Szabad Nép, 1950. december (8. évfolyam, 279-303. szám)
1950-12-01 / 279. szám
PÉNTEK, 1950 DECEMBER SZABAD NÉP Kiszeljov akadémikus előadása • az ugor törek vándorlásával kapcsolatos kérdésekről Kuo Mo Zso, a Kínai Népköztársaság miniszterelnökhelyettese, a Kínai Tudományos Akadémia elnöke, Sz. Kiszeljov szovjet akadémikus, Josef Maeurek csehszlovák akadémikus, Anna Kormanova lengyel történészprofeszszor és Ma Jen Cu kínai közgazdász professzor látogatást tettek a Történettudományi Intézetben, ahol Molnár Erik elvtárs, igazságügyminiszter, akadémikus, Andics Erzsébet elvtársnő, akadémikus, Mód Aladár elvtárs, az Intézet igazgatótanácsának tagjai fogadták őket a magyar történettudomány számos más képviselőjének jelenlétében. Andics elvtársnő üdvözölte a külföldi vendégeket, rövidesen ismertette előttük a magyar történettudomány problémáit és feladatait, valamint a Magyar Történelmi Társulat és a Történettudományi Intézet munkáját. Sz. Kiszeljov szovjet akadémikus tolmácsolta a szovjet történészek és archeológusok üdvözletét Hangsúlyozta, hogy a szovjet tudósok nagy figyelemmel kísérik a népi demokratikus országokban kibontakozó új történettudomény fejlődését . Fontosnak tartjuk — mondotta —, hogy tapasztalataink átadásával segítséget nyújtsunk önöknek a marxista történettudomány kifejlesztésére irányuló munkájukban. — A Szovjetunió a történettudomány fejlődésének igen fontos állomásához érkezett — folytatta. — Sztálinnak a nyelvtudományról írt cikkei új távlatokat nyitnak meg a történészek előtt is tudományunk valamennyi területén. Kiszeljov akadémikus ezután az ugor törzsek vándorlásával kapcsolatban feltett néhány kérdésre adott választ s elmondotta, hogy az ugor törzsek őstörténetére vonatkozólag az utóbbi időben a Szovjetunióban az Ob és az Irtisz folyóknak völgyeiben széleskörű archeológiai kutatásokat végeztek. E régészeti kutatások alapján meg lehetett állapítani azt, hogy az időszámításunk előtti körülbelül III. évszázadtól kezdve déli irányból kulturális behatolás történt az Irtisz- és Ob-folyó alsó folyásának vidékére. Ezen a területen ebben az időben szubarktikus kultúra fejlődött ki, amelynek fejlődése szakadatlanul tart egészen a jelenkorig. Ez a kultúra, amely az időszámításunk előtti utolsó évszázadokban kezdett behatolni erre a területre, a mai ugor törzsek, nevezetesen a vogul törzs kultúrájának volt az egyenes elődje. A behatoló vogul törzsek ezen a vidéken egy régebbi kultúrát találtak, amelynek eredete valószínűleg egész a kőkorszakig nyúlik vissza. Ezt a kultúrát különösen a földalatti lakóházak építése jellemezte, amelyek rendkívül hasonlóak voltak a csukcsok jarangáihoz. (Jaranga: csukcs lakóház, amely a föld alá épül.) Ezzel kapcsolatban érdekes megemlíteni, hogy a vogul népi eposz egyes részei arról szólnak, hogy a vogulok harcolnak a „föld fiai“ ellen, tehát azok ellen, akik a föld alatt laknak. A népi eposznak ezek a részei nyilván arra a harcra utalnak, amelyet az új jövevények az e területen talált őslakókkal, valószínű,og egy paleo-ázsiai néppel szemben vívtak. Az itt folytatott kutatások adatai nagyon jól alátámasztják Sztálinnak a nyelvek kereszteződésére vonatkozó tételét. Az e területen lefolyt nyelvi harc ugyanis a manszi, vagyis vogul nyelvnek a győzelmével végződött, de ugyanekkor a nyelv gazdagodott a paleo-ázsiai nép nyelvének elemeivel. A néprajzi kutatás adatai azt bizonyítják, hogy a manszi (vogul) kultúra felvette magába e régebbi, a paleoázsiai népnek bizonyos kultúrelemeit. Nagyon érdekes és jellemző momentum, hogyan változtak meg a rénszarvas szerszámrészek elnevezései. A manszi nyelvben ugyanis a rénszarvas szerszámrészek elnevezései teljesen megegyeznek az ugor nyelvben használt lószerszám-elnevezésekkel. A régészeti adatok arról tanúskodnak, hogy a manszi (vogul) nép lóval jött északra. Az északi vidék viszonyai között azonban át kellett térnie a rénszarvas tenyésztésre, de a lószerszámrészek elnevezését átvitte az új rénszarvas-szerszámokra is. A manszi törzsek későbbi történetét vizsgálva rendkívül érdekes, hogy az egykori leírások, amelyek abból az időből származnak, amikor az oroszok először jelentek meg az Ob és Irtisz tájékán, a manszi törzsekről mint fejtett kultúrájú s különösen a társadalmi berendezés tekintetében eléggé fejlett népről emlékeznek meg. Ezek a leírások arra engedtek következtetni, hogy ebben az időben a mansziknál megvoltak a feudális kultúrának bizonyos elemei. Ez a kérdés még alapos vizsgálatra szorul, de kétségtelennek látszik az, hogy a manszi törzsek sokkal magasabb kulturális színvonalon álltak, mint ugyanabban a korban a Szibéria északi részén lakó többi törzsek. Valószínű, hogy ennek a viszonylag magasabb színvonalú kultúrának kialakulásában szerepet játszott a manszi törzseknek a XVII. századot közvetlenül, megelőző története .— A másik kérdés, amely az ugor törzsek vándorlásával kapcsolatos — folytatta Kiszeljov akadémikus — azokra a törzsekre vonatkozik, amelyek nyugatra vándoroltak el. A szovjet történészek munkája ezen a téren jelenleg elsősorban földrajzi vonalon folyik s míg eddig inkább csak nyugati forrásmunkákat vettek figyelembe erre vonatkozólag, most gondosan tanulmányozzák a keleti forrásműveket is. Röviddel Budapestre utazásom előtt hallgattam meg az egyik neves szovjet professzornak erre vonatkozó előadását, aki részletesen elemezte egy régi tumáni névtelen írónak az ugor törzsek vándorlására vonatkozó földrajzi elképzelését. — Ami a nyugat felé vándorló ugor törzsek valószínű útját illeti, erre vokiszeljov akadémikus előadását lelkes tapssal fogadták a jelenlévők, majd Kuo Mo Zso, a Kínai Népköztársaság miniszterelnökhelyettese, a Kínai Tudományos Akadémia elnöke emelkedett szólásra. — Nagyon örülök — mondotta —, hogy alkalmam van találkozni a magyar történészekkel. A kínai történészek ma szintén azon az úton haladnak, mint a magyar történettudósok, a marxista történettudomány útján. — Kína nagyon régi ország — folytatta —, de ugyanakkor azt is el lehet mondani róla, hogy nagyon fiatal. Nagyon öreg, mert már négy-ötezer éves, de ugyanakkor nagyon fiatal, alig több mint egy éves. Fiatalabb, mint Magyarország. Magyarországot — mondotta kedves mosolylyal —, mi bátyánknak tekintjük, a Szovjetunióról pedig úgy beszélünk, mint nagybátyánkról. Mint fiatalabb testvér tehát, sokat tanulhatunk a Szovjetuniótól és a népi demokráciáktól. A fiatal kínai történészek ma azta célt tűzték ki maguk elé, hogy a marxizmus-teninizmus alapján megírják Kína történetét. Hatalmas munka ez, hiszen a kínai történet négy-ötezer éve felöleli az ősközösség, a rabszolgaság, a feudalizmus és kapitalizmus korszakait, egészen a jelen korig. De a mi történészeink tudják azt is, hogy nem elég csak tanulmányozni a történelmet, hanem a történelem tanulságai alapján teremteni is kell. Tudjuk azt, hogy