Szabad Nép, 1954. április (12. évfolyam, 91-120. szám)

1954-04-01 / 91. szám

CSÜTÖRTÖK, 1954 ÁPRILIS 1 A csehszlovák dolgozók jólétének fokozásáért Siroky elvtárs beszámolója a CSKP központi bizottsága ülésén Prága, március 31. (TASZSZ) Viliam Siroky csehszlovák miniszterel­nök beszámolót tartott Csehszlovákia Kom­munista Pártja központi bizottságának már­cius 29-i teljes ülésén. A párt és a kormány — mondotta — nagy sikereket ért el a dolgozók életszín­vonalának emelését szolgáló politika meg­valósításában. Az ipari termelés és a munka termelé­kenységének emelkedése lehetővé tette, hogy a közszükségleti cikkek árainak ápri­lis 1-től új, im­m­ár a harmadik és az eddig legjelentősebb leszállítását hajtsuk végre. Az újabb árleszállítás eredményeképpen a lakosság 5,6 milliárd korona megtakarítás­hoz jut. Ezenkívül a lakások, lábbelik, bú­torok stb. javítási árának újabb megálla­pítása további 280 millió korona megtaka­rítást jelenít számára. Siroky kijelentette, hogy a közszükség­leti cikkek árának leszállítása nem egye­düli útja a nép életszínvonala emelésének. 1953 szeptembere óta számos más ilyen irá­nyú intézkedést valósítottak meg, amelynek eredményeképpen a lakosság 3,8 milliárd korona megtakarításhoz jutott. Az idei költ­ségvetés értelmében az eddiginél jóval na­gyobb összeget fordítanak szociális célokra. A közoktatás, egészségvédelem stb. fejlesz­tésére csaknem négymilliárd koronával na­gyobb összeget irányoztak elő, mint 1953- ban.­­ Idén 1,4 milliárd koronával nagyobb ösz­­szeget fordítanak lakóházépítkezésre és 33 százalékkal több lakást építenek, mint a múlt évben. Az új árleszállítást — mondotta Siroky — olyan időszakban valósítják meg, ami-a­kor különösen megnőtt és továbbra is nő a lakosság árucikkek iránti kereslete. 1953 utolsó negyedévében a lakosságnak 11 szá­zalékkal több húst, 32 százalékkal több ha­lat, 10 százalékkal több szalonnát, 31 szá­zalékkal több növényolajat, kétszerannyi sajtot, ötven százalékkal több motorkerék­párt, kétszerannyi jégszekrényt adtak el, mint 1952 hasonló időszakában. Ez a város és a falu lakossága jövedelmének állandó emelkedésével magyarázható. Siroky hangsúlyozta, hogy ezeket a si­kereket a testvéri szovjet segítség, továbbá Csehszlovákiának a Szovjetunióval és a demokratikus tábor többi országával való szoros együttműködése segítségével tudták elérni. Csehszlovákiában leszállították 53.000 árucikk árát Prága, március 31. (TASZSZ) Március 30-án este közzétették Csehszlo­vákia Kommunista Pártja és a kormány határozatát az 1954 április elsején életbe­lépő újabb árleszállításról. Az 53.000 áru­cikkre vonatkozó árcsökkentés eredménye­ként a lakosság egy év alatt 5,6 milliárd ko­ronát takarít meg. Az élelmiszerárak — ezen belül a kenyér, a dara, a tej és a tej­termékek, a tojás, a cukor és a cukrászati készítmények ára — 8—­25 százalékkal, az iparcikkek ára — ezen belül a szövet, a cipő stb. ára — 9—45 százalékkal csökken. Az Albán Népköztársaság kormánya örömmel venne részt az európai kollektív biztonsági szerződés megkötésében Tirana, március 31. (ATA) Az Albán Népköztársaság kormánya nyi­latkozatot tett közzé a berlini értekezlet eredményeivel és a Szovjetunió kormányá­nak az európai kollektív biztonság megte­remtése érdekében tett javaslatával kap­csolatban. A nyilatkozat a többi között így hangzik: Az Albán Népköztársaság kormánya ál­landóan a béke, a jó egyetértés és a nem­zetközi együttműködés politikáját követi. Minden erejét a békés fejlődésnek és a nép jólétének, a Balkán és Európa békéje fenntartásának, más szomszédos és távo­labbi államokkal való őszinte együttműkö­désnek szenteli. Teljes erejéből kiveszi ré­szét abból az igyekezetből, amellyel sok más békés és demokratikus állam, élén a Szovjetunióval, következetesen enyhíteni akarja a nemzetközi feszültséget, mert ez az egyetlen igazságos és lehetséges út a harmadik világháború veszélyének elhárí­tására és a tartós béke biztosítására. A Szovjetunió kormányának az európai kollektív biztonsági szerződés megkötésére tett javaslata tökéletesen megfelel az euró­pai népek létérdekeinek. A nemzetek egyen­lőségének elvére, a nemzeti függetlenség és szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartására támaszkodik, és minden tekintetben az ENSZ alapokmányban lefektetett elvekhez igazodik. Az Albán Népköztársaság