Szabad Nép, 1945. augusztus (3. évfolyam, 105-129. szám)

1945-08-12 / 115. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP /) // %13 ^ \ —-OOry J Rendezté^' t,Jr4álbérek jön­nek — Jugoszlá^Sajtóhang a népek békéje ellen uszító szlovák reakcióról — Becstelen játék a pénzzel III. ÉVFOLYAM, 115. SZÁM ARA 3 PENGŐ, KÉPES SZABAD NÉP­PEL EGYÜTT 6 PENGŐ VASÁRNAP, 1915. AUGUSZTUS 12 AKADÁLYOK AZ ÚJJÁÉPÍTÉS ÚTJÁN Ír­ja: RÁKOSI MÁTYÁS Három hónappal ezelőtt, amikor az európai szárazföldön befejező­dött a háború, a magyar demo­krácia nekigyürkőzött az újjáépí­tés feladatának. Most, amikor­­úgy látszik, a japán fasizmus is letette a fegyvert és a világ nem kénytelen többé erőit a háborús erőfeszítésekre kiadni, reméljük, hogy közeledik az idő, amikor sa­ját erőfeszítéseinkhez külföldi se­gítség is hozzájárul. Egyelőre azonban változatlanul, főleg saját erőinkre vagyunk utalva. A magyar demokrácia kétségkí­vül jelentős eredményekre tekint­het vissza a háro­m­hónapos újjá­­­építési munkában. Legszembe­tűnőbb a siker a közlekedés terén, ahol a tervszerűség a legjobb eredményeket mutatta. Az ipar, ha lassabban is, de fejlődik. Az építkezés, illetve a tatarozás is — úgy látszik — lendületbe jön. A mezőgazdaságban, a falu népe az aratást ugyanazzal a szorgalom­mal és fegyelemmel végezte, amit már a tavaszi vetés idején joggal csodált az ország. A potsdami határozatok már nemcsak az elő­legezett bizalmat jelentették, ha­nem némi elismerését is a fiatal demokrácia eddigi sikereinek. Az újjáépítés menete a felsorolt sikerek dacára távolról sem olyan gyors és erőteljes, mint amilyenre a nemzetnek szüksége volna és mint amit az adott lehetőségek ke­retein belül el tudnánk érni. Leg­súlyosabb féknek jelenleg a mun­­kásihiány látszik. Minden oldalról hallani, hogy a munkáshiány gá­tolja leginkább az adott gazda­sági lehetőségek kihasználását. Ezzel kapcsolatban egyre sürge­tőbben hangzik a komoly és való­ban általános munkakötelezettség követelése. Ezt a követelést feltét­lenül és a legrövidebb időn belül meg kell valósítani, mert köztudo­mású, hogy sok tízezer, az iparban és a mezőgazdasági életben hasz­nálható, munkabíró férfi és nő él ma munka nélkül, vagy folytat feketérést, spekulációt, szóval a nemzet létérdekével homlokegye­nest ellenkező, káros működést. Itt a legerélyesebb eszközökkel kell rendet csinálni és a munka­kötelezettséget olyan büntető szankciókkal kell ellátni, melyek gondos­kodnak arról, hogy az újjá­építés megkapja a feltétlenül szükséges munkaerőt. Nem javul elég gyorsan a mun­kafegyelem sem. Általános a pa­nasz, gyakran éppen a legjobb ro­­hammun­kások ajkáról, hogy e té­ren még mindig rengeteg a kí­vánnivaló. Súlyosbítja ezt a hely­zetet, hogy a vidéki üzemekben és bányákban, de nem egy helyen a fővárosban is rossz a viszony a munkások egy része és a techni­kai értelmiség között, ami még csak fokozza azt, hogy a fegye­lem lazul és a termelés, az újjá­építés menete nem gyorsul. Ezen azonnal és gyökeresen változtatni kell, különösen a bányáikban és a vas-, meg acélművekben, mert ezeknek a termelési ágaknak szintje olyan alacsony már, hogy kezdi a legkárosabban fékezni az egész újjáépítés ütemét. A bánya­medencék, a vas- és acélöntődést munkásai legyenek ennek tudatá­ban és hárítsák el erőteljesen ezeket az akadályokat, melyek kiküszöbölésére csak fegyelem, öntudat és a nemzet érdekének helyes felismerése kell. A munkafegyelem és öntudat hiánya a falun is­ olyan méreteket ölt, hogy az üzemanyag híján amúgy is lassan folyó cséplés menetét komolyan veszélyezteti. A cséplés elhúzódása azonnal visszahat a termési beszolgáltatásra s megrontja a városi munkásság élelmezési lehetőségeit. Itt is sür­gős változtatásra van szükség, mert a feketézés és az áruspeku­láció már olyan fokot kezd elérni, mely ellen minden eszközzel fel kell lépni, ha nem akarjuk, hogy