Népszabadság - Budapest melléklet, 2000. június

2000-06-01

Aszfaltozzák a külső kerületek földes utcáit Öt helyett tizenhárom kerületben kezd­hetnek hozzá a földutak leaszfaltozásá­­hoz. Budapesten összesen 1700 kilo­­méter földút található, így­­ főként a külső­­ kerületi önkormányzatok örö­mére a Fővárosi Közgyűlés május végi ülésén a többség úgy döntött, hogy eb­ben az évben nem 133, hanem 331 mil­liót biztosít erre a célra. Az eredeti előterjesztés ilyen értelmű módosítását a szocialisták kezdemé­nyezték, és az a ritka eset fordult elő, hogy azt a szabad demokraták ellené­ben, a fideszesek támogató szavazatai­val fogadták el. A kerületek pályázatot nyújthattak be az utak, avagy egy részük aszfalto­zására, melynek feltétele volt, hogy kö­rülbelül a felét önerőből, illetőleg la­kossági hozzájárulásból biztosítsák. Emellett szilárd út építésének feltétele a csatornázottság is, így sok kerületi önkormányzat csak most jutott el odá­ig, hogy benyújthassa pályázatát. A szocialisták frakcióvezetője, Németh Erzsébet tegnapi tájékoztatóján remé­nyét fejezte ki, hogy jövőre az egységes ingatlanadó többletbevételéből ilyen tí­pusú kerületi támogatásokra, fejleszté­sekre növekvő összeget tud a főváros is fordítani. E. N. IDÉN KAPNAK BURKOLATOT Kér. Utca Ker. Utca m­. Víznyelő u. Csék út- Malomárok út Zúzmara köz Boris u. XVIII.Hargita tér XPaprika u. Gesztenye u. Árkos u.­Takarék u. Feszty u. XI. Bánhida u. XX Pöstyén u. Postás u. Köteles utca XII. Kakukk u. Ábrahám Géza utca XII. Róna u. Rákóczi u. XV. Bezerédi u. Nyáry P. u. Dessewffy u. XXI. Nefelejcs u. Aulich u. Badacsonyi u. Kisrákos u. XXII.Görgey u. Fazekas sor Péter Pál u. Damjanich u. Kassai u. Mátyás u. XV. u. Szőcs Bertalan u. Zsineg u. XVI. Kószál u. Damjanich u. Gerenda u. Őszapó u. Bőség u. Enyedi u. Mária u. Lidia u. Írisz u. Süvöltő u. Hársfa u. Kova u. Szabadság u. Mintakert utca Gyűszűvirág u. XXIII.Zsellér u.­Hunyadi u. Pap u. Sodronyos u. Edit u. Nevelő u. XVII.Óvónő u. Fakopács u. VI., Vili., Lyka K. u. Virágvölgy u. XVI. u. Árvíz u. NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2000. JÚNIUS 1., CSÜTÖRTÖK 35 Átépítik a Vigadó teret A kút már majdnem kész, következik a park és a díszvilágítás Hosszú, mintegy hétéves huzavona után hozzálátott a főváros az V. kerületi Viga­dó tér rendbetételéhez. A kút felállításá­val már majdnem végeztek, a körülötte lévő park, a díszvilágítás kialakítását azonban még nem kezdték el. A tér át­építésére 47 millió forintot különített el a főváros, a beruházást várhatóan még az idén befejezik - tudtuk meg a főváro­si önkormányzat környezetvédelmi bi­zottságának elnökétől, Bubla Gyulától. Mint arról korábban beszámoltunk, a munkákhoz többször és több terv alap­ján kezdtek hozzá. Az engedélyezési, ki­vitelezési problémák miatt az ügyet ta­valy a Városháza vizsgálóbiztosa, Saly Ferenc is átnézte, személyi felelősséget viszont nem állapított meg. Eredetileg egyébként egy jóval drágább elképzelést szerettek volna megvalósítani, nemrégi­ben egy kompromisszumos és sokkal ol­csóbb változat mellett tette le a voksát a Városháza. A fővárosi képviselők döntöttek arról, hogy Budapest közcélú zöldfelületei kö­zül melyek szépülhetnek meg az idén. A Vigadó téren túl parkosítják a leégett Globe Színház helyét, folytatódik a Pod­­maniczky utcai fasor rekonstrukciója, va­lamint hozzákezdenek a Margit-szigeti szökőkút felújításához. Az elmúlt évek­hez hasonlóan a kerületek is kapnak het­­venmillió forintot