Szabad Nép, 1952. június (10. évfolyam, 128-152. szám)

1952-06-28 / 151. szám

SZOMBAT, 1952. JÚNIUS 28 SZABAD NÉP Előre a nagyobb termésért! Kolozsi Anna mezőhegyesi aratógépkezelő 28 hold őszi árpát aratott le egy nap alatt Állami gazdaságaink, gépállomá­saink kombájnosai és aratógépkezelői lelkesen versenyeznek, hogy ki lesz az­ ország legjobb kombájnosa, leg­jobb aratógépkezelője. A gépkezelők között sok nő is versenyez. Az eddigi hírek szerint a nők közül legjobb teljesítményt Kolozsi Anna, a mezőhegyesi ál­lami gazdaság aratógépkezelője érte el. Knotek aratógépével tíz óra alatt 28 hold őszi árpát vá­gott le. Győr-Sopron megye állami gazdasá­gaiban jó ütemben halad az ősziárpa aratásai Több gazdaságban, így Győr­­sövényházán, Nagyszentjánoson már befejezték az árpaaratást. A rajkai állami gazdaságban rövidesen befe­jezik a 191 hold ősziárpa vágását. Ebben a gazdaságban Régner István aratógépkezelő 17 holdat arat le na­ponként. A sóskaterei állami gazdaságban Csizmadia József kombájnvezető 177 százalékra teljesítette nor­máját. Keresete meghaladja a napi 70 forintot Csizmadia József csatlakozott a kecs­­kemét-városföldi állami gazdaság gép­kezelőinek a gépek jobb kihasználá­sáért indított mozgalmához. Versenyeznek a legjobb aratógépke­zelői címért a karcagi gépállomás traktorosai is, id. Győri Lajos, a kar­cagi Dózsa termelőszövetkezetben két és fél nap alatt 47 hold őszi árpát ara­tott le. A karcagi gépállomáson eddig 507 hold árpa aratását végezték el. Kimagasló teljesítményt ért el a kiskunfélegyházi gépállomás legjobb kombájnvezetője, Deli István, aki a gátéri Vörös Csillag termelőszövetke­zetben aratja a rozsot. Két nap alatt 38 holdon végezte el a betakarítást. Deli István versenyre hívta, a gépál­lomás többi kombájnosát. Versenytár­sait segíti, munkamódszerét igyekszik velük megismertetni. Reggel, a harmat felszáradása után kezdi munkáját és sötétedésig dolgozik. A déli, legmelegebb órákat, amikor leggyorsabban dolgozhat, úgy használja ki, hogy nem áll le a géppel — segédvezetőjével felváltva étkeznek. Egy-egy táblán előre kijelöli a gép útirányát, így biztosítja a fo­lyamatos munkát. Vándorzászlót kapott a makói Úttörő tsz, Csongrádi megye legjobb termelőszövetkezete Csongrád megye termelőszövetkeze­tei lelkesen versenyeznek az ország­­élenjáró termelőszövetkezeti gazdasá­ga címért. A legutóbbi értékelés sze­rint a megye legjobban dolgozó szö­vetkezete a makói Úttörő tsz. Tagjai példát mutatnak a beadásban: a szö­vetkezet már teljesítette a félévi ser­tés-, baromfi- és tojásbeadást. Jól halad a tsz-ben a növényápolás is. A négyzetesen vetett kukoricatáb­lán már a negyedik kapálást végzik. Két Zetor-traktor könnyíti meg a nö­vényápolók munkáját. A kertészetben befejezték a vöröshagyma és fokhagy­ma harmadik kapálását. A szövetkezet tagjai, mivel az őszt­­árpa kasza alá érett, hozzáláttak, az aratáshoz. Az aratókat a gépállomás gépei segítik. Az Úttörő tsz példás munkájával érdemelte ki a megyei vándorzászlót. Gondos növényápolás a hajdúmegyei termelőszövetkezetekben (Saját tudósítónktól:) Hajdú-Bihar megyében a­z aratás dandárja előtti napokat arra használ­ják fel, hogy kiirtsák a gyomokat a kapásnövények sorai közül. Példásan végzik a növényápolást a hajdúbö­szörményi II. Kongresszus tszcs tag­jai, akik már négyszer kapálták meg a kukoricát. Az ebesi Vörös Csillag termelőszövetkezet tagjai is negyed­szer végzik ezt a munkát. A kapálást