Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1998. február

1998-02-02

1998. február 2., hétfő: PEST MEGYEI KRÓNIKA Havariahíd épül Vácon A kőszentek sem örökéletűek Gyalogoshidat építtet Vác határában, a Gombás patak felett, a Kaiser’s áruházlánc, a város önkormányzata pedig úgy döntött, hogy megbízást ad egy közúti híd tervezésére. Ugyanis, belátha­tatlan következményekkel járna, ha az egyetlen, csaknem két­százötven éves híd felmondaná a szolgálatot. Visszatérő téma Vácon a híd­építés a Gombás patak felett, de eddig úgy tűnt, hogy csak egy makacs képviselő vesszőparipá­ja. Amikor, jó másfél évvel ez­előtt, a Kaiser’s megnyitotta áruházát Vác déli határában, a 2-es főút - amúgy sem gyors -­forgalma tovább lassult, a hidat szorgalmazó képviselő azt java­solta, hogy egy, már használa­ton kívüli, hídelemet szerezze­nek be a honvédségtől. Szerinte ennek a tízméteres elemnek a lefektetésével meg lehetett vol­na oldani, hogy legalább a vá­rosból az áruházba vagy a te­metőbe igyekvők ne a kőszentes hidat vegyék igénybe. Az 1759-ben felavatott híd - amely a két oldalán sorakozó szobrokról kapta nevét -, túlél­te a szabadságharc váci csatáit, a második világháborút, és vi­seli a 2-es főút forgalmát. Bár idő közben megerősítették, szá­mítani lehet arra, hogy a nem túl távoli jövőben ismét felújí­tásra szorul. Egy önkormányza­ti képviselő - csatlakozva a se­­gédhidat már régen sürgető tár­sához - felvetette a kérdést: mi lesz akkor, ha a kőszentes hidat le kell zárni. A polgári védelem helyi parancsnoka pedig a ha­­vária - egy esetleges szerencsét­lenség - esetét említette meg, amikor feltétlenül szükség van egy másik, biztonságos hídra a várost határoló patak felett. Szó volt arról is, hogy a Kai­ser’s áruházzal közösen építsen hidat a város, ám - értesüléseink szerint - az áruházlánc tulajdo­nosai úgy döntöttek, hogy még ebben az évben önállóan meg­építenek egy gyalogoshidat. A polgármesteri hivatal illetékesei pedig tárgyalásokat kezdtek a megyei közlekedésfelügyelettel és a vízügyi igazgatóság szakem­bereivel, s ennek eredményeként - Szikora Miklós főmérnök sze­rint - a közúti híd telepítési he­lye már adott, viszont az ideigle­nes átkelő létesítését elvetették.­ A hídépítést szorgalmazó Vára­­di Iván Attila képviselő javasla­tára a testület végül döntött: el­készítteti egy végleges közúti híd tervét. Vác város 1998. évi költség­­vetésében már szerepelni fog a híd tervezési költsége, majd - a javaslatok szerint - a következő évekre az ütemezett meg­valósítás költségei. Ha a tervek megvalósulnak, az idén már lesz gyalogoshíd a Gombás pa­tak felett, s 2000-ben talán iga­zi hídavatásra is sor kerül. B. J. G. Kevesebbet pereskedtünk Ha késik, a bírót is szankcionálják . A megyében tizenkét bíróság működik. Bár van dolguk jócskán, tavaly mégis csökkent valamelyest az eléjük kerülő ügyek száma, legalábbis ami a polgári pereket illeti. Nem mintha a magyarok le­gendás jogorvoslat-kereső kedve megcsappant volna. Dr. Hunya Miklós, a Pest Megyei Bíróság Polgári Kollégiumának vezetője szerint, a csökkenésre nincs magyarázat. Sőt azt tapasztalják, hogy a polgárok jogilag is felvilágosultabbak, bátrabban keresik az igazságot, s a per folyamata közben is élnek újabb igényeikkel. Mint hosszú évek óta, válto­zatlanul a Budakörnyéki Bíró­ságon tárgyalják a legtöbb pert - lévén, hogy illetékességi terü­lete is a legnagyobb. Budaörs követi ebben, majd Gödöllő, Cegléd, Ráckeve és Monor. A házassági bontóperek szá­ma a legmagasabb, a gyermek­elhelyezési perek száma a kö­vetkező a sorban, ezután mind­járt a birtok- és lakásviták kö­vetkeznek. Meglehetősen