Szabad Nép, 1955. december (13. évfolyam, 332-362. szám)
1955-12-11 / 342. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 342. SZÁM ARA 60 FILLÉR VASÁRNAP, 1955. DECEMBER 11 VILÁGOS ÚTON Ha valakihez látogató érkezik, a házigazda illő kötelességnek tartja megmutatni, a lakást, melyet nemrégiben újjárendezett, új bútorokkal, képekkel csinosított. „Sokra mentetek, igazán szépen gyarapodtatok“ — mondja ilyenkor a vendég. A házigazda pedig a dicséretre rendszerint így válaszol: „Ha tudnád, mennyi bajon mentünk át, mennyit küszködtünk, míg idáig jutottunk!” Az elmúlt napokban mi egy nagyobb háztartásra, egész országunk házatájának állapotára hallottunk ilyen dicséretet. Külföldi vendégeink, barátaink, testvéri látogatók fedezték fel friss szemmel országunk helyzetében azt, amiről mi itthon — sok apróbb-nagyobb gondunk közben — el-elfeledkeztünk: milyen erőteljesen gyarapodik, épül hazánk *— Magyarország. Vendégeink — a szovjet parlamenti küldöttség tagjai — végigjárták az országot. Sztálinvárosra, a város ötéves történetére azt mondták: „hősköltemény“. Jólesett a dicséret azért is, mert olyan elvtársak mondták, akik országukban évtizedek harcain, munkáján tanulták meg értékelni a szocializmus nagy alkotásait. Jártak a vendégek fejlődő állami gazdaságokban, viruló termelőszövetkezetekben, s megállapították: szép sikereket értünk el a szocialista mezőgazdaság építésében. De minderre azt mondhatjuk: volt idő, amikor nálunk sokan azt kérdezték a hitüket és távlataikat elveszítve: mivégre épül Sztálinváros? Falun, a szövetkezetek körül pedig olyan levegő terjengett, hogy a kulákság alkalmasnak találta az időt egyik-másik helyen a nyílt támadásra is, a szövetkezet hívei közül pedig sokan megtorpantak s azt kérdezték: hova tartunk tulajdonképpen? A jobboldali nézetek felburjánzása, a párt politikájának eltorzítása idején volt ez. Nem csoda, ha akkoriban sokan elvesztették szemük elől az előrehaladás perspektíváját, ha köd lepte be a jövő távlatait. Bármily tetemes volt a gazdasági kár, amely a jobboldali nézetek felülkerekedése miatt keletkezett, az emberek hitének csorbulása, a jövő elhomályosulása még nagyobb veszteség volt. Hála pártunk szilárdságának, következetességének, előrehaladásunk útjai ma újra világosan állnak előttünk. A mezőgazdaság termelési színvonalának emeléséről, szocialista úton való továbbfejlesztéséről a Központi Vezetőség 1955 júniusi ülése hozott határozatot. Ipari termelésünk megjavításának és műszaki színvonala emelésének feladatairól a novemberi plénum határozott. Ezek a határozatok nem csupán a fontos időszerű feladatokra hívják fel a figyelmet. Ezen túlmenően egész népgazdaságunk — az ipar, a közlekedés, a mezőgazdaság — anyagi bázisának fejlődését alapozzák meg. Ez egyben azt is jelenti, hogy e határozatok végrehajtásával megteremtjük az életszínvonal, a népjólét emelésének széles alapjait. E határozatok következetes, jól átgondolt vezérfonalat adnak a második ötéves terv átfogó programjának kidolgozásához. S amit ebből az átfogó programból — soron következő láncszemként — meg kell ragadnunk, azt az 1956. évi népgazdasági terv összegezi. A Központi Vezetőség novemberi ülésének beszámolójával — amely politikai helyzetünket elemzi és hosszú időre szóló útmutatást ad politikai és gazdasági