Népszabadság, 1960. július (18. évfolyam, 155-181. szám)
1960-07-01 / 155. szám
1960. július 1. péntek Hruscsov elvtárs távirata Kádár János és Münnich Ferenc elvtársaknak KÁDÁR JÁNOS és MÜNNICH FERENC elvtársaknak Most, amikor átrepülök a baráti Magyar Népköztársaság területe fölött, engedjék meg, drága elvtársak, hogy átadjam Önöknek, s Önökön keresztül az egész magyar népnek forró üdvözletemet. További sikereket kívánok a szocializmus építéséhez. 1960. június 30. N. SZ. HRUSCSOV, az IL—18 fedélzetéről. Kádár János, Fock Jenő és Kiss Károly elvtársak látogatása a Központi Fizikai Kutató Intézetben Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő és Kiss Károly, a Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság titkárai, csütörtök délután látogatást tettek a Központi Fizikai Kutató Intézetben. A vendégeket Jánossy Lajos akadémikus, az intézet igazgatója és több más vezetője fogadta. A vendégek megtekintették a kísérleti atomreaktort, az izotópgyártást, a műszerépítést, és szívélyesen elbeszélgettek a laboratóriumokban, műhelyekben dolgozó kutatókkal, munkásokkal. A látogatás végén elismeréssel nyilatkoztak az intézet munká-sáról, fejlődéséről. (MTI) Dr. Münnich Ferenc távirata a kongói miniszterelnökhöz Dr. Münnich Ferenc, a kormány elnöke táviratban üdvözölte Patrice Lumumba miniszterelnököt a Kongói Köztársaság kikiáltása alkalmából. Táviratában a Magyar Népköztársaság kormánya nevében szuverén és független államként ismerte el a Kongói Köztársaságot. (MTI) A csepeli Királyerdőben épül az ország egyik legkorszerűbb iskolája A Középülettervező Vállalat a napokban készítette el az ország egyik legkorszerűbb iskolájának tervdokumentációját. A modern iskola a csepeli Királyerdőn épül majd, a Szárcsa utcában. A kétemeletes épület emeletei lépcsőzetesen helyezkednek el egymás fölött. A tantermek egyik oldala teljesen üvegből készül. A 12 tantermes iskola földszintjén helyezik el a tanári szobákat, az éttermet s a jól felszerelt konyhát. Az ÉM 25. számú Építőipari Vállalat a tervek szerint augusztus elején kezdi meg az építkezést és a jövő év végére befejezi. múlt év és az idei esztendő folyamán aztán mind közelebb kerültek egymáshoz. A magánéletben is találjanak egymásra „A különbségek elmosódását — írja Baunok Jakab, a lázi tsz főagronómusa — elsősorban a helyes, szervezeti megoldásoknak tulajdonítom. Szükséges, hogy a vezetésben és a munkaszervezetben a volt középparasztok és szegényparasztok arányosan szerepeljenek. Fontosnak tartom továbbá, hogy a tagok a munkán kívül a magánéletükben is közelebb kerüljenek egymáshoz. Ez úgy érhető el, hogy különféle kulturális összejöveteleket rendezünk. Az idősebbeknek szakmai, politikai oktatást és szórakoztató rendezvényeket szervezünk. Az ifjúságot tömörítsük a KISZ-szervezetbe, alakítsunk számukra sport- és kultúrcsoportot.’* Olyan helyen alakul ki leggyorsabban a tagok szilárd egységei ahol erős pártszervezet működik, ahol a kommunista tsz-tagok példamutatóan részt vesznek a közös munkában és törődnek a többi tagokkal. Éppen ezért nagy figyelmet kell fordítani szövetkezeteinkben a pártépítésre is. Ahol nincs pártszervezet — és a tsz-ek 20 százalékában még nincs —, ott törekedni kell a létrehozására. Ahol pedig van, de még gyenge, ott az arra alkalmas tsz-tagok felvételével állandóan erősíteni kell. Hiszen, ha elegendő számú kommunista lesz a tsz-ekben, akkor könnyebben megvalósíthatók a párt céljai, és előbb kialakítható a szövetkezeti tagok egysége. A szövetkezeti pártmunkának egyik legfontosabb feladata ugyanis a szövetkezeti tagság körében még meglevő ellentmondások megfelelő feloldása. „Ahhoz, hogy az egységes tsztagság kialakuljon, elsősorban a szövetkezet pártszervezetének a munkáját kell jól megszervezni — írja a nagyrábéi Petőfi Tsz párttitkára, Hajdú István. — Ők brigádonként alakítottak ki pártcsoportokat és a pártcsoportok révén valósítják meg elgondolásaikat. Nagyrábén