Népszabadság, 1956. november (1. évfolyam, 1-21. szám)
1956-11-04 / 3. szám
Ára 50 fillér NÉPSZOBODSÁG 1956. november 4. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA I. évfolyam, 3. szám Elég az önkényeskedésből! Ki gyűlölné jobban a Rákosi-rezsim levitézlett vezetőit, mint éppen a magyar kommunisták? Érthető ez, hiszen sok éven át hittek és bíztak bennük és most kiderült, hogy csalás, szemfényvesztés áldozatai lettek. Az emberek azért léptek az MDP-be, hogy a szocializmust, a nép szabadságát szolgálják. Kiderült, hogy ez a cél mindinkább háttérbe szorult és egy bürokrata apparátus kiszolgálójává lett a párt. Az MSZMP-nek van a legtöbb joga, hogy követelje azok társadalmi és bírósági felelősségrevonását, akik így visszaéltek a nép, elsősorban a kommunisták bizalmával. Nemcsak Farkas Mihályékat kell azonnal bíróság elé állítani és méltó büntetéssel sújtani, de az egész elbürokratizálódott, a néptől elszakadt, a maga tekintélyét és jólétét mindenek fölé helyező, a nép haragját méltán kiváltó álkommunista vezető klikket. A kommunisták nagy tömege, mióta ezt felismerte, mélyen megvetette őket, harcolt ellenük, gyakran nehéz körülmények között és most bizonyára mindenki másnál jobban sürgeti nyilvános felelősségrevonásukat, különösen azokét, akik súlyos törvénysértéseket követtek el. A méltó haragot azonban egyesek önkényes fejvadászatra használják ki. Egyes kisebb fegyveres csoportok a „bűnösök felelősségrevonása” vagy „házkutatás” címén elvisznek ártatlan embereket a lakásukról, vagy egyszerűen kiteszik őket az utcára. Az ilyen akciók bizonytalanságot, rémületet akarnak kelteni a lakosságban és forradalmunk tisztaságát veszélyeztetik. Mert ki állapítja meg, hogy a fegyveres csoport valóban a forradalom érdekeit képviseli-e, és hogy az elhurcolt ember valóban bűnös-e vagy sem. Gyakran találkozhattunk az elmúlt napokban fegyveres lakásfoglalásokkal. Valóban, sokan laknak megengedhetetlenül nagy lakásban. De ennek megállapítása, rendezése semmi esetre sem három-négy felhatalmazás nélküli fegyveres ember, hanem a forradalom törvényes hatalmának a feladata. Az ilyesminek nincsenek határai; ha nem veszik elejét, holnap bárkit érhet ilyen támadás otthonában. De nemcsak erről van szó. Ilyenkor, forradalom idején, amikor az emberekben még amúgy is nagy a létbizonytalanság, amikor hazánk sorsa még egyáltalán nem dőlt el, létkérdés a rendfenntartás fegyelme, embersége. Csak ez adhat a rendfenntartó közegeknek tekintélyt és bizalmat. A fegyveres karhatalom, a felfegyverzett katonák, rendőrök, diákok, harcosok példamutatóan látják el feladatukat. Ha azonban egyes fegyveres csoportok visszaélnek azzal, hogy lőfegyvert kaptak, ez a bizalom visszájára fordulhat Senkinek nincs olyan megbízatása, hogy valakit elfogatási parancs nélkül lakásáról elvigyen. Ha megfélemlítés ezeknek a kis önkényeskedő csoportoknak a célja, ezt nem érik el; a főváros népe néhány nappal ezelőtt megmutatta, hogy nem ijedős. De ha zavart akarnak így kelteni, ezzel elszántan szembe kell szállni, mert ez gyengíti a forradalomban kialakult egységet, lohasztja és félreviszi a nép harci kedvét, akadályozza a talpraállást. A lakosságnak és a fegyveres nemzetők szolgálat alakulatainak együttesen kell a felelőtlen elemek önkényeskedését meggátolniuk. Ez az érdeke ma az országnak, a főváros lakosságának, a magyar nép igaz ügyének. ............................. Megválasztották a nemzetőrség főparancsnokságát Fegyvert csak honvédek, rendőrök és nemzetőrök viselhetnek A Forradalmi Karhatalmi Bizottság 1956. november 3-án tartott közgyűlésén a következő határozatot hozta: Egyhangúlag megválasztja a Nemzetőrség főparancsnokává Király Béla vezérőrnagyot, helyettesévé Kopácsy Sándor rendőrezredest. A Nemzetőrség főparancsnokságába 8 tagot küld ki. Ragaszkodik hazánk függetlenségéhez és semlegességéhez. Minden, a semlegességünk és függetlenségünk elleni fegyveres agressziónak ellenállunk. A szabad demokratikus választások megtartásáig a rend megszilárdítását minden erővel elősegítjük és a kormánynak a restaurációs