Népszabadság, 1961. április (19. évfolyam, 79-103. szám)
1961-04-01 / 79. szám
VILXg PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK! «• « Arabo fillér NÉPSZABADSÁG 1961. április 1. szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XIX. évfolyam, 79. szám A béke védelmében . Az idén is, csakúgy, mint a korábbi években, világszerte nagy figyelemmel és érdeklődéssel várták a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének üléséről szóló közleményt. A varsói szerződés tagállamainak tanácskozására olyan időszakban került sor, amelyet mindenekelőtt a béke és a szocializmus erőinek új sikerei jellemeznek. A tervjelentések, amelyeket a közelmúlt hetekben és hónapokban adtak ki, a számok meggyőző erejével tanúsítják, hogy a szocialista államokban a dolgozók sikerrel teljesítik a népgazdasági terveket. Új eredményeket érnek el a gazdaság és a technika fejlesztésében, s példájukkal fényesen bizonyítják a békés gazdasági verseny lehetőségét, és a szocialista rendszer hatalmas életerejét. A szovjet űrhajózás, a szocialista tudomány új, nagyszerű eredményei, amelyek az emberi űrrepülés korának hajnalát jelzik, joggal keltettek büszkeséget minden szocialista országban, s azt bizonyították, milyen határtalan lehetőségei vannak a szocializmusban az emberi haladást szolgáló tudományos kutatásnak. A szocialista országok sikereiből, következetes és tántoríthatatlan békepolitikájából ma világ■uzsrte erőt merítenek mindazok, akik a nukleáris háború és az embertelen gyarmatosító rendszer ellen harcolnak. Feltartóztathatatlanul erősödik és mind szervezettebbé válik a békemozgalom, a felszabadulásért küzdő népek pedig Ázsiában, Afrikában és Latin- Amerikában erőteljes csapásokat mérnek a gyűlölt gyarmati rendszerre. Egyre szélesedik és terjed az a folyamat, amelynek az imperialisták sem a sortüzekkel, sem politikai manővereikkel nem tudják útját állni: a gyarmati rendszer szétesése és bomlása. Az értekezlet részvevői emellett kénytelenek voltak számot vetni azokkal az erőkkel, amelyek akadályozzák a béke megóvását, új és új feszültségi gócokat hoznak létre világszerte, helyi háborúkat és konfliktusokat robbantanak ki. Az imperialista agresszió erői között különös szerepe és jelentősége van a támadó északatlanti tömbnek, a hírhedt és azóta zsákutcába jutott agresszív erőpolitika e jellegzetes szüleményének. A NATO tagállamai az utóbbi időben fokozták a fegyverkezési hajszát: kivétel nélkül minden NATO- ország emelte katonai költségvetését, s miközben szemforgatóan egyre hangoztatják békés céljaikat, a fontainebleau-i vezérkarban a nyugati hatalmak képviselői már jóváhagyták azokat a terveket, amelyek megvalósításával a NATO-t negyedik atomhatalommá teszik... S a NATO megerősítésével párhuzamosan folyik a nyugatnémet hadsereg gyors fejlesztése. Az északatlanti tömb vezérkarának kulcspozícióiban ott ülnek a második világháborúban hírhedtté vált speidelek és heusingerek. Nyugatnémet katonacsizmák tapossák francia városok utcáit, s az angol kormány rövid idővel ezelőtt egyezett bele abba, hogy Nagy-Britannia földjén is gyakorlatozhassanak, masírozhassanak a Bundeswehr egységei. A nyugatnémet hadsereget ellátják rakétafegyverekkel, és más tömegpusztító eszközökkel: azok a náci generálisok, akik a második világháborúban hagyományos fegyverekkel is elpusztították fél Európát, most a legpusztítóbb hadviselési eszközöket, a nukleáris fegyvereket kapják kezükbe. Lehetetlen szemet hunyni afelett, hogy a nyugat-németországi militarizálódás folyamatával egyenes arányban nő a bonni revansisták étvágya is: a nyugatnémet kormány miközben képmutatóan békevágyáról beszél, egyre új és új területi követelésekkel lép fel más országok ellen. Mindezek alapján joggal állapítja meg a Politikai Tanácskozó Testület közleménye, hogy „Nyugat-Németország a háborús veszély fő gócává válik Európában”. Ugyanakkor az agresszív imperialista körök hidegháborús politikájának következményeképpen más feszültségi gócok is kialakultak, amelyek szintén veszélyeztetik Európa és a világ békéjét. Kongóban Kaszavubu, Mobutu és Csembe a NATO-hatalmak és Hammarskjöld ENSZ-főtitkár támogatását élvezve, és a nemzetek fórumának, az ENSZ-nek határozatait semmibe véve, folytatják irtóhadjáratukat a kongói egység hívei ellen. Ismeretes, hogy Laoszban a Souvanna Phouma törvényes kormánya elleni pártütés erői egy hétig sem tudnák tartani magukat, a lázadást kirobbantó Egyesült Államok szakadatlan, egyre növekvő mérvű katonai segítsége