Népszabadság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-16 / 40. szám
1957. február 16, szombat népszabadság A bíróságok legfontosabb feladata a népi demokratikus államrend védelme és erősítése MEGKEZDŐDÖTT A BÍRÓSÁGOK VEZETŐINEK ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETE Pénteken délelőtt az Újvárosháza nagytermében megkezdődött a budapesti és a vidéki bíróságok vezetőinek kétnapos országos tanácskozása. Az értekezleten megjelent Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, dr. Münnich Ferenc, a fegyveres erők minisztere, dr. Szénási Géza legfőbb ügyész, ott voltak az Igazságügyminisztérium vezető munkatársai, a társhatóságok képviselői. Dr. Kovács Kálmán, az igazságügyminiszter első helyettesének megnyitó szavai után dr. Nezvál Ferenc, az Igazságügyminisztérium kormánymegbízottja tartott beszámolót az időszerű politikai és igazságügyi feladatokról. Bevezetőben az október 23-át követő ellenforradalmi eseményeket értékelte. Többek között kijelentette: — A jövőben kialakítandó helyes és törvényes bírói gyakorlatnak az a kulcskérdése, hogy az októberi események jellegét bíróságaink és bíráink ellenforradalomnak vagy valamilyen „nemzeti szabadságharcnak” tekintik-e. Ha helyes a kiindulópont, akkor bíróságaink a szocializmus építését, a békét, a rendet, népünk felemelkedését szolgálják, de ha helytelen az októberi események értékelése, akkor a bíró akaratlanul is az ellenforradalmi erők helyzetét könnyíti. Ha felismerjük, hogy az ellenforradalom következtében hazánk békéje és szabadsága — sőt talán az egész világé — halálos veszedelembe került — mondotta —, akkor helyesen alkalmazzuk törvényeinket az ellenforradalmi bűncselekmények elbírálásánál. Csak így lehetnek bíróságaink a proletárdiktatúra támaszai, így tölthetik be szerepüket, így lehetnek hű végrehajtói pártunk célkitűzéseinek és érdemelhetik ki dolgozó népünk bizalmát és megbecsülését. A továbbiakban dr. Nezvál Ferenc rámutatott, hogy a bíróságokon általában rend és nyugalom volt. Az októberi események — mint sok más dolgozónál — egyes bírák fejében is zűrzavart idéztek elő, megzavarták gondolkodásukat. Polgári, burzsoá nézetek behatása mutatkozott meg az elmúlt hónapokban bíráink egy részénél a bírói függetlenséggel kapcsolatos állásfoglalásukban is. A bírói függetlenség helyes értelmezése — és ez Nyugaton és Keleten egyaránt így van — azt jelenti, hogy a bíró konkrét ügyben, az ítélkezés ügyében nem kaphat és nem fogadhat el utasítást sem a helyi szervektől, sem az Igazságügyminisztériumtól. A forradalmi munkás-paraszt kormány az alkotmány rendelkezéseit a legszigorúbban értelmezi és a bírói függetlenséget minden körülmények között, mindenkivel szemben biztosítja. A továbbiakban az Igazságügyminisztérium és a bíróságok soron levő legfontosabb feladatairól beszélt az előadó. Hangsúlyozta, hogy a bíróságok legfontosabb feladata: a népi demokratikus államrend védelme és megerősítése. Megemlítette, hogy a statáriumról a külföldi imperialista hírverés és a belföldi ellenforradalmár barátaik a legvadabb rémhíreket terjesztik. Az igazság az — mondotta —, hogy a statáriális eljárás során február 12 ig 854 vádlottal szemben hoztak határozatot, 208 személyt ítéltek el, ezek közül 31 vádlottat halálraítéltek. Közülük 21-en hajtották végre az ítéletet. Az Elnöki Tanács többeknek megkegyelmezett. Az Igazságügyminisztérium