Népszabadság - Budapest melléklet, 2000. november
2000-11-20
NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2000. NOVEMBER 20., HÉTFŐ 31 Csövesek a Rupphegytől Zuglóig Hatalmas Audi húzódik le a kátyús úton. A háttérben marcipánpaloták ékeskednek csipkére mintázott vaskapuk mögött. A kapuk fölött általában riasztókészülék pásztázza a környéket. Errefelé egy lakás havi bérlete elérheti az ötszáz német márkát is. Ennek ellenére - még ha futná is rá - hiába keresnék kiadó lakást. Madárhegyen, a főváros egyik új, elitlakóparkjában járok. Még fél kilométerre sem távolodom a luxus világától, kocsim füstölgő szeméthalmokon gázol keresztül. A Rupphegyi úton valamikor a Sasad Tsz osztogatott telket tagjainak. Szerény faházak épültek a zöldséges-, virágoskertek mélyén. Többségüket a nyár végén lezárták, csak hébe-hóba jelennek meg a tulajdonosok. - Meggondolandó egyedül kijönni a házhoz - fogad az egyik tulajdonos, aki éppen a ládába rakott almát menekíti haza. - Ezt nem találták meg a csövesek, pedig föltúrták az egész házat. De az is lehet, hogy nem a gyümölcsre fájt a foguk. A murci viszont eltűnt. Csak magunkra számíthatunk. A rendőrök azt sem tudják, hol keressék a címet, ha kérjük, hogy nézzenek már el errefelé is. A szomszédos utcákban ugyancsak ömlik a szó az állandó lakókból. - Néhány éve nyugodt, csöndes vidék volt ez. Igazi üdülőpark a város peremén - mondja egy hölgy az Irhás-árok egyik portája előtt. - Ha besötétedik, itt húznak fölfelé a Spanyol rét, az Ördögorom felé a hajléktalanok. Újabban a Kakukk-hegy erdős vidékén garázdálkodnak. Akadt olyan éjszaka, amikor tizenhét házat raboltak ki. A módszer egyszerű: egy óvatlan pillanatban átvetik magukat a szélső telek kerítésén, és onnan módszeresen haladnak tovább. Senki nem látja őket, hiszen a nyeles telkek mélyén kiválóan el lehet bújni, ha veszélyt éreznek. - Néha azért pofára esnek - kapcsolódik a beszélgetésbe a szomszéd. - Az unokaöcsém kint járt a hétvégi házban. Elfelejtette a kocsijába pakolni a boroskannákat. Visszament. A csöves éppen akkor gyújtott be a cserépkályhába. Még neki állt feljebb. Képes volt azt állítani, hogy ő a tulaj. Na, kapott akkorát, hogy nyolc napon túl is alig ismert magára. A Nagyida utcában botlom bele az első fazonba. Hátán szakadt zsák, kezében reklámszatyor, nyakában összecsomózott bakancs, kezében félig üres borosüveg. - Ha hiszi, ha nem, én is félek - mondja a harmincas férfi, akit legalább ötvennek saccolok. — Engem nem fogadtak be, mert nem szállok be a bandába. Ez valóságos szervezet. Ha hozol híreket, ha kilesed, melyik ház üres, ha leadod a szajré egy részét, békén hagynak. Egyébként akadt már példa arra is, hogy csövesek vertek ki csövest a házból. Nevét — akárcsak a sértett lakók — ő sem szívesen látná az újságban. Általános a félelem. Esteledik. Behúzódom a Barackos kocsmába. Itt szállnak le a buszról a „munkából” hazatérő hajléktalanok. A Barackos a csövesek fóruma. Olcsó és viszonylag ízletes a kaja, akad mindenféle ital, de a legfontosabb a társaság. - Lomtalanítanak a temető alatt - kapom el az egyik legfontosabb hírt. - Ne is próbálkozz! - hűtik le azonnal a többiek a vérmes reményeket. - Azon a vidéken a Lyukas Fejű osztja a lapokat. - A Déli pályaudvar melletti építkezést alig védik - hozakodik elő valaki egy másik ötlettel. - Cinóber tegnap bukott egy köteg kábellel - érkezik azonnal a válasz. Aztán témát váltanak. Megkezdődik a cserebere. A szakadt batyukból cipők, kanalak, kések, pulóverek kerülnek elő. Van, aki boldogan nyúl egy sapkáért, cserébe székelykáposzta-konzervet kínál. Sokáig forog az asztalon egy vízforraló, a kopott fúrógép sem kell senkinek, de a díszes réztábla azonnal elkel egy unióimért. Amikor kijövök a kocsma