Szabad Nép, 1954. június (12. évfolyam, 152-181. szám)
1954-06-28 / 179. szám
HÉTFŐ, 1954 JÚNIUS 28 SZABAD NÉP SZIKRA Lapnyomda: Ragyogó győzelem a világbajnokjelölt brazilok felett Magyarország—Brazília 4:2 (2:1) Puskás nélkül és sérült jobbszélsővel, hősies küzdelemben harcolta ki csapatunk a továbbjutást a példátlanul durva ellenféllel szemben Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a nagy napra, a magyar—brazil mérkőzésre, velünk együtt készült a világ minden futball» A svájci lapok nagy cikkekben foglalkoztak a mérkőzés várható esélyeivel. Általában mindenki a magyar csapatot tartta a találkozó nagy esélyesének. A francia « Equipe» első oldalán írt a mérkőzéss,megllapította, hogy a magyar csapat tudásban felülmúlja a brazilokat. Hasonló hangnemben írt az olasz «Gazetta dello csport» is. Meg lehetett állapítani, hogy nagy tekintélye van a magyar labdarúgócsapatnak, s ezt nemcsak a világbajnokságon eddig elért eredményeinek, hanem a legutóbbi négy év során kivívott ragyogó sikersorozatának köszönheti. Bern külső képén is meglátszott, hogy vasárnap rendkívüli esemény színhelye a srajc város. Svájc különböző részeiből különvonatok szállították a nagy találkozóra a szurkolókat. A pálya pénztárait már délben 12 órakor kinyitották. Legtöbben a fedett lelátó felé tartottak, mert borús volt az ég. A hőség kissé elviselhetőbbé vált. Az öltöző körül új arcokat lehetett felfedezni Az ismert brazil játékosok, Baltazar, Pinga, Rodriguez civilben sétálgattak. Nyilvánvaló, hogy egyik sem játszik. A magyar csapat kora délután indult el a pályára. Megelőzőleg hosszas taktikai meg 60.000 néző előtt így áll fel a két csapat: Magyarország: Grosics — Buzánszky, Lóránt, Lantos — Bozsik, Zakariás — Tóth 11,, Kocsis, Hidegkúti, Czibor, Tóth M. Brazília: Castilho — D. Santos, Pienheiro, N. Santos — Brandaozinho, Bauer — Julinho, Humberto, Indio, Didi, Mourinho, Hidegkúti indítja el a labdát. Az első percekben mindkét csapat igen idegesen játszik, sok a partdobás. Az első komolyabb támadást a brazilok vezetik, végül Indio a 16-osról mellélő. Viharos erejű a magyar ellentámadás. A brazil védelem kapkod és csak szögletre tud menteni. A szögletrúgás után jónéhány másodpercig ott pattog a labda a brazil kapu előtt, Hidegkúti kapura lő, N. Santos vágja ki a labdát az üres kapuból. Most mi támadunk állandóan. Megvan az első gól! A 4. percben ismét szögletet érünk el. Tóth Mihály szögletrúgását Czibor kapura lövi, a labda kipattan a védőkről, most Tóth I. lövi rá, a tömörülő védelemről ismét visszapattan, végül Hidegkúti nyolc méterről felmagasan a balsarokba bombáz. 1:0-ra vezetünk! Most remekül játszik a magyar csapat, nem engedjük kibontakozni a brazilok támadásait. Zakariás, majd Lantos szép szerelését tapsolja meg a közönség. A második... A 8. percben Bozsik Hidegkutinak adja át a labdát. Középcsatárunk két embert kicselez, aztán Tóth II-t szökteti. A jobbszélső néhány lépést tesz a labdával, beadását Hidegkúti kapja, ő Kocsishoz ível és jobbösszekötőnk mintegy hat-hét méterről védhetetlenül fejel a balsarokba. Már 2:0! Rákapcsolnak a brazilok. Didi, ez a kiváló játékos, szokásához híven hátrahúzódva játszik, s onnan dobja előre csatártársait. Most nagyon nagy munka hárul védelmünkre, Tóth Mihály is hátramegy segíteni. Remek egyéni teljesítményeknek tapsolhat a közönség. Lantos hátrafelé ollózva vágja ki a labdát, ezt Bauer sarokkal adja vissza. A 12. percben nagy kavarodás támad a magyar kapu előtt, Indio közelről lő, Grosics remekül vetődve véd. Meleg helyzet volt, csaknem gól lett belőle. Változatos a játék. A 14. percben Julinho futna el, de Lóránt pompásan szereli. Veszélyes, gyors játékos a brazil jobbszélső. A szünetben lelátogatunk a magyar csapat öltözőjébe. Igen elszánt a hangulat a magyar fiúk között. «Biztosan elkezdődött már a rádióközvetítés és izgulnak az otthoniak» — mondják a játékosok. A kis Tóth II. sírva ül az öltöző padján. Nemcsak a fájdalom miatt sír — bár erre is megvolna minden joga, mert az orvos megállapítja, hogy combizomrostszakadása van ,hanem azért is, mert tudja, hogy a második félidőben már csak statisztálhat a pályán. Erősen befasazzák a combját és Tóth I. összeszorított foggal biceg ki a pályára, hogy legalább az ellenfél egyik védőjét zavarja. «Meg kell nyernünk a mérkőzést» — ez a magyar csapat minden tagjának véleménye. A második félidő Alig kezdődik meg a második