megkönnyítette, hogy négyzetesen ve­tették a kukoricát. Jól dolgoznak a bárándi Rákóczi tszcs tagjai is, akik 35 hold cukorrépájukat, a napraforgót és a kukoricát háromszor kapálták meg. A megyében többfelé megkezdődött az aratás. Hajdúnánáson a Táncsics és a Haladás termelőszövetkezet tagjai a növényápolás mellett már arat­ják az őszi árpát. Mindkét munka jól halad, mert a szövetkezeti asz­­szonyok derekasan segítenek. A nagylétai járás valamennyi köz­ségében megkezdődött az ősziárpa aratása. A dolgozó parasztok az őszi­árpa aratása után nyomban elvégzik a tarlóhántást és a másodvetést. A legtöbb helyen korán érő,­ rövid te­nyészidejű kukoricát vetnek másodnö­vényként. A mezőgazdasági állandó bizottságok tagjai a tavalyi tapasztal­tatok ismertetésével győzik meg a dol­gozó parasztokat a másodvetés hasz­nosságáról. Már kétszáz munkaegységet teljesített Rásó Zsófia DISZ-tag, a nádudvari Vörös Csillag tsz munkacsapatvezetője . Szép kitüntetés érte az elmúlt na­pokban Rásó Zsófiát, a nádudvari Vörös Csillag tsz fiatal munkacsapat­­vezetőjét. Jó munkája jutalmául a DISZ Központi Vezetőségének «Dicső­ség’ könyvé»-be került a neve. Ami­kor átvette a kitüntetést, megfogadta, hogy a jövőben is példát mutat a munkában. Kedden Rásó Zsófia 900 négyszög­ölön kapálta meg a kukoricát s több mint másfél munkaegységet szerzett. Szerdán kora reggel már ismét a föl­­deken volt. Délig 400 négyszögölön végzett a cukorrépa kapálásával, így fél nap alatt több mint egy munka­egység volt keresete. Délután a ta­karmányrépaföldre ment dolgozni Ezen a napon már a kétszázadik munkaegységet teljesítette. A múlt gazdasági évben 133 munkaegysége volt, de az idén 250-nél is több mun­kaegységet akar szerezni. Rásó Zsófia munkacsapatában 16 DISZ-tag dolgozik. Nincs már kö­zöttük egy sem, akinek 150-nél keve­sebb munkaegysége lenne. A begyűjtési miniszter szabályozta az idei cséplést A begyűjtési miniszter utasítást adott ki az idei cséplés szabályozá­sára. Eszerint gabonát csépelni csak cséplőgéppel, illetve arató-cséplőgép­pel szabad. Gabonát csak az csépel­het, akinek az 1952/53. évre szóló be­adási könyve, vagy gabonalapja van. Ezt a cséplés megkezdése előtt a gép felelős vezetőjének és a cséplési ellen­őrnek meg kell mutatni. , A gabona tisztasága érdekében a cséplésnél osztályozóhengert kell használni A cséplőgépet úgy kell be­állítani, hogy a szemtörés 3, a szem­veszteség pedig fél százalékról több ne legyen. Nedves gabonát csépelni tilos. Az utasítás ismerteti, hogyan kell el­­csépelni az üszögös gabonát, majd a szerződésre termelt növények cséplé­­sével foglalkozik Közli, hogyan enge­délyezzék a kalákában történő csép­lést és az előcséplést. A kenyérgabona és takarmánygabo­na cséplését az egyes növények ara­tásától számított 40 napon belül, de legkésőbb augusztus 20-ig, az egyéb termények cséplését pedig a másodnö­vények kivételével szeptember 30-ig az ország egész területén be kell fe­jezni. A korábban élő termények (ősziárpa, rozs, bíborhere, repce, ko­rai borsó, őszi takarmánykeverék) cséplését a búza aratása előtt meg kell kezdeni A rizst november 30-ig kell elcsépelni. A begyűjtési miniszter utasítása a továbbiakban közli, hogy — a rizs ki­vételével — gabonából, természetben kiadhatják az arató- és­ cséplő-részt. Vízhordók és cséplőgép-huzatok ré­szére gabonát kiadni nem szabad. Az állami gazdaságban dolgozó arató- és cséplőmunkások, továbbá a gépál­lomásokon dolgozó