Szabad Nép, 1949. december (7. évfolyam, 279-304. szám)

1949-12-25 / 300. szám

2­­ - társ 70-ik születésnapja, alkalmából kibontakozó hatalmas k­é­ptéri­zgalom bizonyította. Mert ha valami, akkor ez a népmozgalom volt,­­amelyben a dolgozó tömegek teremtő ereje messze túlhaladta a Párt által ki­tűzött célokat. Ez a mozgalom a hála és a szeretet megnyilvánulása volt a felszabadító Szovjetunió nagy vezére iránt, egyben megnyilvánu­lása annak, hogyan elvált­­ össze ez a hála ös­szeretet a törtségek szo­cialista öntudatának fejlődésével, a magyar nép saját állama iránti kö­telességeinek fölismerésével, a szo­cialista építés feladatainak meg­értésével és teljesítésével.­ Ez a nagy népmozgalom még inkább tu­datosította dolgozó tömegeinkben népi demokráciánk vívmányainak, szocialista építő munkánk eredmé­nyeinek jelentőségét. Sztálin­ elvtárs születésnapjára kibontakozott nép­mozgalomnak éppen abban áll a jelentősége, hogy nem az égből pottyant le, hanem eddigi gazda­sági és politikai eredményeinkre épült, dolgozó tömegeink erkölcsé­ben, ideológiájában, öntudatában eddig végbement változásokból in­dult ki. Egyben frontáttörés volt, minőségi változást hozott, újat eredményezett, megszilárdította Pár­tunk és a dolgozó törmségek kapcso­latát, magasabb színvonalra emelte munkásosztályunk, dolgozó paraszt­ságunk, haladó értelmiségünk poli­tikai öntudatát. A sztálini műsza­kok, a magyar Sztahánov-mozgalom nemcsak­ a termelés frontján jelen­tenek győzelmeket, nemcsak a há­roméves terv befejezése és az ötéves terv megindítása között vernek hi­dat, hanem egyben győzelmeket je­lentenek a nemzetközi békemozga­­lom magyarországi frontszakaszán. És hogy ez a frontáttörés éppen Sztálin elvtárs születésnapjával kapcsolatban történt, bizonyítja, hogy népünk felismerte: Sztálinban a munkásfelszabadulás, a­­­­szocia­lista építés, a nemzeti szabadság, a béke programja egyszerre és elvá­laszthatatlanul testesül meg. Sztálin születésnapja néhány nappal megelőzte a karácsonyi ün­nepet. De az idei karácsony­i szü­letésnap jegyében áll, a Kreml öt­ágú vörös csillagának fénye ra­gyogja be, megvilágítva népünk számára a szocialista építésnek, a világ dolgozóival való testvéri ösz­­szefogásnak, az új magyar haza felvirágoztatásának, a béke meg­védésének útját SZABAD NÉP VASÁRNAP, 4949 DECEMBER 23 Párisi tudósítónk telefonjuh­ntesz: AMERIKAI KULTÚRIMPERIALIZMUS FRANCIAORSZÁGBAN A fiatalkorúak párisi bírósága nem­régiben egy gyermek-gengszterbanda bűnügyet tárgyalta. Tőrökkel é­s ólom­­botokkal felfegyverzett fiatal gonosz­tevők le akartak ütni egy órást, hogy kirabolják üzletét. Amikor a bírósági elnök megkérdezte a 13 éves banda­­vezértől, hogy milyen szándékból kö­vették el bűntettüket, a süvölvény ki­húzott zsebéből egy színes ifjúsági la­pot és a bíróság asztalára tette. A lap folytatólagos képsorozatban, gyű­lölettől izzó szavakkal a gyarmati bennszülöttek „aljas lázadását“ me­sélte el a szelídlelkű, civilizációt ter­jesztő fehér emberek ellen. A legalá­valóbb jelzőkkel illetett, bennszülött „összeesküvők“ sötét ármánykodások után bekerítik a gyanútlanul pókerező gyarmati fehér emberbarátok klubját és aljasul lemészárolják jótevőiket. Ezeken a bennszülötteken­ akartak, állí­tólag „bosszút állni“ a sihedérek­ és ehhez a vállalkozáshoz kellett volna nekik sürgősen az órás pénze. Amerikai „kultúra” gyerekeknek és felnőtteknek Franciaországban a minden héten százezer, és százezer példányban