Szabad Nép, 1954. augusztus (12. évfolyam, 213-243. szám)
1954-08-01 / 213. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI SZABAD NÉPI A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 213. SZÁM ARA ,10 FILLÉR VASÁRNAP, 1954 AUGUSZTUS 1 Központi Statisztikai Hivatal július 21-i jelentése az 1954 második negyedévi terv teljesítéséről, illetve az első félévi terv teljesítéséről azt bizonyítja, hogy népgazdaságunk egészségesen fejlődik. Első félévi tervét népgazdaságunk az év eleji rendkívül nagy elmaradás ellenére nemcsak teljesítette, hanem túlteljesítette, egészében az elmaradást behozta. Ez mutatja, hogy öntudatos munkásosztályunk, dolgos parasztságunk, népünkkel mindinkább eggyéváló értelmiségünk teljes mértékben megérti, helyesli, cselekvően támogatja pártunk, kormányunk politikáját. Az első félév népgazdasági tervének teljesítése és túlteljesítése azt is bizonyítja, hogy népgazdasági tervünk reális, megvalósítható terv. Az első félév tervének teljesítéséből, illetve túlteljesítéséből azonban helytelen volna azt a következtetést levonni, hogy most már megnyugodhatunk határainkon, hogy most már nincsenek utunkban további nehézségek, hogy már nincs szükség komoly erőfeszítésre népgazdasági tervünk megvalósításához. Mindenekelőtt világosan kell látnunk: jóllehet, általában az első félév végére népgazdaságunk adósság nélkül érkezett, ugyanakkor egyes helyeken, a népgazdaság egészét érintő fontos területeken jelentős az elmaradás, s nem egy területen júliusban ez az elmaradás nem csökkent, hanem növekedett. Erre annál inkább emlékeznünk kell, mert le kell vonnunk a tanulságot az 1953— 1954. évi súlyos tél tapasztalataiból, és mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a múlt télen tapasztalt káros jelenségek, amelyek fékezték népgazdaságunk fejlődését, s hátrányosak voltak lakosságunkra, az előttünk álló legközelebbi télen meg ne ismétlődjenek. Ezért az 1954—1955. évi télre már most el kell kezdeni a felkészülést. Az elmúlt télen a szénellátás és a villamosenergiaellátás elégtelensége és rendszertelensége miatt iparunk termelése több mint egymilliárd forinttal volt kevesebb a tervezettnél. A legnagyobb nehézségeket az áramhiány ez év januárjában okozta, mikor az egyes iparágakban a termeléskiesés a 15—20 százalékot is elérte. Az áramhiány nagy mértékben fékezte könnyűipari üzemeink termelését, a textil-, bőr-, papíripar munkáját, gátolta a műtrágyagyártást és a mezőgazdasági gépgyártást stb. Az elmúlt télen az áramkorlátozás és szénhiány miatt átmenetileg olyan mennyiségű pamutfonál termelése maradt el, amelyből csaknem négymillió négyzetméter szövetet lehet gyártani. Az áramkorlátozás miatt átmenetileg meg nem termelt gyapjúszövet mintegy10.000 férfiöltöny anyagának felel meg. A korlátozások és az áramhiány megnehezítették, zavarták az üzemek közötti tervszerű együttműködést. Akadályozták exportszállításaink hiánytalan teljesítését. Emelték a termékek önköltségét, drágították a termelést. Hátrányosan hatottak a termelékenységre, és bár kormányzatunk az áramkorlátozások következtében kieső munkabért megtérítette, mégis átmenetileg kevesebbet kerestek a dolgozók, mintha tervszerűen, egyenletesen termeltek volna az üzemek. A téli elmaradást a második negyedévben nagyrészt behozta iparunk. De ehhez egyedül a könnyűiparban egymillió túlórát kellett teljesíteni, és sokszor vasárnap is kellett dolgozni. A termelési bajok és nehézségek mellett szenvedett egyes területeken a lakosság ellátása is. Főként nem mindig volt kielégítő a tüzelőanyagellátás. Különösen hiányos volt a tüzelőanyagellátás a vidéken. Közintézményeinket sem tudtuk megfelelően fűteni. A szokatlanul hideg és zord időjárás nagy mértékben hozzájárult a múlt téli bajokhoz és nehézségekhez. Azonban a rendkívül szigorú és hosszantartó tél azért járt olyan bajokkal és olyan súlyos kellemetlenségekkel, mint amilyenek a múlt télen előfordultak, mert