kormánya és az albán nép teljes mértékben támogatja a Szovjetunió kormányának az európai kol­lektív biztonsági szerződésről szóló javasla­tát, mert az albán nép érdekei szorosan hozzáfűződnek a Balkán és Európa békéjé­nek biztosításához, és mert ez a szerződés szilárd záloga volna a tar­tós békének és biztonságnak. Az Albán Népköztársaság kormánya ki­jelenti, hogy kész minden erejéhez képest közreműködni, és örömmel kész résztvenni ilyen szerződés megkötésében. Eisenhower üzenete a kongresszushoz az Egyesült Államok külkereskedelmi politikájáról Eisenhower elnök kedden üzenetet inté­zett a kongresszushoz az Egyesült Államok külkereskedelmi politikájáról. Üzenetében , amelyet nyilvánvalóan azért időzített a kelet-nyugati kereskedelemmel foglalkozó londoni háromhatalmi megbeszélések ide­jére, hogy megkísérelje ebben a kérdésben magához ragadni a kezdeményezést . Eisenhower bizonyos «engedményeket» he­lyez kilátásba; ugyanakkor figyelemre­méltó beismeréseket tesz az Egyesült Ál­lamok embargo-politikájával, a vámkorlá­tozásokkal és a dolláradományokkal kap­csolatban. Eisenhower — mint az «AFP» jelenti — üzenetében rámutat: «Gazdasági fejlődé­sünk érdekében szükségünk van egyre szélesebb piacokra. Biztonságunk érdeké­ben szükséges, hogy szövetségeseink gazda­ságilag erősek legyenek. E két sürgető kér­dés egyetlen megfelelő megoldása a ke­reskedelem kiszélesítése». Az elnök ki­jelenti, hogy az Egyesült Államok kényte­len «csökkenteni a megokolatlan vámkor­látozásokat» — egyben hozzáfűzi: «de nem egycsapásra, és figyelembe véve saját ér­dekeinket». Az elnök üzenete a továbbiak­ban bevallja az úgynevezett «segély­rend­szer» kudarcát. Az üzenet szerint «a dollár­­adományok nem jelentenek tartós meg­oldást ... abban a zsákutcában, amelyet a dollárdeficit hozott létre ...» Eisenhower a továbbiakban kifejti pro­­grammjának különböző pontjait. Az Egye­sült Államok és nyugateurópai partnerei kereskedelmi kapcsolatában oly sok ellen­tétet okozó amerikai vámtarifa-törvénnyel kapcsolatban Eisenhower megígér bizonyos lényegtelen módosításokat, de hozzáfűzi, hogy az­­ajánlott vámcsökkentések nem tömegesek». A külföldi beruházásokkal kap­csolatban az elnök javasolja, hogy «kedve­zőbb elbánásban részesüljön a beruházások­ból adódó jövedelem». Eisenhower «közös szabályokat» sürget a fokozott amerikai tő­kebehatolás biztosítására, az üzenet szerint «abból a célból, hogy a külföldi amerikai beruházásokat méltányosan kezeljék». Eisenhower — utalva az amerikai válság­jelenségekre — kijelenti: «Az Egyesült Ál­lamok kormányának korlátozni kell az ame­rikai gazdaság hullámzását...» Az amerikai gazdasági és technikai se­gélyprogrammal kapcsolatban az elnök ki­jelenti: «Helyeslem azt az elvet, amely sze­rint a lehető legrövidebb időn belül véget kell érnie az adomány formájában nyújtott gazdasági segélynek, figyelembe véve nem­zeti érdekeinket». Az üzenet utal arra, hogy «a külföldnek nyújtott amerikai segély csök­kentése fokozni fogja a Kelet és Nyugat közötti kereskedelem újrafelvételére irá­nyuló nyomást». Ezzel kapcsolatban Eisen­hower azt mondja, hogy «egy ilyen újrafel­­vétel nem kelthet túlzott aggodalmakat» — amennyiben olyan cikkekről van szó, ame­lyek «nem stratégiaiak» és amelyek meg­felelnek a Kína ellen irányuló «embargós­nak. (MTI) ­ A „Honfoglalás” III. kötete Megjegyzések Illés Béla regényéhez A ,,Honfoglalás" II. kötete, Illés Bé­la trilógiájának befejező része az 1944 ősze és a Budapest felszabadítása közti időt áb­rázolja. Az egész III. köteten, sokkal in­kább, mint az előzőeken átüt az önéletrajzi hevületű melegség. Különösen a «napló» formában megírt fejezet egyszerű sorait fűzi át a szenvedély, amely a szinte kimért visszaemlékezéseket az olvasó személyes él­ményévé hevíti. Illés néhány sorba sűrítve jellemezni tudja a történelem nagy eseményeit. Köny­ve több, mint pusztán regény, történelmünk fájdalmas és mégis felemelő napjainak megrázó dokumentuma. Az olvasó Illéssel együtt tanúként élheti végig azokat a tör­ténelmi jelentőségű tárgyalásokat, amelyek Magyarország felszabadítását megelőzték. A könyv ebből a szempontból szinte felbe­csülhetetlen értékű, egyedülálló történelmi beszámoló is, megragadó kép a szovjet nép nagy történelmi erőfeszítéseiről. Az írónak azonban a történész rangja sok is, kevés is. Illés nem történelmi