traktorosok és se­gédtraktorosok pénzben kapják a mun­­kabérüket. Ők és családtagjaik a föld­művesszövetkezeteknél, a begyűjtési minisztérium által megállapított áron szerezhetik be az őstermelői kenyér­­gabona fejadagot. A cséplőgép üzembentartója csak annyi kenyérgabonát tarthat meg, amennyi a gépész és segédgépész gabonajárandóságának kiadásához szükséges Ezenkívül termelői fejada­got tarthat meg a háztartásához tar­tozó személyek számára, ha a fej­adagot másképpen még nem biztosí­totta A fejadagon felüli mennyiséget hetenkint folyamatosan be kell adnia. A cséplőgép üzembentartója a gépke­resetről hetenkint számoljon el a me­gyei begyűjtési osztálynak. A begyűjtési miniszter utasítása ez­után a cséplés ellenőrzésével foglal­kozik. Hangsúlyozza, hogy fokozott fi­gyelemmel kell a cséplést ellenőrizni, nehogy az ellenség kísérletet tegyen a cséplés megzavarására A tanácsok mel­lett különösen fontos feladatuk van az ellenőrzésben a társadalmi ellenőrök­nek, a mezőgazdasági és begyűjtési állandó bizottságok tagjainak, vala­mint a cséplési és a körzeti ellen­őröknek. Az utasítás részletesen in­tézkedik a cséplési könyvek vezetésé­ről, a cséplési ellenőrök feladatairól, díjazásukról, végül ismerteti a bün­tető szankciókat. Baranya megyében megkezdték a lucerna pótbeporzását Baranya megyében az idén a ga­bona keresztsoros vetése, a négyzetes kukoricavetés és a többi termésfokozó módszer mellett megkezdték a lucerna pótbeporzását is. Ez az első év, ami­kor a megyében kipróbálják ezt az el­járást. Szilvási Imre, a sásdi járás munkaérdemrendes főagronómusa több termelőszövetkezetben és községben is­mertette a lucerna pótbeporzásának módját. A szövetkezetek példáját kö­vetve az egyénileg dolgozó parasztok is vállalkoznak az új módszer alkal­mazására. Legutóbb Felsőmindszenten tartott előadást Szilvási Imre. Beszé­de után a községben igen sok dolgozó paraszt elhatározta, hogy elvégzi a lucerna pótbeporzását. A kötelekre 2—3 cm széles 6—10 cm hosszú sza­lagokat erősítenek, s ezeket húzzák végig a lucernatáblákon. A bánhalmi állami gazdaság kombájnjai és aratógépei segítik a környék termelőszövetkezeteit. A bánhalmi állami gazdaság 380 holdas ősziárpa tábláján azonnal megkezdték az aratást, amint sárga­érésben volt az ősziárpa. Négy kom­bájn, három aratógép könnyítette meg a dolgozók munkáját. A helyes mun­kaszervezés, a gondosan kidolgozott betakarítási terv segítségével a gaz­daságban a tervezett három nap he­lyett két és fél nap alatt learatták az árpát. A gazdaság többi gabonája még nem érett be. Ezért az igazgató úgy döntött, hogy a gépeket addig sem hagyják tétlenül vesztegelni, hanem segítik velük a környék termelőszövet­kezeteit az őszi árpa betakarításában. Két kombájn és két aratógép a kun­hegyest Vörös Október termelőszövet­kezet földjén arat, egy kombájn és egy aratógép a kunhegyest Lenin tsz tagjait segíti. Törődjenek a mi gépállomásunkon is a női 1 ' ■ ' '! A «Szabad Nép» postájából Tavaly decemberben kerültem a szakmán­ gépállomásra. Még a télen kéthónapos tanfolyamon vettem részt a jánoshalmi traktorosképző iskolán. A két hónap alatt megtanultam a traktorvezetést, megismertem a gépet. A tanfolyamvezető elvtársak megta­nítottak arra is, hogy a­ gép csak ak­kor lesz igazán segítő jóbarát, ha megtanulunk vele bánni. Alig vártam, már, hogy befejeződjék az iskola, s már a tavaszi munkái során traktort vezessek. A gépállomáson azonban csalódtam. Egyik helyről