Szabad Nép, 1954. április (12. évfolyam, 91-120. szám)
1954-04-01 / 91. szám
CSÜTÖRTÖK, 1954 ÁPRILIS 1 A csehszlovák dolgozók jólétének fokozásáért Siroky elvtárs beszámolója a CSKP központi bizottsága ülésén Prága, március 31. (TASZSZ) Viliam Siroky csehszlovák miniszterelnök beszámolót tartott Csehszlovákia Kommunista Pártja központi bizottságának március 29-i teljes ülésén. A párt és a kormány — mondotta — nagy sikereket ért el a dolgozók életszínvonalának emelését szolgáló politika megvalósításában. Az ipari termelés és a munka termelékenységének emelkedése lehetővé tette, hogy a közszükségleti cikkek árainak április 1-től új, immár a harmadik és az eddig legjelentősebb leszállítását hajtsuk végre. Az újabb árleszállítás eredményeképpen a lakosság 5,6 milliárd korona megtakarításhoz jut. Ezenkívül a lakások, lábbelik, bútorok stb. javítási árának újabb megállapítása további 280 millió korona megtakarítást jelenít számára. Siroky kijelentette, hogy a közszükségleti cikkek árának leszállítása nem egyedüli útja a nép életszínvonala emelésének. 1953 szeptembere óta számos más ilyen irányú intézkedést valósítottak meg, amelynek eredményeképpen a lakosság 3,8 milliárd korona megtakarításhoz jutott. Az idei költségvetés értelmében az eddiginél jóval nagyobb összeget fordítanak szociális célokra. A közoktatás, egészségvédelem stb. fejlesztésére csaknem négymilliárd koronával nagyobb összeget irányoztak elő, mint 1953- ban. Idén 1,4 milliárd koronával nagyobb öszszeget fordítanak lakóházépítkezésre és 33 százalékkal több lakást építenek, mint a múlt évben. Az új árleszállítást — mondotta Siroky — olyan időszakban valósítják meg, ami-akor különösen megnőtt és továbbra is nő a lakosság árucikkek iránti kereslete. 1953 utolsó negyedévében a lakosságnak 11 százalékkal több húst, 32 százalékkal több halat, 10 százalékkal több szalonnát, 31 százalékkal több növényolajat, kétszerannyi sajtot, ötven százalékkal több motorkerékpárt, kétszerannyi jégszekrényt adtak el, mint 1952 hasonló időszakában. Ez a város és a falu lakossága jövedelmének állandó emelkedésével magyarázható. Siroky hangsúlyozta, hogy ezeket a sikereket a testvéri szovjet segítség, továbbá Csehszlovákiának a Szovjetunióval és a demokratikus tábor többi országával való szoros együttműködése segítségével tudták elérni. Csehszlovákiában leszállították 53.000 árucikk árát Prága, március 31. (TASZSZ) Március 30-án este közzétették Csehszlovákia Kommunista Pártja és a kormány határozatát az 1954 április elsején életbelépő újabb árleszállításról. Az 53.000 árucikkre vonatkozó árcsökkentés eredményeként a lakosság egy év alatt 5,6 milliárd koronát takarít meg. Az élelmiszerárak — ezen belül a kenyér, a dara, a tej és a tejtermékek, a tojás, a cukor és a cukrászati készítmények ára — 8—25 százalékkal, az iparcikkek ára — ezen belül a szövet, a cipő stb. ára — 9—45 százalékkal csökken. Az Albán Népköztársaság kormánya örömmel venne részt az európai kollektív biztonsági szerződés megkötésében Tirana, március 31. (ATA) Az Albán Népköztársaság kormánya nyilatkozatot tett közzé a berlini értekezlet eredményeivel és a Szovjetunió kormányának az európai kollektív biztonság megteremtése érdekében tett javaslatával kapcsolatban. A nyilatkozat a többi között így hangzik: Az Albán Népköztársaság kormánya állandóan a béke, a jó egyetértés és a nemzetközi együttműködés politikáját követi. Minden erejét a békés fejlődésnek és a nép jólétének, a Balkán és Európa békéje fenntartásának, más szomszédos és távolabbi államokkal való őszinte együttműködésnek szenteli. Teljes erejéből kiveszi részét abból az igyekezetből, amellyel sok más békés és demokratikus állam, élén a Szovjetunióval, következetesen enyhíteni akarja a nemzetközi feszültséget, mert ez az egyetlen igazságos és lehetséges út a harmadik világháború veszélyének elhárítására és a tartós béke biztosítására. A Szovjetunió kormányának az európai kollektív biztonsági szerződés megkötésére tett javaslata tökéletesen megfelel az európai népek létérdekeinek. A nemzetek egyenlőségének elvére, a nemzeti függetlenség és szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartására támaszkodik, és minden tekintetben az ENSZ alapokmányban lefektetett elvekhez igazodik. Az Albán