Szabad Nép, 1951. július (9. évfolyam, 152-177. szám)
1951-07-01 / 152. szám
VASÁRNAP, 1951. JÚLIUS | SZABAD NÉP KÖSZÖNJÜK A PÁRTNAK, HOGY SEGÍTETT ELJUTNUNK A GAZDAG ARATÁSIG A felsőpakoryi termelőszövetkezetek küldöttsége Rákosi elvtársnál A felsőpakonyi „ új barázda” és „Törekvés” szövetkezetek földjén javában folyik az aratás. Dűlnek a dús kalászok az aratók kaszája nyomán — gazdag termést takarít be a két termelőszövetkezet. A tagok otthoni istállójában szépen gyarapodnak a tavasszal vásárolt üszők; van olyan is, amely már megellett és most tizenhat liter tejet ad naponta. A tagok most látják csak igazán, milyen érdemes volt megfogadni Rákosi elvtárs tanácsait, menynyire érdemes volt követni a Párt szavát, belépni a termelőszövetkezeti csoportokba. Néhány nappal ezelőtt a „Törekvés” termelőszövetkezetben valaki így szólt: — Mennyi mindent kaptunk mi már Rákosi elvtárstól! De szeretném megköszönni neki, de szeretném megszorítani a kezét! A gondolat elindult. A falu követet küldött Pestre: jöhetnek-e, beszélhetnek-e Rákosi elvtárssal, boldog életük kovácsával? És szombaton délelőtt — kezükben búzából font kosárral és égőpiros szegfűvel — beléptek Rákosi elvtárs dolgozószobájába. Jó egészséget, jó erőt kívánunk Rákosi elvtársnak! Nem nagy ez a szoba. S mégis, belefér az ország minden gondja, a dolgozó nép ezernyi ügyes-bajos dolga. Itt született a mi nagy ötéves tervünk, itt készültek Rákosi elvtárs beszédei, amelyek életünk részévé, cselekedeteink mozgatójává váltak. Úgy lép be ide az ember, mint aki hazamegy. És úgy fogadja őt Rákosi elvtárs, mint egy édesapa. Most is névszerint kérdezi: „Tóth elvtárs?’’ — „Tar elvtárs?” — Kezet szorít mindegyikükkel és észre sem veszik, elmúlott az elfogódottság, úgy beszélgetnek, mintha a szövetkezet irodájában lennének. Elöljáróban persze elmondják, miért jöttek. Garló István, a „Törekvés” intézőbizottsági tagja az ünnepi szónok. — Üdvözletét küldi Felsőpakony népe! Jó egészséget, jó erőt kívánunk Rákosi elvtársnak további munkájához. Ezt a kis szerény búzakosarat hoztuk. Benne van egész csoportunk hálája, köszöneté, azért a sok jóért, amit Rákosi elvtárstól kaptunk. Megfogadjuk, igaz érzéssel, erősen dolgozunk ötéves tervünk teljesítéséért! És Rákosi elvtárs kérdezni kezd. A küldöttség tagjai meglepve pillantanak egymásra. Nem ezt várták. Azt várták, hogy Rákosi elvtárs megkérdezi majd, hogy amint vannak, mit hogyan kell csinálni. De Rákosi elvtárs úgy kérdez, mint a tapasztalt gazda, úgy érti a föld, az állatok, a mezőgazdaság minden csínját-bínját, hogy nekik kell alaposan összeszedni a tudásukat, ha nem akarnak szégyent vallani! — Mennyi rozsuk van? Learatták már? — érdeklődik Rákosi elvtárs. — Július 6—7-re learatjuk az öszszes kenyérgabonát! A rozsunk 90 hold, mert inkább erre alkalmas a föld. — Mekkora termést várnak? — Van olyan terület, ahol 14—15 mázsát is arattunk egy holdról, de másutt, ahol a szél ráhordta a homokot, kevesebb termett, ez alighanem erősen rontja majd az átlagot. Rákosi elvtárs érdeklődik afelől is, hány kaszás van, mennyi egy kaszás teljesítménye, nincs-e munkaerőgondjuk, bevonják-e a leányokat a munkába. Különösen érdekliaz állattenyésztés kérdése. Számszerint megkérdi, mennyi állatja van a csoportoknak. Mikor meghallja, hogy a Törekvésnek 202 juha van, megkérdezi: — És jó a juhászuk? Szaporodik keze alatt a nyáj? Az igenlő felelettel nem éri be. Részletesen el kell mondani, mennyi