tennivalóink megoldásához — az elmúlt napokban ismerkedett meg a párt tagsága. Van tehát határozott irányvonalunk, van világos és mindenki által érthető nemzeti programunk. Számba vettük erőinket, számolunk a leküzdendő nehézségekkel is. Nem hagyjuk fedezetlenül pártunk politikáját sem jobb-, sem „bal“-oldalról jövő kísérletek ellen. Ilyen módon, nem ábrándokat kergetve, hanem a reális lehetőségekre építve, azokat kihasználva haladunk előre. A jobboldali torzítók így tették fel a kérdést: „életszínvonal, vagy iparosítás“. A párt pedig ezt mondja: „életszínvonal-emelés — a termelés alapján“, a mindennapos, fegyelmezett, tervszerű és szorgos munka alapján. Ez és csakis ez alapozhatja meg az életszínvonal emelését. Március óta ezen az úton járunk , s ennek helyességét az élet azóta is százszor bebizonyította. Ne hivatkozzunk most a termelés emelkedésének, az önköltség csökkenésének átfogó adataira. Mondjuk el csak ezt: egy év óta a dolgozók takarékbetétei 25 százalékkal növekedtek. A megalapozott, bizalmat keltő, tervszerű munka dicsérete az, ha a dolgozók azt érzik: érdemes „félretenni“ a pénzt, mert holnap is kapnak, s talán jobbat, olcsóbban kapják azt, amit vásárolni terveztek: bútort, ruhát, rádiót s egyebet. Vagy: kik építenek családi házat maguknak? Azok, akik bíznak a jövőben. Ebben az évben pedig minden eddiginél nagyobb számban építettek a dolgozók családi házat maguknak, tízezerrel többen, mint az elmúlt évben — s jövőre ez az ütem csak fokozódik. Végtelen sok mozzanat bizonyítja pártunk igazát. Ragadjunk ki még egyet: az iparfejlesztés irányvonalát. Ahhoz, hogy napról napra megalapozottan végezhessük építőmunkánkat, ipar s tegyük hozzá: jól felkészült nehézipar kell. Ha fejleszteni akarjuk külföldi gazdasági kapcsolatainkat, rendezni külkereskedelmi problémáinkat, ehhez — s ezt azok tudják a legjobban, akik ezzel foglalkoznak — fejlesztenünk, korszerűsítenünk kell iparunk, elsősorban gépiparunk színvonalát. Mehet ez előre nehézipar nélkül? Egyetlen lépést sem. Nem akarunk lemaradni — új iparágakat akarunk létrehozni. Sikerülhet-e nehézipar nélkül ilyen vállalkozás? Könnyűiparunk termelésének immár nem az szab korlátot, hogy kevés a könynyűipari felszerelés, hanem az, hogy el vagyunk maradva az alapanyag-termelésben. Van tekintélyes textiliparunk, de meg kell teremteni mellé a megfelelő vegyipart, amely a különböző jól bevált s a külföldön már sikerrel használt műszálakat adja a textiliparnak. Nehézipar fejlesztése nélkül ezt a lemaradást sem tudnánk megszüntetni. S nemcsak az iparban hozott lendületes előrehaladást a márciusi határozat. Szilárd és megalapozott fejlődés következett be a mezőgazdaságban is. Egy nyár telt el a márciusi határozat óta, s ez lett az első esztendő, amikor a termelőszövetkezetek minden fronton — s különösképpen a növénytermelésben — bebizonyították fölényüket a kisárutermeléssel szemben. A szövetkezet tagjai most joggal és büszkén érezhetik: érdemes volt utat törni a falun a szövetkezeti élet számára, s érdemes volt szilárdan kitartani ezen az úton, mert a parasztság számára valóban kinyílik a jövő a szövetkezetben. Nem mindenki látja ma még előrehaladásunk világos távlatait. Ennek okai közül emeljünk ki egy nagyon fontosat: politikai népnevelő munkánk is adós még ennek