nem készültünk fel ilyen kemény télre. Állami szerveink mintegy feltételezték, hogy mivel az előző években enyhe tél volt, ennek általában így kell lennie. Ezért ért bennünket meglepetésként a szigorú tél. Köszönet illeti munkásosztályunkat, mely nagyszerű erőfeszítéssel, önfeláldozó munkával szállt szembe a tél nehézségeivel, tízezrével tűntek fel a munka új hősei. Pártunk kezdeményezésére népi köztársasásunk kormánya még az elmúlt tél folyamán számos hathatós intézkedést tett a nehézségek leküzdésére, a bajok megszüntetésére. Ezen intézkedéseknek, valamint munkásosztályunk, népünk hősi helytállásának köszönhető, hogy a bajok, kellemetlenségek ellenére végül is sikeresen birkózott meg országunk a rendkívül nehéz téllel. Február közepétől kezdve a villamosenergiaellátás rendszeressé vált. Ez volt az alapja annak, hogy behozhattuk az év eleji elmaradást. Nagy segítség volt ebben az a lelkes, szinte egész népünket átfogó hatalmas lendületű munkaverseny, mely pártunk III. kongresszusának tiszteletére bontakozott ki országunkban, legközelebbi télre való felkészülés számos fontos feladat eredményes megoldását követeli meg. Valamennyi feladat közül a legfontosabb és egyben a legnehezebb: a széntermelésben mutatkozó súlyos lemaradás felszámolása. Szénbányászatunk ez év második negyedében nem teljesítette tervét, adósa maradt az országnak. Ez az adósság júliusban tovább növekedett, és jelenleg mintegy 300.000 tonnára rúg. Ez évben szénbányászatunknak 22.650.000 tonna szenet kell termelnie. Ehhez képest a 300.000 tonnányi elmaradás látszólag nem nagy mennyiség, az évi tervnek mindössze 1,3 százaléka. A valóság azonban az, hogy iparunknak, közlekedésünknek, gépgyárainknak, lakosságunknak a tervben előírt egész szénmennyiségre, a 22.650.000 tonnára szüksége van. Nem lehet megengedni, hogy szénbányászatunk akár csak egytized százalékkal kevesebbet termeljen annál a menynyiségnél, amit a terv megállapított. És azt is meg kell követelni, hogy a szén minősége az előírásnak megfeleljen. A párt és a kormány igen komoly segítséget nyújtott és nyújt a szénbányászatnak. Jelentős segítséget ad munkaerőben is. A szénbányászat azonban egyelőre nemcsak eddigi elmaradását nem hozta be, hanem elmaradása tovább nő. Pedig a szénbányászat terve reális terv. Persze, nem könnyű dolog teljesíteni a széntermelés ez évi tervét, de a terv hiánytalan teljesítésének feltételei a szénbányászatban adva vannak. Mindenekelőtt a nehézipari minisztériumtól, a minisztérium szénbányászati igazgatóságától és annak vezetőitől, a trösztök és bányák vezetőitől, a felső- és alsóvezetéstől függ, hogy a szénbányászatban meglévő lehetőségek a terv hiánytalan teljesítésének valóságává váljanak. A gazdasági és műszaki vezetésnek kell biztosítania, hogy elegendőszámú munkahely álljon rendelkezésre. Meg kell szervezni a bányavágatok és szállítóeszközök megfelelő karbantartását. Biztosítani kell a jó szellőztetést és a jó világítást, komolyan meg kell javítani a munkavédelmet. Sokkal jobban kell őrködni a bányákban a dolgozók egészsége, testi épsége felett. Fel kell számolni a szénbányászatban meglévő gépesítésellenes hangulatot és biztosítani kell a rendelkezésre álló gépek és felszerelések maximális kihasználását. Véget kell vetni annak a szégyenteljes állapotnak, hogy a magyar földön született, a szénbányászat fejlődése érdekében rendkívüli jelentőségű millszekundos robbantást a mi szénbányászatunk kevésbbé alkalmazza, mint nem egy baráti ország szénbányászata. Növelni kell a közvetlenül szénnel dolgozók arányát az összes dolgozók létszámában. Meg kell javítani a munkakiadást és munkaátvételt, meg kell szilárdítani a munkafegyelmet. Gondoskodni kell a legjobb vájárok, a legkiválóbb bányászok élenjáró munkamódszereinek következetes elterjesztéséről. Meg kell szervezni az új munkások fogadását, betanítását, hogy megszeressék és élethivatásuknak tekintsék a