Népszabadság, 1961. augusztus (19. évfolyam, 181-207. szám)

1961-08-01 / 181. szám

2 tt a r­ifk­ atttal közös nyilatkozatába. Kwame Nkrumah­ elutazott hazánkból Hétfő reggel ismét felhúzták a Ferihegyi repülőtér árbócaira a magyar és a ghanai nemzeti lo­bogót. Háromnapos hivatalos lá­togatása után dr. Kwame Nkru­mah és kísérete elutazott hazánk­ból. A vendégek búcsúztatására több ezer budapesti dolgozó gyűlt össze; megjelent Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Kállai Gyula, a Mi­nisztertanács első elnökhelyette­se, Kiss Károly, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Sík Endre külügyminiszter. Ott volt az Elnöki Tanács és a Mi­nisztertanács több tagja, a politi­kai élet sok vezető személyisége. Jelen volt a búcsúztatásnál a bu­dapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja, s eljöttek a Budapesten tanuló afrikai diá­kok képviselői is. A magasrangú külföldi vendé­gek tiszteletére felsorakozott dísz­­őrség parancsnoka jelentést tett Nkrumah elnöknek, majd fel­csendült a magyar és a ghanai himnusz, miközben 12 ágyú 21 össztüze búcsúztatta a ghanai ál­lamférfiakat. Nkrumah elnök Do­bi István társaságában üdvözölte a tiszteletére felsorakozott dísz­őrséget, aztán a mikrofonhoz lé­pett, hogy elmondja búcsúbeszé­dét. Nkrumah elnök búcsúbeszédé­ben hangoztatta, hogy értékes megbeszéléseket tartottak a ma­gyar kormány tagjaival. Rendkí­vül örülök annak — mondotta —, hogy megegyeztünk, nagyköveti szinten diplomáciai képviselőket cserélünk. A ghánai államfő örömmel emlékezett vissza talál­kozására Kádár Jánossal. Na­gyon örültem annak — mondotta —, hogy felújítottam vele a még New Yorkban, az Egyesült Nem­zetek közgyűlésének 15. üléssza­kán kötött ismeretséget. Nkrumah elnök befejezésül a tartós békéért, a gyarmatosítás teljes megszüntetéséért folyó kö­zös harc szükségességéről beszélt, majd Magyarország és Ghána, az emberek és a nemzetek közötti barátság éltetésével fejezte be búcsúbeszédét. Ezután Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke búcsúztatta a gha­nai vendégeket. A magyar népek — mondotta — az őszinte barát­ság és szolidaritás érzése tölti el a ghanai nép, s a függetlenségü­kért harcoló afrikai népek iránt. A kölcsönös megértés szellemében lefolytatott tárgyalásaink újabb hozzájárulást jelentenek a ghánai és a magyar nép barátságának erősítéséhez, a két állam kapcso­latainak kiszélesítéséhez, a békés egymás mellett élés nagy eszméjé­nek diadalra­­ juttatásához. En­gedjék meg, hogy a dolgozó ma­gyar nép nevében szolidaritásunk­ról biztosítsam önöket és arról, hogy a magunk részéről továbbra is mindent megteszünk a két nép barátságának szorosabbá tételéért. Dobi István befejezésül szeren­csés utat kívánt a ghanai állam­főnek, további sikereket a ghanai nép felemelkedéséért és a világ­béke megerősítéséért folytatott nemes munkájukban. Beszédét Nkrumah elnök, a ghanai és a magyar nép barátságának élteté­sével fejezte be. Dobi István beszéde után a ma­gyar államférfiak még egyszer meleg barátsággal kezet szorítot­tak Nkrumah elnökkel, majd úttö­­rőkislányok rózsacsokrokkal ked­veskedtek a ghánai vendégeknek. A búcsúztatásra összegyűlt tömeg eközben hatalmas ovációba kez­dett: „Éljen Afrika!”-felkiáltá­sokkal; többen virágcsokrot ad­tak át Nkrumah elnöknek, mások megölelték, megcsókolták. Aztán még egy búcsúkézfogás követke­zett az IL—18 mintájú gép feljá­rójánál. Kállai Gyula elvtárs így köszönt el Nkrumah elnöktől: „Kár, hogy ilyen rövid ideig volt nálunk!” Nkrumah elnök a repü­lőgép feljárójáról válaszolt. Nagy derültség közepette ezt mondotta: „Egyes nyugati politikusok számá­ra még ez a rövid idő is elviselhe­tetlenül hosszúnak tűnt.” A kedves vendégek különrepü­­lőgépe negyed 10-kor emelkedett a magasba, hogy Csehszlovákiába vigye a ghanai államférfiakat. Búcsúkézfogás a repülőtéren. (Folytatás az 1. oldalról.) Mindkét kormány egyetért ab­ban, hogy az­ IK­SZ sikeres