Népszabadság, 1961. július (19. évfolyam, 155-180. szám)

1961-07-01 / 155. szám

1961. július 1. szombat Az MSZMP Központi Bizottságának üdvözlő távirata a 40 éves Kínai Kommunista Párthoz A KÍNAI KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK Peking Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága vala­mennyi magyar kommunista és az egész magyar dolgozó nép nevé­ben harcos, testvéri üdvözletét küldi a dicső Kínai Kommunista Pártnak, megalakulása 40. évfordulójára. Az Önök nagy pártja a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra és a kínai nép forradalmi hagyományaira támaszkodva alakult, és hősi utat tett meg az elmúlt négy évtized alatt. Töretlenül vezette a kínai nép harcát a külföldi imperializmus és annak belső kiszolgálói ellen, az ország függetlenségéért és demokratikus átalakításáért, a szocializmus építéséért. Pártjuk kemény harcok közepette dolgozta ki a marxizmus—leninizmus halhatatlan eszméinek alkotó módon való alkalmazását, és védi a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom egységét. A hős kínai népnek a Kínai Kommunista Párt által vezetett győzelmes harca, a szocializmus építésében elért sikerei, felmérhe­tetlen jelentőségűek a szocialista világrendszer erejének növelése, a béke erőinek gyarapodása szempontjából. A gyarmati országok fel­szabadító harcukhoz és a volt gyarmati országok új életük építésé­hez erőt és bizakodást merítenek a nagy kínai nép sikereiből. A kommunista és munkáspártok Moszkvai Nyilatkozata alapján összeforrott kommunista mozgalom, a szocialista tábor hatalmas ereje korunkban egyre jobban kibontakozó fölényben van az imperialista tábor erői fölött, és ez ragyogó, békés perspektíva lehetőségét nyitja meg az emberiség előtt. A szocialista tábor egysége és ereje bizto­sítja a békés egymás mellett élés reális lehetőségét, amelyben né­peink, a történelme során sokat szenvedett kínai nép is, nagyszerű szocialista jövőjének építésén fáradozhat. Ezen a nagy évfordulón tiszta szívből kívánunk újabb sikereket nagy kínai testvérpártunknak és a baráti kínai népnek a szocializ­mus építéséért, népük boldog jövőjéért, a világbéke megőrzéséért vívott nemes harcukban. Éljen a 40 éves Kínai Kommunista Párt! Éljen és erősödjön a nemzetközi kommunista mozgalom harcos egysége! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Dobi István üdvözlő távirata a Ghánai Köztársaság elnökéhez A Ghánai Köztársaság kikiál­tásának évfordulója alkalmából Dobi István, az Elnöki Tanács el­nöke, táviratban üdvözölte dr. Kwame Nkrumah köztársasági elnököt. Dr. Münnich Ferenc távirata Antoine Gizengához Dr. Münnich Ferenc, a kormány elnöke, a Kongói­ Köztársaság ki­kiáltásának évfordulóján, távirat­ban üdvözölte Antoine Gizengát, a Kongói Köztársaság miniszter­elnökét. Táviratában kifejezte azt a meggyőződését, hogy a Kongói­ Köztársaság területi integritásá­nak visszaállításáért és nemzeti szuverenitása teljes elismerteté­séért Antoine Gizenga vezetésével folyó harc eredményes lesz.