bányászatot, hogy minél előbb igazi bányászokká váljanak. Mindez szükséges ahhoz, hogy szénbányászatunk termelési tervét az év hátralévő 5 hónapjában hiánytalanul teljesítse, s hogy az eddig felgyülemlett 300.000 tonna elmaradását is pótolja. Bányászaink túlnyomó többsége öntudatosan, fegyelmezetten akarja végezni munkáját. Ahhoz azonban, hogy minden eddiginél hatalmasabban bontakozzék ki bányászaink munkalendülete, hogy magasabbra csapjon a szocialista munkaverseny hulláma, szükség van a gazdasági-műszaki vezetők jó munkája mellett pártszervezeteink irányító, szervező, lelkesítő, felvilágosító, ellenőrző munkájának gyökeres megjavítására is. És szükség van arra, hogy a szakszervezet s vele együtt a DISZ aktívabban küzdjön az élenjáró munkamódszerek elterjesztéséért, a szénbányászatban, a munkafeltételek megjavításáért, a termelékenység emeléséért, a szénbányászat tervének teljesítéséért. Fel kell eleveníteni a melegcsákány-mozgalmat, amelyről alig hallunk valamit az utóbbi időben. Új lendületet kell adni a Loy-mozgalomnak, a péntek-mozgalomnak. Fel kell karolni minden helyes kezdeményezést, támogatni kell kiváló bányászainkat. De nem elegendő, ha csak azok a szervek foglalkoznak a széntermeléssel, amelyek közvetlenül ezen a téren működnek. A széntermelés tervének teljesítése: országos ügy! S ezzel a feladattal nem lehet várni. Most, azonnal meg kell javítani a szénbányászat munkáját. Most, nyáron, s mindenekelőtt a harmadik negyedévben kell összegyűjtenünk azt a szénkészletet, azt a tartalékot, amelyet majd, a folyamatos termelésből származó szénszükségleten felül,, a fokozottabb téli szükséglet kielégítésére kell fordítani. Ugyanekkor a legszigorúbb takarékosságot kell megvalósítani a nyáron termelt szén tárolásánál. Ügyelni kell arra, hogy a tárolás gondos és szakszerű legyen. Energetikusaink, fűtőink, a kazánok és más fűtőberendezések dolgozói kövessenek el mindent, hogy a drága üzemanyagot a legészszerűbben, a legtakarékosabban használják fel. A széntermelés tervének feltétlen teljesítése és a tüzelőanyaggal való fokozott takarékosság az alapfeltétele annak, hogy a legközelebbi télen elkerüljük azokat a bajokat és kellemetlenségeket, amelyekkel a múlt télen küzdöttünk. Erre minden tárgyi feltétel megvan. Tőlünk, csakis tőlünk függ, hogy népgazdaságunk és lakosságunk a legközelebbi télen megkapja a szükséges szénmennyiséget. Szénbányászatunk vezetői és dolgozói megoldottak már sok nehéz feladatot. Óriási munkát végeztek az elmúlt években, amikor rohamléptekkel vitték előre a szénbányászat fejlődését. Az idén bányászaink a tél nagy nehézségei ellenére teljesítették az első negyedévi tervet. Jogos bizalommal tekinthet tehát népünk a bányászat további munkája elé. Nem kétséges, hogyha mindenki megteszi kötelességét, aki nehéz feladatot megoldottunk. télre való felkészülés másik alapvető kérdése a villamosenergiaellátás biztosítása. A múlt télen a rendkívül kemény időjárás mellett azért került sor áramkorlátozásokra, mert egyrészt erőműveink fejlődése elmaradt iparunk általános fejlődésétől, másrészt, mert erőműveink és távvezetékhálózatunk karbantartása el volt hanyagolva, továbbá, mert egyes új erőműveink még gyermekbetegségekkel küzdöttek, végül, mert a szénellátás elégtelensége korlátozta erőműveink teljesítőképességét is Ami erőműveink teljesítőképességének elmaradását illeti, azt ebben az évben még nem tudjuk teljesen felszámolni. De a nehézségek a legközelebbi télen lényegesen kisebbek lesznek, mint az elmúlt télen voltak. Mindehhez elengedhetetlenül szükséges olyan beruházások időben és jó minőségben való megvalósítása, amelyek révén új gépegységek lépnek üzembe. Az őszi-téli csúcsidény előtt üzembe kell helyezni a sztálinvárosi, a«November 7»- és a komlói erőművek újabb kazán- és turbogenerátoregységeit; részlegesen üzembe kell helyezni a Borsodi Erőművet, be kell fejezni a Mátravidéki Erőmű új szénszállító