meg-,­jelenő ifjúsági és gyermeklapok n£­­Véük fajgyűlöletre és' ösztönzik rmíndérine bőrttétt’ytmfé'fa sér­üle még­ a francia hatóságok ezt az ifjúsági „iro­dalmat“? Mert az amerikai trösifíjk érdekei így kívánják. Ezek a prom­­éhes „irodalmi“ kufárok amerikai mintára Franciaországot is el akarták árasztani az Amerikában a felnőttet butító színes, hetenként 30 millió fjpl­­dányban megjelenő Comic Strips-ek­­kel, de a felnőtt francia lakosságnak nem volt ínyére ez a sületlenséget sűrítve­ képekben elmesélő ponyvái A piacat kereső amerikai trösztök , nem tehettek mást, mint megírat-iasítot­­ták az amerikai regényhősök neveit és odaszórták a portékát a kevésbbé ellenállóképes „közönségnek“, a fran­cia gyermekeknek. A felnőttek számára viszont a ki­tűnően bevált, Amerikában már bombaüzletnek bizonyult, kéthetenként kiadott Reader Digest. Ezzel két le­gyet ütnek egy csapásra: jövedelmező vállalkozást folytatnak és egyben disz­­kréten háborús propagandát csempész­­hetnek be. . . á 'á, „A Reader a legjobb barát” kiabál­ják úton-útfélén a plakátok, olyan, mint az ideális orvosság, minden lelki betegség ellen használ és amellett olyan furfango­san van megszerkesztve, hogy ha az ember akár a papagájok lélektanáról, akár a Marsba való ra­kéta-kirándulásról­­szóló cikket olvas benne, mindig az" derül ki, hogy Ame­rika földi paradicsom és hogy csak a dollárfüggönytől nyugatra lakó embe­rek boldogak és „szabadok”. Ha a­ ka­pitalizmus terrorjától megfélemlített és a rendszer lélektelensége miatt két­ségbeesésbe kergetett kispolgárnak „sötét gondolatai” támadnak, legjobb dolog pszichoanalitikushoz fordulni és ha a kormány háborús politikája miatt sora egyre rosszabb, látogasson sűrűb­ben templomokba! Ez a Reader Digest „tanítása”. A Franciaországban kinyomtatott francianyelvű Digest milliós példány­számát keveslő amerikai business­­man-ok szünet nélkül mozgósítják a szakértőket, a francia akadémia „nagy­jait“, hogy jobban fogyjon. Jules Romain, Andre Maurois,­ Mau­­riac, Claudel és a többiek, „a francia szellem büszkeségei“ odáig süllyed­tek, hogy egymásután busásan meg­fizetett reklám­nyilatkozatokban lel­kendeznek a Digestről. Az egyik aka­démiai tag egyenesen azt bizonyítja, hogy ha Kant ma élne, csakis a Di­­gest-et olvasná! A Digest természetesen nagy nép­szerűségnek örvend a marshallizált francia, politikusok körében. Maurice Schuman, az MRP egyik vezére, az Aube főszerkesztője nemrégen beval­lotta, hogy magasröptű politikai be­szédeihez a Digestből merít ihletet. „­Lelkiismeretes” üzletemberek lévén, az amerikai újságkirályok igyekeznek a fogyasztók minden „szükségletét“ kielégíteni. Ma­ már azzal dicseked­hetnek,­­hogy kezükben tartják az egész „szalonképes” pornográf sajtót. Párisban díszes kiállításban, de an­nál ízléstelenebb tartalommal a fran­cia anyanyelvű amerikai újságírók irányítása alatt megjelenik egy úgy­nevezett Sexual Digest is. E* a *iker­­ „Elmegyek, tekü­pöm­ a sírokat“ Amit az amerikai „kultúrimperialis­­ták“ a­­francia könyvkiadással véghez­­vitték, többszörösen kimeríti az­­ iro­dalmi­­ gengszterizmus fogalmát. Az amerikai kormány már a háború vé­gén kötelezte az amerikai kiadókat, hogy az „amerikai civilizáció“ ter­jesztése érdekében „jutányos feltéte­­lek“ mellett bocsássák a könyvjogokat a francia cégek rendelkezésére. Ezen­kívül a Marshall-tervből 15 millió dollárt fordítsanak az amerikai iro­dalom — könnyű kitalálni, milyen ter­mészetű