Népszabadság, 1964. október (22. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-07 / 235. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára 60 fillér NÉPSZABADSÁG 1964. október 7, szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXII. évfolyam, 235. szám Az imperializmus és a gyarmatosítás elleni küzdelem a kairói értekezlet homlokterében Sugár András, az MTI kiküldött tudósítója jelenti. Az el nem kötelezett országok kairói állam- és kormányfői értekezlete kedd délelőtt Charles Heleu libanoni államfő elnökletével kezdte meg első munkaülését. A tanácskozáson felszólalt Sukarno indonéz, Tito jugoszláv, Buraiba tunéziai elnök és Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök. Sukarno felszólalása éles vádbeszéd volt az imperializmus, a régi és az új gyarmatosítás ellen. Kijelentette, hogy az imperializmus és a kolonializmus erőinek kezében továbbra is nagy hatalom összpontosul. Ezek az erők minden eszközzel megpróbálják fenntartani gazdasági és politikai uralmukat, éket akarnak verni a fejlődő népek közé, támaszpontokkal és gazdasági hídfőállásokkal veszik körül a feltörekvő új államokat. Beszéde végéin nyomatékosan rámutatott: az imperializmus elleni küzdelem ma éppoly fontos, mint a függetlenségért vívott harc időszakában. Az utána felszólaló Tito elnök rövid visszapillantást vetett a belgrádi értekezletre, majd rámutatott, az el nem kötelezett országok mozgalmának, a béke és az aktív koegzisztencia politikájának mind nagyobb jelentőségére és befolyására. — Az enyhülés lehetővé teszi, hogy a világközvélemény figyelmét fokozottabb mértékben a nemzetközi gazdasági problémákra irányítsuk — mondotta, majd elismeréssel szólt a genfi világkereskedelmi értekezlet munkájáról. Javasolta, hogy a kairói konferencia határozottan szálljon síkra az általános és teljes leszerelés mielőbbi megvalósításáért, a föld alatti nukleáris kísérletek megszüntetéséért, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáért, a külföldi katonai támaszpontok felszámolásáért. Tito elnök után Burgiba tunéziai elnök emelkedett szólásra. Felhívta az értekezlet részvevőinek figyelmét a kelet-nyugati viszony enyhülésének jeleire, emlékeztetett a részleges atomcsendegyezmény megkötésére, s kijelentette: A megértés útja nyitva áll. Burgiba ezután arról beszélt, hogy az elmaradott országok népeinek helyzetén segíteni kell. Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök beszédében arra kérte az értekezlet részvevőit, szólítsák fel az 1962-es genfi egyezmény aláíróit: járuljanak hozzá Délkelet-Ázsia békéjének helyreállításához. A délutáni ülésszak első felszólalója Aref iraki elnök volt. Síkraszállt a gyarmatosítás felszámolása mellett, s csatlakozott az előtte felszólalókhoz, amikor sürgette, hogy a fegyverkezési költségeket fordítsák a fejletlen országok megsegítésére, a népek életszínvonalának emelésére. Azef után Mohammed Juszuf afganisztáni miniszterelnök, majd Charles Helou libanoni elnök szólalt fel. Csembe nem vehet részt Csombe kongói miniszterelnök kedden a hajnali órákban újabb, az előző napinál ezúttal valamivel sikeresebb kísérletet tett arra, hogy közelebb jusson az el nem kötelezett országok értekezletéhez; kedden hajnalban az etióp légitársaság gépén meglepetésszerűen érkezett 20 főnyi kíséretével a kihalt kairói repülőtérre, ahol csupán a kongói nagykövetség néhány tagja szunyókált már a váróteremben. A kairói rádió bejelentette, hogy az értekezlet részvevői véglegesen döntöttek a Csombe-ügyben. A küldöttségek vezetői kedd délután ülést tartottak, s ezt követően bejelentették: „Egyhangúlag úgy döntöttek, hogy jelenleg Csombe úr részvétele nem kívánatos.” Azt is elhatározták, hogy Kongót Kaszavubu elnöknek kell képviselnie. A küldöttségvezetők Diallo Tellit, az Afrikai Egység Szervezete főtitkárát kérték fel, tudassa ezt a Kairóban tartózkodó Csomóéval. Az üléstereim Nasszer elnök megnyitó beszéde alatt. NDK-megfigyelők a konferencián A kairói csúcsértekezleten részt vevő nyugatnémet újságírók és az NSZK diplomatái körében élénk nyugtalanságot keltett az a tény, hogy Walter Ulbrichtnak a konferenciához intézett üzenetét ismertették a megnyitó ülésein. Az NDK két emlékiratot is intézett a kairói csúcsértekezlet valamennyi részvevőjéhez. Az egyik a világbéke és a német kérdés öszszefüggéseit, a másik az NDK és az ENSZ viszonyát, a demokratikus német állam ENSZ-képviseleti jogát taglalja. Még nagyobb volt a bonni állam képviselőinek megdöbbenése, amikor ismeretessé vált, hogy az NDK-t megfigyelők és hivatalos meghívott vendégek is képviselik. • _ ___ Ünnepség a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 15. évfordulója alkalmából A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága és a Hazafias Népfront budapesti bizottsága, a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 15. évfordulója alkalmából, kedden ünnepséget rendezett a Magyar Optikai Művek Művelődési Házában. Részt vett az ünnepségen és az elnökségben foglalt helyet Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke ,és Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Péter János külügyminiszter, valamint Wilhelm Meissner, a Német Demokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott magyarországi nagykövete. Ott volt az ünnepségen politikai, gazdasági és kulturális életünk