Népköztársaság kormánya és az albán nép teljes mértékben támogatja a Szovjetunió kormányának az európai kollektív biztonsági szerződésről szóló javaslatát, mert az albán nép érdekei szorosan hozzáfűződnek a Balkán és Európa békéjének biztosításához, és mert ez a szerződés szilárd záloga volna a tartós békének és biztonságnak. Az Albán Népköztársaság kormánya kijelenti, hogy kész minden erejéhez képest közreműködni, és örömmel kész résztvenni ilyen szerződés megkötésében. Eisenhower üzenete a kongresszushoz az Egyesült Államok külkereskedelmi politikájáról Eisenhower elnök kedden üzenetet intézett a kongresszushoz az Egyesült Államok külkereskedelmi politikájáról. Üzenetében , amelyet nyilvánvalóan azért időzített a kelet-nyugati kereskedelemmel foglalkozó londoni háromhatalmi megbeszélések idejére, hogy megkísérelje ebben a kérdésben magához ragadni a kezdeményezést . Eisenhower bizonyos «engedményeket» helyez kilátásba; ugyanakkor figyelemreméltó beismeréseket tesz az Egyesült Államok embargo-politikájával, a vámkorlátozásokkal és a dolláradományokkal kapcsolatban. Eisenhower — mint az «AFP» jelenti — üzenetében rámutat: «Gazdasági fejlődésünk érdekében szükségünk van egyre szélesebb piacokra. Biztonságunk érdekében szükséges, hogy szövetségeseink gazdaságilag erősek legyenek. E két sürgető kérdés egyetlen megfelelő megoldása a kereskedelem kiszélesítése». Az elnök kijelenti, hogy az Egyesült Államok kénytelen «csökkenteni a megokolatlan vámkorlátozásokat» — egyben hozzáfűzi: «de nem egycsapásra, és figyelembe véve saját érdekeinket». Az elnök üzenete a továbbiakban bevallja az úgynevezett «segélyrendszer» kudarcát. Az üzenet szerint «a dolláradományok nem jelentenek tartós megoldást ... abban a zsákutcában, amelyet a dollárdeficit hozott létre ...» Eisenhower a továbbiakban kifejti programmjának különböző pontjait. Az Egyesült Államok és nyugateurópai partnerei kereskedelmi kapcsolatában oly sok ellentétet okozó amerikai vámtarifa-törvénnyel kapcsolatban Eisenhower megígér bizonyos lényegtelen módosításokat, de hozzáfűzi, hogy azajánlott vámcsökkentések nem tömegesek». A külföldi beruházásokkal kapcsolatban az elnök javasolja, hogy «kedvezőbb elbánásban részesüljön a beruházásokból adódó jövedelem». Eisenhower «közös szabályokat» sürget a fokozott amerikai tőkebehatolás biztosítására, az üzenet szerint «abból a célból, hogy a külföldi amerikai beruházásokat méltányosan kezeljék». Eisenhower — utalva az amerikai válságjelenségekre — kijelenti: «Az Egyesült Államok kormányának korlátozni kell az amerikai gazdaság hullámzását...» Az amerikai gazdasági és technikai segélyprogrammal kapcsolatban az elnök kijelenti: «Helyeslem azt az elvet, amely szerint a lehető legrövidebb időn belül véget kell érnie az adomány formájában nyújtott gazdasági segélynek, figyelembe véve nemzeti érdekeinket». Az üzenet utal arra, hogy «a külföldnek nyújtott amerikai segély csökkentése fokozni fogja a Kelet és Nyugat közötti kereskedelem újrafelvételére irányuló nyomást». Ezzel kapcsolatban Eisenhower azt mondja, hogy «egy ilyen újrafelvétel nem kelthet túlzott aggodalmakat» — amennyiben olyan cikkekről van szó, amelyek «nem stratégiaiak» és amelyek megfelelnek a Kína ellen irányuló «embargósnak. (MTI) A „Honfoglalás” III. kötete Megjegyzések Illés Béla regényéhez A ,,Honfoglalás" II. kötete, Illés Béla trilógiájának befejező része az 1944 ősze és a Budapest felszabadítása közti időt ábrázolja. Az egész III. köteten, sokkal inkább, mint az előzőeken átüt az önéletrajzi hevületű melegség. Különösen a «napló» formában megírt fejezet egyszerű sorait fűzi át a szenvedély, amely a szinte kimért visszaemlékezéseket az olvasó személyes élményévé hevíti. Illés néhány sorba sűrítve jellemezni tudja a történelem nagy eseményeit. Könyve több, mint pusztán regény, történelmünk fájdalmas és mégis felemelő napjainak megrázó dokumentuma. Az olvasó Illéssel együtt tanúként élheti végig azokat a történelmi jelentőségű tárgyalásokat, amelyek Magyarország felszabadítását megelőzték. A könyv ebből a szempontból szinte felbecsülhetetlen értékű, egyedülálló történelmi beszámoló is, megragadó kép a szovjet nép nagy történelmi erőfeszítéseiről. Az írónak azonban a történész rangja sok is, kevés is. Illés nem történelmi