Népszabadság, 1962. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-22 / 222. szám

6 W*nVA ©|9»5^ITAI$tl!.4Ul^lVS2liUil **^M*zi*mweiEEnM'' ^ m mWam­we»«!o^S!S«lP^ SZEMELVÉNYEK A HAZAI SAJTÓBÓL Húszezer részvevő A KISZ Komárom megyei bi­­zottsága jelentette: az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalomban csaknem húszezer fiatal vesz részt, köztük nyolcezer lány, il­letve fiatalasszony. Oroszlányon és Esztergomban például a fiata­lok fele vállalkozott a követelmé­nyek teljesítésére. Több üzem­ben az alapszervezet szerződést kötött a gazdasági vezetőkkel, amelynek célja egyes sürgős fel­adatok mielőbbi megoldása. Ta­tabányán, Dorogon és Oroszlá­nyon a szerződéskötés óta az ifjú­sági bányászbrigádok jelentős többtermelést értek el. A külön­böző társadalmi munkákkal az ipari üzemek fiataljai és a falusi fiatalok az idén már csaknem ötmillió forintot takarítottak meg. (Magyar Ifjúság) Logikus így’? Tatarozzák a Mártírok útja 48. számú bérházat Most már nem­csak kívülről, de belül is ugyan­csak takaros az épület. Nemrég érkeztek el a világítóudvar va­kolásához, meszeléséhez, s ezt is derekasan elvégezték. Derekasan, csak éppen — félig. Mármint a szomszédos házihoz tartozó részt — a világítóudvar túlsó felét — sorsára hagyták: a málladozó, mocskos falak továbbra is re­ménytelenül sötétlenek egy méter hosszan, míg az innenső méter be­­vakoltan, kimeszelve büszkélke­dik.Az állványokról persze mind a négy falat rendbe lehetett volna hozni, ámde hiába függ egybe a 2x3 méteres zárt udvarrész, ha egyszer az egyik oldal a Mártírok útja 48. számú, a másik a Szász Károly út 5. számú házhoz tarto­zik. Majd ha az utóbbit is tata­rozzák, felrakják újból az állvá­nyokat és rendbe hozzák ezezt az oldalt is. (Figyelő) Tizenöt év alatt 400 Az idő megszépíti az emlékeket, még azokat is, amelyek annak ide­jén több bosszúságot, mint örö­met okoztak, így van ezzel Győri Kálmán tanár úr is. Mert legyünk őszinték: 15 évvel ezelőtt nem nézték minden házban jó szem­mel a pedagógust — különösen ak­kor, ha felnőtteket akart rábe­szélni arra, hogy újra iskolapad­ba üljenek, tanuljanak. Sokszor kereken visszautasították, mások riadtan tiltakoztak: nem tartották felnőtthöz „méltónak” a tanulást. Azért mégiscsak sikerült két osz­tályra való felnőttet összetoboroz­ni, s 1948-ban a III. kerületi álta­lános iskolában megindult a dol­gozók esti oktatása. Tizenöt év alatt több mint négy­százan szerezték meg csak a III. kerületi iskolában a nyolc általá­nos osztály elvégzését igazoló bi­­■omyítványt. Szeretik a felnőttek az iskolát Gyakran előfordul, hogy aki 10— 15 évvel ezelőtt, vagy még koráb­ban elégséges rendű volt a rendes tagozaton, most szorgalmával a közepes, sőt, a jórendűségig vitte. (Vasas, az Ózdi Kohászati Üzemek lapja) Mllliós kamatok Sokszor elmondtuk már, de mi mégis a saját kárunkból is ne­hezen akarunk tanulni. Milliókat visz el a kölcsönök kamata. A kölcsönök felvételének oka pedig nem más, mint az ütemtelen ter­melés. Hónap, illetve negyedév elején — mivel a tervezettől el­térő ütemben történik a kiszállí­tás — nem érkezik