zöldfelület-fejlesztés­re. A közgyűlés összesen 300 millió fo­rintot szavazott ezekre a beruházásokra. V. M. P. A tér zöldjének felfrissítése és a szökőkút 47 millió forintba kerül FOTÓ: DOMANICZKY TIVADAR Mától bírságolnak MUNKATÁRSUNKTÓL A VI. és a VII. kerülettel közös parkolá­si társulást alapított a Terézváros egy ré­szében, a Körúton belüli területeken jú­nius 1-jétől megbírságolják a nem fizető autósokat. Lejárt ugyanis az automaták telepítésétől számított kéthetes türelmi idő. A parkolási rendszer üzemeltetésére szerződött kft. a kerület többi érintett ré­szében július 10-én végez az automaták kihelyezésével. A terézvárosi önkor­mányzat - attól függően, milyen konst­rukciót választ - 45 és 65 millió forint közti éves bevételre számíthat a fizető­parkolásból. A mi energiánkat munkatársaink adják Csatlakozzon Magyarország első számú áramszolgáltatójának energikus csapatához! A Budapesti Elektromos Művek Rt. munkatársat keres személyügyi elemző munkakörbe. Feladatok: • a munkaerő-gazdálkodással összefüggő előterjesztések, elemzések készítése önállóan és team-munkában (pl. létszám-, bérgazdálkodás), • teljesítményértékelési és ösztönzési rendszer kidolgozása, működtetése, • közreműködés a folyamatok átstruktúrálásában, • közreműködés a HR-stratégia továbbfejlesztésében. Elvárások: • közgazdaság-tudományi egyetemi végzettség, • munkajogi ismeretek, • biztos németnyelv-ismeret szóban és írásban, • legalább 2 éves, személyügyi területen szerzett gyakorlat. Amennyiben hirdetésünk felkeltette érdeklődését és szívesen vállalja a kihívásokat, kérjük küldje el fényképes, magyar és német nyelvű önéletrajzát 2000. június 9-éig a Budapesti Elektromos Művek Rt. Személy- és munkaügyi osztályára. (1132 Budapest, Váci út 72-74.) -----------------------w­a pozitív energia Száz lakásért egymilliárd Újabb politikai csata a kőbányai bérház körül A kőbányai képviselő-testület ismét napirendre tűzte a politikai viharok­ról elhíresült százlakásos ház ügyét. A polgármester, valamint a polgári oldal és a testület többségét kitevő balolda­li, liberális pártokhoz kötődők merő­ben ellentétes módon értékelik a beru­házást. Most azért lángolt fel a vita, mert az önkormányzat kötelezettséget vállal arra, hogy több mint egymilli­árd forintért megvásárolja a házban lévő lakásokat. Mindkét fél egyetért abban, hogy új önkormányzati lakásokra szükség van, de abban nem, hogy hol, miből, mennyi­ért és milyen forrásból épüljenek fel. Az Éles sarok közelében lévő ingatlanon épülő százlakásos ház, amelynek lassan első szintje is elkészül, szakmai köntös­be öltöztetett politikai nézeteltérések szimbólumává vált. A százlakásos történet valamikor 1995-ben kezdődött, amikor a városrész akkori testülete elhatározta, hogy a kerü­leti szociális lakáskérdést végre rendezni kell. Azóta azonban egyre gyűlnek az indulatok. György István polgármester szerint az építési terv sem megfele­lő, egy a szocialista nagy­­beruházások szellemét idéző presztízsberuházás, amely csak arra alkalmas, hogy felélje a kerület pén­zét. A polgármester tehát neves építészekkel, város­­politikusokkal és szocio­lógusokkal egy tanul­mányt készítetett, amely az ő vélemé­nyét támasztotta alá. Időközben az önkormányzat a kivite­lezés lebonyolítását a saját tulajdonában lévő Kőbányai Vagyonkezelő Rt.-re bíz­ta, 500 millió forintos törzstőkeemelés­sel adva lendületet a beruházásnak. A polgármester szerint elég lett volna megbízni az rt.