tanulmányt, hanem regényt írt. Az író választja ki a történelemből azt, ami hősei útját befolyásolja, a hivatalos tárgyalásokban írói szem látja és láttatja meg a lényegedet, az író villantja fel a humort, vagy csillantja meg a könnyet, mondja, mondatja vagy érezteti a tanulságot. Az újságokból vagy a történelemkönyvből ismert alakok és helyzetek a regényben szervesen fonódnak össze a képzelet teremtette eseményekkel és hősökkel. A III. kötet kétségtelenül csúcspontja a trilógiának. A befejezés továbbfejleszti az első két könyv cselekményét, új vonásokat, új mozzanatokat tár fel a hadifoglyokból lett magyar partizánok hősi küzdelméből. Tovább halad azoknak az egyszerű katonáknak az útja, akiknek szemét a világháború, a Szovjet Hadsereg embersége, a magyar uralkodó osztályok embertelensége nyitotta fel. Ez az út visszavezet Magyarországra, de a hősöket már az a tudat vezeti, hogy egy új haza foglalására indulnak. Köztük, velük együtt menetelnek azok az emigrációba kényszerített kommunisták, akik hosszú évek után először lépnek a drága haza földjére. Illés a kommunista hazafiság érzését híven kifejező lapokat szentel ennek a találkozásnak. Sajnos azonban a regénynek azok a pozitív hősei, akiket az olvasó az első két kötetből megismer, a harmadik könyvben nem fejlődnek eléggé tovább. Pásztor, Tolnai, Kovács Márton jellemének rajzában az író nem mélyül el olyan mértékben, ahogyan ezt a leírt események lehetővé, szükségessé tennék. Az olvasó hiányérzetét mégis csökkenti az a tény, hogy ebben a kötetben viszont kiteljesedik Bálint Gézának, «a kopasz őrnagynak», magának az írónak az alakja. A pozitív hősök rajzának elmélyítése nem azt jelenti, hogy a III. kötetben még több fejezetet kellett volna szentelni Pásztor, Kovács, Drávai megmutatására. Azért érdemes ezt hangsúlyozni, mert egyes kritikák felrótták az írónak, hogy a III. kötetben kevés teret ad a pozitív hősöknek és túl sok figyelmet fordít a horthyista tisztikar leleplezésére. De ennek a kötetnek fő célja éppen azoknak a politikai erőfeszítéseknek az ábrázolása, amelyeket a szovjet kormány, a Szovjet Hadsereg vezetői és a magyar kommunisták tettek népünk felszabadításáért , s eközben, s ennek érdekében bizonyos, a fasizmus vereségét már saját bőrükön tapasztaló, horthyista katonai vezető karok megnyeréséért. Ennek a katonai diplomáciai klikknek a leleplezése világít rá arra is, hogy mögöttük ott állottak az angol-amerikai megbízók, akik Faraghóékon keresztül már a szájuk íze szerinti jövő útjait egyengették. Az a nagy szerep tehát, amelyet ez a csoport a regényben kap, egyáltalán nem túlzott. Teljesen indokolt politikai szempontból, nemcsak a felszabadulás, hanem a népi demokrácia első éveinek megértése érdekében is. S teljesen indokolt művészileg is, mert az író Faraghóék leleplezésével mintegy ellenképét adja azoknak a hőseinek, akik életüket a haza szabadságának ügyére tették fel. Illés szélesen, a sikeresen megformázott típusok egész sorában állítja elénk a zátonyra futott hajóról menekülni akaró horthyista «kapitányokat». Megértjük, hogy mi vitte át őket tárgyalni, de azt is megértjük, mi akadályozta őket abban, hogy pillanatnyi szövetségesnél többé válhassanak a magyar nép szabadságküzdelmében. Egyfelől a német fasizmus elkerülhetetlen bukásának Scyllája, másfelől a földosztás, a nagybirtokos rendszer összeomlásának Charibdise — közöttük vergődik a telekik, borhyk, faraghók néhány hónapra megreparált hajója. Illés regényeiben nem egyszer túlzottan is él a közvetlen politikai hatás eszközeivel, (találkozunk ezzel a harmadik kötetben is.) De a horthyista urak leleplezésében éppen az a kitűnő, hogy az író szinte «kommentár nélkül», minden közvetlen politikai magyarázkodás nélkül, pusztán az alakok és tények egyszerű, objektív ábrázolásával éri el a megsemmisítő hatást. Megsemmisítés — igen, ha valahol, akkor itt helye van ennek a szónak. Illés szinte teljes testiszellemi mivoltukban megsemmisíti ezeket az embernek álcázott kócbábukat. Kéry, Borhy, Szentiványi, Teleki, Faraghó, Vörös és a többiek — szokatlanul sok figura mozog előttünk, a horthyista katonai és diplomáciai klikk egész gyűjteménye. S mindegyik típust fejből, emlékezetből is részletesen «káderezni» lehetne, annyira megismerjük őket. S ami ennél