Szabad Nép, 1949. szeptember (7. évfolyam, 202-227. szám)
1949-09-15 / 214. szám
6 SZABAD NÉP CSÜTÖRTÖK, 1949 SZEPTEMBER 1S Új, SOHA NEM LÁTOTT ÁLLATFAJOKAT TENYÉSZTENEK KI az aszkányijai micsurinisták Több napot töltöttem Aszkányijakovában, ebben az Ukrajna legdélibb részén fekvő nagy pusztai faluban, s tanulmányoztam azt a munkát, amelyett itt a szovjet állattenyésztői tudósok végeznek. Az aszkányijai állattenyésztők munkája egy része annak a tervnek, amelynek célja a Szovjetunió sztyeppéinek átalakítása. A szovjet ember a sztyeppéknek nemcsak növényvilágát, hanem állatvilágát is újjá akarja alakítani. A sztyeppe száraz, forró éghajlatát nem sok állat bírja. Mikor gyorskeírei fehér fajsertést hoztak ide, az állatok megbetegedtek, vagy silány utódokat hoztak világra. Ugyanez történt a fajtehenekkel és a juhokkal is. Az itt kitenyésztett disznó, szarvasmarha és juhfajták nagyszerűen bírták a hőséget, viszont nem nagy hasznot hajtottak, mert a sertés kevés szalonnát és húst adott, a birka gyapja igen durva volt. Új fajtákat kellett tehát tenyészteni a déli sztyeppe-vidék számára. E feladat megoldásához Mihail Fjodorovics Ivanov, a híres orosz tudós látott hozzá. Hosszú éveken át dolgozott Aszkanyija Novában. 1935-ben halt meg s tudományos intézete most az ő nevét viseli, az intézet munkáját legkiválóbb tanítványa, Leonid Konsztantyinovics Grebeny irányítja. Az gyeppei sertés Grebeny akadémikussal bejártam Aszkanyiját. Mikor a sertésfarmra érkeztünk, megmutatott néhány importált hatalmas testű, nehezen szuszogó yorkshireit és helyi kistermetű sertést. — Ivanov ezt a két fajt keresztezte — mondotta. — Sok állattenyésztő azt hitte, hogy az új fajta felenagyságú lesz, mint a yorkshirei és feleannyira sem fogja bírni a szárazságot, mint a helyi fajta. Mihail Fjodorovics más véleményen volt. Ha helyesen irányítjuk a keresztezést — tanította —, az utódok mindkétszülő legjobb tulajdonságait fogják egyesíteni. Sőt olyan nagyszerű tulajdonságokat is ki lehet fejleszteni bennük, amelyek egyik szülőben sem voltak meg. Nézze csak meg az új sertésfajtát, a „sztyeppés fehér angol sertést”. Óriási sertést láttam, amely magas, erős lábakon állt s amely, mint Grebeny elmondotta, nagyságát, a hízás gyorsaságát és a szalonnahozamot tekintve, éppen olyan kiváló, mint a legjobb angol fajták, de lényegesen szaporább, erősebb és sokkal jobban alkalmazkodik a sztyeppei klímához. Óriás juh — Mihail Fjodorovics arra tanított bennünket, hogy új fajták kitenyésztéséhez három körülmény szükséges: 1. A legegészségesebb és a legnagyobb állatokat kell kiválasztani a keresztezésre, olyanokat, amelyek a maguk fajtájában a legkiválóbbak. 2. Nem minden importált állatfajtát lehet helyi fajtával keresztezni. Az egyes fajtákon belül is a legjobb párokat kell kiválasztani a keresztezésre, olyan párokat, amelyek a legjobban illenek egymáshoz. 3. Igen fontos az állatok helyes nevelése. Jól kell táplálni mind a szülőket, mind utódaikat, gondosan ápolni őket és állandóan edzeni szervezetüket. A Weissman és Mendel burzsoá tanaihoz ragaszkodó maradi tudósok tagadták, hogy a táplálék befolyásolhatja új fajták képződését. Ezek azt mondották, a jó takarmány és a gondozás természetesen még nagyobbra növelheti, még ellenállóbbá teheti a sertést, fokozhatja szalonnahozamát, de ezek a tulajdonságok semmiképpen sem öröklődhetnek át az utódokra. Ivanov és más szovjet tudósok kísérletek egész sorával bizonyították be ennek az állításnak