megmutatásával. Pedig milyen érthető és természetes dolog ez: aki tudja, hova ér el, ha ezt vagy azt megcsinálja — másképpen törődik munkájával, nem félszívvel, hanem egész lelkesedésével áll a jövő pártjára. A párt határozatai — a párt politikájának zászlai. S e zászlók alkalmasak arra, hogy mögéjük egész népünket tömörítsük. Politikai munkánk, népnevelő munkánk megtisztelő hivatása: úgy ismertetni a párt határozatait, előrehaladásunkat, mutatóit — hogy minden üzemben, minden faluban,, minden munkahelyen, ahol valami történik a szocializmus érdekében, ahol terveink teljesítéséért emberek dolgoznak — márpedig mindenhol ez történik —, azt érezzék: nekem ezt és ezt kell tennem, hogy előrehaladjunk. Vegyük csak ezt: üzemeinkben e héten kezdődnek a jövő évi tervet ismertető, megvitató értekezletek. Gondos politikai előkészítéssel, minden kérdésre kiterjedő figyelemmel készüljenek erre a párt- és gazdasági szervek, s készítsék fel ezekre a tanácskozásokra a munkásokat, mérnököket,. , tisztviselőket is. Tartsák szemük előtt, hogy bár egyszerű és száraznak ható adatok a mi terveink számai, mégis a nép szívét kell meghódítani, egész akaratát kell megnyerni ahhoz, hogy ezek valóra váljanak. S már a következő évi feladatok megoldásáért úgy kell harcba indulnunk, hogy a dolgozók — párttagok és pártonkívüliek egyaránt — azt érezzék: tiszta, világos és határozottan megrajzolt úton haladunk a szocializmus felé. Ismertetnünk, hirdetnünk kell a párt határozatait, a szocializmus építésének eszméit. Ezek válaszolnak arra a kérdésre: mi lesz a holnapunk. Biztonságot adnak, távlatot nyitnak, világosságot teremtenek, márpedig világos úton gyorsabban haladunk, hamarabb célhoz érünk. ronán Rugykijvel bemutatkozó látogatása az országgyűlés elnökénél Ion Popescu, a Román Népköztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete december 10-én bemutatkozó látogatást tett Rónai Sándornál, az országgyűlés elnökénél. (MTI) (Tudósítónktól.) Kazincbarcika története egybefonódik nehéziparunk születésével, gyors fejlődésével. Az északi Bükkalján — a Sajó völgyében — először két kis falut, Sajókazincot és Barcikát ötvözték össze a növekvő ipartelepek, így jött létre Kazincbarcika. Rövid idő múlva egybekapcsolódott a vele együtt fejlődő, szomszédos Berentével is. A három ,,egykori“ kisközség úgy összenőtt azóta, mint Budapest Kispesttel és Újpesttel, vagy Miskolc Diósgyőrrel és Hejőcsabával. Kialakult az új tájkép is: mindenütt roppant építőgépekkel, földet markoló ekszkavátorokkal dolgozó munkáscsapatok tevékenykednek. Hatalmas gyárkémények füstölnek, működnek már az üzemek. A Borsodi Erőműből már érkezik az áram; a Sajó és a Szuha völgyi szénbányák szenét már javában rangsorolja a központi szénosztályozómű; pétisót gyárt már a legnagyobb magyar műtrágyagyár, a Borsodi Vegyikombinát. A nagyipari létesítmények tervével egy időben a párt és az állam vezetői egy új város határvonalát is kijelölték a térképen. A festői szépségű Bükk erdős nyúlványainak aljában, Kazincbarcika mellett jelölték ki az új város helyét, ott, ahol a Tardona-patak tör utat a Sajó felé. A história szerint száz esztendővel ezelőtt ez a dúslombú völgyhajlat nyújtott menedéket Jókai Marnak, amikor üldözték a császár pribékjei. A holnap Kazincbarcikára másfélmilliárd forintos