sokkal több: Illés — hiszen az írói típusalkotás nemcsak objektív jellemrajz, hanem ítélet is — mindegyiket személyes ellenségünkké teszi. Az író szinte drámai szerkesztéssel, jelenetekbe fogható, tipikus, nem egyszer jelképes eseményekben mozgatja ezeket a figurákat. Egy-egy látszólag fölöslegesnek tűnő mozzanat fejezetek múlva egész eseménysorok értelmét világítja meg, egyegy ismétlődő, hasonló, de mégis változó rövid jelenet fejezeteknél többet mond. Kitűnően ábrázolja például a horthyisták moszkvai magyar bizottsága («MMB») tagjainak marakodását az egyelőre még csak különböző tervekben szereplő miniszteri tárcákon. A Faraghóék által összeállított egy-egy új kormánylista egyre nevetségesebbé és egyre gyűlöletesebbé teszi kitervelőit, a felfuvalkodottsággal párosult szellemi sötétség egész panorámája bontakozik ki előttünk. Hazánkban őrjöng a fasiszta rémuralom, a hazafiak ezrei pusztulnak el, nyomorog és gyötrődik a nép, kiutat keres a nemzet a szörnyű pusztulásból — s eközben azok, akik történelmi jogaikra hivatkozva, országvezető uralkodó osztálynak tartják magukat, szánalmas klikk-politikusokként a maguk javáraakarnak osztozni a nemzeti katasztrófa torán. Amikor a veszekedő urak között az okos kis gróf, Teleki Géza egységről beszél, mint az egyetlen mentőövről, Miklós Béla így válaszol: «Igazad van, Géza, egységesnek kell lennünk... Éppen ezért átveszem a vezetést!» Mire Faraghó: «Szívemből beszéltél, Géza! Az egység, a kormányzó iránti hűség, a nemzet létérdeke azt követeli, hogy ne adjam ki a kezemből a vezetést...» Ezek a «diplomáciai» torzsalkodások olyan mély politikai és erkölcsi fertőben mutatják a magyar uralkodóosztályt, amilyenben szükségszerűen el is kellett pusztulnia. A horthyista galériából csupa jellegzetes, egyéni figura áll elénk — de mindegyik ugyanannak a rothadásnak a bélyegét hordja homlokán. Illés sikerrel oldja meg azt a rendkívül nehéz író feladatot is, hogy Miklós Bélát a maga súlyos korlátai között, de társainál különbnek mutassa meg, ugyanakkor az olvasó Miklós iránti bizonyos fokú megbecsülését is az indokolt korlátok között tartsa. A horthyista uralkodó osztály felett elmondott, történelmi távlatokat feltáró írói kritikának betetőződése az a jelenet, amely Borhy és Kéry Stormnál tett látogatását írja le. Ezt a látogatást is egy újabb kormánylista összeállítása előzte meg. Angol sugallatokra a klikkvitákba már teljesen belezavarodó «MMB» gróf Storm Alfréd altábornagy miniszterelnökségét határozza el. A cél: «megnyerni az angol diplomácia aktív támogatását». A vezéri féltékenykedés szempontjából a tét nem nagy: Storm nyomorékként él egy hadifogolytáborban, s Borhy kifejezése szerint, ha nem lenne sánta, úgy táncolna, ahogy Faraghóék fütyülnek neki. Stormot, akiről a magyar urak vitatkoznak, az olvasó már ismeri, ennek az angol ügynöknek a pályája az első kötetben kibontakozott előttünk. A III. kötetben kibontakoznak azok a praktikák is, amelyek egy bizonyos ponton Storm jelöléséhez vezetnek. S ennek a két szálnak a találkozása egy ragyogó csattanóval, a fentemlített látogatásban történik meg: a miniszterelnöki «kérő»-be érkező magyar urakat a teljes elhülyülés állapotában fogadja gróf Storm Alfréd altábornagy, Horthy őkegyelmessége nejének bizalmas embere. Szatirikus karikatúra ez a kép, s egyszersmind ítélet is. Fellebbezhetetlen, mert igaz és művészi érvényű ítélet. Illés Bécs írásművészetének jellemző vonása az anekdotizmus. Kétségtelenül igazuk volt azoknak, akik már korábban is rámutattak e módszer korlátaira. Van bizonyos — teljesen át sem hidalható — ellentét az Illés által vállalt monumentális téma és az ábrázolás módszerei között. A hiba azonban nem az anekdotizmus módszerének alkalmazásában van — rossz tanács lenne, ha ezt hibáztatnánk. Az anekdotikus módszerek — megfelelő arányban — nagyon is fontos eszközei lehetnek az ábrázolásnak. Persze, csak akkor, ha az íróból olyan gazdagon, színesen áradnak a kerek, epigrammatikusan csattanó történetek, mint Illésből. Új irodalmunkban általában nem sok, hanem nagyon is kevés az ilyen irányú tehetség. S az anekdota nem egyszerűen színesítés, nem egyszerűen szórakoztató betét. Mind a cselekményben, mind a jellemzésben igen értékes szerepet kaphatnak az anekdotikus elemek. Illés