volt a juhuk, mennyi abból az anyaállat, mennyi gyapjat adott egy juh a tavaszi nyíráskor és milyen minőségű volt a gyapjú. — Számítják-e már, mennyi a jövedelem? — kérdezi Gavló Istvántól. — Számítunk mi hat vagon gabonát. — Nem bánta meg senki, hogy belépett a tszcs-be? Egyszerre mind a nyolc vendég bizonygatja, hogy mennyire nem. — Én például — mondja Gavló — parasztcsaládban születtem, abban nevelkedtem fel s mindig az volt az óhajtásom, hogy bár tudnék egypár hold földet szerezni, hogy ne kelljen mindig másnak dolgoznom. A felszabadulás után kaptam is 11 kataszteri holdat, dolgoztam rajta ez év tavaszáig. Azért kaptam ennyit, mivel nagy családom van. De csak mióta beléptem a ■termelőcsoportba, azóta érzem, hogy igazán megkaptam a földet, amit egy pár évvel ezelőtt nagyon óhajtottam. Elvetettem azt a gondot, hogy mit adok a fiammal, ha nősül, honnan szedem össze a legalább egy hold földre valót, mert most igazán, örökké mi kezeljük ezt a földet. Aztán érdeklődik: egészségesek-e a malacok? Van-e kukoricájuk? Próbálkoztak-e négyzetes vetéssel, mesterséges beporzással? — Az nem nagy munka, igazán megéri. Legalább két-három mázsával több lesz a termés — mondja. — Krumplijuk van-e? Kiválasztják-e a legszebb töveket vetőmagnak? Garló elmeséli, hogy éppen ebben a tárgyban tanfolyamot végzett és az igen hasznos volt. „Jó krumplitermésre számíthatunk — mondja —, ebben is igaza volt a kormánynak. Megápoltuk a krumplit, s így minőségi vetőmagot tudunk tárolni a télre.” — Ősziárpájuk van-e? Az „Új barázdának” van ősziárpavetése is. Legalább öt mázsával többet hoz, mint a tavaszi árpa, becsüli Tar elvtárs, az elnök . Mi tavaly azt tanácsoltuk, hogy minél több őszi árpát vessenek, mert Rákosi elvtárs a párttitkárhoz fordul: — Van-e tekintélye a faluban a szövetkezetnek? Mire számítanak, tesznek-e ősszel új tagok? Mert maguktól függ! Ha sok lesz az egy munkaegységre eső jövedelem, többen lépnek be a csoportba. — Mi a kertészet vezetőjével többször számoltuk már, hogy körülbelül mennyi lesz a munkaegység. Szűken számolva is lesz 30—35 forint. Rákosi elvtárs azonnal kiszámítja: — Akinek 300 munkaegysége lesz, az tízezer forintot kap! — Nekem családostul még tán 600 700 munkaegységem is lesz — mondja Garló. — Azt már ki sem tudom hamarjában számítani, olyan sok! — válaszol tréfásan Rákosi elvtárs. A pénzről ismét az állatokra terelődik a beszélgetés. Feltétlenül meg akarják köszönni Rákosi elvtársnak, hogy kaptak a tavasszal kölcsönt és tehenet tudtak vásárolni a háztáji gazdaság számára. Elmesélik, hogy egy fiatal gazdának, Pálinkás Józsefnek 16 liter tejet ad naponta a kölcsönből vásárolt tehén. — 1250 forintért vette — mondja Csehné. — Most meg 3500 forintot isígérnek neki érte. De ő nem adja. — Ez olyan, mint az aranyat tojó lyúk — magyarázza Rákosi elvtárs. Bőven visszatérül az ára, tudtuk, hogy az jobban fizet — mondotta Rákosi elvtárs. — Sokkal többet is vetettek, mint az elmúlt évben, de ha még többet, ha 300 ezret vetettek volna, most egymillió mázsával több lenne a termés! De azt mondták a parasztok, hogy az öregapám is tavaszit vetett. Most aztán kiderült, hogy tévedett az öregapjuk. — Meg vannak elégedve a tanácsainkkal?