Népszabadság, 1962. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-22 / 222. szám
6 W*nVA ©|9»5^ITAI$tl!.4Ul^lVS2liUil **^M*zi*mweiEEnM'' ^ m mWamwe»«!o^S!S«lP^ SZEMELVÉNYEK A HAZAI SAJTÓBÓL Húszezer részvevő A KISZ Komárom megyei bizottsága jelentette: az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalomban csaknem húszezer fiatal vesz részt, köztük nyolcezer lány, illetve fiatalasszony. Oroszlányon és Esztergomban például a fiatalok fele vállalkozott a követelmények teljesítésére. Több üzemben az alapszervezet szerződést kötött a gazdasági vezetőkkel, amelynek célja egyes sürgős feladatok mielőbbi megoldása. Tatabányán, Dorogon és Oroszlányon a szerződéskötés óta az ifjúsági bányászbrigádok jelentős többtermelést értek el. A különböző társadalmi munkákkal az ipari üzemek fiataljai és a falusi fiatalok az idén már csaknem ötmillió forintot takarítottak meg. (Magyar Ifjúság) Logikus így’? Tatarozzák a Mártírok útja 48. számú bérházat Most már nemcsak kívülről, de belül is ugyancsak takaros az épület. Nemrég érkeztek el a világítóudvar vakolásához, meszeléséhez, s ezt is derekasan elvégezték. Derekasan, csak éppen — félig. Mármint a szomszédos házihoz tartozó részt — a világítóudvar túlsó felét — sorsára hagyták: a málladozó, mocskos falak továbbra is reménytelenül sötétlenek egy méter hosszan, míg az innenső méter bevakoltan, kimeszelve büszkélkedik.Az állványokról persze mind a négy falat rendbe lehetett volna hozni, ámde hiába függ egybe a 2x3 méteres zárt udvarrész, ha egyszer az egyik oldal a Mártírok útja 48. számú, a másik a Szász Károly út 5. számú házhoz tartozik. Majd ha az utóbbit is tatarozzák, felrakják újból az állványokat és rendbe hozzák ezezt az oldalt is. (Figyelő) Tizenöt év alatt 400 Az idő megszépíti az emlékeket, még azokat is, amelyek annak idején több bosszúságot, mint örömet okoztak, így van ezzel Győri Kálmán tanár úr is. Mert legyünk őszinték: 15 évvel ezelőtt nem nézték minden házban jó szemmel a pedagógust — különösen akkor, ha felnőtteket akart rábeszélni arra, hogy újra iskolapadba üljenek, tanuljanak. Sokszor kereken visszautasították, mások riadtan tiltakoztak: nem tartották felnőtthöz „méltónak” a tanulást. Azért mégiscsak sikerült két osztályra való felnőttet összetoborozni, s 1948-ban a III. kerületi általános iskolában megindult a dolgozók esti oktatása. Tizenöt év alatt több mint négyszázan szerezték meg csak a III. kerületi iskolában a nyolc általános osztály elvégzését igazoló bi■omyítványt. Szeretik a felnőttek az iskolát Gyakran előfordul, hogy aki 10— 15 évvel ezelőtt, vagy még korábban elégséges rendű volt a rendes tagozaton, most szorgalmával a közepes, sőt, a jórendűségig vitte. (Vasas, az Ózdi Kohászati Üzemek lapja) Mllliós kamatok Sokszor elmondtuk már, de mi mégis a saját kárunkból is nehezen akarunk tanulni. Milliókat visz el a kölcsönök kamata. A kölcsönök felvételének oka pedig nem más, mint az ütemtelen termelés. Hónap, illetve negyedév elején — mivel a tervezettől eltérő ütemben történik a kiszállítás — nem érkezik be a Nemzeti Bankba egyszámlánkra az az öszszeg, amely fedezné a következő időszak költségeit, még annyira sem, hogy a bennlevő pénz a bérek kifizetésére elég volna. Hiába van nekünk milliókat érő készletünk a gyárban, ha az nem kerül értékesítésre, nincs más választásunk — munkabérre, anyagra— szükségünk van —, mint kölcsönt felvenni. Márpedig ezt — egy ütemtől eltérően gazdálkodó vállalatnak — nem kis „áron” ad a bank. Ezért vagyunk kénytelenek csak kamatra negyedévenként milliókat kifizetni. (Kazán, az Április 4. Gépgyár lapja) Tgti kisfiú hőstette Köztudomású, hogy még mindig meglehetősen sok tűz keletkezik gyermekjátékból. Annál ritkább jelenség viszont, amit a kerekegyházi 11 éves Borsodi Imre cselekedett a Kaszatanya-dűlőben keletkezett