fiatal demokráciánkat felmérhe­tetlen anyagi és politikai károso­dás érje. A feketepiac ellen eddig alkal­mazott rendszabályok mind ered­ménytelennek bizonyultak, nem utolsó sorban azért, mert nem vol­tak elég erélyeseik. Itt is válto­zásra van szükség. Keményebben kell büntetni a feketézőket. Az internálás helyett a legsúlyosabb fegyházbüntetéssel és egész va­gyonuk elkobzásával kell sújtani azokat, akik a dolgozó nép élel­miszer- és áruhiányát, a munkások nélkülözését még fokozzák aljas spekulációikkal. Tisztában va­gyünk azzal, hogy a feketézés kíméletlen üldözése nem oldhatja meg, csak enyhít­heti a közellátás nehéz helyzetét- Ha azt akarjuk, hogy a falu dol­gozói hamar és szívesen szol­gál­­tassák be a termést, úgy a ren­delkezésünkre álló kevés iparcik­keket az eddiginél gyorsabb tem­póban kell a falvakba hogy azok, akik önkéntes felaján­lással, vagy a kötelező rész pon­tos beszolgáltatásával rászolgál­tak, mindjárt megkapják érte a jutalmat. A termési beszolgá­ltatás mene­tét és az új gazdák mindenütt megállapítható beszolgáltatás­­készségét csak fokozná, ha azok­ban a heteikben, melyek október 1-től, a földreform, befejezésétől elválasztanak bennünket, végle­gesen rendeznék a földhözj­utot­­tak jogviszonyait. Ennek meg­felelően nemcsak mérnökökkel pontosan és végérvényesen ki kell mérni a vitás területeket, de be kell fejezni a telekkönyvi átírást és ki kell adni az új gazdáknak a megfelelő telekkönyvi kivona­tot. Ez az eljárás kétségkívül új len­dil­­letet adna a város élelem­mel való ellátásának s megköny­­nyítené az infláció elleni harcot. Az infláció kezd olyan mérete­ket ölteni, hogy ha nem tudunk eléje gátat vetni, az egész újjá­építés sikerét kockára teszi. Pe­dig ma már az árak és bérek ny­ali­ónéllkü­l­i ver­senyf­utásán­ak megállítására a magyar gazda­sági élet vezetőinek kezében egy sor olyan tényező van, mellyel hatásosan és eredményesen l­ehet élni. Az ország gazdasági hely­zete lényegében már áttekinthető. Ha a természetszolgáltat­ás körül nem követünk el súlyos hibákat, olyan élelmiszerer mennyiség áll ren­­d,cikizésünkre, mely a kenyérárak mostani színvonalon való rögzíté­sét lehetővé teszi. A most folyó külkeresskedellmi tárgyalások az­zal kecsegtetnek, hogy a hiányzó nyersanyagok jórészét külföldről hamarosan megkapjuk és az ipari termelést fokozni tudjuk. Nem jelent leküzdhetetlen aka­dályt a szén, a vas, acél, villany­áram, lakbér, só, vasúti és villa­mostarifa és egy sor egyéb fontos cikk vagy szolgáltatás árának hosszabb időre való rögzítése sem. Az ipari munkások e téren nagy áldozattal és önmegtartóztatással két és fél hónapon át kitartottak a június elsejétől érvényes kol­lektív bérek mellett a a most folyó béremelési tárgyalásokon is olyan mérsékelt követelésekkel léptek fel, melyek a bérinfláció igenn figyelemreméltó meglassulá­­sát jelentik. Az ipari munkásság a maga részéről tehát már meg­kezdte az infláció elleni harcot. Most parancsoló szükségesség, hogy a munkásság e lépését más infláció­ellenes rendszabályok, köz­tük az állami bevételek fokozása, kövessék. Ezeknek a lépéseknek azonban olyan akadálya van, mely hova­tovább az egész újjáépítést ve­szélyezteti: az egyes gazdasági minisztériumok között nagyon laza az együttműködés. Tetézi ezt még az, hogy a legtöbb mi­nisztériumnak a saját munkájára nincs kész terve és még kevésbé tervszerű közöttük az együttmű­ködés.