törvényelőkészítő munkájáról szólva elmondotta, hogy megkezdődtek, illetve folytatódnak azok a törvényalkotási munkálatok, amelyek a szocialista demokratizmus kibontakozására, a törvényesség érvényesülésének, az állampolgárok jogai és jogos érdekei védelmének, az állami fegyelem megszilárdításának intézményes biztosítására irányulnak. Ez a törvényelőkészítő munka úgyszólván az egész jogrendszerre kiterjed, mert változatlanul fennáll az az 1956. nyarán megállapított cél, hogy ki kell építeni a magyar népi demokrácia egész jogrendszerét a szocializmus szolgálatában, nemzeti sajátosságainknak megfelelően. Közölte, hogy készül a polgári törvénykönyv tervezete, folytatják a büntető törvénykönyv előkészítésének munkálatait, készül az új bírósági szervezeti törvény. Ezenkívül megindultak a polgári perrendtartás, valamint a büntető perrendtartás revíziójára irányuló előkészületek. Ugyancsak megkezdték az ügyvédi rendtartás előkészítését. Előkészület alatt áll az új sajtótörvény. A bíróságok feladatait a következőkben foglalta össze: — A jó ítélkezés egyik legfontosabb előfeltétele a helyes politikai tájékozódás. Csakis ez teszi lehetővé a bűncselekmények valódi társadalmi veszélyességének felismerését. Ítélkezésünk legyen az ellenforradalmi bűncselekmények elkövetőivel szemben kemény, gyors és könyörtelen. A bíráknak valamennyi feladatot a szocialista törvényesség legszigorúbb megtartásával kell végezniük. Ha a bírák eleget tesznek e követelményeknek, ha teljesítik feladataikat, bizton számíthatnak népünk bizalmára, kormányunk anyagi és erkölcsi megbecsülésére — fejezte be nagy érdeklődéssel kísért beszámolóját dr. Nezvál Ferenc. A beszámolót vita követte. — Az élet újra nem a kishitűeket, a baljósokat igazolta, hanem a szilárd kommunistákat. Szolnok megyében a taglétszám túlhaladta a tiízeret. Pártszervezet működik már minden termelő nagyüzemben, községben, a szilárd tsz-ekben. Kitörő taps fogadta Kálmán István elvtársnak, az MSZMP Szolnok megyei ideiglenes intéző bizottsága elnökének e szavait a pénteken Szolnokon tartott megyei aktívaértekezleten. A megye legjobb, legharcosabb kommunistái — mintegy ezren — töltötték meg a színház nézőterét, s az összejövetelre mindvégig a tettrekész lelkesedés volt jellemző. A beszámoló részletesen kimutatta az ellenforradalom Szolnok megyei ténykedéseit, és kifejtette: a megyében van már olyan erő, amely szükség esetén a legerélyesebben képes lesújtani minden ellenforradalmi akcióra. A jelenlevők hosszasan éltették a szovjet hadsereget, a magyar karhatalmat, de a felháborodás moraja futott végig a termen, amikor a beszámoló közölte: Szolnok megyében még egyetlen ítélet sem született ellenforradalmi tevékenység miatt. Pedig — mint a beszámolót kiegészítve a felszólalók elmondották — Jászberényben, Mezőtúron, Fegyverneken és másutt attrocitásokra került sor kommunistákkal és becsületes hazafiakkal szemben. Követette a pártaktíva a népi igazságszolgáltatás teljes szigorát. Aki ma nem lép fel keményen az ellenforradalommal szemben — mondották —, az akarva-akaratlanul a kezére játszik. A faltmunikában, a pártszervezetek hangulatában az utolsó hetekben érezhető változás ment végbe. A pártélet megélénkült. De — mint erre az intéző bizottság beszámolója rámutatott — igen kevés még a dolgozóik között a kommunista felvilágosító szó. Semmi sem indokolja ezt. Az emberek várják a párt, a