tevé­kenységének elengedhetetlen fel­tétele a Kínai Népköztársaság tör­vényes jogainak helyreállítása az ENSZ-ben. Nkrumah elnök magyarországi látogatása és tárgyalásai jelentős­­ek­ Budapesten, az 1961. évi A Magyar Népköztársaság részéről Dobi István s. k. a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke állomását képezik a két ország és népeik közötti baráti kapcsolatok erősítésének és fejlesztésének. Dr. Kwame Nkrumah, a Ghánai Köztársaság elnöke ghánai látoga­tásra hívta meg Dobi Istvánt, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökét, aki a meghívást elfogadta, július hó 39. napján. A Ghanai Köztársaság részéről Dr. Kwame Nkrumah s. k. a Ghanai Köztársaság elnöke Dr­. Kwame Nkrumah Prágába érkezett Prága, július 31. (MTI) Dr. Kwame Nkrumah, a Ghánai Köztársaság elnöke hétfő délelőtt Budapestről Prágába érkezett. A repülőtéren Antonin Novotny, köztársasági elnök, valamint a csehszlovák kormány és a nem­zetgyűlés képviselői fogadták Nkrumah elnököt és kíséretét. Antonin Novotny üdvözlő be­szédében méltatta a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Gha­nai Köztársaság között kialakult sokoldalú együttműködést és hangsúlyozta, a csehszlovák nép nagyra értékeli Nkrumah elnök­nek és a Ghanai Köztársaságnak a népek békés együttélésére irá­nyuló politikáját, kész Ghána és a többi afrikai ország népét tá­mogatni gazdasági építő munká­jában. Dr. Kwame Nkrumah köszönő távirata Dobi Istvánhoz, az Elnöki Tanács elnökéhez Elutazva Budapestről szeretném megköszönni önnek, a kormány és a párt vezetőinek, valamint Magyarország népének rövid itt­­tartózkodásunk alatt irántunk ta­núsított rendkívül nagylelkű ven­dégszeretetét. Meg vagyok győződ­ve arról, hogy látogatásunk meg­erősíti Magyarország és Ghána kapcsolatait. További jó egészsé­get és boldogságot kívánok Önnek. Kwame Nkrumah Nkrumah elnök magyarországi látogatásának utolsó napja is zsú­folt programot hozott. A Ghánai Köztársaság elnöke és kísérete vasárnap délelőtt — Kiss Károly, Kristóf István és Szarka Károly külügyminiszterhelyettes társasá­gában — meglátogatta az inotai alumíniumkohót. * Délben érkezünk ghanai ven­dégeink háromnapos látogatásá­nak utolsó állomására, Balaton­­aligára. Itt tölti szabadságát Ká­dár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kára. Kádár elvtárs tavaly az ENSZ közgyűlésének 15. ülésszakán ta­lálkozott először a ghanai állam­fővel, Nkrumah elnökkel. Azon a napon, amikor 13 új afrikai füg­getlen állam képviselői egymás után foglalták el helyüket a köz­gyűlés karosszékeiben, s az emel­vényen Nkrumah felejthetetlen szavakba öntötte Afrika hangját: „Követelésünk mennydörögve, zúg­óceánok és hegyek, dombok és völgyek fölött. Szabadságot Afri­kának! Afrika szabadságot akar! Afrikának szabadnak kell lennie!” S most, amikor megérkezik Ba­­latonaligára a ghánai államfő, így emlékezik erre az első találkozás­ra Kádár János elvtárs: — Elnök úr! Újra átélem azt a napot, amikor ön nemzeti visele­tében az ENSZ szónoki emelvé­nyére lépett és szenvedélyes han­gon az imperializmus főfészkében mondott vádbeszédet a gyarmat­­tartók ellen. Addig az ön neve csak egy volt nekem a nagy sza­badságharcosok közül, de ott a szónoki emelvényen többnek tűnt, óriásnak, magabiztosnak, mint aki maga mögött tudja a még elnyo­mott milliók rokonszenvét és vé­leményét. Aztán csakhamar meghitt be­szélgetés alakul ki előbb az üdülő teraszán, majd a közös ebéden. Nkrumah beszél. ..Emlékszem — mondja — az amerikai ex-alelnök, Nixon úr gyakran nevezte önöket kommunista rabszolgáknak. Nos, ha abból áll a rabszolgaságuk, amit én Magyarországon láttam, akkor beállók kommunista rab­szolgának.” Tawhah Adamasio, az elnöki ügyek minisztere nyomban hozzáteszi, hogy Kádár Jánost eddig csak az imperialista sajtó­ból ismerte. — Ők gyakran csinálnak ne­kem ingyen propagandát — szól közbe nevetve Kádár elvtárs. — S méghozzá milyet. Eddig önt amolyan mogorva, harcias