Szabad Nép, 1955. augusztus (13. évfolyam, 211-240. szám)

1955-08-01 / 211. szám

HÉTFŐ, 1955. AUGUSZTUS 1 Elfogadták a kínai népgazdaság fejlesztésének első ötéves tervét Befejeződött a kínai országos népi gyűlés második ülésszaka Peking, július 31. (Új-Kína) A kínai országos népi gyűlés második ülésszaka szombaton tartotta záróülését, amelyen egyhangúlag 7 határozatot fogadott el. A határozatok a következők: 1. A népgazdaság fejlesztésének első ötéves terve. 2. Az 1954. évi költségvetés végrehajtásáról és az 1955. évi állami költségvetésről előadott beszámoló. 3. A Sárga folyó állandó szabályozására és vízienergiájának sokoldalú felhasználására készült terv. 4. Az országos népi gyűlés elnökségének munkájáról szóló jelentés. 5. Az elnökségnek törvényhozási joggal való felruházása, olyan esetekben, amikor az országos népi gyűlés ülése szünetel. 6. Zsehol és Hszikang tartományok megszüntetése, a helyi népi gyűlések és a helyi népi tanácsok alaptörvénye 25. cikkelye második paragrafusa első bekezdésének módosítása, valamint az üzemanyaggazdálkodási minisztérium megszüntetése. 7. Négy új minisztérium: szénipari, elektromosipari, kőolajipari és a mezőgazdasági felszerelések beszerzését ellátó minisztérium létesítése, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa alaptörvénye második cikkelye első paragrafusának módosítása. Az országos népi gyűlés második ülésszaka a határozatok elfogadása előtt három beszámolót hallgatott meg. Meghallgatta a költségvetési bizottságnak az 1954. évi állami költségvetés végrehajtásáról és az 1955. évi költségvetési tervezetről szóló beszámolóját, a törvényelőkészítő bizottságnak a kötelező katonai szolgálatról szóló törvénytervezettel kapcsolatos jelentését és a küldöttek által előterjesztett indítványokat vizsgáló bizottság jelentését. Az országos népi gyűlés ülésszaka az elnökség tagjaivá megválasztotta Csen Csi-jüant, és Teng Csu-mint, a nemrégen elhunyt Csang Lan és Szete Mi-tong helyébe. A záróülésen megjelentek a külföldi diplomáciai képviseletek tagjai, külföldi vendégek, valamint kínai és külföldi újságírók. Megalakították a Kínai Népköztársaság országos népi gyűlésének parlamenti csoportját Peking, július 31. (Új-Kína) A Kínai Népköztársaság országos népi gyűlésének parlamenti csoportja július 30-án ülést tartott. Az ülésen a következő határozatot hozták: A Kínai Népköztársaság országos népi gyűlésének elnöksége 1955. február 12-én hozott határozatában rámutatott arra, hogy a különböző országok parlamentjeinek felelősséget kellene vállalniuk a világ békéjének megvédéséért és megszilárdításáért; határozott lépéseket kellene tenniök a világ népei közötti barátság és együttműködés fejlesztéséért, meg kellene valósítaniuk a küldöttségek cserelátogatását. Mi, az országos népi gyűlés 1090 küldötte, akik tanulmányoztuk az Interparlamentáris Unió statútumát és céljait, hasznosnak látjuk azt a valamennyi állam parlamenti tagjai közötti széles kapcsolatok előmozdítása, a világ összes népei közötti barátság és együttműködés elmélyítése, valamint a demokrácia fejlesztése és megszilárdítása szempontjából. Ezért egyhangúlag elhatároztuk, megalakítjuk a Kínai Népköztársaság országos népi gyűlésének parlamenti csoportját, hogy csatlakozhassunk az Interparlamentáris Unióhoz. Az osztrák államférfiak köszönő táviratai Julius Raab osztrák kancellár N. A. Bulganyin elvtársnak, Figl külügyminiszter V. M. Molotov elvtársnak és Theodor Körner osztrák szövetségi elnök K. J. Vorosilov elvtársnak táviratban köszönetet mondott azokért az üdvözletekért, amelyeket az osztrák államszerződés érvénybelépte alkalmából küldtek nekik a szovjet államférfiak. (TASZSZ) AZ ŐSI MOSZKVAI KREML Mint a szovjet lapokból értesülünk, július 20-án megnyitották a moszkvai Kremlt a nagyközönség előtt. Kiránduló csoportok, külföldi küldöttségek eddig is nagy számban látogatták az orosz történelem és kultúrtörténete nagyszerű műemlékét. A nagy kremli palotában tartották a gyerekek fenyőfaünnepélyét, s a fiatalok újévi bálját is. Mindent összevetve: a Kremlt tavaly, s az idén körülbelül egymillióan tekintették meg. Most mindenki számára megnyílt a lehetőség, hogy gyönyörködjék csodálatosan szép épületeiben, a székesegyházak freskóiban, a múzeumok műkincseiben. S a szovjet emberek élnek is ezzel a