Szabad Nép, 1952. november (10. évfolyam, 269-298. szám)
1952-11-01 / 269. szám
PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Az enyingi járás kommunistáinak felelőssége az őszi vetés elhanyagolásáért A balatoni országút mentén, Martonvásár előtt, egy nagy, fehér táblán ez a felirat olvasható: «Fejér megye határa». Ehhez hasonló tábla kevés helyen van az országban, hiszen ki is tulajdonítana nagy fontosságot annak, hogy az útmenti szántóföldek ehhez, vagy ahhoz a megyéhez tartoznak-e! Pedig jó, hogy itt van a tábla az után. Ha nem lenne itt, talán a pestmegyeiek állítanák oda a megyehatárra, hogy mindenki lássa: a mögötte kezdődő torn nem hozzájuk tartozik. A tábla mögött ugyanis szomorú kép fogadja az embert. MÍ£ a Pest felé eső oldalon zsenge kelések üde zöldje váltakozik a frissen szántott föld fekete hantjaival, túlnan a fejér megyei részen, a táblával egyvonalban megkezdődik a kukorica- és napraforgókorú «birodalma». Azott madárijesztőként lebegteti a szélben leveleit a kukoricaszár A Mintha csak a két megye közti határ átlépésével néhány hetet visszaléptünk volna az időben, a múltba «Fejér megyében későin érett be a kukorica, nem tehetett letörni». — «Fejér megyében a dolgozó parasztok idegenkednek a silozastól» - «Fejér megyében régi szokás hogy decemberben vágják le „ szárat» Ilyen magyarázatokat hall az ember lepten-nyomon. Talán varázsereje van annak a fehér táblának ott az úton? Tíz méterrel mögötte megváltozik az éghajlat és sok°ti? e4r 16 a'nkukorica? Mások a szokái i ?i aW13'. De azért az útmenti tábla sokat kifejez. A tábla a vádirat. Október vége van, s a 25-i jelentés szerint a megyében alig több mint a felét vetették el a búzának. Ezt a késlekedést nyilvánvalóan nem természeti körülmények okozzák hanem a megye, a járások és községek vezetői. Ezt bizonyítja az enyingi járás példája. J * : A Járás a legrosszabbul áll az őszi munkával a megyében. Legalább 10 vol ez a 20-i értékelés szerint. Mi a helyzet most, október utolsó napjaiban? Az enyingi járási pártbizottságon Laikatos elvtársnő látható büszkeséggel mondja el, hogy az utóbbi napokban a vetésben «valóságos ugrást értek el»: öt nap alatt 15 százalékkal nőtt a bevetett, földterület! Az elégedettségre semmi ok sincs. A járás a 25-i jelentés szerint is csak 52 százalékát vetette be a búzaterületnek. Az utóbbi öt napban elért 15 százalékos növekedést figyelembe véve, ezzel az ütemmel 16 nap kell a vetés befejezéséhez. Ez pedig azt jelenti, hogy a «gyorsított ütem», a «valóságos ugrások» mellett islegallább november 10-ig elhúzódik a vetés. A járásban emellett mintegy 11.000 holdon kint van még a kukoricaszár és nap mint nap pusztul, veszít takarmányértékéből. Ha a szárat most levágják és besilózzák, értéke a közepes szénáéval egyenlő Ha késlekedjek — rövidesen annyit sem ér majd, mint a búzaszalma. Az enyingi járás földjein pusztuló kukoricaszár mintegy 120—130 ezer mázsa szénának megfelelő takarmány pusztulásával, elértéktelenedésével fenyeget. Ez mintegy egy és negyedszerese, másfélszerese annak a szálastakarmány-mennyiségnek, amelyet a járás összes szántóföldi szálastakarmánytermése és az összes rétek szénahozama együttesen kitett az idén! S az, hogy a szára késve vágják le - késlelteti a vetőszántás és a vetést és így csökkenti a jövő évi búzatermést is. A múlt héten valamelyest meggyorsult ütem annak az eredménye, hogy a járás területén megjavult a felvilágosító munka a vetés érdekében. A községekben sok tanyázó estet tartottak, a népnevelők is felkeresték a dolgozó parasztokat. A népnevelők egyszerre foglalkoztak a vetéssel és a begyűjtéssel. S míg a vetésben a munka gyorsulása nem volt kielégítő, a begyűjtés komolyan nekilendült és a járás elmozdult az utolsó helyről. A burgonyabegyűjtés tervei kb.8 százalékra teljesítettek, napraforgóból 90.5 százalékot és kukoricából 81.7 százalékot értek el. Azt hihetné az ember, hogy mivel a beadás sokkal jobban halad, mint a vetés, a járás, pártbizottság a beadás további szorgalmazása mellett a fő erőket a vetésre összpontosítja. Ezt kívánná meg a helyzet , az a veszély, hogy a búzavetés hallatlan késedelme miatt jövőre sok-sok mázsával kevesebb lesz a termés. De a járási pártbizottság titkára, Kőszegi elvtárs, kedden arra adott utasítást, hogy a járási pártbizottság minden tagja menjen ki egy-egy községbe — nem a vetés, és a begyűjtés, hanem kifejezetten a begyűjtés ügyében. Hogy mért csak a begyűjtést szorgalmazzák (még azokon a helyeken is, ahol a kukoricából is többet adtak már be az előírtnál) — miért csupán mellékesen említette meg Kőszegi elvtárs, hogy «azért a vetés se álljon meg?