regényében például valóban szívet megindító módon ábrázolja a szovjet hadsereg néhány tisztjét. Ezeknek a jellemeknek megformálásában egy-egy anekdotikus mozzanat sokszor hosszú leírásokat pótol. Milyen nagyszerűen emeli ki például Mechlisz vezérezredes egyik jellemző vonását, céltudatos, pedagógiai szigorúságát mindjárt a bemutatásakor elmondott történet! A hiba ott van, hogy az ábrázolás anekdotikus módszerei nagyobb szerepet kapnak a kelleténél, helyesebben: az író nem él eléggé az ábrázolás más eszközeivel. A regény szűkszavúan — bizonyos értelemben film-forgatókönyvszerűen — sokszor csak jelzi, de nem fejti ki, nem ábrázolja elég szélesen és elég mélyen a cselekményt, a hősök mozgatórugóit. Ilyen módon szép képbe tudja sűríteni a lembergi zsinagógában lejátszódó megrázó jelenetet, de már például nem tudja ugyanúgy megértetni olyan eseménynek lényegét, mint a Drávaizászlóalj története. Az ellenség karikaturisztikus ábrázolására is jó ez a módszer, de az új honfoglalók fejlődését, belső világát, tetteik rúgóit, érzelmeik, eszméik gazdagságát így nem lehet elég mélyen kifejezni. Bálint alakját kivéve, ez a harmadik kötet csaknem minden pozitív hősére vonatkozik. A csattanó, egymást cikázva követő jelenetek, történetek drámai feszültséggel sűrítettek. S ez az érdekesség, izgalmasság nagyon jó dolog, különösen akkor, amikor legjobb regényeink közül néhány nem elég érdekes, amikor egyes irodalomelméleti tanulmányok kezdik «nagy realista» stílusjeggyé avatni az unalmasságot. Illés könyvében azonban néha a felületen rohan tovább a történet. Az író nem engedi meg az olvasónak, hogy «kipihenje» magát. Az olvasó nem tudja kezéből letenni a könyvet, s ez jó — de szinte gondolkodni is alig van ideje a cselekmény sodró váltakozásában. Az olvasó, persze, segíthet magán, az,egész elolvasása után újra és újra elővehet — s biztos, hogy a legtöbb olvasó elő is vesz — egyes fejezeteket. De ez nem adhat elvi felmentést az ábrázolás fogyatékosságaira. Mindent összevetve: a «Honfoglalás» III. kötete megragadó írói munka. Ez a kötet mintegy kiemeli, közelebb hozza hozzánk mindazt, ami az előző kötetekben is a legsikerültebb. Ezzel a harmadikkal az első két kötet is többet mond. A regény három kötete együtt hivatott arra, hogy felszabadulásunk új korszakot teremtő történelmi eseményének egyik méltó emlékműve legyen, Fekete Sándor . SZABAD NÉP Kitűntetősek a Szovjetunióban Moszkva, március 31. (TASZSZ) K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke március 29-én a Kremlben átnyújtotta a vezető funkcionáriusok egy csoportjának a Szovjetunió rendjeleit. A szovjet állam szolgálatában szerzett érdemeikért 50. születésnapjuk alkalmából a következők kapták meg a Lenin-rendet, a legmagasabb kormánykitüntetést: A. N. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese; A. N. Kuzmin, a Szovjetunió vaskohászati minisztere; K. M. Szokolov, a Szovjetunió Minisztertanácsa állami építésügyi bizottságának elnöke; Sz. A. Sztyepanov, a Szovjetunió gépipari miniszterének első helyettese; D. J. Rajzer, a Szovjetunió építésügyi miniszterének első helyettese; G. Sz. Hlamov és J. Makszajev, a szovjet gépipar élenjáró dolgozói. A Munka Vörös Zászlórendjét a következők kapták 50. születésnapjuk alkalmából a szovjet állam szolgálatában szerzett érdemeikért: D. Sz. Buzin, a Szovjetunió pénzügyminiszterének első helyettese; Sz. J. Fomin, közlekedési és nehézgépipari miniszterhelyettes; P. Sz. Kucsumov, a Szovjetunió mezőgazdasági miniszterének helyettese; A. A. Poszkonov, a Szovjetunió pénzügyminiszterhelyettese; A. I. Szmirnov, a Szovjetunió kereskedelmi miniszterhelyettese; I. A. Kairov, az OSZSZSZK közoktatásügyi minisztere, az OSZSZSZK Pedagógiai Akadémiájának elnöke 60. születésnapja alkalmából a népoktatásban szerzett érdemeiért kapta meg a Munka Vörös Zászlórendjét. A kitüntetettek nevében I. A. Kairov fejezte ki mély háláját a nép, a párt és a kormány iránt. K. J. Vorosilov melegen üdvözölte a kitüntetetteket. Kereskedelmi egyezmény a Szovjetunió és Egyiptom között Moszkva, március 31. (TASZSZ) A baráti és kölcsönös megértés szellemében tartott és sikeresen végződött tárgyalások eredményeként 1954 március 27-én Kairóban aláírták a Szovjetunió és Egyiptom között megkötött kereskedelmi