beruházással 35—36 ezer lakosú várossá fejlődik és mint erős ipari bázis, a környékbeli szénmedence településeinek központja lesz. Miskolczy László Kossuthdíjas, Valentiny Károly Ybl-díjas és Módos Ferenc építészek tervei alapján, az Építésügyi Minisztérium Lakóépülettervező Vállalatának irányításával épül. Teljes kialakulásához hétezer új lakást kell építeni. Hogy ez a hatalmas háztömeg hangulatos városképet formáljon, különböző típusú és nagyságú épületeket terveztek. A terv szerint a lakások közül mintegy 3500 háromemeletes, 2500 kétemeletes bériházban, 300 egyemeletes családi ikerházban, 700 pedig földszintes családi házakban lesz. Az épületeket Azbej Sándor és Schmidt Ferenc építészmérnökök tervezik. Eddig még csak egy hosszú utca és ennek néhány rövid mellékutcája épült fel, de a bérházak összkomfortos lakásainak már 3500 lakója van. Reggelenként több száz új családi otthonból indulnak munkába a „honfoglaló”, városalapító kazincbarcikaiak. Számuk hónapról hónapra nő, s az új esztendőben a mainak csaknem kétszeresére gyarapszik az új városrész lakossága. Minden új város építésekor az az egyik fontos kérdés: milyen lesz a városkép ? Kazincbarcika főterét, a város központját egy kilenc méter magas, kiemelkedő dombháton helyezik el. Itt lesz a tanácsháza, a pártszékház, az ezerszemélyes színházteremmel épített korszerű kultúrház, a filmszínház, a különböző központi áruházak, a szálloda és a várostoronyban berendezett múzeum. A domboldalon — erdők koszorújában — négyszáz ágyas kórházat és ezerszemélyes SZTK-rendelőintézetet emelnek. Az újváros felnövő nemzedékének két általános iskola, gimnázium, bányamérő technikum, vájáriskola, vegyipari szakiskola és zeneiskola áll rendelkezésére, hogy ki-ki képességei szerint választhassa meg élethivatását. S talán említeni sem kell, hogy több óvodát, bölcsődét, éttermet, s jól felszerelt üzlethálózatot is létesítenek Kazincbarcikán. Az utcákat, tereket képzőművészeti alkotásokkal díszítik. Több neves szobrászművészünk, köztük Mikus Sándor, Olcsai Kiss Zoltán, Somogyi József, Ohmann Béla már dolgozik is az itt felállítandó szobrokon, reliefeken. Somogyi József Kossuth-díjas például a város békeszobrát alkotja meg. A kazincbarcikai lakónegyedeket széles, parkosított utcák, levegős kertek, játszóterek jellemzik majd. Az egész várost erdősávval veszik körül, amely távol tartja a Sajó völgyében épült ipari üzemek füstjét, s megfékezi a szelek erejét. A 300 méteres erdősáv mögött, a jelenlegi észak-déli irányú vasútvonal mentén húzódik majd a város iparnegyede. Itt lesz többek között a kenyérgyár, a tejüzem, a szikvízgyár, a mosoda is. A központi távfűtést Barcika régi erőműve adja majd a városnak. A középületeket és az emeletes házakat kivétel nélkül bekapcsolják a távfűtési hálózatba. A gázt saját gázgyárából kapja a város. Közművekkel, csatornákkal nemcsak az újvárost, hanem az „ősközségeket“ is ellátják. A jó közlekedést új műút, vasútállomás, a ikerbolyai szénbányák felé személyszállító kisvasút és az egész várost behálózó autóbuszjáratok biztosítják. A lakóváros déli oldalán — ahol a völgy már elszűkül — 18 hektáros sportliget épül fel. Ezen a hatalmas területen, 15 ezer néző befogadására alkalmas sportstadion, strand, fedett uszoda, jégpálya, sportszálló és éttermek állnak