*» Azért, mert — mint Kőszegi elvtárs mondja — «valamiben elsők is szeretnénk lenni* s azt remélik, hogy a begyűjtésben a járás bejut a tíz legjobb járás közé és elnyeri a begyűjtési minisztérium vándorzászlainak egyikét. Ez szép cél s a zászlót elnyerni nagy dicsőséglenne. De a begyűjtésben elért jó eredményeiket s kétségessé teszi, hogy közben felelőtlenül elhanyagolták a vetést. Vájjon mit fognak jövőre begyűjteni, ha a késedelem miatt kevés termést takarítanak be? ( járási bizottság] Kőszegi elvtárs nézetei azt mutatják, hogy nem mérték fel, milyen felelősséggel tartoznak a pártnak, az államnak, a dolgozó parasztoknak a vetésért, a jövő évi kenyérért. Úgy gondolják, hogy ha az egyik oldalon sikert érnek el, ez elfeledteti majd a másik oldalon elkövetett hibákat, Így csak bürokraták gondolkodnak. A járási pártbizottságoknak állandóan egyszerre több feladatot kell jól megoldanak, s jelenleg is együtt kell győzelemre vinni a begyűjtést és a verést. Az enyingi járási bizottság hibái nemcsak a kellő felelősségérzet hiányát tükrözik, hanem azt is, hogy szokatlan számára egyszerre két vagy több feladatot megoldani. Ez az egyik magyarázata annak, hogy az enyingi járás nemcsak most, hanem általában elmarad feladatainak teljesít.ócióshíj Az enyingi járási pártbizottságon az a szokás alakult ki, hogy egy-egy kampányfeladat idején kiküldik a pártbizottság valamennyi tagját és politikai munkatársát egy vagy több napra egy-egy községbe «falufetölésnek». Ezt a módszert, amelyet itt némileg módosított formában alkalmaztak, Kovács István elvtárs, a járási tt- s károk országos értekezletén súlyosan elítélte. íme, egy jellemző példa arra, hogy ez a «módszer* mivel jár: A járási pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője legutóbb szintén a falufelelős* volt a tankönyvcsere előkészítésében - éppúgy, mint a járási bizottság többi munkatársa emellett természetesen foglalkozott a mezőgazdasági feladatokkal és így a vetéssel is de csak abban a községben, ahol tartózkodott. Arról, hogy a többi községben hogyan halad az öszsz munka, már nem volt tudomása és hasonlóan a többi osztály vezetői, munka- ,társai is elveszítik kapcsolatukat a munkaterületükkel és a járás többi falujával. A JB tagjai, munkatársai így nem tudják a járás méreteiben áttekinteni feladataikat, nem tudják a munkát mindenütt figyelem- mel kísérni s ahol kell, segíteni. A járási bizottság tagjai, például Meny- hárt elvtárs, az ágit.prop. titkár. Kovács elvtáns, a mezőgazdasági osztály vezetője már megbírálták emiatt Kőszegi elvtársat, a járási titkárt — de hasztalan. Pedig az, hogy az enyig-i járásban minden egyes kam- * pányfeladat idején mintegy «kormányb'ztost állítanak a községi titkárok fölé — más károkkal is jár. Malenkov elvtárs, az MSZKP XIX. kongresszusán, felhívta a fi- igyelmet a differenciált vezetés jelentőségére, arra, hogy a vezetők nem alkalmazhatnak semmiféle sablont, nem lehet a helyi kő-rinmények figyelembevétele nélkül kialakí-tatott, „egységes” szempontok szerint jól vezetni. Az enyingi járásban azonban a járás egy-egy általános problémájának a megoldását szorgalmazzák mindenütt — tekintet nélkül az egyes községek sajátos problémáira. Ily módon a járási pártbizottság tagjai, akiket meghatározott, kötött feladattal küldenek egy-egy községbe, nem választhatják ki azt a helyet, ahol leginkább segíteni kellene, vagy ahonnan a legjobb tapasztalatokat lehetne szerezni, s nem tanulmányozhatják, nem segíthetik megoldani saját munkaterületük helybeli legfontosabb problémáit. Az a gyakorlat, hogy a járási pártbizottság a helyi adottságok figyelembevétele nélkül kiválaszt egy kérdést a sok közül és a «falufelelősök» mindenütt egyformán ezt «nyomják* — lehetetlenné teszi azt is, hogy a községi szervezetek azzal a kérdéssel foglalkozzanak a legnagyobb súllyal, amelyben ott helyben legnagyobb az elmaradás. A községi pártszervezetek feletti állandó gyámkodás teljesen megengedhetetlen, rossz munkamódszer, amely elveszi a helyi pártszervezetek önállóságát, megakadályozza a káderek fejlődését, elmossa a községek vezetőinek személyes felelősségét, fellelőtlenségre, nemtörődömségre nevel. Szabó elvtársat, az ágit.prop. osztály munkatársát például Igazon, ahol a nyáron igen sokat tartózkodott, mára területi titkárinak nevezték és úgyszólván minden kérdéssel hozzá fordultak. .Most, a vetés idején is megmutatkozik a gyámkodás káros hatása. Kőszegi elvtárs, a járási bizottság titkára tudja, hogyan áll Mezőszilas a vetésben, de Nemes elvtárs, a mezőszilas pártszervezet titkára csak hozzávetőleges számot mond, s az is merőben eltér a tényleges