az emberi történet fejlődik, előre halad u Hatkozólag régebben azt a feltevést fogadták el, hogy e törzsek az Uralon keresztül a Káma-folyóig ereszkedtek le. Azonban a Káma-folyó mellett folytatott legújabb régészeti vizsgálatok megcáfolják ezt a feltevést. A Kámafolyó mentén feltárt ananjinoi-kultúrát és az ebből származó későbbi kultúrát nem lehet úgy tekinteni, hogy azt az erre a területre érkezett ugor törzsek alakították ki. Az a nép, amely ezen a területen a kultúrát kifejlesztette, már régóta ott lakott, amikor az ugor törzsek vándorlása megkezdődött. Ebben az esetben legfeljebb csak keletről jövő bizonyos kultúrelemek behatolásáról beszélhetünk, azonban a fennmaradt kultúremlékek nem teszik valószínűvé azt a feltevést, hogy erre a területre nagy tömegben történt keletről behatolás. Sokkal inkább valószínű az, hogy a délurali, Volga mögötti sztyeppék és erdős peremvidékek voltak azok a területek, amelyen a nyugat felé törő ugor törzsek átvonultak. Ebben az irányban folyik most történészeink geográfiai kutató munkája. Az a célunk, hogy megteremtsük a szocializmust és továbbfejlődjünk a kommunizmusig. S ezt a teremtő munkát úgy akarjuk véghezvinni, hogy kéz a kézben haladunk együtt a nagy Szovjetunióval és a népi demokrácia országaival. Lekes taps fogadta Ku© Mo Zso szavait s viharos éljenzés hangzott fel, midőn Kuo Mo Zsol és Kiszeljov megszorították egymás kezét és megcsókolták egymást. Josef Macurek csehszlovák akadémikus üdvözölte ezután a magyar tudósokat s hangoztatta, a magyar történészekhez hasonlóan, számos új feladat áll a csehszlovák történészek előtt is s ezért fokozott fontossága van a két nép s általában az összes népi demokráciák történettudósai közötti szoros együttműködésnek. A Magyar Tudományos Akadémia Ünnepi Hete éppen ezért igen fontos esemény, ennek az együttműködésnek a megvalósítása szempontjából. Anna Kormanova lengyel történészprofesszor hangoztatta, hogy a lengyel és a magyar nép barátságának évszázados történelmi hagyományai vannak, de most e hagyományoknak új értelmet, új tartalmat kell adni. Most, amikor a lengyel és a magyar nép egyaránt a felemelkedés, a boldogabb élet útjára lépett, új fejezet nyílik a két nép barátságának történetében. A külföldi és magyar tudósok ezután hosszabb ideig elbeszélgettek egymással, behatóan megvitatva az őket közösen érdeklő történelmi problémákat. Kuo Mo Zso: Kéz a kézben együtt haladunk a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal Erősítsük a tudósok és a munkások kapcsolatait! Kónyi Árpád, a Ganz Villamosság sztahanovistájának felszólalása az Akadémia műszaki osztályának vitájában A népi demokrácia végtelen lehetőségeket biztosít a tudományos kutatás számára. Az üzemek dolgozói figyelemmel kísérik a tudományos életet, mert a dolgozók számára is megnyílt a fejlődés lehetősége minden vonalon. Ahhoz, hogy feladatainkat, s közöttük a Sztahanov-mozgalom további fejlesztését jól oldjuk meg, az elmélet és a gyakorlat állandó kapcsolatára van szükség. Nagy tanítóink, Lenin és Sztálin elvtársak rámutattak arra, hogy ez a két tényező elválaszthatatlan. Számtalan olyan példa van, hogy egy születő alkotás már majdnem befejezést nyer, de mert az elmélet és a gyakorlat összehangolása nem volt megfelelő, súlyos anyagi kiesések keletkeztek a gyártásban. Hadd hozzam elő saját üzemem egyik problémáját. Mint elektromos gyárnak, legtöbb problémánk a zománcszigetelésű