az ellenkezőjét. A múltban évtizedekig, sőt évszázadokig tartott egy-egy állatfajta kitenyésztése. Ivanov tervszerű munkával nyolc év alatt tenyésztette ki az új sztyeppei sertésfajtát. Ugyancsak néhány év alatt tenyésztette ki .Meghatározott terv szerint az új juhfajtát, az aszkányijai merino-juhot: ilyen hatalmas juh, amelynek ily finom és bőséges a gyapjúhozama, nincs az egész világon. (A keresztezések ) Aszkányijában nemcsak új fajtákat, hanem egészen új állatfajokat is tenyésztenek. Ki látott már valaha csavarosszarvú, szelidített juhot, vagy púpos tehenet? Ilyen juhok és tehenek vannak Aszkányijában, olyan állatfajok, amilyenek még sohasem voltak a világon. Miért és hogyan tenyésztették ki ezeket? Régóta ismeretes, hogy bizonyos állatfajok kereszteződnek egymással. Tehenet lóval nem lehet keresztezni, de a szamár és a ló kereszteződéséből származhat és származik is egészséges utód. Az öszvér szívósabb, kitartóbb, erősebb, mint szülei, de nem hoz a világra utódokat, meddő. Aszkányija Novában sikerült létrehozni sok termékeny hibridet (keresztezés útján létrejött utódot) is. A bölény és a bivaly nem bírja a sztyeppei éghajlatot, viszont itt kitenyésztett keveréke nagyszerűen érzi magát a sivatagos pusztán. A közönséges juh nem él meg magas, szakadékos hegyek közt, túlságosan nehézkes és gyenge ahhoz, hogy sziklákon , ugráljon A sziklák közt csak az aprótermetű, erős vadjuh, a muflon tenyészik. Keresztezésükkel Ivanov új állatfajt hozott létre, a hegyi merinot, amely egyesíti legjobb tulajdonságaikat. Elszállították a Kaukázusba, a Kábáid köztársaságba s ma már nem hever kihasználatlanul a köztársaság sok nagyszerű hegyilegelője. Megszelídített vadállatok De láttam itt struccokat és antilopokat, szarvasokat és zebrákat is. Ezeket a vadállatokat most akarják domesztikálni, háziállattá tenni, az ember szolgálatába állítani. Valamikor minden háziállat vad volt. A kutya őse, a vad farkas és a sakál, a sertés őse a vaddisznó. A lovat, a tehenet, a macskát, a libát vad fajokból szelídítette az ember. Száz és száz, ezer és ezer év kellett az embernek e munka elvégzéséhez s még így is a természetben lévő mintegy egymillió különféle állatfajból mindössze 80-at tudott megszelídíteni. Aszkányija Novában nagy eredményekkel folynak a vad állatfajok megszelídítésére irányuló kísérletek. Van egy Ausztráliában vadon tenyésző antilopfajta, a kannu. A vad szarvashoz hasonlít, igen félénk, nem engedi az embert a közelébe. Aszkányijában a kannu-borjakat mindjárt a születésük utáni első napokban elválasztották az anyjuktól. Emberek nevelték őket, s utódaik már teljesen hozzászoktak az emberhez, a kannu ma már szelíd állat lett. Teje egészen különös, sok benne a zsír, nem megy össze, nem savanyodik meg még akkor sem, ha hónapokon át tartják a legnagyobb melegeben. Megkóstoltam a kamatejet, nagyon ízletes, sűrű, mint a tejfel. Milyen óriási hasznot hajthat ez a szelídített állat, ha kolhozokban tenyésztik. Az emu, az óriási struccmadár sokáig sehogy sem akart szaporodni a Szovjetunióban. Az volt ennek az oka, hogy hazájában, Ausztráliában olyan hónapokban rakta tojásait, amikor ott nyár van, nálunk meg tél. Amikor Aszkányijában szállították, továbbra is januárban tojt, s így nem kelt ki egyetlen tojásból sem fióka. Különleges módszerek alkalmazásával hozzászoktatták, hogy mindig később és később rakja tojásait, s az ezekből kikelő struccfiókák már maguk is későbben, tavasszal, vagy nyáron raktak