— kérdezte Rákosi elvtárs. — Úgy látom, jól jártak a tehénnel is, a krumplival is. A küldöttek bizonygatják: aranyaiért a Párt és a kormány minden tanácsa. — Akkor nézzék meg a kukoricájukat. A mi földünkön harminc mázsa még jó termésnek sem számítana, ha megadnák neki, ami kell. A kukorica kell a baromfinak, a hízónak, ebből lesz a zsírozó, sőt a cipő is, mert megtanultuk, hogyan kell a disznóbőrből jó cipőket csinálni. Rákosi elvtárs tanácsa: alkalmazzák az új munkamódszereket! Garló István, a Törekvés termelőszövetkezet intézőbizottsági tagja átadja Rákosi elvtársnak a küldöttség ajándékát Aki többet termel — jutalmat érdemel Eljött a küldöttséggel Jurák Ferenc, a „Törekvés” kertészetének vezetője is. Rákosi elvtárs tőle is mindent részletesen megérdeklődik. Menynyi salátájuk volt, mennyiért adták el és rögtön megállapítja azt is, hogy egy holdon 9000 forintot kerestek a salátával. Megkérdezi, mit ültettek a saláta után, mekkora a paprikaföldjük. — Három hold. — A paprika nagyon szereti a vizes földet — mondja Rákosi elvtárs. — Én szegedkörnyéki vagyok, ott árasztották a paprikaföldet. — Mi is árasztjuk, van kutunk. — És mennyit várnak? — Szeretnék elérni legalább 70 mázsát! Rákosi elvtárs elismerően mondja: — Nem győzik majd hová tenni a pénzt! Maga ezért külön jutalmat kap majd, ugy-e? — Nálunk nincs jutalom. — Az baj. Meg kell állapítani, mi az a teljesítmény, amit feltétlenül el kell érni s aki annál ifibbet termel, azt jutalmazni kell. Amivel a szövetkezet többet keres, abból részt kell kapnia, mert különben nincs, ami serkentse a tagot. Ha 40 mázsánál és 70 mázsánál egyaránt ugyanaz a kereset, akkor kevés ember törődik vele. Aki többet termel, annak többet kell keresnie Ugyanígy jutalmazni kell a tehenészt, a disznópásztort is. A látogatás végefelé közeledik De még annyi megbeszélni való van! Moróczné elmeséli, hogy most fog harmadszor elleni a kocája és legalább 9—10 kismalacot vár, pedig télen csalánon tartotta a kocát! Rákosi elvtárs biztatja: harmadik, negyedik el- résnél valóban több a malac. Búcsúzóul Rákosi elvtárs még egyszer a lelkükre köti, hogy győzzék meg a falu egyénileg dolgozó parasztjait, mennyivel könnyebb az élet a csoportban. . „Az a legjobb fegyver ehhez — mondja —, ha a munkaegység valóban 35 forint lesz.” Úgy hallgatják a küldöttek Rákosi elvtárs minden szavát, mint a fiú hallgatja édesapját. Jól meg akarják jegyezni bölcs tanácsait, hogy hazatérve, beszámolhassanak az egész falunak, minden dolgozó parasztnak a látogatásról. Rákosi elvtárs kedves szavai, szerető figyelmeztetései, megjegyzései irányítják majd őket további munkájukban, most az aratás sikeres elvégzésében és ősszel a termelőcsoport fejlesztésének nagy munkájában. Az MDP Központi Vezetőségének üdvözlete a Kínai Kommunista Párt Központi Vezetőségéhez A Kínai Kommunista Párt Központi Vezetőségének, PEKING, Kedves Elvtársak! A Magyar Dolgozók Pártja és az egész magyar nép nevében forró kommunista üdvözletünket küldjük a nagy Kínai Kommunista Párt megalakulása 30. évfordulója alkalmából. Együtt ünnepelünk az egész kínai néppel és dicső testvérpártunkkal, amely 30 évvel ezelőtt Lenin és Sztálin nagy eszméitől vezérelve kezébe vette Kínában az évszázados népi szabadságharc zászlaját, hogy kivívja győzelmét és újabb, kiheverhetetlen csapást mérjen az imperializmus rendszerére. Csodálattal adózunk a Kína felvirágoztatásáért folytatott nagyszerű küzdelemnek, melyet a kínai nép nagy vezére, Mao Ce Tung elvtárs győzelemről győzelemre visz. Forró együttérzéssel kísérjük azt a hősi harcot, amelyet a kínai nép önkéntesei a koreai néppel vállvetve vívnak Korea földjén a népek szabadságára törő amerikai imperialisták ellen. A magyar nép nevében biztosítjuk önöket, hogy a Szovjetunió vezette béketábor odaadó tagjaként, mi is lankadatlanul folytatjuk harcunkat a népek szabadsága és a béke szent ügye diadaláért. Budapest, 1951. VI. 29. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében RÁKOSI MÁTYÁS. Az USA kormánya utasításokat adott Ridgway tábornoknak a koreai tűzszüneti tárgyalásokra Washington, június 30. (TASZSZ) Lovett, az USA nemzetvédelmi miniszterhelyettese sajtóértekezleten közölte, hogy az Egyesült Államok kormánya általános utasításokat adott Ridgway tábornoknak, akoreai tűzszüneti tárgyalásokkal kapcsolatosan. Lovett hozzátette, hogy az utasításokat Truman jóváhagyta. New Yorkból jelenti a TASZSZ, hogy a newyorki rádió közlése szerint Ridgway tábornok rádión keresztül javasolta: a tűzszüneti tárgyalásokat egy Vonszanban állomásozó dán kórházhajó fedélzetén folytassák le. A Szovjetunió békepolitikájának sikere Június 23-án az ENSZ rádióadásának keretében J. A. Malik elvtárs, a Szovjetunió képviselője nagyjelentőségű javaslatot tett a koreai viszály békés rendezésére. Malik elvtárs szószerint a következőket mondotta: „A Szovjetunió népei hisznek a béke megvédésének lehetőségében. A szovjet népek abban is hisznek, hogy rendezni lehetne a mai idők legégetőbb kérdését, a koreai háborús konfliktust is. Ennek érdekében szükséges, hogy a jelek hajlandók legyenek a koreai kérdés békés rendezésének útjára térni. A szovjet népek hisznek abban, hogy első lépésként tárgyalásokat kellene kezdeni a harcoló felek között a tüzelés megszüntetéséről, a fegyverszünetről azzal a feltétellel, hogy a csapatokat kölcsönösen visszavonják a 38. szélességi fokról.” Mint ismeretes, Truman amerikai elnök már két napra rá kénytelen volt csatlakozni e javaslathoz. S mint a legfrissebb washingtoni jelentések közük, Lovett, az USA nemzetvédelmi miniszterének helyettese, egy sajtóértekezleten közölte, hogy az Egyesült Államok általános utasításokat adott Ridgway tábornoknak, a koreai tűzszüneti tárgyalásokkal kapcsolatban. A newyorki rádió közlése szerint, Ridgway tábornok rádión keresztül azt a javaslatot tette, hogy a tűzszüneti tárgyalásokat egy Vonszanban állomásozó dán kórházhajó fedélzetén folytassák le. „Ez az ajánlat — jegyzi meg az Associated Press amerikai hírügynökség — azon az orosz javaslaton alapul, amely szerint meg kell szüntetni a harcokat Koreában."Természetesen korai volna mindezekből az eseményekből máris azt a következtetést levonni, hogy az amerikai kormány hozzájárult a fegyverszünet megkötéséhez és ezzel a koreai viszály békés rendezése lehetségessé vált. De kétségtelen, hogy az USA kormánya most rákényszerült a fegyverszüneti tárgyalások megkezdésére. Mi tette ezt? Mindenekelőtt a Szovjetunió javaslatának rendkívül széleskörű és erőteljes támogatása a világ közvéleménye részéről. A világ egyszerű emberei kitörő örömmel fogadták a Szovjetunió képviselőjének rádióbeszédét és úgy értékelték azt, mint felbecsülhetetlen lépést a béke érdekében. Ez a közvélemény tükröződött meg a nyugateurópai burzsoá sajtó jelentős részében is. A tekintélyes londoni Tunes így óvta a nyugati kormányokat: „Ha nem tudják bebizonyítani, hogy minden tőlük telhetőt megtettek a fegyverszünet megvalósítására — írja ez a lap —, akkor nem lenne meglepő, ha nyugateurópai és más országokban semlegességi nézetek vernének gyökeret." Ilyen körülmények között joggal állapíthatta meg a New