tavaly november óta hetenként minden csütörtök este előadásokat tartottak a tsztagoknak, különféle időszerű fontos kérdésekről. Ugyanezeken a csütörtök estéken tájékoztatták a tagokat a szövetkezet életének időszerű eseményeiről. Az előadások után az emberek rendszerint ottmaradtak a művelődési otthonban egy-egy kártyapartira, egy kis szórakozásra és beszélgettek, vitatkoztak, barátkoztak, egyszóval közelebb kerültek egymáshoz. Most Nagyrábén — a sürgős mezőgazdasági munkára való tekintettel — minden hónap utolsó csütörtökjén tartanak hasonló jellegű estéket. Ne csak általánosságban... Abban, hogy a tsz vezetőségek és pártszervezetek megfelelően tudjanak tevékenykedni a tagok egységének kialakításában, igen sokat segíthetnek a járási és a megyei tanács- és pártszervezetek. Ma azonban az ilyen irányú segítés sok járásban, községben nem kielégítő. „Véleményem szerint a jövőben — írja Kovács Pál elvtárs Tótkomlósról — a megyei, a járási és a községi pártbizottságoknak, legalábbis Békés megyében és az orosházi járásban többet kell foglalkozniuk a tsz-ekben a politikai nevelőmunkával. Nemcsak általánosságban — mert ebben most sincs hiány —, hanem egy-egy tsz pártalapszervezet vezetőségét, különösen pedig a párttitkárokat jobban kell segíteni, így fellendülne a tsz pártszervezetek munkája és ezáltal erősödne a szövetkezeti tagok egysége is.” Hiba lenne megfeledkezni arról, hogy termelőszövetkezeteinkben a tagok egységének kialakítása úgy megy végbe, hogy a legtöbb helyen bent vannak a szövetkezetben a volt kulákok is. A tapasztalat szerint ezek az emberek meghúzódnak és elég rendesen dolgoznak. Úgy helyes velük bánni, ahogy azt a bögötei tsz-ben is tették: „Azt határoztuk, hogy mesterségesen nem szítjuk a haragot — írja Kelemen László, a tsz elnöke. — De külön elbeszélgettünk velük. Megmondtuk nekik, hogy mi nem hánytorgatjuk a múltat. Határozottan kijelentettük azonban azt is: elvárjuk, hogy ők is illeszkedjenek bele az új helyzetbe, és ne próbáljanak alattomban áskálódni. Tisztséget nem adtunk nekik, de azt sem engedtük meg, hogy a munkában hátrányos helyzetbe kerüljenek, így a bennük levő kezdeti félelem feloldódik és — kevés kivételtől eltekintve — jól dolgoznak.” * A szövetkezeti vezetők válaszaiból őszinte kép tárul elénk. Tény, hogy a tagok egységének megteremtésében, az egységes paraszti osztály kialakításában még csak kezdeti eredményeket értünk el. Örvendetes viszont, hogy nagyon sok szövetkezetben már maga a tagság is felismerte az egyetértés fontosságát, igyekeznek felejteni a múltat és kerülik az új nézeteltéréseket. Tudják, hogyha megértik egymást, jobban halad a munka, többet terem a föld is. Az idén alakult és a megnagyobbodott szövetkezetekben is lassan eltelik már az első fél esztendő. „Ez alatt — írja Péti János, a tamási Vörös Szikra elnöke — a közösen vetett növények kikeltek már, erősödnek. De hogy fejlődésük megfelelő legyen, ápolásra, gondos munkára van szükség. Ezt kívánja az emberi lélek is. A csírába indult eszmét ápolni kell..." A hónapok telnek, tompulnak a régi különbségek, de az idő új problémákat is hoz. Sok munka, tapintatos, baráti szó, türelem kell még ahhoz, hogy a hajdani cselédek, volt szegény- és középparasztok egymásra találjanak, a régi falusi kasztszellem maradványai véglegesen eltűnjenek és kialakuljon a nagy tettekre képes, egységes, új paraszti osztály. Tóth Benedek (Vége.) Domulka elvtárs fogadta a varsói magyar nagykövetet Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, június 30-án fogadta Szilágyi Dezsőt, a Magyar Népköztársaság varsói nagykövetét, és szívélyesen elbeszélgetett vele. Ugyancsak fogadta a magyar nagykövetet E. Ochab, a LEMP Politikai Bizottságának tagja. NÉPSZABADSÁG Együtt aratnak Dobákék Zúgnak a kombájnok motollai, kelepelnek az arató-kévekötőgépek , aratnak a Jászságban is. Jászfényszarun a Berényi Gépállomás két kombájnja tegnap reggel állt be a Zöld Mező Tsz egyik 100 holdas ősziárpa-táblájába. Két aratógépe is van a szövetkezetnek, egyik a sajátja, másikat pedig a Tiszaszentimrei Állami Gazdaság kölcsönözte... — De tagjaink sem tétlenkednek, megfogták a kasza meg a sarló nyelét, 40 aratópárunk dolgozik — tájékoztat Juhász Sándor tsz-elnök. — Vágják a rozsot, mert kaszára érett a gabona. Szükség is van az emberi erőre, mivel kevés a gépünk és a tagság szorgalma, akarata nélkül nem boldogulnánk. 