tűznél. A kis Imre a szőlőben dolgozott, amikor észrevette, hogy a tőle kb 200 méterre levő tanya istállójának nádtetőzete lángokban áll. Munkáját abbahagyva, a helyszínre szaladt s hozzákezdett a mentési munkálatokhoz. Az ő érdeme, hogy az istállóban levő négy szarvasmarha megmenekült a pusztulástól. A kis Borsodi Imre bátor cselekedete méltó példaként állhat a gyermekek, de igen sok — sokszor közömbös — felnőtt előtt is. (Magyar Tűzoltó) JVmes szinkronban Az Irodalomtörténeti Kiskönyvtárban nemrég ismertető füzet jelent meg Byronról. De Byron műveinek se hírük, se hamvuk a könyvesboltokban. Megjelent a minap egy tanulmánykötet is századunk amerikai íróiról. Vagy féltucat olyan szerzőt mutat be, akinek munkáit szinte egyáltalán nem vagy csak évtizedekkel ezelőtt fordították magyarra. Készült egy hasznos könyv — 100 híres regény a címe — azzal a céllal, hogy kedvet csináljon a klasszikus remekművek olvasásához, de amihez kedvet csinál, annak nem kis része hozzáférhetetlen, időtlen idők óta nincs új kiadása (Goethe: Meister Vilmos tanulóéved, Keller: Zöld Henrik, Lagerlöf: Gösta Berling), George Eliot Adam Bede című regénye például épp száz éve jelent meg magyarul, sőt, az ajánlott művek egynéhányát (Marivaux: Marianna élete, Henry James: Európaiak, Faulkner: Menedék) soha nem is tolmácsoltak nyelvünkön. Erre mondjuk jó pestiesen: itt Valami nincs szinkronban! (Élat és Irodalom) fiúja múzeum Az Országos Agrobotanikai Intézet népi kísérleti telepén egy búzamúzeum van kialakulóban. A múzeumban az ország különböző vidékeiről összegyűjtik a magyar búzafajtákat. Eddig több mint kétszáz fajta magyar búza került a gyűjteménybe. Egy-egy fajtából fél-egy kilót tartalékolnak, s mindegyiket klímakamrában helyezik el. A kamrákban, megfelelő hőmérséklet mellett, a búza huszonöt évig is eláll, anélkül, hogy csíraképességéből veszítene. (Szabad Föld) KB-1 egysoros kukoricabetakarítógépek eladók Érdeklődni lehet TECHNOIMPEX Bp. V., Dorottya u. 6, IIf 38. Telefon: 180—830, 220 mellék. ________________________ NÉPSZABADSÁG 1992. szeptember 22. szombat HÁROM ELNÖK HÁROM EMBER, három különböző nemzedék, az ország három tája. Az egyik, Molnár Ferenc, 50 éves, és Veszprém—Vas határá- ról, Hosztótról jött. A másik, Kató Gyula, 35 éves, a Pest megyei Dömsödről. S a harmadik, az alig 20 éves Donka János, Jánkmajtisból, a távoli szatmári községből való. Alkatra, korra különböznek egymástól, s tegnap még egyik sem tudott a másikról, de itt, a mezőgazdasági kiállítás forgatagában már úgy beszélnek, mintha legalábbis egy anya szülte volna őket. Közülük Molnár Ferencet ismertem. A főpavilon sarkán láttam meg most, mert fél fejjel nőtt az ácsorgó, nézelődő emberek fölé. Megörültünk egymásnak, mint a régi ismerősök, és egy korsó sör mellé kívánkoztunk. „Várjunk még. Várjunk a barátaimra” — mondta a hosztóti elnök. A „barátai” képeslapot írtak, s amikor négyesben végre leültünk a kertben, valahogy nekem is közeli lett az idő ismeretlenjéből előbukkant három ember. — Hogyan találkoztak? — Csak úgy. A sors hozta — válaszolták és vállukat rándították, jelezve ezzel, nem az a fontos, hogyan találkoznak emberek, hanem az számít, értik-e egymás szavát. így mondták, „szavát”, és ebben a szív, a lélek, szóval minden benne volt, ami emberré teszi az embert. MOLNÁR FERENC faluja utolsó szövetkezetbe lépője volt, és a szövetkezet első elnöke lett... A jánikmajtisi fiatalember szólt a mélázóra: — Feri bátyám, merre jársz? Egy sóhaj. — Megmérgeztek — és tréfásan hunyorított. — Ezzel a közössel sosem hittem volna, hogy ennyire tudja emészteni az embert. Tegnap még odahaza belülről feszített, no lám, mi mindent szereztünk három év során. Most meg a silótornyos, önműködő etető is kellene. Amióta megláttam itt a kiállításon, azóta számolok. Mondom nektek, ha olyanunk lenne, évente 100 000 forinttal gyarapodna a marhahizlalásból származó jövedelem. — Az biztos — hagyta helyben a zömök dömsödi brigádvezető. — Nekem a gépesített tyúkfarm tetszett — így a szatmári fiú. — Ja, öcsém, te még legény]ember vagy — kacsintott társára a hosztóti elnök. I — Jó lenne egyet-mást haza- t vinni. — Megvannak azok nélkülünk is.