a másik helyre küldtek, hol a gépjavítókhoz, hol a géptöröl­getőkhöz osztottak be Többször sür­gettem már: ültessenek gépre, de nem törődtek velem. Az iskolán szer­zett szaktudásom így a tavaszi munka során nagyrészt kihasználatlanul ma­radt. Májusban ismét kéthetes tanfolyam­ra kerültem ahol megismertem az aratógép kezelését és kitűnő ered­ménnyel megszereztem a technikai minimum első fokozatát. A gépállo­másra visszatérve azonban ismét csa­lódtam. A gépállomás igazgatója az­zal fogadott, hogy ezentúl a konyhá­ban dolgozom. Hiába mondtam, hogy én aratni, csépelni és szántani aka­rok. Nem hallgattak meg Lukácsi István főgépész azzal érvelt, hogy még gyakorlatlan vagyok a munká­ban Hát talán majd a konyhában a főzőkanál mellett tanulom meg a me­zei munkát? A mi gépállomásunk vezetőinek úgy látom az a véleményük, jobb, na a nő a főzőkanál mellett marad Pe­dig nincs igazuk mert én is megáll­­nám a helyem a traktoron úgy, mint a férfiak. Sudár Józsefné a szatm­ári gépállomás traktorosa 5­ ­ paksi tanács végrehajtó bizottsága január 25-é­i ülést tartott. Ekkor dön­tött arról, kiket jelöljenek ki a köz­ségben sertés- és marha-pótbeadásra. A végrehajtó bizottság tagjai ma már nem emlékeznek pontosan, ki is mon­dotta először: Németh Ferenc, a ta­nácselnök, vagy Weisz János, az el­nökhelyettes — annyi azonban tény, hogy csaknem mindnyájan örömmel üdvözölték a következő «bölcs» mon­dást: «A marha — nagy darab állat, a sertés — kisebb darab állat. A kulá­­kokra tehát vessünk ki marhát.» Esze­rint is cselekedtek. Paks 126 kukkjá­ból mindössze 20-at köteleztek sertés­­beadásra, 96-ot marhabeadásra, 10-et pedig még arra sem. Akadt ugyan egy­két végrehajtóbizottsági tag, aki csen­desen megjegyezte, hogy talán a kuk­kokra nem ártana marhát is, sertést­­ természetben kivetni. Amikor azon­ban a többiek lehurrogták őket, bele­törődtek a­ «változtathata­tlanba». Már jónéhány héttel ezelőtt a nem mindennapi tanácsülés előtt, körülbe­lül újév táján furcsa hírek kezdtek szállingózni a faluban. Ocska, 1946- os, 47-es «trükköt» próbált az ellenség felújítani: azt terjesztette, hogy «a marhákat húsvétig államosítani fog­ják». Ha csak egy kissé is, felfigyelt volna erre a trükkre a pártszervezet, vagy a tanács — egy-kettőre rájöhe­tett volna, hogy a hírterjesztő központ azon a részen van, ahol túlnyomórészt kulákok laknak: a volt 360 holdas Becker testvérek, Szelp János, Wolf István, s hasonszőrű társaik. A gyalá­zatos hazugságot azonban senki "nem verte vissza a faluban. Hallgatott a pártszervezet és hallgatott a tanács. Azaz dehogy is hallgatott! Hiszen a tanács január 25-i döntése egyenesen támogatta­ a kulákokat. Kímélték őket a kivetésnél, s tűrték, hogy a kulákok olcsón összevásárolják a "szarvasmar­hákat a beugratott dolgozó parasztok­tól,­­ kulákok éltek az alkalommal, a köz­ség­ lakosainak mintegy 4 százaléka kulák — de azok között, akik Pakson az idén szarvasmarhát vásároltak, csaknem 25 százalék. Olcsón, kilón­­kint 4 forintos áron vették a tehe­neket, az ökröket a paksi kulákok, s már­­ vitték is a begyűjtőhelyre. Szelp János kulák például «csak úgy szemre» 1800 forintért megvette Gé­­ringer István, háromholdas dolgozó pa­raszt tehenét, s még aznap bevitte az Állatforgalmi Vállalathoz. Össze­sen mintegy 2150 forint ütötte a mar­kát — tehát «tisztán» 350 forintot keresett azon, hogy marhát kellett be­adnia. S ráadásul szinte féltéglával döngette a mellét és faluszerte