Népszabadság, 1959. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-11 / 213. szám
1959. szeptember 11, péntek NÉPSZABADSÁG Megnyílt az első fonós munkásképző szakiskola Az év elejétől szakmunkának nyilvánították a fonást és a szövést. Ennek megfelelően a Lőrinci Fonóban megnyílt az első fonó szakmunkásképző iskola. 120 leány részére tantermet rendeztek be, ahol egy évig képzett szakemberek oktatják a fiatalokat. Sipeki Pálné munkamódszerátadó, a gyár kiváló dolgozója tanítja szakmai gyakorlatra a fiatalokat. A képen: a gépek működését magyarázza az új ipari tanulóknak. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének közleménye A Művelődésügyi Minisztérium nemzetiségi osztálya az 1959— 1960-as tanévben kellő számú jelentkező esetén lehetővé teszi a budapesti szlovák általános iskolában is a szlovák nyelv oktatását. A szlovák nyelvű oktatásban részt vehet minden szlovák anyanyelvű tanköteles gyermek. Azok a szlovák nemzetiségű szülők, akik kívánják, hogy gyermekük szlovák nyelvoktatásban részesüljön, kérelmüket szeptember 30-ig írásban, vagy személyesen juttassák el a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségéhez, Budapest, VI., Nagymező utca 49. Bővebb felvilágosítást is itt kaphatnak. (MTI) Expresszkutakkal 60-70 ezer hoki öntözhető A nagyüzemi öntözéses gazdálkodás fejlesztésének lehetőségeit vitatták meg kedden Egerben az öntözési ésvízügyi szakemberek. Heves megyében a fejlesztés alapja az expresszkutak hálózata. A kis kutakkal hat-tizenkét méter mélységből másodpercenként 6— 8 liter talajvizet lehet felszínre hozni. A szakemberek véleménye szerint ezzel a módszerrel a megye területén 20 000 hold föld öntözhető, országosan pedig 60 000— 70 000 hold az a terület, amelyet expresszkutakkal termékennyé lehet tenni. Hamarosan néhány Heves megyei termelőszövetkezetben 50—100 holdas, expresszkutakból öntözött nagyüzemi mintaparcellákat állítanak fel. / A nép útja az értelmiség felemelkedésének útja is Kállai Gyula beszéde a miskolci egyetem jubileumi ünnepségén (Tudósítónktól.) A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem tanácsa az egyetem alapításának tízéves jubileuma alkalmából szeptember 10-től 12-ig tudományos ülésszakkal egybekötött ünnepségeket rendez. A csütörtök délelőtti jubileumi ünnepségek megnyitóján a vendégek között megjelent Kállai Gyula elvtárs, a Központi Bizottság titkára és Molnár János, a művelődésügyi miniszter helyettese. Az egyetem aulája zsúfolásig megtelt. A magyar tudományos élet legjobbjai, Kossuth-díjas profeszszzorok, kiváló docensek, adjunktusok, üzemek mérnökei jöttek el mindenhonnan, s természetesen sok fiatal diák. Sályi István rektor az egyetem tíz évéről beszélt. — Egy második magyar műszóezt az elismerést. Kállai Gyula elvtárs is megismételte. ,— Tíz év rövid idő egy oktatási intézmény életében — mondotta — mégis, e tíz év alatt elsősorban a miskolci egyetemi oktatók áldozatkész munkája nyomán a Nehézipari Egyetem polgárjogot nyert a magyar felsőoktatás rendszerében.^ Híre, neve országunk határain túl is eljutott. Az egyetem falai között végzett szakemberek eredményesen dolgoznak a magyar nehézipar különböző ágaiban. Ez az egyetem — fiatal kora ellenére — eredményesen folytatja a több évszázados magyar felsőoktatás és különösen a régi Selmeci Bányászati Akadémia több mint 200 éves hagyományait. Az egyetem soproni beányegmérnöki részlegének idei egyesítése a miskolci kohó- és gépgyártó mérnöki részleggel azt is jelenti, hogy az időt álló hagyományokat szélesebb alapon, eredményesebben illeszthetik be a széki egyetem gondolata — mondotta a rektor — már a század elején szóba került. Azonban évtizedekig, a felszabadulásig kellett várni, hogy ez az új egyetem megszülethessen. Tíz év alatt 5366 nappali hallgató iratkozott be. A rektor azt sem mulasztotta el megemlíteni — közülük 1865 