Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1998. szeptember

1998-09-01

NÉPSZABADSÁG PEST MEGYEI KRÓNIKA 1998. SZEPTEMBER 1., KEDD 25 Új iskola Tápiószentmártonban A tápiószentmártoni általános iskola hétvégi tanévnyitó ünnepségén a falu­központban épülő új oktatási létesít­mény most elkészült nyolc tantermét vehették birtokba a gyerekek. Az épü­letszárny a már négy éve álló torna­­csarnokhoz és a később átadott tan­uszodához kapcsolódik. A komple­xum jövő őszig további tantermekkel, valamint konyhával, ebédlővel egé­szül ki és több szakon is emelt szintű alapfokú oktatást tesz lehetővé. Az épületegyüttest 1992-ben kezdték építeni, eddig 240 millió forintba került, amiből 87 millió volt az állami céltámo­gatás, 153 millió a saját önkormányzati erő. - A befejezéshez még 40 millió fo­rintra van szükség - mondta az évnyitó ünnepségen Tóth János polgármester. A mostani iskolabővülés nyomán az Újfa­lunak nevezett településrész tagiskolája megszűnik, az ott lakó 65 tanulót egy ki­fejezetten erre a feladatra pályázati pén­zen vásárolt autóbusz szállítja naponta. A Bartók Béla úti nyolc tanteremben egyelőre a harmadik és negyedik osztá­lyosok tanulnak. Az elsősök és másodi­kosok a közelben lévő régi katolikus is­kolába járnak, a felsősök a Kossuth utcai épületben maradnak. Az oktatási központ teljes megépülé­se után végleg a felsősöké lesz az új lé­tesítmény, ahol a NAT-hoz kapcsolódó helyi pedagógiai program keretében testnevelés, matematika, informatika és nyelv szakokon emelt szintű képzés in­dítását tervezi a helyi önkormányzat. A kedvező változások félezer gyereket és negyven pedagógust érintenek közvetle­nül - jelentette be az ünnepségen az is­kola igazgatója, Kollárné Kiss Erika. Az iskolaavatón az Oktatási Miniszté­riumot képviselő dr. Környei László közoktatási helyettes államtitkár lapunk érdeklődésére elmondta: a tárca nyáron felállt új vezetésének első intézkedése az volt, hogy rendeletet adott ki, ami szerint felmérik az iskolák helyzetét, eszközellátottságot s ezek után egy mi­nimumszintet állapítanak meg, s ez lesz a további iskolafejlesztés alapja. Ennek az az egyik célja, hogy az önkormány­zatok ne építsenek felelőtlenül új iskolá­kat, a meglévő intézmények felszerelt­sége viszont mindenütt érje el a mini­mumszintet. Az állami költségvetésben erre a feladatra keretet különítenek el. A helyettes államtitkár hozzátette: a tárca a Világbanktól is támogatást kér a kistérségi központok oktatási létesítmé­nyeinek gyors fejlesztéséhez. T.F. Plusz nyolc tanterem DUDÁS DÉNES FELVÉTELE Magra mag, jajta baj ? A Teszöv aggódik a tárolóhelyek hiánya miatt Úgy tűnik, a garantált áras búzafelvá­sárlás mégsem volt olyan sikeres, mint amilyenről az első híradások szóltak. S olyan illetékes sincs - legalábbis Pest megyében -, aki meg tudná vagy meg akarná mondani, végül is hány tonna búzát vett meg az állam, abból mennyi került be a közraktárakba, s mennyit tárolnak még maguk a termelők. A legnagyobb közraktárnál, a Con­­cordiánál kerek perec közölték, hogy ők­­ nem közölnek semmit. A megyei földművelésügyi és vidékfejlesztési hi­vatalban pedig csak arról készítettek nyilvántartást, hányan, mennyi gabo­nát ajánlottak fel július végéig az ál­lamnak. A Pest Megyei Mezőgazdasá­gi Termelők Szövetsége a napokban aggodalmas hangú levelet írt a tárca