-— Magyar-bolgár szociálpolitikai együttműködési egyezmény A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság megbí­zottai június 26-án tárgyalásokat kezdtek Budapesten a két ország közötti szociálpolitikai együttmű­ködésről. A tárgyalások eredmé­nyeként péntek délután a Mun­kaügyi Minisztériumban ünnepé­lyesen aláírták a Magyar Nép­­köztársaság és a Bolgár Népköz­­társaság szociálpolitikai együtt­működéséről szóló egyezményt. Az együttműködési okmányt magyar részről Mekis József mun­kaügyi miniszterhelyettes, bolgár részről Georgi Manev pénzügymi­niszterhelyettes írta alá. Az egyezmény a­ többi között rendezi az átmenetileg a másik országban tartózkodó állampolgá­rok betegellátási kérdéseit is. A Szellőzőművek lemezműhelyének dolgozói nedves porleválasztó berendezést készítenek a Vörös Csillag Traktorgyár részére, hogy az öntödéből elszívja a szervezetre káros port és gázokat. A gyár a berendezést a szeptember 30-i szállítási határidő helyett már július 1-re elkészítette. NÉPSZABADSÁG 3 Harcos, dicső négy évtized S­anghajban, a hajdani francia negyed egyik kis utcájában, égbe szökő felhőkarcolók tövé­ben egyemeletes házacska áll. Ebben a házban ült össze 1921. július 1-én, 40 esztendővel ezelőtt a legnagyobb titokban Kína 57 kommunistájának képviseletében 12 küldött, hogy megalakítsa a Kínai Kommunista Pártot. Negyven esztendő­s futó pilla­nat csak a történelem homokórá­ján. A kínai nép több ezer éves múltjához mérve is néhány perc csupán. Annál felemelőbb vissza­pillantani arra a fejlődésben mér­hetetlen, forradalmi tettekben di­cső útra, amelyet a Kínai Kom­munista Párt e negyven év alatt megtett. Kemény harcok tüze, mérhetetlenül sok megpróbálta­tás edzette nemessé e forradal­mi csapatot. Négy évtizeddel ez­előtt 57 taggal indult el a Sang­haj­ francia negyed sikátorából és ma 13 millió tagjával — a vi­lág legnépesebb kommunista párt­jaként — sikeresen vezeti Kína 650 milliós népét a szocializmus útján. Mintha csak a Kínai KP eljö­vendő imperialistaellenes küz­delmének jelképe lett volna: már alakuló kongresszusán rajtaütöt­tek a francia csendőrök. A kül­döttek a Huangpu folyón egy törékeny dzsunkában folytatták munkájukat, hogy aztán szerte az országban megkezdjék a szervező munkát. Alig fél esztendő múlva, az an­gol gyarmati zsoldosok, a francia csendőrök és helyi jani­csárjaik Kantomban és Hongkong­ban, Dél-Kína rizsföldjein és az északi tartományok üzemeiben, a tüntetők és sztrájkolók százezrei­vel néztek már farkasszemet. Alig érkezett el a párt ötödik születés­napjához, a forradalmi láng oly magasra csapott, hogy fénye messze Kína határain túl vilá­gított, Kuantung tartományban forradalmi kormány alakult — a munkásmozgalom történetébe a „kanton­­kommün” nevén vonult be ez a kormány —, százezres hadsereget szervezett, amely dia­dalmasan nyomult Vuhanig, Nankingig, és Sanghajig. A gyar­mati uralom jól kiépített hídfő-­ állásait Kínában veszély fenyeget­te. Akiknek volt okuk ettől meg­rettenni, meglepő éleslátással is­merték fel: a kínai forradalom győzelme döntő csapás az impe­rializmus mindenfajta gyarmati uralmára Ázsiában. Tudták, hogy állig felfegyverzett gyarmati csa­pataik nem állhatják útját a fel­kelt népek áradatának. Már csak belső árulásban reménykedhet­tek. Csang Kaj-sek személyében meg is találták cinkosukat, aki az addig forradalmi — s ezért a KP által szövetségesül választott — Kuomintanggal a forradalmat hátba támadta. Így bukott el Kínában néhány dicső hónap után az első forra­dalmi polgárháború. A fiatal Kí­nai KP most új erényeit mutatta meg. Értette a módját, hogy so­rait rendezze, az elcsüggedőkbe új erőt öntsön, és — ami a legfonto­sabb — a vereség keserűségéből a jövő reményének tanulságait