félidő, Bauer leteríti Bozsikot. Ez a «bevezető» — s a durvaságok ezután szinte szünet nélkül követik egymást. Ez a játék igazán nem való a világbajnokságra! A 3. percben Indiót szöktetik, Grosics csak nehezen tud tisztázni. A magyar csatársor képtelen tartani a labdát, de ez nem is csoda, hiszen négy és fél emberrel játszik. Az 5. percben jó magyar támadás fut végig a pályán, de Czibor és Tóth Mihály nem érti meg egymást, s a brazil védelem menteni tud. Erős a brazil nyomás, védelmünk minden tagja önfeláldozóan küzd. A brazilok látják, hogy nem nyílik rés a magyar kapu előtt, inkább messziről kísérleteznek kapuralövéssel. A 11. percben Czibor sokat ígérően indul el a labdával, de D. Santos kíméletlenül felvágja. A szabadrúgás eredménytelen marad. Most már erősen észrevehető, hogy a mieink a lendületesen induló támadásokat nem tudják erőteljesen befejezni. Nagyon nagy az iram, s emellett a brazilok olyan kíméletlenül játszanak, hogy játékosainknak folyton testi épségük megóvására kell vigyázniok. A 15. percben Tóth M. ragyogóan becsapja Julinhót, a közönség nagy derültséggel jutalmazza a jelenetet. Öt percen belül egy-egy gól A 16. percben Kocsis és Brandaozinho küzd a labdáért, a brazilok 16-osán belül. Brandaozinho kézzel üti el a labdát Kocsisről,beszélésen vettek részt a játékosok Sebes Gusztáv elvtárs és az edzők vezetésével. Ennek a megbeszélésnek kellett eldöntenie az otthon is mindenkit izgató kérdéseket: milyen lesz a magyar csapat összeállítása? Ki lesz Puskás helyettese? Nos, csakhamar kiderült, hogy sérült balösszekötőnk helyére az eddigi balszélső, Czibor kerül, a balszélső pedig Tóth Mihály lesz. Tóth Mihály azt a feladatot kapta, hogy a védelem munkáját segítse. Amikor megérkezett a magyar csapat, soraiban természetesen ott volt a sérült Puskás is. A svájci szurkolók nagy szeretettel vették körül Puskást, veregették a vállát és szemmel láthatólag bántotta őket, hogy a magyar csapatban ezúttal nem láthatják a világ egyik legjobb labdarúgóját. Ahogy közeledett a mérkőzés időpontja, feltűntek a nézők között a zajos brazil szurkolók sípjaikkal, zászlóikkal, kereplőikkel. De örömünkre sok helyen lehetett látni a nézők sorai között magyar zászlót is. Kivonul a pályára a két csapat. Ellis angol játékvezető középre hívja a két csapatkapitányt, Bozsikot és Bauert. Borús, de kellemes az idő. Még mielőtt elkezdődnék a játék, kihirdetik, hogy a játékvezető kívánságára a fényképészeknek el kell hagyniuk a kapu mögötti területet, nehogy a villanó fény zavarja a játékosokat, nagyon nehéz kiismerni a szándékát. Egy percen belül két gyors brazil támadás fut végig a pályán. Indio 20, Julinho 18 méterről fölé lő. A 17. percben Tóth II. meszsziről mellélő. Tizenegyesből szépítenek a brazilok Egy perc múlva Indio kitör, már a 16-osunkon belül jár, amikor Lóránt és Buzánszky egyesült erővel igyekszik szerelni. A csatár elesik. 11-es. D. Santos áll neki és védhetetlenül lövi a jobb sarokba, 2:1. A magyar fiúk nem hagyják magukat. Veszélyes támadásunk végén a brazil kapus ment. Újra a mieink támadnak, de a brazil védelem szerel, s máris Santosnak kell mentenie Julinho elől. Egyre több a szabálytalanság. A brazilok erőszakosan igyekeznek eredményt elérni, igen sokszor használják a könyöküket. Indiót sokat foglalkoztatják, de védelmünk nagyon jól áll a lábán. Sajnos, csatáraink nem tudják tartani a labdát és emiatt igen nagy nyomás nehezedik védelmünkre. Didi, aki a világbajnokság eddigi mérkőzésein tisztességes játékosnak mutatkozott, most kimutatja a foga fehérjét, s egyremásra követi el a súlyos szabálytalanságokat. A játékvezető ezekből sokat észrevesz , sokat nem. Egyik ilyen elnézett durvaság után Julinhóhoz kerül a labda és meleg helyzet alakul ki a kapunk előtt. Grosicskétszer egymásután remekül véd. Az erőszakosan játszó brazilokkal szemben veszélyes dolog tartogatni a labdát. Hidegkutit is, Bozsikot is szabálytalanul szerelik. Inkább a brazil térfélen folyik a játék. A 33. percben Didi csúnyán belerúg Cziberba. Ellis játékvezető odafut és kibékíti a két játékost. A magyar csapat szögletet ér el. Sajnos, nagyon látszik Puskás hiánya a magyar csatársor játékán, Czibor és Tóth M. nem nagyon érti meg egymást. A 40. percben N. Lantos Tóth II. lábára lép és el is löki a magyar jobbszélsőt. Tóth elesik és nem tud lábraállni. Kiviszik a pályáról, látszik, hogy nagy fájdalmai vannak. Már csak a félidő utolsó percében tér vissza egy kis időre, de erősen sántikál. Közben Lóránt felvágja Indiót, a játékvezető figyelmezteti középhátvédünket. Az utolsó pillanatban Bozsik 17 méterről kapu fölé lő. Elered az eső, amikor a játékvezető az első félidő végét jelzi. A játékvezető 11-est ítél. Lantos áll neki és magasan a kapu jobboldalába vágja. 