lehetőséggel. Már az első napon mintegy húszezer látogató fordult meg a Kremlben: moszkvaiak, a mezőgazdasági kiállításra távoli vidékekről érkezett kolhozparasztok, szabadságukat töltő kirándulók. A világ egyik leggazdagabb és legérdekesebb múzeuma Érdemes is ellátogatni a Kremlbe. Hiszen a Kreml — mely hajdan megerősített városrész, vár volt — ma a világ egyik leggazdagabb és legérdekesebb, hatalmas, egész városrészt betöltő múzeumává vált. Moszkva és a Kreml fogalma már teljesen összekapcsolódott gondolkozásunkban. Pedig a „Kreml“ eredetileg általában megerősített városrészt jelentett. A régi, feudalizmus-korabeli orosz városok mindegyikének — így például Nyizsnij Novgorodnak (ma Gorkij), Pszkovnak, Tulának, Kazánynak, Arhangelszknek — megvolt a maga Kremlje. Közülük a legszebb és a legnagyobb, a moszkvai Kreml évszázadok folyamán alakult ki. Már az első — a XII. század derekáról származó — Moszkváról szóló írásos feljegyzések megemlékeznek a moszkvai erődről, amely akkor még kicsiny, fából épült váracska volt. S ahogy a moszkvai nagyhercegeknek, később az orosz cároknak Oroszország egyesítéséért, valamint külső és belső ellenségeik ellen vívott harcai mind élesebbé váltak — úgy épült, erősödött az egyszerű mesteremberek kezemunkájával a moszkvai Kreml, ahogyan fejlődött az orosz kultúra, úgy váltak mind szebbé, művésziebbé épületei. A moszkvai Kreml két és egynegyed kilométer hosszúságú falai nagyjából a mai formájukban a XV. század végén készültek el. Hatalmas háromszöget, 28 hektárnyi (47,6 hold) területet fognak körül ezek a vörös téglából, jellegzetesen orosz építészeti stílusban épült, tornyokkal megmegszaggatott falak. Ugyancsak a XV. században épültek a mai Kreml legrégibb épületei és épületrészei: a Gránit-terem, az Uszpenszki és a Blagovesenszki székesegyház. A „legfiatalabb épületek viszont — mint például a nagy kremli palota — a XIX. század derekán épültek. A közbeeső időszak orosz építészetének, festő, és ötvösművészetének, kézműves iparának csodálatos alkotásaiban gyönyörködhet a látogató a Kremlben. Első pillantásba talán a legmegkapóbbnak a soktornyú, hagymakupolás székesegyházak tűnnek — harmonikus, sajátságos felépítésükkel, hófehér falaikkal. Ezek a székesegyházak nemcsak az orosz építészetnek, a festőművészetnek is gazdag hagyományait őrzik. Az utóbbi években szovjet restaurátorok fáradságos és gondos munkával nagyértékű, XV. századbeli orosz mesterek alkotta freskókat tártak fel és állítottak helyre e székesegyházakban. Az Alekszandrovszki székesegyháztól néhány lépésnyire mindig sok csodálója akad a XVI. században épült „Nagy Iván“ harangtoronynak, s alatta az 1812-es moszkvai tűzvészkor lezuhant, szebbnél szebb domborművekkel ékesített „Cár-harang“nak. Az orosz történelem emlékei között A Kreml útjait és épületeit járva az orosz történelem emlékei hallatlanul közelinek és elevennek tűnnek. A „Gránit-teremben“, az egyik legrégibb épületrészben (melyet egyébként a Borisz Godunov című filmből a magyar közönség is ismerhet) szinte várja az ember, hogy az alacsony, oszlopokon nyugvó boltívek alatt a tarka, s mégis harmonikus freskók között egyszercsak kaftános bojárok jelennek meg. Rettenetes Iván és Nagy Péter udvari emberei, ivócimborái. Aszomszédságban, a cárok egykori dolgozószobájában egy orosz szólásimondás eredetéről értesülve képet kapunk a cári „ügyvitel“ fürgeségéről. Itt van ugyanis „a kérvényezők ablaka“. Innen eresztettek le egy hosszú ládát, melybe mindenki, akinek a cárhoz valamilyen kérése volt, belehelyezhette a maga „alázatos kérelmét“. Hogy milyen sorsa lett e kérelemnek a továbbiakban, arról már a ma is használatos orosz szólásmondás tájékoztat: ha valakit arra akarnak kérni, hogy ne halaszszon valami ügyet ítéletnapig, azt mondják neki: ne tegye bele a hosszú ládába. Az „Oruzsennaja Palata“ épülete a gazdag múzeum. Vitrinjeiben az egykori cárok, főurak fényűző életéről, az orosz mesterek nagy ügyességéről tanúskodó tárgyakat találunk. Itt van a cári korona, Vlagyimir Monomah prémmel bélelt, aranyból készült süvege, a kisebb cári koronák, felségjelvények. Külön vitrinek őrzik a két legnagyobb divathölgy: Nagy Katalin és Anna cárnő arannyal-ezüsttel hímezett, igazgyöngyökkel, drágakövekkel kivarrt ruháit, a cári hintókat, lószerszámokat, gazdagon hímzett