Szabad Nép, 1951. február (9. évfolyam, 26-50. szám)
1951-02-05 / 29. szám
TO SZALAD NÉP VASÁRNAP, 1951 FEBRUÁR 4 Békéért harcoló csehszlovák emberek között Egy hete érkeztem haza Csehszlovákiából, ahol január 20—21-én, a csehszlovák nép első békekongresszusán vettem részt. A kongresszus után Kelet-Szlovenszkóban jártam. Ott voltam Kassán, Moldován azokon a békegyűléseken, amelyeken a kongresszus határozatait ismertették. Jártam Kstadnóban, a hatalmas kohászati üzem munkásai között. A kongresszus napjai, a tanácskozások lelkes, harcos órái, a csehszlovák nép békeakaratának elemi erővel feltörő ezer megnyilvánulása — felejthetetlen élményeket és emlékeket jelentettek számomba. Vállalások, üdvözletek, levelek Prágában, a vinohrády sportcsarnokban ülésezett a kongresszus, melyre az ország minden részéből elküldte küldötteit a nép. Találkoztam itt a Gottwald, Zápotocky és Fierlinger elvtársakról elnevezett bányák munkásaival, akik bányásztársaik üzenetét hozták: ez évben öt százalékkal több szenet adnak az országnak, mint amennyit tervük előírt a békéért. Találkoztam Borovková Kveta munkásnővel, aki elmondotta, hogy a békekongresszus tiszteletére 267 százalékra teljesítette normáját. Hallottam Sztalencsik földműves jelentését: az eperjesi körzetben a dolgozó parasztok új tszcs-ket alakítanak — a békéért. Hallottam az írókat, a tudósokat, művészeket, az egyházak képviselőit és családanyákat, akik megfogadták: minden erejükkel küzdenek a békéért. S nemcsak ők fogadták: velük együtt az egész ország. Két napon keresztül, míg a kongresszus ülésezett, az elnöki asztalhoz szüntelenül áradtak a dolgozók által írt békekötelezettségvállalások, üdvözletek, levelek. A két nap alatt több mint hétezer üdvözlőtávirat érkezett, s Roza Jirkala, a pardubucei kerület küldötte egymaga 15 ezer kötelezettségvállalást és 5 ezer levelet adott át a kongresszus elnökségének, melyet kerülete dolgozói és iskolásgyerekei írtak. Gottwald elvtárs levelet intézett a kongresszushoz, melyet tomboló tapsvihar és lelkesedés közepette olvastak fel. .,A kongresszus az egész világ előtt kinyilvánítja, hogy a csehszlovák nép minden erejével részt vesz a béke megőrzéséért vívott harcban”. Karel Doulac, a CKD Sokolovo élmunkása így mondta ezt: „A békének mindig sok barátja volt. Ma azonban a békének nemcsak barátai, hanem elszánt harcosai is vannak£s bejelentette: üzemében a dolgozók az év első negyedében nyolc mozdonyt, 10 traktort, 2 nagy kotrógépmotort és sok más gépet készítenek a terven felül. Építik a hazát, erősítik a békét. Novikov elvtárs ifjú barátai A csehszlovák dolgozók őszinte, testvéri szeretettel fogadták a kongresszuson részvevő külföldi küldötteket. A kongresszust követő napon résztvettünk egy fogadáson. Eljött ide az egyetemi ifjúság énekkara — s meglepetésül —, valamennyi küldöttnek saját nyelvén, saját népdalait énekelték. Elsőnek Novikov egy szerzeményét — azután lengyel, román, bolgár, francia, magyar népdalokat. Később táncoltunk — vendéglátók és küldöttek együtt: román zsebkendőtáncot, magyar csárdást, szlovák táncot. Szeretettel fogadtuk valamennyiünket — de le sem lehet írni azt a hatalmas ünneplést, a mélységes szeretet ezernyi megnyilvánulását, melylyel a Szovjetunió két küldöttét, Novikov és Alekszej Szurkov elvtársakat elárasztották. Mindenütt viharos