egyezményt, amely előirányozza a két ország között a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését és megszilárdítását az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján. Ezen egyezménnyel a felek kölcsönösen alkalmazzák a legnagyobb kedvezmény elvét a kereskedelmi és hajózási kérdésekben.Az egyezmény kikötései szerint a Szovjetunióból Egyiptomba és az Egyiptomból a Szovjetunióba történő áruszállítások árulisták alapján bonyolódnak le. A Szovjetunióból Egyiptomba exportálandó cikkek listáján szerepelnek: ipari berendezések, traktorok és mezőgazdasági gépek, gépkocsik, vas- és acélkészítmények, kőolajtermékek, faanyagok, gabona, gyógyszerek és egyéb cikkek. Az egyezmény szerint Egyiptom a következő cikkeket exportálja a Szovjetunióba: gyapot, rizs, műselyemfonál, kikészített bőrök és irhák, valamint egyéb cikkek. Az egyezményt egy évre kötötték és évenként automatikusan megújul, ha egyik fél sem mondja fel. A KÜLPOLITIKA HÍREI — K. J. VOROSILOV, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke a Kremlben fogadta É. Brandlandot, Norvégia rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki átnyújtotta megbízólevelét — jelenti a «TASZSZ». — MEGNYÍLT NEW YORKBAN az Egyesült Nemzetek Szervezetének épületében az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának 17. ülésszaka — jelenti a «TASZSZ». — A LENGYEL NÉPKÖZTÁRSASÁG ÉS AZ INDIAI KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA a baráti kapcsolatok fenntartása és erősítése érdekében megegyezett abban, hogy nagyköveti rangú diplomáciai képviselőket cserél — jelenti a «TASZSZ». — BEFEJEZŐDÖTT A KELET-NYUGATI KERESKEDELEM FEJLESZTÉSÉRŐL LONDONBAN folytatott angol-francia-amerikai tanácskozás. A hivatalos közlemény szerint az angol-francia és az amerikai képviselők között megállapodás jött létre a kelet-nyugati kereskedelem kiterjesztésében — jelenti a londoni rádió. — ELTEMETTÉK A BEIRUTI AMERIKAELLENES DIÁKTÜNTETÉSNÉL MEGÖLT Hasszán Abu Iszmail egyetemi hallgatót. A gyászmenetben az egyetemi hallgatók és a beiruti lakosok ezrei vettek részt — jelenti a «TASZSZ». Berlin, március 31. (MTI) Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja központi bizottságának első titkára a Berlinben folyó IV. pártkongreszszuson ismertette a központi bizottság beszámolóját. Walter Ulbricht beszámolt Németország Szocialista Egységpártjának a III. pártkongresszus óta a német kérdés békés megoldásáért és a németek egymás közötti megegyezéséért vívott fáradhatatlan harcáról, hangsúlyozva, hogy a Német Demokratikus Köztársaság mindent megtesz, hogy a maga részéről egyengesse a német egység helyreállításához vezető utat. Kiemelte a szovjet kormány nyilatkozatának jelentőségét, amely teljes szuverenitást biztosított a Német Demokratikus Köztársaságnak. Walter Ulbricht rámutatott, hogy a szovjet kormány nyilatkozata után a nyugati államoknak egész sor kérdést közvetlenül a Német Demokratikus Köztársaság kormányával kell megbeszélniök. A beszámoló méltatta az összeurópai kollektív biztonsági egyezményre vonatkozó Torontó, március 31. (TASZSZ) Kanada Haladó Munkáspártja V. kongresszusának delegátusai március 27-én és 28-án megvitatták a párt új programmjának tervezetét. Az új programmtervezetről Leslie Morris, a párt országos végrehajtó bizottságának tagja tartott beszámolót. A kongresszus bizonyos módosításokkal elfogadta a programmtervezetet. A kongresszus a következő kérdésekről hozott határozatokat: új nemzetiségi politika Kanada számára; harc a gazdasági válság veszélye ellen; a nép egysége és a haladó munkáspárt feladatai; a párt, a Kanadai Munkásifjúság Országos Szövetsége és a sajtóorgánumok megerősítése. A kongresszuson megválasztották Kanada Haladó Munkáspártja nemzeti bizottságát. A kongresszus delegátusai egybehangzóan Tim Buckot választották meg a párt vezetőjévé. A kongresszuson felolvasták a Szovjetunió,Anglia, az Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság, Franciaország, Csehszlovákia, Lengyelország, Bulgária, a Német Demokratikus Köztársaság, Nyugat-Németország, Japán, India, Mexikó, Uruguay, szovjet javaslat történelmi jelentőségét és a következőket szögezte le: a Német Demokratikus Köztársaság azzal járulhat hozzá a leghatásosabban ■ összeurópai békeegyezmény