nyeregtakarókat. A sok drágaság között külön feltűnik egy durva bőrből készült, hatalmas csizma: Nagy Péter cár maga készítette csizmája. Méretei azt mutatják: a cár nemcsak történelmi cselekedeteiben, hanem termetére nézve is „nagy“ volt, a csizma után ítélve lehetett jó kétméteres. A mai Kreml A régi orosz történelem pompájától, gazdagságától, változatosságától elámulnak a látogatók. S mégis, a legnagyobb meghatottság azokban az egyszerű szobákban fogja el az embert, ahol 1913-tól betegségéig Lenin élt és dolgozott. Mert a Kreml nemcsak a régi orosz történelem, hanem a mai, a szovjet történelem is. Itt zajlott le az SZKP sok kongresszusa, itt ülésezik a Legfelső Tanács, itt vannak a legfelsőbb állami intézmények és hivatalok, innen irányítják a hatalmas Szovjetunió életét. Lenin nagyon szerette és megbecsülte a Kremlt. A polgárháború és a blokád nehéz éveiből fennmaradtak utasításai a Kreml helyreállítására, karbantartására. 1918 novemberében pedig dekrétumot írt alá, amely leszögezte a Kreml megőrzésének, tanulmányozásának, és annak szükségességét, hogy a lakosságot a lehetőség szerint minél teljesebben megismertessék a művészet és a régi történelem eme kincsestárával. S a szovjet emberek, a rájuk oly jellemző tudásszomjjal, a művészetek iránti érdeklődéssel tanulmányozzák a Kreml kincseit. Koroknál Zsuzsa A béke és barátság jegyében megkezdődött az V. Világifjúsági Találkozó (Folytatás az 1. oldalról.) „Kína, Kína“ — morajlik fel hirtelen a stadion. Igen, a bejáratnál megjelennek a Kínai Népköztársaság nagyszerű fiataljai. Pompázó kínai selymekben leányok, legyezős táncosok, keményléptű fiúk. Zöldruhás fiatalok valósággal élő, mozgó sárkányt varázsolnaka nézők elé. Zeng, zúg az egész stadion. • Azután a bejárat boltíve alatt megcsillan a napfényben a Szovjetunió címere, lobognak a szovjet köztársaságok zászlai. Egy pillanattal később már az egész stadion egy emberként ünnepli a szovjet fiatalokat, a felszabadító Szovjetuniót. Jönnek, közelednek a dísztribün felé. Az eddigi küldöttségek sorban elmentek a dísztribün előtt, s közben végigvonulva a stadion salakján, felsorakoztak a pálya közepén kijelölt helyükre. Eddig minden rendben ment. De most... Hirtelen felbomlik a rend, a pályán már felsorakozott fiatalok rohanni kezdenek a szovjet küldöttség elé. Fehérek, sárgák, feketék — ki győzné szemmel tartani hány nemzet fiai! Leggyorsabban, legelői az amerikai fiatalság, kezében az Amerikai Egyesült Államok csillagos lobogója. Odaér a szovjet zászlóvivőhöz, átöleli, csókolja, s a két zászló mintegy az amerikai és a szovjet nép barátságának jeléül egymáshoz hajolva lobog a magasba. A szovjet fiatalokat körülveszik, ölelik, csókolják. A legelős ülök próbálnak betódulni a pályára. Varsó népe tapsol, harrázik. A felvonulást a vendéglátó lengyel fiatalok nagyszerű színpompás menete zárja be, szilárdítására és békeakaratuk kifejezésére. Ezután a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa nevében Józef Cyrankiewicz üdvözölte a Világifjúsági Találkozó részvevőit. Alig fejezi be Cyrankiewicz elvtárs szavait, amikor a stadion szemben lévő oldalán az első sorokból galambok százai röppennek a magasba. Zúgó taps tölti meg a stadiont. Lassan ütemessé válik, néhány másodperc múlva tíz, és tízezer ember harsogja ütemesen: „Pokol, pokol, pokol!“ Alig csendesedik valamennyire a taps, amikor befut a stadionba a VIT-staféta. Felzúgnak a harsonák, magasba emelkedik a fesztivál zászlaja. A zene a DIVSZ- indulót játssza, már az első akkordoknál énekel az egész stadion. Hirtelen dörrenések hangzanak, a levegőben füstfelhők jelennek meg és a füstfelhőkből ejtőernyőkre akasztott zászlók szállnak alá lassan a stadion felé. A VIT zászlai, lengyel zászlók, azután a megjelent országok nemzeti zászlai, majd fehérgalambos békezászlók érnek le lassan a földre. Közben a pályáról kezdenek elvonulni a küldöttségek. A levegőben sportrepülők tesznek tanúbizonyságot tudásukról. Alig ürül ki a pálya, máris hatalmas lengyel tánccsoport jelenik meg a zöld gyepen, óriási zenekar és énekkar kíséretében táncolnak. Az V. VIT megnyitó ünnepsége a késő esti órákban fejeződött be. Este a VIT nemzetközi előkészítő bizottsága fogadást adott az egyes küldöttségek tiszteletére, a Tudomány és Kultúra Palotájában. Varsóban megkezdődtek a