eredménytől. A l Illden SZerVRZCS eredménye részben az is, hogy nagyon elhanyagolták a népnevelőmunkát. A tagösszeírás idején például úgyszólván csak ezzel foglalkoztak és nem végeztek nevelőmunkát a pártonkívüliek között. így történhetett meg, hogy október végéig még igen sok, a vetéssel késlekedő dolgozó parasztnál nem járt népnevétől Mezőszilason például három, találomra kiválasztott dolgozó paraszttal beszéltünk azok közül, akik még nem vetettek el. Egynél sem járt egy év óta népnevelő! Nem véletlen hát, hogy egyikük a beadás teljesítése után minden megmaradt gabonáját megőrlette: senki sem cáfolta meg előtte azt a kulákok által terjesztett hamis hírt, hogy ”az állam látja majd el vetőmaggal. A népnevelőmunka elhanyagolása nemcsak azért káros, mert az egyes dolgozó parasztok nem kapnak segítséget, hanem azért is, mert a pártszervezetek az állandó tömegkapcsolat híján nem ismerik fel időben a teendőket, s nem értesülnek az ellenség mesterkedéseiről sem. Az enyingi járás pártszervezetei (és ez Fejér megye több más községére is vonatkozik) ezért nem figyeltek fel időben például arra, hogy milyen hamis hírek terjedtek el a vetőmagellátásról. A járás dolgozó parasztjai pedig igen nagymennyiségű— összesen mintegy 14—15 vagon búzát adtak el a szabadpiacon más járásokból, sőt más megyékből érkezett vásárlóknak , miközben sokuknak nincs vetőmagva. ( Az enyingi járási pártbizottságnak haladéktalanul fel kell számolnia a bürokratikus, a helyi adottságoktól független vezzetést, meg kell erősítenie a pártszervezerek kapcsolatát -a dolgozó parasztok töme- geivel. A népnevelőknek néhány napon belül el kell jutniok minden olyan dogozó jó paraszthoz, aki késlekedik a vetéssel. Ez az a biztosítéka annak is, hogy újabb sikerek szülessenek a begyűjtésben is. A járási bizottságnak, a pártszervezeteknek mozgósítsaniok kell minden kommunistatát. Pártunk minden tagjának éreznie kell s felelősségét a jövő évi kenyérért, s ez a felelősségérzet a személyes példamutatásban és a dolgozó parasztok között végzett felvilágosító munka tetteiben nyilvánuljon meg. Szükség van arra, hogy a pártszervezeteket széles pártonkívüli aktíva segítse a feladatok megoldásában. így tudja m majd az enyingi járás megoldani az előtte fsalló feladatokat — így tud nemcsak egy kerületen, hanem minden vonatkozásban az ország legjobb járásai közé felzárkózni. Lénárt Gábor A gépállomások dolgozóinak rendszeres politikai oktatása segíti az őszi munkát A mszócsáti gépállomáson a múlt hét szombatján elmaradt a politikai iskola H. évfolyamának szemináriuma. Mindössze négy hallgató jelent meg, de hiába is gyűltek volna össze teljes számban, ment Hegyi István elvtárs, a politikai iskola vezetője nem készült fel az előadásra. A szeminárium tehát így is elmaradt volna. Mindez nem véletlen: a gépállomáson lebecsülik a pártoktatást. Csaló Vencel elvtárs, a gépállomás pártszervezetének titkára maga is úgy vélekedik: «Helytelen most, az őszi mezőgazdasági munkák idején a politikai oktatással foglalkozni, mert ez hátráltatja a tervteljesítést. Ráérünk majd az őszi munkák után oktatni». A pártszervezet a több mint 150 dolgozóból százat beosztott ugyan a pártos DISZ-oktatásba, de ennél többet nem is tett. Nem segíti, nem ellenőrzi a propagandisták felkészülését — m miint ahogyan ezt a Hegyi elvtárs esete is bizonyítja, politikai felvilágosító munkát sem végez azért, hogy a hallgatók teljes számban, jól felkészülve jelenjenek meg a foglalkozáson. Pedig ezen a gépállomáson különösen nagy szükség volna jól szervezett, színvonalas politikai oktatásra. A gépállomás körzetében 35 termelőszövetkezet várja, hogy a gépek segítségével mielőbb földben legyen a mag és a mélyszántást is határidőre elvégezzék. Azt is várják a szövetkezetek, hogy a gépállomás dolgozói segítsenek nekik a politikai munkában a jövő évi kenyérért folyó harcban. A mezőcsáti gépállomás segítsége azonban akadozik, őszi tervüket eddig mindössze 34 százalékra teljesítették, ezért a szövetkezetek is súlyosan elmaradtak a szántás-vetésben. A traktoristák közötti agitációról, amelynek a tervteljesítés meggyorsítását kellene szolgálnia, szinte beszélni sem lehet. A kormoly elmaradást a pártszervezet vezetői, úgy látszik, a politikai oktatás felfüggesztése árán szeretnék „pótolni. A mezőcsáti gépállomás pártszervezetének vezetői azonban nem látnak tovább az orruknál és komoly kárt okozhatnak, ha sürgősen nem szakítanak gyökerében helytelen álláspontjukkal. Egy-két éve még igen elterjedt volt a gépállomások gazdasági és politikai vezetői között az a vélemény, amelyet most a mezőcsáti elvtársak hirdetnek. Igaz, hogy a