— ördögöt, ha nem vagyok ott, nem megy úgy. — Pedig kacsafarmot mi is csinálhatnánk. CSAK HALLGATTAM a felröppent félmondatokat. Egyet sem mondtak végig, kitalálták a kevésből, mire gondol a másik. Az a kicsi eszközhordozó... Az bizony, az kéne, azzal a jó újítással, hogy húszféle műveletre használható. És ekkor kérdezte meg a dömsödi ember Molnár Ferenctől: ti ugyan mitől lettetek híresek, hogy nevetek az újságba is belekerült? — Az észtől — bökött homlokára a hosztóti elnök. — Akadna abból nekünk is, mégsem megy úgy a szekér, mint nálatok, pedig mi háromezer holddal számolhatunk. Ti meg csak ezerrel. Molnár Ferenc hamiskásan nézett társaira, és újra a fejére bökött. Hármasban hallgattuk, hogyan fordíthat egyen az ember, hogy kettő legyen belőle, így példázta a hosztótt: — A törvényt tisztelje az ember, de azért használja a fejét. Jól sikerült nekünk minden, és kaptunk augusztus 20-án a megyétől 25 000 forint jutalmat, mivel elsők lettünk. Huszonötezret kaptunk gépre, ajándékba. Kiküldöttnek még nem tapsolt úgy a falu, mint annak a megyei embernek, aki a nyilvánosság előtt átadta a pénzt. A pénz csak papír, ha nem forgatja az ember. Vigyük a bankba. Mikor? A könyvelőm mondja, holnap. Muszáj? Bizony, így szabályos, mert ebből gépet kell vennünk. Nekem mégsem hagyott nyugtot ez a pénz. Kár akár egy órát is hevertetni. S míg a többiek ünnepeltek, én felkaptam a motorra, körbeszaladtam a környék falvait. A házaik előtt ácsorgóktól kérdeztem, kinek van eladó növendékmarhája. Volt, annyi volt, hogy mind a huszonötezret elköltöttem. Másnap reggel jöttek ám a növendékek. No — gondoltam —, mit szól a vezetőség, mert a pénzt meg a bankba kéne vinni. Azt mondtam: engedélyezitek-e, hogy az elszámolási számlánkról — mert azon mindig van pénzünk — huszonötezret áttegyünk a beruházásba. Beleegyeztek, így is lett. Még aznap feladhattam a rendelést az AGROKER-nek, és lett sálótöltőnk, de szaporodott a hízómarha-állomány is, mert fordult egyet a pénz. — Furfangos ember vagy te, Feri bácsi. — Majd megtanuljuk Zsámfoékon, az elnökiskolán mi is... — Az ám, a számlarendszert, de minden tanulásnak annyi a haszna, amennyit segíteni tud magán vele az ember. — Erre jó a kiállítás. AKARATLANUL IS tanul az ember, mert talán sok mindent elfelejt abból, amit az elnökképző iskolán tanítanak. Ők hárman összetalálkoztak itt, és még egyszer együtt járták végig azokat a kiállítási helyeket, ahol egyiknek vagy másiknak megtetszett valami. Délutánra közösen válogattak a gépek között. Az öntözés a dömsödit érdekelte jobban, a HARVESTOR-rendszerű silóautomata Molnár Ferencet, a tyúkfarm és tojóház a Szatanárból jött fiút, de mindegyiket közösen vizsgálgatták. Beszéltek és vitatkoztak, hol, mi lenne jobb. És együtt léptek ki a vásár kapuján, hogy Budapestből is közös emlékeket merítsenek ők hárman, mert egymást értő barátságukat továbbviszik az ország három tájára. Szamos Rudolf Aratják a rizst az Alföldön Szolnok megyében az állami gazdaságok megkezdték a rizs aratását. A Tisza, a Zagyva és a Körös menti telepek mintegy 6000 holdján érett kasza alá a növény. Tiszasülyön, a megye egyik legnagyobb rizstermelő gazdaságában 1760 holdról vágják a termést. Az érett táblákon 150 ember dolgozik, s hétfőn már a cséplőgépek is munkába állnak. A Közép-tiszai Állami Gazdaságban a jövő hét elején kezdődik meg a rizs aratása, itt — a tervek szerint — 150 hold termését teljes egészében géppel takarítják be. (MTI) MOSTOHA FÖLDEKEN Sarkadon hallottam emlegetni a környékbeliek nehéz viaskodását a földdel, amely négy hónapos esetlen nyár után kemény, mint a páncél, s az eke acélkései úgy roppannak szét benne, mintha csontból lennének. Savanyúszik és nehéz, kötött talaj uralkodik errefelé a járásban. Az is helyenként kimerült, évtizedekig nem trágyázták kellően, aztán az ötvenes években a sorozatos birtokcserélődés következtében hanyagolták el. Most a szövetkezetekben műtrágyázással, talajlazítással, digózással, öntözéssel, helyes vetésszerkezet kialakításával hozzák rendbe a földeket. 