kéthetes ünnepségek, amelyeknek során a világ fiataljai közelebbről megismerik egymás életét és kultúráját. Gál Pál „Örömmel gondolok majd vissza ukrajnai utazásomra" mondotta W. Reed tudós, a Szovjetunióban tartózkodó amerikai mezőgazdasági küldöttség tagja Moszkva, július 31. (TASZSZ) A Szovjetunióban tartózkodó amerikai mezőgazdasági küldöttség kilenc napot töltött Ukrajnában. A Szelszkoje Hozjajsztvo szombati számában a következőket írta: A szovjet emberek az óceánontúli vendégeket mindenütt, ahol csak Ukrajnában megfordultak, szívélyesen, virággal, kenyérrel-sóval fogadták. Szélesre tárult előttük minden, megkaptak minden felvilágosítást. A vendégek különösen érdeklődnek a kukorica iránt. A kísérleti állomásokon, a Szovjetunió országos nemesítési és genetikai intézetének parcelláin, a kolhozokban, a kukoricával bevetett parcelláknál idéztek a legtovább a vendégek. Mindenütt élénk beszélgetés folyt. „A kísérleti parcellákon — mondotta William Lambert, az amerikai küldöttség vezetője a harkovi növénynemesítő állomáson — otthon érezzük magunkat.“ A megszokott környezet, a baráti beszélgetés őszinte eszmecserére ösztönöz. Ilyen légkör alakult, ki az Egyesült Államok mezőgazdasági dolgozói és a szovjet dolgozók között még akkor is, ha nézeteik nem egyeztek. A Szovjetunió országos növénynemesítési és genetikai intézetében a beszélgetés során kitűnt, hogy az amerikai tudósok több genetikai kérdésben más véleményen vannak. Ez azonban nem hűtötte le azt a kívánságukat, hogy megismerjék a szovjet tudósok kutatásainak eredményeit. William Lambert és a küldöttség más tagjai hangsúlyozzák, hogy kívánatos volna a széleskörű tudományos-műszaki és kulturális csere az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. A szovjet mezőgazdasági dolgozók helyesléssel fogadják ezt a javaslatot. Ukrajna meleg búcsút vett az amerikai nép képviselőitől. Ukrajnai benyomásaikról legjobban maguk az amerikai nép képviselői számoltak be. William Reed tudós kijelentette, nem hagyhatja el Ukrajnát anélkül, hogy ki ne fejezné háláját. „Örömmel gondolok majd vissza ukrajnai utazásomra“ — mondotta. William Lambert, a küldöttség vezetője kijelentette: Sajnáljuk, hogy ilyen hamar elutazunk a Szovjetunió éléskamrájából. Itt-tartózkodásunk igen kellemes volt, szívélyesen fogadtak bennünket. Ennek emlékét megőrizzük. Lelkesítenek bennünket azoknak a szovjet embereknek az érzelmei, akikkel közvetlenül találkoztunk és különösen a barátságnak és jóakaratnak azok az őszinte megnyilvánulásai, amelyekkel mindenütt találkoztunk. SZABAD NÉP I DÍVSZ elnökének beszéde A több mint másfél órás felvonulás után a VIT nemzetközi előkészítő bizottságának nevében Brúnó Bernini, a DÍVSZ elnöke mondott beszédet. — örülünk — mondotta —, hogy a Világifjúsági Találkozó olyan megváltozott nemzetközi helyzetben folyik le, amikor erősödik az egyetértés a népek között. Üdvözöljük a négy hatalom konferenciájának pozitív eredményeit, amelyek előmozdítják azoknak a céloknak megvalósítását is, amelyekért küzdünk és amelyek az egyszerű emberek szívét a béke új reményével töltik el. Békét akarunk, ez a mi legfőbb vágyunk. Millió és millió testvérünk üzenetét hoztuk magunkkal. Azt akarjuk, hogy országaink erőforrásait ne a fegyverkezés, hanem a népek jóléte érdekében használjuk fel. A békéért küzdünk és dolgozunk, mert a béke az élet, a béke a boldogabb élet megteremtésének alapvető feltétele, minden teremtő emberi tevékenység legfőbb forrása. Barátságban akarunk élni, mert csak barátsággal, együttes munkával, kölcsönös megértéssel és bizalommal tudunk olyan világot teremteni, ahol megszűnik a nyomor és az igazságtalanság, ahol szabadság és boldogság uralkodik majd. Bruno Bernini a továbbiakban köszönetet mondott a Lengyel Népköztársaság ifjúságának, népének és kormányának a szívélyes fogadtatásért, majd végül hangoztatta: a nemzetközi előkészítő bizottság és a DIVSZ vezetői meg vannak győződve arról, hogy a Világifjúsági Találkozót minden ország fiataljai felhasználják majd baráti kapcsolataik megerősítésére, szolidaritásuk meg Hazaszállítják a Japán Kommunista Párt főtitkárának hamvait A Japán Kommunista Párt pénteken bejelentette, hogy főtitkárának, Kiuicsi Tokudának hamvait augusztus második felében Pekingből Japánba szállíttatja. Kiuicsi Tokuda 1953. október 14-én agyvérzés következtében halt meg Pekingben. A párt közölte azt is, hogy augusztus 15-én Tokióban ünnepi gyűlést rendez Tokuda emlékére.