államtitkárának. A felajánlott és a felvásárolt búza mennyisége természetesen nem egyezik meg, mert előfordulhatott, hogy valaki időközben talált magának az államnál jobb vevőt, vagy úgy gondolta, inkább vár még az értékesítéssel. A másik oldal­ról a minősítésekkel „rostálták” meg a felkínált termést, leértékelve vagy fuzáriumos fertőzésre hivatkozva mere­ven visszautasítva az átvételt. Erre már csak eső utáni köpönyeget jelentett a szaktárca közleménye, ami a minőség­­vizsgálat vitás ügyeit próbálja elsimítani. Az a termelő ugyanis, aki az általa fel­ajánlott vagy átadott búza minősítését vi­tatja, a hivatalosan vett ellenmintával és a szükséges okiratokkal felpakolva pa­nasszal fordulhat a FVM Gazdaszolgála­ti Irodájához. Ez az iroda az ellenmintán kontrollvizsgálatot végezhet. Ha kiderül, hogy a felvásárló alaptalanul utasította vissza az áru átvételét, az összes felme­rülő költség őt terheli. Ellenkező esetben a számlát a minisztérium állja. Csak az a kérdés, hogy az a gazdálkodó, aki egy­szer már fölöslegesen és drágán meg­utaztatta a búzáját, kísérletezik-e másod­szor? A magra mag, a jajta baj jön! - leg­alábbis ezt sugallja a Pest Megyei Mező­­gazdasági Termelők Szövetsége (Teszöv) elnökének, Molnár Zoltánnak a levele, amelyet a múlt héten küldött el dr. Tamás Károly közigazgatási államtitkár és a parlament mezőgazdasági bizottságának címére is. Ő ugyanis azt állítja, hogy gyakorlatilag minden tárolótér tele van, s néhány nap múlva megkezdődik a napra­forgó és a kukorica betakarítása, ezeknek a terményeknek azonban már nem jut hely. Jelenleg Pest megyében a Teszöv ér­dekkörébe tartozó gazdaságokban körül­belül 100-120 ezer tonna búza vár érté­kesítésre - állapítja meg Molnár Zoltán. - A malmok jelentős része tavalyi kész­letekkel rendelkezik, az export pedig csak minimális mértékben indult meg. A felvásárlók a Teszöv szerint gátlástalanul kihasználják a termelők kiszolgáltatott helyzetét. Igaz, hogy akadnak 12-17 ezer, de 7-9 ezer forintos tonnánkénti ajánlatok is. Fizetni pedig nagyon sokan csak hat hónap után hajlandók. A minősítéseknél előfordul, hogy ugyanazon mintából a különböző méré­sek során 6-10 százalékos különbséget mutatnak ki. Nem ritka azonban a labo­ratóriumi vizsgálat nélküli minősítés sem, pedig köztudott, hogy a fuzárium kitenyésztéséhez 5 napra van szükség. A malmok általában a törött szemekre hi­vatkozva tagadják meg az átvételt, így aztán nem csoda, hogy a termelők köré­ben egyre feszültebb a hangulat — állítja Molnár Zoltán. Mind gyakoribbak a ke­zelhetetlen likviditási gondok, hiszen amennyiben a mezőgazdasági üzemek nem tudják értékesíteni a terményüket, elmarad a bankhitelek esedékes törlesz­tése is. Ennek a következménye pedig az lehet, hogy a külföldi tulajdonú bankok kezébe kerülhet a magyar mezőgazdaság jelentős része. A pénztelenségnek azonban más kö­vetkezményei is vannak. Elmarad a meg­felelő talaj-előkészítés, a tápanyag-után­pótlás, s jó vetőmagra sem jut pénz. Ha a földbérlő üzemek a pénztelenség miatt nem tudják kifizetni a földtulajdonosok­nak a bérleti díjat, tovább nő a vidéki el­szegényedés. A Pest megyei tapasztala­tok szerint az üzemek működésképtelen­sége miatt nő a munkanélküliség, elma­radnak az adó- és a tb-befizetések, s csökken a vetőmag, a növényvédő szer, műtrágya, gép iránti kereslet is. A Pest megyei