3:1 a javunkra. Nagyon jókor jött ez a gól, a mieinket erősen megnyugtatja. Annál inkább feldühödnek a brazilok. Most már szinte mindent durvasággal akarnak megoldani. Eszeveszett erővel támad a brazil csapat. A 19. percben Humberto leteríti Hidegkútit, a játékvezető figyelmezteti a brazil játékost. Miközben középcsatárunkat ápolják, D. Santos a földre veti magát. Nyilván nagyon fáradt, de úgy tesz, mintha megrúgták volna. A brazil szurkolók fülsiketítő füttykoncertet rendeznek, a brazil vezetők berohannak a pályára, svájci rendezők és rendőrök futnak be a nyomukban. Végre helyreáll a rend, folytatni lehet a játékot a szabadrúgással, amelyet a Hidegkúti elleni szabálytalanság miatt rúghatunk. A játékvezető másfél percet hosszabbít. A 21. percben Didi villámgyorsan Julinhónak adja a labdát, a brazil jobbszélsőre senki sem vigyáz, Julinho a 16-os sarkáról nagy erővel a jobb sarokba lő. Grosics vetődik a gyors lövésre, de nem éri el. Már csak 3:2 a javunkra. Védelmünk nehéz percei Az eső egyre erősebben esik, a talaj mind csúszósabbá válik. Ez inkább nekünk kedvez, mert a brazilok nyilván nem készültek fel esős időre és sokat csúszkálnak. A 26. percben Tóth Mihály nagy lendülettel fut el, de mielőtt kapura lőhetne, D. Santos szögletre szereli. A következő percben Bozsik és N. Santos összecsap. A brazil hátvéd megrúgja Bozsikot, játékosunk felemeli a kezét, de nem üti meg ellenfelét. A játékvezető mindkettőjüket azonnal kiállítja és le is kíséri őket a pálya széléig. A 30. percben nagyon meleg helyzet alakul ki a kapunk előtt. Julinho teljesen egyedül tör kapura. Grosics kifut, de tétovázik, felúton megáll , szerencsére Julinho kapu fölé lő. Erősen támadnak a brazilok. Humberto lövése a kapufáról pattan le. Változatosabbá válik a játék. A mieink csak ritkábban jutnak szóhoz, de olyankor Czibor és Kocsis alaposan megkeveri a brazil védelmet. Hidegkúti inkább hátulról irányít. A 32. percben Czibor és Kocsis szépen elfut, a brazilok nem tudnak beleavatkozni a támadásba, végül a 16-oson belül Kocsist szabálytalanul lökik el a labdától, a játékvezető azonban nem ad 11-est. A következő percek igen nehezek a számunkra. A 34. percben Indio szabadon tör a kapura, Grosics bravúrosan véd. A 35. percben Didi lövése a felső kapufáról pattan le, a lepattanó labdával Indio a jobbkapufát találja el. Nehezen múlik az idő, ólomlábakon járnak a másodpercek. De azért nincsen baj, a mieink nyugodtan adogatnak egymásnak, csak arra vigyáznak, hogy brazil játékos ne kerüljön a közelükbe, mert akkor mindjárt kapkodni kell a lábat. A 38. percben Mourinho hátulról csúnyán és szándékosan beleugrik Buzánszkyba. A brazil közönség egyre türelmetlenebbül biztatja csapatát, de eredmény nélkül. A 41. percben szögletet érünk el. A 43. percben Humberto megrúgja Buzánszkyt. Buzánszky a szabadrúgást Hidegkútinak adja, Hidegkúti észreveszi, hogy Czibor fedezetlenül áll a jobbszélen, azonnal hozzáadja a labdát. Czibor néhány lépést tesz, aztán beível és Sietünk le az öltözőbe, hogy néhány szót váltsunk a magyar csapat tagjaival és vezetőivel, de mielőtt a magyarok az öltözőbe érhetnének, a nemzetközi sportérintkezések történetében példátlan jelenetek játszódnak le a folyosón. A brazil játékosok és vezetők magukból kikelve, banditamódon rontanak rá a boldogan levonuló magyar labdarúgókra. Valaki labdarúgócipővel fejbevágja Tóth Mihályt. A többiek a megtámadott magyar játékos segítségére sietnek, a brazilok azonban kristályvizes üvegekkel kezdenek dobálózni. Komoly sérülés szerencsére nem történik, de több magyar játékosról és vezetőről folyik a vér. Közben hangszórón mozgósítják a pályán tartózkodó rendőröket, azok lesietnek az öltözőkhöz és eltávolítják a sportbecsületről teljesen megfeledkező brazil labdarúgókat. Ilyen ocsmány támadásra még nem volt példa, amióta nemzetközi labdarúgómérkőzéseket bonyolítanak le! Öröm és felháborodás a magyar öltözőben A magyar csapat öltözője elüt attól a képtől, amelyet a győzelmes mérkőzések után látni szoktunk. Éles szavakkal bírálják játékosaink és vezetőik a brazilok