És e téren, sajnos, a helyzet nem javul, sőt talán romlik. Egyre gyakrabban hallunk arról, hogy a túltengő bürokrácia következté­­ben nem jó az egyes minisztériu­mok között az együttműködés, hogy az illetékességi viták szá­­ma nő, elhúzódik és elhúzza, meg­­lassítja az újjáépítés menetét. Egyik-másik minisztériumban a pártszempont játszik olyan szere­pet, melynek megszüntetését nem lehet eléggé erélyesen követelni. Még szembetűnőbb a pártszem­­pontok érvényesülése egyes fő­­ispánságokban, ami szintén nem válik az újjáépítés előnyére. Ezen az állapoton gyorsan és rövidesen változtatni kell. Ne csak minden gazdasági minisztérium­nak legyen terve a saját munká­jára, de gondoskodni kell róla, hogy ezek a minisztériumok ter­veiket egymás között az újjáépí­tés céljaira összehangolják. Min­den nap, amivel ez a tervszerűség késik, lassítja, sőt veszélyezteti az újjáépítés sikerét. Ezen túlmenő­­leg fékezőleg hat az egész ország politikai életére. A pártszem­pon­tok túlságos kihangsúlyozása még külön gátolja és megnehezíti an­nak az összhangnak és egységnek létrejöttét, mely a kormány jó és zavartalan működésének elenged­hetetlen feltétele. Erre a bajra élesen rávilágított néhány nappal ezelőtt Tildy Zol­tánnak, a Független Kisgazdapárt elnökének egy cikke. Mi teljes mértékben helyeseljük azt a gondo­latát, hogy minden párt érezze magát felelősnek az egész kor­mányzatért és hogy fokoznunk kell a kormány demokratikus te­kintélyét. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjainak minden jószándék mellett szem előtt kell tartniuk, hogy először vesznek részt a kormányzás fele­­lősségterhes munkájában. Most tanuljuk csak pontosan lemérni a határt, ahol a pártérdeket feltét­lenül alá kell rendelni az önkor­mányzat és a nemzet érdekeinek. Az újjáépítés csak­úgy, mint nemzetünk bel- és külpolitikai érdekei parancsolóan megkövete­lik, hogy e téren is gyorsan ta­nuljunk és gyorsan javítsuk ki a hibákat, amelyeket itt elkövet­tünk. A fiatal magyar demokrácia erejének és fejlődésének jele, hogy ezek a kérdések napirendre kerültek. Néhány hónappal ez­előtt még jámbor óhaj lett volna hazánk gazdasági problémáira összefogó tervet javasolni. A kor­mányzat és a demokrácia tekinté­lyét akkor falusi kiskirályok és hatalmaskodó rendőrök ellenében védtük. Nem akarjuk azt mon­dani, hogy ma már az ilyen bajok teljesen megszűntek, de számuk és jelentőségük annyira lecsök­kent, hogy rajtuk mérni lehet a megtett utat. Bajban, nehézség­ben ezután sem lesz hiány s a fej­lődés egymásután hozza elénk azokat a kemény diókat, melyek feltörése elég gondot okoz majd a fiatal demokráciának. De nincs az a feladat, amit meg nem tu­dunk oldani, ha reálisan szembe nézünk vele, ha nem sajnáljuk a megoldásukra szükséges áldozatot és munkát. Most az újjáépítés első szaka­sza és az infláció gátak közé szo­rítása van soron. Kevés tapaszta­lattal, rengeteg nehézség köze­pette fogunk hozzá. De végrehajt­juk, mert ez az egyik nagy lépcső­fok, melynek megépítése nélkül ha­zánk nem haladhat tovább a fel­­emelkedés útján. A nép dönt japán kormányormejáról Szombat délután nyújtották át Japánnak a nagyhatalmak válaszát A távolkeleti hadműveletek még folynak. Bár tokiói jelentés szerint Japán beszüntetett minden ellensé­geskedést, mind az angolszász, mind a szovjet csapatok folytatják a har­cot mindaddig, amíg az összes ja­pán katonai egységek nem teszik le a fegyvert. Mac Arthur főhadiszál­lása még jelentős légitevékenységről számol be és a Szovjetunió csendes­­óceáni hajóhadának légiereje is há­borús célpontokat támadott meg. De nemcsak a hadszíntéren folyik a harc. A japán jegyzék, amely „el­fogadja“ a potsdami fegyverletételi feltételeket, de ugyanakkor ragasz­kodik a császár uralmának fenntar­tásához , biztosítani akarja a meg­­adás után is a japán reakció döntő befolyását az országban. Ezt a törekvést bizonyos kül­földi körök is támogatják. A konzervatív „Daily Express“ azt írja, hogy a japán császár biztosít­hatja csak a belső rend fenntartását Sir Robert Craigue, Nagybritannia volt japán nagykövete szerint a csá­szári uralom fenntartása fontos, ha meg akarják előzni a teljes zűr­zavart. Ez az álláspont feltűnően hasonlít azokra a konzervatív han­gokra, amelyek annak idején a hitle­rista Dönitz-kormány fenntartása mellett hangzottak el. Még a mun­káspárti „Daily Herald“ is csatlako­zik ehhez az állásponthoz és hang­súlyozza, hogy a dinasztia megdön­tése „zűrzavaros anarchiára vezet­nek. Ezzel az állásponttal szemben a közvélemény nagyobb része a csá­szár eltávolítását követeli. Ausztrá­lia és Kína álláspontja, hogy Hiro­­hito császár háborús bűnös, tehát semmiesetre sem számíthat sérthe­­tetlenségre. A moszkvai rádió a kö­vetkező kommentárokat fűzte a ja­pán fegyverletételhez. Egyáltalán nem fontos, hogy a japán kormány miféle kikötéseket fűzött a megadáshoz. A feltétlen megadás feltétlen megadást jelent. Nem játszunk a szavakkal. Ahogy megtisztí­tottuk egész Európát a hitleriz­­mustól, ugyanúgy meg fogjuk tisz­t­tán­ Ázsiát a japán támadó szellemtől és a japán támadóktól. A japán fegyverletételi ajánlatra szombat délután fél négy órakor a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagybritannia és Kína kormányai­nak nevében Byrnes külügyminiszter a következő jegyzéket adta át a washingtoni svájci követnek. A japán császár hatalma a meg­adás pillanatától kezdődően a szövetséges főparancsnok jóvá­hagyásától függ, aki minden olyan intézkedés fogana­tosítását fogja elrendelni, melyet szükségesnek tart. A császárnak meg kell szerezni a japán kormány és a japán császári főhadiszállás jóváhagyását a potsdami nyilatkozat feltételeinek elfogadására és utasíta­nia kell az összes japán szárazföldi, tengeri és légi parancsnokságokat és a parancsnokságuk alá tartozó egy­ségeket, bárhol is állomásozzanak, hogy szüntessék be a harci tevé­kenységet és tegyék le a fegyvert. A császárnak ki kell adni mindazo­kat a rendeleteket, melyeket a szö­vetséges főparancsnok szükségesnek ítél a fegyverletételi feltételek végre­hajtására. A fegyverletétel után a japán kormány a szövetséges hadi­foglyokat és polgári internáltakat kijelölt helyre köteles szállítani, ahonnan azután őket szövetséges szállítóhajók fogják továbbszállítani. Japán végleges kormányformá­­ját a potsdami nyilatkozat ér­telmében a japán nép szabad akaratnyilvánítása fogja meg­határozni. A szövetséges megszálló csapatok mindaddig Japánban maradnak, míg a potsdami nyilatkozat célkitűzései meg nem valósulnak. Az Egyesült Államokból érkezett hírek szerint a­ szövetségesek meg­egyeztek abban, hogy Mac Arthurt nevezik ki főparancsnokká.­­H­a Eisenhower tábornokot Mosz­kvába várják. — Elhangzott, a vádbeszéd Pé­­tain perében. Az ügyész halálos ítéletet kért. — Riplin cseh kereskedelem­ügyi miniszter kijelentette, hogy reméli, Csehszlovákia olajat im­portálhat Magyarországról. — Sztálin két óra hosszat, tár­gyalt Szung kínai miniszterelnök­kel. — Francia csapatok átveszik az eddig brit megszállás alltt álló Wedding és Reinickendorf berlini kerületek megszállását. Gyöngyösi rádióbeszéde Gyöngyösi János külügyminisz­ter szombaton rádióbeszédet mon­dott­ Hangsúlyozta, hogy a világ­háború befejezésével megköny­­nyül a javak kicserélése és köny­­nyebbé válik Európa ellátása is. A külügyminiszter ismertette a san franciscói békeokmányt és hangsúlyozta, hogy Magyarország békéje és nemzetközi helyzete szempontjából felbecsülhetetlen értékű a potsdami zárónyilatko­zat. A francia szocialisták kongresszusa Megkezdődött a francia szocialista párt kongresszusa negyven külföldi kiküldött jelenlétében. Az angol munkáspártot Laski tanár, a holland szociáldemokratákat Huysman és Vandervelde, az olasz szociáldemo­kratákat Nenni helyettes miniszter­­elnök képviseli. A kongresszus napi­rendjén az új francia alkotmány kér­dése és a szociáldemokrata pártnak más pártokhoz, elsősorban a kom­munista párthoz való viszonya sze­repel. A szociáldemokrata párt veze­tőségének és kiküldötteinek egy ré­sze támogatja a francia kommunista párt javaslatát a két munkáspárt szervezeti egységének létrehozatalá­ra. A párvezetőség másik csoportja, Leon Blummal az élén, ellenzi a két párt egyesülését.

Next