Teszöv a még nagyobb bajok elkerülése érdekében szorgalmaz­za, hogy az export beindítása érdekében a kormány tegyen végre diplomáciai lé­péseket. A hazai, példátlanul szigorú ke­nyérgabona szabvány helyett követelik az európai uniós szabvány azonnali be­vezetését. Átmeneti megoldást jelentene, de az exportot feltehetőleg segítené, ha a termelő a malmi búzáért 3000 forint köz­vetlen támogatást kapna, amennyiben az exportáló legalább 15 ezer forintot fizet tonnánként. Az EU-búzáért 2000 forint járna, ha 14 000 forintért, a takarmány­­búzáért 1000 forint támogatás lenne fize­tendő, ha a felvásárló 13 000 ezer forin­tot adna érte. Molnár Zoltán keserűen állapítja meg: a termelők már megszokták, hogy nekik kell a legnagyobb áldozatot vállalniuk. A türelmük lassan a végéhez ér, s amennyi­ben nem történnek sürgős intézkedések, a termelők minden eszközt megragadnak, hogy a problémáikra a társadalom figyel­mét is felhívják. Szeretnénk, ha erre nem kerülne sor - mondja a Pest megyei Teszöv elnöke. Lapzártánkig nem kap­tunk hírt a földművelésügyi tárca, vagy a mezőgazdasági bizottság válaszáról. Vereszki János .Visszhang. Elhordják a hegyet Markológépekkel, dömperekkel három éve folyik az illegális bányászat Csobánka határában, a Duna-Ipoly Nemzeti Park és a Pilisi Tájvédelmi Kör­zet kellős közepén, s úgy tűnik a hatósá­gok teljesen tehetetlenek - hallottuk a Kossuth rádió szombat délelőtti riportjá­ban. Eltűnt egy kisebbfajta hegy, pana­szolja a szakértő, az önkormányzat jegy­zője, a parkerdőgazdaság és a bányaka­pitányság munkatársa. A kár sokkal több az ellopott, egyébként sok milliót kitevő kővagyonnál, hiszen a szaksze­rűtlen bányászat a környékbeli erdőket is tönkreteszi, ritkítja az állatvilágot is. A hatóságok tehetetlensége annál is furcsább, mert nyílt titok, hogy kinek a számlájára írható a természetkárosítás. Egy helybéli vállalkozó, egyben a kép­viselő-testület tagja az, aki fütyül a tör­vényekre. Többször tetten érték, folyik a nyomozás, született képviselő-testületi elítélő határozat. Mindhiába. A szent­endrei nyomozók szerint októberre ösz­­szeáll az iratanyag, megszülethet az ügyészségi feljelentés, s majd bíróság elé kerül az ügy. Kár hogy az eltüntetett hegyet akkor már nem lehet visszahor­dani, s jó ha a hatóságok tehetetlensége láttán nem akadnak újabb vállalkozók, akik újabb hegyeket hordanának el. Cs. A. A csatornázók összefognak A Pest környéki települések jelentős részében a csatornahálózat kiépítése vált a legfontosabb feladattá. Az ez­redforduló küszöbén a helyi önkor­mányzatok hihetetlen energiát és pénzt fektettek-fektetnek abba, hogy végre teljessé váljék falujukban, váro­sukban az infrastruktúra. A csatornázást szinte mindenütt meg­előzte a gázvezetékek kiépítése, illetve a telefon bekötése a lakásokba. Ám a csa­tornahálózat hiánya immár a fejlődés gátjává vált. Részben azért, mert e nél­kül nem érdemes, viszont égetően szük­séges a szilárd burkolatú úthálózatok megépítése. Részben pedig azért, mert a szennyvízelvezetés megoldatlansága, a szabálytalanul kialakított emésztők több helyütt oly mértékben elszennyezték a talajvizet, az ivókutakat, hogy az már az emberek egészségét veszélyezteti. A jelenlegi gyakorlat az, hogy két-há­­rom település összefogásával épülnek meg a csatornahálózatok, hiszen önálló­an csak kevés önkormányzat