számos vezető személyisége. Megjelent a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. A himnuszok hangjai után Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára üdvözölte a megjelenteket, majd Kállai Gyula mondott ünnepi beszédet. M knilai imtfulu elvinrs ünnepi bessétSe — Ezekben a napokban nemcsak nálunk, de sok más országban és fővárosban, a világ megannyi helyén a béke és a haladás hívei megemlékeznek korunk történetének egyik legfontosabb dátumáról, a Német Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 15. évfordulójáról — kezdte ünnepi beszédét Kállai elvtárs. — Engedjék meg, hogy csatlakozva a világszerte ünneplő és jókívánságaikat kifejező száz- és százmilliókhoz, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, az egész dolgozó magyar nép nevében meleg szeretettel köszöntsem nagy nemzeti ünnepe alkalmából a testvéri Német Demokratikus Köztársaság kormányát, munkaszerető, szocializmust építő népet és vezető erejét, a Német Szocialista Egységpártot! Ezután az ünnepi szónok hangsúlyozta: 1949. október 7-e, a Német Demokratikus Köztársaság megteremtésének napja, fordulópontot jelentett a német nép és Európa történetében. Azt jelentette, hogy azon a német földön, amelyet a szovjet csapatok megtisztítottak a náci hordáktól, ott, ahol korábban a finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább csoportjainak nyílt terrorista diktatúrája, a fasizmus uralkodott, a háború utáni fejlődés eredményeként a nép hatalma jött létre és demokratikus rend alakult ki. Az utóbbi tizenöt évben sorsdöntő változások történtek a német föld egy részén, a Német Demokratikus Köztársaságban. Felszámolták a régi, kapitalista kizsákmányoló társadalmi rendet, lerakták a szocializmus alapjait és a munkások, a parasztok, az értelmiségiek e szilárd alapokon fejlesztik tovább hazájuk gazdaságát és kultúráját. Ma ez az ország a világ első tíz ipari hatalma között foglal helyet, s csaknem annyi terméket gyárt, mint amennyit a csaknem négyszer akkora, úgynevezett „Német Birodalom” termelt 1936-ban. A hatalmas földbirtokokat, amelyek évszázadokon át a reakció, a terror, a tőkés-földbirtokos diktatúra melegágyai voltak, elsöpörte a demokratikus földreform. S a német parasztság — az idők szavát követve — később szövetkezetekbe tömörült, a szocializmus útját választotta! Kállai elvtárs emlékeztetett arra, hogy a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói rendkívül nehéz körülmények között, az imperializmus közvetlen támadásainak tüzében, elhárítva legkülönbözőbb behatolási kísérleteiket és provokációikat, végzik munkájukat, harcolnak az új társadalmi rendért, a béke fenntartásáért, a nép életkörülményeinek javításáért. Hangsúlyozta: a népi Németország sikereinek első számú forrása, hogy az országot következetes marxista—leninista párt vezeti: a Német Szocialista Egységpárt — Történelmi tény — mondotta ezután Kállai elvtáns —, hogy a második világháború után két német állam alakult ki: a Német Szövetségi Köztársaság, ahol amerikai segítséggel restaurálták a monopoltőke uralmát, s a Német Demokratikus Köztársaság, ahol a dolgozó nép jutott uralomra és a munkásosztály vezetésével szocialista társadalmi rendet teremtett. Tudjuk, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban nagy befolyása van azoknak a szélsőségesen revansista, militarista erőknek, amelyek szeretnének elégtételt venni a második világháborúban elszenvedett vereségért, s a háború után kialakult európai határok erőszakos megváltoztatására törnek. Csak a legteljesebb politikai vakság diktálhatja azt a politikát, amelyet a Német Demokratikus Köztársasággal és más szocialista országokkal szemben Nyugat-Németország egyes befolyásos csoportjai követni szeretnének. A Német Demokratikus Köztársaság határai — éppúgy, mint bármely más szocialista országé — szentek és sérthetetlenek, azok biztonságát a szocialista tábor, a legyőzhetetlen Szovjetunió, a Varsói Szerződés tagállamainak egyesített katonai ereje, s a világ haladó és békeszerető erői garantálják! A világfejlődés egész menete cáfolja és romba dönti a bonni stratégák és az észak-atlanti szövetségbeli támogatóik terveit. Hiába dugják strucc módjára a homokba, illetve revansista ábrándjaik ködébe a fejüket, a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi tekintélye töretlenül erősödik, s az imperialista hatalmak minden igyekezete dacára külpolitikai elszigetelésének terve csődöt mondott! A Német Demokratikus Köztársaság 49 országgal tart fenn hivatalos kapcsolatot, s többmint 100 állammal kereskedik. Nemzetközi tekintélyének növekedését jól mutatja az a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság között, amelyet épp a napokban ratifikáltak mindkét országban. Változatlanul valljuk — hangsúlyozta Kállai elvtárs —, hogy szükségszerű, és a második világháború befejezése után csaknem húsz évvel, rég időszerű a német békeszerződés megkötése, és ezzel a háború utolsó maradványának a felszámolása is, mert ezek nemcsak a fájdalmakkal terhes múltat idézik, hanem veszélyeztetik a jelen békéjét is. A békeszerződés megkötését a két Németországgal, s ezen az alapon az önálló jogi egységet képező Nyugat-Berlin helyzetének rendezését nem valamiféle szubjektív óhaj, egyes államcsoportok önös (Folytatás a 2. oldalon.) A díszünnepség elnöksége.