be a Nemzeti Bankba egyszámlánkra az az ösz­­szeg, amely fedezné a következő időszak költségeit, még annyira sem, hogy a bennlevő pénz a bé­rek kifizetésére elég volna. Hiá­ba van nekünk milliókat érő kész­letünk a gyárban, ha az nem ke­rül értékesítésre, nincs más vá­lasztásunk — munkabérre, anyag­ra— szükségünk van —, mint köl­csönt felvenni. Márpedig ezt — egy ütemtől eltérően gazdálkodó vállalatnak — nem kis „áron” ad a bank. Ezért vagyunk kénytele­nek csak kamatra negyedéven­ként milliókat kifizetni. (Kazán, az Április 4. Gépgyár lapja) Tgti kisfiú hőstette Köztudomású, hogy még min­dig meglehetősen sok tűz kelet­kezik gyermekjátékból. Annál ritkább jelenség viszont, amit a kerekegyházi 11 éves Borsodi Im­re cselekedett a Kaszatanya-dű­­lőben keletkezett tűznél. A kis Imre a szőlőben dolgozott, ami­kor észrevette, hogy a tőle kb 200 méterre levő tanya istállójá­nak nádtetőzete lángokban áll. Munkáját abbahagyva, a helyszín­re szaladt s hozzákezdett a men­tési munkálatokhoz. Az ő érde­me, hogy az istállóban levő négy szarvasmarha megmenekült a pusztulástól. A kis Borsodi Im­re bátor cselekedete méltó példa­ként állhat a gyermekek, de igen sok — sokszor közömbös — fel­nőtt előtt is. (Magyar Tűzoltó) JVm­es szinkronban Az Irodalomtörténeti Kiskönyv­tárban nemrég ismertető füzet jelent meg Byronról. De Byron műveinek se hírük, se hamvuk a könyvesboltokban. Megjelent a minap egy tanulmánykötet is szá­zadunk amerikai íróiról. Vagy féltucat olyan szerzőt mutat be, akinek munkáit szinte egyáltalán nem vagy csak évtizedekkel ez­előtt fordították magyarra. Ké­szült egy hasznos könyv — 100 híres regény a címe — azzal a céllal, hogy kedvet csináljon a klasszikus remekművek olvasásá­hoz, de amihez kedvet csinál, an­nak nem kis része hozzáférhetet­len, időtlen idők óta nincs új ki­adása (Goethe: Meister Vilmos tanulóéved, Keller: Zöld Henrik, Lagerlöf: Gösta Berling), George Eliot Adam Bede című regénye például épp száz éve jelent meg magyarul, sőt, az ajánlott művek egynéhányát (Marivaux: Marian­na élete, Henry James: Euró­paiak, Faulkner: Menedék) soha nem is tolmácsoltak nyelvünkön. Erre mondjuk jó pestiesen: itt Valami nincs szinkronban! (Élat és Irodalom) fiúja múzeum Az Országos Agrobotanikai In­tézet népi kísérleti telepén egy búzamúzeum van kialakulóban. A múzeumban az ország különböző vidékeiről összegyűjtik a magyar búzafajtákat. Eddig több mint kétszáz fajta magyar búza került a gyűjteménybe. Egy-egy fajtából fél-egy kilót tartalékolnak, s mindegyiket klímakamrában he­lyezik el. A kamrákban, megfelelő hőmérséklet mellett, a búza hu­szonöt évig is eláll, anélkül, hogy csíraképességéből veszítene. (Szabad Föld) KB-1 egysoros kukorica­­betakarítógépek eladók Érdeklődni lehet TECHNOIMPEX Bp. V., Dorottya u. 6, IIf 38. Telefon: 180—830, 220 mellék. ________________________ NÉPSZABADSÁG 1992. szeptember 22. szombat HÁROM ELNÖK HÁROM EMBER, három külön­­­­böző nemzedék, az ország három tája. Az egyik, Molnár Ferenc, 50­­ éves, és Veszprém—Vas határá-­­ ról, Hosztótról jött. A másik, Kató Gyula, 35 éves, a Pest megyei Dömsödről. S