berendezését stb. Az erőművek nagyjavításait még az őszi-téli csúcsidény beállta előtt kifogástalan minőségben meg kell valósítani. Fokozott gondot kell fordítani erőműveink tervszerű üzemeltetésére, a távvezetékek és alállomások, védelmi berendezések karbantartására. Erőműveinket az elmúltévinél jobban el kell látnunk szénnel, téli tartalékanyagokkal. Biztosítanunk kell több és jobb tárolóhelyet. Erőműveink erre ez évben jobban felkészülnek. Most a szénbányászaton a sor, hogy a szükséges szénmennyiséget idejében és az előírt minőségben szállítsa erőműveinknek. Emellett az üzemek támaszkodjanak jobban saját energiaforrásaikra. Mindezek és egyéb rendszabályok eredményeként feltétlenül el kell érnünk, hogy a legközelebbi télen biztosítsuk a népgazdaság és a lakosság rendszeres, tervszerű, zavartalan villamosenergiaellátását. Tekintettel azonban, hogy ez évben még nem sikerül teljes mértékben felszámolni a villamoserőművek teljesítőképességének viszonylagos elmaradását, fel kell készülni arra, hogy egyes üzemekben, amelyek különösen nagymennyiségű energiát fogyasztanak, a zavartalan ellátást az őszi-téli csúcsidényben csak a munkaidőnek bizonyosmértékű átállításával lehet majd megoldani. A A télre való felkészülésnél rendkívül fontos feladatai vannak vaskohászatunknak, melynek ez év eleji elmaradása nem kis akadályt, nehézséget okozott és okoz még mindig népgazdaságunknak. Nagy mértékben akadályozta és részben még mindig akadályozza a mezőgazdasági gépek és eszközök, a közszükségleti cikkek termelését és exportszállítási tervünk teljesítését is. Vaskohászatunk ez év első félévének végén mintegy 34.000 tonna acélnyersvassal 43.000 tonna martinacéllal, 15.000 tonna elektroacéllal, 4500 tonna hengereltacéllal maradt adósa az országnak. Ez az elmaradás júliusban részben még tovább növekedett. A vaskohászatban a télre való felkészüléshez mindenekelőtt az szükséges, hogy vaskohászati üzemeink — a Lenin Kohászati Művek, Ózd, a Sztálin Vasmű, az RM Művek Kohászati Üzeme, Borsodnádasd, a Salgótarjáni Acélgyár és más üzemek — teljesítsék tervüket és törlesszék le eddigi adósságukat. Mégpedig nem elegendő, hogy a vaskohászat csak mennyiségileg teljesítse tervét. A vaskohászatnak tervét programm szerint, az előírt választékban és minőségben kell teljesítenie. Hogy népgazdaságunk teljesen zavartalanul dolgozhasson, hogy gép- és tömegcikkiparunk elmaradás nélkül termelhessen, körülbelül 3 havi hengerelt acélkészletre van szükség. Jelenleg országunk ennél nagyobb készlettel rendelkezik. S ha a hengereltacélellátásban ennek ellenére ittott nehézségek mutatkoznak, ez nem azért van, mert nálunk a hengereltacélban abszolút hiány van, hanem azért, mert a rendelkezésre álló hengereltacél minősége és választéka nem felel meg a termelés követelményeinek. Az elmúlt év tapasztalatain okulva, vaskohászatunknak különös gondossággal kell felkészülnie a téli időszakra. Itt a legfontosabb, hogy a termeléshez szükséges anyagokat, a vasércet, a frissítőércet, a kokszot, a mészkövet stb. még a tél beállta előtt az üzemekbe szállítsák, hogy az ehhez szükséges tároló- helyet biztosítsák. Vaskohászati üzemeink vezetőinek nagy gonddal kell előkészíteniök a téli időszakra a belső szállítást, hogy az zavartalanul működjék. Erre annál nagyobb gondot kell fordítani, mert az elmúlt télen a belső szállítással nem kevés baj volt, s komolyan fel kell készülni a téli időszakra az építőiparnak is. Az elmúlt tél tapasztalata azt bizonyítja: nem volt helyes az építőiparban az a célkitűzés, hogy a tél folyamán, hóban-fagyban, ugyanúgy folytatódjanak az építkezések, a külső munkák, mint más időszakban. Mert bár a téli falazás műszakilag még- igen jelentős költségtöbblettel jár, drágítja az építkezést. Ezért, az elmúlt tél tapasztalatai alapján, már most mindent el kell követni, hogy a rossz időjárás, a hidegek beálltakor, a lehető legtöbb zárt munkahely álljon