létrehozásához, hogy fokozott erővel harcol a német militarizmus feltámasztása ellen, ami a fő akadályok egyike az európai népek megegyezésének útjában. A Német Demokratikus Köztársaság mindent megtesz majd — hangsúlyozta Walter Ulbricht — hogy békés kapcsolatokat építsen ki a nyugateurópai tőkés országokkal is. Legfontosabb feladatunk azonban az, hogy még jobban megszilárdítsuk baráti kapcsolatainkat a Szovjetunióval és fejlesszük kapcsolatainkat Franciaország békeszerető erőivel. A központi bizottság első titkára a továbbiakban áttekintést nyújtott a Német Demokratikus Köztársaság gazdaságának szerkezetéről, majd hatalmas taps közepette javasolta, hogy 1954 őszén tartsanak új parlamenti választásokat a Német Demokratikus Köztársaságban. A választások alGuatemala és más országok testvéri kommunista és munkáspártjai központi bizottságaitól érkezett üdvözlő táviratokat. A Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának üdvözlete a következőképpen hangzik: Kanada Haladó Munkáspártja V. kongresszusának. A Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottsága testvéri üdvözletét küldi Kanada Haladó Munkáspártja V. kongresszusának. Sikereket kívánunk a haladó munkáspártnak a párt sorainak megerősítéséért, Kanada nemzeti függetlenségéért, a kanadai dolgozók létérdekeiért, a békéért vívott harcban. Éljen Kanada Haladó Munkáspártja! Éljen a dolgozók nemzetközi szolidaritása a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcban! A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A kongresszus részvevői felállva, viharos ünnepléssel fogadták az SZKP központi bizottságának üdvözletét. A kongresszus utolsó ülésén Tim Buck mondott záróbeszédet: kalmat adnak majd a lakosságnak, hogy titkos szavazással kifejezhesse: a békeszerződés megkötését kívánja és tiltakozik Nyugat-Németországnak amerikai katonai tárlaszponttá való átalakítása ellen. Walter Ulbricht a továbbiakban rámutatott, hogy a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói teljesítették, sőt egyes területeken túlteljesítették az ötéves terv eddigi előirányzatát, így nagy mértékben túlteljesítették az ötéves tervnek a dolgozók életszínvonala emelésére irányuló előirányzatát. A pártkongresszus nagy lelkesedéssel fogadta a javaslatot: bízzák meg a párt központi bizottságát azzal, hogy az első ötéves terv eddigi három esztendejében elért eredmények alapján ez év augusztusáig dolgozza ki és terjessze a kormány elé a Német Demokratikus Köztársaság második ötéves tervének irányvonalait. A kongresszus szerdán áttért a központi bizottság beszámolójának megvitatására* As egyiptomi helyiség A központi bizottság beszámolója Németország Szocialista Egységpártjának IV. kongresszusán Véget ért Kanada Haladó Kliukáspártja V. kongresszusa Sajtójelentések szerint március 29-én este tanácskozást tartott az egyiptomi szakszervezetek vezetősége. A tanácskozáson határozatot hoztak arról, hogy megszüntetik az általános sztrájkot. A szakszervezetek vezetői a munkásokhoz intézett felhívásukban üdvözlik a «forradalmi tanács» és a kormány által március 29-én hozott határozatot, amely az átmeneti időszak végéig a «forradalmi tanács» számára fenntartja a rendkívüli felhatalmazásokat és amely előírja országos tanácskozó testület létesítését. Nasszer miniszterelnökhelyettes, Szalah Szalem propagandaügyi miniszter és Kamal El-din Husszein, a szociális ügyek minisztere — a «forradalmi tanács» tagjai — március 29-én ellátogattak a szállítómunkások szakszervezetébe és ott mondott beszédükben kijelentették, hogy a «forradalmi tanácsnak» az ostromállapot megszüntetéséről hozott március 5-i határozatát és a «forradalmi tanács» március 25-i határozatait — amelyek a pártok újbóli működéséről, törvényhozógyűlési választásukról és a «forradalmi tanács» feloszlatásáról szólnak — érvénytelenítették. Március 30-ára virradó éjszaka ismét megindult a forgalom, s újból működnek a kairói üzemek is. (TASZSZ)-- I Szovjetunió Minisztertanácsának és a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának határozata az élelmiszerek és iparcikkek állami kiskereskedelmi árának újabb leszállításáról Moszkva, március 31. (TASZSZ) A Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottsága elhatározta: 1. Az élelmiszerek és iparcikkek állami