majd a sportkedvelők rendelkezésére. A Tardona-patak partjain 12 hektáros kultúrpark várja majd munka után a kazincbarcikaiakat, szabadtéri színpaddal, könyvtárral, táncteraszos vendéglővel. " Öröm lesz itt élni, dolgozni . .. K. Korszerű ipari várossá növekszik Kazinc . Ilyen lesz Kazincbarcikán a tanácsháza.. . és ilyen a kultúrotthon. SSSSSSBS8B3 KIVÁLÓ MUNKÁSOK AZ ÉVI TERV TELJESÍTÉSÉÉRT Akikre mindig számíthatnak a Láng-gyárban (Tudósítónktól.) A Láng Gépgyár dolgozói december 9-én — egy nappal a vállalt határidő előtt — teljesítették 1955. évi befejezett termelési tervüket. Az eredetileg vállalt 9,8 millió forint helyett mintegy 16 millió foint értékű gyártmányt adnak az idén terven felül a népgazdaságnak. Részletes adatok még nincsenek, de annyi bizonyos, hogy a gazdaságosabb termelésre vonatkozó ígéreteiket is teljesítették. A siker a gyár minden dolgozójának érdeme. A termelőmunka hőseinek mindennapos erőfeszítésével valósulhatott csak meg a gyár kollektívájának adott szava. Mutassunk be közülük néhányat — a legjobbak közül is a legkiválóbbakat. Bauer Ferenc, a nagyesztergaműhely sztahanovista esztergályosa eddig kétszer nyerte el a szakma kiváló dolgozója címet. A gyár legnagyobb munkagépén, egy Deutschland-padon dolgozik, a hazai és exportra készülő turbinák forgórészeit munkálja meg. Nagy szaktudást, hallatlan pontosságot igényel ez a munka, egyetlen hiba milliós kárt okozhat. De Bauer elvtársnak — bár átlagos teljesítménye 180 százalék — évek óta nincsen selejtje. A kiváló munkás november 26-án fejezte be 1955. évi tervét, és becsülettel teljesítette évi felajánlásának többi pontját is. ígéretéhez híven segítséget ad a fiataloknak — patronáltjai ma már jó szakmunkások. Katona András, az égiük tanítványa, tavaly szabadult mint esztergályos. Akkoriban 50—60 százalék volt a teljesítménye — ma 120 —130 százalék és ő a műhely legjobban dolgozó fiatalja. Bauer elvtárs munkájára mindig lehet számítani. Ha váratlanul „befut“ egy-egy erőművi javítás, nemegyszer vasárnap is bemegy a gyárba, hogy egy napig se álljon sehol feleslegesen egy turbina. Gépét különböző újításokkal és ésszerűsítésekkel állandóan tökéletesíti. Nemrégen például a fogáshosszúság mérésére padba épített mérőlécet szerkesztett és máris egész sor újabb ötleten töpreng. Tagja az alapszervezeti pártvezetőségnek, s ezért különösen szívügye a termelés szervezettségének, a munkakörülményeknek állandó javítása. Társai elsősorban ezért szeretik és becsülik őt. Czember Sándor, a szerszámüzem egyik legrégibb és legjobb dolgozója. 1939 óta dolgozik itt, jelenleg a turbinalapátok gyártásához készít profilmarókat. A szakma kétszeres kiváló dolgozója. Selejtje évek óta nincsen, átlagteljesítménye 165 százalék. Czember elvtárs kiváló és gyors munkájának is nagy része van abban, hogy a Láng Gépgyár a vállalt határidőre teljesíthette évi felajánlását. Hiszen ahhoz, hogy a többi üzem teljesíteni tudja tervét, idejében és jó minőségben kell megkapniuk a szerszámokat. Ezért a gyakori, soron kívüli sürgős munkák miatt a szerszámüzemnek nagy előrelátással kell dolgoznia, ami sokszor nagy nehézségekbe ütközik. Czember elvtárs körül is állandóan ott tornyosul a rengetegmegmunkálásra váró szerszám. Ennek ellenére mindig megtalálja a módját, hogy foglalkozzék a fiatal