Népszabadság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-10 / 35. szám
6 Tízévi börtönre ítélték az Egyetem utcai társbérlő-gyilkost A Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv tanácsa szombaton hirdetett ítéletet az Egyetem utcai társbérlő-gyilkos Krausz Bessi Gizella 45 éves takarítónő ügyében. A bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki szándékos emberölés bűntettében és ezért 10 évi börtönbüntetésre ítélte, valamint nyolc évre eltiltotta egyes állampolgári jogainak gyakorlásától. Az ítélet indokolásában a bíróság kimondotta, hogy a tanúvallomások, a helyszíni szemle és az orvosszakértői vélemény alapján, kétségtelenül a vádlott ölte meg dr. Weiler Erzsébetet. Nem fogadható el az a védekezés, amelyet a védelem terjesztett elő, s amely szerint az ügyvédjelölt nőt nem a fürdőszobában, hanem egyik lakószobájában fojtotta meg egy harmadik személy. Ennek, mind a tanúvallomások, mind pedig a helyszíni szemlén tapasztaltak ellentmondanak. Ugyanakkor a vádlott és a védelem magatartása lehetetlenné tette, hogy a bíróság egy enyhébb minősítés, az erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés irányában tüzetes vizsgálódást folytathasson. A vádlott — nemcsak az orvosszakértői vélemény, hanem a nyomozás és a tárgyalás során tapasztaltak alapján is — nem elmebeteg, s ha bizonyos idegbetegségekkel kezelték is, gyors és éles felfogással rendelkezik. Enyhítő körülménynek tudta be a bíróság a meggyilkolt Weiler Erzsébet és Krausz Bessi közötti elmérgesedett viszonyt, azt, hogy a gyilkosság az októberi események után, olyan időben zajlott le, amikor az országban tömegesen került sor hasonló bűncselekményekre. Az ügyész az ítélet ellen nem fellebbezett, hanem azt tudomásul vette. Krausz Bessi Gizella ártatlanságát hangoztatva fellebbezett, s ehhez csatlakozott védője is. Csalót köröz a rendőrség A Budapesti Rendőrfőkapitányság körözést rendelt el Nagy Lajos szélhámos, csaló ellen, aki a fővárosban, de főleg, az esetek többségénél vidéken követi el bűncselekményeit. Nagy az Élelmiszeripari Minisztérium tisztviselőjének adja ki magát, és saját, de nem létező terményjárandóságát ajánlja fel megvételre. Áldozatait eddig úgy fosztotta ki, hogy egy forgalmasabb útvonalon elkéri az illetőktől a pénzt, rendszerint több ezer forintot, amelyet — mint mondja — befizeti majd a terményre, azután megszökik. Előfordult már, hogy ruhaneműeket, élelmiszert is kicsalt hiszékeny emberektől. Legutóbb a dunántúli megyékben ütötte fel tanyáját. Személyleírása a következő: Barna bundasapkát, szürke hosszú télikabátot, sötétkék zakót, szürke nadrágot és fekete boxcsizmát visel. Jobb hüvelykujjának vége forradásos. A Budapesti Rendőrfőkapitányság kéri a lakosságot, hogy a szélhámos tartózkodási helyéről értesítse telefonon a 123—456, 14—24-es mellékállomást, vagy pedig személyesen a legközelebbi rendőrőrsöt. ■ A körözött szélhámos. Yves Montand megénekelte a párizsi taxisofőrt, az olasz filmek sem fukarkodnak a taxisokról készült felvételekkel, csak a pesti taxi nem jutott még senkinek az eszébe. Pedig ez a téma valóban az utcán hever, pontosabban gurul , kissé kopott ülésein ott ül a város ezernyi öröme és gondja Dalt, filmet, regényt lehetne írni a pesti taxisofőrökről. Mit cináljak, ha csak újságíró vagyok? Riportot! Az „elátkozott" Székács utca 11. Salkovszki Ferenc, a JA 906. számú kocsi vezetője 26 esztendeje ül taxin. Hová viszi legszívesebben az utasokat? — Mindegy nekem kérem, az utas bemondja a címet, s mi már be is nyomjuk a gázt Megyek én mindenhová szívesen, csak a Székács utca 11-be ne vitesse magát