ünneplésben részesítették őket. Mindenki beszélni akart a szovjet emberekkel. Az egyetem énekkarának ifjú vezetői szinte „elrabolták” a fogadáson Novikovot, a világhírű zeneszerzőt, alig akarták elengedni maguk közül és másnap már korán reggel eljöttek a szállodába, folytatni a beHogy a csehszlovák dolgozókban mennyire vérré vált a kongresszus jelszava: „Építsd a hazát, erősíted a békét” — amerre csak jártunk, mindenütt tapasztaltam. A kassai és moldovai békegyűléseken olyan tömeg gyűlt össze, hogy be sem fértek a gyűlés helyiségeibe, az utcán álltak az emberek. Ezeken a gyűléseken ieszélgetést, Novikov nagy szeretettel, odaadással tanítgatta egész ottartózkodásunk alatt fiatal barátait. Az épülő ország A varsói békevilágkongresszuson járt küldöttek a csodálat hangján beszéltek Lengyelország hatalmas építkezéseiről. Csehszlovákiában közel sincsen annyi újjáépíteni való, mint Lengyelországban, de itt is mindenütt épül az ország. Prágától Kassáig utaztunkban mindenfelé építkezéseket láttunk. Csehszlovákiában új üzemek, lakótelepek épülnek, a termelőszövetkezetekben pedig országos mozgalom indult: ez évben új, modern istállókat építenek mindenütt. Kassán minden dolgozó megkérdezte: látták-e már büszkeségüket, az épülő keletszlovákiai gépgyárat? Nagy szeretettel beszélnek róla s minden nap figyelik: hogyan épül? Mi is megnéztük , már alakulnak az új, hatalmas mű körvonalai, s az egész építkezés a Dunai Vasmű építkezéseire emlékeztet. „Felszabadult háztartás ’ ,,Felszabadult háztartás" néven érdekes és újszerű mozgalmat kezdeményezett a Csehszlovák Nőszövetség. Az állam segítségével olyan vállalatokat hoztak létre, melyek az asszonyokat valóban felszabadítják a háztartás rabságától. A falvakban mindenütt ellátják a mosást, vasalást. A vállalatokat itt a tszcs-khez kapcsolták, s a tszcs tagjai kedvezményeket kapnak. Városokban szinte mindent elintéznek ezek a vállalatok. Például: a mosás-vasaláson kívül kitakarítják a lakást, házhoz szállítják a kész ebédet, elintézik a bevásárlást, gondozónőt küldenek a gyerekek mellé, ha a szülők este szórakozni mennek — és így tovább, fel sem lehet sorolni minden tevékenységüket. A nagyobb városokban már — mint Brnoban és Kassán — alig akad család, amelyik ne a vállalatoknál végeztetné el a főzést, mosást. A fiatal mozgalom egyre nagyobb népszerűségnek örvend a csehszlovák asszonyok körében, akik közül mind többen végezhetnek így termelő munkát. Külön szeretnék beszélni arról, ami egész utamon végigkísért; a csehszlovák dolgozóknak a magyar nép iránt érzett meleg, testvéri szeretetéről. Moldován az iskolások magyar dallal köszöntöttek. Kladnóban körülvettek a kohászati üzem dolgozói s a magyar munkások teljesítményei, munkája felöl kérdeztek. Ismerik Margóczi elvtárs, s a legjobb magyar sztahanovisták nevét. Akik közülük már jártak országunkban, együtt üdültek élmunkásainkkal, üdvözleteiket küldték magyar barátaiknak. Fucsikova asszony, aki néhány héttel ezelőtt járt nálunk, elragadtatással mesélt mindenkinek arról, hogyan fogadták őt egyik állami gazdaságunk dolgozói, mennyire testvérüknek tekintik a magyarok a csehszlovák embereket. S a csehszlovák dolgozók is szeretik, becsülik magyar barátaikat. A prágai békekongresszus lelkes, forró óráiban gyakran kellett gondolnom a magyar békekongresszusra. Nemcsak azért, mert