Népszabadság, 1963. május (21. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-28 / 122. szám
a adataiból csak hogy nem teljes, hanem vitathatatlanul hamis a kép. A statisztikából azt is ki lehet hámozni, hogy a termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok együttesen szemlélt állatállománya csökkent. Ebben a vonatkozásban szarvasmarha 732, sertés 8784, illetve tehén 514, koca pedig 554 darabbal van kevesebb, mint egy évvel ezelőtt volt. Végeredményben tehát szembetűnően csökkent a járásban az állatlétszám, ami bizony igen kedvezőtlen dolog. Még akkor is, ha az utóbbi időben a sikeres szerződéses kocaakció javított valamit a helyzeten. Arra figyelmeztet ez, amiről már hónapokkal ezelőtt is volt szó a járás vezetőinek tanácskozásain, hogy sem a járásiak, sem a tsz-vezetők nem fordítottak kellő gondot a háztáji gazdaságok árutermelésére. Ezzel pedig akaratlanul is kárt okoznak mind a szövetkezeteknek, mind a tagságnak s természetesen a népgazdaságnak is. Délidőben. (Wormser Antal felvételei.) ÍNY ENGEDELMESKEDIK Valóban, nem is volt olyan rég, hogy a csendes kis patak folyóvá duzzadt, gátakat szakított át, lakóházakat fenyegetett. Tamásában, egészen közel a Koppány partjához, áll egy sárga ház. Az utcai falán zománctábla, s rajta ez: Koppány völgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat. A társulat 1959 őszén alakult. Mi minden történt azóta, faggatom Kovács Józsefet, az illetékesek legilletékesebbjét. — 1959 őszén 15 tsz és öt állami gazdaság fogott össze a koppányvölgyi gondok rendezésére. Azóta a részvényes szövetkezetek száma 21-re szaporodott, s az eredeti 70 000 hold helyett már 94 000 holdat érint a társulat tevékenysége. A legelső tennivalónk az volt, hogy kimélyítettük és szélesítettük a patak medrét — a régit már betemette a hordalék —, s így szabad folyást biztosítottunk a víznek. Csaknem ötezer hold rendszerint víz alatt álló, mocsaras, ingoványos terület szabadult fel és vált művelésre alkalmassá. Ezt a munkát gátépítés, fásítás, további lecsapolás követi. — Milyen gyakorlati haszonnal járt még a társulat létezése? — Az utóbbi három évben szépen fejlődött az öntözés. Jelenleg nyolc öntözőberendezés működik a Koppány-völgyben. Koppányszántó, Értény, Pari, Tamási határa kap e vízből, összesen négyszáz-ötszáz hold öntözéséről van szó. Három halastó létesült, és nagyarányú talajjavításba fogtunk. A savanyúréteik javítása több mint 800 holdra terjed ki. Ebből 300 holddal már készen vagyunk. A réteken kívül sok száz holdnyi lejtős terület javítása vár a társulatra. Eddig 800 holdon történt meg a talajvédelem, a teraszos művelés kialakítása, lösztalajjavítással egybekötve. Mondani sem kell, hogy ez a Koppány-völgyi vállalkozás nem olcsó mulatság, rengeteg pénz, munka van benne. S vajon kifizetődő? — Igen, kifizetődik — állítja határozottan Kovács József. — Az indulási befektetés két és fél év alatt megtérült. Családi művelésre parcellázzák szét a tamási Vörös Szikra Tsz kukoricáját. BIZTATÓ KEZDET — Eredményekről, sikerekről majd a zárszámadási vacsorán beszélgessünk, birkapörkölt és jó bor mellett — mondja Kiss Béla mezőgazdasági kutató, aki egyben az újsrági Béke Tsz elnöke. — De csak akkor, ha addigra kifizetjük az embereknek a készpénzrészesedés fennmaradó 20 százalékát, s az őszi szántássalvetéssel is rendben leszünk ... Ehhez aztán csak annyit tesz hozzá, hogy ő, a maga részéről optimista, s az is lehet, hiszen a tavaszi munkák csatájából győztesen kerültek ki. Pedig nem volt könnyű. Töretlen kukorica, lábon álló kukoricaszár, szántatlan földek várták a tavaszt. A tagság fél éve nem látott pénzt. Elkeseredett hangulat lett úrrá az embereken. Lelkileg és anyagilag egyaránt válságba kerültek. Kiss