irodalom, -rt terjesztésére, gy az l­lán, mindjárt világosabb, he­bb HR a piábra dobni. Az amerikai „kultúra“ behato­lásának áldásos hatásait legjobban a számok tükrözik. Jelenleg 75 száza­lékkal kevesebb orvosi é­s 28 száza­­ékkal kevesebb társadalomtudományi könyvet adnak ki, mint a háború előtt. Ezzel szemben az Amerikából származó angolból fordított könyvek száma 80 százalékkal megnövekedett. Zsupán 1947-ben 780 amerikai köny­vet fordítottak, le franciára, közöt­tük nagyszámú „bestsellert“. Ezek közül különösen nagy sikert aratott. Verpont Sullivannak, egy jazz­­szált szofonosnak „Elmegyek, leköpöm a sírokat“ című regénye. A könyvből sok- tízezer példány fogyott el angol és francia nyelven egyaránt. A könyv­nek különösen jó reklámot jelentett, hogy hatása alatt gyilkosságot is el­­köv­ettek. Az amerikaiak már a francia ra­k­éiba­­ is­ behatoltak. Újabban heti 30 órás­ francia kultúrműsort töröltek há­­om francia hálózatban, viszont kár­­nyitásul 24 angolszász ihletű állandó műsorszámot iktattak be ilyen címek­­­ sei: „Hopsy Topsy”, „Manhattan coc­­ail” ,stb., stb. A francia filmgyártást „az amerikai kiltúra behatolásának” sikerült telje­sen tönkretennie. 1946 óta az ame­rikaiak 1671 filmre kértek behozatali engedélyt. Ezeknek a filmeknek egy része franciául beszél. A franciául be­szélő amerikai filmek száma is felül­múlja az eredeti francia filmek szá­mát. Így aztán nem csoda, hogy a francia filmgyártás, mely a háború előtti az ország második legna­­gyobb ipara volt, most teljesen leha­nyatlott. A technikusok, rendezők, szí­nészek és műtermi munkások 70 szá­zaléka munkanélkül ténfereg. Az ame­rikai film­invázió leplezetlen ideológiai célja egyébként a fasizmus előkészí­tése és a háborús hisztéria szítása. E műfaj faltörőkésa a hírhedt „Vas­függöny" volt. Ezt fogják most kö­vetni egymásután a Franciaországban már bemutatásra készen álló „Kelet­európai folyosó”, „Vörös csalétek”, „Megszöktem a terror elől”, „Kom­munistához mentem feleségül”. Mind­erre a „Terroruralom’’ című „törté­nelmi” film teszi­ rá a koronát, mely­nek készítői a francia közönséget is­mét arra a hitleri tételre akarták ki­oktatni, hogy a világ mostani összes bajainak kútforrása a nagy francia forradalom. Nem érdektelen, hogy az amerikaiaknak mindebben a jobboldali szociáldemokraták a leghűségesebb tá­mogatóik. A nagy amerikai filmtár­saságok ügyvédje Suzanne Blum, Leon Blum közeli rokona, a munkásáruló politikus filmtanácsadója. Emlékezetes, hogy Blum kötötte a hírhedt Blum—■ Byrnes-egyezményt, m­ely a francia filmgyártás sírját megásta. „NyUantrAljprena hejlik le 'az éj siók­ot' a világra“ Franciaországban nemcsak az ame­rikai filmek, hanem színdarabok invá­ziója is folyik. Szennydarabjaik azon­ban annyira felháborítják a legszéle­sebb néprétegeket, hogy még az ame­­rikabarát Le R­onde színházi kritikusa is kénytelen volt tiltakozni. Igaz ugyan, hogy tiltakozása egyes körökben nem aratott különös sikert. Mindjárt a darab előadása után egy magából kikelt hölgy rontott, rá. „Hát Önnek ez nem tetszik? — kérdezte a kritikus beszámolója szerint. — Pe­dig ebben a darabban minden benne van, ami szép. Alkoholizmus, nikotin­mérgezés, nyílt színpadi vérfertőzés, Sodom­a itt, Gomora ott, valósággal részeg vagyok ettől a darabtól, csak úgy dől a viskiszag, a púderszag, dohányszag, izzadtságszag, jaj, de felséges .. Így aztán a Lettres Francaises című irodalmi folyóirat szomorúan állapítja