szántóföldi munkáik idején a ’gélya-Kánááiokon nehezebb biztosítani a rendszeres politikai oktatást, mint más időszakban, de komoly hiba szembeállítani a termelő munkát a politikai oktatással. Éppen ebben az időszakban, amely fokozott erőfeszítéseket követel a dolgozóktól, van a legnagyobb szükség arra, hogy emeljük öntudatukat, elmélyítsük hazaszeretetüket, államhűségüket, a munkához való szocialista viszonyukat, fokozzuk felelősségérzetüket. Számtalan példa bizonyítja, hogy azokon a gépállomásokon, amelyek a mezei munkák idején még nagyobb gondot fordítottak a rendszeres politikai oktatásra, a terv teljesítésében nem maradtak el, hanem éppen újabb sikereket értek el. Ezt már tavaly felismerte a gépállomások vezetőinek többsége és leküzdve a nehézségeket, biztosította a rendszeres politikai oktatást. A nehézségeket most is le lehet és le kell győzni minden gépállomáson. El kell érni, hogy a hallgatók pontosan és felkészülve jelenjenek meg a szemináriumokon, s a traktorok meg se álljanak. Ez medem kelett a politikai iskolák foglalkozató időpontjának helyes megválasztásától és beosztásától függ. Az egyes politikai iskolák hallgatói számára kéthetenkint kell foglalkozást tartani úgy, hogy egyik héten az egyik, másik héten a másik iskola tartson szemináriumot. Ha jól osztják be a hallgatókat, akkor a politikai oktatás ideje alatt is marad a traktorokon legalább egy-egy dolgozó, így a termelőmunka egy pillanatra sem akad meg. A szervezeti intézkedések mellett a legfontosabb, hogy meggyőzzenek minden hallgatót: tanuljon alaposan, jelenjék meg mindig a szemináriumokon. Ez az agitációs feladat a traktorosbrigádok népnevelőire vár, elsősorban ők a felelősek azért, hogy a hozzájuk tartozó hallgatók közül egy se hiányozzék a foglalkozásokról. Alkalmazzák ezeket a módszereket a mezőcsáli gépállomáson is; meglátják, hogy a dolgozók politikai képzettségének és öntudatának növekedésével gyorsabban, jobban megy az őszi munka is. Gyertyános Zoltán az AMG politikai osztályának munkatársa SZOMBAT, 1952 NOVEMBER 1 „HŐSI ÉNEK“ ifj magyar oratórium bemutatója A rádió szimfonikus zenekara és énekkara a Zeneművészeti Főiskola nagytermében rendezett hangversenyén bemutatta Sugár Rezső «Hősi érték» című oratóriumát. A nagyszabású műnek rendkívül nagy sikere volt. A «Hősi ének» hangjában is, tárgyválasztásában is, formájában is az utóbbi évek egyik legértékesebb magyar zeneműve. Fiatal szerzője a felszabadulás után tűnt fel frisszenei találékonysággal megírt kamarazeneműveivel. Ezek a munkái azonban bár nem nélkülöztek bizonyos realista törekvéseket — egy magába zárkózott, szocializmust építő népünk mindennapi életével még kevés kapcsolatot tartó művésznek voltak a megnyilatkozásai. Annál örvendetesek!) a «Hősi ének» bemutatója, mert arról győz meg, hogy nagytehetségű és nagytudású szerzője mind eszmei, mind művészi szempontból hatalmas lépést tett előre a néphez szóló, a jelen nagy kérdéseit megéneklő szocialista-realista zeneművészet útján. Ez a nagy változás Sugár Rezső művészetének mély, magával ragadó drámai erőt adott, annyira felfokozta zenei kifejezőkészségét, annyira gazdagította érzésekben, hangulatokban, emberi tartalomban mondanivalóját, hogy bízvást állíthatjuk: a fiatal zeneszerzőben minden adottság megvan, hogy a most születő magyar szocialista zeneművészet egyik kiemelkedő alkotóművésze legyen. A „Hősi ének] a hazaszeretetről szól. Hunyadi János világraszóló nándorfehérvári győzelmét beszéli el lenyűgözően nagyszabású zenei képekben. A tizennégytételes mű hatalmas zenei tömegjelenetekben elevenili meg a magyar nép élethalálharcát létéért, vérével öntözött ősi földjéért és mindennél drágább szabadságáért. A «Hősi ének» népünk történelmének egyik ragyogó szakaszára emlékeztetve a múltról beszél, de a mához is szól. Az oratórium a zeneművészet egyik legigényesebb műfaja. Nagyon nagy zeneszerzői tudást és fokozott művészi erőfeszítést követel szerzőjétől Sugár Rezső megfelelt ennek az igen magas követelménynek: nagyértékű alkotással gazdagította a magyar zeneirodalmat. A vegyeskarra, gyermekkarra, szóló énekhangokra és zenekarra komponált, megragadóan szép mű tételei hűen tükrözik a tartalmi-hangulati mondanivalót. Az I. tétel «Lánglelkű hős, rólad zengjen az ének» kitűnően zendili meg az egész oratórium hősi, patetikus alaphangját. A II. tételben a tenorszóló a magyar földre betörő ellenség közeledtéről ad megrázó, mozgósító hírt. Utána az altszólista feszült hangulatú áriája a közelgő veszélytől való aggodalom hangját szólaltatja meg. A következő tételben az elbeszélő (baritonszóló) arról beszél, hogy a nép reménysége: