Szabad Nép, 1950. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-01 / 27. szám

SZERDA, 1950 FEBRUÁR | SZABAD NÉP A csehszlovákiai magyar dolgozók egyesületét felvették a szlovákiai Nemzeti Arcvonalba A szlovákiai Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbizottságának elnöksége Bratislaván ülést tartott. Ezen résztvett Siroky és Sefcik miniszterelnökhelyettes, Husák, a szlovák meghatalmazottak testületének elnöke, Rastovansky, a Szlovák Kommunista Párt főtitkára. Az ülésen a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesületét felvették a Nemzeti Arcvonal tagjai közé. A magyar egyesület képviseletében Lőrincz Gyulát, a pozsonyi Új Szó főszerkesztőjét, a Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbizottsága elnökségének tagjai sorába iktatták. Áiímsmi $f€&&da,sáfjt&inh részletes ütemtervet készítenek ími ötéves terv első esztendejére Az állami gazdaságokban nagy gonddal készítik az üzemterveket. A legapróbb részletekig megtervezik, hogyan oldják meg az ötéves terv első évében rájuk váró feladatokat. Az üzemterv elkészítésében a gazdaság minden dolgozója részt vesz, értekezleteken helyesbítik, javítják a tervet. Elsősorban azt állapítják meg, mennyi a szántóterület és milyen épületek állnak a gazdaság rendelkezésére. Számbaveszik a romos épületeket, ezek helyreállítását, valamint új alkalmazotti lakások és gazdasági épületek építését a beruházási tervben irányozzák elő. A szántóföldi termelési tervben meghatározzák, hogy termelésre alkalmas területükön milyen és mennyi gabonát, takarmányt és ipari növényt vetnek, hogyan állítják be a vetésforgót. Az „állati termékek termelési terve" alapján számolnak a dolgozók az istállótrágya hozammal is. Számbaveszik, hogy a korszerű trágya-érlelő telepeken kezelt szerves trágya hány százalékkal javítja meg a föld termőerejét. Az állattenyésztő brigádok kiszámítják, hogy mennyi területen kell takarmányfélét vetni, hogy az állatok szépen fejlődjenek, a tejhozam emelkedjék. Az ütemterv szerint a süldőknek négy hónap alatt, egyenként 60 kilót kell gyarapodniok. Ugyanígy szabják meg a feladatokat a tejhozam emelése, a borjúnevelés terén is. A megtermékenyítési terv előirányzata szerint például egy gazdaságban áprilisban tíz kancát, és húsz tehenet, májusban további 20 tehenet és 100 anyajuhot termékenyítenek meg A brigádok feladata, hogy a brigád- és egyéni terveket kidolgozva jól megszervezzék munkájukat és még ez évben, vagy 1951- ben várható szaporulatot megfelelően gondozzák. A növénytermesztő brigádok a növénytermesztés kézi és gépi erő szükségletének előirányzásában vesznek tevékeny részt. ’ Jól kell ismerniök a gazdaságok erre vonatkozó tervét is, mert a terv szétbontása a brigádokig még hátra van, tudniok kell tehát azt is, hány időszaki munkással, hány traktorral és egyéb géppel számoljanak. A munkaerőszükséglet pontos megállapítása belekapcsolódik az egész ország munkaerőgazdálkodási tervébe. Nem fordulhat tehát elő, hogy a legnagyobb dolog időben esetleg munkások nélkül maradnak. Sorra megtárgyalják a dolgozók az egész üzemtervet,. Az összesített termelési tervből azután megállapítják, hogy az állami gazdaság munkája nyomán milyen jövedelemre számíthat az 1960-es évben A maguk részéről újításokkal, észszerűsítésekkel igyekeznek hozzájárulni ahhoz, hogy az önköltséget csökkentsék, a jövedelmezőséget emeljék Jeszenszki József a felsőnyomási állami gazdaság