kísérletek és reakciós zavarkeltések megsemmisítésére adott rendelkezéseit híven teljesítjük. Hazánk védelmi készültségének súlyos kárt okoz a sztrájk. Éppen ezért a sztrájk beszüntetését és a termelőmunka megkezdését javasoljuk azzal, hogy a nemzetőr-alakulatok a munka felvétele alatt is kéznél tartják fegyvereiket, hogy agresszió esetén azonnal harcrakész állapotba helyezkedhessenek és felvehessék a harcot az agresszorok ellen. A mai naptól kezdve honvédségi és rendőrségi személyeken kívül csakis nemzetőr viselhet fegyvert. A nem nemzetőr, nem honvéd és nem rendőr személyeket a rend megszilárdítása érdekében lefegyverezzük. Nemzetőrök! Éljen szent hazánk függetlensége, semlegessége! Éljen győzelmes, nemzeti, demokratikus forradalmunk! Óvjátok nemzetünk egységét! A Forradalmi Karhatalmi Bizottság nevében: Király Béla völgy Minden erővel támogatjuk a nemzeti kormányt A Független Kisgazdapárt ideiglenes intéző bizottságának közleménye A Független Kisgazdapárt ideiglenes intéző bizottsága minden erejével támogatja a magyar nemzeti kormányt, amely válságos napokban történelmi tanúságot tett amellett, hogy a magyar nép egyetemes érdekeit képviseli. Az intéző bizottság együttérzéséről biztosítja a pártnak a kormányban részvevő tagjait: Tildy Zoltánt, Kovács Bélát és B. Szabó Istvánt. Biztosítja őket arról, hogy egységben áll mögöttük a nemzet sorsdöntő és válságos napjaiban, amikor nemzetünk, az egész világtól megcsodált bátorsággal ragadta meg történelmünk kormánykerekét. A kormány felhívása a volt ÁVH-sokhoz A Magyar Népköztársaság kormánya felhívja a volt Államvédelmi Hatóság és a volt belügyi államvédelmi szervek beosztottjait, hogy saját érdekükben haladéktalanul jelentkezzenek V. kerület, Markó utca 36. szám alatt, ahol felülvizsgáló bizottság elé kerülnek. Azokat, akiket a felelősség nem terhel, ügyük kivizsgálása után hazaengedik. A felelős személyeket a független bíróság törvényes úton fogja felelősségre vonni. (MTI) . 1#w/fi fm ti mt tas új kormány A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a nemzeti kormány kiegészítése és megerősítése érdekében Kéthly Annát államminiszterré, Kelemen Gyulát államminiszterré, Fischer Józsefet államminiszterré, B. Szabó Istvánt államminiszterré, Bibó Istvánt államminiszterré, Farkas Ferencet államminiszterré, Maléter Pált honvédelmi miniszterré megválasztja. A külügyi és a honvédelmi minisztériumokon kívül a többi felelős miniszteri tisztséget az Elnöki Tanács nem tölti be. E helyett a minisztériumok vezetésére a nemzeti kormány miniszterhelyetteseket nevez ki azzal a feladattal, hogy a nemzeti kormány döntései és rendelkezései szerint lássák el a minisztériumok működésének, államigazgatási és gazdasági tevékenységének irányítását. E határozatok alapján a nemzeti kormány összetétele a következő: Nagy Imre, a Minisztertanács elnöke és külügyminiszter, Tildy Zoltán államminiszter, Kovács Béla államminiszter, B. Szabó István államminiszter, Kéthly Anna államminiszter, Kelemen Gyula államminiszter, Fischer József államminiszter, Bibó István államminiszter, Farkas Ferenc államminiszter, Losonczy Géza államminiszter, Kádár János államminiszter, Maléter Pál honvédelmi miniszter. A nemzeti kormány tagjai mint államminiszterek a nemzeti kormány által meghatározandó csoportosítás szerint látják el az egyes minisztériumok irányítását a nemzeti kormány által kinevezendő miniszterhelyetteseken keresztül. (MTI) Folytatódnak a szovjet-magyar tárgyalások Tildy Zoltán és Losonczy Géza államaminiszterek sajtófogadása Szombaton délután az Országházban sajtófogadást adott Tildy Zoltán és Losonczy Géza. A holland rádió munkatársa megkérdezte: nyitva van-e az osztrák—magyar határ? — Tildy Zoltán erre a következő választ adta: — Varnnak olyan jelentéseink, amelyek szerint a Bács felé vezető úton egyesekkel akadályok merültek fel Az egész osztrák—magyar határ helyzetét ebben a pillanatban nem ismerjük pontosan. Milyen eredményt hozott az a tárgyalás, amelyet a miniszterelnök és a szovjet nagykövet folytatott pénteken délután 6 