rendelkezésre, s ily módon a szabadban végzett nedves munka mennyisége télre a minimálisra csökkenjen. Emellett gondoskodni kell arról, hogy a téli építkezésekhez szükséges anyagok és felszerelés legkésőbb novemberben, a szállító- és fűtőberendezések már november elejére a munkahelyekre kerüljenek. A téli időszak beállta előtt gondosan rendbe kell hozni a munkásszállásokat és ezek felszerelését, gondoskodni kell a dolgozókról, hogy teljesíteni tudják az építkezések téli tervét, s egyben biztosítani kell az építkezési önköltség jelentős csökkentését a múltévihez képest. Az építőanyagiparban a télre való felkészülés szempontjából azt kell mindenekelőtt elérni, hogy a kemencék — a javításra elengedhetetlenül szükséges idő kivételével — az egész télen át folyamatosan működjenek. Ennek érdekében növelni kell a nyáron tartalékolható száraztégla-mennyiséget. T nagy feladatok állanak a télre való felkészülésben mezőgazdaságunk, különösen állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink, a földművelésügyi minisztérium és ennek szervei, valamint helyi tanácsaink előtt. Elsősorban biztosítani kell az állatállomány jó átteleltetését, továbbá a mezőgazdasági génpark gondos, tervszerű, kifogástalan minőségben való megjavítását. Az elmúlt évben viszonylag jó takarmánytermésünk volt. Ennek ellenére komoly gondot okozott, főként az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben, az állatállomány átteleltetése, és helyenként az állatállomány megsínylette a hosszú, kemény telet azért, mert állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink nem készültek fel kellőképesen a télre. Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetek egy részében nem ápolták megfelelően a kapásnövényeket. Ezért a kapásnövények hozama alacsony volt. Súlyosbította a helyzetet, hogy a megtermelt takarmányt nem kellő időben takarították be, nem mindig volt megfelelő a betakarított takarmány tárolása, és sokszor nagy volt a pazarlás a felhasználásnál is. Tekintettel az elmúlt tél tapasztalataira, fokozott gondot kell fordítani a kapások megművelésére az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben. Biztosítani kell, hogy a megtermelt takarmány a legalkalmasabb időpontban, a legjobb minőségben kerüljön betakarításra. A még hátralévő időben betakarításra kerülő takarmányféléknél különös gondot kell fordítani arra, hogy a veszteség a lehető legkisebb legyen. Minthogy a sok eső következtében a téli szálastakarmány nem mindenütt elég száraz, fokozott figyelemmel kell kísérni a kazlakban a szálastakarmány állapotát, nehogy a nedvesen tárolt takarmány tápértéke csökkenjen, vagy hogy a takarmány éppen tönkremenjen. A sok eső azonban nemcsak nehézséget jelent, hanem nagyobb lehetőségeket is. A bőséges csapadék következtében ugyanis a legelők még mindig zöldek és az állatoknak bő takarmányt nyújtanak. Ezért arra kell törekedni, hogy a legelőket minél jobban kihasználják, hogy az állatok, amennyire csak lehetséges, friss takarmányt fogyasszanak, és minél kevesebb szántóföldi takarmány kerüljön felhasználásra. Ugyancsak rendkívül kedvező az esős időjárás arra is, hogy állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink, a dolgozó parasztok minden eddiginél nagyobb mennyiségben készítsenek silótakarmányt. Magyarországon a felszabadulás óta jelentős mértékben fejlődött a silózás, de nem elegendő mértékben. Ezen a téren még szinte beláthatatlan lehetőségeink vannak. Az idei esztendő pedig e tekintetben különösen kedvező. Ha jól dolgozunk, akkor szinte a semmiből, új, hatalmas takarmánymennyiséghez juthatunk. A mezőgazdaság télre való felkészülésének másik rendkívül fontos területe: a téli gépjavítás. A múlt télen a mezőgazdasági gépparkot rövidebb idő alatt és jobban javították ki, mint az előző években. Ebben döntő szerepet játszott pártunk és kormányzatunk nagyjelentőségű határozata a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről és ennek nyomán a hatalmas, lelkes mozgalom, amellyel ipari munkásságunk és műszaki értelmiségünk a gépállomások segítségére sietett. Ez egyben hathatós segítség volt munkásosztályunk részéről dolgozó parasztságunknak is. E mozgalom megmutatta a munkás-paraszt szövetség erejét, hogy a munkás-paraszt szövetség hegyeket képes mozgatni. Erre a segítségre gépállomásainknak, dolgozó parasztságunknak a legközelebbi télen is igen nagy szükségük lesz. Az elmúlt télen azonban a gépjavításra való felkészülésnél komoly hibák és hiányosságok is voltak. Maga a földművelésügyi minisztérium, valamint ennek gépállomási főigazgatósága, továbbá a gépállomások és helyi tanácsok mezőgazdasági osztályai nem készültek fel eléggé tervszerűen a téli gépjavításra. Most mindezt tervszerűbben lehet és kell megszervezni Most a téli gépjavításra előrelátással, tervszerűen, idejében kell felkészülni Gépállomásainkon és az állami gazdaságokban már most meg kell kezdeni a műhelyépületek tatarozását, ki kell javítani a fűtőberendezéseket, biztosítani kell, hogy az ablakok és ajtók jól zárjanak. Gondoskodni kell arról, hogy — szemben azzal, ami az elmúlt télen volt amikor sokszor ablaknélküli, fűtetlen helyiségekben kellett a gépeket javítani a legközelebbi télen fedett, fűthető helyiségekben végezzék a gépjavításokat. Az iparnak az elmúlt évinél sokkal jobban, idejében kell ellátnia a mezőgazdaságot a javításhoz szükséges alkatrészekkel és nagyobb gondot kell fordítania a mezőgazdasági gépek javításához szükséges alkatrészek minőségére. A mezőgazdaság és vele együtt az ország azonban a gépipartól s mindenek előtt a kohó- és gépipari minisztériumtól, a minisztériumhoz tartozó üzemektől, ezek dolgozóitól, valamint ez üzemek pártszervezeteitől, szakszervezeti és DISZ-szervezeteitől nemcsak a mezőgazdasági gépek javításához szükséges alkatrészeknek megfelelő mennyiségben, a kellő időben, s kiváló minőségben való szállítását várja el. Gépgyárainknak nagymennyiségű új mezőgazdasági nagy- és kisgépet, felszerelést, szerszámot, szerárut kell mostantól fogva kora tavaszig gyártaniuk, annak érdekében, hogy mezőgazdaságunk és parasztságunk igényeit az eddiginél fokozottabb mértékben elégíthessük ki. Ez munkásosztályunknak is elsőrendű érdeke, mert a mezőgazdasági termelés fellendítése elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a piaci árak csökkenjenek, hogy a forint vásárlóereje tovább emelkedjék. Ez évben mezőgazdaságunk, parasztságunk a gépek és felszerelések egy részét túlságosan későn kapta meg, s ezért csak részben tudta már felhasználni a tavaszi munkálatoknál. Ennek számos oka volt: az üzemek is késve kapták meg a rendelést; gazdasági szerveink nem voltak elég mozgékonyak, nem elég gyorsan, nem elég tervszerűen hajtották végre az átcsoportosítást. Az idén a helyzet kedvezőbb. A mezőgazdasági gépek és felszerelés legnagyobb részét a földművelésügyi minisztérium és a belkereskedelem már megrendelték. Az ipar túlnyomórészt tudja, mit vár tőle a mezőgazdaság, mit vár tőle parasztságunk. Szerzett bizonyos tapasztalatokat az új mezőgazdasági gépeik és eszközök gyártásának megszervezéséiben is. Most már nem lehet helye a késedelemnek ! Az ipar köteles pontosan, terv szerint, határidőre és kifogástalan minőségben szállítani a mezőgazdasági gépeket, felszerelést, eszközöket. Ez gépiparunk becsületbeli ügye! elmúlt télen rendkívüli nehézséggel küzdött közlekedésünk is. A vasút forgalmát csak jelentős korlátozásokkal tudta lebonyolítani annak ellenére, hogy derék vasutasaink nem egy esetben hősies küzdelmet vívtak az eléjük tornyosuló nehézségekkel, a tomboló elemekkel. A szigorú és hosszantartó tél viszontagságai mellett a vasút azért nem tudott teljes mértékben megfelelni a követelményeknek, mert egyrészt nem rendelkezett megfelelő széntartalékkal, másrészt mert maga a télre való felkészülés, a járműpark kijavítása stb. nem volt