itt is ugyanúgy láttam az egyenruhába öltözött bányászokat, a fejkendős parasztasszonyokat, a néphadsereg küldötteit — de mert minden szó, minden tett azt juttatta kifejezésre, hogy a csehszlovák népet ugyanazok a célok vezetik, ugyanazok a tettek lelkesítik, mint a miénket. Itt is , ha a béke megvédéséről beszélnek, jobb, áldozatosabb munkát értenek alatta. S a béke itt is a forrón szeretett Sztálin nevével jelent egyet. Benke Valéria A kassai és moldovai békegyűlésen mertették a békekongresszus határozatait, s a felhívást, melyet a kongresszus intézett a csehszlovák néphez: „A béke ügyét legjobban azzal szolgáljuk, hogy békekötelezettségeket vállalunk, megsokszorozzuk törekvésünket Köztársaságunk építésében. Hazánk a béketábor elválaszthatatlan része. Minél erősebb lesz, annál inkább erősödik ez a hatalmas tábor is." A felhívásra nyomban, ott a gyűléseken tettek újabb kötelezettségvállalásokat a legkülönbözőbb foglalkozású emberek. Meleg, testvéri szeretet a magyar nép iránt „Olvassák e sorokban egy fiatal francia paraszt testvéri üdvözletét" Ezt a levelet Gaston Viens francia dolgozó paraszt, a SZÖVOSZ küldöttgyűlés egyik külföldi vendége intézte a Szövetkezetek Országos Szövetségéhez. KEDVES ELVTÁRSAK! Elnézést kérek, amiért nem írtam korábban — de visszatérve sok munka várt rám. Amióta hazaértem sok kérdést intéztek hozzám utazásomról és magyarországi tartózkodásomról. Több gyűlésen beszéltem az Önök eredményeiről, nehézségeikről és sikereikről. Beszéltem a dolgozók jó életviszonyairól — mindarról, ami az Önök igaz barátait, a francia dolgozókat érdekli. Nem feledkeztem meg arról sem, hogy beszámoljak a magyar szövetkezetek vezetői, a magyar dolgozók részéről tapasztalt fogadtatásról, ami népeink barátságát híven tükrözte vissza. Elmondottam, hogy ott Magyarországon olyan szeretettel láttak el, mint a saját családomban. Igazán otthonosan éreztem magam. Elmondtam azt is, hogy éreztem: a meleg fogadtatás nemcsak nekem szólt, hanem egész népünknek, minden becsületes franciának. Ma nagy csatát kell megnyernünk , a béke harcát, a nyugatnémet felfegyverzés elleni küzdelmet; meg kell hiúsítanunk az amerikai imperialisták e bűnös törekvését, amely a világbékét veszélyezteti. Marseilleben részt vettem a dolgozók nagy tüntetésén, amellyel Eisenhower érkezése ellen tiltakoztak. E tüntetésnek az is célja volt, hogy megakadályozza, hogy városunk legyen a náciknak szánt fegyverek kirakodóhelye — azoké a fegyvereké, amelyeket szövetségeink a francia nép szövetségesei, a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen akarnak felhasználni. Ugyanekkor országszerte tüntettek a dolgozók. Parisban 2500 béketüntetőt tartóztattak le és a „szabadság nevében“ ütlegelték őket. De hiába az erőszak — semmi sem fogja a béke erőit harcukban megállítani! Csak néhány szót akartam írni önöknek — elmondani, amit hazámba visszatérve érzek. Megmondani, hogy magyarországi tartózkodásom erőt ad nekem, erőt ad nekünk, mert láthattam és elmondom mindenkinek, hogy az általunk követett cél megvalósítható, s mindaz, amit Magyarországon a Párt, a népi demokrácia a dolgozóknak nyújt, vigaszt és reményt jelent számunkra. Utazásomon sokat tanultam és a magyar munkások, a magyar parasztok példája is segíteni fog bennünket. Elvtársaim, olvassák e sorokban egy fiatal francia