1938-tól 1948-ig például 5,4 mázsa volt a járásban a gabonaátlag. S ezt csak 1961-ben sikerült 8,4 mázsára emelni. Annak ellenére, hogy nem volt eső, a kapások az idén jobb termést hoztak, mint tavaly, különösen cukorrépából és kukoricából. Hanem a feltételek tényleg nehezebbek, mint az ország átlagos talajú vidékein. Egy hold megműveléséhez 15—20 százalékkal több munkaráfordítás szükséges, mint máshol. A feszített munka, s az alacsonyabb terméshozamok kemény próbára teszik a szövetkezetek parasztságát. És a dolog természetéből következik, a belső egységet, a megértést is. Ilyen helyeken talán még többet számít, hogy milyen a belső összetartó erő, hogyan dolgozik a pártszervezet, hogyan találják meg a közös hangot a vezetők a tagokkal. Harcban a szűkmarkú természettel Amikor a méhkerékieket úgy hallottam emlegetni, mint akik „ott élnek a szik közepén, a legsoványabb földek vidékén”, s amelyeket ráadásul aszály sújt, már két esztendeje, kaptam az alkalmon, hogy felkeressem a falut. Megvallom, ezek után valami drámaiságot vártam, kedvetlen mogorvaságot, nehéztekintetű embereket és más efféléket. Még inkább ezt a várakozást erősítette bennem a barnára égett pusztaság, a faluhoz vezető út két oldalán, amely lapos volt, mint az asztal és vigasztalan, amilyen csak egy kiégett legelő lehet. Nagy fehér foltokban sziklót verítékezett a föld, s a megsárgult fűszálak között csak szamárkenyér tengődött. Ha valaki a kötegyáni úton fordul Méhkerék felé, valóban úgy találja, hogy ezzel a községgel szűkmarkúan bánt a természet. Mintha magános szigetnek szánta volna a kilúgozott földek közepén, hogy birkózzék vele legreménykedőbb teremtménye, az ember. A faluhoz közeledve azonban egyre jobban felengedett a táj. Előbb nagy tábla dohány bukkant elő, aztán cukorrépa húsos levelet, majd szépen megforgatott földeket láttam — igaz, akkora rögökkel, hogy gyermek elbújhatna némelyik mögött. Méhkerék román lakosságú község. Férfiai erős, inas, feketén csillogó szemű emberek, asszonyai élénkek, gyorsan és szívesen beszélnek.. Az elnök, Martyin László is itteni típus, öles vállakkal, a tagbaszakadt embereket jellemző súlyos mozgással, s a domború homlok alatt nyugodt pillantású szemekkel. Figyelmesen hallgatja, míg elmondom, mi vezetett ide, de alig pendítem meg kételyeimet, hogy rossz föld, nehéz, aszályos esztendők, fiatal szövetkezet stb., máris érzem, hogy ez itt egy kicsit hamisan hangzik. Az elnök szája szögletében nehezen észrevehető kis mosoly is bujkált Kicsikarni mindent a földtől . Értem, mire gondol, csakhogy ez a föld mindig ilyen volt. Birkózni kellett vele. Azelőtt a paraszt a kis lovas ekével éppen csak megkarcolta a tetejét. Az is olyan keserves erőből tellett hogy estére a könnye is kisajdult tőle. Éi mennyi búzája termett? Kéthárom mázsa. Mióta világ a világ, tavaly termett itt először 10,20 mázsa. Sajnos, kevesebb az idei, amikor csak hat mázsa lett, meg 15 mázsás ősziárpa-termés. De a méhkerékieknek már ez is komoly emelkedés. Két-három év alatt itt már átalakítottuk a vetésszerkezetet Méhkeréken például azelőtt nem volt dohány. Most 100 holdon terem. Cukorrépa talán 80 hold volt, most 340 holdat takarítunk be. Rizs volt, de kevés. Most 200 holdon termelünk. Megkezdtük a nagyüzemi baromfitár-