tojásokat. Aszkányijában hozzászoktatták a sztyeppéi klímához, a szarvast és a fácánt, amelyek valaha bőségesen tenyésztek Ukrajna sztyeppéin, de amikor a sztyeppe kezdett kiszáradni, elköltöztek onnan. A sztyeppén nemsokára megint megjelennek az erdők, tehát, be kell népesíteni azokkal az állatokkal, amelyek valamikor itt éltek, sőt új állatfajokat is kell ideköltöztetni. Ivanov követői A minisztertanács és a Bolsevik Párt Központi Bizottsága hároméves tervet dolgozott ki az állattenyésztés fejlesztésére. A közelmúltban számos szovjet tudós kapott Sztálín-díjat új hátasló-, sertés- és juhfajták kitenyésztéséért. Ezek a tudósok valamennyien Ivanov követőinek tekintik magukat. S az aszkányijai állattenyésztők, akik a sztyeppe számára már eddig is kitűnő állatfajtákat tenyésztettek ki, most újabbakkal kísérleteznek úgy, ahogyan Mihail Fjodorovics Ivanov, az állattenyésztés híres micsurinistája tanította őket. I. Agranovszkij. A Tudományos Tanács díszülésével szeptember 26-án kezdődik a Pavlov Hét Szeptember 26-án lesz száz éve, hogy megszületett Ivan Petrovics Pavlov, a zseniális szovjet tudós, a világ élettantudományának kimagasló alakja. Pavlov egész munkásságával a materialista tudomány egyik legnagyobb harcosa volt. Felfedezései során a többi között lefektette a materialista pszichológia alapjait, a „feltételes reflexek”-ről szóló tanával pedig halálos csapást mért az idealista és miszticista fiziológusok reakciós nézeteire. Nem csoda, hogy Pavlov életében is, ma pedig méginkább, Nyugaton igyekeznek meghamisítani és kisebbíteni kutatásainak, megállapításainak korszakos jelentőségét. Pavlov egész életével, munkájával összeforrott a néppel. 1935-ben a XXV. nemzetközi élettani kongresszuson tartott beszédében hangoztass: „Büszkén vallom, magam olyan ország állampolgárának, amelyben a tudomány vezető szerepet játszik és a legnagyobb tiszteletnek örvend. Sok évet megértem már, de boldog vagyok, hogy dolgozhatom szeretett hazám javára és az egész emberiség üdvére." A centenárium alkalmából a Szovjetunióban külön Pavlov-Emlékbizottság készíti elő az országos ünnepségeket. De megemlékeznek Pavlov munkásságáról a népi demokráciákban és mindenütt, ahol megbecsülik a haladó tudományt. Magyarországon „Pavlov-Hetet“ készít elő a Tudományos Tanács, az Orvosegészségügyi Szakszervezet és a Magyar-Szovjet Társaság. Az ünnepséget szeptember 26-án díszülés nyitja meg. A Zeneművészeti Főiskola nagytermében rendezendő ünnepségen Rudas László elvtárs, a közgazdasági egyetem rektora méltatja Pavlov munkásságát a materialista filozófia tükrében. Lissák Kálmán elvtárs, a pécsi egyetem rektora és élettani intézetének professzora Pavlov tudományos tevékenységét méltatja. Ugyanígy megemlékezik három vidéki egyetemünk is a centenáriumról, de lesznek Pavlov-előadások minden nagyobb üzemben is. Filmszínházaink is részt vesznek a Hét ünnepségeiben: ismét műsorra tűzik a Pavlov munkásságát oly nagyszerűen megmutató „Új utakon” című remek szovjet filmalkotást. A rádió a Pavlov-Hét keretében több időszerű előadást tart, a Franklin pedig kiadja Pavlov regényes életrajzát. Kínai filmek a magyar mozikban Lapunk szerdai számában hírt adtunk arról, hogy ma a csepeli Táncsics-moziban és a budapesti Omniában ünnepélyesen bemutatják a „Kína felszabadulása“ című kínai dokumentumfilmet. Hamarosan a közönség elé kerül ezenkívül egy kínai játékfilm is. A dokumentumfilm is, a játékfilm is az élenjáró szovjet filmművészet