minősíthetetlen magatartását. Csakhamar azonban megnyugosznak a kedélyek, felvidulnak az arcok. Belátogat az öltözőbe Hegyi Gyula elvtárs, az OTSB elnöke. Sorra gratulál a fiúknak a ragyogó győzelemhez. Ezt mondja: — Akkor mutatta meg a csapat igazán tudását, amikor kilenc emberrel küzdött. Nagy küzdőképességet árultak el a fiúk ezen a mérkőzésen. Sebes Gusztáv elvtárs ezt mondja: — Ragyogó fegyvertény ez a győzelem. Játékosaink küzdeni tudásból is kitűnően vizsgáztak. Emellett azonban megmutatták azt is, hogy a magyar labdarúgás színvonala milyen magas fokön áll. Lóránt így beszél: — Rengeteg munka hárult a védőkre, nagy nyomás nehezedett a kapunkra. Csatársorunk ezúttal iskitett magáért. Belátogatott az öltözőbe Thommen, a Svájci Labdarúgó Szövetség elnöke is. Üdvözölte a magyar csapatot, sajnálkozását fejezte ki a mérkőzés utáni botrányos jelenetek miatt. Kijelentette: a svájci szakemberek azt várták, hogy két kiváló csapat nagyszerű küzdelmének lesznek majd szemtanúi. Sajnos, a brazil játékosok durvasága ezt meghiúsította. A brazil csapat bebizonyította, hogy a vereséget nem tudja elviselni. „Erről époszt kell írni!“ A mérkőzés után odajött hozzám az egyik olasz lap munkatársa és ezt mondta: — Remélem, erről nem tudósítást, hanem époszt ír majd. A magyar csapat dacolt a balszerencsével. Dacolt akkor, amikor legjobbja, Puskás kidőlt a sorból és dacolt akkor, amikor az ellenfél kíméletlen játéka harcképtelenné tette a fiatal jobbszélsőt, Tóth II-t. A brazilok igyekezete arra irányult, hogy megfélemlítsék a magyar játékosokat. Céljukat azonban ezzel nem érték el. Nagy tudású ellenfelet győzött le a magyar csapat Nagy várakozással tekintett a világ sportközvéleménye a magyar—brazil találkozó elé. Sokan azt tartották, hogy ez a mérkőzés a világbajnokság döntőjének is beillenek. Feltevésük nem is volt alaptalan. Mindkét ország labdarúgósportjának színvonala igen magas fokon áll. Tudták játékosaink is, hogy igen nehéz feladat áll előttük és tudták, hogy Puskás távollétével megbomlik csatársorunk egysége. A gátló körülmények azonban megsokszorozták a magyar csapat erejét, s a feladat nagysága hihetetlen nagy teljesítményre késztette játékosainkat. Sokkal többet adtak, mint várni lehetett volna tőlük, pontosan betartották az előre megbeszélt taktikai utasításokat, amelyek — mint az események bizonyították — helyeseknek bizonyultak. A gyorsan belőtt két gól után a brazilok gyors játékát igyekeztek lelassítani, arra törekedtek, hogy saját akaratukat kényszerítsék rá az ellenfélre. Amíg a brazil csapat sportszerűen küzdött, a játék szép volt. Amikor azonban a brazilok a durvaság, a kíméletlenség fegyveréhez folyamodtak, a játék már sokat veszített szépségéből. Kétségtelen: nagy tudású ellenfelet fektetett kétvállra a magyar csapat. Meg kell állapítani azonban, hogy ez a brazil csapat nem való a világbajnokságra, nem méltó arra, hogy egy ország labdarúgósportját képviselje. A brazilok megmutatták, hogy a vereséget nem bírják elviselni. A mérkőzés utáni durva, alattomos cselekedeteik szinte példa nélkül állnak a labdarúgás történetében. Ilyen körülmények között teljesen helyénvaló volt a magyar vezetőknek az a döntése, hogy nem engedélyezhetik a két magyarklubcsapatnak, a Bp. Honvédnek és a Bp. Vörös Lobogónak a világbajnokság utánra tervezett brazíliai útját. Kétségtelenül nagy hátrányt jelentett a magyar csapat számára Puskás hiánya. Hozzájárult még ehhez Tótth II. szándékos Kocsis a 6-osról remek fejessel küldi a labdát a jobb sarokba. 4:2! A nézőtér egyre több helyéről harson fel: „Hajrá, magyarok /“ A brazilok teljesen elvesztik fejüket. Humberto nekiront Buzánszkynak és megrúgja a magyar hátvédet. A játékvezető azonnal kiállítja a magáról megfeledkezett játékost. A 46. percben (a játékvezető hosszabbított) Czibor előretör, Brandaozinho szándékosan belerúg. Amíg a játékvezető rendezgeti a brazil sorfalat, Didi is megrúgja Czibort, sőt, amikor csatárunk a játékvezető felé fut, hogy jelentse neki az esetet, odarohan Julinho és ő is rúg rajta egyet. Csúnya a brazilok búcsúja a világbajnokságtól — gondoljuk — pedig akkor még nem is tudjuk, hogy mi következik majd a mérkőzés után. A 47. percben a játékvezető lefújja a mérkőzést, a magyar játékosok boldogan ölelik át egymást, majd mindkét lelátó előtt felsorakoznak és úgy üdvözlik a közönséget, durvaság okozta sérülése, majd Bozsik kiállítása. A magyar csapat