paraszt testvéri üdvözletét, aki magyarországi útját sohasem fogja elfelejteni. Elvtársi üdvözlettel: GASTON VIENS, Mas de Paniers Sait Remy de Provence Vouches du Rhone (Franciaország). Miért nincs kultúrotthon és mozi Perkátán?K edves Elvtársak! Perkáta községben a kultúrfejlesztés terén nagy hiányosságok vannak és ennek a kiküszöbölésére hívjuk segítségül a Szabad Népet. Amióta a perkátai községi tanács megalakult, többször foglalkozott azzal a problémával, mi az oka, hogy a községnek, amely 5300 személyt számol s lakóinak nagy része dolgozó parasztokból áll, nincs lehetősége, hogy kultúrájának fejlesztésére megfelelő mozi, vagy kultúrház álljon rendelkezésére. A községben van megfelelő nagyságú kultúrház, de az épület igen rossz állapotban van. Rendbehozására kormányzatunk 1950 őszén 18.500 forintot biztosított az állami terv keretén belül. Ezt az összeget a fejér megyei Beruházási Nemzeti Vállalat részére a legjobb tudomásunk szerint még 1950-ben meg is küldték. De ezideig semmi egyéb intézkedés nem történt. A Beruházási Nemzeti Vállalat kiküldöttei egymást váltva meg-meglátogatják ugyan Perkáta községet, minden egyes kiküldött megméri az épületet kérésziben és hosszéiban és a költségvetések sorozatát kérik a helyi kisiparosoktól. Félő, hogy ezek a kiszállások a kultúrház építésére kiutalt összeg terhére történnek, nem beszélve arról, hogy a kiszállások tömkelegétől még Perkáta község tanulásra és fejlődésre szomjas dolgozó népének kultúrháza nem lesz. Hasonló a helyzet a mozival is, melynek kapui 1950 április folyamán bezáródtak, mert az épület állapota nem megfelelő. A községi tanács végrehajtó bizottságának érdeklődésére a vállalat helyi gazdaságvezetője azt a felvilágosítást adta, hogy a MOKÉP által már 1950 második negyedében 40.000 forintot irányoztak elő az épület rendbehozására. De ez a rendbehozás mindmáig elmaradt. Az épületben a berendezés és vetítőgép egyébként teljesen használható állapotban van. A legközelebbi vasútállomás Perkátához 8 kilométerre van. A főváros megközelítése csak autóbuszon lehetséges, melynek viteldíja 31 forintba kerül oda-vissza. A fővárostól, a fővárosi kulturális lehetőségektől tehát Perháza eléggé távol esik. Az ifjúságnak szórakozási lehetősége a téli időben megfelelő kultúrház és mozi hiányában mindössze annyi, hogy a kocsmában, vagy jobb esetben a nagyobb tömegek összejövetelére nem alkalmas MNDSZ-helyiségben tánccal tölti el szórakozásra szánt idejét. Mondani se kell, hogy a kocsmai szórakozás nem a legjobb hatású a fiatalság számára. Községünk területén három termelőszövetkezeti csoport, egy gépállomás és több szocialista üzem van. Beszolgáltatás terén az adonyi járásban első és második helyen vagyunk, tehát joggal elvárják dolgozóink: a tanács végrehajtó bizottsága a tőle telhető legjobban támogassa azt a kérést, hogy ezek az állapotok a lehető leg- s rövidebb időn belül megszűnjenek. Kérjük a Szabad Népet, hogy a perkátai dolgozó nép érdekében legyen a tanács segítségére. Elvtársi üdvözlettel: Hankó Ede, a községi tanács elnöke, Listár Sándor, a községi tanács titkára. A Szabad Nép munkatársa elutazott Perkátára, hogy megvizsgálja a panaszt. Amikor a községbe érkezik valaki, hogy a kultúrotthon, vagy a mozi ügyéről érdeklődjön, a dolgozók már bizalmatlanul, hitetlenkedve fogadják. Mi ennek