fa­kassza. Levonta a Kuomintang árulásából a tanulságot, de meg­tanulta azt is, hogy csak a mun­kásosztály vezetésével, csak a pa­rasztsággal alkotott szilárd szö­vetségben, az összes haladó erők­kel egységfrontban vezethet győ­zelemre a fegyveres forradalom harca. Lehet-e nagyobb dicsérete for­radalmi pártnak, mint az, hogy a proletárforradalom mesterének, Leninnek útmutatásait — sablon­tól és megmerevedéstől mentesen — olyan bonyolult viszonyok kö­zött tudta alkalmazni, mint ami­lyen viszonyok között a Kínai Kommunista Párt kivívta a győ­zelmet? Roppant áldozatokat követelt a győzelem a kínai forradalmárok­tól, a párt és a vöröshadsereg sorait megtizedelték a gyarmato­sítók és a kuomintangista zsoldo­sok, megtizedelte az éhség és a nélkülözés , súlyos károkat oko­zott a forradalom ügyének, majd­nem végveszélybe sodorta a párt­vezetésen belüli szektás csoport. A végső győzelem körvonalai mégis mind világosabban rajzó­­lódtak ki. A Hosszú Menetelés hősies harca a párt olyan vetése í volt, amely az egész nép támogatásának gazdag termését érlelte meg. A néptömegekkel való összeforrás nagyszerű példá­ja volt, ahogyan a Kínai KP a Hosszú Menetelés hősi hónapjai alatt a parasztságot, Kína lakos­ságának négyötödét szövetségesül nyerte. A kínai vöröskatona volt az első katona Kína sok ezer éves történelmében, aki nem ellenség­ként, hanem a paraszt barátja­ként jött a faluba. Egyetlen szem rizst, egyetlen köteg szalmát sem fogadott el ingyen, harcszünetben segített a rizsföldön, a nőkkel, akárcsak anyjával, vagy nővéré­vel, tisztelettel bánt. Lehet-e bár­mi, ami ennél világosabban érté­sére adta volna Közép-Kína na­gyon elmaradt, írástudatlan pa­rasztjainak a kommunista párt célját? Amikor a kínai vörös hadsereg a Hosszú Menetelés végén elcsigázottan és rongyosan az észak-kínai Senhszi löszhegyei közé érkezett, minden eddiginél súlyosabb veszély árnyéka vető­dött Kínára. A Mandzsúriát már megszállva tartó japán imperia­lista hadigépezet egész Kína ellen készülődött döntő csapásra. De Kínában akkor már olyan erővé vált a kommunista párt, hogy vállalta a harcot a hatalma tető­fokán álló fasiszta Japánnal is. Hadserege ugyan majdnem egyti­­zedre, 30 ezer főre olvadt, nem volt fegyvere, nem voltak szállí­tó eszközei, de még élelme sem. Szilárdan maga mögött érezte azonban a nép támogatását. Tud­ta, hogy ez nemcsak a harchoz szükséges feltételek megteremté­sét, hanem a győzelem zálogát is jelenti. A japán imperialisták elleni küzdelem, majd a második világ­háború végével az amerikaiak zsoldjába szegődött Kuomintang elleni­ felszabadító háború új sza­kasza a Kínai KP negyvenéves tör­ténetének: e felszabadító háború sok-sok nagyszerű epizódja, a pe­kingi bevonulás, a Huaj-folyó menti legendás csata, Sanghaj és Nanking körülzárása, mindmeg­annyi felejthetetlen állomása a grandiózus harcnak. Az egész ha­ladó világot lelkesítette a szűksza­vú, s mégis oly sokat mondó hír: a kínai vöröshadsereg átkelt a Jangcén, az amerikai fegyverek­kel állig felszerelt Kuomintang­­csapatok pedig megverten és de­­moralizáltan, fejvesztve mene­kültek dél felé. Ha 40 esztendőt perceknek mé­rünk csak a történelem óráján, minek mérhetjük az alig 12 évet, amely a forradalom fegyveres győzelme óta eltelt? Mégis: nem egyetlen cikk, de kötetek sora is kevés lenne bemutatni ama ered­ményeket, melyeket 1949, a Kínai Népköztársaság