ta­nulmányt, hanem regényt írt. Az író vá­lasztja ki a történelemből azt, ami hősei útját befolyásolja, a hivatalos tárgyalások­ban írói szem látja és láttatja meg a lé­nyegedet, az író villantja fel a humort, vagy csillantja meg a könnyet, mondja, mondat­ja vagy érezteti a tanulságot. Az újságok­ból vagy a történelemkönyvből ismert alakok és helyzetek a regényben szerve­sen fonódnak össze a képzelet teremtette eseményekkel és hősökkel. A III. kötet kétségtelenül csúcspontja a trilógiának. A befejezés továbbfejleszti az első két könyv cselekményét, új vonásokat, új mozzanatokat tár fel a hadifoglyokból lett magyar partizánok­­ hősi küzdelméből. Tovább halad azoknak az egyszerű kato­náknak az útja, akiknek szemét a világ­háború, a Szovjet Hadsereg embersége, a magyar uralkodó osztályok embertelensége nyitotta fel. Ez az út visszavezet Magyar­­országra, de a hősöket már az a tudat ve­zeti, hogy egy új haza foglalására indul­nak. Köztük, velük együtt menetelnek azok az emigrációba kényszerített kommunisták, akik hosszú évek­ után először lépnek a drága­ haza földjére. Illés a kommunista hazafiság érzését híven kifejező lapokat szentel ennek a találkozásnak. Sajnos azon­ban a regénynek azok a pozitív hősei, aki­ket az olvasó az első két kötetből meg­ismer, a harmadik könyvben nem fejlőd­nek eléggé tovább. Pásztor, Tolnai, Kovács Márton jellemének rajzában az író nem mélyül el olyan mértékben, ahogyan ezt a leírt események lehetővé, szükségessé ten­nék. Az olvasó hiányérzetét mégis csök­kenti az a tény, hogy ebben a kötetben viszont kiteljesedik Bálint Gézának, «a kopasz őrnagynak», magának az írónak az alakja. A pozitív hősök rajzának elmélyítése nem azt jelenti, hogy a III. kötetben még több fejezetet kellett volna szentelni Pász­tor, Kovács, Drávai megmutatására. Azért érdemes ezt hangsúlyozni, mert egyes kri­tikák felrótták az írónak, hogy a III. kö­tetben kevés teret ad a pozitív hősöknek és túl sok figyelmet fordít a horthyista tisztikar leleplezésére. De ennek a kötet­nek fő célja éppen azoknak a politikai erő­feszítéseknek az ábrázolása, amelyeket a szovjet kormány, a Szovjet Hadsereg veze­tői és a magyar kommunisták tettek né­pünk felszabadításáért , s eközben, s en­nek érdekében bizonyos, a fasizmus veresé­gét már saját bőrükön tapasztaló, horthyista katonai vezető karok megnyeréséért. Ennek a katonai diplomáciai klikknek a leleple­zése világít rá arra is, hogy mögöttük ott állottak az angol-amerikai megbízók, akik Faraghóékon keresztül már a szájuk íze sze­rinti jövő útjait egyengették. Az a nagy szerep tehát, amelyet ez a csoport a re­gényben kap, egyáltalán nem túlzott. Tel­jesen indokolt politikai szempontból, nem­csak a felszabadulás, hanem a népi demo­krácia első éveinek megértése érdekében is. S teljesen indokolt művészileg is, mert az író Faraghóék leleplezésével mintegy ellen­képét adja azoknak a hőseinek, akik éle­tüket a haza szabadságának ügyére tették fel. Illés szélesen, a sikeresen megformá­zott típusok egész sorában állítja elénk a zátonyra futott hajóról menekülni akaró horthyista «kapitányokat». Megértjük, hogy mi vitte át őket tárgyalni, de azt is meg­értjük, mi akadályozta őket abban, hogy pillanatnyi szövetségesnél többé válhassa­nak a magyar nép szabadságküzdelmében. Egyfelől a német fasizmus elkerülhetetlen bukásának Scyllája, másfelől a földosztás, a nagybirtokos rendszer összeomlásának Charibdise — közöttük vergődik a tele­­kik, borhyk, faraghók néhány hónapra megreparált hajója. Illés regényeiben nem egyszer túlzottan is él a közvetlen politikai hatás eszközei­vel, (találkozunk ezzel a harmadik kötetben is.) De a horthyista urak leleplezésében ép­pen az a kitűnő, hogy az író szinte «kom­mentár nélkül», minden közvetlen politikai magyarázkodás nélkül, pusztán az alakok és tények egyszerű, objektív ábrázolásá­val éri el a megsemmisítő hatást. Megsem­misítés — igen, ha valahol, akkor itt helye van ennek a szónak. Illés szinte teljes testi­szellemi mivoltukban megsemmisíti ezeket az embernek álcázott kócbábukat. Kéry, Borhy, Szentiványi, Teleki, Fa­raghó, Vörös és a többiek — szo­katlanul sok figura mozog előttünk, a horthyista katonai és diplomáciai klikk egész gyűjteménye. S mindegyik típust fej­ből, emlékezetből is részletesen «káderezni» lehetne, annyira megismerjük őket. S ami ennél sokkal