Szabad Nép, 1951. július (9. évfolyam, 152-177. szám)
1951-07-01 / 152. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK1 SZABAD NÉP ÜDVÖZÖLJÜK AZ ORSZÁGOS GYERMEKKONFERENCIÁT !...................................................................................................... ■ MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM ARA 50 FILLÉR VASÁRNAP, 1951. JÚLIUS 1 A múlt héten jelent meg a minisztertanács határozata az 1951/52. évi terménybegyűjtésről. A határozat Népköztársaságunk Elnöki Tanácsának a begyűjtésről szóló törvényerejű rendeletén alapul és annak gyakorlati végrehajtására adja meg az útmutatásokat. Kormányzatunk elhatározása, hogy a termények begyűjtésének előestéjén minisztertanácsi határozatban jelölje meg a feladatokat, mutatja, hogy a terménybegyűjtés, melyet már a törvényerejű rendelet egyik legfontosabb állami feladattá tett — döntő jelentőségű kérdés, országos ügy, az egész dolgozó nép ügye. A népgazdaságunkban végbement 'gyökeres változásokkal együtt alapjában megváltozott a terménybegyűjtés és annak jelentősége is. A terménybegyűjtés nem szükségintézkedés, amelyet a kormányzat állami készletek teremtése végett foganatosít. A terménybegyűjtés a kibontakozó szocialista tervgazdálkodás szerves része, egyik legjelentősebb népgazdasági intézkedésünk, amely hivatva van egyrészt szilárd élelmiszer- és nyersanyagbázist biztosítani fejlődő népgazdaságunknak, másrészt a javak munka szerinti elosztásának szocialista elvét megvalósítani és végül kialakítani a város és a falu, a munkásság és a parasztság között a kölcsönös gazdasági kapcsolatok és együttműködés új formáját, ami általában a szocializmus építése, de különösen a mezőgazdaság szocialista átalakítása szempontjából szinte felmérhetetlen jelentőségű. A térülménybegyűjtésnek tehát messzemenő gazdasági és politikai jelentősége van: népi demokratikus államhatalmunk kifejlődésének megfelelően újat jelent falusi gazdaságpolitikánkban, átmenetet a parasztság és az állam közötti kapitalista viszonyból, a parasztság és az állam közötti szocialista viszonyra. Ez adja meg a terménybegyűjtés nagy horderejét és magyarázza meg azt, hogy törvényerejű rendelet fekteti le alapelveit, majd minisztertanácsi határozat jelöli ki ,részletesen a tennivalókat. A határozat mozgósítja egyénileg dolgozó és termelőszövetkezeti parasztságunkat a nép államával szemben fennálló és a törvényerejű rendeletben lefektetett kötelezettségeinek pontos és maradéktalan teljesítésére. Ugyanakkor a határozat a begyűjtő szerveket is mozgósítja és előírja számukra a végrehajtandó kötelező erejű rendelkezéseket. Az idén a terménybegyűjtés hatalmas feladat lesz, amely az élelmezési minisztérium, a tanács-apparátus, a begyűjtő szervek és vállalatok, valamint a társadalmi szervezetek részéről a legmesszebbmenő erőfeszítéseket követeli. Esztendők sorának gyenge termése után, mint az aratás és a próbacséplések eredményei mutatják, rég nem látott gazdag termést takarítunk be. Egész dolgozó parasztságunk annak idején helyesléssel fogadta a terménybegyűjtésről kiadott törvényerejű rendeletet, pedig akkor még nem láthatta a terméskilátásokat. Ma, rég nem látott bő termés idején, sokkal könnyebben eleget tud tenni kötelezettségeinek, mint arra számított. A terménybegyűjtés elé nemcsak az illetékes szervek és a parasztság, hanem az egész ország is nagy várakozással tekint. A gazdag termés sikeres