magas azoknak az ügyeknek a száma is, amelyekben egy-, netán kété­ves bírósági procedúra után születik ítélet. S bár ez valóban relatív, de például a Buda kör­nyéki pereskedők közül azt a 194-et nyilván nem érdekli, hogy a 2930 ügyből 1742 egy éven belül sikerült lezárni, ha az övék már két éven is túljutott. Hunya Miklós szerint a kése­­delmességnek több oka is lehet. A jogszabályok sűrűsödnek, ár­nyaltabbá, nem ritkán bonyo­lultabbá válnak. Érvényes ez a családjogra is, de minden egyébre, hiszen az élet, a gazda­sági élet struktúrája is megvál­tozott. A bontóperek, a vagyon­megosztás során például min­den egyes vagyontárgy feletti vita szinte külön per. A szakértői eljárások, bár se­gítik a tények felderítését, hát­ráltathatják is az ügyek gyors befejezését. A szakértői ismeret­­anyag is folyamatosan bővül, egy építész szakértőnek például ma már ismernie kell a legmo­dernebb technikát és irodalmat. De némely szakvélemény még így sem egyértelmű, újabb szak­értőt kell kirendelni, akinél vi­szont egy évig is „elül” az irat, mert hatalmas mennyiségű munkát kénytelen vállalni, eset­leg épp azért, mert jó szakem­ber, s ennél fogva népszerű. Az objektív, a bírói mulasz­tástól független okok közé tar­tozik az is, hogy ha egy bíró va­lami oknál fogva­­ gyermeket szül, megbetegszik - kiesik a munkából, nem áll a helyére senki, a bíróság ügyirathátralé­ka egyre csak nő. Ha más bíró­ságtól rendelnek valakit a he­lyébe, a másik bíróságon áll elő hasonló helyzet. Hunya Miklós­nak épp ezért régi vágya, hogy legyen a megyében egy-két úgy­mond „utazó tartalék” bíró, akik önként vállalva ezt a fel­adatot, a szükségben a kiesőket helyettesítik. Mert ez idő szerint ugyan elegendőnek látszik a bí­rói létszám, de csak akkor, ha mindenki dolgozik. A gyakor­latban azonban az ilyen ideális helyzet nem nevezhető minden­naposnak. Időnként megeshet, hogy nemcsak az objektív okok luda­sak abban, hogy egy-egy per to­vább tart a kívánatosnál. A bírói mulasztásokat megelőzendő a megyei bíróság elnöke már évek­kel ezelőtt tett intézkedést, s ta­valy az új elnök ezt azzal erősí­tette meg, havonta jelentést vár a két éven túl tartó perek állásá­ról; történt-e bennük intézkedés, s ha nem, miért nem? Ugyanez vonatkozik a panaszok másik forrására, az ítéletek késedelmes megfogalmazására. Ha ugyanis harminc napon belül nincs írás­ba foglalva az ítélet, erről igazo­lójelentést kell készítenie a bíró­nak, s amennyiben azt az elnök nem fogadja el, komoly szank­ciók következhetnek. K. Zs. A BÍRÓSÁGOK ÜGYFORGALMI ADATAI 1997-BEN Terület Az érkezett ügyek száma A befejezett ügyek száma Folyamatban levő ügyek száma Budakörnyéki- polgári 1 080 1 204 868 - közigazgatási 2 077 2 234 2 062 Budaörs 1 766 1 840 860 Cegléd 1 409 1 600 962 Dabas 1 014 991 433 Dunakeszi 774 894 592 Gödöllő 1 762 1 777 1 102 Monor 1 348 1 339 849 Nagykáta 662 679 323 Nagykőrös 418 431 157 Ráckeve 1 409 1 403 847 Szentendre 928 864 775 Vác 1 219 1 204 1 158 Összesen 15866 16 460 10 988 NÉPSZABADSÁG 97 Alkonyattól virradatig, irányfényben Kevés a lux, kikötötték, benne hallgat a sötétség Pest megye legtöbb településén alkonyattól virradatig szinte sötétben botorkálnak a hazaér­kező gyalogosok, biciklivel, mo­torral, gépkocsival közlekedő lakosok. A kialakult helyzetről nem a Pest megyének is áramot szolgáltató Budapesti Elektro­mos Művek tehet. A közvilágí­tás ugyanis a helyi önkormány­zatok feladata, s anyagi lehető­ségeik határozzák meg, hogy fényárban úsznak-e a városban, községben az utcák, avagy csak pislákol némi fény. A közvilágítást egy belügymi­nisztériumi rendelet sorolta a helyi önkormányzatok