★ Kiuicsi Tokuda 1894-ben született, s egyike volt a Japán Kommunista Párt alapítóinak. 1923-ban bebörtönözték, majd a következő évben szabadon bocsátották. Ismét bebörtönözték 1928-ban és 18 évig tartották fogságban. Tokuda a börtönben is elszánt harcot folytatott és kiszabadulása után megválasztották a párt központi bizottsága politikai bizottságának főtitkárává. Az 1945-ös választásokon Tokuda a japán parlament alsóházának tagja lett. Az Egyesült Államokban tartózkodó szovjet mezőgazdasági küldöttség Nebraska államban folytatja látogatásait Omaha, július 31. (TASZSZ) . A szovjet mezőgazdasági küldöttség utolsó napját töltötte a vendégszerető Iowa államban. A küldöttség kora reggel a talajerózió elleni védekezéssel foglalkozó kutatóállomásra ment. Bár korán reggel volt, nemcsak a kutatóállomás dolgozói, hanem a helyi farmerek is egybegyűltek a szovjet vendégek fogadására. Dr. Dick Frevert, a kutatóállomás vezetője ismertette az ott folyó munkát. Egyórás beszélgetés után a szovjet vendégek kimentek az állomás kísérleti parcelláira. Az állomás megtekintése után amerikai újságírók felkérték V. Mackevicset, a szovjet küldöttség vezetőjét, tartson sajtóértekezletet és foglalja össze a szovjet küldöttség Iowa államban töltött 12 napjának eredményeit. Iowa államban tett utazásunk — mondotta Mackevics — igen hasznos és érdekes volt. Az állam lakosai rendkívül szívélyesen és barátilag fogadtak bennünket. V. Mackevics hangsúlyozta, hogy a szovjet küldöttség hazatérése után összegezi majd megfigyelésének eredményeit és minden hasznosat alkalmazni fog a szovjet mezőgazdaságban. A küldöttség most megkezdi Nebraska állam mezőgazdaságának tanulmányozását. A BONNI*TORLASZ Azok az államférfiak és csoportok, amelyeket a hidegháború tett „naggyá“, s amelyek egész politikájukat a nagyhatalmak közötti feszültség fokozódására építették — mindent elkövetnek, hogy a húr továbbra is feszes maradjon. A genfi értekezlet előkészítésének, majd sikerének napjaiban és most, az értekezlet után is tapasztalhatjuk ezt. A legszembetűnőbb és legfontosabb ezek közül a bonni kormánykörök magatartása. Adenauer kancellár és, környezete már a Genf előtti időszakban mindent megtett, hogy minél befejezettebb tények elé állítsa a genfi tanácskozást. A Genf előtti légkörben jelentősen megkönnyítette ezt a nyugati nagyhatalmak és Bonn álláspontjának viszonylagos összehangoltsága. A nyugati nagyhatalmak többszörösen elkötelezték magukat a tarthatatlan álláspont mellett, hogy Németország egységesítésének végrehajtása esetén egész Németországnak az Északatlanti Szövetség katonai blokkjához kell tartoznia. Könnyítette a bonni manővereket az is, hogy Nyugat-Németországnak az Északatlanti Szövetségbe való felvétele folytán — mint Lippmann írta — „Adenauernek vétójoga van minden felett, amit a nyugati hatalmak javasolhatnak“. A bonni kormány ki is használta ezeket a nyugati nagyhatalmak politikájában rejlő lehetőségeket és egész sor lépést tett már Genf előtt a helyzet feszítésére. A legjelentősebb e lépések sorában a bonni köztársaság két első katonai törvényének nem minden vihar nélküli keresztülerőszakolása a bonni parlamentben. A nyugatnémet hadsereg hivatásos állományának első törzsét megszervező „önkéntességi törvény“, és az úgynevezett „személyzeti bizottság“ felállítása — amelyben 12 volt náci tábornok őrködik e hadsereg „demokratizmusa“ felett — azt a törekvést jelezték, hogy Bonn már a genfi értekezlet előtt mozgásba akarja hozni az újrafelfegyverzés gépezetét. Hasonló célt szolgált a bonni kormányköröknek az a döntése, hogy átveszik kormányszolgálatba az eddig amerikai pénzen fenntartott Gehlenszervezetet, a szovjetellenes, népi demokráciaellenes hírszerzés és diverzió egyik legsötétebb eszközét. Végül a genfi értekezlet befejezett tények elé állítását szolgálta az Északatlanti Szövetség egy küldöttségének nyugatnémetországi útja, július első napjaiban, amelynek során különböző titkos katonai megállapodásokat írtak alá a szervezés alatt álló német Wehrmacht és az Északatlanti Szövetség vezérkara között. Mindez annyira ellentétben állott a nemzetközi enyhülés kibontakozó fő irányvonalával, hogy