begyűjtése élelmezésünk terén számos probléma megoldását, komoly nehézségek leküzdését segítheti elő. Vannak ilyen problémáink és nehézségeink? Meg kell mondani, hogy vannak! De hogy világosan lássuk a természetüket és leküzdésük útját, azt is meg kell mindjárt mondani, hogy ezek a nehézségek nem visszafejlődésből, gazdasági bomlásból fakadnak, hanem népgazdaságunk példátlan fellendüléséből, iparunk gyors fejlődéséből. Iparunk fejlődése több ipari nyersanyagot követel, gyorsan növő ipari lakosságunk több húst, zsírt, tojást, tejet. A falu is jobban táplálkozik. A mezőgazdasági termelés, bár növekszik, de mégsem tud lépést tartani a fokozódó követelményekkel. Nehézségeink tehát népgazdaságunk növekedéséből fakadnak, ami azt jelenti, hogy átmeneti jellegűek, hony kilátásaink ,a leküzdésükre egyre nagyobbak, mert népgazdaságunk fejlődése gyorsan létrehozza azokat az erőket és feltételeket, amelyek a nehézségek megszüntetéséhez szükségesek. Valamennyiünk szeme láttára, szinte napról napra nőnek ki a földből a gyárak és üzemek, amelyek az új munkások tíz- és százezreit foglalkoztatják, akik tegnap még a mezőgazdaságban foglalkoztak és önellátók voltak, ma pedig a városi üzemekben már állami készletekből kell élelmezésükről gondoskodni. A szocialista ipar gyors fejlődése tehát új, nagy élelmiszermennyiségeket követel, viszont több műtrágyát, növényvédőszert, mezőgazdasági gépet is ad. Az egymást követő aszályos esztendők komoly leckéje megtanított bennünket arra, hogy fokozottabb jelentőséget tulajdonítsunk a tartalékolásnak, hogy sem az időjárás szeszélyei — se szárazság, se eső, se más körülmény —, ne érjenek készületlenül bennünket. De a tartalékok képzése is komoly élelmiszermennyiségeket követel. A nehézségek alapvető oka abban van, hogy fejlődő népgazdaságunk növekvő szükségleteivel élelmiszertermelésünk alapja, mezőgazdaságunk nem tud lépést tartani, mert az egyéni kisparaszti gazdálkodás mellett" a termelés szűk korlátok közé van szorítva, nem tud fejlődni a kívánt mértékben. A nehézségek olyan mértékben fognak csökkenni, amilyen mértékben dolgozó parasztságunk a kistermelésről át fog térni a szocialista nagyüzemű, szövetkezeti gazdálkodás útjára. Mivel pedig a mezőgazdaságban a fejlődés iránya a termelőszövetkezet, tehát a nagyüzemű termelés és az áttérés üteme is egyre gyorsuló, nyilvánvaló, hogy a növekedésből fakadó nehézségeink biztosan és hamarosan meg fognak szűnni. De vannak másfajta nehézségeink is. Népgazdaságunk fejlődésének jelenlegi szakaszán a mind szőkébb korlátok közé szoruló kapitalizmus és a gyorsan fejlődő és erősödő szocializmus között egyre élesebbé válik az osztályharc. Ez a harc számos területen folyik, de sehol sem olyan élesen, mint az ország élelmezése terén. Ez az a terület, ahová külső és belső ellenség a legnagyobb erőfeszítéseket összpontosítja, mert jól tudja, hogy minden nehézség, amit elő tud idézni, a dolgozó népet a legközvetlenebbül és a legérzékenyebben érinti. Az elmúlt esztendő tanulságai, amelyeket valamennyien közvetlen személyes tapasztalatból ismerünk — vásárlási láz előidézése, árfelhajtás, áruelvonás, sorbanállás, feketevágások, stb. — mutatják, hogy az ellenség mi mindent el nem követett, hogy nehézséget támasszon népi demokráciánknak. A szervezett ellátás bevezetésével számos területen gátat vetettünk az ellenség tevékenységének. De ahhoz, hogy gyökeresen felszámoljuk népi