több: Illés — hiszen az írói típusalkotás nemcsak objektív jellemrajz, hanem ítélet is — mindegyiket személyes ellenségünkké teszi. Az író szinte drámai szerkesztéssel, jele­netekbe fogható, tipikus, nem egyszer jel­képes eseményekben mozgatja ezeket a fi­gurákat. Egy-eg­y látszólag fölöslegesnek tűnő mozzanat fejezetek múlva egész ese­ménysorok értelmét világítja meg, egy­­egy ismétlődő, hasonló, de mégis változó rövid jelenet fejezeteknél többet mond. Ki­tűnően ábrázolja például a horthyisták moszkvai magyar bizottsága («MMB») tag­jainak marakodását az egyelőre még csak különböző tervekben szereplő miniszteri tárcákon. A Faraghóék által összeállított egy-egy új kormánylista egyre nevetsége­sebbé és egyre gyűlöletesebbé teszi kiter­­velőit, a felfuvalkodottsággal párosult szel­lemi sötétség egész panorámája bontako­zik ki előttünk. Hazánkban őrjöng a fasisz­ta rémuralom, a hazafiak ezrei pusztulnak el, nyomorog és gyötrődik a nép, kiutat ke­res a nemzet a szörnyű pusztulásból — s eközben azok, akik történelmi jogaikra hi­vatkozva, országvezető uralkodó osztálynak tartják magukat, szánalmas klikk-politiku­sokként a maguk javára­­akarnak osztozni a nemzeti katasztrófa torán. Amikor a veszekedő urak között az okos kis gróf, Teleki Géza egységről beszél, mint az egyetlen mentőövről, Miklós Béla így válaszol: «Igazad van, Géza, egységesnek kell lennünk... Éppen ezért átveszem a vezetést!» Mire Faraghó: «Szívemből be­széltél, Géza! Az egység, a kormányzó iránti hűség, a nemzet létérdeke azt kö­veteli, hogy ne adjam ki a kezemből a vezetést...» Ezek a «diplomáciai» torzsal­kodások olyan mély politikai és erkölcsi fertőben mutatják a magyar uralkodóosz­tályt, amilyenben szükségszerűen el is kel­lett pusztulnia. A horthyista galériából csupa jellegze­tes, egyéni figura áll elénk — de mind­egyik ugyanannak a rothadásnak a bélyegét hordja homlokán. Illés siker­rel oldja meg azt a rendkívül nehéz író­ feladatot is, hogy Miklós Bélát a maga súlyos korlátai között, de társainál különb­nek mutassa meg, ugyanakkor az olvasó Miklós iránti bizonyos fokú megbecsü­lését is az indokolt korlátok között tartsa. A horthyista uralkodó osztály felett el­mondott, történelmi távlatokat fel­táró írói kritikának betetőződése az a je­lenet, amely Borhy és Kéry Stormnál tett látogatását írja le. Ezt a látogatást is egy újabb kormánylista összeállítása előzte meg. Angol sugallatokra a klikkvitákba már teljesen belezavarodó «MMB» gróf Storm Alfréd altábornagy miniszterelnök­ségét határozza el. A cél: «megnyerni az angol diplomácia aktív támogatását». A ve­­zéri féltékenykedés szempontjából a tét nem nagy: Storm nyomorékként él egy ha­difogolytáborban, s Borhy kifejezése sze­rint, ha nem lenne sánta, úgy táncolna, ahogy Faraghóék fütyülnek neki. Stormot, akiről a magyar urak vitatkoznak, az ol­vasó már ismeri, ennek az angol ügynök­nek a pályája az első kötetben kibontako­zott előttünk. A III. kötetben kibon­takoznak azok a praktikák is, amelyek egy bizonyos ponton Storm jelöléséhez vezetnek. S ennek a két szálnak a ta­lálkozása egy ragyogó csattanóval, a fent­­említett látogatásban történik meg: a mi­niszterelnöki «kérő»-be érkező magyar ura­kat a teljes elhülyülés állapotában fo­gadja gróf Storm Alfréd altábornagy, Horthy őkegyelmessége nejének bizalmas embere. Szatirikus karikatúra ez a kép, s egyszersmind ítélet is. Fellebbezhetetlen, mert igaz és művészi érvényű ítélet. Illés Bé­cs írásművészetének jellemző vo­nása az anekdotizmus. Kétségtelenül iga­zuk volt azoknak, akik már korábban is rámutattak e módszer korlátaira. Van bi­zonyos — teljesen át sem hidalható — el­lentét az Illés által vállalt monumentális téma és az ábrázolás módszerei között. A hiba azonban nem az anekdotizmus mód­szerének alkalmazásában van — rossz ta­nács lenne, ha ezt hibáztatnánk. Az anek­­dotikus módszerek — megfelelő arány­ban — nagyon is fontos eszközei lehetnek az ábrázolásnak. Persze, csak akkor, ha az íróból olyan gazdagon, színesen áradnak a kerek, epigrammatikusan csattanó történe­tek, mint Illésből. Új irodalmunkban álta­lában nem sok, hanem nagyon is kevés az ilyen irányú tehetség. S az anekdota nem egyszerűen színesítés, nem egyszerűen szó­rakoztató betét. Mind a cselekményben, mind a jellemzésben igen értékes szerepet kaphatnak az anekdotikus elemek. Illés