Adenauert nem nyugtatta és nem is nyugtathatta meg. A nyugatnémet kancellár úgy érezte, hogy Genf ideje alatt is szüntelenül emlékeztetnie kell a nyugati nagyhatalmakat: minél merevebben ragaszkodjanak a korábban közösen kidolgozott politikai vonalhoz. Ezért történt, hogy Adenauer a genfi értekezlet időtartamára a svájci Murren városába költözött, ahol a genfi értekezlet mellett egy valóságos másik értekezlet folyt a kancellár és tanácsadói, valamint a nyugati hatalmak egyes delegátusai között. E tevékenység fő célja az volt, hogy a német kérdést az általános megegyezés akadályává tegyék. Adenauer kancellár külön levélben, majd az értekezlet közepetáján bizalmas jegyzékben arra szólította fel a nyugati nagyhatalmakat: az európai biztonság kérdéséről ,csak úgy tárgyaljanak, ha ezt megelőzően, ennek feltételeként elfogadtatják az egész egyesített Németország atlanti szövetségi tagságának elvét. Sőt, Adenauer és tanácsadói megkísérelték, hogy ez az ő szájízük szerinti „német egyesítés“ ne csak az európai biztonság megtárgyalásának, hanem a leszerelés megtárgyalásának is feltétele legyen. Blankenhorn, Nyugat-Németország állandó atlanti szövetségbeli képviselője például — jelentette az AP — „tolmácsolta Dulles előtt a németkormánynak azt az aggodalmát, hogy a négy kormányfő a német egyesítés problémájának megoldása nélkül foglalkozik a lefegyverzési kérdésével“, összefoglalva tehát: Adenauer és a bonni politika Genf alatti tevékenysége arra irányult, hogy a német kérdés torlasszá váljék az általános rendezés útjában, megakadályozza az általános nemzetközi légkör enyhülését. A genfi értekezlet sikere, amely új szakasz kezdetét jelezte a négy nagyhatalom kapcsolataiban, ezt a törekvést mindenképpen kudarcra ítélte. Melyek azok a tényezők, amelyek miatt joggal mondhatjuk: Genf Adenauer és a bonni politika számára vereséget jelent? Mindenekelőtt az értekezleten kialakult általános légkör miatt, s azért, mert komoly lehetőség van arra, hogy ez a légikör általánossá váljék és leiáradjon a nemzetközi kapcsolatok egészére. A bonni kormány léte és egész eddigi politikája a nagyhatalmak, s mindenekelőtt a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti bizalmatlanságra, feszültségre épül. „Ma — írja a párizsi Le Monde — bizonyos aggodalom mutatkozik Nyugat-Németország vezetőinél. Nem nagyon tetszik nekik a genfi konferencia hangja, a négy nagyhatalom közötti barátság megnyilvánulása. Ha Eisenhower azt mondja Bulganyinnak: »Nem kételkedem az ön őszinte békeakaratában« , akkor ezt Bonnban nagyon nem szeretik hallani.“ Nem kétséges, hogy a genfi konferencia légköre disszonánssá teszi azoknak a húroknak a hangját, amelyeket Bonnban pengetnek. Az általános légkörön túlmenően kétségtelenül felbukkannak az eddigi bonni politika vereségének elemei az októberi külügyminiszteri értekezletnek adott kormányfői utasításokban. Persze, nem vitás, hogy alapvető, döntő kérdésekben még mindig öszsze van hangolva a három nyugati nagyhatalom és Nyugat-Németország, elsősorban pedig Washington és Bonn politikája. A nyugati nagyhatalmak politikája mindmáig akadálya a német probléma olyan megoldásának, amely a békét és valamennyi nép biztonságát szolgálja. Az azonban tény, hogy az utasítások nem kötik feltételhez az európai biztonság kérdésének megvitatását. Nincsen bennük semmiféle lemondás a német kérdésnek arról a fokozatos megoldásáról, amelyet a Szovjetunió a két Németország biztonsági rendszerben való részvételével indítványozott. Tény, hogy az utasítások nem kapcsolják össze a német, probléma megoldását a leszerelés kérdésével, s a német kérdésben lehetséges előrehaladástól nem teszik függővé a leszerelés konstruktív megvitatását. Mindez azt jelenti, hogy a bonni politika Genf előtti és alatti manővereinek fő célját nem érte el: nem tudta a német kérdést útelzáró gáttá, torlasszá tenni, amely elzárja egy sokoldalú, széles megegyezés lehetőségét. Végül harmadszor: vereséget jelentenf a bonni kormány eddigi politikájára és általában az „erőpolitika“ minden hívére azért is, mert csökkentheti egy agresszív Nyugat-Németország súlyát a nemzetközi politikában. Egy ilyen Nyugat-Németország politikai jelentőségét és súlyát éppen a feszültség növelte meg a realitásokon túl, az, hogy egy ilyen Nyugat-Németország a szovjetellenes agresszív tervek európai fő bázisává vált. A nyugati burzsoá sajtó legkomolyabb orgánumai máris felfigyeltek a genfi értekezletnek erre a lehetséges következményeire. A Neue Zürcher Zeitung bonni tudósítója például a következőket írja: „A Washington és Moszkva közötti konfliktus Adenauer nemzetközi értékét nagymértékben felfokozta. Egy nemzetközi kiegyenlítődés következménye az lehet, hogy Nyugat-Németország politikai jelentősége a középszerűség felé tolódik el.