nélkül. És az egész imperializmus „természetrajzát” egészítette ki újabb vonással a tegnapi eviani gyilkosság is. A fasiszta ultrák, pontosan egy héttel az Evianba hirdetett francia— algériai tárgyalások kezdete előtt, a tárgyalások színhelyén gyalázatos politikai merényletet hajtottak végre, hogy ezzel torlaszolják el a tárgyalások útját. Az eviani véres gaztett bizonyítéka, hogy az imperialisták gyarmati profitjuk védelmében semmilyen bűnténytől nem riadnak vissza. A Politikai Tanácskozó Testület moszkvai ülésének részvevői a kommunista és munkáspártok novemberi értekezletén elfogadott Nyilatkozatra támaszkodtak, amikor mélyrehatóan elemezték mindezeket a tényeket. Következtetésük, az elemzés eredménye, ismét megerősíti a történelmi jelentőségű Moszkvai Nyilatkozat megállapítását: „Mérhetetlenül megnőttek a szocializmus és a béke reális erői, amelyek meghiúsíthatják az imperialisták támadó terveit és kivívhatják a tartós békét.” A Politikai Tanácskozó Testület üléséről kiadott közlemény hangsúlyozza, hogy a béke megszilárdításához mindenekelőtt a második világháború maradványait kell megszüntetni, békeszerződést kell aláírni mindkét német állammal. Ez véget vetne a Nyugat-Berlinben kialakult rendellenes helyzetnek is: annak, hogy az NDK területén fekvő Nyugat-Berlint a szocialista országok elleni veszett, uszító, revansista propaganda, kém- és felforgató tevékenység bázisául használják fel. Azok, akik vonakodnak aláírni a békeszerződést az NDK-val, hiába dugják fejüket homokba a tények előtt: a Német Demokratikus Köztársaság létezik, s az európai béke megóvásának fontos tényezője. A magyar nép, amely évszázados történelme során oly sokat szenvedett a német hódítástól, maga is sürgető szükségszerűségnek tartja a békeszerződés aláírását mindkét német állammal. Népünk egyetért a Politikai Tanácskozó Testület üléséről kiadott közlemény elemzésével és minden következtetésével. Kormányunk pedig egész népünk akaratát fejezi ki, amikor továbbra is tántoríthatatlanul a békés együttélés politikáját folytatja, teljes egyetértésben és összhangban a varsói szerződés tagállamaival. FOIY ,iKT(MVT) Közlemény a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének üléséről A Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segélynyújtási Szerződés tagállamainak Politikai Tanácskozó Testülete 1961 márciusában Moszkvában rendes ülést tartott. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén képviselői minőségben részt vettek: az Albán Népköztársaság részéről — Beqir Balluku, a minisztertanács első elnökhelyettese, honvédelmi miniszter, Koco Theodosi, a minisztertanács elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke, Behar Shtylla, külügyminiszter, a Bolgár Népköztársaság részéről , Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első titkára, Anton Jugov, a minisztertanács elnöke, Iván Mihajlov, a minisztertanács elnökhelyettese, honvédelmi miniszter, Karlo Lukanov külügyminiszter, Ceko Monov, az Állami Tervbizottság elnökhelyettese, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság részéről Antonin Novotny, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, államelnök, Viliam Siroky kormányelnök, Otakar Simunek kormányelnökhelyettes, az Állami Tervbizottság elnöke, Bohumir Lomsky honvédelmi miniszter, Václav Dávid külügyminiszter, a Lengyel Népköztársaság részéről , Wladyslaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságának első titkára, Jozef Cyrankiewicz, a minisztertanács elnöke, Stefan Jendrychowski, az Állami Tervbizottság elnöke, Marian Spychalski, honvédelmi miniszter, Adam Rapacki, külügyminiszter, a Magyar Népköztársaság részéről , Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Münnich Ferenc, a forradalmi munkásparaszt kormány elnöke, Sík Endre külügyminiszter, Czinege Lajos, honvédelmi miniszter, Tóth Lajos vezérőrnagy, Jávor Ervin alezredes, a Német Demokratikus Köztársaság részéről , Walter Tilbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az államtanács elnöke, * * A Politikai Tanácskozó Testület ülésének részvevői a teljes kölcsönös megértés és egyetértés légkörében átfogó eszmecserét folytattak a nemzetközi események legutóbbi alakulásával összefüggő kérdésekről és ezzel kapcsolatban megvizsgálták a Varsói Szerződés tagállamainak az európai és a világbéke biztosítására irányuló további intézkedéseit. A Politikai Tanácskozó Testület támaszkodott a kommunista és munkáspártok novemberi értekezletének elméleti és politikai