híresz­­telte: «Miért is mondanak rám ki­­gyót-békát? Nézzék meg, milyen pon­tosan beadtam most is a tehenet!» Szelp János esete nem az egyetlen Pakson. Ha valamelyik kulák teljesí­tette a marhabeadást, ezt a többiek rögtön nagydobra verték, így pró­bálták elaltatni a paksiak ébersé­gét. Ami a tanács vezetőit illeti , az ő éberségük igen mélyen aludt. A tanácselnök, az elnökhelyettes, ha megkérdezték tőlük, hogyan teljesítik a kulákok a beadást, rögtön készek voltak a válasszal: «Mi nem panasz­kodhatunk a kulákokra, szépen hoz­zák befelé a marhákat». Közben pedig tűrték, hogy a «jó kulákok» szabotálják a sertésbeadást. A 20 kulákból, akiket sertésbeadásra jelöltek ki, mindössze 4 vitte be ha­táridőre a sertést az Állatforgalmi Vállalathoz. A tanácselnök mégis ja­nuártól márciusig 53 kuláknak adott sertésvágási engedélyt, közülök 24-en kettő, 3-an pedig három hízott sertést is vágtak. A 31 holdas Becker János, volt főszolgabíró és Becker József horthysta tüzérszázados kamrájában például Németh Ferenc tanácselnök jóvoltából három disznó tizenkét son­kája, egész oldalszalonnák tömege hi­valkodik. Kímélték a kulákokat a kivetésnél, de kímélték a tartozásuk behajtásánál is. Talán megbüntette a tanács a be­adást szabotáló kulákokat? Mintegy 28.000 forint kártérítést valóban kive­tettek rájuk — de ebből csupán egy­­kétezer forintot hajtottak be, s a tör­vényszegők haja szála sem gör­bült meg. Talán az a 106 kulák, aki­nek nem kellett természetben sertést beadnia — «örömében» befizette a reá pénzben kirótt összeget? Nem így tör­­tént: a pénznek alig egyharmadát fi­zették be a kulákok. Vagy talán a paksi tanács közben rájött, hogy még­­is helytelen volt a január 25-i dön­tés, és aztán több kulákot kötelezett sertésbeadásra? Tényleg újabb 30 ku­lak írt alá kötelezvényt, de a 30-ból csak négy vitte be határidőre a ser­tést A többi büntetlenül szegte meg a törvényt Száraz István, a paksi tanács be­gyűjtési csoportvezetője elkeseredetten panaszolja . Úgy beszél a tanácselnök a kulá­­kokkal, ha behívatja őket a tanácshá­zára, mint a legjobb barátaival. «Já­nos bácsi, be kellene adni egy sertést június 30-ig» — így mondja nekik. Azok pedig hasonlóképpen válaszol­nak: «így Feri, úgy Franci, amúgy Feri bátyám». Gyakran arra gon­dolok, hogy csak egy liter bor és két pohár hiányzik az asztalról ahhoz, hogy koccintson egymással a tanács­elnök, meg a kulák. Száraz István azonban csak panasz­kodik, ő a begyűjtés felelős vezetője Pakson, mégsem csapott az asztalra, s nem jelezte a járási tanács begyűj­tési osztályának, hogy a paksi tanács­házán milyen súlyosan megsérti a törvényt a tanácselnök, akire pedig éppen azt a feladatot bízta: a nép ál­lama, hogy keményen büntessen meg minden törvényszegőt. A paksi tanácselnök, s a tanács végrehajtó bizottsága nem is szerez­het kérlelhetetlenül érvényt a törvény­nek,­­ hiszen intézkedései a kulákokat védik, dédelgetik. De hogyan legyen a törvény szigorú őre a tanács, ha a vezetők és a tanácstagok nagy több­sége maga is rossz példát mutat a dolgozó parasztoknak? A 97 paksi ta­nácstagból mindössze hármat jelöltek ki sertésbeadásra. Azon a bizonyos január 25-i ülésen Klajdár János,, a tanács végrehajtó bizottságának tagja élénken tiltakozott az ellen, hogy a törvény szerint reá is beadást akar­tak kivetni. El is érte a célját: ön­magát, sőt Trapp nevű sógorát is ki­húzatta a névsorból. De nem adott be sértést Németh Ferenc, a tanácselnök