kocsisból lett üzemi bizottsági elnöke javasolta, hogy az üzemi konyha részére maga a gazdaság termelje meg a konyhakerti növényeket. Szatmári Imre tehenész hűtőház megépítését indítványozta, hogy nyáron megóvják a tejet a megsavanyodástól. Egyéb üzemrészek, a lakatos-, bognár- és kovácsműhely stb. dolgozói új kocsitípusok megtervezésével, a javítási, gyártási munkafolyamatok észszerű megszervezésével járulnak hozzá, hogy a jövedelmezőségi és nyereségfizetési tervlapon minél nagyobb szám kerüljön majd az eredményrovatba s az év végén, amikor a tervet összevetik e végzett munkájuk számadásaival, s mondhassák, hogy az állami gazdaságok teljesítették feladatukat, mintaképei voltak a nagyüzemi gazdálkodásnak. Közületi anyagbeszerzők, fényképész kisiparosok figyelem, SIXFILMEK ROLL-FILMEK kaphatók az év üzleteiben. A Magyar-Lengyel Gazdasági Együttműködés Állandó Bizottságának tanácskozásai A Magyar-Lengyel Gazdasági Együttműködés Állandó Bizottsága 1950 január 24. és 30. között tartotta Budapesten ötödik ülésszakát, amelyen a bizottság magyar tagozatának elnöke, Béres Andor elvtárs, külügyi államtitkár elnökölt. A lengyel delegációt dr. Jedrychowski Stefan meghatalmazott miniszter, a Lengyel Állami Gazdasági Tervbizottság, helyetes elnöke vezette. A tárgyalások folyamán megállapítást nyert, hogy a lengyel-magyar gazdasági együttműködés máris nagy eredményeket ért el, főképpen a két ország közötti árucsereforgalom nagymérvű emelkedése, valamint a műszaki tapasztalatcsere és a technikai segélynyújtás terén. 1949-ben a két ország közötti külkereskedelmi forgalom majdnem háromszor olyan nagy volt, mint 1948-ban és a két ország között létrejött megállapodások újabb jelentős emelkedést irányoznak elő. 1949 nyara óta mindkét oldalról mintegy 50 ipari vezető és szakértő ismerkedett meg a helyszínen a másik ország műszaki tapasztalataival. A most Budapesten lefolyt ülésszakon újabb határozatokat hoztak a két ország közötti gazdasági együttműködés kiterejsztése érdekében. Ezek között különösen fontosak azok, amelyek a gyártási programok megosztásának alapelveit fektetik le. Megállapodás jött létre az ötéves magyar-lengyel árucsereforgalmi egyezmény előkészítésére vonatkozóan is. Az állandó bizottság továbbá elhatározta, hogy külön közlekedési albizottságot létesít a két ország függőben lévő, sokszor bonyolult közlekedési kérdéseinek rendezésére és a két ország közlekedési rendszerének jobb összeegyeztetése végett. Az Állandó Bizottság elhatározta, hogy a jövőben fokozottabb mértékben építik ki a két ország műszaki tervező irodái közötti munkamegosztást és szabályozza a tapasztalatcsere vagy műszaki segélynyújtás végett kiküldött szakemberek fizetésének kérdését. Az Állandó Bizottság ülésszakával egyidőben ülésezett Budapesten a Terv- és Statisztikai Albizottság is, amely a két ország tervgazdasági rendszerének és statisztikai felvételeinek összeegyeztetéseterén jelentős eredményeket ért el. A Magyar-Lengyel Gazdasági Együttműködés Állandó Bizottsága elhatározta, hogy a következő ülésszakát ez év májusában Varsóban fogja megtartani. Felavatták a nehézipari minisztérium hathónapos műszaki iskoláját Kedden délután ünnepélyes keretek között nyitották meg a nehézipari minisztérium hathónapos műszaki iskoláját. Az iskolán 75 nehézipari dolgozót részesítünk elméleti és műszaki kiképzésben. Az első negyedévben egységes tananyagot kapnak a