huzalok körül van. A jelenlegi zománchulalok minősége nem kielégítő. A meleg következtében annyira meglágyul a zománc hogy a gép hornyaiban a legkisebb feszülésre is már elkenődik és a gép zárlatot kap. Ezen a téren nagy feladat vár a tudományos kutatásra, mert hiszen ez a hiba igen nagy kárt okoz, igen sok selejtet jelent népgazdaságunk számára. Szeretnék egy másik fontos feladatot felvetni: nem tudnánk-e a szovjet tapasztalatok felhasználásával golyóscsapágygyártásra berendezkedni? Tudvalevő, hígy főleg gépiparunk egyik nagy mennyiségben használt alkatrésze a golyóscsapágy. Ezt külföldiről hozzuk be és a tőkés országok „jóvoltából" időnkéint megérezzük a Hiányát. Azt hiszem, a tudományos,utalás számára szép feladat lenne ennek a kérdésnek gyökeres megoldása. A tudományos kutatómunka és a gyakorlat közötti kapcsolatot úgy is nevezhetném, hogy az értelmiség és a fizikai dolgozók közötti kapcsolat egymás segítése terén még sok javítani való van. Mennyivel könnyebb lenne a tudományos életben a problémák megoldása, mennyivel tökéletesebb lenne bármely új konstrukció, ha az alkotó tudós vagy mérnök jobban keresné a kapcsolatot a gyakorlati emberekkel, az egyszerű dolgozókkal, akik tulajdonképpen munkatársai az elméleti tervezőnek, a tudósnak. Építő kritikával kívánok hozzászólni az Akadémia és az üzemek közötti kapcsolatok kérdéséhez, amely fontos tényezője az elmélet és a gyakorlat kapcsolatának. Ezen a téren volt némi kezdeményezés, magam is részt vettem egy értekezleten, ahol a szovjet üzemszervezésről, a rejtett tartalékokról, a Vorosin-mozgalomról volt szó. Az értékes előadás és a Szovjetunió példáiból nyújtott útmutatás nyomán a termelés láthatóan emelkedett. Sajnos, azóta ehhez hasonló kezdeményezés nem igen fordult elő, az üzem dolgozóival a kapcsolat ellaposodott, kampányszerű volt. Végül még egy kérdést. Műhelyünk dolgozói már korábban azzal a javaslattal jöttek hozzám, hogy a napi gyakorlati munkamódszerátadás mellett foglalkozzunk a gyakorlathoz szükséges elmélettel is. Kisebb csoportokban egyéni beszélgetések alapján ez meg is indult Ahhoz azonban, hogy ez a kezdeményezés komolyan, rendszeresen tovább fejlődjék, az Akadémia megfelelő szerveinek szakirodalmára, brosúráira van szükség. Ezért örömmel fogadom el a magára és összes dolgozótársaim nevében azt az itt elhangzott javaslatot, amely ilyen szakirodalom fokozott kiadásáról szól. Hozzá kell tennem azt, hogy ez az irodalom vagy szakleírás, a műszaki szaknyelven kívül legyen mentes minden műkifejezéstől. Az egyszerű dolgozók egyszerű nyelven szóljon, hogy a kisebb képzettségűek is meg tudják érteni és el tudják sajátítani belőle azokat az ismereteket, amelyeknek birtokában, általános termelésemelkedés érhető el. E munka igazi, mély értelmének abból kell fakadnia, hogy ebben az országban tudós, mérnök és kétkezi dolgozó egyaránt átérzi a szocialista tudomány elsajátításának fontosságát A rákellenes küzdelem a Szovjetunióban Részletek Szapozskov szovjet professzor felszólalásából a Magyar Tudományos Akadémia Ünnepi Hetén A daganatok problémája már régen is érdekelte az orosz tudósokat. Az első sikeres (állaton történt) daganat-átültetést 1877-ben Msztiszláv Novinszkij végezte Pétervárott, tehát jóval Hanau, Morau és Jensen (1889, 1891, illetve 1901) ilyirányú munkái előtt. A múlt század végén és a XX. század elején orosz szerzők számos értékes munkát írtak a rosszindulatú daganatok gyógykezeléséről. 