“ A merev bonni politikának ez a Genffel kapcsolatos veresége tulajdonképpen időszerűvé tenné azt, hogy Adenauer kancellár és tanácsadói az eddiginél reálisabb szemlélettel készüljenek a szeptemberi moszkvai útra. A nyugatnémet politikusok reálisabb és hajlékonyabb magatartásának meglennének a belpolitikai indokai is. Nem kétséges, hogy az eddigi bonni politika sokrétű genfi veresége fokozatosan nehezíti Adenauer kancellár belső helyzetét. Ennek Genf alatt és után is mutatkoztak látható jelei. Ilyen volt a genfi értekezlet idején Heinemann volt bonni belügyminiszter, Bonni nyugalmazott ezredes, a hadügyminisztérium ma is rendkívül nagy politikai befolyással rendelkező volt főosztályvezetője, és mások fellépése, amelynek során azt követelték, hogy az újraegyesített Németországot mentesítsék minden katonai szövetségtől. Ilyen, a Genf előtti időszakban rendkívül ingadozó magatartást tanúsító szociáldemokraták legújabb állásfoglalása, amely nyíl. Ijar kimondja, hogy Németország újraegyesítésének megvalósítását Bonn politikája akadályozza, amely „ragaszkodott ahhoz, hogy mindenáron az Északatlanti Szövetség tagjai sorába kerüljön“. Mig kell állapítani, hogy mindmáig nem lehet említésre méltó változást tapasztalni az Adenauer-kormány vonalvezetésében. A genfi értekezlet eredményeit a bonni kormány a nyugati nagyhatalmak kormányainál jóval hűvösebben, semmitmondó nyilatkozatban vette tudomásul. Brentano külügyminiszter pedig éppen a minap utasította vissza a Kelet- és Nyugat-Németország közötti kapcsolatok szorosabbá tételét, s jelentette ki, hogy Adenauer kancellár csak „a Párizsi egyezmények alapján“, azaz egész Németországnak az atlanti tömbbe való bekapcsolása alapján óhajt tárgyalni Moszkvában a német egység problémájáról. Ma tehát úgy látszik, hogy Adenauer és kormánya nem áll készen a moszkvai út, a szovjet békepolitika által nyújtott rendkívüli alkalom kihasználására. Genf légköre azonban él és hat a nemzetközi politikában és Nyugat- Németországon belül egyaránt. Egyetlen felelős államférfi — Adenauer kancellár sem — engedheti meg magának, hogy politikájában figyelmen kívül hagyja a nemzetközi élet realitásait, s a közvéleménynek egyre hatalmasabban hangzó követelését a feszültség további enyhítésére, a megoldatlan kérdések termékeny megvitatására és megoldására. Gömöri Endre A Szovjetunió honvédelmi miniszterének parancsa az Ausztriában állomásozó szovjet csapatok kivonásáról Moszkva, július 31. (TASZSZ) A Szovjetunió honvédelmi minisztere 1955. július 31-én a következő 125. számú parancsot adta ki: A független és demokratikus Ausztria helyreállításáról szóló 1955. július 27-én érvénybe lépett államszerződés értelmében a Szovjetunió csapatait, valamint az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország csapatait három hónapon belül kivonják Ausztriából. Csapataink az ellenséges csapatok szétzúzása és Ausztriának a fasiszta járom alól való kiszabadítása végett a hitleri hadsereg ellen vívott kemény harcok idején léptek Ausztria földjére. A szovjet hadseregnek és a szövetséges hadseregeknek a hitleri martalócokon aratott győzelme elhozta Ausztriának a felszabadulást és biztosította a független, demokratikus osztrák állam helyreállítását. A szovjet csapatok megmentették a szétrombolástól Bécset, Ausztria fővárosát és segítséget nyújtottak az osztrák népnek a háború következményeinek felszámolásában. A szovjet katonák segítségére siettek az osztrák lakosságnak az országot ért elemi csapások idején. Ezt Ausztria közvéleménye és az osztrák köztársaság elnöke, is elismerte. Az utóbbi érdemrendekkel és érdemérmekkel tüntette ki a szovjet hadsereg katonáinak és tisztjeinek egy csoportját. A szovjet csapatok személyi állománya és Ausztria lakossága között kialakult kapcsolatok kifejezték a Szovjetunió népeinek az osztrák nép iránt