kommunisták szavát. Az aktívaülésen részvevő Németi József elvtárs, az ideiglenes központi bizottság osztályvezetője is hangsúlyozta felszólalásában: kemény, sziklaszilárd karhatalomra szükség van. De a felvilágosító munka a proletárdiktatúrának éppoly nélkülözhetetlen eszköze. A proletárdiktatúra erejét elsősorban a párt ereje határozza meg. Pártunk ereje pedig végső soron a tömegekkel való kapcsolatában rejlik. A felszólalík nagy része példákat hozott fel az ellenforradalom tetteiről. Ezen túlmenően azonban mindjobban ráirányítják a figyelmet a soron levő tennivalókra. Andrási Béla elvtárs, a Járóműjavító dolgozója kijelentette: a munkásosztály törzsgárdája igenis a néphatalom, a párt mellett áll. Olyan munkásokkal erősítjük a pártot — mondotta —, akik a nehéz napokban és azóta bátran és következetesen kiálltak. Sok ilyen munkás van. Ennek tudható be, hogy üzemünk most már naponta túlteljesíti a tervet. Az öreg Székely bácsi, a párt egyik Szolnok megyei veteránja, így kezdte beszédét: — Érzem, hogy az én napjaim rövidesen lejárnak. De azért eljöttem az értekezletre és a szolnoki emelvényre, hogy maradék erőmmel és tudásommal, hajlott koromhoz képest, szolgálatot tegyek szeretett pártunknak. Csend ülte meg a termet akkor is, amikor Magda Árpád elvtárs, a párt közel négy évtizedes harcosa beszélt, s amikor valaki felkiáltott hozzá: „Emlékszel-e, öreg, mi tudjuk, mi az ellenforradalom, hiszen együtt szenvedtünk a fasiszták kanizsai internálótáborában.” A párt iránti forró szeretet késztette éljenzésre a részvevőiket, amikor Németi elvtárs kijelentette: — Bármilyen szitkokat szórnak a mi pártunkra, a kommunisták pártjára, a mi pártunk máris erős és szüntelenül erősödik. Benne vannak a legkipróbáltabb elvtársak, a magyar kommunista mozgalom kiváló harcosai. Emelt fejjel hirdessük pártunk és kormányunk politikájának helyességét, igazát. Az aktíva végül fontos határozatokat hozott. A többi között azt, hogy mindenüvé visszahelyezik az ellenforradalom által eltávolított vörös csillagot és zászlót, továbbá helyrehozzák a népünk szabadságáért életüket áldozó szovjet hősök emlékművét. Politikai felvilágosító munkánk nyomán a tömegek ismét felsorakoznak pártunk és kormányunk mögé Megyei pártaktíva-értekezlet Szolnokon A MEFESZ a szocializmus építésére tömöríti az egyetemi és főiskolai hallgatókat A MEFESZ országos ideiglenes intéző bizottsága titkárságának határozata A MEFESZ országos intéző bizottságának titkársága határozatot hozott, amelyben részletesen kifejti álláspontját a szervezet helyzetéről és feladatairól. A határozat a többi közt megállapítja, hogy a MEFESZ a szocialista gazdasági és társadalmi rendért harcol, melyet hazánkban is a marxizmus- leninizmus megfontolt alkotó alkalmazásával érhetünk el. Az osztályellenség léte és tevékenysége megköveteli, a proletárdiktatúra megvalósítását a szocializmus építése közben, de ugyanakkor a dolgozó tömegeknek demokratikus szervezeteken keresztül részt kell kapni a hatalom gyakorlásában. A dolgozó tömegek vezető ereje, a marxizmus — leninizmus hordozója és fejlesztője hazánkban is a munkásosztály forradalmi pártja, amely helyes politikájával vezetheti a magyar dolgozó népet a szocializmus építésében. Elismerjük tehát a munkásosztály marxista — leninista pártjának, az MSZMP-nek vezető szerepét a szocialmus felépítésénél — folytatódik a határozat —. Békét