1903-ban Moszkvában Levsin és Zikov kezdeményezésére létrehozták az első, daganatos betegek gyógyítására szolgáló Orosz Intézetet. 1910-ben jelent meg N. M. Petrov nagy munkája: „Általános ismeretek a daganatokról“ címmel. A rosszindulatú daganatok elleni harc a forradalom előtt nem volt szervezett jellegű. A kapitalista országok minden kísérlete a rákellenes küzdelem megszervezésére kudarcba fulladt, mert a kapitalista egészségügy, amelynek lényege a magángyakorlat és a jótékonyság, képtelen a kérdés megoldására. A szovjet hatalom első napjaiban az egészségvédelem szervezése a proletariátus megbízható kezeibe került. Már 1918-ban, a polgárháború hevében Leningrádban létrehozták a nagy Röntgen- Radiológiai (besugárzási) Intézetet. Ez a 175 ággyal, legújabb röntgenfelszereléssel, rádiummal, laboratóriumokkal, ,poliklinikával rendelkező intézet nagy tudományos szervezőmunkát végzett. Szapozskov professzor előadása folyamán kibontakozott a szovjet hatalom által létesített intézmények széles hálózatának képe, amely intézmények hatalmas munkát fejtenek ki a rák gyógyítása és megelőzése terén. Konferenciák sora, miniszteri rendeletek foglalkoztak ezzel a nagyfontosságú kérdéssel. A Nagy Honvédő Háború idején, hamarosan a fasisztáknak az országból való kiverése után, még 1945 elején újult erővel indult meg a daganatellenes küzdelem; az újjászervező bizottság élén maga Molotov elvtárs állott. A továbbiakban Szapozskov professzor a rákellenes küzdelem jelenlegi szovjetunióbelli szervezetéről, intézményeiről és feladataikról beszélt. A hatalmas és kiterjedt, a legkorszerűbb tudományos színvonalon álló intézmények részletes ismertetése után a következőket mondta: Az ismeretek mai színvonalán a rákellenes küzdelem sikere nemcsak attól függ, hogyan szervezzük meg a már rákban szenvedő betegek gyógyítását és diagnosztikáját (bajmegállapítását), hanem jelentékeny mértékben a rák megelőzésétől is. A korszerű klinikai és kísérleti daganatkutatás abból a felfogásból indul ki, hogy majdnem minden rosszindulatú daganat és különösen a rák normális körülmények között nem egyszerre jelenik meg, hanem lopakodva, különböző tartalmú gyulladások, vagy heges talajok nyomán, amelyek, mint rák előtti állapotok játszanak szerepet. Éppen ezért a rosszindulatú daganatok megelőzése feltétlenül szükségessé teszi a radikális kezelést. Egyedül a leningrádi rákkutató intézet klinikáján megforduló rákos betegek tanulmányozása megállapította, hogy gyomorráknál 24.5, mellráknál 49.5, méhnyakráknál 50.5, végbélráknál 73.0, szájüregi ráknál 83.7, bélráknál 97.0 százalékban játszanak szerepet a rákelőtti betegségek. A rákos megbetegedésekből eredő halálozás csökkentésének leghatásosabb és alapvető módja tehát a rák előtti esetek és a rák korai formáinak aktív felderítése és gyógyítása. Ez elsősorban a posiklinikai ambulatóriumok, üzemi rendelők, női tanácsadók feladata, tehát azoké az intézményeké, ahová a betegek első ízben fordulnak gyógyellátásért. A rákellenes küzdelem második tényezője a gyakran és hosszan betegeskedők rendszeres gondozói megfigyelése és tanulmányozása, akiket a poliklinikák, ambulatóriumok üzemi rendelők tartanak nyilván. A rák megelőzése terén különösen hatásosan működnek a női tanácsadók „onkológiai megelőző rendelései", amelyek arra szolgálnak, hogy a szűrővizsgálatok során felderítsék a méh, mell, végbél stb. rosszindulatú