Népszabadság, 1960. július (18. évfolyam, 155-181. szám)

1960-07-01 / 155. szám

1960. július 1. péntek Hruscsov elvtárs távirata­­ Kádár János és Münnich Ferenc elvtársaknak KÁDÁR JÁNOS és MÜNNICH FERENC elvtársaknak Most, amikor átrepülök a baráti Magyar Népköztársaság területe fölött, engedjék meg, drága elvtársak, hogy átadjam Önöknek, s Önö­kön keresztül az egész magyar népnek forró üdvözletemet. További sikereket kívánok a szocializmus építéséhez. 1960. június 30. N. SZ. HRUSCSOV, az IL—18 fedélzetéről. Kádár János, Fock Jenő és Kiss Károly elvtársak látogatása a Központi Fizikai Kutató Intézetben Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára, Fock Jenő és Kiss Károly, a Po­litikai Bizottság tagjai, a Köz­ponti Bizottság titkárai, csütör­tök délután látogatást tettek a Központi Fizikai Kutató Intézet­ben. A vendégeket Jánossy Lajos akadémikus, az intézet igazgatója és több más vezetője fogadta. A vendégek megtekintették a kísér­leti atomreaktort, az izotópgyár­tást, a műszerépítést, és szívélye­sen elbeszélgettek a laboratóriu­mokban, műhelyekben dolgozó kutatókkal, munkásokkal.­ A látogatás végén elismeréssel­­ nyilatkoztak az intézet munká-­s­­áról, fejlődéséről. (MTI) Dr. Münnich Ferenc távirata a kongói miniszterelnökhöz Dr. Münnich Ferenc, a kormány elnöke táviratban üdvözölte Pat­­rice Lumumba miniszterelnököt a Kongói Köztársaság kikiáltása al­kalmából. Táviratában a Magyar Népköztársaság kormánya nevé­ben szuverén és független állam­ként ismerte el a Kongói Köztár­saságot. (MTI) A csepeli Királyerdőben épül az ország egyik legkorszerűbb iskolája A Középülettervező Vállalat a napokban készítette el az ország egyik legkorszerűbb iskolájának tervdokumentációját. A modern iskola a csepeli Királyerdőn épül majd, a Szárcsa utcában. A kétemeletes épület emeletei­­ lépcsőzetesen helyezkednek el egymás fölött. A tantermek egyik­­ oldala teljesen üvegből készül. A 12 tantermes iskola földszintjén helyezik el a tanári szobákat, az éttermet s a jól felszerelt kony­hát. Az ÉM 25. számú Építőipari Vállalat a tervek szerint augusz­tus elején kezdi meg az építke­zést és a jövő év végére befejezi. múlt év és az idei esztendő folya­mán aztán mind közelebb kerültek egymáshoz. A magánéletben is találjanak egymásra „A különbségek elmosódását — írja Baunok Jakab, a lázi tsz fő­­agronómusa — elsősorban a he­lyes, szervezeti megoldásoknak tu­lajdonítom. Szükséges, hogy a ve­zetésben és a munkaszervezetben a volt középparasztok és szegény­parasztok arányosan szerepelje­nek. Fontosnak tartom továbbá, hogy a tagok a munkán kívül a magánéletükben is közelebb ke­rüljenek egymáshoz. Ez úgy érhe­tő el, hogy különféle kulturális összejöveteleket rendezünk. Az idősebbeknek szakmai, politikai oktatást és szórakoztató rendez­vényeket szervezünk. Az ifjúságot tömörítsük a KISZ-szervezetbe, alakítsunk számukra sport- és kul­­túrcsoportot.’