1150 hold gabona vár aratásra az idén a Zöld Mező Tsz-ben. Úgy számítják a szövetkezet vezetői, hogy ebből 400 holdat a két kombájn, 300 holdat a két aratógép vág le , 450 holddal pedig megbirkózik maga a tagság. „Annál is inkább, mert érdekeltté tettük őket ebben a nagy nyári munkában, kellőképpen jutalmazzuk az aratókat — teszi hozzá az elnök. — No, de látogassunk meg közülük néhányat.” A vasúttanyai dűlőben, egy 10 holdas rozstáblában együtt arat egy szövetkezeti család: Dobák Pál két fia, lánya és a menye, két kaszára megy náluk az aratás, Pali bácsi és Pista fia vágja a rendet, a két nő a markot szedi, Sanyi pedig kévébe kötözi a gabonát. — Naponta végzünk vagy másfél holddal, csak az időjárás közbe ne szóljon — mondja Dobák Pál. — Kell is igyekeznünk, mert szerződést kötöttem a szövetkezettel, hogy ezt a tíz holdat az én családom learatja. Ezért hívtam haza szabadságra Pistát is az erdőgazdaságtól, hogy jöjjön segítsen, lehet az aratásban keresni, mert prémium is van. — Mekkora keresetre számít, Pali bácsi? — kérdi tőle az elnök. — Kiszámítottam ám, megvan papíron. — És egy gyűrött füzetlapot húz elő a zsebéből. — A tíz hold után kapok 60 munkaegységet, az 2400 forint. No meg 3 és fél mázsa búzakereset is lesz hozzá. A borravaló, vagy ahogy ti nevezitek, prémium. A Zöld Mező Tsz-ben ugyanis kidolgoztak egy olyan premizálási rendszert, amely arra ösztönzi a tagokat, hogy minél több aratást vállaljanak. Aki három hold aratásra köt szerződést — az munkaegységenként 4 kg, holdanként pedig — mivel egy hold aratásáért hat munkaegység jár — 24 kg gabonát kap. De aki ennél többet vállal, az munkaegységenként már nem négy, hanem hat kg, holdanként pedig 36 kg gabonajuttatásban részesül. Ezért nemcsak Dobák Pál családja, hanem mások is, Rimóczi Sándor például két fiával, Palócz Fábián a feleségével és a lányával, Turjányi Béla feleségével arat, mert mint mondják: megtalálják a számításukat. Major Lajos Aratási szabadságon Fiatal akácerdő árnyékába húzódva ebédelnek az aratók. Szemközt a tarlón százszámra hevernek a testes kévék, s távolabb már ott sorakoznak az első rozskeresztek is. Lobog a tűz, sültszalonna illata terjeng, tréfás szavak röpködnek, s mindez valami meghitt, családias hangulattal veszi körül Karai Máté munkacsapatát. Pedig ez az első közös nyaruk, az első közös aratásuk. Bene Károly bekattintja a bicskáját, s kényelembe helyezi magát, ami annyit jelent, hogy nekidől a legközelebbi akác törzsének. — Most már jöhetne a mozgóbüfé a sörrel — szólal meg. — Negyedik napjaaratunk, de úgy elkerül bennünket, mintha hitelbe kívánnánk az italt. Ki hinné, hogy négy-öt napja még a Ruggyantaárugyár műhelyében vágta a gumit Bene Károly? Most pedig a rozsot vágja a szentmártonkátai Kossuth Tsz földjén. — Minden nyáron szoktam vállalni aratást — magyarázkodik —, cséplőmunkásnak is el-elszegődtem, meg aztán a magunkéban is termett valamelyest búza, rozs. Tavaszra az asszony belépett a szövetkezetbe a földdel, így kerültem én is Karai Máté munkacsapatába. Kivettem az aratási szabadságot, három hétig húzom a kaszát egyfolytában, ha az időjárás is úgy akarja. Sok az aratnivaló a közösben, a kaszás meg kevés, szóltak is többször, hogy segítsek, ha tehetem. Nem vártam sok rábeszélést, jöttem, mert kell a kenyér a családnak. És így biztosan meglesz. Harminchat forintjával írják jóvá a munkaegységet, és amit megkeresek, gabonában vihetem haza. Az asszony a marokszedőm, és az ő könyvére