példája nyomán készült és a kínai nép nagyszerű harcát és mai életének problémáját mutatja be. A „Kína felszabadulása" vezető operatőrje, Liu- Sze-Csan különösen kitűnő iskolát járt: Solenkovval, a kiváló szovjet filmoperatőrrel dolgozott együtt hoszszú időn át. AZ ELSŐ KÍNAI FILM Kína felszabadulása Az elnyomott kínai nép diadalas felszabadító harca és az új, demokratikus Kína hősi munkája. DECSI — OMNIA — TÁNCSICS (Csepel). Rendezte: CSEN-SZEI-CSAN. Az Omniában kínai kiállítás. A szovjet írók ajándéka A szovjet írók amint a Szabad Nép már jelentette — lemondtak műveik összes magyarországi szerzői jogdíjáról. Hány ilyen természetű hírt közöltünk már az elmúlt esztendőkben?! Ki tudná felsorolni, összegezni azt a mérhetetlenül sok nagylelkű ajándékot, felbecsülhetetlen értékű segítséget, támogatást, amelyet a fiatal, új Magyarország a Bolsevik Párttól, a szovjet kormánytól, a szovjet néptől kapott?! Ha visszanézünk az elmúlt fél évtizedre, ott látjuk minden győzelmünk, minden eredményünk mögött a felszabadítót, a nagy barátot: a Szovjetuniót. Nincs senki, aki ennek az értékét ki tudná számítani! Ez a barátság anyagiakkal, pénzzel nem mérhető, ennek a barátságnak csak kicsiny része a sok száz milliót jelentő gazdasági segítség. Ez a barátság minden eddigi eredményünk legfőbb tényezője és egész jövendőnk záloga. A Szovjetunió ugyanis nemcsak a hidakat, vasutakat, gyárakat, hanem a szocialista embereket is segít „megépíteni”. A szovjet ember barátsága: elvtársiasság. Elsősorban tehát abban nyilvánul meg, hogy a fejlettebb segíti, vezeti, tanítja a kevésbé fejlettet. Átadja tudását, tapasztalatait — mint idősebb testvér a fiatalabbnak —, hogy az már kevesebb megpróbáltatás, kevesebb véres áldozat árán haladjon előre a cél felé. Ha a magyar kommunisták viszonylag rövid idő alatt óriási gazdasági eredményeket tudtak elérni, ha néhány év alatt győzelemre tudták vinni a magyar népet, ha sikerült kivédeni a legaljasabb és legtapasztaltabb ellenség rujilt és ortámadásait, — mindez csak azért sikerülhetett, mert a Bolsevik Párt s a szovjet nép átadta nekünk harminc harcos esztendő egész fegyvertárát, minden tapasztalatát. És ha a kapitalizmus által megnyomorított, megsebzett, mesterségesen butított tömegekből fél évtized alatt oly hatalmas élcsapat tudott kinőni, mint a magyar kommunisták tábora, ha büszkén elmondhatjuk, hogy a magyar dolgozók mindinkább szocialista emberré válnak, — mindez csak azért volt lehetséges, mert a szovjet nép példája és tanítása állandóan gyorsította, szélesítette és mélyítette népünknek e hatalmas átalakulási folyamatát. És kell-e mondani, hogy a szocialista embernevelés terén egyik legjobb fegyverünk a szovjet művészet és irodalom?! Magyar munkások, parasztok, értelmiségiek, férfiak és nők, idősek és fiatalok millióit a Pável Korcsaginok, a Mereszjevek, az Oleg Kosevojok, a Maximok, a ,,moszkvai jellemek’’, a szovjet „anyák", az „igaz emberek’’ példája hatása segítette abban, hogy levessék a múlt nyűgét, hogy új emberré, szocialistává váljanak. Az üzemi könyvtárak rongyosra olvasott Gorkij, Fagyejev, Solohov, Polevoj és Makarenko kötetei a tanúi annak, hogy a szovjet írók nemcsak a szovjet nép, hanem az egész emberiség tanítói. Ők azok, akik igaz és művészi történetekbe sűrítve, regényalakokba és drámai hősökbe öntve szerteviszik a világba a szovjet valóság tükörképét, erőt adva és utat mutatva minden dolgozó számára. Felbecsülhetetlen kincs ez. Hiszen minden így