szakmunkásokkal. Ezt is hivatásának vallja. A szerszámüzemre nagyon sok nehéz feladat hárul nemcsak most, hanem a jövőben is. A korszerű gyártáshoz tökéletesebb szerszámok is kellenek, s minél több olyan kiváló munkás, mint amilyen Czember Sándor. Amikor munkamódszerét átadja és jobb, ésszerűbb munkafogásokra tanítja fiatalabb társait — erre is gondol Czember elvtárs. .Sockl Károly sztahanovista mintakészítő és brigádja november 15-én fejezte be évi tervét. A brigádvezető arra a legbüszkébb, hogy egyik patronáltja, Fischer Erzsébet 75—80 százalékról 130 százalékra növelte teljesítményét az ő segítségével. ..A mi szakmánkban kevés a nő — mondja Jockl elvtárs — itt a műhelyben is Fischer Erzsébet az egyetlen. Többen is voltak, de nem boldogultak a munkával, s kiléptek a gyárból. Pedig ha többet törődtek volna velük, biztosan ők is megállták volnahelyüket. Fischer Erzsébet a példa rá.“ Jockl Károly évek óta dolgozik selejt nélkül. Az anyagtakarékosságot tartja a legfontosabbnak munkájában. A mintakészítők ugyanis drága importfával dolgoznak, s itt különösen tág tere van a hulladék- és kiselejtezett anyagok hasznosításának. Csupán az utóbbi öt hónapban Jockl elvtárs és brigádja három köbméter importfát takarított meg. Jó munkájának elismeréséül ő is kétszer kapta már meg a szakma kiváló dolgozója címet. December 10 óta tehát már az évi terv túlteljesítéséért dolgoznak a Láng-gyáriak, de a feladatok azért nem kisebbek. A negyedik negyedévi operatív tervet csak további szívós és kitartó munkával lehet teljesíteni. A gyár vezetői bízvást támaszkodhatnak ebben a munkában a gyár harcedzett kollektívájára, de különösen azokra a kiváló munkásokra, akiknek példája nap mint nap a dolgozók saferzait ragadja magával. (Tudósítónktól.) Csupa mosolygó, de azért egy kicsit izgatott emberrel van tele szombat délelőtt az IBUSZ székházának kultúrterme. Nem is lehet csodálni a „lámpalázat“ — most készülődnek az útra az első szovjetunióbeli magyar társasutazás részvevői. Két asztalnál adják át a szükséges okmányokat a magyar turistáknak, aszerint, hogy melyik útvonalra jelentkeztek. Az utasok együtt utaznak Kijevig, ahova hétfőn délután 2 órakor érkeznek meg. Az első csoport — 63 turista — mindjárt tovább utazik Moszkvába (érkezés: december 13-án 9.50 óra), itt tölt hat napot, majd visszautaztában két napig lesz Kijevben, a Szovjetunió egyik legszebb ősi városában. A másik csoport, amelyben 84-en vannak, kétnapos kijevi látogatással kezdi meg útját, ezután Leningrád (3 nap) és Moszkva (4 nap) következik. Két hét múlva, december 23-án este, illetve december 24-én délután érkeznek majd haza és — lesz mit mesélni karácsonykor a családnak! Sorra jönnek az utasok, igazolják,, hogy befizették a 2850 forintot (ennyi az első csoport költsége), vagy a 3050-et (ezt meg a „leningrádiak“ fizetik). Útlevélre nincs szükség, a magyar és a szovjet hatóságok, megkönnyítve a formaságokat, egyszerű utaslistával is megelégedtek. Két alacsony termetű, bajszos parasztember teszi le a csekklapot az asztalra. Mintha testvérek lennének ... De nem, csak földiek, hódmezővásárhelyiek. Dani Mihály, a Dózsa Tsz elnöke, Matók István pedig „kollégája” a Szántó Kovács János Tsz-ben. Jó meleg bundát hoztak magukkal, csizmájuk elegáns, fényes, akár a tükör. „Jött volna velünk akár mind a két szövetkezet — mondja Dani elvtárs. — Lelkünkre kötötték, jól nézzünk körül, mert elszámoltatnak minket, minden órával.