re­gényében például valóban szívet megindító módon ábrázolja a szovjet hadsereg néhány tisztjét. Ezeknek a jellemeknek megformá­lásában egy-egy anekdotikus mozzanat sok­szor hosszú leírásokat pótol. Milyen nagy­szerűen emeli ki például Mechlisz vezérez­redes egyik jellemző vonását, céltudatos, pedagógiai szigorúságát mindjárt a bemu­tatásakor elmondott történet! A hiba ott van, hogy az ábrázolás anek­dotikus módszerei nagyobb szerepet kap­nak a kelleténél, helyesebben: az író nem él eléggé az ábrázolás más eszközeivel. A regény szűkszavúan — bizonyos értelem­ben film-forgatókönyvszerűen — sokszor csak jelzi, de nem fejti ki, nem ábrázolja elég szélesen és elég mélyen a cselekményt, a hősök mozgatórugóit. Ilyen módon szép képbe tudja sűríteni a lembergi zsinagógá­ban lejátszódó megrázó jelenetet, de már például nem tudja ugyanúgy megértetni olyan eseménynek lényegét, mint a Drávai­­zászlóalj története. Az ellenség karikaturisz­­tikus ábrázolására is jó ez a módszer, de az új honfoglalók fejlődését, belső világát, tet­­teik rúgóit, érzelmeik, eszméik gazdagságát így nem lehet elég mélyen kifejezni. Bálint alakját kivéve, ez a harmadik kötet csak­nem minden pozitív hősére vonatkozik. A csattanó, egymást cikázva követő je­lenetek, történetek drámai feszültséggel sűrítettek. S ez az érdekesség, izgalmasság nagyon jó dolog, különösen akkor, amikor legjobb regényeink közül néhány nem elég érdekes, amikor egyes irodalomelméleti ta­nulmányok kezdik «nagy realista» stílus­jeggyé avatni az unalmasságot. Illés köny­vében azonban néha a felületen rohan to­vább a történet. Az író nem engedi meg az olvasónak, hogy «kipihenje» magát. Az ol­vasó nem tudja kezéből letenni a könyvet, s ez jó — de szinte gondolkodni is alig van ideje a cselekmény sodró váltakozásában. Az olvasó, persze, segíthet magán, az,egész elolvasása után újra és újra elővehet — s biztos, hogy a legtöbb olvasó elő is vesz — egyes fejezeteket. De ez nem adhat elvi felmentést az ábrázolás fogyatékosságaira. Mindent összevetve: a «Honfoglalás» III. kötete megragadó írói munka. Ez a kötet mintegy kiemeli, közelebb hoz­za hozzánk mindazt, ami az előző kötetek­ben is a legsikerültebb. Ezzel a harmadik­kal az első két kötet is többet mond. A re­gény három kötete együtt hivatott arra, hogy felszabadulásunk új korszakot terem­tő történelmi eseményének egyik méltó emlékműve legyen, Fekete Sándor . SZABAD NÉP Ki­tű­n­tetősek a Szovjetunióban Moszkva, március 31. (TASZSZ) K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségéne­k elnöke március 29-én a Kremlben átnyújtotta a vezető funkcionáriusok egy csoportjának a Szov­jetunió rendjeleit. A szovjet állam szolgálatában szerzett ér­demeikért 50. születésnapjuk alkalmából a következők kapták meg a Lenin-rendet, a legmagasabb kormánykitüntetést: A. N. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökhelyettese; A. N. Kuzmin, a Szov­jetunió vaskohászati minisztere; K. M. Szokolov, a Szovjetunió Minisztertanácsa állami építésügyi bizottságának elnöke; Sz. A. Sztyepanov, a Szovjetunió gépipari mi­niszterének első helyettese; D. J. Rajzer, a Szovjetunió építésügyi miniszterének első helyettese; G. Sz. Hlamov és J. Maksza­­jev, a szovjet gépipar élenjáró dolgozói. A Munka Vörös Zászlórendjét a követ­kezők kapták 50. születésnapjuk alkalmá­ból a szovjet állam szolgálatában szerzett érdemeikért: D. Sz. Buzin, a Szovjetunió pénzügymi­niszterének első helyettese; Sz. J. Fomin, közlekedési és nehézgépipari miniszterhe­lyettes; P. Sz. Kucsumov, a Szovjetunió mezőgazdasági miniszterének helyettese; A. A. Poszkonov, a Szovjetunió pénzügymi­niszterhelyettese; A. I. Szmirnov, a Szov­jetunió kereskedelmi miniszterhelyettese; I. A. Kairov, az OSZSZSZK közoktatás­­ügyi minisztere, az OSZSZSZK Pedagógiai Akadémiájának elnöke 60. születésnapja alkalmából a népoktatásban szerzett ér­demeiért kapta meg a Munka Vörös Zászlórendjét. A kitüntetettek nevében I. A. Kairov fe­jezte ki mély háláját a nép, a párt és a kormány iránt. K. J. Vorosilov melegen üdvözölte a ki­tüntetetteket. Kereskedelmi egyezmény a Szovjetunió és Egyiptom között Moszkva, március 31. (TASZSZ) A baráti és kölcsönös megértés szellemé­ben tartott és sikeresen végződött tárgya­lások eredményeként 1954 március 27-én Kairóban aláírták a Szovjetunió és Egyip­tom között megkötött kereskedelmi egyez­ményt, amely előirányozza a két ország kö­zött a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését és megszilárdítását az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján. Ezen egyezménnyel a­­ felek kölcsönösen alkalmazzák a legnagyobb kedvezmény el­vét a kereskedelmi és hajózási kérdések­ben.