senki. Elátkozott ház az kérem ... — Ki lakik ott? Boszorkány? — Ugyan kérem, a sofőrök nem babonásak. Hanem abban a házban lakott a harmincas évek elején egy kormányfőtanácsos. Beült a kocsiba, csak annyit mondott, hogy „Székács utca 11.”, s nekem már gyöngyözött a homlokomon a verejték. Elindultam. Kezdte: „Miért megy ilyen lassan!? ...” Rákapcsoltam. Erre ő: „Most meg rohan, mint egy állat!” Lassítottam. „Most miért nem előz?!” — menydörögte. Úgy ismertük, mint a rossz pénzt, minden sofőr tudta, hogy egy út a Székács utca 11-ben kisebb fajta istencsapást jelent... Szomorú idők voltak azok a taxisok számára is. Sok tízezer munkanélküli, taxira alig akadt valakinek pénze. Előfordult, hogy a nagy kocsik egész nap egyetlen fuvart sem csináltak. Haltenberger úr, a tulajdonos-vezérigazgató kiadta a parancsot: az a sofőr, aki egyetlen fuvart sem csinál, aznapra nem kapja meg a 6 pengőjét. Csakhogy a taxisofőrök nem azért töltik életüket a pesti aszfalton, hogy ki ne fogjanak az ilyesmin. A nagytaxisok egyszer lecsapták a zászlójukat, az óra 60 fillért mutatott. A pénzt befizették a saját zsebükből, megkapták a hat pengőt. Maradt még tisztán öt negyven ... És a borravaló? Annyi hercehurca volt az elmúlt esztendőkben körülötte, hogy jó lenne megkérdezni az érdekelteket is: nem lealázó-e a számukra a borravaló? Leichmann bácsi nevet: — Lealázó, ha kevés... De komolyra fordítva a szót: ez évszázados szokás Magyarországon, hiába akarnák kiirtani, különben is, mi taxisofőrök, akárcsak mondjuk a fodrászok és a pincérek, szeretünk keresni. Különben is az utas, ha borravalót ad, valamit mindig kíván érte. Egészen fantasztikus borravaló történeteink vannak. . Koffer fel, koffer le Egyet közülük Jassó István mond el — nem borravalóért. — Egyszer telefonhívásra megyek az utasért. Lekiabál a II. emeletről, hogy menjek fel csomagokért. Három koffert vitetett le, majd beleszakadtam. Ahová mentünk, ott megint felküldött velük a harmadik emeletre. Fizetni akar, de elfelejtette megnézni az órán a csomagért járó pótdíjat. Szólok neki, erre elkezd veszekedni, végül nagy ordítozás után leszámolja fillérre a viteldíjat. Nyugodt ember vagyok, de elöntött a méreg. A taxisok kedves, vidám gyerekeik, de jaj, ha megbántják őket. Fogtam a három koffert, levittem a földszintre és letettem a kocsi mellé. Ez volt az én borravalóm az utasnak ... És ha már a pénznél tartunk, mondjuk el, hogy most rendezték a taxisok fizetését — közmegelégedésre. Eddig 3 forint volt a legmagasabb órabér, ennyit kaptak azok, akik évtizedeket töltöttek kocsin. Most 6,19 forint — közmegelégedésre. Utas, fizess! Azt azért most sem szeretik a sofőrök, ha az utas „angolosan”, fizetés nélkül próbál távozni. Már az arcáról felismerik a csalót, mint a pénztáros a hamis százforintost. Tapintatosan járnak azért el, nem bántanak meg senkit, csak a pénzüket védik. — A múltkor az Ady-mozinnál beül valaki a kocsimba. Azt mondja, hogy vigyem a Teleki Pál utcába, azaz nem mégsem oda, hanem a Szabadság térre. Ott megállít egy átjáróház előtt. Éltem a gyanúperrel, átsétáltam az átjáróház Vécsey utcai oldalára. Nem tévedtem, ott jön az én delikvensem. Szóltam neki, hogy: „Uram, ön téved, a másik oldalon áll a kocsi.” Kénytelen-kelletlen megint beült, s most a Nyugati teherpályaudvarhoz vitette magát, gondolta, hogy ott eltűnhet a sokadalomban. Előre kértem a pénzt, veszekedni kezdett, hogy mit gondolok én róla. Jól gondoltam, mert az addigi viteldíjat, 7 forint valamennyi fillért is alig tudta összeguberálni... ! — Gyakori az ilyen utas? — Nem. Gyakoribb, ha az utas, mielőtt kiszáll a kocsiból