megalakulása óta Kína felszabadult népe a KP ve­zetésével elért. A szocialista országokban folyó építőmunka ütemének érzékelte­tésére sokszor említjük, hogy egy­­egy évtized egész évszázaddal ér fel. Kínában a szabadság 12 éve sok vonatkozásban egész évezred mulasztását pótolta. A felszaba­dulás óta például 30 millió hek­tár földre terjesztették ki az ön­tözéses gazdálkodást. Annyira, amennyit 1949-et megelőző há­romezer év alatt Kínában valaha is öntöztek. S mindez annak az eredménye, hogy a Kínai KP iránymutatásával rövid néhány év alatt sikeresen fejezték be a mezőgazdaság szocialista átszer­vezését. Kína népgazdaságának fejlődési üteme a legutóbbi három év­ben elérte az évi 40 százalé­kot. Kína mezőgazdasága, amely 12 évvel ezelőtt szinte csak faeket ismert, 1957 óta majd­nem megnégyszerezte trakto­rainak számát. A rohamosan fej­lődő ipar pedig százával gyárt olyan termékeket, melyekre tíz évvel ezelőtt nem is gondolhatott: a többi között villanymozdonyt és hajót, turbina-óriást és precíziós gépeket, lökhajtásos repülőgépe­ket és elektronikus mérőműszere­ket. H­ogy a szabaddá lett Kína földjének kincse, szocializ­must építő népének tehetsége és alkotóereje mit jelenthet már a közeljövőben a szocialista tábor össztermelésének alakulása, és a kapitalista világ megelőzése szem­pontjából, arra talán elég egyet­len adat: széntermelésben Kína 10 év alatt a 11. helyről Amerika és a Szovjetunió mögé, a 3. helyre került. A népi Kína megalakulása sú­lyos, soha ki nem heverhető csa­pás a gyarmattartók világának. De túl ezen, a kínai nép felszabadu­lása, nagyszerű eredményei, roha­mosan növekvő ereje, a nemzet­közi porondon rendkívül megnőtt tekintélye annyira vonzó a még gyarmati sorban sínylődő népek­re, hogy jelentőségét nehéz lenne e rövid megemlékezésben fel­mérni. A történelem legszebb fejezetei között emlékeznek majd meg a kí­nai önkéntesek hősi, internacio­nalista helytállásáról, az amerikai agresszorok által meggyötört ko­reai nép védelmében. A nemzet­közi proletariátus Lenin ügye győzelmének szilárd biztosítéka a szovjet nép és a kínai nép, az SZKP és a Kínai KP meg­bonthatatlan barátsága, testvéri egysége. Bármerre jár az Kínában, mindenütt találkozik a szovjet segítség jeleivel. Szovjet hősök emlékeit látja, akik a japánok elleni háborúban életüket adták a kínai nép szabadságáért. Gyárak százai­ban pedig ama szovjet mér­nökök, tudósok, technikusok al­kotómunkájának nyomát, akik tehetségüket a szabaddá lett kínai nép jobb életének szolgálatába ál­lították. E nagy barátság jelentő­sége csendül ki az egyszerű kínai emberek százmillióinak hangjá­ból, és a többi között a Kínai KP Központi Bizottsága ez év tava­szán hozott határozatából, mely a munkásmozgalom egységének és fejlődésének egyik fontos tényező­jét, Kína és a Szovjetunió örök barátságában látja. A magyar kommunistákat és az egész magyar népet örömmel töl­ti el, hogy a szocialista tábor nagy családjában a marxizmus— leninizmus diadalmas eszméi, a közös cél testvéri és baráti kap­csokkal fűzi Kína népéhez és kommunista pártjához. Köszönti a Hosszú Menetelés, a felszabadító háború hőseit, és a békés építő­munka katonáinak százmillióit, akik hősiességben méltók akarnak lenni a veteránokhoz. Népünk őszinte szívvel küldi ezen az ün­nepen forró jókívánságait a nagy kínai népnek és a dicső Kínai Kommunista Pártnak.

Next