demokráciánk ellen az élelmezési nehézségeken keresztül irányított ellenséges aknamunkát, egész dolgozó népünk támogatása szükséges, lássák világosan és tisztán a nehézségek okait és segítsenek kiküszöbölni azokat. A Párt, a kormányzat, de személyesen maga Rákosi elvtárs is figyelmeztette az ország lakosságát: ne egye meg a holnapot Az ellenség azt akarja: máma hopp, holnap hopp! Ezt igyekezett elérni a kenyérellátás terén, amit a kenyérjegy bevezetésével hárítottunk el. Mi történt? Az, hogy nemcsak az ellátatlan lakosság, hanem az őstermelői fejadaggal rendelkezők jelentős rétege is — elsősorban a kulákok —, állami lisztből sütött pékkenyeret vásároltak, sőt a jószágállománnyal is azt etették a drága takarmány helyett. Ez azt jelentette, hogy a fogyasztás jelentősen megnövekedett, az állami készletek gyorsan fogytak, az őstermelőknél pedig megmaradtak a fel nem használt liszt- és gabonakészletek. A kenyérjegy bevezetése akadályozta meg valóban, hogy nem ettük meg a holnapot és kenyérellátásunkban nem álltak be zavarok. Sokkal nehezebb a helyzet a húsellátás terén. Itt valóban elmondhatjuk, hogy megettük a holnapot. Jelenleg a rendes húsellátásból az a mennyiség hiányzik, amit tavaly megettünk. Soha az országban annakelőtte egyetlen esztendőben sem vágtak annyi sertést és malacot, szarvasmarhát és borjút, mint tavaly. Húsellátásunk mai hiányosságai tehát elsősorban a rossz takarmánytermés következményei. Tudjuk, hogy a tavalyi szárazság miatt rendkívül rossz volt a kukorica és egyéb takarmánynneműek termése. Emiatt a takarmány nélkül maradt gazdák tavaly augusztus végétől tömegesen vágták le vagy dobták piacra azokat az állataikat, melyek jelentékeny részét a rendes takarmánytermés esetén felhizlalták volna. Vágóhídjaink ezekben a hónapokban három műszakban, éjjelnappal dolgoztak és alig győzték levágni a piacra kerülő rengeteg állatot. Amikor ez év februárjában állatszámlálást tartottunk, kiderült, hogy a disznók száma háromnegyed év alatt 2 millióval csökkent és ami még súlyosabb, az anyakocák száma is egyharmadával csökkent. Megyénként 15—20 százalékkal csökkent a szarvasmarha, különösen a tehenek száma. A tavalyi szárazság két esztendővel vetette vissza állattenyésztésünket. Amíg szeptember—októberben húsbőséggel küzdöttünk, tavasszal megjelent a húshiány, amelybe természetesen belekapcsolódott a spekuláció és feketevágásokkal tovább kezdte apasztani a megtizedelt állatállományt. Ha ekkor kemény rendszabályokkal közbe nem léptünk volna, úgy nemcsak a minimális hússzükségletet nem tudtuk volna biztosítani a dolgozó nép számára, de annyira lecsökkent volna állatállományunk is, hogy esztendőkig nem tudtunk volna ezen a téren rendet teremteni. Ez a magyarázata annak, hogy jelenleg sokkal kevesebb hús áll rendelkezésre fogyasztás céljából, mint amit az utolsó évben megszoktunk és amit a normális húsfogyasztásunk megkövetelne. Bár meg kell mondani, hogy még ez a szűkös fejadag is lényegesen több, mint például a gazdag Angliában, ahol a jóval kisebb adagokat sem friss húsban, hanem sózott, fagyasztott húsban, vagy konzervben adják ki. A mi viszonyaink között azonban jelenlegi húsadagjaink kicsik. A húsellátás terén fennálló nehézségeket súlyosbítja az, hogy amíg például a kenyérnél egy jó gabonatermés az aratás után azonnal megoldja a kérdést, a húsellátás terén az állattenyésztés sajátossága következtében ez nem megy ilyen