Hunyadi János áll Nándorfehérvár védőinek élére. Különösen kiemelkedő rész a Vili tétel: a csata hangulatát festő hatalmas kórusjelenet. Az egymást kergető, egymással ölelkező szólamok magával ragadó lendülettel jelenítik meg a csata hevét, elszántságát és a magyarok győzelembe vetett hitét. A ia. retel szoprán-ak kettős, kórussal; a győzelem örömét és Hunyadi dicsőségét énekli az ódás pátosz emelkedett hangján. A győzelem örömteli zengését fájdalmas hang töri meg. Hunyadi váratlan halálának híre. Komor, ünnepélyes, fájdalmas gyászinduló hangzik fel, majd pedig a mű egyik, zeneileg talán legharmonikusabb része következik. A nép nagy történelmi hősét elsirató, meleg bensőségű, gyönyörű dallamú szoprán ária. A befejező, hatalmas kórusrész mottója: «Támadnak új Hunyadiak»; az énekkar Hunyadi János ma is elevenen élő, ható példájáról zeng dicséretet. Mindezt a szerző a magyar népi zene hangvételében, a szólamvezetés jelenségével, szebbnél szebb dallamokkal, szélesen hömpölygő, szenvedélyes drámaiságú zenével tolmácsolja. A csak kevesekhez szóló, befelé forduló zenétől elérkezett az egész dolgozó népünkhöz szóló, felszabadult kifejezési formához. A nagysikerű műnek még vannak kisebb művészeti fogyatékosságai, így néhol még felbukkannak az oratóriumban a «modern» dekadens zenének bizonyos stílusmaradvá nyai. Másik hiányossága, hogy az énekkari szólamokat a szerző helyenkint — például a két utolsó tételben — túl bonyolultan alkalmazta, és bár hangszerelése (a hangszerek alkalmazása) igen eleven, többhelyütt nem találta el a zenekar gazdaságos, arányos felhasználását sem, ilyenkor a zenekar túl „vastag* hangzása elfödi az oratórium legfőbb kifejezőeszközét, az éneket. A mű létrejöttében dicséretes szerepe van Somogyi Lászlónak, a bemutató előadás karmesterének. Több hónapon át figyelemmel kísérte Sugár Rezső alkotómunkáját és helyes építő bírálatával többízben is arra bírta a szerzőt, hogy a mű egyes fogyatékosságait az előkészületek során kijavítsa. E magasrendű együtt-működés a szerző és a karmester között rendkívül gyümölcsöző volt. Remélhető, hogy e példát mások is követni fogják: a szerző és az előadók közötti ilyen alkotóviszony jelentősen segítené szocialista szellemű zeneéletünk gyorsabb fejlődését. "AgY zenemű csak akkor válik valód isággá, akkor érvényesül igazán művészi és eszmei tartalma, ha előadói minden szempontból azonosítják magukat vele. Ez alkalommal kitűnő előadás segítette sikerre a «Hősi ének» alkotójának mondanivalóját. Somogyi László nagyszerű karmesteri munkája fokozott művészi teljesítményre buzdította az egész előadótestületet. A szólisták: Szecsődy Irén, Tiszay Magda, Rosier Endre és Jámbor László, az Operaház kiváló művészei tudásuk legjavával szolgálták a mű bemutatóját. Szecsődy Irén különösen kitűnt gyönyörű énekével. Kiemelkedő teljesítményével a rádió énekkara (karigazgató: Darázs Árpád) és a rádió zenekara újra bebizonyította, hogy lelkiismeretes, áldozatkész munkájával úttörőszerepet vállalt a magyar zeneművészet fejlesztésében. Szabó Ferenc Vidéki városaink dolgozói készülnek a városi békeértekezletekre A harmadik magyar békekongresszus előkészületei során vasárnap sok járásban, a főváros több kerületében ésegész, sor vidéki városban tartanak békeértekezleteket,, amelyekenmegválasztják a kongresszus küldötteit. Vidéki városainkban lelkesen készülnek a dolgozók a békeharc helyi seregszemléjére. Debrecenben már szombaton este megkezdődnek a nagy találkozó ünnepségei. A város ifjúsága fáklyás felvonulással tesz hitet a béke megvédése mellett. Vasárnap reggel zeneszó ébreszti a város dolgozóit. Délelőtt 9 órakor a központi kultúrotthon nagytermében kezdődik több mint ezerötszáz debreceni békeharcos tanácskozása. Az értekezleten dr. Ladányi Józsa orvos mond beszámolót Itt adják át a város MNDSZ- asszonyai a dolgozók leveleivel megtöltött béketarisznyákat a harmadik magyar békekongresszusra választandó küldötteknek. A tanácskozás befejezése után ünnepi sportversenyre kerül sor: a városi tanács háztömb körüli gyorsasági motorosversenyt rendez. Szegeden is az ünnepi készülődés jegyében telnek a városi békaértekezletet megelőző napok. Az üzemekben és a lakóterületeken az ajándékok tömegét készítik a dolgozók. A vasöntöde békeküldöttei , Sztálin elvtárs szobrát viszik el ajándékul a békeértekezletre. A móravárosi dolgozók világoskék selyemzászlót hímeztek, ezzel a zászlóval vonulnak majd a kerület küldöttei az értekezletre A Szabadság filmszínn házban délelőtt 9 órakor kezdődik a tanácskozás, amelyen Perbiró József, a Szegedi Tudományegyetem jogi tanszékének vezetője mond ünnepi