* Olyan helyen alakul ki leggyor­sabban a tagok szilárd egységei ahol erős pártszervezet működik, ahol a kommunista tsz-tagok pél­damutatóan részt vesznek a közös munkában és törődnek a többi tagokkal. Éppen ezért nagy fi­gyelmet kell fordítani szövetke­zeteinkben a pártépítésre is. Ahol nincs pártszervezet — és a tsz-ek 20 százalékában még nincs —, ott törekedni kell a létrehozására. Ahol pedig van, de még gyenge, ott az arra alkalmas tsz-tagok fel­vételével állandóan erősíteni kell. Hiszen, ha elegendő számú kom­munista lesz a tsz-ekben, akkor könnyebben megvalósíthatók a párt céljai, és előbb kialakítható a szövetkezeti tagok egysége. A szö­vetkezeti pártmunkának egyik legfontosabb feladata ugyanis­ a szövetkezeti tagság körében még meglevő ellentmondások megfe­lelő feloldása. „Ahhoz, hogy az egységes tsz­­tagság kialakuljon, elsősorban a szövetkezet pártszervezetének a munkáját kell jól megszervezni — írja a nagyrábéi Petőfi Tsz párttitkára, Hajdú István. — Ők brigádonként alakítottak ki párt­csoportokat és a pártcsoportok ré­vén valósítják meg elgondolásai­kat. Nagyrábén tavaly november óta hetenként minden csütörtök este előadásokat tartottak a tsz­­tagoknak, különféle időszerű fon­tos kérdésekről. Ugyanezeken a csütörtök estéken tájékoztatták a tagokat a szövetkezet életének időszerű eseményeiről. Az előadá­sok után az emberek rendszerint ottmaradtak a művelődési otthon­ban egy-egy kártyapartira, egy kis szórakozásra és beszélgettek, vitatkoztak, barátkoztak, egyszó­val közelebb kerültek egymáshoz. Most Nagyrábén — a sürgős me­zőgazdasági munkára való tekin­tettel — minden hónap utolsó csü­törtökjén tartanak hasonló jelle­gű estéket. Ne csak általánosságban... Abban, hogy a tsz vezetőségek és pártszervezetek megfelelően tudjanak tevékenykedni a tagok egységének kialakításában, igen sokat segíthetnek a járási és a megyei tanács- és pártszervezetek. Ma azonban az ilyen irányú segí­tés sok járásban, községben nem kielégítő. „Véleményem szerint a jövőben — írja Kovács Pál elv­társ Tótkomlósról — a megyei, a járási és a községi pártbizottsá­goknak, legalábbis Békés megyé­ben és az orosházi járásban töb­bet kell foglalkozniuk a tsz-ek­ben a politikai nevelőmunkával. Nemcsak általánosságban — mert ebben most sincs hiány —, hanem egy-egy tsz pártalapszervezet ve­zetőségét, különösen pedig a párttitkárokat jobban kell segí­teni, így fellendülne a tsz párt­­szervezetek munkája és ezáltal erősödne a szövetkezeti tagok egysége is.” Hiba lenne megfeledkezni arról, hogy termelőszövetkezeteinkben a tagok egységének kialakítása úgy megy végbe, hogy a legtöbb he­lyen bent vannak a szövetkezet­ben a volt kulákok is. A tapasz­talat szerint ezek az emberek meghúzódnak és elég rendesen dolgoznak. Úgy helyes velük bán­ni, ahogy azt a bögötei tsz-ben is tették: „Azt határoztuk, hogy mesterségesen nem szítjuk a ha­ragot — írja Kelemen László, a tsz elnöke. — De külön elbeszél­gettünk velük. Megmondtuk ne­kik, hogy mi nem hánytorgatjuk a múltat. Határozottan kijelen­tettük azonban azt is: elvárjuk, hogy ők is illeszkedjenek bele az új helyzetbe, és ne próbáljanak alattomban áskálódni. Tisztséget nem adtunk nekik, de azt sem engedtük meg, hogy a munkában hátrányos helyzetbe kerüljenek, így a bennük levő kezdeti félelem feloldódik és — kevés kivételtől eltekintve — jól dolgoznak.” * A szövetkezeti vezetők vála­szaiból őszinte kép tárul elénk. Tény, hogy a tagok egységének megteremtésében, az egységes pa­raszti