nem fejezte be tanulmányait. A végzett hallgatók azonban józanul megállapított, de elég magas követelményeknek feleltek meg. Ezekből a követelményekből az egyetem oktatói nem engedtek és ezután sem akarnak engedni. Diákok és oktatók közös erőfeszítésének eredménye, hogy a miskolci kitűnő vagy akár jeles« oklevél ma mindenütt rendkívül megbecsült érték — jelentette ki az egyetem rektora,cialista , szakemberképzés mai rendszerébe. Kállai elvtárs a továbbiakban arról beszélt, milyen nagy az értelmiségi munka szerepe és jelentősége nálunk, s hogy különösen a műszaki értelmiség szerepe mostanában mennyire növekszik. — Érthető — mondotta —, hogy pártunk Központi Bizottsága, valamint a kormány fokozott figyelemmel kíséri egyetemeink munkáját. Hangsúlyozta ezután, hogy a mi társadalmi rendszerünknek nem akármilyen mérnökökre, orvosokra, pedagógusokra, hanem kommunista szakemberekre van szüksége. Az egyetemeknek rövid időn belül a kommunista szakemberképzés fórumaivá kell válniuk. A szakembereknek meg kell érteniük, hogy a nép útja az értelmiség felemelkedésének útja is. A továbbiakban arról beszélt, hogy a szocialista és a kapitalista társadalmi rendszer között világszerte milyen verseny folyik. Azonban hangsúlyozta: a két rendszer gazdasági versenye nem merült ki a Szovjetunió és az Egyesült Államok versenyében. A szocialista világrendszer országai, közöttük hazánk is, versenyben áll a kapitalizmus világrendszerével. A két rendszer gazdasági versenye a két rendszer értelmiségének versenyét is jelenti. Ahhoz, hogy a magyar értelmiség eredményesen fel tudja használni a szocialista társadalmi rendszer előnyeit a magyar tudomány és technika fejlesztésében, és előnyre tegyen szert nyugati vetélytársaival szemben, elsősorban az kell, hogy az értelmiség is a szocializmus felépítéséért folytatott küzdelem aktív részese legyen. Végezetül Kállai elvtárs az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány nevében az egyetem minden oktatójának és hallgatójának sikeres és eredményes munkát kívánt. Az ünnepség szép, megható pillanatai következtek ezután. Prieszol József, a Borsod megyei Pártbizottság első titkárának szavai után Molnár János miniszterhelyettes átnyújtotta az ifjú egyetem rektorának és dékánjainak az aranyból készült egyetemi jelvényeket, a láncokat, s most már így foglaltak helyet a testvéri egyetemek rektorai és dékánjai között. Átnyújtották a kitüntetéseket is, majd a külföldi egyetemek képviselői, a magdeburgi nehéz gépészeti főiskola rektora, a kassai műszaki egyetem rektora, a krakkói bányászati akadémia prorektora és a freibergi bányászati akadémia küldötte adta át a baráti egyetemek üdvözletét és ajándékát. Végül pedig valamennyi magyar egyetem rektora és helyettes rektora tolmácsolta a jókívánságát egyeteme nevében a jubileum alkalmából. Kállai Gyula elvtárs beszéde 3 ------------------------------------------------------------------------------------------ lizmus termelési viszonyai kialakultak, a versenyben rejlő, az embereket anyagi érdekeiken keresztül mozgató rugók automatikusan hatnak és viszik előre a társadalmat. Történeti fejlődése elég jelentékeny szakaszán ez a társadalom nem igényli az emberek céltudatos együttműködéséből fakadó irányítást, beavatkozást — igaz, válságokon, háborúkon át, a tömegek elnyomorodása árán —, de mégis halad előre. ANYAGI ÉRDEKEIK természetesen erősen befolyásolják az embereket a mi társadalmunkban is. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, elfelejteni a mi társadalmunk gazdasági és kulturális vezetésénél, irányításánál sem, különben kellemetlen meglepetésekre ébredhetünk: az anyagi érdekek szándékaink és terveink ellenére, azokat keresztezve és esetleg keresztülhúzva fognak érvényesülni. Ezért pártunk megköveteli, hogy a vezetésben és különösen a gazdasági vezetésben a személyes érdekeltségre építsünk. Kétségtelenül jelentős sikereket értünk el az utóbbi években az anyagi ösztönzés alkalmazásának tökéletesítésével mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Az is biztos, hogy még sokat kell javítanunk, fejlesztenünk a személyes érdekeltség felhasználásán. Nem sikerült például még anyagi ösztönzéssel megfelelően alátámasztanunk termelésünk műszaki színvonalának emelését, sem beruházásaink, építkezéseink olcsóbbítását. Mégis, az utóbbi években elért eredményekkel a korábbinál nagyobb mértékben tudunk mi is fejlődésünk szolgálatába állítani bizonyos önműködő rugókat, automatizmusokat. De ezek az automatizmusok nálunk semmiképpen sem tölthetik be azt a szerepet, amelyet a kapitalizmusban betöltenek. Említettük már a mi gazdasági rendszerünk fölényének két döntő tényezőjét. Mindkettő az emberelv céltudatos együttműködéséből fakad. Egyik a népgazdaság tudatos, tervszerű irányítása, másik a dolgozó tömegek fejlődő, növekvő, mind általánosabbá váló szocialista öntudata, és ezen alapuló szocialista társadalmi és munkafegyelme, a munkához való szocialista viszonya. Mindkettő az új társadalomnak, a mi társadalmunknak a régitől merőben eltérő, új vonása. Csakhogy az új, mint általában, itt sem könnyen és egyszerűen lép a régi helyébe, hanem többé-kevésbé hosszadalmas harcban szorítja ki a régit. A tudat átalakulása sajátos, dialektikus formákban megy végbe. Alapja az egész folyamatnak, hogy az emberek társadalmi léte az, ami tudatukat meghatározza. Ám sem a társadalmi lét, sem az általa meghatározott tudat, sem a kettő átalakulása nem egyszerű valami. Elég talán itt utalni arra, hogy a kapitalista társadalmi lét, a tőkés termelési viszonyok alapján nemcsak a fentiekben jellemzett önzés, nemcsak a mindenki harca mindenki ellentudata születik meg, válik általánossá és rögződik meg. Ugyanebben a talajban gyökerezik az elnyomottak és kizsákmányoltak között kialakuló összetartás, elvtársi együttérzés, egymáson segíteni akarás és a kapitalizmus gyűlölete is. Végeredményben ebből a létből fakad a kapitalizmus megdöntésére harcot szervező, önfeláldozó, lelkes tettekre mozgósító és a szocialista forradalom győzelmére vezető szocialista munkás öntudat. Tehát a tudat nemcsak tükrözi, hanem meg is előzi a társadalmi létet és — az emberek cselekedetét vezérelve — formálja azt. Még csak felrémlenek a láthatáron a szocialista termelési viszonyok, még csak kialakulóban vannak feltételeik és lehetőségeik, mikor az emberekben — először persze csak kevesekben — már világít a szocialista öntudat. Az ember nemcsak a létező vagy már elmúlt dolgok törvényszerűségeit képes felismerni és összegezni, hanem elképzeli, kikövetkezteti, kiszámítja, kitervezi, megálmodja a jövendőt is, és nemcsak kitervezi és megálmodja, hanem alkotja is és meg is csinálja. Viszont széles tömegek tudatában még akkor is él és hát a kapitalizmus beléjük nevelte farkasösztön, mikor termelési viszonyaik már döntő mértékben szocialistává fordultak, amikor az adott társadalomban már megszűnt vagy nagyon szűk területre szorult vissza, a kizsákmányolás. Ellentmondások, mint ismeretes, még egyes emberek tudatában is sokáig békésen megférnek egymás mellett. Széles tömegeket nézve, ez már csak azért is elkerülhetetlen, mert az ellentmondások nemcsak a tudatban, hanem a létben is megvannak. A tudat csak részletenként, egymás után, fokozatosan veheti tudomásul, általánosíthatja, tükrözheti a létet, mégpedig úgy, ahogy a lét napról napra, folyamatosan formálja a tudatot. A kettő ugyanannak a dolognak két oldala. Mielőtt a tudatot elmarasztalnánk abban, hogy a szocialista társadalomban kapitalista viszonyoknak megfelelő vonásokat mutat, nem árt arra emlékezni, hogy az a lét, amely a tömegek tudatát tapasztalatként formálja, maga sem mindig és mindenben különbözik a kapitalizmusban nyerhető