kiskereskedelmi árának 1954 április 1től kezdődő leszállítását a következő mértékben : kenyér, liszt és makaróni, rozskenyér 8 százalékkal, búzakenyér, zsemlye, perec és más péksüteményfélék 5; rozsliszt, búzaliszt, kukoricaliszt és egyéb liszt 5; szója lepényliszt 15; makaróni, metélttészta, levestészta és egyéb száraztésztafélék 5 százalékkal; gabona és takarmány: rozs 8 százalékkal; búza, zab, árpa és más gabonafélék, korpafélék, olajpogácsák, olajpogácsa-darafélék, takarmánykeverék, széna, és szalma átlagban 5 százalékkal; gyarmatáruk: feketére szárított tea 10 százalékkal; babkávé, kakaó, kávé-, tea- és kakaóitalok átlagban 15; őrletlen só 10; őrölt só 20 százalékkal; szövetek: batiszt, markitszövet, volzsia és egyéb nyári pamutruhaszövetek, valamint pamutbútorszövetek átlagban 20 százalékkal; pamutszövetek műselyemmel 10; karton, szatén és egyéb pamutszövetek átlagban 15; hernyóselyem átlagban 10 százalékkal; készruha, kötöttáru, kalapok és sapkák, ruhák, blúzok és egyéb nyári pamutszövetből készült konfekciós készítmények átlagban 15 százalékkal; egyéb pamutszövetekből készült ruhák, blúzok, fehérneműk és más konfekciós készítmények átlagban 10; hernyóselyemből készült ruhák, blúzok, fehérneműk és egyéb konfekciós készítmények átlagban 7; kötöttáruk átlagban 8; pamutzoknik és harisnyák átlagban 20; selyemből és egyéb anyagokból készített zoknik és harisnyák átlagban 10; kapronrostból készült harisnyák átlagban 25; pamutszövetből, selyemből, félgyapjúszövetből és durva posztóból készült kalapok és sapkák 10; szalmakalapok 10 százalékkal ; lábbelik: bőrcipő átlagban 7 százalékkal; textil- és kombinélt cipő átlagban 20; sárcipő, hócipő, gumicsizma és egyéb gumilábbeli átlagban 12 százalékkal; divatáruk: textildivatáru átlagban 10 százalékkal; fonalak és fonaláruk átlagban 15; lámpaernyők átlagban 10; vatta és vatelin 15; varró-, varrógép-, kötőhorgoló- és egyéb tűfélék 20; ékszerek átlagban 10 százalékkal; szappan, illatszer és kozmetikai cikkek: mosószappan átlagban 15 százalékkal; mosdószappan átlagban 20; parfümök, kölnivizek és egyéb illatszerek, valamint kozmetikai cikkek átlagban 10 százalékkal; papír, írószer és játékáruk, írópapír, füzetek, valamint egyéb papír- és kartonkészítmények átlagban 10 százalékkal; ceruzák, tollhegyek, tollszárak, valamint egyéb író- és rajzszerek és irodaszerek 15; gumi-, celluloid-, fémjátékok, valamint egyéb játékszerek és fenyőfadíszek átlagban 15; fényképezőgépek átlagban 10; fényérzékeny papír, fényképezőlemez és egyéb fényképészeti cikkek 15; rádiócsövek átlagban 15 százalékkal; porcelán-, fajansz- és üvegkészítmények, porcelán- és fajanszáruk átlagban 15 százalékkal; üvegedények, kristálykészítmények, üveglámpaáruk és tükrök átlagban 10 százalékkal; háztartási cikkek: villanylámpák, villamosmelegítők, mosógépek és porszívók 10 százalékkal; fűrészek, fúrók, kovács-, lakatos-, asztalos- és egyéb szerszámok átlagban 20; fémágyak 15; lakatosáruk és lakatok átlagban 10; vasvillák, kaszák, sarlók 20; kések átlagban 15; fémlámpák és lámpások 20; toll- és pehelyáruk 10 százalékkal; építőanyagok: pala 10 százalékkal; puha tetőfedőanyag 20; furnirlemez 15; cement 20 százalékkal; lakkok, festékek és háztartási vegyszerek átlagban 10; egészségügyi-technikai felszerelések 10; tapéta 20; melegágyi keretek 30 százalékkal; gyufa és ásványolajtermékek: gyufa 20 százalékkal; gépkocsibenzin és kenőolajok 44,5; világításra szolgáló petróleum 38 százalékkal; sportszerek és egyéb iparcikkek: sportlabdabelsők 10 százalékkal; gyors- és műkorcsolyák 15; «Hófehérke», «Sport» és egyéb korcsolyák 5; sílécek és síszerelékek 10; vadász- és horgász-felszerelések átlagban 10; műanyagkészítmények 10 százalékkal; gyógyszerek, egészségügyi és higiéniai készítmények; gyógyszerek, egészségügyi és higiéniai készítmények átlagban 15 százalékkal; egészségügyi és higiéniai gumikészítmények átlagban 10 százalékkal. 2. Az éttermekben, étkezdékben és más közétkeztetési vállalatoknál a fentieknek megfelelően csökkenteni kell az árakat. 3. Tízszázalékos árkedvezménnyel, kiskereskedelmi árakon kell lebonyolítani a már amúgy is kedvező árugabona és olajpogácsa ellen-eladását a nyers gyapot, a selyemgubó, a kender, mályva-, hosszúrostú len- és kendertermékek begyűjtésénél.