-t a kivitelezéssel, így most nem kellene kötelezettséget vállal­niuk arra, hogy megépülése után egy­­milliárd-negyvenegymillió forintért - vagyis az eddig kifizetett félmilliárdon túl - a kerület pénzéből az rt.-től megvá­sárolják a házban lévő lakásokat. Ebből az összegből szerinte száz he­lyett, legalább kétszáz lakást tudnának vásárolni. Ráadásul a vagyonkezelő ezért az összegért nem adná el a profitot is termelő iroda- és üzlethelyiségeket, valamint a mélygarázst. Az építkezés megkezdése előtt a polgári oldal java­solta, hogy gondolják újra a beruházás részleteit, terveztessék újra a házat, ám ezt a testület elutasította. A polgármester szerint a gazdaságos­­sági rész tisztázatlan. Ha ugyanis a száz­lakásos ház mint beruházás annyira ked­vező, akkor miért kell azt az a kerület­nek megvásárolnia, ahelyett, hogy a va­gyonkezelő üzleti alapokra helyezné a lakások értékesítését. Andó Sándor, az önkormányzat város- és vagyongazdálkodási tanácsnoka sze­rint a polgári oldal ellenkezésének leg­főbb oka, hogy a beruházást nem ők ta­lálták ki, nem ők terveztették, nem lehet az övék a siker. Egy ilyen beruházásnak gazdaságossága is vitathatatlan, mert hosszú távon kifizetődőbb új lakást épí­teni, mint a régieket felúj­ítgatni. A kerü­letben csaknem négyezer lakás állapota elfogadhatatlan, az évek során ezekből háromszáz bérlőt kellett kiköltöztetni, s számukra lakásokat kellett vásárolni. A kerület eddig - állítja Andó tanács­nok - egy fillért sem kellett fizetett a százlakásos építkezésre, hiszen azt a vagyonkezelő megelőlegezte. Az egy­­milliárd-negyvenegymil­­liós vásárlási garanciával viszont a beruházásra 75 százalékos kamattámoga­tással, hitelt vehet fel az rt., amelyből befejezhető lenne a kivitelezés. Az épületben az 5518 négyzetméter összterüle­ten 44 és 90 négyzetméte­res, vagyis átlagosan 55 négyzetméteres lakásokat alakítanak ki, így az önkormányzatnak minden lakás átlagosan tízmillió forint­jába kerülne, ami figyelembe véve a mai anyag-, munkaerő- és telekárakat, Andó Sándor szerint elfogadható összeg. Fi­gyelembe kell venni azt is, hogy ezek beépített bútorokkal felszerelt, magas szolgáltatást nyújtó új lakások lennének. A Vagyonkezelő Rt. azonban megtar­taná a mintegy háromezer négyzetméte­ren kialakított irodákat, üzleteket és a 116 beállásos mélygarázst, amelynek bérleti díjából önfinanszírozóvá teheti az egész épületet sőt még hasznot is termel­hetne, amely az önkormányzat számára is kedvező. Az építkezés a viták ellenére folytatódik és várhatóan határidőre, vagy­is 2001. október 21-én át­adják az épüle­tet. A tegnapi ülésén a testület határoza­tot hozott arról, hogy kötelezettséget vál­lal a lakások megvásárlására. S. I. György István polgármester szerint ebből az összegből száz helyett, legalább kétszáz lakást tudnának vásárolni. A kihívás napja Azt mondják a nagyokosok, hogy azért kell kijelölni egy ünnepi, figyelemfel­keltő napot az anyáknak, a költőknek, a fáknak vagy a sportnak, mert akkor az ember — az egyébként figyelmetlen, tuskó átlagpolgár - a jövőben jól oda­figyel az anyákra, a költőkre, a termé­szetre vagy a sport fontosságára. Attól kezdve, aztán rajong az édesanyjáért, lelkesedik a jambusokért és a trocheu­­sokért, a platánokat nem gyilkolja mo­toros fűrésszel holmi mélygarázsok kedvéért, továbbá naponta felöl a kínai piacon vásárolt, fényes dzsongingját, hogy bizonyítsa: immár számára is fontos a testmozgás. Tegnap a kihívás napja volt. Éppen tizedik éve próbálják rávenni a polgá­rokat, hogy a Challenge Day alkalmá­ból legalább