meg: „Elfoglalt országban vagyunk, mindig nyugatról ereszkedik le az éjszaka a világra. Az éjszaka csillagtalan, középkori inkvizíciót és sötétséget lehel magából“. Ez a burzsoá rothadás azonban min­den erőfeszítése ellenére sem tudja be­folyása alatt tartani a munkásosztályt. A francia proletariátus megteremti ma­gának saját szocialista kultúráját. Erről tanúskodnak­­már a francia könyvkiadók adatai is. Az év leg­nagyobb regénysikere Aragon „A kom­munisták“ című műve, amelyből né­hány hét alatt több mint 350 ezer pél­dányt kapkodtak el a francia proletár­olvasók. K. K. A Szakszervezeti Világszövetség üdvözlőtávirata Sztálin elvtárshoz A Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottsága üdvözlő távira­tot intézett Sztálin elvtárshoz, amely­ben a többi között ezeket írja: „A Szovjetunió óriási szerepet ját­szik a béke védelmének ügyében A Szovjetunió a béke hatalmas és­ szilárd támasza. A világ dolgozói tudják, hogy a Szovjetunió céljainál fogva igazi békeszerető állam. A Szakszervezeti Világszövetség, amelynek célkitűzései közé tartozik valamennyi dolgozó egye­sítése, fajra, nemzetiségre, bőrének színére és nemre való tekintet nélkül, döntő fontosságúnak tartja azt a pél­dát, amelyet a Szovjetunió nyújt ne­künk azzal, hogy egy soknemzetiségű szocialista államban megvalósította a különböző népek baráti együttműködé­sét. Biztosítani kívánjuk Önt, Sztálin elvtárs, hogy a Szakszervezeti Világ­­szövetség szilárdan és megingathatat­lanul áll a béke híveinek táborában. A világ dolgozói határozottan síkra­­szállnak a szovjetellenes hadjárat ellen, amely új háború felidézésére irányul. Nem hajlandók háborúba menni a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban élő testvéreik és barátaik ellen. A Szovjetuniónak, a világ dolgo­zói fáklyájának óriási tekintélye annak a nagyszabású munkának az ered­ménye, amelyet a szovjet nép a Kom­munista Párt és az Ön vezetésével folytat. Kívánunk Önnek, Sztálin elv­társ, jó egészséget, hosszú életet, né­pének boldogságát a béke és az egész emberiség javára.” ! Szovjet vádirat japán háborús bűnösök, ellen M­aktériumháborút készítettek ,rra a japán imperialisták A szovjet lapok közük a japán had­sereg volt tagjai ügyében kiadott vád­iratot. Az a vád ellenük, hogy előké­szítették és alkalmazták a bakterioló­giai fegyvert. Megállapítást nyert, hangoztatja a vádirat, hogy a japán imperialisták támadó háborús céljaik megvalósítása érdekében széles ará­nyokban akarták alkalmazni és részben alkalmazták is az emberek tömeges ir­tására szolgáló bűnös eszközt, a bak­tériumháború fegyverét. A vizsgálat megállapítása szerint a japán vezérkar és a hadügyminisz­térium Mandzsúria elfoglalása után Mandzsúria területén bakteriológiai laboratóriumot szervezett a japán Kvantung-hadsereg kötelékében. Ennek a laboratóriumnak élén Isi-Siro orvos­­altábornagy, a bakteriológiai háború egész Japánban ismert ideológusa állt. Mandzsúria területén két titkos alakulat létesült a bakté­riumháború előkészítésére és al­kalmazására. A két intézmény leplezés céljából „a Kvantung-hadsereg egysé­geinek ivóvízellátásáról gondoskodó igazgatóság,” fedőnevet kapta. 