rendet, nyugalmat, alkotó munkát akarunk mert ez fő feltétele életünk szebbé és gazdagabbá tételének. Javaslatainkkal, részvételünkkel akarunk hozzájárulni a magyar nép, a magyar kormány nehéz és felelősségteljes munkájához, a kibontakozás elősegítéséhez. A MEFESZ tömegszervezet, mely a szocializmus építésére és érdekeik védelmére tömöríti soraiba az egyetemi és főiskolai hallgatókat és céljainak kivívása érdekében békés, alkotmányos harci eszközöket vesz igénybe. Nem független a szocializmus építésétől, annak vezető erejétől. Azért nem tartjuk helyesnek és módosítjuk a január 10-i vitaindító nyilatkozatnak és az ideiglenes szervezeti szabályzatnak azon megállapítását, hogy a MEFESZ a párttól és kormánytól független szervezet. A MEFESZ végleges szervezeti felépítéséről, működési módjairól tagjainak kell majd dönteni alapos viták után. Az egyetemi MEFESZ-bizottságoknak a titkársággal a legszorosabb kapcsolatban kell működniük. Csak a titkárság megerősítő levelé-e ellátót! MFISZ-bizottságok működne*'*'* 1'. Fokozatosan elkezdjük a MEZESZ tagtoborzó munkáját is. A MEFESZ tagjai lehetnek azok a főiskolai, egyetemi hallgatók és fiatal oktatók, akik — jelen határozattal módosított — január 10-i intéző bizottsági nyilatkozatot (melyet az országos tanácskozó testület is jóváhagyott) és a titkárság jelen határozatát elfogadják és ennek szellemében kívánnak működni, dolgozni. Tudjuk, hogy a nehéz gazdasági körülmények között komoly gondot okoz a végző hallgatóik elhelyezése. Éppen ezért bizonytalanság és perspektívátlanság ütötte fel fejét a hallgatók között. Ennek a feladatnak megfelelő megoldása bizalmat keltene, és bizonyságát jelentené a kormány jóindulatának. Ezért javasolja a titkárság, hogy február hó folyamán kormányszervek alakítsanak egy bizottságot a Művelődésügyi Minisztérium, Munkaügyi Minisztérium, Tervhivatal, Szaktanács, az egyetemi oktatók, pártszervezetek és a MEFESZ képviselőiből, amely javaslatot tenne az egyetemi hallgatók elhelyezésének megoldására állásaiban és az ez évi elhelyezés módjaira konkrétan. Szakítás /fiú barátom tehetséges költő, jelölt, művelt és naiv | fiatalember. Művelt, | mert nyelveket besszél, ismeri a klasszikus és a modern irodalmat és naiv, mert \ nem ismeri az életet, \ amin igazán nem lehet csodálkozni, mert \ mindössze tizennyolc tavaszt ért meg eddig. Kerek, lányos , arcán a szétszórt szálkák olykor eltűnnek, ami arra vall, hogy a fiú időnként már borotválkozik. Versei hol megjelenenek, hol nem ír prózát is, főként derűs diáktörténeteket, mély iróniával minden és önmaga iránt. | Szóval, tehetséges fiatalember, és mi sem természetesebb, hogy ő kétszer olyan tehetségesnek képzeli magát, mint amilyen. Miként lenni szokokott, egy napon elérkezett a szerelmes versek korszaka és ettől kezdve ifjú barátom csak szerelmi lírával traktált. Lángoló arccal közölte velem, hogy szerelmes, halálosan az. Ezen mit sem lepődtem meg, mert ilyesféle megesett már a világtörténelemben húsz éven alul és hetvenen felül is. Ifjú barátom azonban nem azért tért át a szerelmi lírára, mert szerelmes volt, hanem azért lett szerelmes, mert meghatottak a saját versei, ő maga mesélte ezt nekem meghitt beszélgetésünk során, mikor a lány fényképét is megmutatta. Még a nyáron jelent meg a „Hattyúnyakú lány” című verse és két hónap múlva rátalált a lányra, akiről — szerinte — a verset írta. Írta? Nem! Álmodta. Túláradó