tizenöt percet mozogja­nak. Kezdetben nem is volt semmi baj: a népek futottak, pingpongoztak, fociz­­gattak egy kicsit, és csoportos torná­kon vettek részt. Manapság azonban­­ igencsak furcsa programok várják az érdeklődőket. Egyebek mellett élő csocsóbabákká lesznek, hullahopp- és dartsversenyen indulnak, ugrálnak gumiasztalon, rodeóznak műbikán. A szervezők bebizonyítják, hogy a kar­rierépítés is lehet sportág (isten bizony volt ilyen verseny). Volt továbbá tra­­bantolás, autóhúzás, maratoni foci és tizenkét órás kosárlabda-mérkőzés. Már az is elgondolkodtató, hogy a magyarok nagyobb részének ez a ne­gyedórácska is komoly kihívást jelent, persze hazánk fiáról tudható, hogy leginkább a tévé előtt ücsörög, ropog­tatja a sósat, vedeli a sört, falja a toka­szalonnát meg a körömpörköltet, aki ezektől tartózkodik, és fitneszszalonok­­ba jár, az vagy őrző-védő szakmunkás, olajszőkítő-feleség, vagy különösen értelmes ember. Nem baj, hogy a kihívás napján ér­dekességekkel is megpróbálkozhat a mozogni vágyó, a baj az, hogy szép lassan ez lesz A SPORT. Márpedig a sport legyen sport, adjuk meg neki, ami jár. Én például - elnézést a szemé­lyes megjegyzésért — hetente három­négy alkalommal megadom neki. Ezen a kitüntetett napon viszont soha. Ilyen­kor a szekrény mélyére dugom Vörös Meteor Egyetértés feliratú mackómat, valamint a kínai tornacipőmet, kime­gyek a versenyek helyszínére, — mivel számomra ez a kihívás napja — látvá­nyosan sört kortyolgatok, és zsírpapír­ból disznósajtot meg aranymájast eszem, később a bokrok tövében, hor­­tyogni kezdek. Néha megrázom ma­gam, felébredek, és tűröm a hétközna­pi tohonyák megvető tekintetét. Trencsényi Zoltán Bemutatók a víztározóban MUNKATÁRSUNKTÓL Honnan és hogyan jut el a fürdőszoba csapjáig az ivóvíz? - minden előzetes egyeztetés nélkül megtudhatják minden kedden és szerdán, tovább minden hónap első szombatján az építészeti unikumnak számító Gellért-hegyi víztározóban. A Fővárosi Vízművek Rt. nem szed belépőt az érdeklődőktől. A Gellért-hegy lábánál, a Sánc utcában lévő víztározó 1974-től 1980-ig épült. Tervezője dr. Janzó József nemcsak arra törekedett, hogy az építmény funkcioná­lisan megfeleljen, hanem olyan különle­ges oszlopcsarnokot alakított ki a meden­cékben, amely valóban egyedülálló látvá­nyosság. A medencéket zongora formá­júra tervezték, ezért nem keletkezik ben­ne úgynevezett pangó, azaz álló víz, ami a jó minőség egyik záloga. A medence előterében lévő kiállításon megismerhető Budapest vízellátásának története, sőt egy működő darab segítségével a víztáro­zó rendszer működését is modellezik. A Sánc utcai létesítmény tulajdonkép­pen egy medencerendszer, amely egy gépházból, egy harmincezer köbméteres víztározó medencéből, valamint 2x40 ezer köbméteres tárolókapacitással ren­delkező víztárolóból áll. A két víztárolót 1 km hosszú csőalagút köti össze, innen biztosítjuk a víztárolók szintjénél alacso­nyabban lévő területek vízellátását Pesten és Dél-Budán - tájékoztatta lapunkat a vízművek osztályvezető-helyettese, Kiss Miklós. Az érdeklődők minden kedden és szer­dán délután egy és három óra között te­kinthetik meg a medencerendszert, min­den hónap első szombatján pedig reggel tíztől délután kettőig várják a látogatókat. Belépőt nem szednek. Az igényeket a 465-2411-es telefonszámon lehet jelezni. A víztározónál június harmadikáig, szombatig még látható az a gyermekrajz­­kiállítás is, amelyet a VI. kerületi általá­nos iskolások munkáiból állítottak össze.

Next