Bélát rég ismerték már az újsrégiek. Ismerték, de csekély volt azoknak a száma, akik bíztak is benne. Mit tud itt csinálni szegény Béla bácsi? — mondogatták. — Ő csupán annyit szokott válaszolni, hogy ne várjanak tőle csodákat, mert csak együtt és megfeszített erővel hozhatják rendbe a tsz-t. Az elnök bevallja, hogy nem töltötték el vérmes remények, sőt, időnként a hite is meg-megingott egy pillanatra. S az idő mégis a reményt igazolta. Azóta sokan jöttek vissza azok közül is, akik reménytelenségükben másutt próbáltak szerencsét. Ahogy elmentek, úgy tértek vissza. Csendben, civakodás nélkül. Az elnök csak annyit vett észre, hogy mind több és több ember kér munkát. Egyetlen szóval sem vádolta őket — mit tesz a megértés! —, hogy tsz-tag létükre, cserbenhagyták a tsz-t. S éppen ezért találhatták meg könnyen a helyüket az újra dolgos és újra bizakodó közösségben. A parányi falucskát kámás földút köti össze, vagy inkább választja el a külvilágtól. Soha nem ért el idáig a segítő kéz. S egy havas, zúzmarás téli napon Kiss Béla Üsirégbe indult. KELLENE 1500 SÜLDŐ Az év első negyedében a járás termelőszövetkezetei teljesítették állat- és állati termékértékesítési tervüket, sőt, egyes cikkekből többet adtak el az államnak, mint amennyit előirányoztak. Már most jelentkezik azonban az a gond, hogy az egész évben mintegy 1500 hízott sertéssel kevesebbet tudnak előállítani a tervezettnél, mert nincs elegendő hízónak való a tsz-ekben. A télen sok malac elpusztult a nagy hidegben, mert jó néhány sertésfiaztató nem alkalmas a téli fiaztatásra, malacnevelésre. Az említett hiány nemcsak azzal fenyeget, hogy a járás nem tudja azt adni, amivel a központi készletekhez kellene hozzájárulnia. Súlyos a gond azért is, mert az érintett szövetkezetek bevételei lényegesen csökkennek, ha elmarad a tervbe vett hízóértékesítés. Ez pedig igen érzékenyen érinti, különösen a gyenge tsz-eket. Mit lehetne tenni? A járási és a termelőszövetkezeti vezetők véleménye szerint pótolni lehetne a hiányt, ha az Állatforgalmi Vállalat nem szállítaná el máshová mindazokat a süldőket, amelyeket a járás területén megvásárol a háztáji és az egyéni gazdaságokból. Lehet, hogy így, lehet, hogy másképpen, de sürgősen el kellene hárítani ezt a nehézséget. Ha júniusban hízóba fogják azt a bizonyos 1500 süldőt is, akkor még az idén hízott sertés lesz belőle. AZ IREGSZEMCSEI KUTATÓK Szép, gondozott park veszi körül az Iregszemcsei Mezőgazdasági Kutató Intézetet. Ha egy kicsit tovább merészkedik az ember, titokzatos üvegházakat pillant meg, majd sok-sok apró kísérleti parcella, számozott fehér karóikkal színja magára a figyelmet. Az iregszemcsei növénynemesítők első számú büszkesége kétségtelenül az iregi napraforgó. Ma az ország napraforgó vetésterületének 60 százalékán ilyen napraforgó terem. Az utóbbi években nagy versenytárs tűnt fel a hazai földeken, az úgynevezett krasznodári fajta. Nos, ez a versenytárs és maga az élet arra ösztökéli a kutatókat, hogy ne torpanjanak meg az elért sikereiknél. Az iregi fajtának nagyobb a hozama, ezért a szövetkezetek, állami gazdaságok könnyen annak a pártjára állnak. Viszont a krasznodári napraforgóból több olajat lehet sajtolni, s így nincs mit csodálkozni azon, hogy az ipar a krasznodákért lelkesedik. Az iregszemcsei kutatók most azon fáradoznak, hogy emelkedjék az iregi napraforgó olajtartalma. Egyelőre annyit árulnak el, hogy a kezdet biztató, vannak ígéretes kísérleti törzsek. A másik híres iregi növény a szója. Ennek az a legkiválóbb tulajdonsága, hogy az eddig ismert kultúrnövények közül a legtöbb fehérjét tartalmazza. Nem véletlen, hogy a Szovjetunióban és az USA-ban megsokszorozóatott a szója vetésterülete. Igaz ugyan, hogy a szemtermés ritkán emelkedik