kötelező feladatai közé. Azt, hogy a kü­lönböző forgalmú utakon mi­lyen erősségű legyen a világítás, a magyar szabvány határozza meg - tájékoztatta lapunkat Szilas Péter, a Budapesti Elekt­romos Művek üzemeltetési fő­osztályának szakembere. Mint kiderült, ezt a szabványt már hatályon kívül helyezték, ám mert újat még nem fogadtak el helyette, hallgatólagos megál­lapodás alapján mind az Elmű, mind pedig az önkormányzatok ezt fogadják el alapdokumen­tumnak. Ez ugyanis nemzetközi szabványokon alapult és megfe­lelt az európai átlagoknak is. A magyar közvilágítási szab­vány az utakat - attól függően, hogy mekkora a rajtuk áthala­dó forgalom - hat kategóriába sorolja. Az első kategóriába a közepes, 24 luxnyi fényerősségű közvilágítás tartozik. Ilyen mű­ködik Budapesten például az Andrássy, illetve a Rákóczi úton, Pest megyében pedig a nagyvárosokon, többek között Cegléden, Nagykőrösön, Szent­endrén, Vácon keresztülhaladó elsőrendű főutakon. A legutolsó kategóriába a szilárd burkolat­tal nem rendelkező, a főváros peremkerületeiben, a megyében a települések szélén húzódó utak tartoznak, itt a fény­erősség 4 luxnál kevesebb. Ezt irányfénynek nevezik. Az Elmű Szakemberétől kapott informá­ciók szerint Pest megyében a te­lepülések túlnyomó többségé­nek közvilágítása az utolsó két kategóriába tartozik. A váro­sok, nagyközségek főútvonalai­nak közvilágítását pedig a má­sodik és harmadik, ritkábban a negyedik kategóriába sorolják. A közvilágítás szempontjából az sem mellékes, hogy az izzó­kat milyen távolságra helyezik el egymástól. A megyében na­gyon sok helyen azt a megoldást alkalmazták, hogy a lakosságot ellátó elektromos vezetékek oszlopaira szereltették fel a lámpákat. Ezek az oszlopok ál­talában 30-35 méter távolságra állnak egymástól, ez felel meg a szabványnak is. Nem kevés pél­dát találni azonban arra a meg­oldásra is, hogy csak minden második, harmadik oszlopra szereltették fel a közvilágítási lámpákat. Ez természetesen már eltér a szabvány előírta kö­vetelményektől, mégis, még olyan nagyközségekben is éltek ezzel a lehetőséggel, mint Mag­lód, ahol 50-60 méterenként vi­lágít egy-egy lámpa. Azt, hogy egy településen hány és milyen típusú lámpát használnak, melyik fél és ho­gyan tartja karban, mikor kap­csolják be, illetve ki a közvilá­gítást és mindezért mennyit kell fizetni, az Elmű és az önkor­mányzatok között létrejött és évente megújított szerződések rögzítik. Ennek megfelelően a helyi önkormányzatok maguk döntik el, hogy alkonyattól vir­radatig hány órán át működjék a közvilágítás. A magyar szab­vány tartalmaz egy világítási naptárat, amely napnyugtától napkeltéig meghatározza a be- és kikapcsolás időpontját. En­nek az éves világítási ideje négyezer óra. Ezt távvezérlés­sel, gyakorlatilag automatiku­san működtetik. A tapasztala­tok szerint azonban az a hátrá­nya, hogy­­ különösen tavasszal és ősszel, a napéjegyenlőség idején nem veszi figyelembe azt, hogy derült-e vagy borús az időjárás, így előfordul, hogy nem kapcsol be, illetve ki idejé­ben. Szilas Péter megítélése szerint ezért korszerűbb a fővá­rosban alkalmazott, a fényvi­szonyokhoz alkalmazkodó, szá­mítógépes vezérlésű rendszer. Ennek használata Budapesten évi 4200 órányi közvilágítást je­lent. Természetesen nincs aka­dálya annak, hogy Pest megye bármelyik önkormányzata ezt a korszerűbb rendszert használja. Cegléden, a pilisi falvakban már élnek az energiatakarékos közvilágítási megoldásokkal, Gyömrőn most tervezik az átál­lást. A helyi önkormányzat kí­sérleti jellegű szerződést kötött az Elművel, amely szerint az idén esedékes 20 millió forintot kitevő közvilágítási költség 