hallgatók, a második negyedévben pedig tagozatokra oszlik az iskola: gépgyártást, üzemgazdaságtant, vegyipart, energia- és ásványolajtant hallgatnak az iskola tanulói. Az iskoláról kikerült káderek a vállalatok vezetésében és a minisztérium apparátusában helyezkednek el. Munkájuk jó elvégzésében komoly segítséget nyújt részükre az üzemekbe magukkal hozott szakképzettség. Az iskolát Maróczki elvtárs nyitotta meg a nehézipari minisztérium nevében. Hangoztatta, hogy a munkaverseny továbbfejlesztésében, az ötéves terv végrehajtásában nagy szerep vár a nehézipar dolgozóira, s ez az iskola is ehhez nyújt segítséget. Csütörtökön tárgyalja a szegedi törvényszék rögtönítélő tanácsa a gyilkos kulákbanda ügyét A belügyminisztérium sajtóosztálya közli: 1950 január 3-án, a Szeged Alsótanyához tartozó Lengyelkápolnán állati kegyetlenséggel meggyilkolták Kiss Imre újgazdát, a lengyelkápolnai MDP szervezet volt titkárát, a népi bizottság tagját. Az Államvédelmi Hatóság által lefolytatott nyomozás megállapította, hogy a gyilkosságot a jugoszláv UDB, a jugoszláv titkosrendőrség ügynökei által irányított illegális kulákszervezkedés tagjai követték el. A szervezkedés vezetői Horváth István és Császár János lengyelkápolnai kulákok voltak, akiket Pendzics Gyúla szabadkai UDB-tiszt ügynökei szerveztek be a jugoszláv kémszervezet szolgálatába és irányítottak. Horváth István és Császár János jugoszláv megbízóik utasítására kulákokból és a népi demokrácia más ellenségeiből illegális szervezetet hoztak létre a demokratikus rendszer elleni terrorcselekményekre. Horváth és a szervezkedés legtevékenyebb tagja, Bodó István titkos megbeszéléseken ismertették a kukkokkal a jugoszláv megbízóiktól kapott feladatot: ártalmatlanná kell tenni a dolgozó parasztság vezetőit, akadályozni kell a termelőszövetkezetek kifejlődését. Beszámoltak arról, hogy Jugoszláviában a kulákoknak jól megy a soruk, visszakapják földjüket, ott üldözik a kommunistákat. A szervezkedés eredményeiről Horváth egy nála jelentkező titkos futáron keresztül beszámolt Pendzics Gyúrónak Az illegális szervezkedés utolsó megbeszélésén a jugoszláv futár utasítására név szerint meghatározták azokat a baloldali személyeket, akiket mindenképpen el kell tenni láb alól. Ennek megfelelően január 3-án Bodó István maga mellé vette Császár János fiát, Császár Antalt és Ördögh Imrét, akikkel az esti órákban meglesték az idős"Kiss Imrét, összekötözték, a határba hurcolták, ahol meggyilkolták. Ezután a szervezkedésben részvevő kulákok segítségével bujkáltak. Az Államvédelmi Hatóságnak azonban hosszas nyomozás után sikerült elfogni a megszökött és bujkáló gyilkosokat. A gyilkos Bodó István, Császár Antal és Ördögh Imre, valamint a gyilkosságra szervezkedő kulákbanda vezetői, Horváth István és Császár János ügyét február 2-án, csütörtökön tárgyalja a szegedi törvényszék rögtönítélő tanácsa. 1946 FEBRUS Négy esztendeje annak, hogy formálisan is lezártuk a királyság rosszemlékű és népellenes évszázadait: Magyarország köztársaság lett. A köztársaság kikiáltása jelentős napja Magyarország történelmének. A királyság Magyarországon a hercegek és grófok, a tízezerholdasok önkényuralmát jelentette, cégére volt a kapitalista reakció népelnyomó rendszerének, eszköze a magyar függetlenség gúzsbakötésének. Mit sem változtatott ezen, hogy a Horthy-uralom alatt Magyarország „király nélküli királyság” volt. Az első világháború