osztály kialakításában még csak kezdeti eredményeket értünk el. Örvendetes viszont, hogy na­gyon sok szövetkezetben már ma­ga a tagság is felismerte az egyetértés fontosságát, igyekeznek felejteni a múltat és kerülik az új nézeteltéréseket. Tudják, hogyha megértik egymást, jobban ha­lad a munka, többet terem a föld is. Az idén alakult és a meg­nagyobbodott szövetkezetekben is lassan eltelik már az első fél esz­tendő. „Ez alatt — írja Péti János, a tamási Vörös Szikra elnöke — a közösen vetett növények kikeltek már, erősödnek. De hogy fejlődé­sük megfelelő legyen, ápolásra, gondos munkára van szükség. Ezt kívánja az emberi lélek is. A csí­rába indult eszmét ápolni kell..." A hónapok telnek, tompulnak a régi különbségek, de az idő új problémákat is hoz. Sok munka, tapintatos, baráti szó, türelem kell még ahhoz, hogy a hajdani cselé­dek, volt szegény- és középparasz­tok egymásra találjanak, a régi falusi kasztszellem maradványai véglegesen eltűnjenek és kialakul­jon a nagy tettekre képes, egysé­ges, új paraszti osztály. Tóth Benedek (Vége.) Domulka elvtárs fogadta a varsói magyar nagykövetet Wladyslaw Gomulka, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára, június 30-án fogadta Szilágyi De­zsőt, a Magyar Népköztársaság varsói nagykövetét, és szívélyesen elbeszélgetett vele. Ugyancsak fo­gadta a magyar nagykövetet E. Ochab, a LEMP Politikai Bizott­ságának tagja. NÉPSZABADSÁG Együtt aratnak Dobákék Zúgnak a kombájnok motollai, kelepelnek az arató-kévekötőgé­­pek , aratnak a Jászságban is. Jászfényszarun a Berényi Gépál­lomás két kombájnja tegnap reg­gel állt be a Zöld Mező Tsz egyik 100 holdas ősziárpa-táblájába. Két aratógépe is van a szövetkezetnek, egyik a sajátja, másikat pedig a Tiszaszentimrei Állami Gazdaság kölcsönözte... — De tagjaink sem tétlenked­nek, megfogták a kasza meg a sarló nyelét, 40 aratópárunk dol­gozik — tájékoztat Juhász Sán­dor tsz-elnök. — Vágják a rozsot, mert kaszára érett a gabona. Szükség is van az emberi erőre, mivel kevés a gépünk és a tagság szorgalma, akarata nélkül nem boldogulnánk. 1150 hold gabona vár aratásra az idén a Zöld Mező Tsz-ben. Úgy számítják a szövetkezet vezetői, hogy ebből 400 holdat a két kom­bájn, 300 holdat a két aratógép vág le , 450 holddal pedig meg­birkózik maga a tagság. „Annál is inkább, mert érdekeltté tettük őket ebben a nagy nyári munká­ban, kellőképpen jutalmazzuk az aratókat — teszi hozzá az elnök. — No, de látogassunk meg közü­lük néhányat.” A vasúttanyai dűlőben, egy 10 holdas rozstáblában együtt arat egy szövetkezeti család: Dobák Pál két fia, lánya és a menye, két kaszára megy náluk az aratás, Pali bácsi és Pista fia vágja a rendet, a két nő a markot szedi, Sanyi pedig kévébe kötözi a ga­bonát. — Naponta végzünk vagy más­fél holddal, csak az időjárás köz­be ne szóljon — mondja Dobák Pál. — Kell is igyekeznünk, mert szerződést kötöttem a szövetke­zettel, hogy ezt a tíz holdat az én családom learatja. Ezért hívtam haza szabadságra Pistát is az er­dőgazdaságtól, hogy jöjjön segít­sen, lehet az aratásban keresni, mert prémium is van. — Mekkora keresetre számít, Pali bácsi? — kérdi tőle az elnök. — Kiszámítottam ám, megvan papíron. — És egy