10 százalékát fejlesztésre fordít­hatják Gyömrőn. Ez azt jelenti, hogy az egész településen a ko­rábbi 125 wattos higanygőz­­lámpákat két 70 wattos nát­riumégőre cserélik - mondta el Gazdos István polgármester. Az Elmű szakembere szerint az energiatakarékos világítási rendszer alkalmazása még nem terjedt el igazán. Ennek a jelen­legi tarifarendszer az oka, no és az, hogy az energiatakarékos fényforrások lényegesen drá­gábbak, mint a hagyományos iz­zók. A hazai tarifarendszer azon alapszik, hogy meghatározott mennyiségű világításért hány forintot kell fizetni. Az Elmű ta­valy 1 kilowattért egy évben 26 800 forintot kért, az idén már 28 140 forintban állapította meg 1 kilowatt éves árát. A hagyomá­nyos izzólámpákat folyamato­san váltották fel a korszerűbb fényforrások, a fénycsövek, a hi­ganylámpák, a nagynyomású, sárga fényű nátriumlámpák, a kis teljesítménnyel is elfogadha­tó világítást produkáló kompakt fénycsövek. Ez tehát azt jelenti, hogy miközben a fogyasztás alig vagy egyáltalán nem növekszik, a fényforrásokért egyre többet kell fizetnie az Elműnek, ha pél­dául az égőket cserélni kell. Szi­las Péter példaként említette, hogy egy kilowattnyi áramot fo­gyaszt 10 hagyományos izzó­lámpa, vagy csaknem 100 darab 11 wattos kompakt fénycső. Az Elmű kimutatásai szerint ezért a közvilágítás igencsak vesztesé­ges üzletág. Ráadásul Pest me­gyében a cég a közvilágítási há­lózat 95 százalékát tartja kar­ban. Csoknyay Edit cserélik a közvilágítási lámpákat Százhalombatta óvárosi részén HANCSOVSZKI JÁNOS FELVÉTELE A többség nem dőlt be az ellenzőknek A télire fordult idő ellenére fo­lyamatosan épül a szennyvíz­­csatorna Örkényben. Ezzel kapcsolatban kérdeztük Ko­vács István polgármestertől, hogy tartja-e az ütemtervet a kivitelező, illetve meddig ju­tottak el a csőfektetési mun­kákkal? - A házi bekötések és az ut­cai gerincvezeték teljes egészé­ben elkészült a Sallai, a Rudas és a Vaspálya utcákban. Jelen­leg kedvezően halad a munka a Gárdonyi, a Dózsa, a Fürst és az Árpád utcákban, összessé­gében a kivitelező tartja magát az ütemtervhez. - Már a tervezésnél akadtak ellendrukkerek - mondta a polgármester -, s a közelmúlt­ban megtartott közmeghallga­táson is újra elhangzott: miért van szüksége Örkénynek szeny­­nyvízcsatornára? Szerencsére csak egy kis csoport ellenezte a szennyvízcsatorna-programot, jóllehet ők is tisztában vannak a talaj elnitrátosodásának ve­szélyével. A józanul gondolko­dók megértését jelzi, hogy 1230 család írta alá belépését a víz­közműtársulatba, és azóta is folyamatosan jelentkeznek az újabbak. Ennél nagyobb támo­gatottságot el sem tudok kép­zelni, s nem igazán értem az el­lenzék okvetetlenkedését. Azt mondják, féltik a község gaz­dálkodását, kétségeik vannak a jövőt illetően. Mindenki meg­nyugtatásául közlöm, a képvi­selő-testületnek legalább annyira szívügye Örkény jövő­je, mint az ellenzéké, felelőssé­günk tudatában vágtunk neki a beruházásnak. M. Gy. O. Maglódon feltámadt az ellenzék Anyagi támogatást kér, jogokat követel a civil egyesület Megalakult a Maglódi Polgárok Közössége Egyesület. Ebben nincs semmi különös, mint ahogy abban sem, hogy a megalakulás tényéről levélben értesítették a maglódi önkormányzatot. A kép­viselő-testületet nem érte váratlanul a hír, hiszen az egyesület megalakulása előtt egy szűkebb csoport Nézőpont címmel lapot jelentetett meg, közreadva nézeteit. Ebből egyértelműen kiderül, hogy ők az önkormányzat ellenzéke. Már a rendszerváltozás óta érlelődött a gondolat, hogy szükség lenne egy civil szerve­ződésre Maglódon is - mondta el lapunknak Gémesi Ferenc, az egyesület elnöke. Akkoriban meg is