az oka? Az utóbbi hónapok során ebben a kérdésben sokszor becsapták őket. Voltak ott a megyei népművelési bizottságtól, a fejér megyei Beruházási Nemzeti Vállalattól, a székesfehérvári MOKÉP- kirendeltségtől és a MOKÉP budapesti központjától is. A kiszállások eredménye mindig az volt: a mozihelyiség jelenlegi állapotában nem alkalmas arra, hogy üzembe helyezzék. Kapnak majd másik mozit, a kultúrházat rendbe lehet hozni, s erre rövidesen sor is kerül. A perkátai dolgozók még 1950 májusában felajánlották, hogy társadalmi munkában végeznek el az építkezéssel kapcsolatos fuvarozási és egyéb munkákat. Megvolt az építkezéshez szükséges pénz is. Még 1950 július 31-én utalták át Székesfehérvárra a fejérmegyei Beruházási Vállalathoz. A fejérmegyei Beruházási Vállalat vállalta, hogy a pénzt rendeltetési céljára 1950 december 31-ig fel is használja. A MOKÉP 1950 április óta ígérgeti más megfelelő helyiségben „városi jellegű mozi” építését. Az ígért határidők többszörösen lejártak, mégsem épül Perkátán sem a kultúrotthon, sem a mozi. Elindult két akta 1950 első felében és akták maradtak, elintézetlen papírok maradtak a mai napig. Lélektelenül, bürokratikusan kezelte a fejér megyei Beruházási Vállalat az ügyet és lélektelen, bürokratikus volt a MOKÉP ügykezelése is. Khilenberg János, a fejér megyei Beruházási Vállalat vállalatvezetője azt mondja: „Én úgy tudom, a kőművesmunka már kész és minden egyéb munkát kiadtak az iparosoknak, így tájékoztatott Pintér János is, a műszaki osztályról, aki az ügyet intézi.” Előkerül a perkátaikultúrotthon endossziéja. Rövidesen kiderül, hogy egyetlen iparossal kötöttek csak eddig szerződést. Kovács István perkátai asztalossal, de mert nem kötöttek szerződést például kőművessel, az asztalos sem tudta elkezdeni a munkát. Pintér István félrevezette felettesét és a vállalatvezetőt hagyta magát félrevezetni. A perkátaimozi ügyében megkerestük Szűcs Istvánt, a MOKÉP székesfehérvári kirendeltségének vezetőjét. Azt mondja, hogy a kirendeltségnek nincs rendelkezési joga, többször sürgette a budapesti központtól a perkátai mozi helyreállítását, rendszeresen kapott ígéreteket, de ezenkívül a mai napig semmi sem történt. A budapesti központ október 30-ig úgy-ahogy foglalkozott az üggyel. Október 30-án a fejér megyei kirendeltség jelentette, hogy „Perkátán nincs megfelelő helyiség mozi számára.” A MOKÉP központja belenyugodott abba, hogy egy község, amelynek korábban volt mozija, ezentúl filmelőadások nélkül marad. A Szabad Nép érdeklődésére közölték, hogy „felmerült az a gondolat, hogy Perkátán 1951-ben keskeny mozit létesítenek". Október 30-a óta több mint három hónap telt el, de úgy látszik ez az idő kevés volt ahhoz, hogy a gondolat valósággá váljék. A perkátai elvtársaknak igazuk van: bűnös hanyagság történt a kultúrotthon és a mozi építésével kapcsolatban. Azokat, akiknek ennyire fekszik szívén egy magyar község, a dolgozó nép kultúrája -— felelősségre kell vonni mulasztásukért. És meg kell találni a módját annak, hogy Perkáta mielőbb megfelelő kultúrotthonnal, mozival rendelkezzék! ,Kelencés Sándor cikkéből sokat tanultam" IT Kedves Szabad Nép! Én, a nádudvari Sztálin-termelőszövetkezet juhásza vagyok. Nagy érdeklődéssel olvastam a múlt héten a Szabad Népben Kelencés Sándor munkaérdemrendes juhász munkamódszerének leírását. Én