órakor — hangzott a következő kérdés. A kérdésre válaszolva Tildy Zoltán azt mondotta: — Én a tárgyalásokon nem voltam jelen. A tárgyalások célja az volt, hogy közöljük a szovjet nagykövettel azokat az újabb jelentéseket, amelyeket vezérkarunk tett a szovjet hadsereg magyarországi mozgásáról és tőle ezekre vonatkozólag újabb felvilágosítást kérjünk. A tárgyalásoknak ezenkívül az is célja volt, hogy megállapodjunk a hely és az idő kérdésében azokat a tárgyalásokat illetően — ezekbe a szovjet kormány belenyugodott — amelyeknek a két állam katonái között kellett megindulnia a szovjet csapatok kivonásának technikai rendezéséről. A BBC tudósítója azoknak a tárgyalásoknak az eredményeiről érdeklődött, amelyek ma folytak le a magyar kormánymegbízottak és a szovjet megbízottak között. Tildy Zoltán kijelentette: — A tárgyalások ma indultak meg, ma este folytatódnak. Az eredményekről természetesen még nem lehet beszámolni. Losonczy Géza hozzáfűzte: — Ezek a tárgyalások bizonyos eredményekre vezettek már eddig is és bízunk benne, hogy további eredményekre vezetnek az est folyamán. A helyzetben bizonyos enyhülés tapasztalható. Tildy Zoltán megjegyezte: most kaptam a jelentést arról, hogy a szovjet katonai delegáció ígéretet tett, amely szerint több szovjet csapatszállító szerelvény nem jön át a magyar határon. Mi volt a szovjet válasz a magyar miniszterelnök csütörtöki követelésére, abb évben az országba bejött szovjet csapatok azonnali visszavonását követelte. Tildy Zoltán így felelt: A tiltakozásainkra és a jegyzékeinkre adott eddigi szovjet válaszok nem voltak kielégítőek. A New York Post tudósítója megkérdezte: Az a körülmény, hogy szovjet részről beleegyeztek a technikai problémákkal kapcsolatos kérdések megtárgyalásába, azt jelenti-e, hogy a Szovjetunió elvben beleegyezett a szovjet csapatok kivonásába? — Az én meggyőződésem az — mondotta Tildy Zoltán —, hogy ha egy fél egy problémáról tárgyalni kíván, akkor abban már benne van az, hogy a problémát meg lehet oldani. A France Soir tudósítója aziránt érdeklődött, hogy Jugoszlávia, Csehszlovákia és Románia felé lezárták-e a szovjet csapatok a határt? — Erről nincs tudomásom — mondotta Tildy Zoltán — s ebben a pillanatban bennünket nem túlságosan érdekel. A Stuttgarter Nachrichten tudósítója megkérdezte: Beleegyeztek-e szovjet részről abba, hogy egy olyan bizottságot létesítsenek, amely politikai szinten vitatná meg a szovjet csapatok visszavonását? Az államminiszter így válaszolt: — Olyan delegáció kiküldését is javasoltuk, amely politikai kérdéseket is tárgyalna bizonyos vonatkozásban. Ehhez elvileg hozzájárultak, de ebben a tekintetben még tényleges választ nem kaptunk. — A kívánságunk az — mondotta Tildy Zoltán —, hogy a szovjet csapatok kivonulása a lehető legrövidebb időn belül történjék meg. A Manchester Guardian munkatársa az iránt érdeklődött, van-e a magyar kormánynak értesülése arról, hogy a lengyel kormány támogatja-e azt a követelést, hogy a szovjet csapatokat vonják ki Magyarországról. A kérdésre Losonczy Géza államminiszter válaszolt. Kijelentette: Úgy tudjuk, a lengyel kormánynak az az álláspontja, hogy a magyarországi ügyeket idegen beavatkozás nélkül intézzék el Az angol lap tudósítója megkérd Idezte, hogy Budapesten van-e Zsu-kov marsall? Losonczy Géza azt felelte: erre nem tudok felelni. Az angol újságíró ezután arról érdeklődött, hogy Budapestre érkezett e az ENSZ küldöttsége? Losonczy Géza válasza a következő volt: — Délelőtt úgy tudtam, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének egy küldöttsége Prágából Budapestre érkezett. Azóta hosszabb ideig nem kaptam értesítést arról, hogy megérkeztek-e. Ezekben a percekben hallottam, hogy valóban megérkeztek, de nem találkoztam velük. Az Observer tudósítója arra kért felvilágosítást, hogy értesítette-e a szovjet kormány a magyar kormányt, mielőtt csapatmegerősítéseket küldött Magyarországra, s adott-e felvilágosítást arra, milyen célból érkeznek ezek a csapatok Magyarországra? — Jó kérdés — felelt Tildy Zoltán az újságírók derültsége közben. A