mégis ki tudta harcolni a győzelmet, mert játékosainkban megvolt a lelkesedés, a lelkierő, a törhetetlen akarat — ennek a pompás győzelemnek fő tényezője. A csapat összmunkája kényszerű körülmények között természetesen nem volt olyan egységes, mint máskor, mégis csapatunk a mérkőzés egyes részeiben ötletes, átgondolt támadásokat vezetett. Labdarúgóink szívüket-lelküket adták a játékba A magyar csapatnak a közvetlen védelem volt a legjobb része. Óriási feladat hárult a második félidőben a magyar hátvédhármasra, de védőink a meg-megújuló brazil rohamokat sikerrel verték vissza. Grosics A svájci lapok közül elsőnek a «Berner Tagblatt» közölt tudósítást vasárnap este a Magyarország—Brazília mérkőzésről. A lap megállapítja, hogy a mérkőzés hatalmas érdeklődés mellett került sorra, s végig drámai lefolyású volt. Különösen védőjátékosainkat dicséri, akik alig adtak esélyt a brazil csatároknak a lövéshez. "A játék magas színvonalon mozgott — írja a lap az első félidőről — az európaiak adták meg a játék hangját. A délamerikaiak játéka lassabbnak tűnt a jobb csapatjátékot Bern, június 27. Kedves Sporttársak! Nehéz volt, nagyon nehéz. Megérdemelt volt a magyar csapat győzelme, sokszorosan megérdemelt, tartalékosan és — Tóth I. sérülése után — csonkán is lényegesen jobb volt, mint ellenfele, veszedelmesebben s főleg eredményesebben támadott, ügyesebben, határozottabban védekezett és sokkal sportszerűbben játszott. Illetve sportszerűségről ezen a mérkőzésen csak a magyar csapattal kapcsolatban lehet beszélni. De hogy mindennek ellenére mégis milyen nehéz volt ez a küzdelem, s játékosaink győzelme milyen erőfeszítések árán született meg , azt csak az tudhatja, aki a meccset látta. Vagy talán az sem, hanem csak a tizenegy fiú, aki a 90 percet végigharcolta és győzött. Igaz, jól kezdődött. (Persze jól is végződött, de éppen arról akarok írni, ami közben volt.) Szóval jól kezdődött: a 4. percben Hidegkúti lövése, a 8.-ban Kocsis bombafejese rezegtette Castilho hálóját. Mi, magyar nézők, a bérlői stadionban, akik a mérkőzés előtt bizony szurkoltunk egy kicsit, a második gól után megkönnyebbülten dőltünk hátra az üléseken és vártuk a folytatást, a tűzijátékot, a gólesőt. Valószínűleg ezt várta otthon is sokszázezer ember a rádió mellett. Hiába, nagyon elkényeztetett bennünket a csapatunk. De a brazil válogatott kemény diónak bizonyult Nem olyan jó együttes, mint a mienk, nincs játékában annyi ötlet, szín, helycserés támadás, váratlan passz, hajszálpontos adogatás, de nekik is vannak egyénileg kiváló játékosaik. A magyar csapat pedig tartalékos volt. Szépen futottak a támadások, a brazilok sokszor percekig nem tudták megszerezni a labdát, de támadásainkban nem volt meg az az átütőerő, amelyet megszoktunk, nem alakult ki az a nyomás, amelynek vége csak az ellenfél összeroppanása lehet. Érezhető volt, hogy csatársorunk nem az évek óta megszokott összeállításban játszik — hiányzott Puskás. Éppen azidőtájt, amikor kezdett látszani, hogy nekünk mégsem úgy megy a játék, ahogyan szokott, a bíró tizenegyest ítélt ellenünk. A brazil csapat szépített 2:1-re és «ráment» a meccsre. Ami, sajnos, nemcsak abban nyilvánult meg, hogy fokozták az iramot — ez becsületükre válik — hanem abban is, hogy rámentek a magyar futballisták lábára. Ez — enyhén szólva — nem válik becsületükre. Az első félidő vége felé megsérült Tóth I., s ettől kezdve a tartalékos magyar csapat gyakorlatilag tíz emberrel játszott. Tartalékosan, tíz emberrel , egy nagyszerű, felejthetetlen második félidő után 4:2-re győzött a világbajnokság egyik fő esélyesének tartott brazil csapat ellen. Hadd tegyek itt egy kis kitérőt. 25 éve járok futballmeccsre. Kis túlzással azt mondhatnám, hogy diákkoromat azok a válogatott mérkőzések keserítették meg, amelyeken a magyar csapat nem győzött, pedig jobb volt. Emlékszem például — és bizonyosan még sokan mások is emlékeznek — a harmincas évek derekán arra az Genfben 20.000 néző előtt a magyar Zsolt István játékvezetésével zajlott le a Nyugat-Németország—Jugoszlávia mérkőzés. Szeles időben kezdődött el a játék. Fokozatosan feljött a nyugatnémet csapat. A 10. percben Horvat, a jugoszláv középhátvéd hátrafelé fejelt egy labdát, Beara neon érte el, és a labda a kapus mellett a hálóba hullt, öngól. Hatalmas iram alakult ki. Később a jugoszlávok mezőfölényre tettek szert, de csatársoruk nem tudott megbirkózni a kekiválóan védett. Minden