kertjéből, megállít egy asszony. - A közelemben lakik az egyik Kossuth-díjas zongoraművész - közli suttogva. - A kapuoszlopból kitépték a réz postaládáját. Útközben betérek az éjjel-nappal üzemelő áruházba. A kasszától a kocsiig kísér János, a kilenc esztendővel ezelőtt Ózdon elbocsátott lakatos. Annak fejében, hogy neki adom a zárban lapuló százassal együtt a bevásárlókosaramat, szóba áll velem. - Ott alszom, a lámpa alatt - mutatja a közeli oszlopot, amelynek tövében már kikopott a fű. — Az egyik haverom mindig idehozza a nyugdíjamat. Tizenhétezer-négyszáznyolcvankét forint. Hajszálpontosan megkapom. A bevásárlókocsikból szerzett százasokkal pótolom ki. Megfigyeltem, a szegényebbek kevésbé irigyek. Aki több tízezer forintot hagy ott a kasszában, rendszerint elzavar. - Más nem bántja? - Engem békén hagynak. Már ismernek, itt posztolok, amióta megnyílt az áruház. Ez a placc az enyém. - Máshová nem is merészkedik? - Be van osztva a város. Aki nem tartja tiszteletben, megbánja. - Ha segítségre van szüksége, kire számíthat? - Elsősorban magamra. Meg néhány jószívű emberre. Volt már infarktusom. Az egyik raktáros fiú hívta ki a mentőt. A kórházban aztán kiderült, hogy cukorbeteg is vagyok. Vigyáznom kell magamra. - Mit eszik? - Ezt-azt. Ami jut. Hetente egyszerkétszer megvárom az éjfélt. Akkor már féláron árulják itt a grillcsirkét. Két napig elég. Búcsúzáskor kezembe nyom egy újságot. Az Új fedél nélkül, a hajléktalanok lapja. - Ismeri? - kérdezi. - Ez is mocsokság. Olvassa el! Olyan, mint a Magyar Fórum. Ebben a számban is fújják a MIÉP-es dumát. Még mindig a NATO ellen hörögnek. Ezt terjesztik a társaim. Erre használnak minket. Nekem is lenne okom szidni a rendszerváltást, de ez még az én gyomromat is megfekszi. Az újsággal hamar végzek. Valóban egyetlen hírt, információt, segítő cikket sem találok benne, amely a hajléktalanok hasznára lenne. Vajon miért nem vették észre például azt az embert, aki az átépítés alatt álló Kacsóh Pongrác úti aluljáró egyik betonpillérénél vert tanyát? A hulladéktengerré változott vidéken alattam, fölöttem, köröttem zúgnak az autók. Alig két méterre az úttesttől, egy bokor ágain lyukas zacskó zörög. „Védjük a természetet!” olvasom rajta az itt kifejezetten csúfondárosnak tűnő fölszólítást. Amerre nézek, mindenhol szemét, törmelék, kipusztított bokrok, elüszkösödött gallyak, műanyag flakonok, rozsdás konzervdobozok, szerte széjjel dobált, gazdátlan építkezési törmelék. A lezárt fölüljáró tetején óriási tábla. Beruházó: Fővárosi Polgármesteri Hivatal. Kivitelező: Hídfelújító Konzorcium. Lebonyolító: Metrober Kft. Lepillantok az alattam mocsokkal teli területre. Itt-ott égnek a lámpák. Az emberek kifejezetten sietős léptekkel bukkannak föl a gyalogos-aluljáróból, hogy minél hamarabb átvágjanak a kísérteties tájon, hogy aztán újabb alámerüléssel elérjenek a földalatti Mexikói úti végállomásához. Szemlélődésemet az Árgus Security embere zavarja meg. - Engem is bosszant, ami közöttem van, de az építők csak a határidőre figyelnek. Három hete kivágták a bokrokat, azóta itt hevernek az ágak. Soha nem takarítanak el maguk után. Minden úszik. Ez kiváló hely a csöveseknek. Meghúzódnak a felüljáró alatt. Ott, a pillérnél van a kuckójuk. Néhány hete még a fák alatt aludtak. Ahogy hűvösödik az idő, jobban elbújnak. Nem zavarhatom el őket. A pillér tövében ott a kés és a kanál. Egyszerűen a földbe szúrták. Néhány üres konzervdoboz jelzi, hogy néha használják is az evőeszközt. - Ha rájuk nézek, hálát adhatok az égnek, hogy én nem kerültem közéjük. Negyvennyolc éves vagyok. Ez a korosztály már sehol nem kap munkát, így szegődtem el vagyonőrnek. A város tele van a hozzám hasonló férfiakkal. Amerre járnak, a mocsok, a félelem és a