hét-tíz mázsa fölé, de annál kifizetődőbb a szója, mint zöld takarmány. Különösen bevált a szójás silókukorica. Kétszáz mázsa zöldtömegből csupán 50 mázsa a szója, ele ez az 50 mázsa többet ér, mint a 150 mázsa kukorica. Elég 100 forintnyi befektetés holdanként és 1000— 2000 liter tejtöbbletet eredményez az elvetett és betakarított szója. Szorosan ide kapcsolódik az a tény, hogy az intézet elsősorban a takarmánybázis növelésével foglalkozik. Tehát: napirenden a napraforgó, a szója, a kukorica és a borsó. Nem is olyan régen, tavaly kitűnő iregi borsófajta született, természetesen több éves munka eredményeként. Az iregszemcsei kutatóintézet úttörő szerepet vállalt a nemesített növények elterjesztésében, valamint a tudomány és a gyakorlat kapcsolatának kiépítésében. A tervkészítéshez, a vetésszerkezet és a termelési irány meghatározásához nyújtanak hasznos segítséget. Szekér Katalin iregi borsót keresztez amerikai fajtával. MILYENEK A KILÁTÁSOK? Terhes örökséggel kezdte ezt az esztendőt a tamási járás. Kereken 28 ezer holdon maradt el tavaly a mélyszántás, 2200 holdon volt töretlen a kukorica a múlt év végén, s több mint 4600 holdon lepett be a hó levágatlan kukoricaszárat. Mindehhez ráadásul késett a kitavaszodás és vízkárok is sújtották a járást a tavasz elején. Csak április első napjaiban tudtak munkához látni a földeken. A mulasztások pótlásán kívül 36 000 hold talajelőkészítése és tavaszi vetése várt a termelőszövetkezetekre, gépállomásokra. Szűk két hónap múlt el azóta. Mire jutottak mostanáig, s milyenek a kilátások május végén? Kolozs István, a járási tanács fél évvel ezelőtt kinevezett mezőgazdasági osztályvezetője így látja a helyzetet: — Május tizedikére minden esedékes munkával végeztünk a járásban. A termelőszövetkezeti vezetők s tagok és a gépállomások egyaránt elismerésre méltóan dolgoztak ebben a nehéz időszakban. Kilátásaink most jobbak, mint amilyenekre akár egy hónappal ezelőtt is számíthattunk. Jó esők kellenének most nagyon, mert a mi járásunk területe már régóta nem kapott csapadékot. Különösen az őszi vetésű gabonák sínylik meg a tavaszi szárazságot. Ha mostanában kapnánk esőt, akkor talán a gabonafélékből is elérhetnénk a tervezett termésátlagokat. A kapásnövények hozamát most még becsülgetni is könnyelműség volna. Az mindenesetre tény, hogy a munkákkal utolértük magunkat, s idejében megkezdődött, rendben halad a növényápolás. A lucerna első kaszálása jó, csak egyik-másik szövetkezetben késlekednek vele. A szövetkezeti gazdák szorgalmasan dolgoznak, bizakodóak a gyenge szövetkezetekben is. Nagyjából sikerült rendbe hoznunk a vezetést, a szakmai irányítást azokon a helyeken, ahol a legnagyobb szükség volt erre. Tapasztalt termelőszövetkezeti elnökök, állami gazdasági, kutatóintézeti szakemberek rendszeresen segítik a leginkább rászoruló közös gazdaságokat. Ilyen emberek Az erősebb segítse a gyengét mozgalom keretében négy gyenge tszben vállaltak elnöki tisztséget eredeti beosztásuk mellé. Sokat javított a tagok munkakedvén az is, hogy az idén az eddiginél bátrabban alkalmazzuk a tagok közvetlen anyagi érdekeltségét kifejezésre juttató ösztönző módszereket. Mindenütt jobb munkára serkenti a szövetkezeti családokat az egész termésből való premizálás és a százalékos művelés. Nagy tanulság nekünk az is, hogy a hozzáértő és emberséges vezetés mellett sohasem szabad figyelmen kívül hagynunk a szövetkezeti tagok anyagi biztonságát sem. A járási mezőgazdasági osztály arra törekszik, hogy rendszeres és elmélyült munkával segítse a termelőszövetkezeteket, elsősorban a gyenge tsz-eket. Osztályunk dolgozói munkaidejük kétharmad részét töltik a szövetkezetekben. Bócz Sándor Gulyás Pál . Nagyszokolyon már az aratásra készülnek ...