idegszálával együtt élt a védelemmel. Rendkívül sok nehéz labdát tett ártalmatlanná, kifutásait jól időzítette. Lóránt a védelem oszlopa volt. Fejjel, lábbal mentett, s igyekezett a megszerzett labdákat játékostársához továbbítani. Lantosnak igen nehéz dolga volt. Hősiesen küzdött, rajta volt minden labdán. Arra törekedett, hogy Julinhót még a labda átvételében akadályozza meg. Buzánszky is teljesértékű munkát végzett, sok támadást akasztott meg jóütemű közbelépéseivel. Bozsik, amíg a pályán volt, a csapat motorjának bizonyult. Nyugodtsága, körültekintő játéka nagy hasznára vált a csapatnak. Labdáinak «szeme» volt. Sok támadást indított el, nem cipelte feleslegesen a labdát. Kiválóan játszott Zakariás is. A tőle megszokott, szorgalmas védőfeladatot látta el, de maradt ereje arra is, hogy támadásokat indítson el. A csatársorban Kocsis kimagasló teljesítményt nyújtott. Tüneményes technikáját ezen a mérkőzésen számtalanszor csillogtatta. Minden megmozdulása veszélyt jelentett az ellenfél kapujára, labdái pontosan szálltak csatártársaihoz. Kivételesen nagy igyekezettel, lelkesedéssel küzdött. Tóth M. az első félidőben a rábízott szerepet kitűnően látta el. Szünet után már látta, hogy nagyobb teret engednek neki, ezt igyekezett kihasználni, s több szép támadást vezetett. Czibor a balösszekötő helyén is a tőle megszokott mozgékony játékot nyújtotta, gyakran változtatta helyét. Tóth 11. bíztatóan kezdett. Később sérülése megakadályozta teljes képességének kifejtésében. Sérülten is hősiesen küzdött, igyekezett zavarni az ellenfelet és kitűnő labdákat adott társainak. Hidegkúti a hátravont középcsatár szerepét töltötte be , kitűnően. A brazil csapatban ugyanazok emelkedtek ki most is, mint az eddigi mérkőzéseken: Castilho, Didi, Julinho és D. Santos. A három «tartalékjátékos» egyáltalán nem játszott rosszabbul, mint elődjeik, sőt egyikük-másikuk kiemelkedő teljesítményt nyújtott, mutató magyarok mellett». Az utolsó negyedóráról ezt írja a lap: «Mindkét csapat mozgósította utolsó erőit. Az elődöntőbe való jutásért folyó harc a tetőpontját érte el mind a pályán, mind a nézőtéren. Brazília energikusan harcolt a kiegyenlítésért, de néhány perccel a befejezés előtt a magyarok megszerezték negyedik góljukat. Ezzel Magyarország megérdemelten került az elődöntőbe» — írja a svájci lap. Valóban, megérdemeltük a továbbjutást... Vető József 1:1-es magyar—olasz mérkőzésre, amelyen 90 percig zuhogott az eső, 99 percig támadott a magyar csapat — csak, éppen győzni nem tudott. Emlékszem egy 5:5-ös osztrák— magyarra, amelyen az osztrákok 5:2-ről egyenlítettek. Persze volt akkor a magyar futballnak sokféle problémája, baja, ami ezt magyarázza. De a sok között külön gyakran érezte a néző azt, hogy válogatottunk nem tud eléggé küzdeni. Nem tudja azt a végső plusz-erőfeszítést adni, amely a győzelmet jelentheti. A mi mai válogatottunk képes erre a legnagyobb, döntő erőfeszítésre. Ennek a válogatottnak a küzdőszelleme, lelkesedése, szíve , csodálatraméltó. A mai magyar válogatott játékosai nem ismernek elveszett labdát, reménytelen helyzetet, reménytelen feladatot. A második félidőben a csonka magyar csapatot mintegy 20 percen át komolyan szorongatta a brazil válogatott. De a védelem mindent visszavert. Lóránt volt ennek a védelemnek a tengelye, de Lantos, aki a legveszedelmesebb brazil csatárral, Julinhóval folytatott párharcot, ugyancsak megállta a helyét. S a szívvel helyes taktika, ész, fölényes technika párosult. Amikor a brazilok berúgták második góljukat, ez a védelem nemcsak védekezett, hanem tartotta a labdát, dobta előre a csatársort, s megmutatta, hogyha úgy fordul a helyzet, a védelmünk is képes meccset nyerni. Tűzijátékot csatáraink vasárnap nem rendeztek. De a tartalékos csonka csatársor tagjai, ha kellett, hátramentek segíteni a védelemnek, s ugyanakkor volt erejük, különösen a mérkőzés befejező szakaszában újra rákapcsolni, támadni és gólt lőni. Kit dicsérjünk? Tóth Il-t, aki sántikálva, fájdalomtól eltorzult arccal, de végig küzdött? Czibort, akinek nem kenyere a belsőjáték, de fáradhatatlan volt, s végül a jobbszélen készítette elő a magyar csapat negyedik, döntő gólját? Kocsist, a csatársor legjobbját, aki a támadások felépítéséből és befejezéséből az oroszlánrészt vállalta? Az egész csapatot kell dicsérni. A futball persze játék, veszteni is lehet, és a vereségbe is bele kell nyugodni — elvileg. De