tudná, még állami támogatással is, megvalósítani ezt a beruházást. A legtöbb helyen túl vannak a csatornatársulatok megalakítá­sán és megtalálták már a kivitelezőket is. Így van ez Gyömrőn, Maglódon és Ecseren is. Ez a három település közö­sen építi ki a szükséges hálózatot. Gyömrőn, mint arról nemrég beszámol­tunk a zalaegerszegi Hoffmann Rt. nyer­te el a kivitelezés jogát, bár ajánlatuk drágább volt a többi pályázóénál. Mag­lódon augusztus 6-án döntött a képvise­lő-testület arról, hogy a Pulzus Gmk-nak ad megbízást a csatornahálózat megépí­tésére. A tervek szerint itt még az idén elkészül 8 kilométernyi csatorna, ami azt jelenti, hogy 590 lakóingatlant köt­nek be a hálózatba. Maglódon egyéb­ként 9-en pályáztak, ebből 1 érvénytelen volt. A nyertes mintegy 250 millió forint értékben vállalta a kivitelezést. A vecsésiek Gyállal és Üllővel közö­sen vágtak bele a beruházásba. Vecsésen öt évig tart a program, várhatóan 2002- ben fejeződik be. Ez idő alatt 94 utcában körülbelül kétezer ingatlant csatlakoz­tatnak rá az újonnan épülő hálózatra. Vecsésen azonban nem megy minden si­mán, hiszen építeni kellene egy szenny­víz-előkezelőt is. Itt azonban akadozik a munka, elsősorban a kivitelező hibájá­ból. A szennyvíz-előkezelő megépítésé­ben is érdekelt egyébként mindhárom település, ennek költsége mintegy 150 millió forint. A csatornahálózat kiépíté­sének teljes költsége meghaladja a 4 milliárd forintot. Üllőn eddig egyáltalán nem volt csatorna, Gyál csatornázottsá­ga pedig körülbelül hasonló Vecséséhez. Cs. E. A szigethalmiak gyökereiket keresik Száz éve parcellázták az első telkeket Szigethalom csöndes falu. Itt, Dunaha­­raszti és Szigetszentmiklós között, nem zavarják az emberek nyugalmát a másodpercenként elsuhanó autók, a HÉV is csak félóránként robog el a ha­tárban. Évente legalább ezren települ­nek ki ide a fővárosból, legalább estén­ként nyugalomra, jó levegőre vágyva. Ma már több mint 11 ezren élnek itt. - Nemcsak azért csöndes ez a falu, mert nincs nagy forgalom - mondja Fáki László polgármester. - Az az igazság, hogy a munkaképes korú lakosság túl­nyomó többsége bejár a fővárosba dol­gozni. Jószerivel csak aludni járnak ha­za. Ezért nehéz itt közösségi életet is te­remteni. De ma már itt is éledezni kezd a civil mozgalom. Szigethalmon, a községháza falán au­gusztus 20-a óta egy emléktábla jelzi: 100 éve érkeztek ide az első telepesek. Ebből az alkalomból helytörténeti kiállí­tást is nyitottak. Az akkor még Tökölhöz tartozó legelőkön Szilágyi Lajos rácke­vei főszolgabíró parcelláztatott itt elő­ször 1898 szeptemberében, kidolgozott tervek alapján. Ezen a korabeli terven felfedezhetők olyan utcák, amelyek ma is megtalálhatók a faluban. A mai József Attila utca volt egykor a Fő utca, de léte­zett már akkor a mai Aradi, Kolozsvári, Kassai, Temesvári utca is. A telkeket a valahai BSZKRT-osok - a mai BKV elődjénél dolgozók - vásárolták meg. Vagy lakni költöztek ide, vagy csak üdü­lőt építettek. Itt volt háza két híres ma­gyar színész, Csortos Gyula és Tolnay Klári családjának. Előbbi már eltűnt, utóbbi még mindig áll. Ezekről az alapí­tó főszolgabíró már nemigen tudhatott: 1901-ben meghalt. Viszont a falut róla nevezték el először Szilágyi-telepnek. A polgári jellegű település hamarosan megváltozott. A Weiss Manfréd, illetve a Dunai Repülőgépgyár, a későbbiekben Csepel Autógyár, majd Pestvidéki Gép­gyár idetelepülésével mind több mun­kásember költözött Szigethalomra lakni. 