könnyen, hosszabb időt igényel. Hogyan lehet ilyen körülmények között a húsellátást megoldani? Ha a meglévő jószágállományból anynyit vágunk, amennyi a tavalyi vagy tavalyelőtti mennyiséget biztosítja, akkor a tavalyi tömeges vágások miatt amúgy is lényegesen megfogyatkozott jószágállományunk rohamosan tovább csökkenne, tehát nemcsak a holnapot, hanem a holnaputánt is megennénk. A nehézségekből így nem tudnánk kilábolni, ellenkezőleg, állatállományunk csökkentésével olyan nehézségeket idéznénk elő, amelyeket belátható időn belül nem is tudnánk leküzdeni. Valójában így nem csökkentenénk, hanem növelnénk és állandósítanánk a húshiányt. Ezt a megoldást tehát mi nem javasoljuk. Kilábalni a nehézségekből gyorsan és biztosan csak úgy lehet, ha átmenetileg vállaljuk, hogy a múlt őszi és téli húsbőséget takarékossággal pótoljuk, még néhány hónapig kevesebb húst fogyasztunk. Ez alatt az idő alatt felfejlesztjük az állatállományt, amit az idei takarmánybőség is elősegít és amire messzemenő erőfeszítéseket teszünk, állami hizlaldáinkat megtöltjük süldőkkel és 4-5 hónapi gyorsított hizlalással már komoly sertéskontingenst adhatunk a fogyasztásnak. Ilyen módon lassan, de biztosan újra biztosítani tudjuk a lakosság teljes mértékű hússzükségletét. Mindenki tapasztalja, hogy a jó terméskilátások hatása alatt újra gyorsan szaporodásnak indult sertésállományunk — és mint a legújabb statisztikai próbafelvételek mutatják —, szarvasmarhaállományunk is. A jó árpatermés és a várható jó kukoricatermés reményében az idén sokkal több sertést fognak hizlalásra, mint bármikor a felszabadulás óta. Ennek megfelelően október végén és novemberben, amikor az újtermésű kukoricán felhizlalt baromfi és sertés megjelenik a piacon, gyorsan javulni fog a húshelyzet. Addig azonban meg kell elégedni a mostani húsadagokkal. A tavalyi rossz takarmánytermés dacára a begyűjtés jobb megszervezése következtében az idén Budapest és a városok piacaira 20 százalékkal több tojást és 22 százalékkal több tejet tudtunk biztosítani, mint tavaly, ami bizonyos fokig ellensúlyozta a húshiányt. Az aratás és cséplés hónapjaiban, júliusban és augusztusban, amikor a mezőgazdasági lakosság rendkívül el van foglalva, ezen a téren is lehetnek nehézségek. De szerencsénkre a bő zöldségtermés ezeken is át fog bennünket segíteni. Ismételjük tehát: vagy-vagy! Vagy ragaszkodunk a több húshoz és akkor hamarosan annyi sem lesz, mint most, vagy átmenetileg megelégszünk a mostani adagokkal, és akkor négy-öt hónap múlva túl leszünk a nehézségeken. A választás nem lehet nehéz. Megkönynyíti a nagyobb húsfogyasztásról való , átmeneti lemondást az, hogy tavasztól őszig a kitűnő termés következtében kerti vetemény, zöldség, burgonya bőségesen áll rendelkezésre. Olyan mennyiségek érkeznek a budapesti és a nagyobb ipari gócpontokba, hogy az államvasútnak komoly gondot okoz a forgalom lebonyolítása, mely már most csaknem eléri a tavalyi csúcsforgalmat, pedig a fő mezőgazdasági termények, a kenyér- és takarmánygabona szállítása még meg sem kezdődött. Rekordtermésre van kilátás paradicsomból és káposztából is. Begyűjtő és kereskedelmi vállalataink alig tudnak megbirkózni a bő terméssel. Munkájuk még sok kívánnivalót hagy maga után, de alapjában a piacokon és üzletekben bőséget tudtak teremteni és jó szervezéssel, a hibák kiküszöbölésével ezt a bőséget továbbra is biztosítani tudják. A bőséges zöldségtermés és