és várnom kell rá, előre fizet. A múltkor a Szent István körúton egy férfi egy százast hagyott ott nálam előlegül. Amikor megint beszállt, megkérdeztem tőle: „A Jósika utcába menjek?” Csodálkozott, hogy honnan ismerem a lakáscímét. Onnan, hogy már többször vittem, és az ilyen rendes utast megjegyzi magának az ember. De nem beszél róla másnak, mert a mi szakmánkban fő a diszkréció! Végül úgy illik, hogy az idős taxisofőrök mellett bemutassunk egy taxisofőrnőt is. Természetesen nemcsak a taxisok, hanem az újságírók is diszkrét emberek, s ez esetben eltekintünk az életkor közlésétől. Ungvári Györgyné 1950. áprilisa óta van a taxinál, a legrégebbi taxis nők közé tartozik. Hogy is volt csak? — Úgy, hogy első utasom egy nő volt. Közismert, hogy ez balszerencsét hoz. Csakhogy a babona ezúttal sem vált be, nagyszerűen érzem magam és semmi pénzért nem hagynám itt a vállalatot. Pedig nehéz volt. Eleinte mi, az első női taxisofőrök érdekességszámba mentünk, s mindenki törte magát, hogy beülhessen a kocsinkba. Azután többen lettünk, és valakinek .eszébe jutott, hogy mi nem tudunk vezetni. Elkerültek bennünket, mint a fekete macskát. De azután ez is megszűnt, és ma már senki nem törődik azzal, hogy férfi, vagy nő vezeti a kocsit, csak taxit kapjon. — S a sofőrnő sem törődik azzal ,hogy ki az utas? — Nem. Vannak ugyan utasok, akik a taxiban akarnak újabb hódításra szert tenni, dehát álljuk az ostromot. A szemünk az úton van és nem az utason. Akármi- 'ilyen szépeket is mond az utas, a karambolból nekünk lesz bajunk . . . — Apropó, karambol. Sokat karamboloznak a taxis nők? — Még a feltételezést is kikérjük magunknak! A legutóbbi statisztika szerint a nők sokkal kevesebb balesetet csináltak, mint a férfi kollégák! Folytathatnám még a beszélgetést, de sajnos, máris elkéstem, rohannom kell. Hopp, itt egy szabad taxi. A taxisofőr a sofőrbun .da prémgallérjába húzódva kérdi: — Hová parancsolja? Bemondok egy címet — teljes* diszkréció mellett. Pintér István ! TAXI!... TAX!... NÉPSZABAD IX! 1957. február 10. vasárnap NYOLCSZÁZEZER FORINTOS paprikahamisítási panama a Hámán Kató téri piacon Néhány héttel ezelőtt arra lettek figyelmesek a Főkapitányság társadalomtulajdon-védelmi osztályának nyomozói, hogy a Hámán Kató téri (volt Haller tér) piacon egyes ősi termelők feltűnően élénkpiros színű, fényes paprikát árusítanak. A nyomozók azonnal lefoglaltak a paprikából egy bizonyos menynyiséget és beküldték vegyvizsgálatra. Az Élelmiszer Vegyvizsgáló Intézettől visszaérkezett jelentés szerint a paprikát hamisították , mégpedig több mint 50 százalékos idegen anyaggal keverték. Megindult a széleskörű nyomozás, amely évek óta nem tapasztalt, hatalmas arányú paprikahamisítási panamáról rántotta le a leplet. „Osztozunk az üzleten" Frenkl József és Fehér László az I. számú Zöldség- és Gyümölcskiskereskedelmi Vállalatnál álltak alkalmazásban, mint felvásárlók. December elején a központi raktárakban már fogytán volt az őröltpaprika-készlet, ezért azt az utasítást kapták, hogy— kis tételekben — vásároljanak fel paprikát az őstermelőktől. Frenkl és Fehér teljesítették a megbízatást és székhelyüket a Hámán Kató téri piacon ütötték fel. Ide hordják ugyanis a Kalocsakörnyéki falvak, Géderlak, Foktő, Úszód községek földművelő lakói az állami őrlés után jutalékként kapott paprikájukat. (Tudni kell ugyanis, hogy a paprikaőrlés 1938 óta állami monopólium, s csak az állam hozhat forgalomba nagyban őrölt paprikát, amelyért természetesen szavatosságot is vállal.) Frenkl és Fehér nem tartották be a törvényes rendelkezéseket, hanem nagyban kezdték el a felvásárlást. S