utáni Németországot jellemezte egy német író ezekkel a szavakkal: „A császár, távozott, tábornokai maradtak.” És ez fokozottan állt a Horthy-Magyarországra. Sőt, a régi gyűlölt népellenes rendszer még gyűlöltebbé tette magát a magyar nép előtt, amikor a nagybirtokosok, bankárok és iparhatalmasságok kiváltságainak megőrzésére Hitler-Németország csatlósává züllesztették hazánkat. Nem egészen egy esztendő telt el Magyarország felszabadítása és a népünk évszázados rabságát jelentő királyság formális és végleges eltörlése között. Ez a néhány hónap súlyos küzdelmek ideje volt. A régi földesúr-nagykapitalista világ elkeseredett ellenállását kellett megtörni. Elkeseredett harcban született meg a földosztás — az egyik legsúlyosabb csapás erre a régi világra; városaink, falvaink, üzemeink, de az országgyűlés épülete is szemtanúi voltak, hogyan próbálták állásaikat tartani a nagybirtokosok és nagytőkések rendszerének képviselői. Még a királyság eltörlésének kimondásánál is ott ültek a parlamenti padsorokban a nép legmegátalkodottabb ellenségei is: azok, akik nyíltan és minden eszközzel megkísérelték a köztársasági törvény meghozatalának megakadályozását és azok is, akik „rangrejtve” áskálódtak a magyar dolgozók ellen, akik nem mertek nyíltan szembehelyezkedni a nép akaratával, de a háttérben szervezkedtek, összeesküvéseket szőttek a Horthyk és Habsburgok, az Eszterházyk és Weiss Manfrédok gyűlölt uralmának visszahozatalára. 1946 február 1-e jelentős nap volt Magyarország történelmében, jelentős fejezethez értünk el ezen a napon abban a harcban, amelyet a magyar dolgozó nép vívott és vív ma is az elnyomatás, kizsákmányolás rendszere ellen. Négy évvel ezelőtt a magyar politikai küzdőtéren még jelentős pozíciók birtokában voltak a nép ellenségei, azok, akik a földosztást, a királyság eltörlését, a dolgozó nép fiainak benyomulását az államhatalom szerveibe csak átmeneti állapotnak tekintették. A Dálnokok, Nagy Ferencek, Mindszentyk és Rajk Lászlók gyűlölettel szemlélték, hogy a magyar munkásság, a magyar dolgozó nép győzelmet győzelem után arat, s folytatták, erősítették a népellenes, demokráciaellenes összeesküvések sorozatát. Négy évvel ezelőtt ezek felé a sötétben szervezkedő, népellenes erők felé hangzottak el Rákosi elvtárs figyelmeztető szavai: „Nincs olyan hatalom, mely a magyar népet mégegyszer letéríthetné felfelé vezető útjáról." És a négy esztendő fényesen igazolta Rákosi elvtárs szavait. Nem csak a monarchista összeesküvőket zúztuk szét. Nem csak a nagybirtokos-nagykapitalista uralom visszaállítását célzó terveket húztuk keresztül. Nem csak azt akadályoztuk meg, hogy a nép ellenségei visszafordítsák fejlődésünk kerekét. Pártunk biztosította azt is, hogy a magyar dolgozó nép megingathatatlanul haladjon felfelé vezető útján. Ezt a felfelé vezető utat jelölte meg már négy évvel ezelőtt Rákosi elvtárs: „A köztársaság megalkotása — mondta — csak az első lépés. A munka neheze még előttünk van. A munka neheze, az, hogy a fiatal magyar köztársaság formáját valóban demokratikus, valóban népi tartalommal töltsük meg.” Rákosi elvtárs hangsúlyozta, hogy a köztársaság megalkotása a magyar demokrácia óriási sikere, de mégis csak a kezdete, első lépése annak a fejlődésnek, amely a népi tartalmú, valóban demokratikus köztársasághoz, a népköztársasághoz vezet. 