következtetéseire, történelmi jelentőségű okmányaira, amelyek választ adnak a békéért és a háború elhárításáért folyó harc legégetőbb, életbe vágó kérdéseire. A Politikai Tanácskozó Testület ülésének részvevői megelégedéssel állapították meg, hogy a Politikai Tanácskozó Testület (1960. februárjában megtartott) előző értekezlete óta eltelt időszakban a szocialista tábor országai újabb kimagasló eredményeket értek el a gazdaság, a kultúra, a tudomány és a technika fejlesztésében, népeik anyagi jólétének fokozásában, a két rendszer békés gazdasági versenyében. A különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini politikája, a szocialista tábor országai békeszerető külpolitikájának eredményeképpen újabb fontos győzelmeket aratott; a leigázott, de nemzeti függetlenségükért küzdő népek nemzeti felszabadító mozgalmának csapásai alatt folytatódik a gyarmati rendszer szétbomlása. Mérhetetlenül megnőttek a szocializmus és a béke reális erői, amelyek meghiúsíthatják az imperialisták támadó terveit és kivívhatják a tartós békét. Az ülés részvevői egyszersmind megállapítják, hogy agresszív körök további akadályokat gördítenek a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételének útjába, szembehelyezkednek azokkal Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottságának titkára, Lothar Bolz, miniszterelnökhelyettes, külügyminiszter, Heinz Hoffmann honvédelmi miniszter, a Román Népköztársaság részéről , Gheorghe Gheorghiu-Dej, az RMP Központi Bizottságának első titkára, az államtanács elnöke, Ion Gheorghe Maurer, a minisztertanács elnöke, Leontin Salajan, honvédelmi miniszter, Gheorghe Marin Gaston, az Állami Tervbizottság elnöke, Cornel Manescu, külügyminiszter, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége részéről — N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a minisztertanács elnöke, R. J. Malinovszkij honvédelmi miniszter, a Szovjetunió marsallja, V. V. Kuznyecov, a külügyminiszter első helyettese. Az ülésen megfigyelői minőségben részt vettek: a Kínai Népköztársaság részéről — Liu Hsziao, a KKP Központi Bizottságának tagja, a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövete, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság részéről — Kim Kvang Iljop, a KMP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a minisztertanács elnökhelyettese, honvédelmi miniszter, Coj Kvang, a légierők parancsnoka, Liu Cjan Szik, külügyminiszterhelyettes, a Mongol Népköztársaság részéről , J. Cedenbal, az MNFP Központi Bizottságának első titkára, a minisztertanács elnöke, Zs. Lhagvaszuren, honvédelmi miniszter, P. Sagdarszuren külügyminiszter. Az ülésen részt vett A. A. Grecsko, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka is. Az ülésen Walter Ulbricht, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára elnökölt az erőfeszítésekkel, amelyeket a békeszerető államok a béke fenntartására és megszilárdítására tesznek. A NATO és a többi, támadó szellemű katonai csoportosulás imperialista tagállamai folytatják a fegyverkezési hajszát, fokozzák háborús előkészületeiket, újabb katonai támaszpontok létesítésére törekszenek Európában és a világ más részein, növelik atom- és rakétafegyver-készleteiket, negyedik atomhatalommá teszik a NATO-t. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország segítségével, erőltetett ütemben, hitlerista tábornokok parancsnoksága alatt építi ki az agresszív nyugatnémet hadsereget, ellátja atom- és rakétafegyverekkel, valamint egyéb korszerű, tömegpusztító eszközökkel. Katonai támaszpontokat bocsátanak Nyugat-Németország rendelkezésére, más országok területén. Mindezeket a lépéseket különösen veszélyessé teszi az a körülmény, hogy Nyugat-Németország kormánya egyfelől mindegyre területi igényekkel lép fel más államokkal szemben, másfelől revánspropagandát folytat a nyugatnémet közvélemény körében. Nyugat-Németország a háborús veszély fő gócává válik Európában. Az agresszív imperialista körök elkeseredett erőfeszítésekkel igyekszenek akadályozni a népek előretörését a béke, a demokrácia és a haladás útján. Az imperialista hatalmak mind gyakrabban folyamodnak közvetlen katonai erőszakhoz, hogy Afrika, Ázsia és Latin-Amerika országaiban elfojtsák a terebélyesedő nemzeti felszabadító mozgalmat. Ezt bizonyítják a gyarmattartók Kongóban, Algériában, Angolában, Laoszban elkövetett véres gaztettei, valamint a Kubai Köztársaság ellen irányuló állandó provokációk. ———.----------. (Folytatás a 2. oldalon.) arrTfu ín LKUUSf Mimai |