eddig is igyekeztem jól dolgozni, de arra, hogy milyen szép és bonyolult mesterség a mienk, arra most jöttem rá igazán. Azt is éreztem mikor ezt a cikket olvastam, hogy az én munkámon is rajta van az ország, a Párt szeme. Én a múlt évben 5,20 kilós gyapjúnyírási átlagot, 113 százalékos juhszaporulatot értem el. Kelencés Sándor munkamódszeréből most megtanultam, hogyan érhetek el ennél is jobb eredményt m a magam, a termelőszövetkezetünk, sőt az egész ország javára. Kelencés Sándor munkamódszerének megismerése nyomán máris változtattam egyet-mást. Most jöttem rá igazán, hogy mennyi látszólag apró dolog biztosítja a sok gyapjút. A cikk olvasása után rögtön megjavítottam a juhszállás ablakait, amelyek szalmával voltak betömve , üveget raktunk a helyébe. Elhatároztam azt is, hogy beszélek a csoport elnökével. Megbeszélem, hogy a juhok számára is termeljünk szénát. Ne fordulhasson többé elő, hogy a téli takarmány nincs minden állat számára biztosítva. Én is foglalkoztam már azzal a gondolattal, hogy az ikerellésekkel növeljem a szaporulatot. Azonban az ikerbárányok nálam csenevészek maradtak. Ennek az okát is csak most értettem meg. Én is törekedtem arra, hogy minél több ikerbárány legyen de nem jöttem rá arra, ami igen egyszerű: ha két bárány van, egyre egyre kevesebb tej jut és azt, ami elmarad, jó takarmánnyal kell pótolni Ezért nem sikerült nekem az ikerbárányok jó felnevelése. A másik dolog, ami különösen megragadta figyelmemet a cikkben, hogy helyes kiválasztással, párosítással még többre lehet menni. Most már legközelebb én sem a régi módon csinálom, hanem osztályozom az anyákat és a kosokat és úgy választom őket össze, hogy az utódaik minél nagyobb gyapjúhozamra legyenek képesek. Az is nagyon tetszett nekem, hogyan siet segítségére a haladó tudomány a juhásznak. Régen az urasághoz is jártak szakértők, de nem velünk, dolgozókkal tárgyaltak, hanem a gazdatiszttel. Ez azután megparancsolta nekünk, hogy ezt vagy azt így és úgycsináljuk, de sohasem magyarázta meg, hogy miért kell úgy csinálni. így aztán nem csoda, hogy én is csak azt tudom, amit az apám rámhagyott és amit magam tapasztaltam. Mióta azonban a termelőszövetkezetben vagyok, szakkönyvekhez is hozzájutok, részt veszek időnkint egy-egy értekezleten, találkozom más juhászokkal. Most, a felszabadulás óta eltelt néhány év alatt, különösen pedig a termelőszövetkezetben többet tanultam, mint azelőtt tíz esztendeig. Még mindig van azonban olyan dolog, amit nem értek elég jól. Éppen ezért szeretnék hallani az ikerellésről, az ikerbárányok felneveléséről és az évente kétszeri elletésről. Ezért szeretném azt, hogy valamelyik tudós ide is ellátogatna Én mindezeket, amit itt említettem és Kelencés módszerét általában megvalósíthatónak tartom, azonban nem ismerem elég jól a módszereket. Kelencés Sándor cikkéből sokat tanultam és ami az ő módszerében új a számomra, azt pontról pontra meg is fogom valósítani. Dobi Sándor, a nádudvari „Sztálin''-temetőszövetkezet juhásza. Ifjúsági filmmatinék lesznek vasárnaponként Február 4-től kezdve vasárnap de előttönként a főváros csaknem valmennyi kerületében egy-egy mozikön délelőtti ifjúsági előadást tart. III. és XII. kerületben két-két filmszínház rendez vasárnap délelőtti ifjúsági matinét. A csoportos látogatások esetén ifjúsági matinék helyára 1 forint.