eléggé tervszerű. Ezért ez évben mindenekelőtt biztosítani kell a vasút számára a megfelelő szénkészletet, ami bányászaink jó munkáján múlik. De gondoskodni kell arról is — és ez a vasút vezetőinek a feladata — hogy az üzemanyagkészletet szakszerűen, gondosan tárolják, mert a vasútnál a helytelen tárolás miatt nem ritka eset a szén begyulladása. Fokozott gondot kell fordítani úgy a vasútnál, mint a gépkocsiközlekedésnél a járműpark kijavítására, hogy a tél beálltával a járműpark kifogástalan állapotban legyen és megfeleljen a téli zord időjárásokozta fokozott követelményeknek. A télre ezenkívül fel kell készülnie a könnyűipari, az élelmiszeripari, a belkereskedelmi, a külkereskedelmi, a város- és községgazdálkodási, a népművelési, az oktatásügyi, a begyűjtési és az összes többi minisztériumnak is, fel kell készülniük helyi tanácsainknak, és nem utolsósorban fővárosunk, Budapest tanácsának, hogy népgazdaságunkat, egész lakosságunkat elláthassuk tüzelővel, iparcikkekkel, élelmiszerrel, s mindazzal, amit a kulturális élet megkövetel, és amit népgazdasági tervünk előír. Biztosítani kell például, hogy ez évben lakosságunk 14 százalékkal több tüzelőt kapjon, mint az elmúlt évben kapott. Ez szénbányászatunk mellett erdőgazdaságunk, belkereskedelmünk, külkereskedelmünk és közlekedésünk feladata is. Ezen belül a mezőgazdasági területek lakossága számára a földművesszövetkezetek útján az 1953. évi 9900 vagon tüzelőanyaggal szemben 1954-ben 28.000 vagon tüzelőanyagot kell forgalomba hozni. Meg kell javítani a tüzelőanyagnak a lakossághoz való eljuttatását, ki kell szélesíteni a telep- és pincehálózatot, amely feladatok várnak a könnyűipari és az élelmiszeripari minisztériumra és a könnyű- és élelmiszeripari üzemek dolgozóira is a téli áruellátás és főként az áruválaszték megjavításában. Ez évben például gyermektréningruhából 60 százalékkal, gyermek bundanadrágból 50 százalékkal, gyermekharisnyából 40 százalékkal kell az iparnak többet termelnie, mint amennyit az elmúlt évben termelt. 1954 második felében az iparnak mégegyszerannyi télikabátot és mégegyszerannyi cérnát kell gyártania, mint amennyit a múlt év azonos időszakában gyártott. Ugyanakkor a gyártásra kerülő szövetek gyapjittartalmát az 1953. évihez képest lényegesen emelni kell. A bőr- és cipőiparnak ez év második felében 50 százalékkal több bőrcsizmát, 30 százalékkal több bakancsot, és 55 százalékkal több gyermekcipőt kell termelnie, mint amennyit ezekből a cikkekből az elmúlt év második felében termelt. Nagy feladatok hárulnak konzerv- és tartósítóiparunkra, s az élelmiszeripar többi ágaira, amelyeknek hozzá kell járulniuk a lakosság zavartalan téli élelmiszerellátásához. Szem előtt kell tartani, hogy a dolgozók otthonában kellemes meleg legyen, hogy gyermekeink lehetőleg semmiben ne szenvedjenek hiányt, hogy a lakások zavartalanul kapjanak villanyt, hogy iskoláink jó állapotban legyenek, hogy városainkban a gázellátás az elmúlt évihez képest lényegesen megjavuljon stb. Mindez megköveteli, hogy tanácsaink, a közületi ingatlankezelő vállalatok és mindazok a szervek és szervezetek, amelyek lakóépületekkel és egyéb helyiségekkel rendelkeznek, valamint az üzemek igazgatói, az épületeket jóelőre felkészítsék a téli időszakra. Nem arról van szó, hogy terven felüli hatalmas beruházásokat eszközöljenek, mert erre nincs lehetőségünk, hanem arról, hogy szeretettel gondoskodjanak a dolgozókról, a rendelkezésükre álló eszközöket gazdaságosan és helyesen használják fel, hogy idejében megtegyék azokat az intézkedéseket, amelyeket egyébként is meg kell tenniök, hogy ne várják meg ezeknek az intézkedéseknek a megtételével a telet. elmúlt télen az áramkorlátozások, a szervezeti hiányosságok, sokhelyütt, a vezetés alacsony színvonala, elégtelensége, a fegyelmezetlenség, a lazaságok folytán a termelési költségek az iparban és a mezőgazdaságban igen kedvezőtlenül alakultak. 