beszédet. Az üzemek dolgozói, a DISZ-fiatalok és az úttörők nevében küldöttség köszönti majd a városi békeértekezlet részvevőit. Győr utcái ünnepi díszt öltenek a városi békeértekezlet napjára. Vasárnap reggel 8 órakor a megyei kultúrotthonban Takács János «kiváló tanító» beszédével nyílik meg a győri békeharcosok találkozója. A Győri Gyapjúfonó küldöttei elviszik az értekezletre azokat a leveleket is,amelyeket a gyár dolgozói Joliot Curienek, Ilja Erenburgnak, Paul Robesonnak és a béke számos más élenjáró harcosának írtak A tanácskozás után a legjobb győri kultúrcsoportok műsora szórakoztatja majd a küldötteket. ______________. A szovjet tudomány szerepe a Szovjetunió természeti kincseinek «A további technikai haladásért vívott harcban nagy szerepe van tudományunknak, amely találmányaival segít a szovjet népnek teljesebben feltárni és jobban kihasználni a természeti kincseket és erőket.» (Malenkov elvtársinak az SZKP XIX. kongresszusán elhangzott előadói beszédéből.) Közedil a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulója. Ezekben a napokban a szovjet dolgozók fokozott erőfeszítéseket tesznek a népgazdasági tervek teljesítéséért, a kommunizmus építéséért. Az erőfeszítésekből kiveszik részüket a szovjet tudósok is: a népgazdasági tervek teljesítésének egyik fontos feltétele a természeti kincsek feltárása és kitermelése, ebben pedig nagy szerepe van a tudománynak. A gazdasági tervek teljesítésének lehetőségeiről szólva. Sztálin elvtárs 1931-ben — amikor a Szovjetunió még elszigetelten állott a kapitalista környezetben — felvetette a kérdést: «Miben állnak ezek a lehetőségek, mi kell ahhoz, hogy ezek a tehetőségek valósággá váljanak?» És így válaszolt rá: «Mindenekelőtt az kell, hogy az ország elegendő természeti kinccsel rendelkezzék: vasérccel, kőszénnel, kőolajjal, gabonával, gyapottal. Megvan-e mindez nálunk? Megvan! Több van, mint akármelyik más országban. A szovjet tudomány kezdettől fogva nagy munkát végzett a természeti kincsek és energiaforrások felkutatásáért, feltárásáért és hasznosításáért, hozzájárult a mérföldes léptekkel haladó szocialista gazdaság nyersanyag-, segédanyag- és energiaszükségletének biztosításához. A szovjet tudósoknak nagy érdemeik vannak abban, hogy az 1913. évi kétmilliárd, kilowattóra energiatermelés 1952-ben már 117 milliárd kilowattórára emelkedik, a 4,2 millió tonna nyersvas és az acéltermelés 25 millió tonnás nyersvas- és 35 millió tonnás acéltermeléssé nő, az akkoriban alig 29 millió tonnát kitevő széntermelés pedig — a két háború pusztításai ellenére is — eléri a 300 millió tonnát Alapvető igazság, hogy az energiatermelésnek, s különösen a villamosításnak gyorsabb ütemben kell fejlődnie, mint a népgazdaság többi ágának. A szovjet energia- gazdálkodási tudomány tehát már 1920- ban, az intervenciós háborúk idején megkezdte a nagyszerű lenini terv megvalósítását; több mint száz tudós és közgazdász közreműködésével elkészítette az ország állami villamosítási tervét, a GOELRO-t. Ez a terv két részből áll. Az «A» fejezet a meglévő erőművek, újjáépítését, együttműködésük kiépítését és észszerűsítését, a «B» fejezet pedig 10—15 év alatt 20 hőerőmű és 10 vízierőmű építését irányozta elő. A tervet — amelynek tudományos alapelvei változatlanul helytállóak ma is — 1931-ben teljesen megvalósították. Azóta a szovjet energiagazdálkodási tudomány hatalmas új eredményeket ért el, egyre kiterjedtebben hasznosítják a vízienergiát. Néhány éven belül az összes villamosenergia-termelés 30 százalékát vízierőművek szolgáltatják majd. A Szovjet tudománynak nagy feladatai és eredményei vannak az erőművek távvezérlésértek, automatizálásainak megoldásában is. A szükséges energia többségét azonban még mindig a hőerőtelepek szolgáltatják. Ezért, a GOELRO-terv elkészítése óta napjainkig, változatlanul fontos tudományos feladat a szénbányászat fejlesztése. Számos iparágban, a közlekedésben és a laksság tüzelőanyaggal való ellátásában is nagy szerepe van a széntermelésnek. A szovjet geológiai és mélyfúrásokkal történő kutatások eredményeképpen hatalmas szénkincseket fedeztek fel. Ma a Szovjetunió a világszénben leggazdagabb országa. A szovjet tudósok munkásságának köszönhető a Szovjetunió ismert szénmedencéinek «megnövesztése». A kuznyecki medencében például már a cárizmus idején is bányásztak szenet — naponta körülbelül 300 vagonnal — de nem kutatták,hogy mekkora az ott lévő szénvagyon és nem vizsgálták a szén minőséget. A szovjet geológusok viszont átvizsgálták a Tomp folyó mentén elterülő medence kőzeteit, elkészítették annak részletes földtani térképét s így megállapították a szénterület