1941- ben a hitlerista Németországnak a Szovjetunió ellen indított támadása után ezeket az intézményeket „731-es számú alakulat” és „100-as számú alakulat” fedőnévvel rejtjelezték. Az előbbi alakulat élére Isi-Siro, az utóbbi élére pedig Vakamacu állatorvos vezér­őrnagy került. . A japán katonai parancsnokság ha­talmas összegeket fordított a bakté­rium-hadviselés előkészítésére és az alakulatok számára egész katonaváro­­sokat építettek rengeteg laboratórium­mal és hivatalos épülettel. Az ala­kulatok ezenkívül kiterjedt fiókhálózat­tal rendelkeztek. A bakteriológiai ala­kulatok és azok fiókintézményei köz­vetlenül a japán Kvantung-hadsereg fő­parancsnoksága alá voltak rendelve. Jamada vádlott — folytatja a továb­biakban a vádirat — a 731. számú ala­kulat hivatását jellemezve ezeket mon­dotta: A 731. számú alakulatot bak­tériumháborúnak, elsősorban a Szovjet­unió, úgyszintén a Mongol Népköztár­saság és Kína ellen irányuló bakterio­lógiai háború előkészítésének céljából szervezték. Jamada vallomása szerint Japán más államok ellen is felké­szült baktériumháborúra. A 731. számú alakulat harmadik számú osztálya különleges repülőbom­bákat is gyártott. Ezeknek a bombák­nak a segítségével akarták repülőgép­ről pestis baktériumokkal megfertőzni a kitűzött célpontokat. Az alakulat egyes számú osztálya különösen a pestis, a kolera, a lépfene, a tífusz, a paratífusz és egyéb járványbaktériumokkal kap­csolatos kutatásokkal és a baktériumok tenyésztésével foglalkozott baktérium­háború céljaira. E kutatások során nemcsak állatokon, hanem élő embere­ken is folytattak kísérleteket. Erre a célra külön fogházat rendeztek be 300—400 ember befogadására. A kettes számú osztály különleges mintájú készülékeket gyártott bak­tériumok terjesztéséhez. Ilyenek voltak például a különleges permetező készü­lékek, töltőtollnak, sétabotnak álcázva. A bakteriológiai hadviselés céljából ele­gendő mennyiségű baktérium tenyész­téséről a 731. számú alakulat négy osz­tálya gondoskodott. A felszerelés kapacitásából kiindulva szakértők megállapították, hogy egy — néhány napig tartó — termelési ciklus alatt ez a felszerelés csak a 731-es számú alakulatnak nem kevesebb, mint 30 millió milliárd mikroba előállítását tette lehetővé. Kavasima vádlott a 731. számú alakulat termelő kapacitásáról a következőket vallotta: „... az osztály a rendelkezésére álló termelő berendezés alapján havonta 300 kilogramm bakté­rium előállítására volt képes és ez esetben pestisbaktériumokról volt szó.* Ugyancsak tömeges mennyiségben tenyésztették a bolhákat, hogy azokat utólag baktériumokkal fertőzzék meg. A bolhák tenyésztésére patkányokat, egereket és más rágcsálókat használ­tak fel. A bolhatenyésztés méreteiről tanúskodik az a tény, hogy az 543-as fiókalakulatnál Morita tanú vallomása szerint 1945 nyarán körülbelül 13.009 patkányt tartottak. Jamada vádlott vallomása szerint a japán hadseregnél a baktérium­fegyver három alapvető formája volt rendszeresítve: 1) baktériumok perme­tezése repülőgépről, 2) baktérium­bomba ledobása és végül 3) a szabo­tázs módszere.” A japán imperialisták a halált hozó baktériumok gyors elsza­porodására számítva azt tervezték, hogy a csapatok és a békés lakosság között kolera, tífusz és pestisjárványt idéznek elő, amelynek számításaik sze­rint embermilliók halálával kellett volna járnia. A baktériumfegyver hatékonyságának kipróbálására az alapvető módszer az élő embereken végzett, bűnös emberi­ségellenes kísérletezés volt, amelyet tö­megméretekben űztek. Bűnös kísérlete­ket hajtottak végre kínai hazafiakon, az ellenállási mozgalom résztvevőin és szovjet polgárokon, akiket a japán tábori csendőrség megsemmisítésre ítélt. Amint megállapítást nyert, ezeket a kísérleteket a japán baktériumalakula­tok személyzete hajtotta végre, a Kvantung-hadsereg parancsnokságának beleegyezésével. Jamada vádlott beis­merte — hangoztatja a vádirat —, hogy megengedte az élő embereken végzett kísérleteket. Fukuicsi tanú az emberek tífusszal való megmérgezéséről tett vallomást. A következőket vallotta: „. . . 