a harmadik, az alig 20 éves Donka János, Jánkmajtis­­ból, a távoli szatmári községből való. Alkatra, korra különböznek egymástól, s tegnap még egyik sem tudott a másikról, de itt, a mezőgazdasági kiállítás forgatagá­ban már úgy beszélnek, mintha legalábbis egy anya szülte volna őket. Közülük Molnár Ferencet is­mertem. A főpavilon sarkán lát­tam meg most, mert fél fejjel nőtt az ácsorgó, nézelődő emberek fölé. Megörültünk egymásnak, mint a régi ismerősök, és egy korsó sör mellé kívánkoztunk. „Várjunk még. Várjunk a barátaimra” — mondta a hosztóti elnök. A „bará­tai” képeslapot írtak, s amikor négyesben végre leültünk a kert­ben, valahogy nekem is közeli lett az idő ismeretlenjéből előbukkant három ember. — Hogyan találkoztak? — Csak úgy. A sors hozta — válaszolták és vállukat rándítot­ták, jelezve ezzel, nem az a fon­tos, hogyan találkoznak embe­rek, hanem az számít, értik-e egymás szavát. így mondták, „szavát”, és ebben a szív, a lélek, szóval minden benne volt, ami emberré teszi az embert. MOLNÁR FERENC faluja utolsó szövetkezetbe lépője volt, és a szövetkezet első elnöke lett... A jánikmajtisi fiatalember szólt a mélázóra: — Feri bátyám, merre jársz? Egy sóhaj. — Megmérgeztek — és tréfásan hunyorított. — Ezzel a közössel­ sosem hittem volna, hogy ennyire tudja emészteni az embert. Teg­nap még odahaza belülről feszí­tett, no lám, mi mindent szerez­tünk három év során. Most meg a silótornyos, önműködő etető is kellene. Amióta megláttam itt a kiállításon, azóta számolok. Mon­dom nektek, ha olyanunk lenne, évente 100 000 forinttal gyara­podna a marhahizlalásból szár­mazó jövedelem. — Az biztos — hagyta helyben a zömök dömsödi brigádvezető. — Nekem a gépesített tyúkfarm tetszett — így a szatmári fiú. — Ja, öcsém, te még legény­]­ember vagy — kacsintott társára a hosztóti elnök. I — Jó lenne egyet-mást haza- t vinni. — Megvannak azok nélkülünk is.— ördögöt, ha nem vagyok ott, nem megy úgy. — Pedig kacsafarmot mi is csi­nálhatnánk. CSAK HALLGATTAM a fel­röppent félmondatokat­. Egyet sem mondtak végig, kitalálták a ke­vésből, mire gondol a másik. Az a kicsi eszközhordozó... Az bi­zony, az kéne, azzal a jó újítással, hogy húszféle műveletre használ­ható. És ekkor kérdezte meg a dömsödi ember Molnár Ferenctől: ti ugyan mitől lettetek híresek, hogy nevetek az újságba is bele­került? — Az észtől — bökött homloká­ra a hosztóti elnök. — Akadna abból nekünk is, mégsem megy úgy a szekér, mint nálatok, pedig mi háromezer holddal számolhatunk. Ti meg csak ezerrel. Molnár Ferenc hamiskásan né­zett társaira, és újra a fejére bö­kött. Hármasban hallgattuk, ho­gyan fordíthat egyen az ember, hogy kettő legyen belőle, így pél­dázta a hosztótt: — A törvényt tisztelje az ember, de azért használja a fejét. Jól si­került nekünk minden, és kaptunk augusztus 20-án a megyétől 25 000 forint jutalmat, mivel elsők let­tünk. Huszonötezret kaptunk gép­re, ajándékba. Kiküldöttnek még nem tapsolt úgy a falu, mint an­nak a megyei embernek, aki a nyilvánosság előtt átadta a pénzt. A pénz csak papír, ha nem for­gatja az ember. Vigyük a bank­ba. Mikor? A