gazdag, külsejében ragyogó szé­kesfővárosra, amely hihetetlenül gyors lendülettel küzdötte fel magát a világvá­rosok sorába.” Katona Csaba főispán Budapesten? A lebontott régi Városháza az Erzsébet híd pesti hídfőjének a helyén Ráth Károly Kamermayer Károly _______Anno 1842_______ Fővárosnak összes népessége 103 258 A Tudománytár XI. kötete Fényes Elek­nek az előző év végén a „m. academia kis gyűlésében olvastatott” előadását közölte. Az ország népességéről szóló összefoglalónak a fővárosra vonatkozó bekezdése: „Legnépesebb városa ha­zánknak Pest, mellynek 1839-ben a kü­lönböző vallásuak egyházi összeírása szerint 64 374 rendes állandó lakosa (katonaságot, cselédséget, idegeneket kivéve) volt. Az átellenben fekvő Buda királyi város 31 245,­­­Buda koronavá­ros 7639 lakost számlált, s mivel e há­rom várost csak a Duna választja el egy­mástól, mind a hármat egy fővárosnak méltán tekinthetvén, összes népessége 103 258 lelket tenne, s e népesség a rop­pant Bécsnek (1837-ben 333 582 lakos­sal) mintegy harmadát, Berlinnek (247 333 f.) közel felét teszi, Prágával (105 529) egy rangban áll.” Az Athenaeum cikkírója március 15- én megállapította, hogy Budapest való­ságos urai a bérkocsisok. Ezt az állítást a következő tapasztalatából vonta le: „Múlt csütörtökön, esti tized fél órakor, midőn épen a magyar színházból a nép jőne, az Úri­ utczában, épen a posta­hiva­tal előtt, egy esze nélkül nyargaló bérko­csis egy embert tiportatott le, ki, mint hallom, kevés perez után kiadá lelkét, mert a kocsikerék fején ment keresztül... A budapesti bérkocsisok valóságos füg­getlen urak; úgy látszik, nekik senki sem parancsol, ők senkitől sem félnek. Nap­pal, minthogy kocsiszámaikat meglát­hatjuk, még csak vigyáznak kissé, mert tudják, hogy az utczai nép is nyomban elég­tételt szokott venni, ha mi oktalanságot elkövetnek, de sötétedjék csak be, ekkor nekik hegyen völgyön lako­dalom; ekkor nem néznek semmit, nyargalnak, kinek esze ment, és sok közölök mulatságot csinál magának belőle, és jót kaczag, ha va­lakit lovai előtt megugrat­hat... Árszabások határoz­­tatnak a bérkocsis urak zsa­rolásai és szemtelenkedései korlátozására, s mi sikerrel? Szabott úr szerint egyik sem visz, sőt ha említed neki az árszabást, kigúnyol és nevet. Valóban gyönyörű rend, mikor 110-20 ezer lakosú roppant két városon 3-400 kocsis zsarnokoskodik, mert ha nem zsarnokoskodás az, hogy egy illy kocsis úr, ha rászorultál, pénzedet tet­szése szerint zsarolhatja, lepiszkolhat kinevethet fényes nappal, utczai járók menők hallatára, sőt, ha kedve jő, meg­ugrathat vagy letiportathat, úgy nem tu­dom, mi a zsarnokság. Éljen a rend, él­jen a fiackeri függetlenség! Hiszen al­kotmányos országban élünk, hol jelszó, sza­badság, függetlenség!” A jog szerinti uralko­dó messzire, Bécsben lakozott. Megfelelő al­kalmakkor, persze, Bu­dán is ünnepelték. Amint azt április 23-án a Nemzeti Újság írta: „Ős Budavár ormain ki­szegezett ágyuk apr. 19. reggelén az örven­detes nap feljöttekor 101 perczenként üdvöz­lő durranása hirdette kegyelmesen uralkodó V. Ferdinánd szeretett koronás királyunk születésének örvendetes éves ünnepét, mellynek dicsőítésére a nagyméltóságú kormányhivatalok és törvényhatóságok tagjai, teljes pompában díszelgő rendes és polgári katonaság, a szelíd nép­tömeg vetélkedve sietett az isten házába, hol Miskolczi Márton esztergomi kanonok és tinnini felszentelt püspök ő méltósága teljes fényű egyházi szolgálat mellett hálaáldozatot mutatott be a királyok ki­rályának, szerencsésen uralkodó jó feje­delmünk számos évekre kiterjedendő becses életéért.­­ Az ó­budai zsidókö­zönség szinte e nagy napot előző estén buzgó imák között végezé ezen örömtel­jes ünneplést; a népdal héber nyelven és 20 taraczk harsogása mellett énekelte­tett.” A nyár különleges eseményt kínált az agrárium iránt érdeklődőknek. „Egyes hazánkfiainak szívessége - írta június utolsó napján a Magyar Gazda - a nevezetes t­ honi ekék birtokába juttatá a [Magyar Gazdasági] Egyesületet, s így jön lehetségessé, hogy a medárdvásári nagygyűlés alkalmával már a múlt esz­tendőben nyilvános próba létethetett Pest­nek homokos határában az ekével... Ugyanezen próba ismételtetett az idén is a medárdi gyűléskor; a különbség s határo­zottabb ítélet hozhatása végett mindazo­náltal ez alkalommal a budai agyagos földi határban vitetett végbe a próbaszán­tás. A honi ekék közül e czélra a legjob­baknak ismert tolnai, fejérvári pusztai, s a vasmegyei rohonczi ekék választattak. Képességüket ezen ekék teljes mértékben nem mutathaták meg azért, mert szántat­­lan ugart nem találván, rövid idő előtt szántott földet kellett szántani, mi annál kevésb nehézséggel járt, mivel pár nappal előbb meglehetősen előzvén, az agyag omló állapotban volt; de egyenlő s ugyan­azon körülmények forogván fenn, az eredménytől még igazságos ítéletet lehete hozni, melly főleg abban öszpontosult, hogy a tolnai és fejérvári eke agyagföld­ben mind a kivántató vonóerőre, mind a szántási mélységre nézve messze a rohonczi eke mögött maradnak, mert szé­les fatalpú szerkezeteknél fogva a súrlódást szaporítván, a vonóerőt nehezí­tik, a köldök- s kormánydeszka alacsony­­ságánál s a szántóvas állásánál fogva pe­dig mély szántásra képtelenek. Az emlí­tett két eke többnyire porhanyó s homo­kos vidéken használtatván, a viszonyok­hoz képest vannak széles és nem igen mély barázdák hányására szerkesztve, midőn ellenben a rohonczi eke, agyag lévén mindenek fölött szülőföldje, kes­keny vastalpon áll, s így kevésbé surlód­­ván, aránylag kisebb vonóerőt igényel, mélyebben jár, s keskeny barázdákat vet.” D.Gy. „A budapesti bérkocsisok valóságos független urak; úgy látszik, nekik senki sem parancsol, ők senkitől sem félnek. ” Ü­ csillag született! 1037 Budapest, Zay u. 24. 250-4065, ¥/Fax: 388-9175 1134 Budapest, Róbert K.krt. 47. 350-2121,­­Sf/Fax: 350-2122 www.feba.hu/mitsubishi MITSUBISHI CSDfVICE= fluasar M..... I NIbbiHI B­evezető ár: 3 070 000*Ft-tól *18,5 Ft/ATS TOV DUNA INTERSERVICE Kft. MITSUBISHI MOTORS

Next