1946 február 1-e az első lépés volt abban győzelem-sorozatban, amely 1949. augusztus 20-ig, Magyarország történelmének nagy napjáig, a Magyar Népköztársasági Alkotmány törvénybe iktatásáig vezetett. Négy év alatt óriásit nőtt, fejlődött országunk és ma már alig tűnik valóságnak, hogy négy évvel ezelőtt még ott éktelenkedett középületeinken, zászlóinkon a leggyűlöltebb elnyomó rendszer jelképe, a királyi korona. De azok a kemény harcok, amelyeket az elmúlt négy évben megvívtunk népünk minden rendű és rangú ellenségével szemben, meggyőzhettek mindenkit arról is, hogy népi demokratikus fejlődésünk minden ellensége, mindenki, aki szembehelyezkedett a magyar munkásosztály hatalmával , visszakacsingatott erre a gyűlölt koronára. Hercegprímások és kulákvezérek, jobboldali szociáldemokraták és titóista ügynökök, az imperializmus minden árnyalatú bérencei és kémei biztos szövetségeseiknek tekintették az óriásbirtokaikról elűzött földesurakat, a gyárakból, bankokból kizavart nagytőkéseket, a régi horthysta-habsburgista világ összes figuráit. Amikor Rákosi elvtárs négy évvel ezelőtt azt hangsúlyozta, hogy a köztársaság kikiáltása csupán az első lépés, arra is figyelmeztetett, hogy aki nem akarja a további lépéseket megtenni, az 1946 február 1 -ét sem akarta. A négy évvel ezelőtt aratott győzelmünket azzal biztosítottuk, hogy az elsőlépés után további, lépéseket tettünk, Magyarországot népköztársasággá fejlesztettük, megszilárdítottuk népi demokratikus rendszerünket és megingathatalanul haladunk előre a szocializmus építése útján. 3 Ankéton vitatták meg a WM marósai Ponomarjev sztahanovista brosúráját A vasas szakszervezet tízezer példányban adta ki Ponomarjev „30 évi norma az ötéves terv alatt" című brosúráját amelyben a szovjet sztahanovista bemutatja marós eljárását. Ez a brosúra hozzásegíti marósainkat, hogy a szovjet tapasztalatok alapján fejleszthessék tudásukat és emeljék a termelékenységet. A marósok, akik ezt a füzetet megkapták, a részletes tanulmányozás után ankétokat rendeznek. A WM marósai kedd délután gyűltek össze a gépgyár szereldéjének kultúrterében, ahol Mezei Boldizsár elvtárs, alapszervi párttitkár beszámolója után megvitatták a munka fokozásának lehetőségét a szovjet tapasztalatok segítségével. Peder elvtárs, maros hangsúlyozta: a Szovjetunió küldte ezt a könyvet nekünk, hogy az ő tapasztalataik alapján az ötéves tervet minden részletében sikeresen és lehető legrövidebb időn belül teljesíteni tudjuk. A könyv elolvasása közben úgy éreztem, hogy ami ebben van, azt apróbb változtatásokkal mind alkalmazni tudjuk. Az a fontos, hogy mi is alaposan megszervezzük az anyagellátást, hogy torlódások ne legyenek. Ezenkívül a hozzánk beosztott átképzéseket tanítanunk kell, hogy ők is fokozottabban be tudjanak kapcsolódni a termelő szakmunkába. Munkánkat nemcsak gyorsmarással lehet emelni — mondotta hozzászólásában Hornyák Sándor elvtárs, marós —, hanem a munkahelyesebb megszervezésével. Itt az értekezleten több elvtárs felvetette a szervezetlenségből eredő hibákat, s elmondták, hogyan lehet ezt kiküszöbölni. De hiányolom, hogy a gyártásvezetőség nincs itt és nem közösen beszéljük meg a feladatokat, mert mint látjuk a brosúrából, Ponomarjev elvtárs is karöltve dolgozott a gyártásvezetéssel, mindig előre tudta már, mi lesz a munkája. Ezután több hozzászóló kifejtette, hogy Ponomarjev elvtárs tapasztalatait felhasználva emelni tudják a termelékenységet s ezzel hozzájárulnak az ötéves terv határidő előtti befejezéséhez.