“, Velük tart Kazinczi László elvtárs, mátraszelei vájár, aki csak azt sajnálja, hogy a feleségét nem hozhatta el, de valakinek vigyázni kell a gyerekre. No, majd máskor. Egész évben túlteljesítette tervét és jól keresett, Moszkvára volt kíváncsi. S jönnek a többiek, különféle foglalkozású, pesti és vidéki dolgozók, köztük Almási István ormospusztai bányász (mellén egy sor kitüntetés), dr. Baskai Tóth Bertalan agrártudományegyetemi docens, Déri Margit, a Villamosgép- és Kábelgyár tisztviselőnője, Kelen István, a Kispesti Textilművek üzemmérnöke, Maglódi László, a tatabányai X-es akna vására, Bonta József főtechnológus és felesége, Koller Margit, a Siklósi Állami Gazdaság állattenyésztője, Kozmán György, a Műszaki Egyetem tanára, Bakos Péter tiribesi bányamérnök és sokan mások. Egy fiatalembert az anyja is elkíséri, s aggódva kérdezi: „Ugye, nagy hideg van Moszkvában? Láttam ma a havas képet a Szabad Népben, tessék, mondják meg önök is a fiamnak, hogy vegyen meleg alsóruhát!“ A fiatalember pironkodik. Persze, 30 fok hidegre is lehet számítani, figyelmeztetik hát az utasokat, melegen öltözzenek fel. Rengeteg a kérdés, de az IBUSZ dolgozói semmit sem hagynak válaszolatlanul. Nagy újság nekik is a moszkvai társasutazás megszervezése, szívügyük, hogy minden rendben legyen. Mindenki kap 100 rubel költőpénzt, ez benne van az utazási költségben, ezenkívül 200 forintot lehet kivinni kis címletekben. „Magyar könyvet vihetek?” Hogyne. „És fényképezőgépet?” Azt is. Valaki megkérdezi: „Lesz majd, aki tud magyarul?” Az IBUSZ kiküldöttje végig az utasok rendelkezésére áll, de már Csopnál csatlakoznak az INTURISZT magyar tolmácsai, akik elkísérik a csoportokat. Este 10 óra után kezdenek gyülekezni a társasutazás részvevői a Nyugati pályaudvar várótermében. Rengeteg rokon, barát, munkatárs kíséri őket. Nincs hiány az utolsó főtanácsokban, kérésekben. A szerelvény már kint áll, mindegyik kocsin táblák, könnyű megtalálni a számozott helyeket. Az indulás ideje csak lapunk zárta után esedékes, éjfél után öt perccel. Jó utat, sok szórakozást kívánunk a Szovjetuniót felkereső első magyar társasutazóknak! MAGYAR TURISTÁK - ÚTBAN A SZOVJETUNIÓ FELÉ A társasutazás programjáról beszélget négy „turista”: Bakos Péter, Dani Mihály, Kazinczi László és Matók István. A szarvasmarha-tenyésztés fontos feladatai (2. oldal) Tatár Imre: A 17 süldő (2. oldal) Salamon Pál: A „két Füles“ (2. oldal) Siska Vince: Fordulat a szénbányászat gépesítésében (3. oldal) Mocsár Gábor: Béresné fiatalasszony (3. oldal) A MAI SZAMBÁN N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov elvtársak látogatása Kasmírban (4. oldal) A Biztonsági Tanács megkezdte a tagfelvételi kérdés tárgyalását (4. oldal) Bebrits Anna: A jövő évi amerikai elnökválasztás előjátéka (4. oldal) Darvas József: Az irodalom a nép ügye (5. oldal) Héra Zoltán: Szent Johanna (5. oldal) Milyennek látta Sartre Kínát? (6. oldal) Rév Miklós: Pekingi képek (6. oldal) Még most is kedvező az idő a vetésre Jövő évi kenyerünkért mindenhol teljesíteni kell a vetéstervet. Nem pihenhetnek tehát a vetőgépek, s elsősorban Baranya, Békés, Borsod és Bács megyében minden