tapasztalattól. VEGYÜK SZEMÜGYRE például a munkát. A munkához való viszony szempontjából nyilván elsőrendű fontosságú a tömegeknek rzlgával a munkával kapcsolatban nyert tapasztalata. A kapitalista társadalomban a munka, legalábbis a kétkezi munkások nagy többsége számára, de sokszor az íróasztalnál dolgozók számára is nyomasztó teher, kényszer, nemegyszer keserves kínlódás. A kommunista társadalomban a munka öröm lesz, életszükséglet, kielégülés. De ehhez nemcsak az emberek gondolkodásának, nemcsak a munkához való viszonyuknak kell megváltoznia, hanem a munkának is. Ma már tudjuk és naponta új gépcsodák győznek meg róla, hogy valóban lehet az iparban, a mezőgazdaságban, a bányászatban és általában mindenütt, minden nehéz és minden veszélyes és minden, a mozdulatok örökös ismétlődésével járó, tehát unalmas, lélekölő munka elvégzésére gépet szerkeszteni. Vagyis az emberszámára terhes testi munkát ki lehet küszöbölni, gépek felügyeletével lehet helyettesíteni. Továbbá a gépek felügyeletének munkájából is ki lehet küszöbölni az egyhangúságot olyan szerkezetekkel, amelyek feltűnő módon azonnal jelzik, ha valahol a felügyelő személynek be kell avatkozniamert baj van. Meg lehet szüntetni, ami a munkában teher, kínlódás, szenvedés, ami betegségnek, esetleg korai megrokkanásnak lehet forrása vagy veszélye. Meg lehet szüntetni, de ma még távolról sincs megszüntetve. Mamég vannak nehéz, fárasztó, veszélyes, az egészségre káros, kimerítő, lélekölő munkák. Már csak ezért sem válhat a munka márólholnapra és egyszerre, és mindenki számára kedvteléssé vagy gyönyörűséggé, életszükségletté és kielégüléssé. Már csak ezért sem változik meg hirtelenül a tömegeknek a munkához való viszonya, vagy legalábbis ez az egyik oka annak, hogy a tömegek munkához való viszonya a termelési viszonyok megváltozásával nem újul meg mindjárt teljesen, hogy sokáig maradnak benne a régi elemei. De ez nyilvánvalóan csak egy ok a sok közül. Mivel a tömegek tudata mindennapi létük ezer és ezer tapasztalatában és cselekedetében, ezek sokoldalú tényleges vagy vélt összefüggéseiben gyökerezik, ezeket magyarázza, ezekből alkot többé-kevésbé összefüggő képet, vagyis ezeket tükrözi, az új és a régi mindmegannyi eleme hatással van rá, alakítja. ALAPVETŐ VÁLTOZÁS a régivel szemben, hogy a munkaerő megszűnt áru lenni. Ez a dolgozók nagyon nagy részét, az összes bérből és fizetésből élőket közvetlenül érinti, számuk pedig nemcsak abszolút mértékben, hanem viszonylag is egyre nő. Kapitalista társadalomban a munkás és a tőkés közt hol éles, hol kevésbé éles formában állandó és elkeseredett harc folyik. Mindegyik növelni akarja a maga részét a termelő munkások által létrehozott értékben. Ebben van a köztük folyó mindennapos osztályharc lényege. Nem így a mi társadalmunkban. Bár a szocializmust még nem építettük fel teljesen, társadalmunkban már döntő mértékben a szocializmus törvényei érvényesülnek. A népgazdaságunkban évről évre termelt új értékek egész tömege, tehát jó egész nemzeti jövedelem a dolgozókat szolgálja. Egy részét felhalmozásra fordítják, túlnyomóan nagy részét a dolgozók elfogyasztják. A két rész arányát a dolgozók arra hivatott szervei döntik el. Népgazdaságunk az állandóan bővülő, növekvő termelés alapján fejlődik. A nemzeti jövedelem gyarapodásával évről évre növekedik a dolgozók fogyasztása. Arra hivatott szerveik döntenek arról is, hogy ebből a növekedésből a dolgozók milyen rétegei, milyen mértékben és milyen formában részesüljenek, mennyit fordítsanak béremelésre, ki kapja azt, mennyivel emeljék a nyugdíjakat, vagy a családi pótlékot, az egészségügyi vagy kulturális, vagy egyéb ellátást, mennyit fordítsanak árleszállításra stb. Nálunk így dől el a nemzeti jövedelem elosztása, nem a kapitalista társadalmat jellemző osztályharc útján. (A cikk befejező részét a holtapi számunkban közöljük.