reménytelenség követi őket. Szendrei Lőrinc Ha a hidegtől nem is, az esőtől megóv a bemélyedés fotó: Kovács bence Képviseletet nyit az IVG Az Infoparkban már bérlő az IBM, az ICL, a Panasonic, a HP és a PanTel Párizs, London és Brüsszel után Budapesten is képviseletet alapít az IVG, ez az ingatlanokkal foglalkozó nagy német részvénytársaság. Legismertebb, legnagyobb vállalkozásuk az Infopark Budapest, amely folyamatosan bővül, de ezenkívül több nagy beruházásba kezdtek a főváros területén. Egy új budapesti képviselet megalapításával hosszú távra szóló tevékenységet épít ki Magyarországon a bonni IVG Holding részvénytársaság. Ezzel a cég a magyar ingatlanpiac fejlődését előrejelző, kedvező változásokra reagál - jelentette ki dr. Eckart John von Freyend, az IVG igazgatóságának elnöke a pénteki sajtótájékoztatón. Magyarországnak sikerült egy, a nyugati normákhoz igazodó jogrendszert és ezzel kiszámítható beruházási környezetet létrehoznia. Különösen Budapest fejlődik egyre inkább Közép- és Kelet-Európa üzleti tevékenységének alapvető helyszínévé - értékelte John von Freyend. Az IVG arra számít, hogy az ipari ingatlanok magyarországi piaca hosszú távon is biztos beruházási lehetőségeket kínál, és az eddig itt képviselettel nem rendelkező külföldi vállalatok részéről fokozott kereslet várható korszerű, bérelhető területek iránt. Az IVG az ilyen modern bérelhető területekre négyzetméterenként 12-15 euró bérleti díjjal számol. A bonni székhelyű, európai léptékű cég legnagyobb budapesti projektje a lágymányosi infopark. Erre a területre az élenjáró technológiákat és a kommunikációs ágazatot, az informatikát, a távközlést és az új médiát képviselő vállalatok letelepedését várják. Ők vásárolhatnak vagy bérelhetnek itt, az együttműködést elősegítő, páratlan környezetben, a nagy budapesti egyetemek tőszomszédságában irodahelyiségeket. A tudományos parkban az építkezés első szakaszának befejezése után júniusban már beköltözött épületébe az első felhasználó, a Matáv. Ez az épület tizennyolcezer négyzetméteres területű, európai színvonalú komfortot, műszaki lehetőségeket nyújt. Az Infopark Budapest környezetében további bérlők jelenleg az IBM, az ICL, a Panasonic, a Hewlett Packard és a PanTel. Az IVG következő épületeit az Infopark területén várhatóan 2001. év végére adják át. Az összesen tizenhat és fél ezer négyzetméteres új létesítményekben az irodahelyiségek mellett helyet kap majd minden olyan szolgáltatás, amely a parkban dolgozók életét komfortosíthatja: posta, bank, étterem, minimarket. A legfigyelemreméltóbb kezdeményezés pedig az úgynevezett inkubátorház lesz, amely a kezdő vállalkozásoknak teremt majd kedvező működési feltételeket. A többi, egyelőre tervezés alatt álló épület körülbelül öt év alatt valósulhat meg. Az infoparkon kívül az IVG a tulajdonosa két patinás irodaépületnek is az Andrássy út 11. és 12. szám alatt, amelyeknek alapterülete összesen 6800 négyzetméter. Ezek egyikét már felújították, (ide költözik egyelőre a budapesti képviselet is), és a másik is hónapokon belül megfiatalodik majd. A Váci út-Véső utca sarkán épülő irodaingatlan átadását jövő októberre tervezik. Ebben nyolcezer négyzetméter hasznosítható terület lesz. Különleges - kicsit még távolabbi - beruházást készít elő a cég az infoparkkal szemben, a Duna másik oldalán lévő Gizella malom területén. 