könyvelőm mondja, holnap. Muszáj? Bizony, így sza­bályos, mert ebből gépet kell ven­nünk. Nekem mégsem hagyott nyugtot ez a pénz. Kár akár egy órát is hevertetni. S míg a többiek ünnepeltek, én felkaptam a mo­torra, körbeszaladtam a környék falvait. A házaik előtt ácsorgóktól kérdeztem, kinek van eladó nö­vendékmarhája. Volt, annyi volt, hogy mind a huszonötezret elköl­töttem. Másnap reggel jöttek ám a növendékek. No — gondoltam —, mit szól a vezetőség, mert a pénzt meg a bankba kéne vinni. Azt mondtam: engedélyezitek-e, hogy az elszámolási számlánkról — mert azon mindig van pénzünk — huszonötezret áttegyünk a be­ruházásb­a. Beleegyeztek, így is lett. Még aznap feladhattam a ren­delést az AGROKER-nek, és lett sálótöltőnk, de szaporodott a hízó­marha-állomány is, mert fordult egyet a pénz. — Furfangos ember vagy te, Feri bácsi. — Majd megtanuljuk Zsámfoé­­kon, az elnökiskolán mi is... — Az ám, a számlarendszert, de minden tanulásnak annyi a hasz­na, amennyit segíteni tud magán vele az ember. — Erre jó a kiállítás. AKARATLANUL IS tanul az ember, mert talán sok mindent elfelejt abból, amit az elnökkép­ző iskolán tanítanak. Ők hárman összetalálkoztak itt, és még egyszer együtt járták végig azokat a kiállítási helyeket, ahol egyiknek vagy másiknak megtet­szett valami. Délutánra közösen válogattak a gépek között. Az ön­tözés a dömsödit érdekelte job­ban, a HARVESTOR-rendszerű silóautomata Molnár Ferencet, a tyúkfarm és tojóház a Sza­tanárból jött fiút, de mindegyiket közösen vizsgálgatták. Beszéltek és vitat­koztak, hol, mi lenne jobb. És együtt léptek ki a vásár kapuján, hogy Budapestből is közös emlé­keket merítsenek ők hárman, mert egymást értő barátságukat tovább­viszik az ország három tájára. Szamos Rudolf Aratják a rizst az Alföldön Szolnok megyében az állami gazdaságok megkezdték a rizs aratását. A Tisza, a Zagyva és a Körös menti telepek mintegy 6000 holdján érett kasza alá a növény. Tiszasülyön, a megye egyik leg­nagyobb rizstermelő gazdaságá­ban 1760 holdról vágják a ter­mést. Az érett táblákon 150 em­ber dolgozik, s hétfőn már a cséplőgépek is munkába állnak. A Közép-tiszai Állami Gazda­ságban a jövő hét elején kezdődik meg a rizs aratása, itt — a tervek szerint — 150 hold termését tel­jes egészében géppel takarítják be. (MTI) MOSTOHA FÖLDEKEN Sarkadon hallottam emlegetni a környékbeliek nehéz viaskodá­­sát a földdel, amely négy hóna­pos esetlen nyár után kemény, mint a páncél, s az eke acélké­sei úgy roppannak szét benne, mintha csontból lennének. Sava­nyú­szik és nehéz, kötött talaj uralkodik errefelé a járásban. Az is helyenként kimerült, évtize­dekig nem trágyázták kellően, aztán az ötvenes években a soro­zatos birtokcserélődés következ­tében hanyagolták el. Most a szövetkezetekben műtrágyázással, talajlazítással, digózással, öntö­zéssel, helyes vetésszerkezet ki­alakításával hozzák rendbe a föl­deket. 