1944 elején első ízben vettem részt az élő emberek tífusszal való megmérgezésének kísérletein. A kísér­let áldozatait börtönben tartották, a 731. alakulat parancsnokságának utasítására. Egy liter ivóvizet készítettem elő, me­lyet tífuszbaktériumokkal mérgeztem meg. Ezt a vizet azután 50 kínai fo­golynak adták, akik emlékezetem sze­rint randifoglyok vojtak,és közülük töb­ben be voltak tífusz ellen oltva.“.. ()­ Kavasima Kiosi vádlott elmondta, hogy a kísérleti anyagot kínai hazafiak és oroszok szolgáltatták, akiket a japán kémelhárítás szervei elpusztí­tásra szántak. Karasava vádlott el­mondta, hogy két ízben személyesen is jelen volt egy lőtéren, annak tanul­mányozására, hogy a baktériumok ho­gyan halnak a szabadban. Mindkét al­kalommal 100 embert vittek a lőtérre és ezeket egymástól öt méter tér- és távközben vasoszlopokhoz kötözték. 50 méterre tőlük elektromos áram se­gítségével bombát robbantottak fel. A bomba a szibériai fekély kórokozóival, baktériumaival volt megtöltve. A vádirat a továbbiakban hosszan és részletesen ismerteti a japán háborús bűnösök vallomásait állati kegyetlen­séggel végrehajtott kísérleteikről. A vádlottak elmondták azt is, hogy széles körben folytattak kísérletet élő emberek tagjainak lefagyasztására és a vallomások során az is kiderül, hogy 1940-ben részben alkalmazták is a bak­térium fegyverét a Kína ellen indított támadó háborúikban. Nimbo körzeté­ben a középkínai hadművelet területén a 731. számú osztály repülőgépei pes­­tises bolhák ledobásával pestissel fer­tőzték meg az ellenség területét és ennek következtében ott pestisjárvány tört ki. Ezekről a hadműveletekről tit­kos dokumentfilmet is készítettek, amelyet zárt körben bemutattak. A vádiratot Berezovszkij ezredes hadbíró, a tengermelléki katonai kerü­let katonai ügyésze írta alá. A Szovjet Tudományos Akadémia ünnepi ülésszakának munkája November 23-án folytatódott a Szovjetunió Tudományos Akadémiájá­nak Sztálin 70. születésnapja alkal­mából rendezett üléssorozata. „Sztálin és a történettudomány” címmel Borisz Grekov, a neves szov­jet tudós adott elő. Grekov után Pjotr Poszpjerov professzor „Sztálin hozzájárulása a marxizmus-leninizmus elméletéhez" és a Ljov Leontyev pro­fesszor „Sztálin, a szocializmus pati­­tikai gazdaságtanának megteremtője“ című előadását hallgatták meg az egybegyűltek. Mark Mityin akadémikus „A marxi dialektikus módszer fejlődése Sztálin műveiben" címmel tarott előadást. Az esti ülésen Alekszandr Topcsiev és Trofim Liszenko akadémikus előadá­sára került sor. * ■f ítélet a wroclavi kémperben A wroclavi katonai bíróság ítéletet hirdetett a francia titkos­szolgálat ügynökeinek perében. Yvonne Bassaler francia, Basily Bukisov francia, Jan Kubisiak lengyel állampolgárt 9 évi börtönre, Josef Feldersen francia állam­polgárt 8 évi, Albert Hoffmann fran­cia állampolgárt 7 évi, Wilhelm Hild német állampolgárt 6 évi börtönre ítélték. Az ítélethez fűzött indokolás rész­letesen foglalkozik az egyes vádlottak tevékenységével és ismerteti azokat­­ a katonai és gazdasági természetű kém­szolgálatokat, amelyeket a francia titkosszolgálat számára tettek.

Next