York Herald Tribune, hogy „Trumanek csapdába kerültek. Nem utasíthatják el a fegyvernyugvást, mert az egész világ azzal vádolná őket, hogy feleslegesen húzzák a koreai háborút." A Szovjetunió javaslatának átütő sikere a tömegek körében és az egész világközvéleményben az Egyesült Álamok több szövetégesét, például az angol és francia kormány egyes vezetőit is arra kényszerítette, hogy kedvezően foglaljanak állást a javasattal kapcsolatban. A koreai fronton pedig Malik elvtárs rádióbeszédének híre — mint a New York Times jelentette — „villámsebességgel” terjedt el az amerikai katonák között és a béke reményét ébresztette fel a háborúban kifáradt és demoralizált intervenciós csapatokban. Mindezek olyan körülmények, amelyek az amerikai kormány számára szinte lehetetlenné tették a Szovjetunió javaslatának visszautasítását Emellett nem szabad megfeledkezni azokról a sorozatos katonai kudarcokról, amelyek az intervenciós seregeket Koreában érték és azokról a hatalmas veszteségekről, amelyeket csatlósaival együtt maga az amerikai hadsereg is elszenvedett. Bridges amerikai köztársaságpárti szenátor a MacArthur-bizottság előtt még június 9-én kifecsegte, amit az amerikai hadvezetőség mindmáig elhallgatott, illetőleg meghamisított, hogy a koreai háború kezdete óta az USA vesztesége halottakban és sebesültekben nem kevesebb, mint 175.000 fő. Az Egyesült Államok tehát kénytelen volt hozzájárulni a fegyverszüneti tárgyalásokhoz. Ez a Szovjetunió diplomáciájának hatalmas sikere, tekintet nélkül azokra a várható mesterkedésekre, amelyekkel az agresszív körök a békés rendezés megvalósulását még a jövőben elgáncsolni igyekeznek. A Szovjetunió békepolitikája nagy győzelmet aratott — méghozzá olyan időben, amikor az imperialisták a háborús feszültség növelése érdekében tettek újabb lépéseket. A párizsi értekezlet felrúgásával — amely néhány nappal a mostani események előtt következett be —, az amerikai imperialistáknak az volt a céljuk, hogy tovább élezzék a nemzetközi helyzetet és újabb háborús lépésekhez készítsék elő a talajt. A Szovjetunió nagyjelentőségű békejavaslata keresztülhúzta ezeket a számításokat. Kétségtelen, hogy Malik elvtárs rádióbeszéde — a háborús gyújtogatók minden erőfeszítése ellenére —, jelentős lépés a nemzetközi helyzetben észrevehető feszültség csökkentésére. Rendkívüli vereség érte azokat, akik saját agressziós törekvéseiket a Szovjetunió megrágalmazásával próbálják leplezni és akik még a párizsi tárgyalások kudarcáért is a békeszerető szovjet államot próbálták felelőssé tenni. A Szovjetunió békepolitikájának népszerűsége ezekben a napokban hatalmasan megnövekedett és széles rétegek szeméről hullt le az amerikai rágalomhadjárat által előidézett hályog, íme, ilyen beismerésekre kényszerülnek a burzsoá lapok. A Combat: „Joggal lehet a Pravda büszke Gromiko külügyminiszterhelyettesnek Kirk nagykövet számára adott válaszára. A Szovjetunió nyílt kártyákkal játszik, amelyek nem tűnnek sem robbanó, sem cinkelt kártyáknak." A Spectator: „A Szovjetunió tárgyalni akar a nyugattal különböző kérdésekről. A Szovjetunió javasolta például a külügyminiszteri értekezletet és nem ő szakította meg a meddő párizsi tanácskozásokat." És végül a Figaro: „A Szovjetunió és a béke szó a közvélemény előtt "-mét egymáshoz van kapcsolódva." Igen, a Szovjetunió neve a világ * egyszerű embereinek gondolatában összefonódik a béke ügyével -*s ez ellen hasztalan minden rágalom. "