külsejű embernek képzeltem — újságolja nevetve Adamasia —, s lám, egy nyugodt, bölcs politikus­sal van dolgunk. Nkrumah ezt a véleményt is kiegészíti. Elmondja, hogy itt van vele a fél kormány, jobbára olyan emberek, akik ed­dig valóban sok rosszat hallottak Magyarországról. Most, miután ebben az országban egyetlen rosz­­szul öltözött, savanyú arcú ember­rel sem találkoztak, teljesen meg­változott a véleményük. Ennek mintegy szimbólumaként, a fény­képezőgépek lencséje elé invitál­ják Kádár elvtársat, hogy csoport­képen is megörökítsék a mai ta­lálkozást. Kádár elvtárs pedig ebédre hívja a vendégeket. Az üdülő szakácsa igencsak el­számította magát, kettés papriká­val főzte a halászlét, nem ismerve a ghanai szokásokat. Ám, a ven­dégek versenyre keltek a piros cseresznyepaprika fogyasztásá­ban. .. Az ebédközbeni pohárköszöntők is végtelenül szívélyesek. Kádár elvtárs hangsúlyozza: a magyar— ghanai kapcsolatok ugyan nem te­kinthetnek vissza hosszú múltra, de máris mélyek, s a mostani lá­togatással tovább erősödtek. A magyar nép együtt érez Ghana népével, szolidáris vele imperia­listaellenes harcában, s sikereit saját sikereinek is tekinti. Erre emeli poharát. Nkrumah elnök szintén a baráti találkozások epizódjait idézi po­hárköszöntőjében. Elmondja, hogy bármerre jártak, a szeretet és a tisztelet hulláma vette körül őket, s azzal, hogy ma Kádár Jánossal is találkoztak, végképp beteljese­dett küldetésük. Pohárköszöntő közben Kádár elvtárs Nkrumah elnökhöz fordul: — Hallom, hogy a budapesti an­gol követ és a katonai attasé ki­vonult a fogadásról, amelyen ön szóba hozta a gyarmatosítók vi­selt dolgait. Még szerencsénk, hogy nem fogadásokból áll a vi­lág. A fogadásokról ki lehet vo­nulni, ám a világból nem. Nkrumah egy másik diplomá­ciai történettel válaszol Kádár elvtársnak: — Amikor elindultam erre az útra — mondja —, az egyik ame­rikai diplomata megkérdezte: ezek után végtére is a kommuniz­mus, avagy a kapitalizmus mel­lett állok-e, így feleltem az ér­deklődőnek: Nem az én dolgom, hogy a kapitalizmus vagy a szo­cializmus mellett érveljek. A tör­ténelem halad előre, s mi követ­jük. Ami pedig a látogatást il­leti: találkozásaink során meg­győződtem róla, hogy a szabad­ság, az egyenlőség, az igazság és ami mindezzel együtt jár, az em­berség, csakis a szocialista orszá­gokban ölt valódi testet. Ahogy telik az idő, úgy élénkül az eszmecsere. Ismét Nkrumah elnök beszél, arról, hogy a ghá­nai és a magyar nép hajdani szenvedései és mai törekvései kö­zött igen sok rokonvonás van. — Ügy van! — mondja Kádár elvtárs. — A mi országunk is év­századokon át félgyarmati sor­ban élt, ráadásul a háború ide­jén a német fasiszták lerombol­ták, kifosztották Magyarországot. — A ghánai népnek is nagy ne­hézségeket kell leküzdenie. Min­denekelőtt fel kell tárni orszá­gunk kincseit, adottságait, aztán jó terveket kell készítenünk. Eb­ben is, abban is számítunk a ma­gyar nép segítségére. Önöknek már sok a tapasztalatuk. Szombat­ról vasárnapra virradóra elolvas­tam a „Tervgazdaság Magyaror­szágon” című könyv angol nyelvű kiadását. Mondhatom, nagyszerű útmutatás... Búcsúznak a vendégek. Ghanai újságíróbarátunk tudósítását fogalmazza. Ez lesz a címe: „Tá­vol a szemtől, közel a szívhez”! Valóban ezzel az érzéssel köszön­nek el egymástól a ghánai és a magyar vezetők. Kőszegi Frigyes „ Távol a szemtől, közel a Dr. Kwame Nkrumah találkozása Kádár Jánossal A találkozás első percei Diplomáciai kapcsolat létesül hazánk és Ghana között A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és a Ghanai Köztár­saság elnöke elhatározták, hogy a Magyar Népköztársaság és a Ghanai Köztársaság között nagy­követségi szinten diplomáciai kap­csolatot létesítenek. A diplomáciai kapcsolat létesí­­téséről szóló jegyzőkönyvet Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és dr. Kwame Nkrumah, a Ghánai Köz­társaság elnöke írta alá. (MTI) 1961. augusztus 1. kedd NÉPSZABADSÁG

Next