sem. Holott ő is disznót vágott a té­len s a disznóölés után egy anyako­­cája és három szép süldője maradt. A­ KÖISG­J eddig mindössze 43 szá­zalékra teljesítette a sertésbeadást és ez nem csoda. Az ilyen tanácselnök­nek a­ szeme közé nevetnek a ha­nyagok. A paksi tanácsot nem segít­hetik egyedül az olyan becsületes dol­gozó parasztok, mint Budojhelyi Pál, Koch Ádám, Mészáros István, Gerst­­neczker Alátyásné, akik pontosan tel­jesítették kötelezettségüket. Hiszen a tanács a kulákokkal fúj egy követ, s­ mások úgy vélik, a törvénysze­gőknek van igazuk, akik ezt hirdetik: «Tavaly se kérték, az idén se kérik». Az ilyen «vezetőnek», mint a paksi tanácselnök, egy percig sincs tovább helye a tanácsházán! Az ilyen embert, aki a kulákoknak kedvez, az állami fegyelmet rombolja, aki megtestesítője mindenféle lazaságnak, megalkuvás­nak, aki elárulja a dolgozó parasztok érdekeit — haladéktalanul el kell tá­volítani a tanács éléről! Németh Ferenc súlyos bűneit nem mentheti semmi. De nem mentheti semmi a paksi pártszervezet felelős­ségét sem. A pártszervezet elhanya­golta a tanács munkájának ellenőrzé­sét. Az emlékezetes január 25-i ta­nácsülésen például nem volt jelen az iskolán lévő párttitkár helyettese. A paksi pártszervezet vezetői — és első­sorban Paczali Sándor elvtárs, a párttitkár — megfeledkeztek Rákosi elvtárs kongresszusi tanításáról: «Vi­lágos, hogy az olyan tanácsok, me­lyeknek munkájában a helyi párttitkár nem vesz részt, melyeknek működését a helyi pártszervezet nem kíséri figye­lemmel és nem segíti, nem fogják beváltani a hozzájuk fűzött­­reménye­ket». Mindössze húsz lépésnyire van egy­mástól Pakson a községi tanács és a járási tanács épülete. A járási tanács vezetői mégsem törődtek a községgel. Juhász Károly, járási tanácselnök tűr­te, hogy a paksi kulákok, a községi tanácselnök közreműködésével, jófor­mán a szeme előtt játsszák ki az ál­lam rendelkezéseit. Mi az oka annak, hogy a tolna me­gyei tanács hosszú hónapok óta nem teremtett rendet a paksi tanácsházán." Hiszen a megyei funkcionáriusok gyakran megfordultak a községben! Mivel foglalkoztak, mit ellenőriztek várjon ezek a funkcionáriusok? A ta­nácselnökről széltében-hosszában be­szélik Pakson, hogy a kulákok ba­rátja, csak éppen a megyei tanács funkcionáriusai nem vették észre. Tolnában a megyei tanács székházá­ban valahogyan így gondolkodnak: «Tolna nem az utolsó a megyék or­szágos begyűjtési versenyében. Igaz, hogy nincs a legjobbak között, de a legrosszabbak között, sem. Nem is dolgozik hát olyan rosszul a megye­. A tolnamegyei tanács vezetői, ahe­lyett, hogy fegyelmit indítottak volna a bűnös tanácselnök ellen, ahelyett, hogy felhívták volna a megye összes taná­csainak figyelmét, milyen súlyos hi­bákat követett el a paksi tanácselnök — mentegették Némethet, igyekeztek mentegetni a paksi tanács hibáit. A megyei tanács ezzel maga is meghát­rált az osztályellenség elől. Nem vé­letlen, hogy a kulákok módszerei ter­jednek, a megyében s Pincehelyen, Ozorán Decsen, s még egynéhány községben a kulákok éppen úgy vásárolják a szarvas­marhát, mint Pak­son A paksi példa tanulságait sürgősen le kell vonnia a tolna megyei tanács­nak! Tolna csak így állhatja meg a helyét a betakarításért és a begyűjté­sért vívott csatában. Csak az osztály­­ellenség elleni következetes harc biz­tosíthatja a dolgozó parasztság vé­delmét és további felemelkedését Pincési Pál A paksi tanácselnök — a kulákok barátja

Next