­­Az egyezmény kikötései szerint a Szov­jetunióból Egyiptomba és az Egyiptomból a Szovjetunióba történő áruszállítások áru­listák alapján bonyolódnak le. A Szovjet­unióból Egyiptomba exportálandó cikkek listáján szerepelnek: ipari berendezések, traktorok és mezőgazdasági gépek, gép­kocsik, vas- és acélkészítmények, kőolaj­­termékek, faanyagok, gabona, gyógyszerek és egyéb cikkek. Az egyezmény szerint Egyiptom a követ­kező cikkeket exportálja a Szovjetunióba: gyapot, rizs, műselyemfonál, kikészített bő­rök és irhák, valamint egyéb cikkek. Az egyezményt egy évre kötötték és évenként automatikusan megújul, ha egyik fél sem mondja fel. A KÜLPOLITIKA HÍREI — K. J. VOROSILOV, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnöke a Kremlben fogadta É. Brandlandot, Norvégia rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki átnyújtotta megbízólevelét — jelenti a «TASZSZ». — MEGNYÍLT NEW YORKBAN az Egyesült Nemzetek Szervezetének épületé­ben az ENSZ gazdasági és szociális taná­csának 17. ülésszaka — jelenti a «TASZSZ». — A LENGYEL NÉPKÖZTÁRSASÁG ÉS AZ INDIAI KÖZTÁRSASÁG KORMÁ­NYA a baráti kapcsolatok fenntartása és erősítése érdekében megegyezett abban, hogy nagyköveti rangú diplomáciai képvi­selőket cserél — jelenti a «TASZSZ». — BEFEJEZŐDÖTT A KELET-NYU­GATI KERESKEDELEM FEJLESZTÉSÉ­RŐL LONDONBAN folytatott angol-fran­­cia-amerikai tanácskozás. A hivatalos köz­lemény szerint az angol-francia és az ame­rikai képviselők között megállapodás jött létre a kelet-nyugati kereskedelem kiter­jesztésében — jelenti a londoni rádió. — ELTEMETTÉK A BEIRUTI AME­­RIKAELLENES DIÁKTÜNTETÉSNÉL MEGÖLT Hasszán Abu Iszmail egyetemi hallgatót. A gyászmenetben az egyetemi hallgatók és a beiruti lakosok ezrei vettek részt — jelenti a «TASZSZ». Berlin, március 31. (MTI) Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja központi bizottságának első titkára a Berlinben folyó IV. pártkongresz­­szuson ismertette a központi bizottság be­számolóját. Walter Ulbricht beszámolt Né­metország Szocialista Egységpártjának a III. pártkongresszus óta­ a német kérdés bé­kés megoldásáért és a németek egymás kö­­zötti megegyezéséért vívott fáradhatatlan harcáról, hangsúlyozva, hogy a Német De­mokratikus Köztársaság mindent megtesz, hogy a maga részéről egyengesse a német egység helyreállításához vezető utat. Ki­emelte a szovjet kormány nyilatkozatának jelentőségét, amely teljes szuverenitást biz­tosított a Német Demokratikus Köztársa­ságnak. Walter Ulbricht rámutatott, hogy a szovjet kormány nyilatkozata után a nyu­gati államoknak egész sor kérdést közvet­lenül a Német Demokratikus Köztársaság kormányával kell megbeszélniök. A beszámoló méltatta az összeurópai kol­lektív biztonsági egyezményre vonatkozó Torontó, március 31. (TASZSZ) Kanada Haladó Munkáspártja V. kon­gresszusának delegátusai március 27-én és 28-án megvitatták a párt új programmjá­­nak tervezetét. Az új programmtervezetről Leslie Morris, a párt országos végrehajtó bizottságának tagja tartott beszámolót. A kongresszus bizonyos módosításokkal elfogadta a programmtervezetet. A kongresszus a következő kérdésekről hozott határozatokat: új nemzetiségi poli­tika Kanada számára; harc a gazdasági válság veszélye ellen; a nép egysége és a haladó munkáspárt feladatai; a párt, a Ka­nadai Munkásifjúság Országos Szövetsége és a sajtóorgánumok megerősítése. A kongresszuson megválasztották Kana­da Haladó Munkáspártja nemzeti bizott­ságát. A kongresszus delegátusai egybe­hangzóan Tim Buckot választották meg a párt vezetőjévé. A kongresszuson felolvasták a Szovjet­unió,­Anglia, az Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság, Franciaország, Csehszlo­vákia, Lengyelország, Bulgária, a Német Demokratikus Köztársaság, Nyugat-Német­­­ország, Japán, India, Mexikó, Uruguay, szovjet javaslat történelmi jelentőségét és a következőket szögezte le: a Német Demo­kratikus Köztársaság azzal járulhat hozzá a leghatásosabban ■ összeurópai békeegyez­mény létrehozásához, hogy fokozott erővel harcol