kérdést azonban két részre kell osztani. Az egyik rész arra az időre tartozik, amikor még a megelőző kormány volt uralmon. Az előző kormány, amelyik még Rákosi befolyása alatt is állhatott egyes személyeket illetőleg, tényleg kérte a beavatkozást a magyar belügyekbe, kért segítséget a felkelt nemzet ellen. Ez a helyzet lezárult a Nagy Imre vezetése alatt álló kormány hivatalba lépésével. Ez a kormány az első napon kijelentette, hogy anullálja az előző kormány ilyen irányú kérését és követeli a belügyeinkbe beavatkozott szovjet csapatok azonnali hazahívását. Ezzel megszűnt minden politikai és jogi alapja a szovjet csapatok beavatkozásának. Attól az órától kezdve, amikor a Nagy Imre vezetése alatt álló kormány elfoglalta hivatalát, jegyzékek sorozatában sürgettük a szovjet csapatok kivonulását. Ezekre a jegyzékeinkre nem érkezett soha kielégítő válasz. A szovjet kormány, a bejött hadseregek vezetői egyetlen esetben sem informálták előre a magyar kormányt arról, hogy milyen utakon akarnak vonulni és milyen objektumokat — például repülőtereket — akarnak megszállni. Csapatmozdulatok voltak az országban, amelyeknek sem irányáról, sem szándékáról nem tájékoztatta senki illetékes helyről a magyar kormányt. Tildy Zoltán végül ezeket mondotta: Az egész kormány nevében kij jelentem, hogy azok ellenére, amik történtek, arra törekszünk, hogy ne csak jószomszédi viszonyt, hanem igazi barátságot teremtsünk a Szovjetunióval. De ennek az alapja a magyar függetlenség teljes elismerése elvileg és gyakorlatban. Az egyik újságíró ezután még azt kérdezte: a tárgyalásokon szabott-e meg feltételeket a Szovjetunió csapatainak kivonásáért és ha igen, milyeneket? — Ez a kérdés az eddigi tárgyalások során fel sem vetődött egyik fél részéről sem — válaszolta Tildy Zoltán. — A magyar kormány álláspontja az, hogy a nemzeti függetlenség visszaállítását nem is lehet semmi néven nevezendő feltételhez sem kötni. Ezt helyre kell állítani, s utána történhetik a barátsági viszony visszaállítása. Ezután Losonczy Géza államminiszter ismertette egy-két kérdésben a kormány álláspontját.— Az országban véleményünk szerint jelenleg meglehetősen elevenek az ellenforradalmi erők — mondotta. — A kormány teljes egységben kijelenti azt, hogy az elmúlt tizenkét esztendő pozitív vívmányaiból semmit sem kíván feladni, így a földreformból, a gyárak, üzemek államosításánól, a szociális vívmányokból. Ugyanígy a legteljesebb mértékben ragaszkodik ahhoz, hogy a most lezajlott forradalom vívmányai teljes egészükben fennmaradjanak, így a nemzeti függetlenség, az egyenjogúság és a szocializmus építése nem a diktatúra, hanem a demokrácia alapján. A kormány teljesen egységesen el van szánva arra, hogy semmiféle körülmények között sem fogja tűrni a kapitalizmus visszaállítását Magyarországon. Egy másik kérdésről egészen röviden: A mostani rendkívül súlyos helyzetben hangsúlyozni kívánom azt, hogy a magyar kormány minden erővel és előzetes tárgyalások útján akarja rendezni a vitás kérdéseket a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság között, és semmiképpen sem óhajtja élezni a helyzetet. Ezt nemcsak azért tesszük, mivel hasonlíthatatlanul kisebb ország vagyunk, mint a Szovjetunió, hanem azért, mert változatlanul fenn akarjuk tartani, sőt, el akarjuk mélyíteni a jó viszonyt a Szovjetunióval, és a szocializmust építő országokkal. Azért kívántam ezeket hangsúlyozni, mert még szocialista országokban is találkozhatunk olyan nézetekkel, amelyek félreismerik a jelenlegi magyar kormány jellegét és politikáját. (MTI) Összeült a magyar és a szovjet hadsereg parancsnokságának közös bizottsága A magyar és a szovjet hadsereg parancsnokságának közös bizottsága ma délben összeült és mindkét fél kifejtette a szovjet csapatok kivonásának technikai kérdéseire vonatkozó álláspontját. A közös bizottság megegyezett, hogy a kölcsönösen kifejtetteket tanulmányozzák és este 10 órakor újból összeülnek. Addig is a szovjet delegáció ígéretet tett, hogy több szovjet csapatszállító-szerelvény a magyar határon nem érkezik be. (MTI)