nyert tanulság, minden szovjet film, vers, vagy regény anyagi erővé válik a fogékony és igazságra szomjas olvasóban; a szovjet kultúra nevelő hatása megsokszorozza népünk erejét a harcban és a munkában, feladataink még jobb és gyorsabb elvégzésére ösztönöz bennünket. A szovjet írók nagylelkű felajánlása pénzben kiszámítva sok milliót, évről-évre növekvő milliókat jelent a magyar könyvkiadás számára. Ezt a pénzt arra fordítjuk, hogy üzemi könyvtárak százait, majd később ezreit és ezreit ellássuk a legjobb szovjet művekkel. Újabb tömegek jutnak hozzá nagyszerű könyvekhez, dolgozók százezreiben még jobban elmélyül a Szovjetunió iránti szeretet és a szovjet élet ismerete. A szovjet írók baráti ajándéka tehát tovább növeli aszocialista, emberek hatalmas táborát és, tovább mélyíti a kommunista öntudatot. És ennek értékét nem lehet lemérni, nem lehet kiszámítani milliókban! Nem, erre csak egyetlen feleletet lehet adni. Kihasználni az adott lehetőségeket, olvasni, művelődni, terjeszteni a szovjet kultúrát, hogy minél előbb egy lelke legmélyéig átalakult szocialista nép szavával azt mondhassuk: méltók voltunk a barátságra! M. M. Könyvek Nyikolaj Ljeszkov: Az elvarázsolt zarándok Olyan vagy te testvér, mint valami doki Bolyton csak ütöttek, ütöttek, de mégsem tudnak szétszakítani“, — mondja a regény főhősének ,az elvarázsolt zarándoknak“ valaki, aki végighallgatta Ivan Szervejanovics hányatott életének történetét. Iván Szervejanovics jobbágysorból származott; hercegeket, grófokat szolgált; a tatárok fogságában sínylődött; mint katona nagyszerű hőstettet hajtott végre, anélkül, hogy megjutalmazták volna érte. Amolyan kisemmizettje, mostohafia volt az életnek. Csupa igyekvés, becsület és szorgalom, mégis mindig póruljárt, mindig a rövidebbet húzta. Azok, akikkel változatos kalandjai során öszesodródott, sokszor együgyűnek tartották, holott nem volt buta, sőt különös agyafúrtsággal, találékonysággal állta meg a helyét a legválságosabb helyzetekben is. De volt egy tulajdonsága, amely a cári Oroszországban a földesurak és üzérek világában hibának, sőt bűnnek számított: a becsület és a jóság erősebb volt benne, mint az önzés.• Ezért nyugalom helyett örökös hányattatás volt az osztályrésze, jutalom helyett ütlegeket kapott. Iván Szervejanovicsot azonban nem törték meg a csapások, „nem bírták szétszakítani“. Mintegy osztályának a sorsát testesítette meg életében. Az úri ragadozók évezredes elnyomása alatt élő dolgozó tömegek szívóssága, friss életkedve sebezhetetlenné tette őt is. A bénító körülmények ellenére is megőrizte magában az igazi embert, a tisztaszívű embert. Ljeszkov a múlt század második felében élt. Meleg emberszeretete vezette el az Ivan Szervejanovics-szerű népi alakokhoz. Észrevette az egyszerű dolgozó emberekben a nagyszivű embereket s nekik állított emléket átadó mesélő kedvvel megírt műveiben. Ezért sorozta kedves könyvei közé írásait Maxim Gorkij, a nagy proletár író a szocialista realizmus irodalmi megteremtője. K kiket a gazdag ajándék szegényebbé tett. IGAZAK UJJA Forum — Scala — Corvin — Kossuth (P.-erzsébeti — Rákóczi (Csepel). Érdemes meghallgatni! Szeptember 16. péntek. Petőfi. 19.20 óra: . Vásárhelyi-kórus énekel. Rácz Aladár cimbuszuozik. (Ezt az adásunkat a Varsói rádió is közvetíti.) KosSuth. 22.20: A rádiózenekar játszik. Vezényel: Koródi András. OltBsss @@§3eru€*st Közreműködik: Gyurkovics Mária. Németh Anna, Palló Imre, Simándy József és az Állami Opera énekkara.