daganatainak korai formáját. Ez a szervezési forma gyakorlatban bizonyította be létjogosultságát, működése óta soktízezer vizsgálat közül százával találtak asszonyokat, akiknél rákot, vagy rák előtti megbetegedést fedeztek fel. Ha ezer 35 éven felüli asszony közül csak egy tünetmentes mellrákot lehet felderíteni, a szűrővizsgálatok akkor is nagyjelentőségűek. A „megelőző rendelések“ szoros kapcsolatban vannak az onkológiai gondozókkal. Ezek feladata tisztán előzetes: a rákgyanús és rákos betegek felderítése és a megfelelő intézményekhez való továbbítása, ahol pontosan meghatározzák a diagnózist és a beteget megfigyelés alá veszik. A rák megelőzésében nagy jelentőségű a 35 éven felüli lakosság legalább évente kétszeri szűrővizsgálata Ez a megelőző vizsgálat egyike azoknak a szovjet egészségügyi rendszabályoknak, amelyek nem kampányszerűen, hanem rendszeresen folynak a különböző intézményekben. Az üzemek szűrővizsgálatát szervezési munkával kell kezdeni: a gondozó az üzemi párt- és szakszervezeti vezetőkkel, az üzemi rendelő egészségügyi gondozóival, az üzemi vöröskereszt-aktívával összeállítja az üzem, műhely szűrővizsgálati tervét, azoknak az előadásoknak a tervét, amelyek a rák előtti állapotok ismertetésére, a szűrővizsgálatok jelentőségére vonatkoznak. Szükséges, hogy az üzemi újságok széles körben foglalkozzanak a szűrővizsgálatokkal. A felfedett rákos vagy rákgyanús betegeket azonnal a gondozóba irányítják tanácsadás, gyógyítás, megfigyelés céljából. A szűrővizsgálatok befejezése után a gondozó az egészségügyi részleg vezetőjével feldolgozza a vizsgálatok anyagát, amelynek eredményét köztik az egészségügyi ügyosztállyal, az üzemmel, az orvosok poliklinikai konferenciájával. Az eredmények alapján a szükséghez mérten az orvosi részleg az üzemvezetőséggel együtt megfelelő rendszabályokat alkalmaz az egyes munkáscsoportok munkafeltételeinek megjavítására. A falusi, járásiközpontokban kívánatos a nők szűrővizsgálatának bevezetése a végbél-, emlőrák korai formáinak felderítése céljából. Sikeres eredményt ez csak a lakosság között végzett széleskörű felvilágosító munka alapján adhat. A lakosság között rákellenes propagandát végeznek az összes g vógyító intézményeken, klubokon, a járási és, helyi újságokon, előadásokon, stb. keresztül. A tömeges és egyéni propagandát nem elriasztó formában, hanem olyan érthető alakban kell folytatni, amely az egész lakosság figyelmét felkelti. Csak a rákos intézmények helyes szervezése, elegendő orvos-onkológus szakember, a széles orvostársadalom feltétlen bevonása — úgy, ahogy ez a Szovjetunióban történik — oldhatja meg jelenleg a rákellenes küzdelem problémáját, mind a rák megelőzése, mind pedig gyógyítása szempontjából 3 A magyar-román kulturális egyezmény keretében december 10-től Magyar-Román Barátsági Hét lesz Budapesten és vidéken. A Barátsági Hét folyamán román kormányküldöttség, és munkásküldöttség, ének- és táncegyüttes, tudósok, írók, előadóművészek érkeznek Magyarországra. Román könyvek jelennek meg magyar fordításban, román színdarabokat és filmeket mutatnak be. A Magyarországon megrendezésre kerülő Barátsági Hét célja — ugyanúgy, mint a Bukarestben szeptemberben megrendezett Román Magyar Barátsági Hété — a két nép barátságának elmélyítése, a két nép kultúrájának és művészetének széles körben való megismertetése. December 10-én kezdődik Budapesten és vidéken a Magyar-Román Barátság Hete