1944-ben már körülbelül ezer lakost számláltak, bár akkor a település neve már Horthy-liget volt. A háború után a falu ismét visszakapta nevét, majd 1951. január 1-jén keresztelték mai nevére egy helybeli kőművesmester javaslatára. Eb­ben az időben a téeszesítés, majd az au­tógyár ipari nagyüzemmé válása felvirá­goztatta a falut, vonzotta ide az embere­ket. A polgármester szerint ma Sziget­halom a negyedik virágkorát éli, leg­alábbis ami a lélekszámot illeti. Mert amúgy inkább szegénynek nevezhető. A rendszerváltozás, az ipari nagyüzemek megszűnése, feldarabolása, a vállalati át­alakulások, a téeszek szétverése itt is megtette hatását: tömegével váltak mun­kanélkülivé a helybéliek. Ebből a válság­ból mára többé-kevésbé sikerült kilábal­ni. De gazdagnak korántsem nevezhetők a szigethalmiak. A rendszerváltozás azonban fellendü­lést is hozott magával. Már 1989-től megkezdődhettek azok a nagyberuházá­sok, amelyek nemcsak az életszínvona­lat, hanem már az élet minőségének javí­tását is jelentették. Megépült a gázveze­ték, az ivóvízhálózat, van telefon, és ha­marosan befejeződik a csatornázási program is. A teljes infrastruktúra kiépü­lése pedig ugródeszka a további fejlesz­tésekhez. Mindezt a falunak úgy sikerült megvalósítania, hogy gyakorlatilag az állami költségvetésben meghatározott kvótákból él, más bevételi forrása nincs. Fáki László azt mondja: az utak még si­ralmas állapotban vannak, de ehhez a csatornázás befejezéséig nem is érdemes hozzányúlni, másrészt viszont nagyon sokba kerül, és erre egyelőre semmi pénz nincs. A Szigethalmon élők most már figyel­met fordíthatnak arra is, hogy újjáélesz­­szék egykori hagyományaikat, a civil szerveződések segítségével közösséget építsenek. Gond azonban, hogy ide an­nak idején elsősorban Bács-Kiskun, Sza­bolcs, Csongrád, Hajdú-Bihar megyék­ből települtek az emberek, nincsenek te­hát közös gyökereik, hagyományaik. De a templomi búcsúk újbóli megrendezése, a falunapok hagyományának megterem­tése, a könyvtár kultúrcentrummá fej­lesztése jó lehetőségeket kínál a közös­ségkovácsolásra. És a falu híres szülötteiről való meg­emlékezés. A szigethalmiak számon tartják például, hogy itt lakott Nedeczky néni, a Patientia hajnövesztő szer feltalálója, később a Hélia D ter­mékcsalád kiötlője. De még mindig na­gyon nehéz felrázni az embereket, hogy a faluért és egymásért tegyenek valamit­­ közösségként. Annak ellenére, hogy működik itt már sportegyesület és több csapat, a kétszeres magyar bajnok telje­sítménytúrázók egyesülete, van két nyugdíjasklub, asszonykor, édesanyák klubja, nagycsaládosok egyesülete, cserkészcsapat. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik - vallja be a polgár­­mester -, hogy nincsenek olyan helyi­ségek, sportpályák, amelyek alkalma­sak lennének a szabadidő kultúrál­, hasznos, kellemes eltöltésére. A na­gyobb rendezvényeknek az iskolák ad­nak otthont, és akad még néhány kis­vendéglő. Fáki László a gondok ellenére is hang­súlyozza: nem akar panaszkodni, hiszen a nehézségekkel együtt is szép eredmé­nyeket mutathatnak fel. S bár itt is akad „szegénynegyed” - félbehagyott házak sora tanúskodik erről -, már megjelentek a faluban az igényesebb réteg képviselői. Csoknyay Edit

Next