valamelyiküknek mindjárt eszébe is jutott: miért ne lehetne ebből a nagy üzletből egy kissé saját zsebre is dolgozni? Felbiztatták szállítójukat: „Úgyis túl világos ez a paprika, fessék meg, hígítsák fel, s kilónként 5 forintot lisztelünk.” A géderlaki parasztok ezt meg is tették. A fele mérgező anyag Ilyen biztatás után a parasztok már jól tudták, hogy akármenynyire is felkeverik a paprikát, lesz, aki megvegye: az állami vállalat részére Frenkl és Fehér.. Ezért attól sem riadtak vissza, hogy a jól színező báriummal, míniummal és közönséges falfestékkel, valamint liszttel — s hogy fényes legyen — étolajjal keverjék Mit számított az nekik, hogy a bárium, a mínium rendkívül ártalmas az egészségre? Frenklék 80 forintért vásárolták az 50 százalékos hamisítványpaprika kilóját. Ezt „rendesen” el is számlázták a vállalatnak, viszont a parasztoktól kilónként 5 forintot visszakaptak a kifizetett összegből — természetesen saját zsebükre. VIGYÁZAT! Hamis ötforintosok vannak forgalomban! A Főkapitányság társadalomtulajdon-védelmi osztályához az elmúlt hetekben több bejelentés érkezett, amely szerint hamis ötforintosok vannak forgalomban. Eddig csupán néhány darabot juttattak el ezekből a hamis ötforintosokból a nyomozó szervekhez, amiből arra lehet következtetni, hogy nem túl sok van belőlük. Ennek ellenére a nyomozást ez ügyben megkezdték. A Főkapitányság felkéri a lakosságot, a pénztárosokat, hogy kísérjék nagyobb figyelemmel az ötforintosokat. A hamis pénzt könynyen fel lehet ismerni szürkés színéről, tompa csengéséről, valamint durva kidolgozásáról. Vasútrobbantó terroristákat fogott el a rendőrség Paksi László, dorogi bányacsillés és társai még november derekán elhatározták, hogy pontban éjfélkor felrobbantják a Dorog és Leányvár közötti vasútvonalat, majd megtámadják Elekes Ferenc Kossuth-díjas bányász országgyűlési képviselőt. Az elhatározást tett követte. Paksi László félkilónyi dinamitot szerzett, azt társaival együtt elhelyezte a vasúti sín talpfái alá, aztán meggyújtották a messzire elvezetett gyújtózsinórt. Ezután Elekes Ferenc lakásához mentek a terroristák. Útközben azon tanakodtak, hogy betörik a Kossuth-díjas bányász házának ajtaját és az előszobában „ottfelejtenek” néhány kézigránátot.. Úgy látszik erre már nem volt idejük, mert csak messziről dobták Elekes házára a lánggránátokat és kézigránátokat. A ház több helyütt megrongálódott: négyezer forint a kár. A minap elfogták a terrorista banda két tagját, Kocsis Lászlót és Kovács Imrét. Társaik disszidáltak. 800000 forint kár Amikor a rendőrség társadalom, tulajdonvédelmi osztálya rájött erre a nagyszabású bűntényre, s azonnali zárlatot rendelt el , 5000 kiló hamisított paprikát még sikerült visszatartani a Zöldség- és Gyümölcskiskereskedelmi Vállalat raktáraiban. Frenkli és Fehért természetesen azonnal őrizetbe vették. Elfogták a hamisítókat is, Rozner István és Horváth József géderlaki, Kopasz Sándorné foktői és Nyárasdi József aszadi földműveseket. Mint értesültünk róla, tovább folytatják a vizsgálatot, hogy a mérgező anyagokkal kevert paprikából nem maradt-e valahol közfogyasztású készlet. Kiterjesztik a vizsgálatot a vállalatra is — ki ott a felelős? A Rendőrfőkapitányság egyébként felhívja a lakosság figyelmét, hogy ne vásároljon — különösen piacon — ömlesztett paprikát, még ha néhány forinttal olcsóbb is, mint az állami csomagolású leplombált és szavatolt paprika — ugyanis amellett, hogy a festett paprika káros az egészségre, az ételt, a tartósított élelmiszereket is megrontja. 87- L. * Sütetenefél box! Vegyen 3'30-ért LOTTO szelvényt! Árusítás február 15-től