alakult és működött is egy ideig az egyesület, ám hiva­talos bejegyzés nélkül. Azután a kezdeményezés elhalt. Az egye­sület alapítói tavaly, a gázberu­házással összefüggő viták nyo­mán éledt újra egy civil szerve­ződés létrehozásának gondola­ta, és a gondolatot tett követte. Decemberben körülbelül 18 maglódi polgár megalapította az egyesületet, s ezt már hivata­losan be is jegyeztették. Céljuk, hogy a közéletben, a közműve­lődésben, a szociális munkában, a helyi és regionális médiában, az egészségügyben, a környe­zetvédelemben, az oktatásban és a sportéletben hasznossá te­gyék magukat. Az egyesületnek jelenleg 30- 40 tagja van (Maglódon csak­nem 9 ezren élnek - a szerk.), s csak a törvényben meghatáro­zott minimális, havi 100 forin­tos tagdíjat fizetik. Ebből is ki­indulva az egyesület elnöke a képviselő-testületnek küldött levelében - miközben a jó kap­csolatok és a szoros együttmű­ködés fontosságát többször is hangsúlyozza, a következőket írja: „...kezdeményezzük, hogy az Önkormányzat az egyesület működési teréül jelöljön ki megfelelő közösségi teret - me­lyet olyannyira hiányolunk, s amelynek biztosítása amúgy az önkormányzat kötelező felada­ta valamint megfelelő módon anyagilag is támogassa mun­kánkat.” Gémesi Ferenc ehhez hozzáfűzte: tudomása szerint az állami támogatás egy része arra szolgál, hogy ne csak a közmű­velődést, hanem a civil szerve­zetek működését is segítsék az önkormányzatok. Úgy véli, hogy tornacsarnok helyett in­kább művelődési vagy közössé­gi házat kellett volna építeni, esetleg a meglévő, meglehető­sen lerobbant, kihasználatlan épületet felújítani, s akkor min­den, a faluban működő közös­ség találhatna helyet magának. „Mivel tagságunk 1998 janu­árjától két helyi újság rendsze­res megjelenését is elő kívánja segíteni, gondoljuk, nincs aka­dálya annak, hogy ugyanazt a támogatást, amelyet a Maglód újság megkap (ez az önkor­mányzat lapja - a szerk.), e két periodika is megkapja - folyta­tódik a levél. Arra kérdésre, hogy miből támogassa az ön­­kormányzat ezt a két lapot és miért kellene egyáltalán támo­gatnia, az egyesület elnöke azt felelte: tud olyan képviselő-tes­tületekről, amelyek településü­kön több újság megjelenéséhez is hozzájárulnak anyagilag. Szerinte a maglódi költségve­tésből futná az ő lapjaik támo­gatására is, mivel mindig van­nak „rejtett előirányzatok”. Példaként említette, hogy tudo­mása szerint minden évben el­különítenek 1-2 milliót a hidak, utak karbantartására, a hídhoz azonban - állítja - legalább tíz éve nem nyúltak hozzá. Ebből a pénzből tehát bőven futna erre a célra. A levélben megfogalmazottak szerint az egyesület „elvárja”, hogy a képvielő-testület bevon­ja az egyesületet az önkormány­zati döntések előkészítésébe, to­vábbá rövid időn belül szeretné­nek valamennyi bizottságba megfelelően képzett tagokat de­legálni, s a képviselő-testületi üléseken „az interpellációs jogot is magába foglalóan tanácsko­zási joggal részt venni. ” Gémesi Ferenc elmondta, hogy már most is vannak olyan tagjaik, akik képzettségük alapján nyu­godtan részt vehetnének bár­mely önkormányzati bizottság munkájában. Azt várják, hogy ha ezekben üresedés van, akkor a jelölésnél a civil szervezetek véleményét is kérjék ki. A testü­leti üléseken pedig azt szeretnék elérni, hogy a tanácskozási jog az egyes napirendi pontok hoz­zászólásához való jogot jelentse, eltérően az eddigi gyakorlattól, hogy a meghívott civilek csak az ülés végén fejthetik ki vélemé­nyüket. Ahogyan Gémesi Ferenc fo­galmazott: nem titkolt céljuk, hogy felkészüljenek az év végi önkormányzati választásokra és azokon jelölteket is indítsa­nak. Cs. E.

Next