boldogsággal beszélt a csodáról, érzéseiről és mérhetetlen szerelmének viszonzásáról. A lány valóban nagyon szép és néhány évvel idősebb volt, mint a fiú — ami lánynál legalább kétszer annyit számít — és Jéész vegyész. Ez korántsem térítette el attól, hogy melegen fogadja a fiú hódolatát, mert mint tudjuk, ez minden nőnek tetszik, mégha vegyész is. Lírai költőhöz illő tiszta, plátói szerelem volt ez, de hogy ilyen is maradt, az nem egészen a fiún múlott... Tévedni még 20 éves korban is emberi dolog. Ifjú barátom azt hitte, hogy a lány is szereti őt, amiben némileg igaza volt, csak éppen a lány szeretett mást is... A fiú még nem ismerte a nőket, de ismerte első nagy szerelmét, aki kedves volt hozzá, játékos és komisz — semmi több... Egy nap levelet kaptam a fiútól, ajánlottan küldte, hogy biztosan megkapjam. Ferde sorokban és kusza betűkkel tudomásomra adta, hogy csak tőlem búcsúzik, senki mástól, amikor elhagyja az életet. „Nagy adag mérget vettem be — írta —, én vagyok a hibás és csak azt kérem, ne legyen a lánynak semmi baja, mert nem oka semminek." Az ember meg sem tudja érteni, mi baja lehetne a lánynak, ha nem hibás és ha a fiú vette be a mérget, de úgy látszik, a szerelmesek lovagiassága örök és elpusztíthatatlan. Engem az érdekelt tehát, mi van ifjú barátommal. A levelet ma kaptam, a mérget tegnap vette be, nem él már, ha elég nagy volt a dózis, vagy idejében nem fedezték fel a dolgot. Szegény, szegény, fiatal barátom! Bizony, felfedezték és én már a kórházban találtam a fiúra. Falfehéren és lehunyt szemmel feküdt. Pár nap alatt felgyógyult és eljött hozzám. Egy kicsit restelkedett eleinte, aztán fesztelenül beszélt az esetről. — Hat csokis tortában vettem be, hogy ne legyen keserű — mondta angyali gyerekséggel. — Megkértem a lány kezét és mondtam: várjon tíz évet, míg elvégzem az egyetemet és viszem valamire. Megsimogatta a fejem és arról beszélt, hogy szeret engem, de „másképp". Hogy mi ez a „másképp", ezt most sem értem. Nem vár rám még tíz napot sem és férjhez megy egy mérnökhöz, aki háromezret keres havonta. És azt is mondta, amikor elment, nehogy kárt tegyek magamban. Ifjú barátom itt megállt, hamiskásan rám vigyorgott. — Én ... én ... kárt magamban?! Kis naiv. Nézze, ezt írtam neki, ajánlottan, versben — és elém tette jegyzetfüzetét. VÁLASZ EGY BEKÉPZELT NŐNEK Hölgyem! Nyugodt lehet, Mert maga mást szeret Nem vágok magamon eret. Magát sem fojtom meg, édes, Hogy engem lecsukjanak! Hölgyem, nyugodt lehet, Nem ülök maga miatt. Még annyit üzenek, kedves, Legyen csak boldog nagyon, Hölgyem, nyugodt lehet. Nem lövöm magam agyon. — Ez igen — mondtam, miközben viszszaadtam a verset —, ez az okos, igazi, férfias magatartás. De mondja, mi a csudának vette be mégis a mérget? Ifjú barátom lehunyta álmodozó kék szemét és mélyen hallgatott. Hiába, az ember nem ismeri ki magát még egy lírai költőn sem. FÖLDES GYÖRGY 9 Erősödnek a Nógrád megyei MSZMP szervezetek Nógrád megyében Kádár Jánosnak, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének a salgótarjáni nagyaktívan elhangzott felszólalása óta csaknem megkétszereződött az MSZMP soraiba lépők száma. Hetenként mintegy 600—700 kommunista felvételi kérelmét tárgyalják az alapszervezetek és a taggyűlések. Február közepéig a Magyar Szocialista Munkáspárt 303 alapszervezete már több mint 8000 kommunistát tart nyilván Nógrád megyében. (MTI)