2003-ra várható itt egy nagyszabású, körülbelül ötvenezer négyzetméter területű, irodákból, lakásokból és szállodából álló létesítményegyüttes. Cs. K. : A legjelentősebb kezdeményezés az úgynevezett inkubátorház lesz, amely a kezdő vállalkozásoknak teremt kedvező feltételeket. A lágymányosi beruházás maketten Egyre több az iskolai kudarc Ezerötszáz diák bukott meg a fővárosban A társadalmi helyzet, a szociális körülmények mellett az oktatás merev rendszere is oka lehet a tanulók lemorzsolódásának, az iskolai sikertelenségnek - derült ki a minapi közoktatási tanácskozáson, ahol több előadás is foglalkozott a hátrányos helyzetű fiatalok esélyegyenlőségének gondjával, az iskolai kudarcok okaival. A közoktatásban elmaradt a rendszerváltás — foglalta össze tapasztalatait dr. Spira Veronika, a fővárosi oktatási bizottság alelnöke a fővárosi pedagógiai napok nyitókonferenciáján elhangzott előadásában. A kerettantervek, a 8+4-es iskolaszerkezet megmerevítése, a Sulinet-program befagyasztása, a szakképzés bizonytalanná tétele olyan körülményeket teremtettek, amelyek a 15-20 évvel ezelőtti, már akkor is korszerűtlen állapotokat hozzák vissza. Mindez öszszefügg az esélyteremtés gondjaival, hiszen nemcsak a családi háttér rendezetlensége, a szegénység, a kusza családi viszonyok, hanem ezek a konfliktusok is vezethetnek a diákok sikertelenségéhez, lemorzsolódásához - figyelmeztetett Spira Veronika. A fővárosi önkormányzat által fenntartott iskolákban az elmúlt tanévben összesen 2379 tanuló, vagyis a gimnazisták 12, a szakközépiskolások és szakiskolások 18 százaléka bukott meg. Ők javítóvizsgát tesznek. Évismétlésre öszszesen 1444 diák kényszerült közülük. A lemorzsolódás is nagyarányú: 1318 tanuló hagyta abba az iskolát a tanév folyamán. Legtöbben szakközépiskolások, de a létszámhoz viszonyítva a legnagyobb arányú a kudarc a szakiskolákban: több mint 16 százalékuk, vagyis minden hatodik fiatal idő előtt hagyja el az iskolapadot. A közoktatás szegregációját jelzi, hogy minél jobb hírű egy intézmény, annál kisebbek a tanulói sikertelenségre vonatkozó adatok és ez fordítva is igaz. Egy-egy iskolába általában nagyon hasonló képességű és szociális hátterű gyerekek járnak. Így az eltérő társadalmi rétegbe tartozó fiatalok még csak nem is találkozhatnak, ami tovább nehezíti a leszakadó rétegek integrációját. A gondok nagyságát jelzi, hogy a nyilvántartott veszélyeztetett gyerekek száma 1988 és 1992 között megháromszorozódott. A gyerekek és a fiatalkorúak 13-14 százaléka veszélyeztetett, anyagi, egészségi, magatartási és egyéb okokból. A közoktatás minden szereplőjének tennie kell a helyzet javításáért. Az önkormányzatok elkötelezettségét mutatja, hogy az oktatásra egyre többet fordítanak mind a normatíva arányát, mind a beruházásokra, felújításokra szánt öszszegeket tekintve. Az oktatási bizottság is felhasználja a maga eszközeit: az oktatási és ifjúsági alapból számos, a felzárkózást és esélykompenzálást szolgáló pályázatot ír ki. Ilyen például a nyolc éve működő ösztöndíjpályázat, amely a jól tanuló, hátrányos helyzetű diákokat segíti a tanulmányaik eredményes befejezésében. Két éve működik a lemorzsolódás megelőzésére szolgáló alap, új kezdeményezés volt a nyelvtanulás hatékonyságát szolgáló pénzforrások elkülönítése. Ezt a célt segítik a nyári táborok, évközi programok támogatásával is. A Fővárosi Közoktatás-fejlesztési Közalapítvány működésének három éve alatt szintén számos olyan pályázatot írt ki, amely hozzájárul a hátrányok leküzdéséhez. Az elmúlt tanévben a fővárosi önkormányzat által fenntartott gimnáziumok 1612 tanulója közül 190 bukott javítóvizsgára (11,7 százalék), 116 kényszerült évismétlésre (7,1 százalék), 117 diákot pedig (7,2 százalék) a lemorzsolódottak között tartanak nyilván. A szakközépiskolák 9987 tanulójából 1760 pótvizsgázott (17,6 százalék), 1051 évismétlésre bukott (10,5 százalék) és 820 befejezetlenül hagyta tanulmányait (8,1 százalék). A szakiskolák adatai a legrosszabbak: 2347 diákból 429 (18,2 százalék) pótvizsgázót, 277 (11,7 százalék) évismétlőt, és 381 (16,3 százalék) lemorzsolódottat tartanak számon.