táplált baráti érzelmeit. Katonáink Ausztriában, a béke őrhelyén állva, becsülettel teljesítették kötelességüket a szovjet nép és Európa más népei előtt. A szovjet kormány a békét és a népek közti barátságot megszilárdító politikájához híven elhatározta, hogy az Ausztria területéről az osztrák államszerződés megkötésének következtében kivont csapatok létszámával csökkenti katonai kontingenseit. A szovjet kormánynak ez a lépése a Szovjetunió békeszerető politikájának új megnyilvánulása. A szovjet kormány határozatának végrehajtása végett megparancsolom: 1. Valamennyi Ausztriában állomásozó szovjet csapatot 1955. október 1-ig a Szovjetunió területére kell helyezni. 2. A Szovjetunió fegyveres erőinek összlétszámát az Ausztriából kivont csapatok létszámával csökkenteni kell. Ennek kapcsán határidő előtt elkell bocsátani a hadseregből megfelelő számú katonát. Az elbocsátásnak a megállapított rend szerint kell történnie. 3. A katonai kerületek parancsnokkal terjesszenek javaslatot a helyi tanácsok szervei elé a jelen parancs értelmében a hadseregből elbocsátott katonáknak és alkalmazottaknak a polgári életben való elhelyezkedésére nézve. 4. Az Ausztriából kivonandó szovjet csapatok személyi állományát katonai kötelességük példás teljesítéséért köszönet illeti. Az Ausztriában állomásozó szovjet csapatok főparancsnoka a legjobbkatonákat, tiszthelyetteseket, tiszteket és tábornokokat saját hatáskörében részesítse dicséretben, a legkiválóbbakat pedig terjessze fel kitüntetésre. Szilárd meggyőződésem, hogy a hadsereg soraiból távozó katonák tevékenyen bekapcsolódnak a szovjet népnek abba az alkotó munkájába, mellyel országunkban a kommunizmust építi. Sikert kívánok e nemes, hazafias munkához. G. Zsukov a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere Az NDK lakossága helyesli a német egység kérdésében tett szeriét javaslatokat Berlin, július 31. (TASZSZ) A Német Demokratikus Köztársaság lakossága körében széleskörű visszhangra talált a négy kormányfő genfi értekezletének eredménye, valamint a Szovjetuniónak a legfontosabb nemzetközi kérdésekben elfoglalt álláspontja. Ezekben a napokban az NDK különböző körzeteiben gyűléseket tartanak, amelyeken megvitatják a genfi értekezlet eredményeit. Magdeburgban július 28-án, a város 80 000 dolgozójának részvételével tartottak nagygyűlést. Erfurtban szintén nagygyűlést rendeztek. A gyűlés részvevői által egyhangúlag elfogadott és a Szovjetunió kormányához intézett üdvözlő távirat a többi között így hangzik: különös örömmel helyeseljük az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtéséről, mint az egységes, demokratikus és békeszerető Németország megteremtésének előfeltételéről szóló szovjet javaslatot. Fő feladatunknak tartjuk, hogy minden erőnket megfeszítsük a két német állam közeledésének eléréséért. Az NDK számos tömegszervezete nyilatkozatokban helyeselte a szovjet javaslatokat, valamint a genfi értekezlet eredményeit. Fogadás a Szovjetunió Belgrád, július 31. (TASZSZ) V. A. Valkov, a Szovjetunió belgrádi nagykövete a jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés küldöttségének a Szovjetunióba indulása előtt fogadást adott. A fogadáson megjelent az egész küldöttség, élén Vladimir Bakanccsal, a horvát szábor elnökével, továbbá M. Pijade, a szövetségi nemzetgyűlés elnöke, R. Csolakovics, a szövetségi végrehajtó tanács alelnöke, V. Szimics, a szövetségi nemzetgyűlés alelnöke, O. Karabegovics, a szövetségi végrehajtó tanács tagja, L Viljan, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke kabinet irodájának főtitkára, A. Belics, a Szerb Tudományos Akadémia elnöke, Gyuricsics, a belgrádi egyetem rektora és mások belgrádi nagykövetségén A fogadás meleg baráti légkörben telt el. A jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés küldöttsége augusztus 1-én repül Moszkvába. k atomkérdéssel kapcsolatos szovjet—amerikai tárgyalásokhoz Washington, július 31. (TASZSZ) Barbour, az Egyesült Államok külügyi államtitkára július 29-én átnyújtotta Sz. A. Sztriganovnak, a Szovjetunió ideiglenes washingtoni ügyvivőjének az Egyesült Államok kormányának válaszát arra a jegyzékre, amelyet a Szovjetunió kormánya Moszkvában július 18-án a nemzetközi ütomező-ügynökség kérdésében nyújtott át az Egyesült Államok ideiglenes moszkvai ügyvivőjének.