lehetséges határait. Ezután számos mélyfúrással ellenőrizték az elméleti kutatások eredményeit, s ekkor kiderült, hogy a Kuznyeck-medence szénvagyona óriási, mintegy kétszerese Anglia egész szénkészletének. Az egyidejűleg végzett minőségi vizsgálatokból pedig kitűnt, hogy a kuznyecki szén jelentős része kokszolható. A tudósok felfedezték a kuznyecki nagy vasérc-előfordulásokat, s így lehetővé vált, hogy ezen a területen megteremtsék a Szovjetunió egyik legnagyobb kohászati iparvidékét. Hasonló módon lett a Donyecmedencéből Nagy-Donyec-medence. A szénbányászatban fokozatosan bevezették a gépeket és ezzel együtt az új, széleshomlokú tömegtermelésre alkalmas fejtési módszereket. A tudósok feladata volt, hogy a 100—200 méteres frontfejtésekre való áttérés hatását és következményeit megvizsgálják a széntelepeket fedő kőzetrétegekben, azok mozgásában, tanulmányozzák a kőzetnyomás változásait stb. A szovjet tudósokóriási arányú kutatómunkát végeztek a legkülönbözőbb szovjet szénmedencékben, bányákban. A helyszíni nyomásmérések mellett a kutatóintézetekben modelleken végeztek kísérleteket. A kőzetnyomás elméleti kérdéseinek tanulmányozásánál felhasználták a rugalmasság és a plasztikusság új elméleteit, így rendkívül értékes segítséget nyújtottak a földalatti folyosók kiválása és biztosításai problémáinak megoldásában, a gépesítéshez szükséges bányatérségek biztosításában,stb. A nyersolajkutatási módszerek is alaposan megváltoztak a tudomány fejlődésével. A Szovjetunióban a már általánosan alkalmazott, tömegvonzáson alapuló kutatási módszerek mellett (amelyeknek egyik eszköze az Entvös-féle torziós inga) nagymértékben alkalmazzák az új, úgynevezett szeizmikus kutatási módszert. Ez abban áll, hogy különböző mélységekbe lefúrt lyukakban robbantásokat végeznek, amelyek a kőzetekben kis, földrengéshez hasonló rezgéseket idéznek elő. A rezgési hullámok terjedési sebességének és viszszaverődésének megfigyeléséből következtetnek az egyes kőzetrétegek sűrűségére, azok vastagságára, változásaira. E kutatások segítségével állandóan új ásványolaj lelőhelyeket fedeznek fel a Szovjetunió különböző vidékein. Bár a szovjet nyersolaj termelés rendkívül gyors ütemben emelkedik, az ismert olajvagyon mégsem csökken, ellenkezőleg: növekszik. Kimagasló eredményeket értek el a szovjet tudósok a nyersolajkitermelés új módszereinek kialakításában. Ilyen új módszer, hogy a földalatti olajtelepekbe felülről gázt és vizet préselnek. Ezáltal az olajréteg 80 százalékát sikerül a felszínre hozni. Jellemző, hogy az Amerikai Egyesült Államok nyersolaj lelőhelyein jelenleg a rétegek olajtartalmának legfeljebb 50—60 százalékát képesek kitermelni. A Szovjetunióban továbbfejlesztették az olajfúrás technikáját is. Ezen a téren is úttörőmunkát végeztek a szovjet tudósok. Eddig a nagy mélységben történő fúrásnál együtt forgott a (csavarmenettel egymásba kapcsolt csövekből álló) fúrórudazat és az ehhez kapcsolódó fúrófej. A kemény kőzetek fúrásánál a gyakran 5000 6000 méteres rudazatot és annak (a felszínen elhelyezett) meghajtómotorját rendkívüli mértékben igénybevette a kőzetellenállás, amely rongálta a szerkezetet és a fúrás is lassan haladt. A szovjet tudósok feltalálták a turbina-fúrás módszerét. A fúrórudazat végére turbinát szerelnek, amely fogaskerékáttétellel hajtja meg a hozzákapcsolt fúrókoronát, vagy vésőt. A turbina forgó lapátkerekét a fúrórudazat csövein át a fúrólyukba nyomatott öblítőiszap hajtja meg Fúrás köztien tehát a fúrórudazat maga nem, csak a végére szerelt turbina-szerkezet lapátkereke forog a fúrószerszámmal. Ez a módszer megkíméli a rudazatot és a meghajtómotort, a mélyfúrást meggyorsítja és lehetővé teszi a fúrólyuk tetszés szerinti irányítását. Ezzel a módszerrel az eddigi, mintegy 6000 méteres maximális fúrási mélységet 8000— 10.000 méterre növelték a Szovjetunióban. A geológiai és geofizikai kutatások gyakorlati eredménye volt egész sereg új arany-, ezüst-, réz-, kobalt-, nikkel-, ólom, ón-, anlimón-, vas-, mangánérc-, bauxit-, csillám-, azbeszt-, fluorid-, apa-tűz- és kénlelőhely feltárása. Részben ennek a munkának köszönhető, hogy a Szovjetunió ma többfontos fém termelése tekintetében az első helyen áll a világon. A szovjet tudomány kiterjesztette az ércek dúsítására irányuló kutatásait. Az ércek ugyanis a természetben általában meddő kőzetekkel összenőve fordulnak elő, s többféle fém ásványait tartalmazzák. Az ércdúsítás feladata, hogy a különböző fémes ásványokat egymástól elválassza, a meddő kőzetektől megtisztítsa és kohósításra alkalmassá tegye. A szovjet tudomány nagy eredményeket ért el a mágneses dúsítási módszerek és a dotálás (úsztatás) jobb módszereinek kidolgozásában. Számos elméleti kérdést tisztáztak, lehetővé tették sok olyan érc gazdaságos kiaknázását, amelyet addig nem tartottak hasznosíthatóknak. Az ércdúsító tudományának fejlődése következtében a háború utáni ötéves tervben számos fém termelése 10 százalékául emelkedett, csupán azáltal, hogy a nyersércből nagyobb mértékben vonták ki a tiszta fémeket, mint azelőtt. A szovjet geológiai kutatás kiszélesítette az iparban felhasználható ásványok körét, lehetővé tette számos olyan ásványi anyag hazai termelését, amelyet a cári Oroszországban vagy egyáltalán nem használtak, vagy külföldről kellett behozniuk. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt a nagy cári birodalomban mindössze 50 geológus működött. A Szovjetunióban már 1925-től kezdve ezerszámra indították el a fúróberendezésekkel és műszerekkel kitűnően felszerelt, kiválóan képzett kutatógeológusok csoportjait az ország minden részébe. Az állandóan fejlődő szovjet geológiai tudomány gyakorlati eredményeinek csak egy töredékét ismertethettük e rövid cikk keretében. S ezek mellett e kutatások felbecsülhetetlen jelentőségű tudományos elméleti eredményeket is hoztak. A Szovjetunióban például kialakult, a földtan új ága, a geokémia, amely a földkéreg összetételét, az egyes elemeknek a talajban való vándorlását és elhelyezkedését, ennek törvényszerűségeit vizsgálja. Rendkívüli jelentőségű eredményeket értek el a víz földtani szerepének tanulmányozásában is. Ezt a hatalmas kutatómunkát a Szovjetunió Tudományos Akadémiája irányítja, s részt vesznek benne a szövetséges köztársaságok tudományos akadémiái, az iparági kutatóintézetek egész sora, az egyetemek és főiskolák intézetei, szorosan együttműködve a gyakorlati szakemberekkel, az üzemek dolgozóival. A szovjet tudomány ilyen módon segítette és a jövőben is segíteni fogja a szocialista népgazdaság minden képzeletet felülmúló méretű és ütemű fejlődését. A természeti kincsek feltárására és a természet erőinek hasznosítására irányuló kutatómunkában a magyar tudomány a Szovjetunió példáját követi. Ez a munka már nálunk is komoly eredményeket hozott, amelyek eddig is segítették iparunk fejlődését, s megvetették jövőbeni fejlődésünk alapját. A tudományos kutatás nyomán nálunk is egyre növekszik az ismert szén- és bauxit-vagyon, számos olyan ásványi kincsre bukkantunk hazánkban, amelyekről a múltban nem tudtak, vagy gazdaságos hasznosítását lehetetlennek tartották. Ilyenek a hazai ólom és cinkére, fluorit, tálkám, tűzálló agyag, bentanit, kovaföld és más előfordulások, amelyeknek részben már ma is nagy szerepük van iparunk nyersanyagellátásában, részben pedig most tárjuk fel őket, s egy-két éven belül jelentős szerephez jutnak. Az elmúlt évek bebizonyították: nem helytálló az a felfogás, hogy hazánk ásványi kincsekben szegény ország.. Nemcsak az imént felsorolt új, hasznosítható ásványi anyagok tanúskodnak erről, henem a pécskörnyéki színtelenek is, amelyek a magyar tudósok munkájának eredményeképpen rövidesen komoly szerepet töltenek be fejlődő kohászatunknak kohókokszal való ellátásában. Mindamellett még távolról sem követjük eléggé a szovjet tudomány példáját és még igen sok a tennivaló hazánk energiaforrásai, ásványi kincsei feltárásában, azok hasznosításában Bár összehasonlíthatatlanul több geológusunk dolgozik most, mint a 7-a indulás előtt, számukat tovább kell növelnünk. Emelni kell a kutatási eszközök és felszerelések számát és minőségét A földtani kutatások további kiszélesítése mellett nagyobb gondot kell fordítani a hasznosítható ásványok minőségének vizsgálatára és ipari célokra való alkalmassá tételére. Ennek érdekében nagy szükség lenne egy megfelelő kísérleti kutatóintézet létesítésére. Jelenleg különböző intézetekben eredményes részletkutatások folynak, amelyek azonban az érc- és ásványelőkészítés szovjet tapasztalatokon alapuló, ■ módszeres tudományos kutatásának problémáját nem oldhatják meg. A magyar tudósok számára a természeti kincsek feltárásában és hasznosításában óriási segítséget nyújt a sovjet tudomány lelkesítő példája, s ezen túlmenően azok a szakkönyvek, amelyek egyre nagyobb számban jelennek meg magyar fordításban is és megismertetnek bennünket a szovjet tudományos kutatás eredményeivel. A magyar tudósok megtisztelő feladata, hogy hazai viszonyainkra alkalmazzák ezeket a tudományos eredményeket, és a szovjet kutatási módszerek, elméletek felhasználásával új tudományos eredményekkel felfedezésekkel járuljanak hozzá népgazdaság terveink végrehajtásához, a Magyar Népköztársaság felvirágoztatásához. Fekete Sándor tanyamérnök