a német militarizmus feltámasztása ellen, ami a fő akadályok egyike az euró­pai népek megegyezésének útjában. A Né­met Demokratikus Köztársaság mindent megtesz majd — hangsúlyozta Walter Ulbricht — hogy békés kapcsolatokat épít­sen ki a nyugateurópai tőkés országokkal is. Legfontosabb feladatunk azonban az, hogy még jobban megszilárdítsuk baráti kapcsolatainkat a Szovjetunióval és fej­lesszük kapcsolatainkat Franciaország bé­keszerető erőivel. A központi bizottság első titkára a to­vábbiakban áttekintést nyújtott a Német Demokratikus Köztársaság gazdaságának szerkezetéről, majd hatalmas taps közepette javasolta, hogy 1954 őszén tartsanak új parlamenti választásokat a Német Demo­kratikus Köztársaságban. A választások al­Guatemala és más országok testvéri kom­munista és munkáspártjai központi bizott­ságaitól érkezett üdvözlő táviratokat. A Szovjetunió Kommunista Pár­tja köz­ponti bizottságának üdvözlete a követke­zőképpen hangzik: Kanada Haladó Munkáspártja V. kon­gresszusának. A Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottsága testvéri üdvözletét kül­di Kanada Haladó Munkáspártja V. kon­gresszusának. Sikereket kívánunk a haladó munkás­pártnak a párt sorainak megerősítéséért, Kanada nemzeti függetlenségéért, a kana­dai dolgozók létérdekeiért, a békéért vívott harcban. Éljen Kanada Haladó Munkáspártja! Éljen a dolgozók nemzetközi szolidari­tása a békéért, a demokráciáért és a szo­cializmusért vívott harcban! A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A kongresszus részvevői felállva, viharos ünnepléssel fogadták az SZKP központi bi­zottságának üdvözletét. A kongresszus utolsó ülésén Tim Buck mondott záróbeszédet: kalmat adnak majd a lakosságnak, hogy titkos szavazással kifejezhesse: a békeszer­ződés megkötését kívánja és tiltakozik Nyu­­gat-Németországnak amerikai katonai tá­­rl­aszponttá való átalakítása ellen. Walter Ulbricht a továbbiakban rámuta­tott, hogy a Német Demokratikus Köztár­saság dolgozói teljesítették, sőt egyes terü­leteken túlteljesítették az ötéves terv ed­digi előirányzatát, így nagy mértékben túl­teljesítették az ötéves tervnek a dolgozók életszínvonala emelésére irányuló előirány­zatát. A pártkongresszus nagy lelkesedés­sel fogadta a javaslatot: bízzák meg a párt központi bizottságát azzal, hogy az első ötéves terv eddigi három esztendejében elért eredmények alapján ez év augusztu­sáig dolgozza ki és terjessze a kormány elé a Német Demokratikus Köztársaság má­sodik ötéves tervének irányvonalait. A kongresszus szerdán áttért a központi bizottság beszámolójának megvitatására* As egyiptomi helyiség A központi bizottság beszámolója Németország Szocialista Egységpártjának IV. kongresszusán Véget ért Kanada Haladó Kliukáspártja V. kongresszusa Sajtójelentések szerint március 29-én es­te tanácskozást tartott az egyiptomi szak­­szervezetek vezetősége. A tanácskozáson határozatot hoztak arról, hogy megszünte­tik az általános sztrájkot. A szakszervezetek vezetői a munkások­hoz intézett felhívásukban üdvözlik a «for­radalmi tanács» és a kormány által már­cius 29-én hozott határozatot, amely az át­meneti időszak végéig a «forradalmi ta­nács» számára fenntartja a rendkívüli fel­hatalmazásokat és amely előírja országos tanácskozó testület létesítését. Nasszer miniszterelnökhelyettes, Szalah Szalem propagandaügyi miniszter és Ka­mal El-din Husszein, a szociális ügyek minisztere — a «forradalmi tanács» tag­jai — március 29-én ellátogattak a szállí­tómunkások szakszervezetébe és ott mon­dott beszédükben kijelentették, hogy a «forradalmi tanácsnak» az ostromállapot megszüntetéséről hozott március 5-i hatá­rozatát és a «forradalmi tanács» március 25-i határozatait — amelyek a pártok új­bóli működéséről, törvényhozógyűlési vá­lasztásukról és a «forradalmi tanács» fel­oszlatásáról szólnak — érvénytelenítették. Március 30-ára virradó éjszaka ismét megindult a forgalom, s újból működnek a kairói üzemek is. (TASZSZ)--­ I­ Szovjetunió Minisztertanácsának és a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának határozata az élelmiszerek és iparcikkek állami kiskereskedelmi árának újabb leszállításáról Moszkva, március 31. (TASZSZ) A Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szov­jetunió Kommunista Pártjának központi bi­zottsága elhatározta: 1. Az élelmiszerek és iparcikkek állami kiskereskedelmi