1938-tól 1948-ig például 5,4 má­zsa volt a járásban a gabona­átlag. S ezt csak 1961-ben sike­rült 8,4 mázsára emelni. Annak ellenére, hogy nem volt eső, a kapások az idén jobb termést hoztak, mint tavaly, különösen cukorrépából és kukoricából. Hanem a feltételek tényleg ne­hezebbek, mint az ország át­lagos talajú vidékein. Egy hold megműveléséhez 15—20 szá­zalékkal több munkaráfordítás szükséges, mint máshol. A feszí­tett munka, s az alacsonyabb ter­méshozamok kemény próbára te­szik a szövetkezetek parasztságát. És a dolog természetéből követ­kezik, a belső egységet, a meg­értést is. Ilyen helyeken talán még többet számít, hogy milyen a belső összetartó erő, hogyan dolgozik a pártszervezet, hogyan találják meg a közös hangot a vezetők a tagokkal. Harcban a szűkmarkú természettel Amikor a méhkerékieket úgy hallottam emlegetni, mint akik „ott élnek a szik közepén, a leg­soványabb földek vidékén”, s amelyeket ráadásul aszály sújt, már két esztendeje, kaptam az alkalmon, hogy felkeressem a fa­lut. Megvallom, ezek után valami drámaiságot vártam, kedvetlen mogorvaságot, nehéztekintetű em­bereket és más efféléket. Még in­kább ezt a várakozást erősítette bennem a barnára égett puszta­ság, a faluhoz vezető út két olda­lán, amely lapos volt, mint az asztal és vigasztalan, amilyen csak egy kiégett legelő lehet. Nagy fehér foltokban sziklót verí­­tékezett a föld, s a megsárgult fűszálak között csak szamárke­nyér tengődött. Ha valaki a kötegyáni úton for­dul Méhkerék felé, valóban úgy találja, hogy ezzel a községgel szűkm­arkúan bánt a természet. Mintha magános szigetnek szánta volna a kilúgozott földek köze­pén, hogy birkózzék vele legre­­ménykedőbb teremtménye, az ember. A faluhoz közeledve azon­ban egyre jobban felengedett a táj. Előbb nagy tábla dohány bukkant elő, aztán cukorrépa hú­sos levelet, majd szépen megfor­gatott földeket láttam — igaz, akkora rögökkel, hogy gyermek elbújhatna némelyik mögött. Méhkerék román lakosságú köz­ség. Férfiai erős, inas, feketén csillogó szemű emberek, asszonyai élénkek, gyorsan és szívesen be­szélnek.. Az elnök, Martyin László is itteni típus, öles vállakkal, a tagbaszakadt embereket jellemző súlyos mozgással, s a domború homlok alatt nyugodt pillantású szemekkel. Figyelmesen hallgatja, míg elmondom, mi vezetett ide, de alig pendítem meg kételyei­met, hogy rossz föld, nehéz, aszá­lyos esztendők, fiatal szövetkezet stb., máris érzem, hogy ez itt egy kicsit hamisan hangzik. Az elnök szája szögletében nehezen észre­vehető kis mosoly is bujkált Kicsikarni mindent a földtől . Értem, mire gondol, csak­hogy ez a föld mindig ilyen volt. Birkózni kellett vele. Azelőtt a paraszt a kis lovas ekével éppen csak megkarcolta a tetejét. Az is olyan keserves erőből tellett hogy estére a könnye is kisajdult tőle. Éi mennyi búzája termett? Két­­három mázsa. Mióta világ a világ, tavaly termett itt először 10,20 mázsa. Sajnos, kevesebb az idei, amikor csak hat mázsa lett, meg 15 mázsás ősziárpa-termés. De a méhkerékieknek már ez is komoly emelkedés. Két-három év alatt itt már átalakítottuk a vetés­­szerkezetet Méhkeréken például azelőtt nem volt dohány. Most 100 holdon terem. Cukorrépa ta­lán 80 hold volt, most 340 holdat takarítunk be. Rizs volt, de kevés. Most 200 holdon termelünk. Meg­kezdtük a nagyüzemi baromfitár-

Next