dolgozom. Egy-egy kaszásra 15—16 hold aratnivaló is jut. Utánaszámoltam, jól járunk. Naponta levágok egy holdat. Zsadó József együtt arat Bene Károlyékkal, ő is „pesti”, sofőr a MÁVAUT-nál. A Kossuth Tsz-nek 1200 holdnyi a gabonája, nem kevesebb, mint 2000 darabban. A gépállomás legfeljebb 200 holdat vállal az 1200-ból, a többi a szövetkezeti gazdákra vár. De hetven kaszásnál több nem akadt. A faluból sokan dolgoznak Budapesten, másutt, üzemekben, akik a szövetkezés előtt is minden nyáron hazajöttek aratási szabadságra. Szükség van a munkájukra most is. Csütörtökön délig csaknem húszan írattak aratnivalót Pál Károlynál, a szövetkezet elnökénél. Munkaegységre dolgoznak, és járandóságukat terményben, gabonában kapják meg. A jövő héten kezdődik a búza aratása, és a „besegítők” zöme akkor veszi ki az „aratási szabadságot”. Bocs Sándor Elmúlt Péter-Pál napja, júliust írunk, beköszöntöttek az aratás mozgalmas napjai. Ez évben először az ország gabonaterületének a többségéről már a szövetkezetek takarítják be a termést. Sok százezer új szövetkezeti tag, tavaly egyéni gazda számára ez az első közös aratás. Ezekben a napokban az aratógépek és a kombájnok ezrei, a kézi kaszások tízezrei vágják az őszi árpát a szövetkezeti földeken, és több megyében már a kenyérgabona aratásához is hozzákezdtek. Nagy erőfeszítés, kitartó munka, a gépek teljes kihasználása szükséges ahhoz, hogy mindenütt idejében magtárakba, kamrákba kerüljön a gabona. Az alábbiakban munkatársaink csütörtöki jelentéseit közöljük három szövetkezetből. Négyszáz hold kombájnnal A gépállomás igazgatójával járjuk a szentesi határt. Körös-körül hullámzik a búza. Innen, Szentesről indult a mozgalom, a traktorosok kezdeményezték: az aratás idején minden aratógép és kombájn 300 kataszteri hold gabonát takarítson be. A terv aratógépre is, kombájnra is 200 hold. S a gépállomás körzetében több mint 16 000 kataszteri hold gabona vár learatásra. Ha a gépek csak a tervüket teljesítik, mindössze 9000 holdról tudják betakarítani a termést. De ha a traktorosok eleget tesznek a vállalásuknak, akkor 13 500 holdról gépek takaríthatják be a gabonát. A mozgalom egyik kezdeményezőjéhez, Baksai Jánoshoz indultunk. Tizenkét esztendeje traktoros a gépállomáson, egy új SZK—3-as szovjet kombájnnal dolgozik. Az éjjel keveset aludt, mert több mint 20 kilométerről, a fábiánsebestyéni Kinizsi Tszből jött át ide a szentesi József Attilába. Ott már végeztek a 400 hold árpa betakarításával, s hogy ne kelljen a búza beéréséig várakoznia, átjött ebbe a szövetkezetbe besegíteni. — Mennyit teljesített eddig? — Hát nem sokkal dicsekedhetek. Alig több, mint 80 holdról takarítottam be a gabonát. Az idő nem kedvez. Sok a zöld gaz is, a nagy harmat miatt későn indulhatunk. De remélem, néhány nap múlva beállhatok a búzába is, s akkor már egyfolytában dolgozom. Remélem, 400 holdról betakaríthatom a gabonát. Mert mi, akik a szovjet kombájnokkal dolgozunk, 400 holdat vállaltunk. — Volt-e már valami baj a géppel? — Nem, de ne is legyen. Mert ha valami baj adódna, nehezen lenne meg a 400 holdas vállalásom. — Bár jól kijavítottunk minden gépet és a szerelőkocsik is éjjelnappal készen állnak, hogy ha valami baj adódna valamelyik gépen, azonnal kiszállhassanak, mégis izgulunk — mondja az igazgató. — Nincs elegendő tartalékalkatrész. Ha például elromlik egy két-három forintos alkatrész, 200 —300 forintot is eltelefonálgatunk az ország minden részébe, míg ki tudjuk kutatni, hogy hol kapható. De különösen az aratógépek miatt fő a fejünk. Kellene még például vagy. 100 folyóméter aratógépponyva, hogy ha a ponyvák szakadni kezdenek, újat tehessünk helyettük, és sehol nem lehet kapni. Erről nem a gépállomás tehet. Még hátra van az aratás nagyobbik fele. Még lehet segíteni. Mert csak a tartalékalkatrész-hiány veszélyezteti a szentesi traktorosok mozgalmát. Cserkuti Ferenc Suhog a kasza, súg a gép Híradás a szövetkezeti búzamezőkről