árának 1954 április 1­től kezdődő leszállítását a következő mérték­ben : kenyér, liszt és makaróni, rozskenyér 8 százalékkal, búzakenyér, zsemlye, perec és más péksüteményfélék 5; rozsliszt, búzaliszt, kukoricaliszt és egyéb liszt 5; szója­ lepényliszt 15; makaróni, me­télttészta, levestészta és egyéb száraztészta­félék 5 százalékkal; gabona és takarmány: rozs 8 százalékkal; búza, zab, árpa és más gabonafélék, korpafélék, olajpogácsák, olajpogácsa-darafélék, takarmánykeverék, széna, és szalma átlagban 5 százalékkal; gyarmatáruk: feketére szárított tea 10 százalékkal; bab­kávé, kakaó, kávé-, tea- és kakaóitalok át­lagban 15; őrletlen só 10; őrölt só 20 szá­zalékkal; szövetek: batiszt, markitszövet, volzsia és egyéb nyári pamutruhaszövetek, valamint pamut­bútorszövetek átlagban 20 százalékkal; pa­mutszövetek műselyemmel 10; karton, sza­tén és egyéb pamutszövetek átlagban 15; hernyóselyem átlagban 10 százalékkal; készruha, kötöttáru, kalapok és sapkák, ruhák, blúzok és egyéb nyári pamutszö­vetből készült konfekciós készítmények át­lagban 15 százalékkal; egyéb pamutszö­vetekből készült ruhák, blúzok, fehérne­műk és más konfekciós készítmények át­lagban 10; hernyóselyemből készült ruhák, blúzok, fehérneműk és egyéb konfekciós készítmények átlagban 7; kötöttáruk át­lagban 8; pamutzoknik és harisnyák át­lagban 20; selyemből és egyéb anyagokból készített zoknik és harisnyák átlagban 10; kapronrostból készült harisnyák átlagban 25; pamutszövetből, selyemből, félgyapjú­szövetből és durva posztóból készült kala­pok és sapkák 10; szalmakalapok 10 szá­zalékkal ; lábbelik: bőrcipő átlagban 7 százalékkal; textil- és kombinélt­ cipő átlagban 20; sárcipő, hó­cipő, gumicsizma és egyéb gumilábbeli át­lagban 12 százalékkal; divatáruk: textildivatáru átlagban 10 százalékkal; fo­nalak és fonaláruk átlagban 15; lámpaer­nyők átlagban 10; vatta és vatelin 15; var­ró-, varrógép-, kötőhorgoló- és egyéb tű­félék 20; ékszerek átlagban 10 százalékkal; szappan, illatszer és kozmetikai cikkek: mosószappan átlagban 15 százalékkal; mos­dószappan átlagban 20; parfümök, kölnivi­zek és egyéb illatszerek, valamint kozme­tikai cikkek átlagban 10 százalékkal; papír, írószer és játékáruk, írópapír, füzetek, valamint egyéb papír- és kartonkészítmények átlagban 10 száza­lékkal; ceruzák, tollhegyek, tollszárak, va­lamint egyéb író- és rajzszerek és irodasze­rek 15; gumi-, celluloid-, fémjátékok, va­lamint egyéb játékszerek és fenyőfadíszek átlagban 15; fényképezőgépek átlagban 10; fényérzékeny­ papír, fényképezőlemez és egyéb fényképészeti cikkek 15; rádiócsövek átlagban 15 százalékkal; porcelán-, fajansz- és üvegkészítmények, porcelán- és fajanszáruk átlagban 15 szá­zalékkal; üvegedények, kristálykészítmé­nyek, üveglámpaáruk és tükrök átlagban 10 százalékkal; háztartási cikkek: villanylámpák, villamosmelegítők, mosógé­pek és porszívók 10 százalékkal; fűrészek, fúrók, kovács-, lakatos-, asztalos- és egyéb szerszámok átlagban 20; fémágyak 15; laka­tosáruk és lakatok átlagban 10; vasvillák, kaszák, sarlók 20; kések átlagban 15; fém­lámpák és lámpások 20; toll- és pehelyáruk 10 százalékkal; építőanyagok: pala 10 százalékkal; puha tetőfedőanyag 20; furnirlemez 15; cement 20 százalékkal; lakkok, festékek és háztartási vegyszerek átlagban 10; egészségügyi-technikai felsze­relések 10; tapéta 20; melegágyi keretek 30 százalékkal; gyufa és ásványolajtermékek: gyufa 20 százalékkal; gépkocsibenzin és ke­nőolajok 44,5; világításra szolgáló petró­leum 38 százalékkal; sportszerek és egyéb iparcikkek: sportlabdabelsők 10 százalékkal; gyors- és műkorcsolyák 15; «Hófehérke», «Sport» és egyéb korcsolyák 5; sílécek és síszerelékek 10; vadász- és horgász-felszerelések átlag­ban 10; műanyagkészítmények 10 százalék­kal; gyógyszerek, egészségügyi és higiéniai készítmények; gyógyszerek, egészségügyi és higiéniai ké­szítmények átlagban 15 százalékkal; egész­ségügyi és higiéniai gumikészítmények át­lagban 10 százalékkal. 2. Az éttermekben, étkezdékben és más közétkeztetési vállalatoknál a fentieknek megfelelően csökkenteni kell az árakat. 3. Tízszázalékos árkedvezménnyel, kis­kereskedelmi árakon kell lebonyolítani a már amúgy is kedvező árugabona és olaj­pogácsa ellen-eladását a nyers gyapot, a selyemgubó, a kender, mályva-, hosszúros­­tú len- és kendertermékek begyűjtésénél.

Next