1954 első negyedében egyedül az iparban a termelési költségek mintegy 380 millió forinttal haladták meg a tervezettet, ugyanakkor viszszaesett a munka termelékenysége is. És bár az önköltség és a termelékenység alakulása terén ez év második negyedében a helyzet az első negyedévhez képest javult, igazi fordulatot ezen a téren még nem sikerült elérnünk. Pedig ilyen fordulat nélkül, az önköltség rendszeres, tervszerű, állandó csökkentése s a termelékenységnek ugyanilyen emelése nélkül lehetetlen emelni dolgozó népünk életszínvonalát, sőt még elért eredményeinket sem lennénk képesek megszilárdítani. Ezt világosan kell látnunk. A télre való felkészülésnél is mindent meg kell tennünk azért, hogy a téli időszakban ne csak ne növekedjék a termelés önköltsége, s ne csak ne csökkenjen a munka termelékenysége, mint ahogy ez a múlt télen saját hibánkból bekövetkezett, hanem, hogy a kezdeti eredményeket az önköltség csökkentésében és a termelékenység emelésében is továbbfejlesszük, a fordulatot megszervezzük.. Sokkal következetesebben kell küzdenünk a népgazdaság, az állami élet minden területén a pazarlás ellen, a szigorú takarékosságért. Ez mindenekelőtt gazdasági, műszaki kádereink feladata, de komoly feladata ez pártszervezeteinknek, szakszervezeteinknek is, komoly feladata összes dolgozóinknak. Pártunk III. kongresszusa nagyszerű munkaprogrammot adott munkásosztályunknak, dolgozó parasztságunknak, értelmiségünknek, népünknek. Kidolgozta országunk felemelkedésének, hazánk felvirágoztatásának, népünk boldogulásának, a szegénység és kulturálatlanság leküzdésének, a népjólét következetes növelésének, a szocializmus építésének átfogó, konkrét tervét. A legközelebbi télre való felkészülés igen fontos lépés e nagyszerű programm, e szélestávlatú országépítő terv megvalósítása útján. Pártunk, népi demokratikus államunk, szocialista munkásosztályunk, dolgos parasztságunk, tehetséges értelmiségünk minden erejét, képességét, tudását, hazafias lelkesedését latba kell vetni, hogy akár a legkegyetlenebb tél is teljes felkészültséggel találjon bennünket. Kommunista szervezettséggel kell felkészülni a télre. Ez nem utolsósorban hatalmas, sokoldalú felvilágosító, mozgósító, politikai munkát követel meg pártunktól, a szakszervezetektől, a többi tömegszervezettől. A dolgozó tömegek jól emlékeznek még a tavalyi tél nehézségeire. Ha pártszervezeteink, népnevelőink világosan, konkrétan megmagyarázzák a télre való felkészülés feladatait, bizonyos, hogy a dolgozók a szocialista munkaverseny még nagyobb lendületével, fokozott aktivitással küzdenek majd azért, hogy a tavalyi nehézségek ne ismétlődhessenek meg. A kommunisták, a pártszervezetek jó tömegmozgósító munkája valamennyi felsorolt feladat teljesítésének elengedhetetlen feltétele. A tél várható nehézségeinek leküzdése mindenekelőtt megköveteli, hogy szénbányászatunk az élvonalban harcoljon. A szénbányászat tervteljesítése, a szénbányászat elmaradásának felszámolása , az egész ország télre való felkészülésének kulcskérdése. Ezért az ország szeme bányászainkon van. És különösen megtisztelő feladat az, amelyet az ország, a haza szénbányászainkra bízott. Meg vagyunk győződve róla, hogy derék szénbányászaink pártunk vezetésével, mint már annyiszor, most is meg fogják tenni, amit az ország, a haza tőlük elvárt Készüljünk fel a télre! írta: Gerő Ernő Repülőgéppel a kolorádóbogár ellen (2. oldal) Karcolatok — -«Betétke mesél, avagy a tudományos színvonalú takarékreklám (2. oldal) Fehér Klára, özvegy Barnáné gyermekei (2. oldal) A MAI SZÁMBAN A magyar kormány változatlanul kész minden erejével hozzájárulni az európai kollektív biztonsági szerződés megteremtéséhez (3. oldal) A békés együttélés (3. oldal) Angliában épített teherhajót adtak át a Szovjetuniónak (4. oldal) Külpolitikai jegyzetek — Szülessünk újjá (4. oldal) Nyolcvanötezer néző előtt a Népstadionban megkezdődött a főiskolai világbajnokság (4. oldal)