gyűrött füzet­lapot húz elő a zsebéből. — A tíz hold után kapok 60 munkaegysé­get, az 2400 forint. No meg 3 és fél mázsa búzakereset is lesz hozzá. A borravaló, vagy ahogy ti nevezitek, prémium. A Zöld Mező Tsz-ben ugyanis kidolgoztak egy olyan premizálá­si rendszert, amely arra ösztönzi a tagokat, hogy minél több ara­tást vállaljanak. Aki három hold aratásra köt szerződést — az munkaegységenként 4 kg, hol­danként pedig — mivel egy hold aratásáért hat munkaegység jár — 24 kg gabonát kap. De aki en­nél többet vállal, az munkaegy­ségenként már nem négy, hanem hat kg, holdanként pedig 36 kg gabonajuttatásban részesül. Ezért nemcsak Dobák Pál csa­ládja, hanem mások is, Rimóczi Sándor például két fiával, Palócz Fábián a feleségével és a lányá­val, Turjányi Béla feleségével arat, mert mint mondják: megta­lálják a számításukat. Major Lajos Aratási szabadságon Fiatal akácerdő árnyékába hú­zódva ebédelnek az aratók. Szem­közt a tarlón százszámra hevernek a testes kévék, s távolabb már ott sorakoznak az első rozskeresz­tek is. Lobog a tűz, sültszalonna illata terjeng, tréfás szavak röp­ködnek, s mindez valami meghitt, családias hangulattal veszi körül Karai Máté munkacsapatát. Pe­dig­ ez az első közös nyaruk, az első közös aratásuk. Bene Károly bekattintja a bicskáját, s kénye­lembe helyezi magát, ami annyit jelent, hogy nekidől a legközeleb­bi akác törzsének. — Most már jöhetne a mozgó­büfé a sörrel — szólal meg. — Negyedik napja­­aratunk, de úgy elkerül bennünket, mintha hitel­be kívánnánk az italt. Ki hinné, hogy négy-öt napja még a Ruggyantaárugyár műhe­lyében vágta a gumit Bene Ká­roly? Most pedig a rozsot vágja a szentmártonkátai Kossuth Tsz földjén. — Minden nyáron szoktam vál­lalni aratást — magyarázkodik —, cséplőmunkásnak is el-elsze­­gődtem, meg aztán a magunkéban is termett valamelyest búza, rozs. Tavaszra az asszony belépett a szövetkezetbe a földdel, így ke­rültem én is Karai Máté munka­csapatába. Kivettem az aratási szabadságot, három hétig húzom a kaszát egyfolytában, ha az idő­járás is úgy akarja. Sok az aratni­való a közösben, a kaszás meg kevés, szóltak is többször, hogy segítsek, ha tehetem. Nem vár­tam sok rábeszélést, jöttem, mert kell a kenyér a családnak. És így biztosan meglesz. Harminchat fo­rintjával írják jóvá a munkaegy­séget, és amit megkeresek, gabo­nában vihetem haza. Az asszony a marokszedőm, és az ő könyvé­re dolgozom. Egy-egy kaszásra 15—16 hold aratnivaló is jut. Utánaszámoltam, jól járunk. Na­ponta levágok egy holdat. Zsadó József együtt arat Bene Károlyékkal, ő is „pesti”, sofőr a MÁVAUT-nál. A Kossuth Tsz-nek 1200 hold­­nyi a gabonája, nem kevesebb, mint 2000 darabban. A gépállo­más legfeljebb 200 holdat vállal az 1200-ból, a többi a szövetkeze­ti gazdákra vár. De hetven ka­szásnál több nem akadt. A faluból sokan dolgoznak Budapesten, má­sutt, üzemekben, akik a szövetke­zés előtt is minden nyáron haza­jöttek aratási szabadságra. Szük­ség van a munkájukra most is. Csütörtökön délig csaknem húszan írattak aratnivalót Pál Károlynál, a szövetkezet elnökénél. Munka­egységre dolgoznak, és járandósá­gukat terményben, gabonában kapják meg. A jövő héten kezdő­dik a búza aratása, és a „besegí­­tők” zöme akkor veszi ki az „ara­tási szabadságot”. Bocs Sándor ­ Elmúlt Péter-Pál napja, júliust írunk, beköszöntöttek az aratás mozgalmas napjai. Ez évben először az ország gabonaterületének a többségéről már a szövetkezetek takarítják be a termést. Sok száz­ezer új szövetkezeti tag, tavaly egyéni gazda számára ez az első kö­zös aratás. Ezekben a napokban az aratógépek és a kombájnok ezrei, a kézi kaszások tízezrei vágják az őszi árpát a szövetkezeti földeken, és több megyében már a kenyérgabona aratásához is hozzákezdtek. Nagy erőfeszítés, kitartó munka, a gépek teljes kihasználása szüksé­ges ahhoz, hogy mindenütt idejében magtárakba, kamrákba kerüljön a gabona. Az alábbiakban munkatársaink csütörtöki jelentéseit közöl­jük három szövetkezetből. Négyszáz hold kombájnnal A gépállomás igazgatójával jár­juk a szentesi határt. Körös-körül hullámzik a búza. Innen, Szentes­ről indult a mozgalom, a trakto­rosok kezdeményezték: az aratás idején minden aratógép és kom­bájn 300 kataszteri hold gabonát takarítson be. A terv aratógépre is, kombájnra is 200 hold. S a gépállomás körzetében több mint 16 000 kataszteri hold gabona vár learatásra. Ha a gépek csak a tervüket teljesítik, mindössze 9000 holdról tudják betakarítani a termést. De ha a traktorosok eleget tesznek a vállalásuknak, akkor 13 500 holdról gépek taka­ríthatják be a gabonát. A mozgalom egyik kezdemé­nyezőjéhez, Baksai Jánoshoz in­dultunk. Tizenkét esztendeje traktoros a gépállomáson, egy új SZK—3-as szovjet kombájnnal dolgozik. Az éjjel keveset aludt, mert több mint 20 kilométerről, a fábiánsebestyéni Kinizsi Tsz­­ből jött át ide a szentesi József Attilába. Ott már végeztek a 400 hold árpa betakarításával, s hogy ne kelljen a búza beéréséig vá­rakoznia, átjött ebbe a szövetke­zetbe besegíteni. — Mennyit teljesített eddig? — Hát nem sokkal dicsekedhe­tek. Alig több, mint 80 holdról ta­karítottam be a gabonát. Az idő nem kedvez. Sok a zöld gaz is, a nagy harmat miatt későn indulha­tunk. De remélem, néhány nap múlva beállhatok a búzába is, s akkor már egyfolytában dolgozom. Remélem, 400 holdról betakarít­­hatom a gabonát. Mert mi, akik a szovjet kombájnokkal dolgozunk, 400 holdat vállaltunk. — Volt-e már valami baj a gép­pel? — Nem, de ne is legyen. Mert ha valami baj adódna, nehezen lenne meg a 400 holdas vállalá­som. — Bár jól kijavítottunk minden gépet és a szerelőkocsik is éjjel­nappal készen állnak, hogy ha va­lami baj adódna valamelyik gé­pen, azonnal kiszállhassanak, mégis izgulunk — mondja az igaz­gató. — Nincs elegendő tartalék­alkatrész. Ha például elromlik egy két-három forintos alkatrész, 200 —300 forintot is eltelefonálgatunk az ország minden részébe, míg ki tudjuk kutatni, hogy hol kapható. De különösen az aratógépek miatt fő a fejünk. Kellene még például vagy. 100 folyóméter aratógép­ponyva, hogy ha a ponyvák sza­kadni kezdenek, újat tehessünk helyettük, és sehol nem lehet kap­ni. Erről nem a gépállomás tehet. Még hátra van az aratás nagyob­bik fele. Még lehet segíteni. Mert csak a tartalékalkatrész-hiány ve­szélyezteti a szentesi traktorosok mozgalmát. Cserkuti Ferenc Suhog a kasza, súg a gép Híradás a szövetkezeti búzamezőkről

Next