felhozatal nemcsak a napi fogyasztást tudja messzemenően kielégíteni, hanem tartósító iparunk egész teljesítőképességét foglalkoztatja. Konzervgyáraink teljes üzemmel dolgoznak, hogy a tartósítás legkülönbözőbb módszereivel minél hatalmasabb zöldségmennyiségeket biztosítsanak a közfogyasztás számára. Zöldség- és burgonyaellátásunk terén tehát nem lehet panasz. Figyelembe kell venni azt is, hogy nemcsak állami begyűjtő szerveink által és a központi készletekből adott élelmiszermennyiségek kerülnek közfogyasztásra, hanem a termelők által piacra hozott élelmiszermennyiségek is. A termelők számára biztosított szabadforgalom és értékesítés lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy élelmezési helyzetünk, húsellátásunk terén mutatkozó átmeneti nehézségektől eltekintve, kielégítőnek mondható, kilátásaink pedig sokkal jobbal kecsegtetnek. Minden okunk megvan a bizakodásra, persze anélkül, hogy elhíznánk magunkat. A bő termés javarésze még nincs az állami begyűjtőraktárakban. A munka dandárja most következik! Dolgozó parasztságunk számára a kitűnő termés minden feltételét megteremti annak, hogy az állammal szemben fennálló, törvényes beadási kötelezettségének jobban eleget tegyen, mint bármikor a múltban. A tegnapi nappal megindult begyűjtési verseny országos visszhangja, dolgozó parasztságunk kötelességérzetének tömeges megnyilvánulása mind azt mutatja, hogy egyénileg dolgozó és termelőszövetkezeti parasztságunk eggyéforrott Pártunk és kormányunk célkitűzéseivel, a beadási kötelezettség becsületes teljesítésével és túlszárnyalásával. A tej-, tojás-, baromfibeadás már javában folyik. A második negyedév teljesítéséről most kell majd számot adniuk a termelőknek. Ezekből a termékekből megengedtük a szabadpiaci forgalmat, azzal a feltételllel, hogy a gazdák eleget tesznek beadási kötelezettségüknek. A szabadforgalom kétségkívül komoly anyagi hasznot jelent a parasztságnak. Ezt a kedvezményt mi továbbra is fenn akarjuk és fenn is fogjuk tartani, de csak azok számára, akik beadási kötelezettségüknek eleget tettek. A gazdák saját jól felfogott érdekükben cselekszenek tehát, ha hátralékaikat felszólításra nem várva sürgősen rendezik. Magukra vessenek azok, akik a jó tanácsra nem hallgatva elesnek a szabadforgalom előnyeitől és az elsőbbségtől az iparcikkvásárlás terén. Az ellenség persze nem nyugszik és mindent elkövet, hogy a hiszékenyebb, gazdákat beugrassza és szembeállítsa népköztársaságunk törvényeivel. A múltévi tapasztalatok meggyőzhették az ilyen gazdákat arról, hogy az államhatalom az effajta ellenséges próbálkozásokra a törvény szigorával lesújt. A félrevezetett gazdák mindig kárvallottjai voltak az ellenséges aknamunkának. A terménybegyűjtés fiatal államhatalmi szerveink, helyi tanácsaink nagy erőpróbája is lesz. Ilyen nehéz, szerteágazó és sokoldalú gazdasági, politikai és szervezési feladat előtt, mint amilyen az idei terménybegyűjtés, helyi tanácsaink még nem állottak. A felkészülés során végzett jó munkájuk azt mutatja, hogy az új begyűjtés sikeres lebonyolításával becsülettel ki fogják állni a próbát. Ehhez azonban munkájuk során három döntő kérdésben kell kiküszöbölni a még fennálló komoly hiányosságokat. Mindenekelőtt fel kell számolni az állami fegyelem terén még megmutatkozó lazaságot azáltal, hogy maradéktalanul érvényt szereznek a központi államhatalom intézkedés Gazdag termésünk begyűjtéséért írta: NAGY IMRE