percet kihasználva haladéktalanul el kell vetni az őszi kenyérgabonát. Az idő még mindig kedvez a kenyérgabona vetéséhez — mondja ezzel kapcsolatban Bajcsy Ede, a Földművelési Minisztérium növénytermelési főigazgatója. — Igen fontos, hogy minden termelő maradéktalanul teljesítse a kenyérgabona vetéstervét. Bár az idén őszszel az előző éveknél nagyobb területeket vetettek be, még mindig sok százezer mázsa terméskiesést okozhat, ha nem pótoljuk azonnal a még hiányzó vetéseket. A jelenlegi időjárás alkalmas a vetésre. Különösen azokon a területeken kell nagyon igyekezni, ahol a tavaszi búza nem ad jó termést — tehát mindenképpen őszi búzát kell vetni. Igaz, a kenyérgabona-vetés legkedvezőbb ideje már elmúlt, de a tervben meghatározott területek bevetésére a jelenlegi időjárás alkalmas. A legutóbbi hetek jó időjárása kedvező talajállapotot teremtett a vetésre, vagyis lehetőség van arra, hogy a vetőmag megfelelő mélységbe kerüljön, és takarása is megfeleljen az agrotechnikai követelményeknek. Amostani vetéseknél a vetőmag tisztaságán és csírázóképességén kívül, különös gondot kell fordítani arra, hogy elegendő mennyiséget használjanak fel a termelők. A gondosan elvetett őszi búza még mindig jó termést adhat. Ha a vetéssel elmaradt községek, termelők jól megszervezik a munkát, akkor most már néhány nap alatt teljesíthetjük őszi vetéstervünket — fejezte be nyilatkozatát Bajcsy Edenye, hogy például a pécsi járásban csak 200 hold hiányzik a vetésterv teljesítéséhez. Az elmaradt megyékben minden erőt a vetésre összpontosítanak TT1/róbi ínkonmentnl. noonl C1 ’-z*n m nirn Vl nrttr v\A1rJCll1 ~ T*váj''C? Vidéki jelentéseink arról számolnak be, hogy az elmaradt megyékben minden erőt a vetésre összpontosítanak. A mezőgazdasági termelést irányító szervek rendkívüli intézkedésekkel is segítik a megkésett őszi munkák befejezését. . Ötezer holdon kell még vetni Baranyában Baranya megyében a gépállomások minden traktorhoz értő dolgozója gépre ült, hogy a felszikkadt talajon éjjel-nappali munkával vessen. A megyében sokáig utolsó helyen álló Villányi Gépállomás traktorosai a legutóbbi öt nap alatt háromszor akkora területen vetették el az őszi kenyérgabonát, mint az előző öt napon. Az ugyancsak elmaradt Mágocsi Gépállomás körzetében ezen a héten több mint 400 holdat vetettek be. A megyében a járási és a községi tanácsok szigorúan ellenőrzik a fogatokat, hogy az igaerőt csak a szántásvetésre vagy a fagytól veszélyeztetett növények behordására használják. Nagyrészt ezen intézkedések eredmé Éjjel is dolgoznak a Békés megyei traktorosok Békés megyében a termelőszövetkezetek többsége befejezte a legfontosabb őszi mezőgazdasági munkákat s így a gépállomások mezőgazdászai az egyénileg dolgozó parasztoknak segíthetnek a vetés gyors befejezésében. Békésen például hat, Csorváson három mezőgazdász a tanács vezetőivel járja a határt és ellenőrzi a vetés teljesítését. A megye gépállomásai igyekeznek kihasználni a kedvező decemberi napokat s gépeik jó részével az egyénileg dolgozó parasztok földjein munkálkodnak. A Sarkadi Gépállomás körzetében 22 traktor csak egyénileg dolgozó parasztok földjein dolgozik s a traktorosok éjfél is a földeken szorgoskodnak. Méhkeréken a legutóbbi napokban három, traktor 80 holdon vetett búzát az egyéniek földjén.