vasárnap délután Bernben két olyan csapat játszott, amely gyakorlatilag csak a győzelembe akart «belenyugodni». Csakhogy az egyik, a brazil csapat durvasággal akarta a győzelmet kicsikarni. És kikapott. A másik, a mi csapatunk pedig a kedvezőtlen körülmények s az ellenfél erőszakoskodása fölött úgy akart győzni, hogy azt a bizonyos «legvégső» erőfeszítést is megtette. És győzött. A magyar játékosok büszkék lehetnek, hogy erre az erőfeszítésre képesek. S a játékosok is, a rádió mellett ülő százezrek is tudják, hogy a mai fiatalok vasárnapjait miért nem keserítik meg olyan válogatott meccsek, amelyeken a magyar csapat jobb, de mégsem győz. De ez már nemcsak sportkérdés, erről most nem írok. Sporttársi üdvözlettel: Gimes Miklós mélyen és jól védekező nyugatnémetekkel. A második félidő változatos és jóiramú játékkal telt el. A nyugatnémetek gyorsabbak, lendületesebbek voltak, védőik pedig eredményesebben hárították el a jugoszláv csapat támadásait. A 40. percben újabb gól esett, s ez eldöntötte a mérkőzés sorsát: Rahn lövése védhetetlenül vágódott a hálóba. Nyugat-Németország tehát bejutott a legjobb négy közé. Aki együtt küzdött a magyar válogatottal Aki Szepesi Györgynek a magyar—brazil mérkőzésről szóló rádióadását hallgatta, az nem vonhatta ki magát a közvetítés vonzó ereje alól. Nem értek ehhez a műfajhoz és ezért nem is tudom megítélni, hogy Szepesi Györgynek ez volt-e a legizgalmasabb rádióadása. Lehet, hogy a wembley-i angol—magyar mérkőzést jobban közvetítette, lehet, hogy még jobban a pesti magyar—angol 7:1-et, vagy valamilyen más mérkőzést. Ezt döntsék el a hozzáértők. Itt arról akarok beszélni, hogyan verekedett Szepesi a csapattal együtt, hogyan küzdött Szepesi a győzelemért. Ezt minden hozzáértés nélkül is megértettem és megértette mindenki az adásból. Mintha ott futott volna a pályán, együtt Kocsissal, Bozsikkal, Cziborral, Hidegkútival, mintha, ott állt volna a pályán együtt Grosicscsal. Együtt? Nem pontos kifejezés ez. Mert bár a pályán minden játékosunk egész erejét beleadta a játékba, minden egyes játékos nyakig el volt foglalva a játékkal és így nem állhatott és futhatott a többi játékos mellett. De Szepesi ott futott és ahogy hallgattam, szinte úgy tűnt, hogy nehéz atlétikai munkát végez, hogy a lélegzete gyors, a szíve gyorsabban ver és néha nagyot dobban, vagy mintha megállna egy szempillantásra, amikor baj van vagy siker kecsegtet. Szepesi derekasan harcolt a győzelemért, ő volt a csapat tizenkettedik játékosa, a 11-ik, amikor 10-en maradtak, a 16-ik, amikor kilencen. Minden rúgás és lökés, amit játékosaink ezen a példátlanul durva mérkőzésen kaptak, Szepesit is érte. De az öröm is az övé volt, amikor támadásainkat siker koronázta. Szepesi hangja ekkor beujjongta az országot: go-óóól! — kiáltotta olyan lelkesedéssel, amilyennel gólt lőni is lehet. Szepesi közvetítése művészet és mint minden igaz művészet, az ember szívéből, lelkesedéséből fakad és a meggyőződés ereje formálja. Szepesi közvetítéséből szinte saját szemünkkel láttuk a mi csapatunk ádáz küzdelmét a brutális ellenféllel, mely annál brutálisabbá vált, minél jobban érezte, hogy még a brutalitás sem segít — a magyar tudás, nagyobb képesség, az igazi labdarúgóművészet ellen. És amikor ezt a nagyobb tudást, nagyobb képességet üdvözöljük, a magyar labdarúgókkal együtt Szepesi Györgyöt is élteti ez az üdvözlet: a magyar csapat 12-ik, majd 11-ik és végül 10-ik játékosát. Tóth Béla A TOTO 26. heti 12 találatos szelvénye: 2, 2, x, 1, x, 2, 2, x, 1, törölve, törölve. 2, 1, 2. IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig: felhőátvonulások, többfelé, elsősorban nyugaton és északon eső, zivatar. Megélénkülő déli, délnyugati, majd nyugati, északnyugati szél A hőség nyugaton és északnyugaton mérséklődik máshol még tart. A Duna vízállása Budapestnél 403 cm. A budapesti színházak mai műsora Operaház: Az Állami Balett Intézet IX. évfolyamos növendékeinek vizsgaelőadása (7) — Az One. Na mí.íf*5rf,tuíl**íi Síiir,ada: Nincs előadás — Nemzet' Színház: úri muri (Bajza- és Megyeri-bériv’.J' Katona József Színház: Tartuffe (7)... Egy magyar nyár (8). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Holnapra kiderül (71. — Fővárosi Operettszínház: Nincs előadás. — Ifjúsági Színház: A kőszívű ember fiai (7) — Zeneakadémia: Zeneszerző hallgatók bemutató hangversenye (kisterem, fél 7); Lukács Ervin és Ungár Tamás karmesterképzős vizsgahangversenye (8). — Károlyi-kert: Állami Hangversenyzenekar («A»-bérlet 1. előadás, 8) — Fővárosi Víg Színház: Szombat délután (7). — Fővárosi Kis Színpad: Tréfa az egész (7). — Állami Faluszínház: Nincs előadás. — Vidám Színpad: Nincs előadás. — Majakovszkij Színpad: Nincs előadás. — Csajkovszkij Park Színpad: Nincs előadás. — Fővárosi Nagycirkusz: Barátság jegyében (4, 8). A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL KEDD KOSSUTH-RÁDIÓ: 4 30: Hírek - 4.41._8.87.ig: Reggeli zenés műsor. — Közben 5.00: Falurádió. — 6.00: ASzabad Nept. vezércikke. — 7.00: Hírek. — 7.30: Naptár. — 8.30: Reggeli hangverseny. — 9.20: A nyitvafelejtett ajtó Márkus Edit gyermekversei. Zenélő doboz. A kisiskolások műsora. — 10.00: Hírek. Lapszemle. — 10.10: Szórakoztató zene — 10.40: Czabán Samu, a nagy szocialista pedagógus és újságíró. Farkas Lajos előadása. — 11.00: Csehszlovák fúvószene — 11.30: A Fekete-tengeren Barát Endre útinaplója. — 11.50: Lakatos Tibor: Klarinét-rapszódia.— 12.00: Hírek. Lapszemle. — 12.15: Vidám melódiák. — 13.00: Hangszeres táncok. — 13.30: Részletek Csajkovszkij «Diótörő» c balettjéből. — 14 00: Hírek. Közérdekű közlemények. — 14.25: Sosztakovics: Dal az erdőről. — 14.55: Vidám népdalok. — 15.15: Kodály Zoltán dalműveiből — 16.00: Az égő lándzsa. Rádiójáték Kenyattáról. Irta Farkas András és Gombos László. — 16.40: Tánczene — 17.00: Hírek. — 17.10: Szív küldi szívnek ... — 17.40: Legkedvesebb verseim. Elmondja Ascher Oszkár. — 18.00: Szervánszky: Fúvósötös. (Előadja a budapesti fúvósötös.) — 18.22: Nemaus zongorázik. — 18.30: Hangos Újság. — 19.00: Egy falu — egy nóta. — 19.40: Válaszolunk falusi hallgatóink kérdéseire. — 20.00: Hírek — 20.10: Közvetítés a Katona József Színházból: Új vendég érkezett. Színmű egy felvonásban. Irta Nagy Lajos Kossuthdíjas író. Rendező: Marton Endre. — 20.55: Népzene. — 21.10: Ismerkedés a zeneirodalommal. Beethoven: Tavaszi szonáta. Csáth Olga előadása. — 22.00: Hírek. Sport. — 22.20: Zenekari hangverseny. — 23.00: Mi történt a nagyvilágban? — 23.05: Éji zene. — 24.00: Hírek. PETŐFI-RÁDIÓ: 6.30: Jó reggelt, gyerekek! — 6.40: Torna. — 6.50: Verbunkosok és csárdások. — 7.10—11.30-ig: Azonos a Kossuth-rádió műsorával. — 14.00: Délutáni hangverseny. — 14.46: Olasz dalok. — 15.00: A rádió kisegyüttese játszik. Tiszay Magda énekel. — 15.31: Eccles Szonáta (mélyhegedű: Szécsi Klára). — 15.40: Szülőfalum Lu Hszin elbeszélése. — 16.10: Operettzene. — 17.15: Beszélő atlasz: Svájc. Sárfalvi Béla előadása. — 17.30: A sztálínvárosi Bartók Béla Kultúrház népi zenekara játszik, Mocsár Ferenc vezetésével. — 18.05: Kodály—Ady: Felszállott a páva. (Vásárhelyi-kórus, vezényel Vásárhelyi Zoltán.) — 18.10: Az ipari termelés késő fő ága. Bálint József előadása — 18.30: Bach műveiből. — 19.00: Az épülő kommunizmus nagy országában. — 19.30: Chopin: e-moll zongoraverseny (Rubinstein és a londoni szimfonikus zenekar, vezényel John Barbirelli). — 2005: Tánczene — 20.30: Két részlet Wagner «Lohengrin» c. operájából. — 20.50: Csehov halálának 50. évfordulójára. Sirály: Csehov drámájának rádióváltozata. Fordította Háy Gyula Kossuth-díjas író. Rendezte Török Tamás. — 22.32: A rádió népi zenekara játszik, Lakatos Sándor vezetésével. Új könyvek SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ. Zrínyi Miklós: Válogatott prózai írások. Brezan: Fridolin a ló. (Elbeszélések). Csiky Gergely: Buborékok. Eluard: Mindent elmondani. (Válogatott versek) Jókai Mór: Egy hirhedett kalandor a XVII. századból. (Olcsó könyvtár) IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ: Gazdag Erzsi: Palika flórája. (Versek) Kalma: Liftes Jim. (Regény) Takács István: Egy labdarúgó útja. ÚJ MAGYAR KÖNYVKIADÓ: Csehov: Elbeszélések. I—II. kötet (Orosz remekírók.) MŰVELT NÉP KÖNYVKIADÓ: Incze Miklós—Petőcz Pál: A dolgozó parasztság helyzete az ellenforradalmi rendszerben. Lakos György: Halászélet. (Riportok) Lepesinszkaja: Az élet forrásairól. Szabó László: Magyarország földrajza. Szlavin: a fémek tulajdonságai Vécsey Béla: A vas és acél megmunkálása. A Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VIII. Blaha Lujza tér 3. Tel.: *343—100, *142—220 ’ Kezdődik... „Meg kell nyernünk a mérkőzést‘ Példátlan gaztett .Megérdemelten győztek a magyarok* Svájci lapvélemény Egy régi szurkoló levele a mgyar-bmilrol A nyugatnémetek bejutottak az elődöntőbe Nyugat-Németország—Jugoszlávia 2:0 (1:0)